Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-24 / 276. szám

1982. NOVEMBER 24., SZERDA 3 Hajtóvadászat Vasadon Az őszi vadászati idény kezdete óta hetenként tartanak vadászatot Vasad határában. Legutóbb nyálra és fácánra rendeztek hajtóvadásza­tot. Képünkön: Üjabb „trófea” kerül az övre. Szolgáltatások A tapasztalatok azt mutat ják, hogy a szolgáltatásokra kevés a panasz, de a Közpon ti Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet vizsgálatai szerint ez azért van így, mert a lakosság nem mindig reklamál a szol­gáltatóknál. Ezt csak a na­gyobb károknál teszik meg, nem panaszkodnak a vevők a hanyag kiszolgálás, a kisebb hiányosságok miatt, pedig a szolgáltatás minőségét elsősor­ban ezek a tényezők határoz­zák meg — egyebek mellett erről szólt a szolgáltatások minőségéről rendezett Keddi ta­nácskozáson Simán Miklós, a kutató intézet igazgatója. El­mondta, hogy hazánkban a szolgáltatóhelyek száma csak­nem 20 ezer, s mintegy 60 ez­ren dolgoznak ebben az ága­zatban. Az összképet tekintve a piac kiegyenlített, de például a lakáskarbantartásban hiány tapasztalható a tisztítóknál, és a fodrászoknál pedig felesleges kapacitások vannak. A klubtól a házépítésig Cigányokról — előítélet nélkül Gyakran utazom együtt a villamoson egy középkorú cikány férfival. A Józsefvárosi pályaudvarnál száll le délutánonként, kezében aktatáska. Akármilyen ruha van rajta, két apró jelvényt mindig a mellére tűz. Az egyik a törzsgárda, másik a szocialista brigád jelvénye. Az emberek megnézik, s közben nem jut eszükbe, hogy több ilyen cigány ember van, semmint gondolnák. Büntetni és segélyezni? * A Pest megyei Tanácsnál koordinációs bizottság foglal­kozik a cigányság helyzetével, beilleszkedésük megkönnyíté­sével. A bizottság titkára dr. Bódi Zsuzsanna, ötödik éve foglalkozik a cigányság ügyei­vel, de tapasztalata ennél jóval régebbi. — Édesapám is az állam­igazgatásban dolgozott, tőle ta­nultam sok mindent Többek között, hogy a tanács van a lakosságért, s nem fordítva. A gödöllői tanács osztályvezető­jeként sök cigánycsaláddal kerültem kapcsolatba. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a ve­lük való törődést össze kell hangolni. Hiszen furcsa, hogy az egyik osztály például bün­tetést ró ki rájuk, a másik pe­dig segélyt folyósít. Ezeket a tapasztalatokat hasznosította azután a cigány­ügyi koordinációs bizottság tit­káraként. Azokban a városok­ban, járásokban, községekben, ahol magasabb a cigány lakos­ság száma, tevékenykedik ilyen bizottság, s rendszeresen be­számolnak munkájukról, ered­ményeikről. — Hogy kudarcból vagy si­kerből jutott-e több? Négy éve még nyolcezer cigány élt a telepeken, ma csak négyezer. Akkor a hat éven aluli cigány­­gyermekek tizennyolc százalé­ka járt óvodába, azóta ez az arány ötvennyolcra emelkedett. A felnőttek kétharmada ak­tív kereső. Persze ez átlag, van ahol jobb a helyzet és ahol rosszabb. Az iskolázott szakmunká­soktól a hagyományos életmó­dot folytatókig sokféle ember található közöttük. Bár ez utóbbiak száma egyre inkább csökken. A cigányság helyze­tét befolyásolja, hogy a tele­pülés, ahol élnek, milyen gon­dokkal küzd. Ha foglalkozta­tási nehézségek vannak, őket érintik először. Volt a megyé­ben néhány olyan falu, ahol különösen elmaradott családok éltek, rendkívül rossz körül­mények között. Hogy igényük ébredjen Isaszegen például — a Nép­művelési Intézet kísérleteként — háztartásvezetési és gazdál­kodási tanfolyamot szervez­tünk. Olyan alapvető dolgok­kal kellett itt megismertetni az asszonyokat, mint a zöldségfé­lék elkészítése, a tej és tejter­mék felhasználása, a pénz be­osztása. Ezek a cigánycsaládok — ugyanis később a férfiak is eljártak a tanfolyamokra — itt hallottak először a vitaminok­ról, a tálalás fontosságáról, de még a lakáskultúráról is. Meg­ismerték a jövedelemkiegészí­tés módjait, a kertművelés, a kisállattartás alapjait. Az elő­adásokra meghívtuk az orvost, aki a higiéniáról, a családter­vezésről, a terhes nők védel­méről beszélt. Hallottak a te­lekhez és lakáshoz jutás he­lyi lehetőségeiről, a házépítés­sel kapcsolatos tudnivalókról. Az említett felnőttnevelési program 1979—80-ban zajlott, ma pedig az egykori hallgatók építkeznek. OTP-kölcsönnel, bontási anyagok felhasználásá­val szép házakat húznak fel. Ehhez azonban az kellett, hogy ne csupán alapvető ismerete­ket nyújtsunk, hanem igényt ébresszünk bennük a jobb élet­re. Nem a könnyebbik úton Kerepestarcsán is a cigány­klub határozta el az építkezést, A tervek szerint 1985-re meg­szűnik a cigénysor a község­ben. Valkón a lelkes körzeti védőnő sok-sok rábeszéléssel, nagy türelemmel megszervezte a cigány kismamák klubját. Olyan, számukra új fogalmak­kal ismerkedtek meg itt az anyák, mint a védőoltás, a szű­rővizsgálat, a tápszerhasználat, a gyermekétel-készítés. Előbb azonban tisztázni kellett pél­dául, hogy mennyi a deciliter vagy a gramm. A klub műkö­désének hatását néhány hét után a gyermekorvos mérte le, méghozzá az addig rosszul táp­lált, leromlott csecsemők test­súlyának gyors gyarapodásán. A valkói cigányasszonyok több mint negyven százaléka vett részt a klub programjain. Itt született m*g egy bedolgozói részleg kialakításának terve. — Sajnos, sok előítélettel kell megküzdeni még azoknak, akik egy-egy településen a ci­gányok helyzetén akarnak vál­toztatni. Ezért is fontos, hogy a cigányság soraiból mind töb­ben kerüljenek ki olyanok, akik képesek társaikon segíte­ni. Pest megyében már nem a drágább, ám könnyebb utat járjuk; vagyis nem költöztet­jük kész lakásokba a cigány­­sorról a családokat. Az igényt felkelteni bennük nehezebb, de eredményesebb. Saját ma­guk építik fel házaikat, vagy kölcsönből vásárolnak újat. Mindenképpen a kezük mun­kája van benne, s ezt jobban megbecsülik... Látványos, gyors sikerek­kel nem kecsegtet ez a mun­ka. Kitartást, türelmet és fáradhatatlanságot követel dr. Bódi Zsuzsannától is, aki november 7-e alkalmá­ból a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetés­ben részesült. M. K. Lakásépítés - országos vállalkozásban Segítjük az alkotó fiatalokat Beszélgetés Juhász Andrással, a KISZ Központi Bizottság titkárával Ha az ifjúságról beszélünk, gyakran szó­ba kerül kezdeményezőkészségük, egészsé­ges türelmetlenségük, alkotni vágyásuk, tenniakarásuk. Az egyénnek és a kisebb­­nagyobb közösségnek nem mindegy, hogy egy-egy jó ötletnek mi lesz a sorsa, a jó elképzelésekből mi, és mennyi idő alatt valósul meg. És természetesen az sem mind­egy hogyan oldódik meg a lakásteremtés gondja, mennyiben segít ebben a KISZ. A Pest megyei kezdeményezésekről már szó esett a lap hasábjain a megyei KlSZ-bi­­zottság első titkárának tollából, ez alka­lommal az országos akciókról tájékoztat­juk az olvasókat. Minderről és az ifjúsági szövetség kez­deményezéseiről beszélgettünk Juhász And­rással, a KISZ Központi Bizottság titkárá­val. O Kérem, összegezze először az Alkotó Ifjúság Egyesülés rövid múltját és eddigi ered­ményeit. — Nemsokára két éve, hogy létrejött az egyesülés, amely a hazai innovációs struktúrában, mint új szervezeti forma jelent meg, s már mind felépítésé­ben, mind speciális feladat- és tevékenységi körével fontos szerepet tölt be. Az egyesülés olyan korszerű vállalkozási forma, menedzseri szervezet, amely rendelkezik a műszaki fejlesztéshez szükséges pénz­eszközökkel. Jelentős műszaki­­szellemi bázisa és fórumrend­szere van (Alkotó ifjúság pá­lyázat, FMKT-k, FAT-ok) el­sődleges feladatának tekinti, hogy elősegítse a hozzáforduló fiatalok ötleteinek, találmá­nyainak. újításainak elterjesz­tését és hasznosítását. Továbbá segítséget nyújt szakmai, mód­szertani, szervezési, pénzügyi, iparjogvédelmi ügyek intézésé­ben. Az egyesülés kialakította munkaszervezeti egységeit, és megszervezte az irodák koor­dinálását. Az Általános Műsza­ki Fejlesztési Iroda például el­fogad alkotásokat, újdonságo­kat, részt vállal ezek fejleszté­sében, bevezetésében, iparsze­rű hasznosításában. Az Ener­getikai Szervezési Iroda céljai az energiagazdálkodást segítő feladatok megoldása és szerve­zése, , energiamegtakarítást eredményező alkotások elter­jesztése és menedzselése. A Komplex Anyaggazdálkodási Iroda hulladékokat és másod­lagos nyersanyagokat kutat fel, felhasználási területükre aján­lást, műszaki technológiát dol­­doz ki, terjeszti az e témában felmerülő szellemi alkotásokat. Kizárólagosan az irodának vau forgalmazási joga az ésszerű anyagtakarékossági pályázatra beérkező pályamunkákhoz. A KISZ és az OMFB együttmű­ködési megállapodásának vég­rehajtása értelmében a Számí­tástechnikai Iroda országos újdonságtárat hoz létre. A TPA 1140 típusú számítógépen korszerűen regisztrálja az Al­kotó ifjúság pályázati anyagot, adattárában rögzíti az orszá­gos FMKT és FAT, Valamint a fiatal szakértők listáját, el­látja az Országos Találmányi Hivatal találmányi bejelenté­seinek nyilvántartását. ® Az egyesülés hány újító, feltaláló ötletét, találmányát segítette megvalósítani? — Az idén eddig mintegy ezer újító, feltaláló (ennek kétharmada fiatal) fordult az egyesüléshez. Jelenleg az egye­sülés 207 ügyet képvisel, ezek negyedrészét már bevezették, megkezdődött sorozatgyártá­suk, illetve hasznosításuk, az egyesülés 25 termékét már forgalmazzák. Köztük a két legsikeresebb termék: az ag­­rosátortartó és a nagyfeszült­­ségűkábel-vágó szerkezet. Az egyesülés jelentette meg a Vállalkozók zsebkönyvét, amely fontos tájékoztatásokat tartalmaz. Az egyesülés üzlpti tevékenysége mellett kiemelke­dő jelentőségűnek tartja, hogy saját munkamódszereivel, szakmai útmutatásaival támo­gassa a KISZ KB kezdeménye­zéseit és akcióprogramjait. E tekintetben elsődleges felada­tának tekinti, hogy tovább propagálja, támogassa az Al­kotó ifjúság pályázati rend­szert! O További kezdeményezések? Az ifjúság széles körű és rö­vid időn belüli lakáshoz jutá­sát akarjuk azzal segíteni, hogy fővállalkozási ifjúsági lakásépítő közös vállalatot hozunk létre, az ÄFB. a DÉL­ÉP, a 43. számú A ÉV és az Ezermester Üttörő és Ifjúsági Kereskedelmi Vállalattal közö­sen. A közös vállalat az el­képzelések szerint a magán­erős lakásépítés, -felújítás, -korszerűsítés teljes vagy rész­­folyamatára vállalkozik, ennek keretében — igény szerint — ellátja a beruházói, területelő­készítői, műszaki tervezői, ki­vitelezői, műszaki ellenőrzési feladatokat. A vállalat alap­vetően szervezőiroda lesz, or­szágos hatáskörű működéssel. — Továbbá foglalkozunk egy arab nyelvet oktató mun­kaközösség létrehozásával is, közel-keleti gazdasági, keres­kedelmi kapcsolataink ezt kü­lönösen indokolják. Vagy pél­dául a gyenge termőhelyi adottságú termelőszövetkeze­tek munkájának segítésére a KISZ fiatal szakemberekből álló csoportokat szervez. — Termelési mozgalmainkat úgy szervezzük és fejlesztjük tovább, hogy azok megfelelje­nek a megnövekedett gazdasá­gi követelményeknek: segítsék a költségek csökkentését, a ha­tékonyság növelését, a minő­ség biztosítását, szolgálják a gépek, berendezések, érmletek gazdaságosabb kihasználását, a tartalékok feltárását, mozdít­sák elő a korszerűbb, jól ér­tékesíthető termékek gyártá­sát és az ésszerű takarékossá­got a munkaerővel, energiá­val, anyagfelhasználással. KISZ-szervezeteinknek java­soljuk, a feladatok megoldá­sához kérjék a gazdasági ve­zetőktől az anyagi ösztönzés­ben is a támogatást. Ambrus Sándor Magyar—szovjet együttműködés Kivédeni az árvízveszélyt A magyar vízügyi szakembe­rek egyik legkorszerűbb mód­szere a szükségtározók létesí­tése. A rendszer lényege, hogy Egyenként - és valamennyien M „... nyugdíjas vagyok, nehezen tu­dok járni, ezért nagyon szépen meg­kérem a szerkesztőséget, hogy ha tudnának rajtam segíteni: munkát szeretnék olyan kisipari szövetkezet­ben, amely a munkát haza tudná ad­ni. hogy ne kelljen nekem utazni. Dolgozni én tudnék, csak az utazás nehéz. Ha volna olyan vállalat, amely kihozná az anyagot, a készet meg el­vinné, nagyon örülnék neki. Én bá­nyász családból származom, magam is bányamunkás voltam, míg le nem robbantam ...” ostanában egyre több ilyen leve­let hoz szerkesztőségünkbe a pos­ta. Jelentkeznek a nyugdíjasok, s válaszra várnak, hol, miként haszno­síthatnák két kezük munkáját, a sok éve összegyűjtött tapasztalatot. Egyre több lesz a hasonló levél, mert egyre gyarapodik a nyugdíjkorhatárt elért ál­lampolgárok száma. Nem akarok én most arra az időre hivatkozni, amikor a mindennapos fohászok közt még nem volt ritka a bár volna egy nyugdíjas ál­lásom, a ha megérem a nyugdíjat kez­detű. Elég. ha arra hívom fel a figyel­met: ebben a társadalomban alaposan meghosszabbodott az emberek átlagos életkora, s a minden dolgozóra kiter­jesztett nyugdíjjogosultságot — annak összes előnyeivel és hátrányaival — ma már igen sokan élvezik a hetvenedik életévüket meghaladottak korosztályá­ból is — ráadásul szerencsére jó egész­ségben. Míg alig két esztendeje az ország összlakosságának mintegy tizennyolc százalékát jelentette ez a korosztály, ma a nyugdíjasok aránya eléri, illetve meghaladja a húsz százalékot. Pest me­gyében száz lakosból kis híján tizen­kilenchez csönget a hónap végén a pos­tás a havi járandósággal. Ez a tény tulajdonképpen örvendetes, hiszen is­merjük ugyan a természet törvényét, miszerint ki előbb született, előbb is bú­csúzik el e világtól, mégis azt kívánjuk, hogy szeretteink esetében ne legyen igaz ez az egész. S mindenki valaki­nek a legkedvesebb hozzátartozója — általában. Lelkünk mélyén tehát , azt óhajtanánk, hogy a, mi kis öregeink az emberi kor legvégső határáig éljenek. Igen ám, de hogyan? Ha egy mód van rá, nem térnék itt most ki arra, hogy egy-egy nyugdíj mi­re elég, egyetlen nap erejéig legalább félretenném az anyagi szempontokat, hiszen — nem mintha azok nem volná­nak éppen eléggé jelentősek — hitem szerint van valami, ami azoknál is fon­tosabb: a hasznos jelenlét a társada­lomban. A nyugdíjasokról történő va­lóságos gondoskodást tehát az jelenti, ha megadjuk a munka lehetőségét ki­­nek-kinek tudása, egészségi állapota, ereje figyelembevételével. Ezt idős ko­rú olvasóim bizonyára első látásra ér­tik. Ám, hogy a fiatalabb korosztály is átérezze, kissé bővebben mondom: aki dolgozik, nem érzi, még véletlenül sem, hogy rá már nincs többé szükség. Ettől lesz még hosszabb az élete. Márpedig: szeretteink esetében ugye nem akarjuk, hogy igaz legyen a természeti törvény­­szerűség, hogy ki hamarabb született, hamarabb is búcsúzik ettől a világtól? És itt van a dolog kulcsa: mindenki tartozik valakihez, valakinek a valaki­je. akit szeret. Általában. Általában. Ám azzal is kell számol­nunk, hogy kis öregeink között magá­nyosakat is találunk. Akik látszólag — mondom látszólag — nem tartoznak senkihez. Pedig ez nem igaz. Hozzánk tartoznak. Valamennyien — és egyen­ként. Ezért is ül össze ma a Pest megyei Tanács székházéban az a fórum, amely hivatott megtárgyalni, milyen lehető­ségek adódnak jelenleg, illetve a jövő­ben a nyugdíjasok bedolgozóként fog­lalkoztatására. A tanácskozás — mely­nek szervezői közt ott találjuk a Haza­fias Népfront, illetve a Szakszervezetek Országos Tanácsát is — minden bizony­nyal előbbre viszi az ügyet. A házigaz­dának — jelen esetben Pest megyének — van miről beszámolni. Például Gö­dön 1970-től fogadja a dolgozni szándé­kozó nyugdíjasokat a szociális foglal­koztató, Kiskunlacházán pedig 1977-től. Most összesen 640 bedolgozó közremű­ködésével készítenek különböző apró — de szükséges — árucikkeket. Gödön a létszámnak 67 százaléka Lacházán 77 százaléka nyugdíjas. Termelésük olyan gazdaságos, hogy saját bevételükből tartják fenn üzemüket. És ami szintén nem mellékes: e két munkahely biz­tonsággal számíthat ezekre a munkás­­keikre. szerkesztőségünkbe érkező leve-A lek is igazolják — ha netán a demográfiai adatokban kételked­nénk — hogy egyre többen ajánlják fel az idősek közül kihasználatlanul maradt munkaerejüket. A mai tanácskozás is hozzásegít minket ahhoz, hogy levele­zőinknek kedvezőbb válaszokat küld­­hessünk e témában. mint korábban. Mert ők is azok, akik hozzánk tartoz­nak, egyenként — és valamennyien. B. I. gazdaságilag kevéssé hasznosí­tott területeken, a folyók köz­vetlen közelében hatalmas tá­rozókat létesítenek és szükség esetén közelükben megnyitják a töltést. Sok helyütt ezzel igyekeznek féken tartani a kör­nyező területeket fenyegető magas árhullámokat. Á leg­jobb példa erre a Körösök vi­dékén létesített szükségtározók rendszere. A szükségtározók rendszere nagy érdeklődést váltott ki külföldön is, mindenekelőtt a' Szovjetunióban, ahol az in­tenzív területfejlesztés kap­csán most válik időszerűvé en­nek az eljárásnak az alkalma­zása. Ez az eljárás azonban csak akkor lehet sikerei, ha idejé­ben értesülnek a szokatlanul magas árhullám közeledtéről. Két-három nap szükséges ah­hoz ugyanis, hogy a veszélyez­tetett helyeken gondoskodja­nak őrszemélyzetről, gépekről, védőanyagokról. A megbízható előrejelzést, s a bonyolult feladat ellátását csak a számítástechnika alkal­mazásával lehet megoldani. A számitógépes programok kidol­gozásában és cseréjében ered­ményes magyar—szovjet együttműködés alakult ki. A magyar szakemberek a módszerek átadásával segítenek szovjet kollégáik­nak, ami pedig az ope­ratív árvízvédelemhez elen­gedhetetlen számítógépes prog­ramokat kapunk. A két ország kutatói kidolgozták a légi fényképezési és a nagy felbon­tású űrfelvételt feldolgozó mód­szereket is. Mindezek segítségével a he­lyi gazdasági és települési vi­szonyoknak megfelelően lehet kialakítani az újabb védőrend­szereket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom