Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-19 / 272. szám
kMíop 1982. NOVEMBER 19., PÉNTEK 3 Téma a környezetvédelem Vizet óvunk — embert védünk Bajt akoz, ha a természet kárára változtatunk Napjainkban mind több szó esik környezetünk védelméről. Pedig nemcsak ma, tegnap is, azelőtt is szenynyeztük a talajt, a vizet, a levegőt, s a hatások némelyike — mert felhalmozódó — csupán most válik igazán szembeötlővé, érzékeinket bántóvá, netán veszélyessé. Pest megye városai, községei — a lakosok a megmondhatói — előnyükre változnak, miközben a természet hátrányára avatkozik be az ember. Kinek ne tűnnének fel a településeinket övező szabálytalanul lerakott szemétkupacok, használaton kívüli tárgyak, rozsdamarta hulladékok? Megtaláljuk ezeket a patakokban, éppúgy, mint a vízelvezetést szolgáló csatornákban. S persze a civilizáció e szégyenteljes nyomai fellelhetők az üdülőövezetekben, a zártkertekben, még a természetvédelmi területeken is. Nem a kijelölt helyre A környezetet nem kímélők között nemcsak felelőtlen, a mindannyiunk értékére fittyet hányó embertársaink akadnak, hanem üzemek, szövetkezetek is, amelyek szűkebb valamiféle rosszul értelmezett takarékosságból (valóban az?) tudomásul veszik, hogy a feleslegessé vált anyagok nem a kijelölt gyűjtőhelyre kerülnek, hanem valahová. A következmények olykor enyhébbek —, ha csak a tájat szemlélő szépérzékét bántja a kép —, olykor súlyosabbak. Például, ha a káros anyagok már rombolni kezdik a talajt, a növényzetet, ha a vízbe kerülve távolabb is károsítanak. A vízrajzi évkönyvek tanúsága szerint Pest megye bővelkedik olyan területekben, amelyeken magas a talajvíz szintje. Az ilyen helyeken kevesebb ártalmas anyag is nagyobb veszélyt jelent, ráadásul a talajvíz kisebb-nagyobb sebességgel áramlik, s az egy ponton keletkező szennyezést így tovaviszi. A hatás láncreakciószerű lehet, s annyi bizonyos, hogy a lánc utolsó szeme maga az ember, önmagát teszi ki (vagy mást) kellemetlenségeknek, esetleg egészségét, életét fenyegető ártalomnak. Legyünk igényesek! S hogy miként? A legegyszerűbb esetben közvetlenül kerülhetünk érintkezésbe a szennyezettséggel a kútból merített víz útján. Előfordulhat, hogy a közüzemi vezeték nyomócsöve hibás, s a talajból, vagy a talajvízből szennyezés jut a csőbe. A nyomásingadozások ezt a folyamatot megkönnyítik. Többszörös áttétel is lehetséges, hiszen fogyaszthatunk zöldséget is, gyümölcsöt is, melyet — erről aligha szerzünk tudomást idejekorán — ugyancsak szennyezett vízzel öntözték. Indokoltnak tűnik tehát a kérdés: hogyan védekezhetünk, hogyan előzhetjük meg a bajt, miként óvhatjuk az embert a veszélytől, melyet ő vagy társai okoztak. Mindenekelőtt: legyünk igényesebbek telkünk, lakóházunk környezetére! Ne szórjuk szét a hulladékot, s kérjünk erre másokat is! Lehetőleg egy helyen gyűjtsük össze a szemetet, fedetten tároljuk, s a kijelölt lerakóhelyre juttassuk el! Veszélyes, ha a hulladék a vízfolyásokba kerül, mert visszaduzzasztást okozhat, így köz- és lakóépületek károsodhatnak. Az ingatlan előtti vízelvezető árok és az átereszek tisztántartásáról ezért ajánlatos rendszeresen gondoskodni. technikai színvonala. A víz iránti igényünk is nagyobb lett. Manapság — részint a kényelmi szempontok, részint a használataik miatt — alaposabb tervek készülnek a víz bevezetésére, szétosztására. Am a használt víz elvezetésére vagy tárolására már kevesebb gondot fordítunk... Gyakorta épül hézagosán falazott gyűjtő, még olyan helyeken is, ahol magas a talajvízszint, s megoldatlan marad az úszó és leülepíthető anyagok visszatartása. Az ilyen alkalmatosság hamar eltömődik a zsiradékoktól, a szappanhabtól. Marad a megoldás: vagy újat építünk, vagy rendszeresen kell kiszippantani a szennyvizet. Az utóbbi költséges. Az eltömődés után ugyanis könnyen kialakulhat a talajvíz-visszafolyás, ez pedig növeli a szükséges szippantások számát. Elrettentő példa, ha elhagyott ásott kutakba vezetik a használt háztartási vizet. így a mélyebb rétegekbe jut a szennyezés, és súlyos járványveszélyt okozhat! Tákolt gyűjtő Változik az életmódunk, korszerűbb épületekben lakunk, emelkedik a háztartások Olcsóbb a drágább Amit a szakember javasol: a szennyvízelvezetés ügyében ajánlatos megkeresni a területileg illetékes tanács vízgazdálkodási feladatokkal foglalkozó szervét. így a talaj- és talajvízadottságoknak megfelelő, elfogadható, a környezetet nem károsító megoldás születhet, teljesen vízzáró gyűjtőakna vagy más, műszakilag megfelelő tároló épülhet. Ilyenkor ugyan a beruházás drágább, de az üzemeltetés rendszerint olcsóbb. A haszon pedig kettős: egyrészt tiszta marad az ivóvizet adó réteg, s később, ha vízmű épül, nem kell távolabbi területekről (drágábban) átvezetni a vizet, másrészt energiát takaríthatunk meg azzal, ha a meglévő ásott kutak tiszta vizével öntözzük kertjeinket. Tóth József a Pest megyei Tanács csoportvezetője Két kongresszus között (4.) Többet, mást nyújtva a jobbért Változatlanul nagy erőfeszítések színtere ma is Tavaly 6821 lakás épült fel a megyében; két és fél esztendő alatt 17 202 új otthon került tető alá. Beszédes bizonysága ez annak, a termelésben létrehozott új érték miként szűrődik át mindennapi környezetünk gazdagodásába, s igazolása annak is, hogy bár ismeretesek a népgazdasági egyensúlyi gondok, a megye kommunális fejlesztésének alapvető területein nem volt megállj. Folytathatjuk a jelzett időszakban az e területen lezajlott változások érzékeltetését azzal, hogy tovább korszerűsödött a lakásállomány, növekedett a két- és háromszobás otthonok aránya. Tavaly az új lakásoknak mindössze a 4,5 százaléka készült egy lakószobával... Mindennapos igény Érzékeltet valamit az igények és lehetőségek viszonyából az is, hogy a két fél év alatt az épített lakások átlagos alapterülete a megyében hét négyzetméterrel lett nagyobb — hetvenegyről hetvennyolc négyzetméterre nőtt—,az újonnan emelt otthonok kétharmadában ott a közüzemi vízvezeték, egyötödében a vezetékes gáz. Ami azért sem kicsiség, mert a kongresszus óta továbbra is Pest megye építi országosan — a főváros után — a legtöbb lakást számszerűen, ám gondokra, feszültségekre vet fényt, ha leírjuk, az ezer lakosra jutó új lakások alapján tavaly be kellett érnünk holtversenyben a tizedik hellyel a megyék rangsorában, ami egyértelműen az állami lakásépítésnek a megyénkben alacsony arányára, illetve az agglomerációs övezetben kialakult nehéz helyzetre vezethető vissza. A száz lakásra jutó lakók csoportja ugyan csökkent a megyénkben, de változatlanul jóval felette van az országos átlagnak — a megyében 305 fő, országosan 292 —, a fővárost és a tizenkilenc megyét magába foglaló mezőnyben a tizenhatodik hely a miénk, ami kedvezőtlenebb, mint volt az 1979-es helyezés. Minden gazdasági gond ellenére is tizenhéttel nőtt a közüzemi vízhálózattal rendelkező települések száma a megyében, a közüzemi szolgáltatások e részét újabb több, mint húszezer otthonban élvezhetik. Harmincezerrel nőtt a háztartási viUamosenergia-felhasználók tábora, arányaiban ennél is gyorsabban az egy-egy családra jutó villamos energia mennyisége, ami egyértelmű bizonyítéka á fokozódó gépesítésnek, illetve a korszerűbb életvitelnek. Ahogy a villany korábbi — hatvanas évekbeli — áhítozásából mára természetes szükséglet lett, úgy válik fokozatosan szintén mindennapos igénnyé a vezetékes víz és gáz, a palackos gázellátás fejlesztése — két és fél év alatt a megyében harminchárom ezerrel bővült a palackos gázt használó háztartások csoportja — s minden más. ami az úgynevezett kommunális ellátás korszerű értelmezésének alkotó eleme. Nemcsak lakunk, hanem — például — vásárolunk is. A tavalyi kiskereskedelmi forgalom 4.6 milliárd forinttal haladta meg az 1979. évit a megyében. Ebben a húsfogyasztás — átmeneti, áremelés utáni megtorpanását követő — változatlan emelkedése éppúgy benne van, mint a személygépkocsi-állomány bővülése — ma már a százezerhez közeledik a megyében a lakosság tulajdonában levő személygépkocsik száma —. de helye vari sajnálatosan ebben az emelkedésben az élvezeti cikkek töretlenül emelkedő forgalmának is. Amire csak egyetlen elgondolkoztató példát: a megye minden lakosára, tehát a csecsemőkre, az aggastyánokra is, ma tizenegy literrel nagyobb sörfogyasztás jut, mint 1979- ben... azaz az évi átlag kilencven liter fölé emelkedett! Aminek korántsem az eredmények között a helye, hiszen például ugyanebben az időszakban az égv főre' száítíítbtt zöldségfogyasztás változatlan maradt. A megye továbbra is országosan első — Budapest után — a kiskereskedelmi forgalom összegét tekintve. Nem ellentmondás Megtörténhet persze, a kiskereskedelmi forgalom növekedéseként elköltött forintok egy része nem okvetlen szolgálja jólétünket, egészségünket — elég itt az alkoholra hivatkoznunk —, azaz másutt is forgalomemelkedést okoz... A megyében az egészségügyi el-Kedvezményes vásárt rendeznek. Ha összeszámoljuk, akkor kiderül, hogy viszonylag gyakran. A nagyobbak: a téli és a nyári ruházati, műszaki vásár. Legutóbb a Hungaroton-hetek alkalmából árusították 20 százalékkal olcsóbban a nagylemezeket. Ismert a Centrum-hétfő, a Skála keddtől keddig akciója, s Pest megyében a PIK-hetek, amikor többféle árucikk kerül az eredetinél kevesebbe. Vajon ilyenkor ráfizet-e a kereskedelem? Vagy ha ekkor számol reális árat, akkor máskor nagy haszonnal dolgozik? — Bizonyára sokakban felmerültek ezek a kérdések. Mi .most választ kértünk dr. Fekete Lajostól, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályvezető-helyettesétől. Vásárok a kockázati alapból Kinek a kára vagy a haszna? Csak nagyjából — Elméletileg az igények ismeretében a kiskereskedelem pontosan annyi árut rendelhet, amennyit el tud adni. A gyakorlatban azonban ez megvalósíthatatlan. Több éves tapasztalat alapján a boltvezető nagyjából tudja, hogy mennyi tejre vagy kenyérre lesz szükség, de hogy ezen belül a vevők mennyi alföldi, burgonyás vagy normál fehér kenyeret vesznek vagy vennének, azt már nem. Közbeszólhat, az időjárás. s a szokásosnál jóval többet vagy kevesebbet vásárolnak. A boltos tehát még élelmiszerekből is kénvte’en rátartással rendelni. Különösen érvényes ez a ruházatra és az iparcikkre, mivel azok forgalmát jóval több tényező befolyásolja. Optimális esetben az ipar annyit gyárt, amennyit a nagykereskedelem rendel. A nagykereskedelem pedig a kiskereskedelem igénye alapján állítja össze a kért árulistát. E3 a folyamat pontosan tervezhető, de a fogyasztás már nem. S a kiskereskedelem, ha minden vevőt ki akar szolgálni és ha módja van rá, akkor bátran rendel. Ügy is mondhatjuk. hogy bátran kockáztat. S hogy a többletrendeléssel járó kockázat költségként ne egy-egy alkalommal, lökésszerűen terhelje a gazdálkodó szerveket, a forgalom bizonyos százalékából kockázati alapot kell képezni — mondta el dr. Fekete Lajos. Egynegyedében kenyér A kockázati alapra kerül az élelmiszereknél a forgalom 0,2, a vegyes iparcikkeknél 0,7, a ruházatnál 1,9 százaléka. A váci és a ceglédi élelmiszer kiskereskedelmi vállalatoknál például tavaly 3-3 millió forint. Az idén az első félévben az áfészek közül a budai járási i millió 301 ezer, a nagyká- Inghez nyakkendőt tai 2 millió 759 ezer, a legnagyobb, a Dél-Pest megyei (ceglédi) 6 miliő 332 ezer forintot gyűjtött így össze. A 17 Pest megye áfész kockázati alapján az év elején a nyitó állomány 4 millió 282 ezer forint volt, amihez az első félévben 31 millió 105 ezer forintot tettek, s ebből elköltötték 33 millió 41 ezer forintot A félévet tehát 2 millió 946 ezer forinttal zárták. — Miré fordíthatják ezt a pénzt? — Az elkerülhetetlen veszteségek ellensúlyozására. Tehát a hozzánemértésből, a hanyagságból vagy más megelőzhető tévedésből, rossz munkából származó kár kifizetésére nem. Azt a károkozónak, vagy ha a személyi felelősség nem állapítható meg, akkor a vállalatnak, a szövetkezetnek a nyereségből kell megtérítenie. A kiegyensúlyozott, jó ellátás, ahogy szó volt róla, kockázattal, s ennélfogva esetenként veszteséggel jár. Igazságtalanság lenne ezt a nyereségből fizetni. Erre szolgál a kockázati alap. Például az élelmiszer-kereskedelemben egynegyedét a kenyérrel és a tejjel kapcsolatos veszteségekre költik. <r* A sütőipar a száraz kenyeret. a tejipar meg a folyós zacskójú tejet nem veszi viszsza? — A száraz kenyeret csak takarmányozási célra, olcsóbban tudják eladni. A tejipar pedig csak a saját hibájából folyós tejet számolja el. Ezt sokszor lehetetlen bizonyítani. A vevők pedig a pénztártól, sőt az ajtóból, nemegyszer az utcáról visszavihetik és kicserélhetik. A váci élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat tavaly 300 ezer forintot kenyérre, 587 ezret tejre volt kénytelen leírni. A ceglédiek a tejre 645 ezer, a kenyérre 390 ezer forintot fordítottak. A kockázati alap felhasznánálásának négy fő területe van. Az egyik a megmaradt áruk miatti engedményes vásár és kényszerű készletezés. A másik a készletrendezés (ennek elsősorban pénzügyi okai vannak), amikor a raktári árumennyiség csökkentésére különféle — például konzerv, mosógép — vásárokat tartanak. A harmadik a kereskedelmi versenyben, az előnyszerzés érdekében szervezett akciók. (Például ilyen, amikor három inghez ingyen adnak egy nyakkendőt, a motorkerékpárhoz bukósisakot). Annak idején a Pest megyei tévéakció során az új készülékhez vásárlási utalványt adtak. Ide sorolandó az is, amikor az ipar közli, hogy egy adott termékből többet tud gyártani, s a kereskedelem az iparral együtt a fogalom élénkítésére kedvezményes akciót hirdet. A negyedik az olyan engedményes kiárusítás, amikor közeleg egyegy cikk jótállási, szavatossági idejének a vége, csökkent a használati értéke vagy az ipar beszüntette a gyártását. Üzletet csinálnak összegzésül elmondhatjuk tehát, hogy a forgalom után, gyakorlatilag a vásárlók pénzéből képzett kockázati alap visszajut eredeti forrásához. A vevők ezek szerint nem károsodnak. S a kereskedelem? A nyereségük csökken az árrésből a kockázati alapba tett összeggel, vagyis ezek szerint ezt veszteségnek tekinthetjük. Ám mégsem, mert ezzel a ráfordítással jó üzletet csinálnak. Kisebb lenne a forgalom és ezért a nyereség, ha a kockázati alapból nem rendeznének vásárokat, akciókat. — Kötelező-e elkölteniük? — Azonnal, illetve az év végéig nem. Átvihetik a következő gazdasági évre. Mellesleg mondva tavaly jóval kevesebb maradt, mint tavalyelőtt, mert több vásárt, akciót rendeztek. Ha többet költenek, akkor azt közvetlenül a tiszta nyereségükből kell kifizetniük. Ha viszont megspórolnák a kockázati alapot, akkor azt nyereségként nem számolhatnák el. Ezt a pénzt tehát előbb-utóbö a fentebb említett célokra kell fordítaniuk, vagyis a vásárlóknak némi kerülővel visszaadniuk. Szente Fái látásra kiadott pénz évről évre több, osak idén, fél év alatt hét új körzeti orvosi helyet alakítottak ki — például Érden. Szentendrén, Gyomrán, Szigetszentmiklóson —, növelték a szakorvosi rendelőintézeti óraszámot Vácott. Monoron, Pilisvörösváron. Minden erőfeszítés ellenére is — mint például idén a kerepestarcsai megyei kórház 342 ágyas új épületszárnyának elkészülte — a megye változatlanul az utolsó helyen áll országosan a tízezer lakosra számított kórházi ágyak mennyiségét nézve. Nyolcszázzal bővült ugyan két és fél esztendő alatt a bölcsődékben kialakított helyek száma — új intézmények építésével, illetve meglevők bővítésével —, ám még mindig a legkedvezőtlenebbek közé tartozik az ilyen ellátottság országos összehasonlításban. Nagy erőfesztíések színtere továbbra is a megyében az óvodai, az általános iskolai hálózat. Több, mint négyezerrel emelkedett az óvodába járó gyermekek lélekszáma — e száz óvodás korú gyermekre 1979-ben jutó 62 óvodai hely, 1981-ben már 76 volt —, ám a nagy iramú fejlesztések, a tiszteletet érdemlő társadalmi öszszefogás ellenére is az elutasított igények tetemesek, főként az agglomerációs övezet településeinek egy részén. Kétszázhatvannal több tanteremben oktattak az idén befejeződött tanévben, mint az 1979/80- as esztendőben, de ennek a lényeges gyarapodásnak sem volt semmi hatása az egy osztályteremre jutó tanulók számát illetően, mert az megegyezik az 1979. évivel. A több tanterem csupán arra volt elég. hogy fölszívja az általános Iskolába tartó gyerekáradatot, hiszen két és fél év alatt tizenhatezer fővel nőtt a nebulók csoportja...! Ennek ismeretében már nem ellentmondásként hat a sok új tanterem és a zsúfoltság együttes említése, mivel a megye az országos listán az utolsó helyen áll az egy tanteremre jutó tanulók számát tekintve, míg 1979-ben utolsó előtti lehetett. Magyarán és nyersen: a rendkívüli iramú tanterem építésének te csak arra elegendőek, hogy ne rosszabbodjon a helyzet a korábbiakhoz képest, elkerülhető legyen a háromműszakos tanítás ... Mindennapi életünk seregnyi részterepéről szót sem ejtettünk — így például arról, miként sikerült némileg korszerűsíteni a megyében nagy szerepet játszó tömegközlekedés járműparkját —, ám remélhetően a vázlatosan leírtak is érzékeltetik: mennyi mindenben jutottunk előbbre, feljebb £ XII. kongresszus óta eltelt ké: és fél évben. S úgy jutotturil előbbre, feljebb, hogy közben — kemény kényszerítő körülmények hatására — be kellet és kell látnunk: a jobbár többet és mást, s nem ugyanazt szükséges nyújtanunk munkában, teljesítményekben. Alapvető feltétel S bár a jobbat, a gazdagabbal sok tekintetben folyamatosan birtokba vettük, vesszük. - a többet, a mást nem mindig, nem mindenben adtuk, adjuk meg — termeltük, termeljü1 meg — érte. Ezért a kettő közötti egyensúly létrehozási nem egyszerűen fontos teendő hanem elengedhetetlen alapjc az elértek megőrzésének. í visszalépések elkerülésének, a súlyos konfliktusok elhárításának. Az MSZMP XÍI. kongresszusa határozatának erre vonatkozó része a tanácskozás óta eltelt két és fél év alatt még hangsúlyosabbá vált az összefüggések félreérthetetlen kimondásával. A tömör megfogalmazású mondat így hangzik: „Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat.” Mészáros Ottó (Vége.)
