Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-18 / 271. szám

Az együttműködés jegyében Gondoskodás és kezdeményezés A megyei szövetkezeti koordinációs Tegnap a Pest megyei KISZÖV-nél Bernáth Tibor soros elnök vezetésével ülést tartott a Pest megyei szö­vetkezeti koordinációs bizottság. A testület — melynek tagjai a három szövetkezeti ágazat vezetőin kívül a Pest megyei pártbizottság és a tanács képviselői — évente két alkalommal jön össze. Feladata, hogy összehangolja a fogyasztási, az ipari és a mezőgazdasági szövetkezetek munkáját az együttműködést igénylő területeken, közös akciókat szervezzen, kölcsönös információs és tapaszta­latcsere-fórumot teremtsen. A tegnapi ülés napirendjén a nőpolitika, a kisvállalkozások és a tőkés export szere­pelt. Végezetül a bizottság elfogadta a jövő évi munka­tervét. Két kongresszus között (3.) A teljesítmény jogos rangja Kiterjedt köre a társadalmi gondoskodásnak A NŐPOLITIKÁRÓL szóló beszámolót hallgatva megelé­gedéssel állapíthatták meg a testület tagjai, hogy a szövet­kezeti ágazatokban e kérdést sokkal inkább a súlyának megfelelően kezelik, mint a társadalmi élet egyéb terüle­tein. Ehhez persze az is hoz­zájárul, hogy mind három ágazatban meghatározó a nők aránya. Külön témaként vetődött fel a gyesen lévők és a munkahe­lyek kapcsolata. Kiderült, hogy a szövetkezeteknél már túl vannak a kísérletek, próbálko­zások korszakán. Mindenütt a rendszeres kapcsolatok fejlesz­tésére törekszenek, éreztetik a kismamákkal, hogy hozzájuk tartoznak. Szakmai továbbkép­zést, politikai tanfolyamot szerveznek számukra, sok he­lyen biztosítják foglalkoztatá­sukat részmunkaidőben, vagy bedolgozóként — mindezt a már hagyományossá vált talál­kozókon, ismeretterjesztő elő­adásokon kívül. A KISVÁLLALKOZÁSI for­mák elterjedése, a már meg­alakult egységek működésének tapasztalatai ugyancsak a teg­napi ülés napirendjén szere­peltek. Általában jellemző, hogy a tavaly még nagyon ve­gyes előítéletekkel kezelt for­mák alig egy év alatt polgár­jogot nyertek, beépültek a szö­vetkezeti ágazatokba. A termelőszövetkezetekben hatféle vállalkozási kategória kezdeményezhető. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy ezekből négy életképes, a költ­ségtérítéses, illetve a bérleti formára nem is volt jelentke­ző. Prosperálnak viszont a mezőgazasági, az ipari és szol­gáltató szakcsoportok, vala­mint a gazdasági munkaközös-JJ Amiről nem lehet eleget ^ írni: a vagyonvédelem! ^ Ezzel, a sokakat érintő ^ kérdéssel foglalkozott a kö­­^ zelmúltban a Fogyasztási ^ Szövetkezetek Országos Szö­­^ vétségé, s megállapította, í hogy e téren, az áfészek há­­< za táján még jócskán akad ? tennivaló. Igaz, a leltári ^ eredmények nem romlottak ^ lényegesen, viszont a nor­­^ mán felüli hiányok némileg £ csökkentek. Nézzük, mi a helyzet e té­ren Pest megyében? Akiktől tájékoztatást kértünk: dr. Du­dás Gáspár, a Pest megyei Fogyasztási Szövetkezetek el­lenőrzési irodájának vezetője és helyettese, Gudra Géza. Hátul kullogunk A szakemberek elöljáróban elmondták, hogy a fogyasztá­si szövetkezetek vagyonvédel­mének egyik meghatározója — a leltár alakulása. És közis­mert az is, hogy a normán be­lüli, illetve a normán felüli leltárhiányok összege és szint­je nem csupán a vagyonvé­delem, hanem a gazdálkodás minőségit is jellemzi. A nor­­malizált hiány teljes összeg­ben a szövetkezetek költségét terheli. —- Mennyit tett ki ez az ősz­­szeg? — Tavalyi adatok alapján Pest megyében több mint 20 millió forintról van szó, a lel­tározott forgalom 0,19 száza­lékáról. Az országos rangsor­ban igencsak rosszul állunk, hiszen a megye a 15, helyet foglalja el, vagyis hátul kul­ségek. Az elsőbőd 22 alakult mintegy 10 ezer taggal, s leg­inkább a háztáji termelést szervezik közösen. A második formából 90 működik, négy­ezer taggal, elsősorban külső megrendelőktől vállalva meg­bízást. A harmadik fajtából tíz alakult mintegy 100 részt­vevővel, a gazdasagok terme­lőeszközeinek teljesebb hasz­nosítására. Ugyancsak népsze­rű a2 átalány elszámolási for­ma: ilyen keretek között 90 egység dolgozik mintegy 900 taggal. Itt a javadalmazás alapja az előre rögzítettet meghaladó bevétel. A kisvál­lalkozások jelentőségére utad, az elképzelt 4—500 milliós árbevétel helyett várhatóan egymilliárdot tejesítenek ez évben. Az ipari szövetkezetek terü­letén már nem ilyen látványos a fejlődés, de itt nem is volt korábban hagyománya, előz­ménye e formának. Jellemző a szövetkezetek óvatosságára, hogy a már meglevőkből tíz alakulhatott volna kis szövet­kezetté, azonban három kérte, hogy a régebbi feltételek mel­lett dolgozhasson. Kilenc egy­ség alakult újonnan — s en­nél a formánál ehhez is hozzá kell szokni — egy már fel is számolta önmagát. Az ok, hogy maximált áras tevékenységre vállalkoztak és a tagok nem találták meg a számításukat. A jelenleg működő kis szö­vetkezetek közül valamennyi stabil gazdaságilag, így az egyéves várakozási idő után már esetenként pénzügyi tá­mogatást is kaphatnak a kö­zös szövetkezeti alapból. Most ismét élénkült a vállalkozási készség: az év végéig két, három új kis szövetkezet meg­alakulása várható. bizottság ülése Az ipari szövetkezeteknél a másik forma a szakcsoport, ebből hat egységnél tizenket­tő alakult, s még inkább az átalányelszámolási rendszer. Az új jogszabályok ez utób­binál kibővítették a lehetősé­geket, ezáltal 20 szövetkezet­nél tértek át erre a rendszer­re. Mindenekelőtt a szolgálta­tásokban. Ez 400 üzletet és 600 dolgozót érint. Az addig veszteséges egységek szinte egy csapásra nyereséget hoz­nak, jelentősen csökkent az adminisztrációs létszám is. Itt is volt azonban olyan eset, hogy nem reális működési feltételeket szabtak. Egyik he­lyen túl nagy nyereséget írtak elő, a másik helyen még any­­nyit se, hogy az üzlethelyiség bérleti díját kifizethessék be­lőle. így érthető, hogy ez év­ben 20 gebines vállalkozás szűnt meg. A tapasztalatok azonban megalapozottá teszik azt az elképzelést, hogy az ötéves terv végére a szövetke­zeti szolgáltatók 95 százaléka átalánydíjas formában mű­ködjön. A kisvállalkozásokkal kap­csolatban a legnagyobb óva­tosság az áfészeknél tapasz­talható. Eddig öt szövetkezet­nél működik ipari szolgáltató szakcsoport, három most ala­kul. Mindössze két munkakö­zösség működik a fogyasztási szövetkezeteknél. A kereske­delemben viszont teret hódít a bérbe adási forma, s vár­hatóan jövőre a nyereség ér­dekeltségű rendszer. A TESTÜLET tagjai azt is el­mondták, hogy a pozitív vo­nások mellett itt-ott negatív jelenségek is tapasztalhatók. Máris felszínre kerültek né­hány egységnél az elszámolási szabálytalanságok, s nem egy esetben olyanok is megjelen­tek a jó szándékú vállalkozók körében, aki alkalmat látnak a gyors meggazdagodásra, a konjunktúra meglovagolására. Valamennyien kifejezték azt az igényt, hogy a vadhajtáso­kat rendszeres ellenőrzéssel még idejében kell lenyeseget­ni. Meg kell találni ezeknél az egységeiknél a mozgalmi munka megfelelő formáit is. Mészáros János kor a fővárosból kitiltott vagy kiszorult kétes egzisztenciájú személyek az agglomerációs övezetbe húzódnak. A sűrűn lakott településeken — budai, szentendrei járás —, az átla­gosnál magasabb az élelmi­szerfogyasztás aránya, s ez köztudottan kihat a magasabb leltárhiányra, akárcsak a nagy forgalmú ABC-kben a gyakran előforduló lopás. Ellenőrzési hiányosságok — A felsorolt objektív okok mellett azonban nem férhet kétség a vezetői, a belső el­lenőrzési munka hiányossá­gaira .., — Kétségtelenül így van! Szövetkezeteinknél még min­dig elég hullámzó a vezetés, az irányítás és az ellenőrzés szín­vonala. Megmutatkozik ez ab­ban, hogy egyes áfészek nem fordítanak kellő gondot a lel­tári elszámoltatásokra. Gyak­ran megesik: munkaerőhiány miatt olyan boltvezetőket is felvesznek, akiknek már több alkalommal volt leltárhiányuk. Már-már groteszk a követke­ző eset: n nagyforgalmú ABC élére olyan vezetőt állítottak, akiről nem szereztek előző munkahelyéről információt. Amikor hónapok múlva végre megkérték a működési igazol-Erősödnek azok az elvi, gya­korlati szabályok, korlátok, amelyek beláttatják velünk: fogyasztói szerepünket meg­előzi — logikai és fontossági sorrendben egyaránt — terme­lői létünk, a társadalmi mun­kamegosztásban elfoglalt he­lyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egy­re többet igényeltünk fogyasz­tóként és ehhez képest, vala­mint a világgazdaságban le­zajló folyamatokhoz mérten is, egyre szerényebb teljesít­ményekkel próbáltuk meg elő­teremteni erre a fedezetet. Friss jelenség Magyarán: abban az idő­szakban meghiteleztük ma­gunknak, teljesítményeinktől elválasztva, a növekvő élet­­színvonalat. A szükségesnél később, 1979-ben született meg a fölismerés: meg kell kezde­nünk ennek a különleges hitel­nek a törlesztését, azaz nem él­hetünk jobban, mint amire tel­jesítményeink alapot adnak. Folyamatos mozgás tanúi lehettünk az elemzett két és fél esztendőben is a szocialis­ta szektor foglalkoztatottjai­nak ágazati, területenkénti megoszlásában. így például változatlanul mérséklődött az iparban dolgozók száma — az 1979. évi 99 ezerről napjainkra 92 ezerre —, amint ez az irány­zat folytatódott a megye épí­tőiparában is. Ugyanakkor nagy figyelmet érdemel: erő­teljesen bővül a mezőgazda­ságban és az erdőgazdálkodás­ban kenyeret keresők tábora, mert míg 1979-ben 102,5 ezren dolgoztak itt, addig tavaly már 127 ezren! A mezőgazdasági munka jellegének változása, az ipari jellegű tevékenységek növekvő jelentősége, valamint a kiegészítő ágazatok megfor­dították a munkaerő áramlá­sának korábbi irányát, azaz ma már egyre többen hagynak fel az ingázással, a távoli ipari munka vállalásával, s hely­ben, vagy a közvetlen környé­ken lelnek állásra. Teljesen friss jelenség: termelőszövet­kezetek soránál a tagnak je­lentkezők várakozólistán sze­repelnek ...! Nem módosult lényegeseb­ben a foglalkoztatottak terüle­ti megoszlása, ám elsősorban a megye városaiban lassan, de növekszik azoknak a száma, ványt, kiderült, a boltvezető­nek már korábban is volt jócskán hiánya. Ám ekkor már az első ellenőrző leltár is több százezer forint hiányt mutatott ki. Ezekből az esetekből ta­­nulniok kellene a szövetkezeti vezetőknek, "ajnos, mégsem okulnak eleget. — Hogyan lehetne megelőz­ni a leltárhiányokat? — Mindenekelőt. a vezetői­ellenőrző munka fokozására van szükség! Mozgósítani kell a tulajdonosi ellenőrzésben rejlő erőt is. Ahol az intéző és ellenőrző bizottságok jól mű­ködnek, ott évek óta az átla­gosnál jobbak az eredmények a vagyonvédelemben is. Pél­damutató e téren a Galgavidé­­ke, a Ráckevei és a Pécel— Isaszegi Áfész munkája. Külö­nösen ez utóbbi szövetkezet ér­demel dicséretet, . mert bár egészen közel van Budapest­hez, mégsem sújtják a fen­tiekben hátrányként említett okok. Igaz, ennél a szövetke­zetnél magas a vas-műszaki cikkek és a közületi forgalom részesedése. Elgondolkoztató ugyan, hogy megyénk országo­san a 15. helyet foglalja el a normán felüli hiány mutatói alapján, a tárgyilagosság ked­véért megemlítendő: a megye áfészeinek többségénél, azaz akik a szolgáltatásba, a hát­térágazatok valamelyikébe mennek át az addigi, közvet­len termelőmunkából, míg a községekben — közülük is a nagy településeken — csupán első jelei lelhetők fel ennek a jövőt jelző folyamatnak. Tart­ja a helyét a megye — a fő­város és Borsod után a har­madik — az ipari foglalkozta­tottak száma alapján felállít­ható listán, míg a mezőgazda­ságban és az erdőgazdálkodás­ban dolgozók tábora alapján tovább erősödött országos első helye. Amíg 1979-ben a megye és az utána következő Bács- Kiskun mező- és erdőgazdasá­gi keresőit egyharmados tá­volság választotta el, most ez már ötven százalékra nőtt. El­gondolkodtatónak, mert nem pusztán a termelési szerkezet következményének kell tarta­nunk, hogy a kereseteket néz­ve már korántsem ilyen előke­lő a megye helyezése. Igaz, ná­lunk nincs bányászat, kohá­szat — ez a két terület ugyan­is jelentősen megemeli az ipa­ri átlagkereseteket —, de kizá­rólag ezzel nem magyarázha­tó, menthető a keresetek kö­zötti eltérések növekedése, ami változatlanul tart a XII. kong­resszus óta eltelt időben is. A megyében dolgozó ipari foglal­koztatottak tavalyi havi átlag­­keresete alapján a rangsorban a kilencedik hely jut, ami azt mutatja: a Pest megyében jel­lemző gyáregységi, telepi ipa­ri szervezetnek erőteljes nyo­ma van a bérezésben is, azaz nem lehetünk biztosak benne, az azonos teljesítményt a törzsgyárban és a gyáregység­ben azonos bér ismeri el. Nincs frontáttörés, de még említést érdemlő változás sem abban, amit a megyei pártértekezlet elé terjesztett — már koráb­ban is idézett — pártbizottsá­gi jelentés így fogalmazott meg: „A vállalatok, a szövet­kezetek, különösen a gyáregy­ségek és telephelyek belső szervezete, érdekeltsége csak részben képes a népgazdasági igények helyes közvetítésére”. Megy tartalék A hetvenes években, egé­szen 1979-ig folyamatosan nőtt a keresők reálbére, a lakosság reáljövedelme. Az azóta bekö­vetkezett visszaesés, stagnálás, majd szerény növekedés elle­tíz szövetkezetnél ez az adat az országos átlag alatt talál­ható. Ami pedig a hiányok meg­térülését illeti: a szoros elszá­molású üzleteknél, így az ABC-knél, nagyobb élelmiszer­­boltoknál, szaküzleteknél, je­lentős veszteség éri a szövet­kezetét, mivel csak a hiány tö­redéke térül meg. Természete­sen a felelősségrevonás sem marad el; levonhatják az üz­letvezető havi bérének akár 50 százalékát is. A vezető és helyettese 12 hónapig nem kaphat prémiumot, kimarad­nak a nyereségrészesedésből is, s a bolt dolgozói sem kap­hatnak nyereségrészesedést. Elsődleges a megelőzés l Befejezésül a szakemberek elmondták: az áfészek vezetői­nek az eddiginél jóval na­gyobb gondot kell fordítaniok a megelőzésre. Különösen Szentendrén, Dabason, Vácott, a Budai járási Áfésznél, Tak­sonyban, Nagykátán van szük­ség sürgős^ cselekvésre. Ezek­nél a szövetkezeteknél ugyanis tavaly 100 forint leltározott forgalomra 27 fillértől 11 fil­lérig terjedt a hiány, míg az országos átlag 9,2' fillér. Ha a fenti szövetkezeteknél az eddiginél többet tesznek a megelőzésért, akkor Pest me­gye előrukkolhat a 15. hely­ről. Ezt kérik, ösztönzik a MÉSZÖV Ellenőrzési Irodájá­nak munkatársai. Ha az em­lített áfészeknél nem történik változás, akkor csak egyetlen járható út marad: a büntetés Kovái Iván nére — 1980-ban a reálbérek nem érték el az 1979-est, ta­valy pedig 1,5 százalékkal emelkedtek, a reáljövedelmek 1980-ban 0,4, 1981-ben 2,2 szá­zalékkal bővültek — erőtelje­sen gyarapodtak a pénzbem és természetbeni társadalmi jut­tatások, ami egyre kiterjed­tebb körű és gazdagabb tar­talmú szociális ellátásról ta­núskodik, még akkor is, ha ebben az ellátásban sok a vi­tatható elem. Napjainkban az ipari mun­kások és alkalmazottak havi átlagbére 702 forinttal na­gyobb, mint volt 1979-ben, az összefoglaló adat persze terü­letenként, foglalkozási ágan­ként — és még inkább egyé­nenként — jelentős eltérése­ket sűrít magába és ugyanak­kor figyelembe kell venni a többszöri áremeléseket is, ame­lyek en-nek a 702 forintnak a döntő részét fölemésztették. Mint említettük, növekvő sze­rep jutott ebben az időszak­ban a társadalmi juttatások­nak, napi, heti, havi járandó­ságokra — illusztrációként, naponta a közlekedési dotáció­ra, hetente az üzemi étkezte­tési hozzájárulásra, havonta a családi pótlékra — most már a nemzeti jövedelemnek az egynegyedét költjük! A társa­dalmi gondoskodás kötelezett­ségeit. súlyát egyetlen szám­adattal is érzékeltetni tudjuk: 1979-hez képest a nyugdíjasok tábora 156 ezer fővel nőtt, a kifizetett pénz pedig 13 mil­liárd forinttal. Változatlanok maradtak mind az iparban, mind a me­zőgazdaságban a belső kerese­ti arányok — az iparban a bá­nyászat, a mezőgazdaságban az állattenyésztés fizet a legjob­ban —, kedvezőnek tarthatjuk viszont, hogy a fizikai foglal­kozásúak havi átlagbére az egyéb alkalmazottakénál gyor­sabban emelkedett ebben az időszakban. Hozzá kell tenni azonban, a teljesítményben el­számoltak aránya mind az iparban, mind az építőiparban és a mezőgazdaságban, alig változott, s ez társadalmilag nem kívánatos folyamat, sőt, a gyors növekedés a szüksé­ges. A gazdasági hatékonyság javításának ugyanis lényeges eleme a teljesítményt elismerő — kifejező, azzal arányosan csökkenő, emelkedő — kere­set. Itt hatalmasak a tartalé­kok, sőt, szinte csak tartalékok vannak, mert annyira bátorta­lan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett, de alig gyakorolt differenciálás. Ha sikerül... A hetvenes évek világgaz­dasági változásai közepette nem volt csekélység sem tel­jesítménynek, sem eredmény­nek az életszínvonal növelése, ám rá kellett jönnünk: ennek az életszínvonalnak csak egy részét szolgáltuk meg valósá­gosan, a többi előleg. Azaz, az életszínvonal megtartása — ami 1979 óta a gazdaságpoliti­ka két fő feladatainak egyi­keként szerepel — ma semmi­vel sem kisebb feladat, mint volt a hetvenes években a nö­velés, sőt...! Ha sikerül ez a megtartás, akkor az rendkívüli eredmény lesz, azaz majd csak jóval később kerülhet napi­rendre — később: a hatéko­nyabb munka nyitotta új for­rások adta fedezet meglétekor — a megtartott, megszilárdí­tott, szégyenkezésre okot nerh adó életszínvonal növelése, nö­vekedése. A munka, a mun­kateljesítmények jogos rang­ját kell megadni ahhoz, hogy fogyasztói teljesítményeink szintén bővülhessenek, s ez a sorrend fölcserélhetetlen! Mészáros Ottó Következik: Többet, mást nyújtva a job­bért. Sifáfos helyzetben Büntetni csak végső esetben lógunk. Ugyanakkor a nor­mán felüli hiány 11 millió 300 ezer forint volt, a leltáro­zott forgalom 0,11 százaléka. Ezzel is a 15. Pest megye az országos sorrendben. — Jócskán van tehát min javítani szűkebb pátriánk­ban ... — Valóban nem lehetünk elégedettek a vagyonvédelem­mel, s ezen belül az elszámo­lási fegyelemmel. Az ország 279 fogyasztási szövetkezeté­ből a legmagasabb normán fe­lüli hiánnyal elszámolt 25 szö­vetkezet közöU két Pest me­gyei is található. Ami .az el­számolási fegyelmet illeti, a budai járási és a szentendrei Áfész évek óta nemcsak a me­gyében, de országosan is az utolsók közé tartozik. Az Al­­só-Tápiómente és a dabasi Áfész mutatói szintén kedve­zőtlenek, bár sülysápiak ta­valy már javultak valamit. A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyezni: a leltár­hiányok alakulását külső okok is befolyásolják. Ez persze nem menti fel a felelősség alól a szövetkezetek vezetőit. Mint megtudtuk: a leltár­hiányok alakulásában megha­tározó Pest megye sajátos helyzete, a főváros közelsége. Egyes boltvezetőket a Buda­pesten való könnyű elhelyez­kedés lehetősége csábi", a la­zább elszámolásra. Ugyanak-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom