Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-26 / 278. szám
1982. NOVEMBER 26.. FENTEK x/imap GÁSPÁR SÁNDOR: HA BÉKE VAN, AKKOR NINCS MITŐL FÉLNÜNK szorozta a gazdaságok erejét. Az öt termelőszövetkezet és a két állami gazdaság mind a gabonaprogramban, mind a húsprogramban jól helytállt, jelentős sikereket értek el. Tejelő típusú szarvasmarháik fejési átlaga 5000 liter felett van. A mezőgazdasági termékek feldolgozását társulásokban végzik. A gazdaságok vezetői pedig koordinációs bizottságot szerveztek, ezáltal a gépeket, eszközöket közösen, célszerűen és gazdaságosan tudják üzemeltetni. Költségekben feszítenek a gondok, s rossz az alkatrészeiiátás — évek óta rossz. Baj az is, hogy a szabályozókról későn értesülnek, most novembert írunk, s még fogalmuk sincs, mi várható jövőre. Az agglomerációban még kritikusabban hatnak az ilyen hibák. CSÁSZÁR FERENC: a Pest megyei Népi Ellenőrző Bizottság elnöke. . Megszoktuk, mondotta a felszó-BALOGH LÁSZLÓ: A megyei pártbizottság titkára a XII. kongresszus óta a gazdaság területén végzett politikai munkáról szólt. Leszögezte, hogy a pártszervek, a megyeiek éppúgy mint a járásiak és a városiak, egyaránt különös figyelmet fordítottak az üzemi pártszervezetekre, szoros kapcsolatra törekedtek a termelő kollektívákkal. A vállalatok, szövetkezetek szerepe ugyanis döntő: ebben a szférában dől el, hogy úrrá tudunk-e lenni nehézségeinken. Ma már elmondhatjuk — hangsúlyozta —, hogy az első nehézségeken túl vagyunk, a gazdasági egységek érzékelik a világpiaci hatásokat gs egyéb nehezítő tényezőkét, iígyanakkot' nehezebb, bonyolultabb lett az irányító és a végrehajtó munka is. Átfogó törekvésünk, hogy segítjük a kezdeményezések kibontakozásához szükséges légkör megteremtését, támogatjuk a jó módszerek terjesztését, az igényes munkát: A jövőben fokozottabb politikai támogatásban kell részesíteni mindén olyan tevékenységet, mely a népgazdaság kiemelt feladatainak megoldását segíti, s emellett kritikusabban vizsgáljuk a vezetői alkalmasságot. A továbbiakban arról szólt, hogy aktívabbá váltak a pártszervek a koordináló munkában, a gazdasági egységeket érintő feladatok összehangolásában. Rámutatott, hogy jelenleg céljaink elérése csak a különböző gazdasági egységek összefogásával- lehetséges. így nyílik mód a korszerű termelési eljárások elterjesztésére, a közös beruházásokra, társulások szervezésére, a termelők és a külkereskedők jobb együttműködésére. Ezek a formák a szigorúbb gazdasági viszonyok közepette is biztosíthatják az előrelépést. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy a tartalékok föltárása a pártszervek segítő részvétele, bátorítása nélkül ma még a kelleténél lassúbb. Ugyancsak a gazdálkodás esélyeit javítják azok az intézkedések, melyek az államirányítás, az érdekképviseleti szervek munkáját tették korszerűbbé, összehangoltabbá. Itt többi között a mezőgazdaság állami irányításának, a pénzügyi ellenőrzés rendszerének átszervezését említette, s utalt az MTESZ megyei szervezete, az energiagazdálkodási bizottság és az ipari termelékenységi társulás létrehozására, továbbá a rövidesen megalakuló megyei kereskedelmi kamarai tagozatra, illetve a zöldséggyümölcs kereskedelem korszerűsítésére. Aláhúzta: tudjuk, hogy nemcsak követelnünk kell a vállalatoktól, hanem munkájuk feltételeit is javítani kell. Az idézett szervezeti intézkedések sokat segíthetnek ebben. Ezt követően arról szólt, hogy a megye gazdasaga a jelenlegi viszonyok kozott eredményesen működik. Az idén az iparban és a mezőgazdaságban tovább bővült a