Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

1982. NOVEMBER 24., SZERDA

5

Ä fővárosba is fut

Pest és NógTád megye, valamint a főváros élelmiszer-áruházainak csirkehúsellátásáról gondoskodik a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet. A vágóhidakon havonta 800 ezer szárnyas kerül kés alá, ahonnan konyhakész állapotban szállítják az üzletekbe. m

Erdősi Agnes felvétele

Együtt terveznek

Ä szigetszentmiklósi kísérlet

Az igények és lehetőségek számbavétele

Még a különleges helyzetben lévő Pest megyei települések között is kevés az olyan ellentmondásosan fejlődő község, mint a húszezer lakosú Szigetszentmiklós. Távfűtéses, melegvizes lakótelepe van, de az Ófaluban sok helyen még egészséges ivóvíz sincs. A nagyközség egyik részén bővítik az új iskolát, a másikon csak korszerűsíteni próbálják a régit. Mégis, vagy talán éppen ezért, Szigetszentmiklóson valósítják meg a Magyar Urbanisztikai Társaság kísérletét, a településfejlesztés tervezését a lakosság részvételével.

— Mi a célja ennek a kísérletnek? — kérdeztük Barna Gábort, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkárát.

Párbeszéd a lakossággal

— Röviden összefoglalva: szeretnénk bevonni a község lakóit Szigetszentmiklós hetedik ötéves tervének előkészítésébe. Nem egyszerűen úgy, hogy a véleményüket kérjük, mit tartanak a legsürgősebb megoldásra váró. gondnak környezetükben. Ilyen felmérések készültek már sok helyen, Pest megyében is. A mi kísérletünk célja, hogy a lakókkal együtt tervezzünk, párbeszédet folytassunk velük igényeikről és a lehetőségekről. Nem is

Megalakult a kertbarátok kőre

Teremjen több zöldség, gyümölcs

— Megvettük a kis telket a városszélen. Környezete kellemes, szőlőskert itt, gyümölcsös ott, tanya a távolban, villanyvezeték a közelben, kutat ásatunk. Pázsitfüvet vetünk, sátrazunk, lehet, később majd építünk egy szerszámos kamrát. De főképp pihenünk. Hétvégén? Kimegy az egész család, a természet lágy ölén akár bukfencet vethetünk jó kedvünkben — képzelte maga elé a jövőt néhány éve kedves jó barátunk, szívében nagy örömmel, kezében a tulajdonjogot igazoló okmányokkal.

— Megy-e már a bukfenc? — kérdeztük huncutkodva egy idő múltán. Trabantjával a telekről jött éppen, a kocsi csomagtartóján kerti bemutató: retek, saláta, zöldség ládikákban.

Pihenésre szánták

— Rákaptunk a kertészkedésre — nevetett vissza. — A fene Sem gondolta, hogy ennyi terem azon a homokon! Esszük, esszük, de egy részét viszem eladni.

Cegléden ezt a sztorit több százan elmesélhetnék, hiszen majd’ minden hétvégi kiskertben, amit pihenésre vásároltak, t kertészkednek. A termésből rendszerint jut ajándékul sógor-koma-rokonságnak, szomszédoknak, van, aki a piacra viszi a többletet, más meg boltokat keres fel vele. Bár a hétvégi telkeket elsősorban pihenésre szánták. sok helyen a család anyagi helyzetének jobbra fordulását eredményezte — igaz, nem kis munka árán, a kertészkedés.'

Most a Hazafias Népfront ceglédi városi bizottsága próbálkozik új menedzserként fellépve a kiskerteseknek segíteni. Nemrég a Kossuth Művelődési Központban megalakították a kertbarátok körét. amelynek célját Kovácsáé Szabó Veronika, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára ismertette.

Kell a szakértelem

Meghívót a tanácskozásra seregnyit küldtek és a hallgatóság minden bizonnyal tovább adja majd friss értesüléseit szomszédnak, ismerősnek, más, kiskerttel foglalkozónak. Mint a városi titkár elmondta, alaposan körülnéztek, hogyan lehetne minden mozgalmasítás nélkül a kertbarátokat arra ösztönözni, hogy szerezzenek új ismereteket, ezzel könnyítsék munkájukat — a népfront ehhez adna segítséget. Elsősorban a széles körű szakmai ismeretterjesztést szorgalmazzák, gyakorlati segítséget adnak a kerttulajdonosoknak rendszeres szaktanácsadással. Segíteni szeretnének a tevékenységhez szükséges anyagok és eszközök beszerzésénél, vagyis: szeretnék a város területén elősegíteni, hogy célratörőbben lendüljön fel a kertészkedés és emellett a Cegléden adódó, kertészeti jellegű társadalmi munkához több, hozzáértő jelentkezőre számíthassanak.

A tanácskozás részvevői közül többen szót kértek, valamennyien figyelemre méltónak, követendőnek találták a népfront kezdeményező szándékát. A tanácskozáson részt vett a Dél-Pest megyei Afész osztályvezetője. Kollár József, is, aki ismertette, mi a különbség a kötelmeket tekintve a kertbarátkor és a szakcsoport között, főként mely gyümölcs- és zöldségfélének volna kereslete.

Biztonság és fólia

Elhangzott az is: valóban, Cegléd és környéke primőrzöldség- és gyümölcs-ellátását csak „aszfaltról’’ tudják megoldani, mert az áru zöme a budapesti, Bosnyák téri nagypiacról felvásárolva jut el ide. Termeszteni, telepíteni olyan növényféleségeket kell, amelyek minden bizonynyal hosszú távon hoznak hasznot. Említették: fel kellene lendíteni a fóliás zöldségtermesztést. Foglalkozni kell a témával, szervezni, alapot teremteni, biztonságot a felvásárláshoz is.

A Hazafias Népfront városi bizottsága szervezésében megalakult ezen a tanácskozáson a kertbarátok köre. Elnökének T. Tóth Jánost, a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregységének igazgatóját választották, titkára Vanház Endre nyugdíjas lett. Az elnökség öt személyből áll. A tervek szerint a következő hetek szervezéssel telnek, bizonyára nem kell sok meggyőzés, hogy valakit

beinvitáljanak a népfront mellett működő kertbarátkör tagjai sorába. Ki-ki megismerheti az alapszabályokat és azokat a témaköröket, amelyekből előadások szervezését tervezték. Ezek főként gyümölcstelepítéssel, -neveléssel, növényvédelemmel, tudományos kutatások eredményeinek ismertetésével foglalkoznak. Sor kerül majd eszmecserére, ismeretszerző utazásokra, más baráti körök látogatására a népfront szervezésében. Termékbemutatót is terveznek.

Eszes Katalin

fogalmaztam pontosan, amikor többes szám harmadik személyben szóltam. A párbeszédet a szigetszentmiklósi tanács, a Hazafias Népfront és az MSZMP helyi bizottsága folytatja. A társaság elvi irányítást ad, a kísérlet eredménye viszont maguktól a szigetszentmiklósiaktól függ.

— Miért éppen erre a nagyközségre esett a választás?

— Két éve készítettünk egy kutatási anyagot A lakosság részvétele a városfejlesztésben címmel. Ebben az időben keresett meg egy régi ismerősöm Szigetszentmiklósról és két kollégával együtt a HNF nagyközségi bizottságának szervezésében rendkívül érdekes és kemény vitát folytattunk a helybeliekkel a településfejlesztésről. Ezek után döntöttünk úgy, ha ők is vállalják, legyen a kísérlet színhelye Szigetszentmiklós. Ez a már említett tanulmány gyakorlati megvalósítása lesz.

Ezekből kerülnek azután a legfontosabbak a kiállítás anyagába, a választókkal együtt. A vezetők felelnek, hogy korábbi ismereteik szerint milyen megoldásokat látnak. Végül az egész kiállításról megkérdezzük a helybelieket, hogy mit tartanak a legfontosabb megoldásra váró gondnak.

A kísérletnek talán a legizgalmasabb része a lakosság és a vezetők szembesítése lesz. Itt kiderül, hogy mi az, aminek a megvalósításáért az emberek hajlandók anyagi áldozatokat hozni, és miben tudnak segíteni a nagyközség vezetői.

— Hogyan fogadta a nagyközség vezetése a Magyar Urbanisztikai Társaság javaslatát? — kérdeztük Pongrácz Gábor szigetszentmiklósi tanácselnöktől.

— Örömmel. Azt szeretnénk, ha igazi párbeszéd alakulna ki erről a témáról. Nagyon pontosan akarjuk felmérni a lakosság igényeit és azt is, hogy mire áldoznának pénzt, munkát.

Indulatok nélkül

— Milyen módszerekkel dolgoznak?

— Szigetszentmiklós jelene és jövője címmel kiállítást akarunk rendezni. Indulatok nélkül — ezt a megjegyzést hangsúlyoznom kell — bemutatjuk a tényeket és az eredményeket 1960. és 1980. között, hogy a főváros körüli településhálózatban érzékelhetővé váljék Szigetszentmiklós fejlődése, lakóinak helyzete. A nagyközség vezetői összeállítják a fejlődés ellentmondásait tükröző felméréseket, fontossági sorrendbe állítva a dokumentumokat, függetlenül az anyagi lehetőségektől.

Fontossági sorrend

Elkészült egy kérdőív is, amelyen lakásfejlesztés, víz, csatorna, út, közterület, energiaellátás, kereskedelem címszavak alatt fontossági sorrendbe szedhetik a község lakói igényeiket.

— Mit vár ettől a kísérlettől?

— Remélem, sikerül alaposan megismerni az elképzeléseket; és megértetni az emberekkel gondjainkat. Sok dolog van, amire még nagyon hosszú ideig nem lesz pénzünk, de ha tudnak a nehézségekről, megértőbben fogadják a döntéseket is. Szeretnénk, ha ez a kísérlet összehozná a szigetszentmiklósikat és még lelkesebben támogatnák — ha kell anyagilag is —, a célok megvalósítását.

A szigetszentmiklósiak a következő hónapokban tehát vizsgáznak közéletiségből, demokráciából és bizonyságot tehetnek arról is, mennyire szeretik szűkebb pátriájukat.

Móza Katalin

Ifjúsági brigádok

Tovább lépni

Csökkent a selejt

A Magyar Gördülőcsapágy

Müvek diósdi gyárának ifjúsági brigádjai évek óta megállják, helyüket, vállalásaik és teljesítményeik rendre meghaladják a gyári átlagot. Az idén azonban önmagukat is felülmúlták, hiszen túlteljesítették az anyag, az energia megtakarításában maguk elé állított 4 százalékos követelményt; a selejtcsökkentés 5 százalékát, az újítások és ésszerűsítések 1—1 százalékát. A teljesítmények hat százalékkal növekedtek.

A gyár dolgozóinak éppen egyharmada 30 éven aluli. A 304 fiatal 35 százaléka KISZ- tag, s az 59 gyári brigádban 198-an dolgoznak. Hivatalosan mindössze négy ifjúsági brigád működik — ahol a tagok minimum 60 százaléka 30 évesnél fiatalabb —, ám további 12 olyan brigád van, ahol ez az arány 50 százalékos.

Az Arany János és a Bornemissza szocialista brigád nemcsak a fiatalok között, de a gyárban is elismerésre méltó helyet vívott ki mind a munkaverseny-mozgalomban, mind a közösségi életben. Nemcsak a termelésben jeleskednek, hanem rendszeresen látogatják a kulturális rendezvényeket, vetélkedőkön, honismereti kirándulásokon vesznek részt, illetve maguk is fórumokat, találkozókat szerveznek. A munkásotthonban nemrég nyitották meg a diósdi ifjúsági klubot, ahol kéthetente várják a község fiataljait szórakoztató és tanulságos programokkal. Az ifjúsági brigádok tagjai maradéktalanul eleget tettek olyan vállalásoknak is, mint a kommunista műszakok megszervezése és az azon való részvétel.

Tudják azonban, hogy a sikerek ellenére sem ülhetnek babéraikon. Kissé elhanyagolták a névadók emlékének ápolását, illetve nem kielégítő a brigádgyűlések rendszeressége. Elégedetlenek a brigádok irá-' nyitásával, szervezettségi fokával. is. Sokat törik a fejüket, hogyan kellene a jelenleginél ösztönzőbb, világosabb és egyértelműbben értékelhető vállalási rendszert kialakítani. SÍ nem utolsósorban: azon gondolkodnak: hogyan lehetne

még több jó ifjúsági brigádot alakítani.

K. T.

A lakótelep parkjában, a girhes, csen nevész fák árnyékában lapuló padok egyikén három gyerek lóbálta a lábát. A meglopott vakációról csevegtek. Akkor toppant eléjük Bakos Feri.

— Ide süssetek! — nyújtotta eléjük sovány karját.

— Tyű, de klassz óra. És a szíj? Iránytűs 1 — kiáltott fel a csodálkozástól rekedt hangon Jolka.

— Csórtad? — kérdezte Lali közömbösen. de tekintetét nem vette le az óráról.

— Eredj már! A papám vette, mert négy egész kettő lettem.

— Én nem kaptam semmit — sóhajtott Jolka.

— Én sem — mondta Szepi, aki éppen csak átcsúszott a felső osztályba.

Bakos Feri büszkén nézett rájuk.

— Az én apám irtó rendes embert. Azt mondta nekem: öregem, ha tanulsz, hasznát is látod. Egy ötösért kapsz egy ötöst, a négyesért meg négy forintot. Most meg ezt az órát is megvette.

Lali dörmögve vonogatta a vállát.

— De nagyra vagy a papáddal. Azt hiszed, csak a te papád olyan rendes? Az én apám is klassz fej. Klasszabb, mint a tied. Vasesztergályos. Tudod, mi az? Ekkora vasakat esztergál, ni — tárta szét a karját. — A vasforgács halomban hever körülötte. Láttam, mert egyszer már bevitt a gyárba is.

— De én mindent megkapok, amit kérek. Parker tollat is vett. meg filcet.

— Hogy oda ne rohanjak! Parker, meg filc — nevetett Lali. — Nem mindegy az, hogy milyen tollal írsz?

— Az csakugyan nem érdekes — legyintett Jolka is. Aztán sovány karját simogatta sopánkodva, hogy nincs órálja.

— Nektek nem. de nekem igen. Az is. hogy biciklit kapok ...

— Biciklit? — csodálkozott Szepi. Az izgalomtól szeplői mintha megszaporodtak volna.

Bába Mihály:

^J\(aóóz ßej.

az apám

— Bicajt! összecsukhatósat.

Lali a szája szélét rágta.

— Jó vicc! Az én apám mégis klaszszabb fej.

— Miért?

— Hát csak azért!

Lóbálta a lábát és a tavaly kapott szandálját nézte. A gyerekek hallgattak körülötte, várták, hogy mondja, miért klasszabb fej az ő apja. Lalinak nem jutott eszébe semmi. Homlokát verítékkel hintette be a töprengés.

— Na. miért? — kérdezte Bakos Feri, és cinkosan Jolkára meg Szepire kacsintott.

— Hát már csak azért is — mondta lassan Lali, összeszedve gondolatait —, mert az én apám minden héten ad nekem egy húszast, amit sátorra gyűjtök. Ha meglesz a sátor, elmegyünk az apámmal sátorozni. Gyalog. Irtó ismeri a hegyeket. Minden ösvényt, meg minden fát. Csak úgy sorolja nekem: ez bükk. az tölgy. akác. nyír. kőris, juhar, ilyen fenyő meg olyan fenyő...

— Hát még ha pecázni megyünk a Papszigetre — folytatta jLali a szavát leső cimboráira pislogva. — Olyan klassz horgászfelszerelése nincs egy horgásznak sem. mint nekünk. Ekkora gilisztákat tűz a horogra — mutatta —. aztán nagy lendülettel bevágja a vízbe. Az úszó táncol a vízen. Az öregem mozdulatlanul nézi. Én is Amikor az úszó lebukik a víz alá. mintha fürödni akarna, az apám villámgyors mozdulattal kirántja. A horgon óriási hal ficánkol. Csak ránéz, és már tudja, hány dekás.

De ez még semmi folytatta Lali pirosló arccal. — A legjobb az, amikor a szabadsága alatt kettesben elutazunk a nagymamáékhoz, és elmegyünk a Hortobágyra. Egyszer elvitt a csikósokhoz, a juhászokhoz, meg a gulyásokhoz is. Velük vacsoráztunk. Bográcsból. Egy nagyon öreg csikós főzte a slambucot. Ennek a csikósnak rézpitykés kék lajbi-, ja volt. Láttam a délibábot is. Csuda, érdekes volt. A templomtorony meg a házak fordítva álltak a levegőben. Nem is! Mintha úsztak volna a kék színű levegőben. Azt mondják mostanában már ritkán lehet látni, de nekem szerencsém volt.

— Az anyja! — nyelt nagyot Jolka. — Tényleg klassz fej az apád.

Bakos Feri az óráját igazgatta, aztán, amikor észrevette hogy a három gyerek már egy pillantást sem vet rá, lecsúszott a pádról. Siet haza. mondta, mert vendégeket várnak. Jolka Is elment. Szepi is. Késő volt.

pali egyedül ballagott hazafelé. Apjára gondolt, a klassz fejre: vajon otthon van-e már és józan-e? Tegnapelőtt részegen tántorgott haza. és alaposan elverte. Csak úgy! A húgát is. Az anyja szedte ki a kezéből Tercsit. Szombaton mindig részeg. Vasárnap meg estig alszik.

Megállt az udvaron, fellesett az emeletre. hallgatózott.

Kihallatszott a lárma, a kiabálás.

Hazajött, gondolta Lali. és visszament a térre. Leült a padra. lógatta a lábát, és mélázva, szomorúan nézte kopott szandálját.

A meséjére gondolt, amit el is hittek neki, hogy olyan klassz fej az apja.

A lakótelep parkjában a csenevész fák alatti padok már üresek voltak.

Csak Lali üldögélt egyedül sötétedésig. Akkor indult haza, szinte lopakodva, mintha félne, hogy apja álmából felriad léptei zajára.