Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-21 / 273. (274.) szám
SzoEgáltcifás A Monori Állami Gazdaság 4-es műút melletti szervizüzemében nemcsak saját gépkocsijaikat javítják, hanem szolgáltatásként a lakosság személygépkocsijainak karbantartását, szerelését, vizsgáztatását is vállalják. A megfelelően felszerelt szakműhelyben, korszerű műszerekkel mérik a fékhatást, a szénmonoxidot és állítják be (képünkön) a világítást. Hancsovszki János {elvétele Járási műszaki napok '82 Ä rendezvények margójára Az V. járási műszaki napok rendezvénysorozata már régen bezárta kapuit, megtörtént a számvetés is, ami azt jelenti, hogy 10 településen 20 rendezvényünk, több mint 4 ezer embert mozgatott meg. A számszerűleg nem mérhető eredményt a kiállítások bejegyzései, az előadásokon szerzett ismeretanyag hasznosítása, tájékozódás szűkebb pátriánkban és nem utolsósorban a vásárlók zsebre menő megtakarítása jelzi. A mérleg biztató, ám a rendezők mégsem feltétel nélkül elégedettek. A rendezvények, az értékelés margójára oda kell írni: Szélesíteni kell tömegbázisát, emelni színvonalát. El kell érni, hogy a gazdasági egységek széleskörűen igényeljék a részvételt a műszaki napok rendezvényein, úgy is mint rendezők, úgy is mint résztvevők. Biztosítani kell, hogy a műszaki napok a bemutatkozás, a tapasztalatcsere, az ismeretszerzés egyre színvonalasabb fóruma legyen. Elő kell segíteni, hogy az ipari, mezőgazdasági egységek és intézmények között mélyítse el a kapcsolatot, új lehetőségeket tárjon fel az együttműködés, a kooperáció széles skáláján és segítse továbbfejleszteni az együttműködésből származó műszaki, gazdasági és infrastrukturális előnyöket. Közalkalmazottak szabad ideje Elmozdulni az íróasztaltól A tanácsi dolgozóknak is kell a sport Bármennyire sokat beszélünk a tömegsportról, az elért eredményekkel ’ cseppet sem lehetünk elégedettek. Minden korosztálynak szüksége lenne a rendszeres testmozgásra, de egyelőre csak szerény eredményekről adhatnak számot az illetékesek. örvendetes, hogy a tanácsi dolgozók körében egyre színvonalasabb a sport és testnevelési feladatok végzése — állapították meg a hét elején Gombán megtartott közalkalmazottak szakszervezetének kihelyezett ülésén. Az év első hónapjában tartották meg a sakkbajnokságot, a győztes részt vehetett a Magyar Hírlap Kupa megyei döntőjén is. A kispályás labdarúgás — érthetően — a legnépszerűbb az államigazgatási dolgozók körében is. A selejtezőkben a járási válogatott nem tudta kiharcolni a továbbjutást a szomszédos dabasi járás csapatával szemben. A természetjárás az egyik legszebb szabad idő eltöltés. Tudják ezt azok is, akik ott voltak az országos találkozón. Miskolctapolcán, továbbá a 10 napos csehszlovákiai kiránduláson. A hagyományos — évente megrendezésre kerül — szakszervezeti napok alkalmat adnak a nyári munkahelyi olimpiák lebonyolítására. Az idén Üllőn tartották meg ezt a rendezvényt, a különböző versenyszámokba több mint száznegyvenen neveztek be. illetve vettek részt. Az alapszervezet sportfelelőse részt vett az országos természetbarát találkozón, amelyet augusztusban Szarvason tartottak meg. Hagyományosak a közalkalmazottak körében a múzeumi séták, a legutóbbi is jól sikerült, a résztvevők megtekintették a Munkásmozgalmi, a Hadtörténeti Múzeumot, valamint a Nemzeti Galériát. Az év hátralevő heteiben már a téli sportok szervezésén fáradoznak az illetékesek. December 3-án lesznek a női, férfi asztalitenisz és tollaslabda vetélkedők, s ugyancsak ebben a hónapban kezdődnek a Magyar Hírlap Kupa alapszervi versenyeinek selejtezői. Az elért eredmények annál is inkább figyelemre méltóak, mert a sportbizottság igen szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezik. Év közben a 4 ezer forint sportcélú támogatás másfél ezer forinttal csökkent, ennek ellenére egyetlen meghirdetett verseny sem maradt el. Már elkészült a jövő évi program, amely szintén módot ad a tanácsok női és férfi dolgozóinak egyaránt a rendszeres testmozgásra. A hagyományos versenyeken kívül ismét megtartják az úgynevezett Gyöngyvirág-túrát a csévharaszti ősborókásba, s csatlakoznak az országos természetjáró találkozó résztvevőihez is. Terveikben szerepel esy jugoszláviai, vagy szovjetunióbeli, esetleg egy olaszországi túra. Gondokkal is küzdenek a közalkalmazottak, elsősorban a tornaterem és kispálya hiányára gondolunk, de említhetnénk a teniszezés és az úszás korlátozott lehetőségeit is. Célkitűzésük nem változott, és nem változik a jövőben sem: minél több tanácsi dolgozót kívánnak bevonni a rendszeres sportolásba, testedzésbe. G. J. A nagy településeken Két nép kulturális programja Gyomron, 10 órától: a régi pénz- és éremgyűjtők összejövetele, 19-től: ifjúsági klubfoglalkozás. Az úttörőházban 10-től: kisfilm- és diavetítés Holnap, 14-től: a kismamák, 18-tól: a nők klubjának öszszejövetele és a kertbarátkor foglalkozása. Monoron, hétfőn, 17-től: a felnőtt bélyeggyűjtő szakkör; a nyugdíjasvasutas-klub öszszejövetele, asztalitenisz-edzés (a sportszékházban), 18-tól: a kertbarátkor foglalkozása, 17- től: Házi gyógyszertárunk — ismeretterjesztő előadás. Pilisen, 18-tól- ifjúsági klubfoglalkozás, a moziban 17-től és 19-től: Osak semmi pánik . . Hétfőn, 10-től • a zeneiskola zongoraoktatása; 14- től: furulya és szolfézs, 15.39-tól; a Csepp I. irodalmi színpad próbája. 17-től: az aszszonyklub; 18-tól: a népművészeti szakkör összejőve.?:« A moziban 17-től és 19-től: Jobb ma egy nő, mint tegnap három. Vecsésen, holnap 17-tól; az A/9 galambász; 18-tól; a kertbarátkor összejövetele. Mendén Ismét filmklub November 22-én, hétfőn este fél nyolckor ismét megkezdődnek a vetítések a mendei zártkörű filmklub szervezésében. Jelentkezéseket még holnap — az első film vetítése előtt — is elfogadnak a filmklub vezetői. Bővíteni kell az olyan renddezvények számát, amely segítséget nyújt a lakosság mindennap szükséges műszaki, technikai ismereteinek megszerzésében, ízlésének formálásában és nem utolsósorban vásári rendezvényekkel segíti az elért életszínvonal megőrzését. Ki kell lépni a gyár, a szövetkezet kapuján, át a járás határán, s kell keresni az újat, a hasznosat, a gazdaságosat és nem szabad eltitkolni, közkinccsé kell tenni a bevált gyakorlati tapasztalatokat, kialakítani, illetve elmélyíteni a sokat ígérő kooperációkat. Tapasztalatom az, hogy ahol komolyan bekapcsolódtak a műszaki napok adta fórum munkájába, ott a gazdasági egységek „apraja-nagyja” erre készült és igenis felpezsdült a gondolkodás, a házuk táján olyan dolgokra is felfigyeltek, ami korábban a mindennapi megszokott munkában elkerülte a figyelmüket. A „szereplés” arra késztet minden embert, hogy rendezze gondolatait, leszámoljon a hiábavalóságokkal és ez nem egyszerű önmutogatást, hanem a kölcsönösség elve figyelembevételével továbbfejlődést, kibontakozást jelent. A feltételek adottak. A felállított követelményrendszer teljesítéséhez komoly szellemi tőke van a járásban mind üzemi — a járás mezőgazdasági üzemeiben az utóbbi 3— 4 évben 25 százalékkal emelkedett a felsőfokú végzettségűek száma, sajnos hasonlítottan az iparban csak néhány százalék —, mind lakossági szinten és pozitív lehetőség az is, hogy a járás fekvésénél fogva könnyűszerrel tud is ilyet „importálni”. Akaratra sem lehet panaszkodni, többségében külön-külön az egyes szervezetek nagy áldozatokra képesek, azonban a közös — az együtt akarás csodákat művel. Elég e vonatkozásban csak a káptalanfüredi úttörőtábor építésére utalni, vagy említeni a tudatos közlekedésnek örvendetes jelenségét — amit a műszaki napok hoztak felszínre — a ruhaipari szövetkezetek kooperációját, rendezvényét, amely színvonalban túlnőtte a járás halárát. Noha tárgy; feltételek — különösen első hallásra — szerénynek bizonyulnak, azonban e téren is kisegít bennünket az összehangolt szervezettség. Megállapíthatjuk, tehát, hogy a feltételek adottak a rendezvényeink hatékonyságának növelésére. Befejezésül mi más marad hátra: ezen gondolatok jegyében készülni az 1983. évi VI. járási műszaki napokra. Madari Gyula a járási hivatal MÜTEF osztályának vezetője ŐRI ínon A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 274. SZÄM 1982. NOVEMBER 21., VASÁRNAP Cseudss Jubileum Amikor majd mindenki egyet akar Fotósaink gyakran és szívesen kopogtatnak a Könyvkötő Szövetkezet monori részlegében. A tágas, világos csarnok, ahol glédaoan állnak a félkész és kész papíráruk, albumok, jegyzettömbök, dísztáviratok, nemcsak fotótémának — munkahelynek is kellemes lehet. Üdítően tiszta és napsugaras, a gépek zaja könnyen elviselhető. Negyvenegyen járnak a modern, uj épületbe dolgozni, zömében monori lányok, aszszonyok, de akad aki Gombáról, Bényéröl ingázik. A kis létszámot hallva az a gondolat is felébred a látogatóban: alighanem a legcsaládiasabb munkahely ez a környéken. Hogy nem egészen így áll a dolog, arról a részleg nemrégiben — szeptember elején — idekerült vezetőnője beszél. Nem szívesen, hiszen ismerkedése az itteni körülményekkel még meglehetősen friss ahhoz, hogy alapos konklúziót vonhasson le. Eddigi tapasztalatai azonban nem a legörvendetesebbek. Kevés a szakmunkás — Kár lenne szépítgetni a dolgokat. Igaz, azt szeretnénk, ha új dolgozók jönnének hozzánk, hiszen a munkáskézre szükségünk van, elsősorban és mindenekelőtt szakmunkásokra. Az összlétszámból ugyanis csupán három szakmunkás, közülük egy pedig hamarosan nyugdíjba kerül. A többiek jó részének pedig élete első munkahelye ez, sok az egészen fiatal, 16—18 éves dolgozónk. Már pedig ami részlegünkből kikerül, arra nem írhatják „ajánlásként” a megrendelőnek, hogy kezdők készítették, elnézést a hibákért vagy a lassúságért. December elején például le kell szállítaniuk minden olyan munkát, amelyen most még dolgoznak. Ha csak egy napot késnek, a megrendelő nem veszi át az albumokat, a műbőr borítású jegyzettömböket. — A tempó pedig nem olyan, amire feltétlenül szükségünk lenne. Igaz, időnként anyagellátási gondjaink is akadnak, ám olyat például még nem tapasztaltam, hogy egy emberként állna neki mindenki, ha szorít a határidő. Néhányszor beszélgettünk már erről, de nem sikerült kideríteni, mi is hát a konkrét ok, ami nemhogy családdá, de közösségé sem engedi kovácsolni az itt dolgozókat? Próbaidő A kezdők hat hónapos próbaidővel dolgoznak — de már három hónap is elég ahhoz, hogy a vezető eldönthesse, érdemes-e továbbra is együtt dolgozniuk? — Jó néhányan akadnak, akikkel bizony nem lesz érdemes. Jól tudom, hogy a munkafázisokat megtanulni, ráállni könnyű kézzel egy-egy újra — nem könnyű. De az már mégis szemet szúr, ha valakinek a rendszeresen ismétlődő munkafázisok ellenére is rendkívül alacsony a teljesítménye, s visszahúzza a többiekét is. Tőlük meg kell válnunk, helyükre pedig olyanokat keresünk, akik szeretik és igyekeznek jól csinálni azt, amit vállalnak. 1977-ben avatták az új üzemet, elődje a régi kis raktárépületben működött. Az induláskor alakult is egy szocialista címért küzdő brigád. A vállalásokig jutottak. Szóban remekül megfogalmazták, mi mindent kellene tenniük — a gyakorlati megvalósítás már nem sikerült. — Hogy miért? — tűnődik egy akkori alapító tag... — Valahogy már akkor is széthúztunk. Ha például arról volt szó, hogy bemegyünk a szövetkezeti, központi ünnepségre — s ez most csak egy apróság, ami eszembe jut — a tagok értetlenül néztek egymásra. Hogyhogy mindenkinek be kell mennie? És nem ment senki. Az irodában beszélgetünk. Kíváncsi vagyok, mit mondanak a többiek a gépek, az asztalok mellett? Burján Jenőné öt éve dolgozik a könyvkötő részlegben. — Előbb bedolgozó voltam, egészen mást csináltam. Itt azután megszerettem ezt a munkát, szívesen csinálom. — Jól érzi itt magát? Elégedett a munkahelyi légkörrel? — Igen. Jól megvagyunk, nincs nekünk semmi bajunk egymással. Rakusz Edit 16 éves, augusztusban jött dolgozni ide, élete első munkahelyére. Míg vagdossa a kartonlapokat, egykedvűen válaszol. — Tetszik ez a munka, persze. Ha rajtam múlik, maradok. De hat hónap a próbaidő. .. — Nem, dehogy unalmas! — mondja Németh Margit, aki fóliaborítással látja el a jegyzettömböket. Egészen új munka, amit végez, a tömböket eddig kartondobozba csomagolták, ami valutába került. Az új megoldás olcsóbb, tetszetősebb — s kicsit nehezebb a réginél. — Én eladónak tanultam a nyolcadik után, a szüleim akarták. De nekem ez sokkal jobban tetszik. Ha úgy alakul, itt lennék szívesen szakmunkás. A társaság is nagyon jó. Közös érdek Akiket megkérdezek, ugyanazt mondják: jó itt, semmi baj. Lehet, a kérdezősködő idegennek nem szívesen teregetnék ki munkahelyi gondjaikat. Mégis remélem, legközelebb már ugyanez lesz a vezető és a dolgozók véleménye. Hiszen, hogy egy „kellemes munkahely” ne csak látszatra legyen az — az közös érdekük. Koblencz Zsuzsa Pedig pihenhetne mér Láthatatlan szálakkal kötözve Hajnal van, de a fuvarosok már ott sorakoznak a ködben a TÜZÉP-telep előtt. Kovács László is mindennap négykor ébred. A fél deci édespálinka és a kávé, meg a sietős mosdás után már indul, hogy idejében megtudja, mennyi szállítás várható vajon aznap. Pihenhetne. Hetvenhárom éves. De hájnalok hajnalán ébren van, s mint akit láthatatlan szálakkal kötöztek az évtizedek óta végzet munkához — mennie kell. S a lovak! — Bolondja voltam a lovaknak mindig. Most három van, egyet eladni készülök... Tudja, mi az én eredeti szakmám? Hentes. — nevet. — Ha érdekli, hát elmondom, hogy lesz egy hentesből fuvaros. S hogy egyáltalán, hogy lesz valakiből fuvaros? Érdekel. Hogyisne érdekelne, amikor annyiféle hír terjeng róluk, s olykor éppen ők maguk terjesztik. Hogy dől hozzájuk a pénz, hogy egyikükmásikuk ötszázassal gyújt rá, ha akar, s nem kevés keresetük 'jó része italra megy el, mert a szénport le kell öblíteni. .. — No, erről annyit, hogy én kétféle embert utálok nagyon. Aki részeges, meg aki káromkodik. Engem, ha borral kínálnak, egy pohárnál megállók, ha kicsi az a pohár, ha nagy. A pénz... Annyi van, amenynyiért megdolgozik az ember. Szakadó havas esőben a bakon, harmincfokos kánikulában a lapáttal. Úgy kezdődött, hogy kitanulta a hentesszakmát, s vágóhídon dolgozott. Pesten, heti 18 pengőért. Nagy darab, erős fiatalember volt, nehézsúlyú birkózó. Látta egyszer a bútorszállítókat dolgozni. Kér. dezte: mennyit keresnek? ötven pengőt hetenként, meg ami itt-ott csurran-cseppen. Nehéz munka ez nagyon, mondták, nem bírja akárki a harmadik emeletre felcipelni a zongorát. Kovács László nem érezte magát akárkinek. Felcsapott zongoraszállítónak a cél gyorsabb elérése érdekében, s hat hónap múlva vett egy lovat. Újabb hat hónap múlva még kettőt. S fuvarozni kezdett. Monoron 1944. óta fuvarozik. Nincs ember, aki ne lenne ismerőse, udvar, ahol ne járt volna. A saját életéről meg azokéról, akiket ez idő alatt megismert, regényt írhatna. Ez persze esze ágában sincs. Szívesen mesél, s jó hallgatni. Hogy nem gyűrte le a súlyos gyomorműtét, hogy büszke a lányára, fiára. A családban ugyan senki nem viszi tovább a mesterséget, de talán így a jobb. — A lányom, Éva, énekesnőnek készült. Gyönyörű a hangja, ismerik őt sokan, hiszen lánykorában színpadra is lépett — aztán inkább a családot választotta. A fiam orvosnak készült, de abbahagyta, esztergályos lett. Hírnevet, vagyont nem szerzett a fuvaros Kovács László sem. Csak teszi a dolgát, várnak rá a TÜZÉP-telepen, otthon pedig a gazdaság, a disznók, libák, nyulak adnak elég tennivalót. Telente, a nagy disznóvágások idején hentesszakmáját is kamatoztathatja, sűrűn hívják böllérkedni. Ki — Először Pesten. Onnan vittek aztán katonának. Alighogy hazajöttem, utolért a SAS-behívó, mentem Oroszországba. Lefagytak kezemről, lábamról az ujjak, három számmal nagyobb cipőt kell hordanom azóta is. — Nem hiszem, hogy valaki is tudna rám rosszat mondani. Dolgozom, amennyit bírok, nyaralni én még sose voltam, igaz. nem is kívánkozok. Megéltem a 73 esztendőt becsülettel, munkában. És mindaddig ígv csinálom, amíg telik az erőmből. Nekem ez az életem. K. Zs. ISSN «133—2651 (Monori Hfrlr