termelés, s az építőipar is eléri az előző éves szintet — lényegesen kisebb létszámmal. Mindhárom ágazatban a tavalyi szintnek megfelelő nyereség várható. Hozzátette: az eredmények ellenére a strukturális változások, a minőség, a versenyképesség követelményeinek megvalósulása lassúbb a kívánatosnál. Pedig végső soron e területeken kell előrelépnünk, hogy leküzdhessük a nehézségeket. A piac szerepéről szólva a gazdálkodás szemléletélalő, hogy egy-egy bírálat után megfelelő intézkedések születnek. Most arra kell figyelni, hogy felfokozódott a politikai érzékenység, kivált a tartós gondok miatt. Az eddiginél is indulatosabb a visszhangja, ha valahol udvariatlanul bánnaik az ügyféllel vagy a vásárlóval. Csökken a tűrőképesség. Ezt mutatják azok a panaszok, amelyek a NEB-hez érkeznek. Korábban jobb volt a mainál a vállalatok bizonylati fegyelme, a belső ellenőrzés hanyatlott. Szólott a bérezési anomáliákról is. Felhívta a figyelmet arra, hogy ne csak a felső szinten, de a munkahelyeken is javítani kell a tájékoztatáson, sokszor könnyebb lenne a dolgok megértetése, ha jobban tájékoztatnák üzemi, vállalati intézkedéseik indokairól a beosztottakat. Nekünk — és ez nagyon fontos —, mindennap újra és újra meg kell nyerni az embereket, ez nem egyszerűen kívánság, hanem minden munkahely vezetőinek, pártszervezeteinek kötelessége is. ben megállapította: mindinkább előtérbe kerül a döntéseknél, de sajnos olykor fáziskéséssel. Azaz: ma úgy, ahogy tegnap jó lett volna. Ugyan már raktárra nem termelnek a vállalatok, de a szükségletek, lehetőségek állandó kutatása még csak a legjobbak sajátja. A termelékenységről megállapítható ugyan, hogy fokozatosan növekszik, egyes helyeken azonban túlságosan kiszámítottan, pedig a jól szervezett munka mindig kifizetődik. S ugyancsak kezdeti a javulás az eszközök hasznosításában: 1979-hez képest az iparban a gépek és a berendezések értéke 6,7 százalékkal, a termelés pedig folyó áron 45 százalékkal nőtt. Az eszközarányos nyereség csaknem 20 százalékkal lett magasabb. Ugyanezt mutatják a beruházások is: 1977-ben az építési hányad 43,5 százalék volt, 1981-re ez 30 százalékra csökkent. Fölvetődik a kérdés, van-e lehetőség fejlesztésre a mai viszonyok között? — folytatta a továbbiakban Balogh László. Kiemelte: a pénzügyi lehetőségek valóban beszűkültek, de annál nagyobb szükség van a műszaki fejlesztésre, az alkotó kezdeményezésekre. A lehetőségek között aláhúzta a szelektív, az erőket összpontosító fejlesztést, a beruházásoknál, az építési hányad további csökkenését. Ez utóbbira példaként említette, hogy egy tehenészeti telep férőhelye a 70-es évek közepén — akkori árakon — 70—80 ezer forint volt, a vácszentlászlói Zöld Mező Tsz pedig tavaly — a mai árviszonyok között — 45 ezer forintért épített meg egy férőhelyet. S ugyancsak jó példa a pilisi Aranykalász Tsz kis beruházással előállított burgonyapehely terméke. Ezt követően arra utalt a fölszólaló, hogy mostanában sok a vita a szabályozókról, a nehezítő tényezőkről. Tanulságként mindenesetre levonható, hogy a rendelkezéseket is formálni, idomítani kell a változó helyzethez, fokozottabban figyelembe véve a gyakorlati tapasztalatokat. Az is biztos azonban, hogy az üzemeknek az energiájukat mégis leginkább. arra kell fordítaniuk, hogy helytálljanak saját területükön, ebben a törekvésben sokat segíthetnek a pártszervezetek. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja felszólalása elején értékelte a Pest megyei pártbizottság, a megy eben élő kommunisták tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy a hétköznapok temérdek tennivalói között ritkán jut idő egy-egy dicséretre, jó szóra, pedig erre is szükség van. Mint ez alkalommal is fontos megállapítani — mondotta Gáspár Sándor —. hogy a Pest megyei pártbizottság szerényen, de jól dolgozik, mindig a legfontosabb kérdéseket választja ki a sok tennivaló közül, teszi a dolgát, amit mind a lakosok, mind a felsőbb szervek várnak tőle. A pártbizottság alakítója a megye életének: nem egyszerűen közvetítője, tolmácsolója a Központi Bizottság határozatainak, hanem hozzáadja sajátos arculatát. Valóságos érték, ahogyan mozgósítani, lelkesíteni tudja a végrehajtandó feladatokra a kommunistákat, a pártonkívülieket. Ezután Gáspár Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának törekvéseiről szólott. Mint a többi között hangoztatta: hallgatta a szenvedélyes, kritikus és önkritikus beszámolót, és hasonlóak voltak a felszólalások is, s meg kellett állapítania, amit mondottak, megfelel a valóságnak, akkor is, ha nem minden örömteli, ami elhangzott. A kommunisták azzal, hogy felemlegették a gondokat, bíráltak egy-egy intézkedést, sürgették a bajok orvoslását, reálisan mérlegeltek —, tulajdonképpen kommunista kötelességüket tették. Ugyanakkor Gáspár Sándor részleteseb oen elemezte jelenlegi helyzetünket,'vizsgálva azt, hogy gondjaink ellenére pesszimistáknak, vagy derülátónknak kell-e lennünk. Nincs Európában talán három olyan ország sem — mondotta —, ahol gondjainkkal egyetemben annyi eredményről adhatnának számot, mint mi Magyarországon. Míg sor országban egymás után hozzák a kényszerintézkedéseket, hazánkban csupán az ipari termelésben alkalmaztunk hasonlót. Ha lassult is — de a mi társadalmunkban ma is dinamikus a fejlődés. Nőtt a nemzeti jövedelem, az ipari és a rhezögazdasági termelés. Számos hibája van a lakásépítésnek, lassabb itt is a tempó, de ebben is előrehaladunk. Méltán vagyunk büszkék ellátásunkra. Az áremelkedéseknek senki sem örült, de figyelemre méltó, hogy a nominál bérekkel viszonylag képesek voltunk ellerísúlyozni. A további évekre nem lehet jósolni, de azt megállapíthatjuk: céljainkat eddig többé-kevésbé társadalmi méretekben teljesítettük. Nyugodtan vállalhatjuk a mai helyzetet. Az azonban igaz, hangsúlyozta a Politikai Bizottság tagja, hogy bizonyos jelenségek jelzik: érdemes megállni egy pillanatra — s ennek épp jelenleg, a két kongresszus közötti félidőben van legjobb ideje —, meghatározni a továbbhaladást. A pártnak eddig is abban rejlett a nagy ereje, hogy jól tudott igazodni a viszonyokhoz, ezt kell tennie most is. Világos, hogy eszméink ezután sem valósulnak meg akadály nélkül, kristálytisztán. Senki nem képzelheti, hogy buktatók, nehézségek nem keresztezik utunkat. De, ha arra gondolunk, mennyit vitáztak velünk egyesek, féltve a szocializmust a háztáji gazdaságoktól, s más hasonló lépéseinktől, így vagyunk jelenleg a kisvállalkozásokkal. Most többen vitatják, összefér-e a szocialista jelleggel a magántaxi, a magánvendéglő vagy bármilyen vállalkozás. Az igények kielégítése az igazi szocialista jelleg — húzta alá Gáspár Sándor. Hiszen akkor szidhatják igazán a pártot, a kormányt a dolgozók, ha tudnánk valamit változtatni, de nem változtatunk, csakhogy védjük a megszokott formát. Ezután Gáspár Sándor az ifjúságról beszélt. Arról, hogy az ifjúság mindig olyan, amilyen a társadalom, jó és rossz tulajdonságaival együtt. A mi kezünkben vannak azok az eszközök, csak jól kell velük élni — mondotta a Politikai Bizottság tagja —, ahhoz, hogy könnyebbé tegyük az ifjúság helyzetét, hogy jól érezzék magukat társadalmunkban és jó társaink legyenek a szocializmus építésében. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ma a fiatalok legálisan és nem lopva, az iskolában naponta tanulják a marxizmust, és annak tanításait naponta szembesítik is a valósággal. S nekünk olyannak kell feltüntetnünk a szocialista társadalmat, amilyen valóban. Mi átmeneti társadalom vagyunk, messze a fejlett szocializmustól, éppen ezért nem lehet számon kérni tőlünk, amit a legfejlettebb társadalmaktól szabad. Hazánk eredményeit taglalva, Gáspár Sándor arra is felhívta a figyelmet, hogy nagy dolgokat csak a szocialista országokkal közösségben tudunk elérni, egyedül semmiképpen. Nekünk nem kell szégyenkeznünk sikereink miatt, de tudnunk kell, mi csak színesíthetjük, gazdagíthatjuk a közösség szocialista eredményét, de nem mi határozzuk meg. Éppen ezért van szükség az erőik még jobb öszszefogására. A Központi Bizottság a közeljövőben ülésezik majd, megvizsgálja, melyek azok a legfontosabb teendők, amelyek radikálisabban enyhíthetnek a gondokon. Szükséges például a gondolkodás, s az azt követő cselekvések meggyorsítására, ne ráérősen menjenek az országban a dolgok. Ahogy a Pest megyei pártbizottság tagjai is kérték: ne béküljünk meg a hibákkal, szüntessük meg a viszszásságokat, s ez valamennyi szintre érvényes. Végezetül hangsúlyozta Gáspár Sándor: ha békében élhetünk, nekünk nincs mitől félnünk. A Központi Bizottság is jól tölti be feladatát és amikor szükséges, mindig meg tudja újítani gyakorlatát, s hazánkban jó az alap ahhoz, hogy még jobban dolgozhassunk. Elismerve a bírálat, az önbírálat jelentőségét, mégis akkor van igazi hatása — mondotta —, ha úgy, mint e pártbizottság tanúsította, párosítani képes a lelkesedéssel, mozgósító erővel. ZÁRSZÓ Cservenka Ferencné összefoglalójában elsősorban azt hangsúlyozta, hogy a felszólalók, a széles körű, őszinte hozzászólások, a sokirányú vita nemcsak a megyei, de a Központi Bizottság munkáját is segíti. Valamennyi felszólalás kommunista felelősségről tanúskodott s arról, hogy megnőtt a politika iránti érdeklődés. Ezt a maguk hasznára kell fordítanunk, s ehhez meg is van a kommunisták képessége. _ Természetesen — hangsúlyozta a megyei pártbizottság első titkára — nem elég az őszinteség, ennek párosulnia kell a módszerek keresésével, hogy mielőbb közös erővel kijavítsuk a hibákat. Mind a beszámoló, mind a felszólalások mutatják, hogy megtanultuk: az őszinteség a legnagyobb erőnk. Csak így tudunk együtt harcolni, megnyerni a tömegeket. Eddig mindig csatasorba állítottuk a megye egész lakosságát, s velük együtt oldottuk meg feladatainkat. Együtt leszünk 1983-ban is! A párttagság eddig elvi szilárdságot tanúsított, s ez a forrása további sikereinknek is, hiszen nemcsak a könynyű napokban, hanem a nehezebb napokban is számítanunk kell a kommunisták támogatására. A gondokat, azok megoldását is vállalni kell. Nagy erő kell ahhoz, hogy vívmányainkat megőrizzük. Politikai bátorság szükséges ahhoz is, hogy önmagunkkal harcoljunk, de ahhoz is, hogy odaálljunk a megye lakossága elé: segítsetek gondjaink felszámolásában. Sokszor indultunk csatába — fejezte be zárszavát Cservenka Ferencné —, s mindenki természetesnek ítéli, ha ezután is szenvedéllyel védjük a párt politikáját. Zsámbék pedagógusháza A környezetbe Ülő művelődési ház Budakeszin Abony kedvenc óvodája A MAI VISZONYOK KÖZÖTT IS HIDUNK EREDMÉNYEKET ELÉRNI A MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT PEST MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE
