Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-17 / 270. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM. 1982. NOVEMBER 17., SZERDA Bag, Hévízgyörk Fejlődés: esik összefogással Jamrik Lászlóval, a bagi nagyközségi közös tanács el­nökével több napon át készül­tünk a találkozásra. A meg­beszélt időpontokban azonban soha nem sikerült beszélget­nünk, mert valami mindig közbejött, ami halaszthatatla­nul fontos volt a két község életében. Szombaton délelőtt végre találkoztunk, s amikor Jamrik Lászlónak elmondtam, hogy Bag és Hévízgyörk köz­ségek idei fejlődéséről szeret­nék írni, a tanácselnök gond­terhelten ráncolta homlokát. Kövezett utak — Ha kétszer, háromszor annyit tettünk volna, mint amit tettünk, egyesek azt is kevésnek tartanák, pedig minden kedvezőtlen körül­mény ellenére nagyon igye­keztünk, hogy a községekben élők segítségével a nehezedő gazdasági helyzet, a megszi­gorított gazdálkodási feltéte­lek között is előbbre lépjünk — mondta. — Legfontosabbnak az ed­dig szinte járhatatlan utak kövezését tartottuk. Ezen a területen van büszkélkedni valónk is, mert okosan hasz­náltuk ki a Budapesti Közle­kedési Vállalattal, a Fővárosi Tanáccsal kialakult kapcsola­tunkat, ezért sikerült az ut­cák kövezéséhez szükséges kockakövet biztosítanunk. Már kora tavasszal leszállítot­tuk az anyagot, ám felsőbb szerveink a szakmunkák el­végzéséhez szükséges bérkere­tet csak szeptember 1-én ad­ták meg. — Bizonyos költségvetési módosításokkal sikerült a ce­ment és a sóder árát is előte­remteni, Persze, mindez ke­vés lett volna, ha a lakosság nem segít. Sokan voltak, akik nemcsak társadalmi munkát végeztek, de pénzbeli hozzá­járulást is vállaltak. Ez a pénzben! támogatás mintegy 80—100 ezer forintot tesz ki. Bagón befejeződött a Hon­véd utca. az Evreskert köve­zése. ezzel megszűntek azok a gondok, amit a kátyúk és a vendégmarasztaló sár évtize­dek óta jelentett, különösen ilvenkoi- ősszel és télen, az ut­cák lakóinak. Készen van a Malom utca. egy rés^e. s je­lenleg foi'dk a tanácsházzel szemben lévő Hősök tercnnk a kövezés«», ahol nenv-snk vi­rágos nnrkot. de aut.ónarkolót is kialakítunk. Hévízgvörknn a József AtHla utca kapott kőburkolatot. Ötlet és segítség Az eredmények mögött ko­moly erőfeszítések vannak. Bizony nem mindenki lelke­sedik egyértelműen és vállal önkéntes munkát azért, hogy a faluja szebb legyen. Van­nak, akik úgy gondolkoznak, hogy elég az ígéret meg a községi ejlesztési hozzájáru­lás befizetése, a többi pedig a tanács dolga, oldja meg, ahogy tudja. Jamrik László legnagyobb gondjai között tartja számon ezeket a nehéz­ségeket: — Azt természetesnek vé­lem, hogy sokan adnak ötle­tet. tanácsot, sokan juttatnak el hozzám különböző kérése­ket, mert mindebben az egészséges lokálpatriotizmus, a tanácsi demokrácia meg­nyilvánulását érzem — mondja az elnök. — A gon­dot. a kettősséget abban lá­tom. hogy amikor a javaslat megvalósításához kezdünk, akkor éppen a kezdeménye­­zők állnak félre, húzódnak ár­nyékos oldalra, s onnan fi­gyelik, mire megyünk nélkü­lük. — Voltak, akik több mun­kanapot felajánlottak egy­egy akciónk megvalósítása érdekében, s csak egy-két órát dolgoztak. Még az a sze­rencse, hogy a többség haj­landó tisztességgel, becsülettel tenni a közös ügyért, lakóhe­lyünk fejlődéséért. Megemlítem Jamrik László­nak, hogy az előző hét végén láttam őt a sportpálya mellet­ti klub és öltöző építkezésé­nél, amint szorgalmasan lapá­tolt. — Az épületet minden kö­rülmények között tető alá kell hozni, mielőtt elkezdődne a tartós őszi esőzés vagy meg­érkezik a kemény hideg, amely az eddigi munka sike­rét is veszélyezteti. A tervek szerint a mai nappal befeje­ződik a falazás. Nagy szükség lenne a köz­ség lakosságának a segítségé­re. Elsősorban a , fiatalokra számítunk, azokra, akik rend­szeresen használják a sport­pályát. Bag évtizedek óta élen jár a környék sportéleté­ben, jó lenne a községi sport­­mozgalomnak egy korszerű lé­tesítményt felépíteni. A kö­vetkező napok kemény próbá­ra tesznek bennünket — só­hajt a tanácselnök. Iskola épül Próbálom vigasztalni, hogy ennek a munkának a befeje­zése után biztosan lesz egy kis erőt gyűjtő szünet, rövid pihenő. A tanácselnököt a szavaimra mintha kicserélték volna. Határozott, lelkesen tervező lesz: — Megkezdődik a hévíz­­györki általános iskola építé­sének előkészítése. Ebben a munkában elsősorban termé­szetesen a hévízgyörkiek tá­mogatására számítunk. A községi tanácstagok segítségé­vel hamarosan számba vesz­­szük, mennyi társadal­mi munkára és pénzbeni tá­mogatásra számíthatunk. Még az 1982-es esztendő is tartogat megoldásra váró fel­adatokat, de a tanácsi vezető már az 1983-as év tennivalóit tervezi, s ennek lényege: együtt, közösen tenni az itt élők mindennapjainak a meg­szépítéséért. Fercsik Mihály Ősi is legyen kiállító A természet furcsaságai A Gödöllői Galéria decem bér 5. és január 7. között ren dezi meg a Természet furcsa ságai című kiállítását, mely­nek bemutatásához a gödöllői és környékbeli lakosok segít­ségét kéri. A kiállításon olyan termé­szeti formákat; kavicsokat, csigákat, gyökereket, termé­nyeket szeretnének bemutatni, amelyek különlegességüknél, érdekességüknél fogva a ter­mészet életében is ritkaság­­számba mennek. Emberkéz al­kotta tárgyakhoz hasonlíta­nak vagy ritka véletlenek szülöttei, esetleg érdekes él­mények fűződnek hozzájuk. Kérik, hogy a kiállításhoz küldjenek be ilyen tárgyakat, formákat, akár érdekes ter­mészeti jelenségekről készült fényképeket is, a kiállítás be­­zártával a kölcsönadott formá­kat. felvételeket visszaadják, s ha esetleg méreténél fogva például egy növény nem kü­löníthető el, a szállítást meg­oldják. Reméljük, sok érdekes anyag gyűlik össze bemutatónkon! Túró csurig, p©lár telik Jó felszerelés, kellemes utazás á nők is neveitek Az idén is erős maradt a tömegsport mozgalom a Ganz Árammérőgyárban, nyolc sportágban versenyezhettek a dolgozók. Ezt állapította meg a vállalati tömegsportbizott­ság, amely Lajkó István ve­zetésével az idei eredménye­ket értékelte. Asztaliteniszben, lövészet­ben, sakkban és tekében egyéni és csapatvetélkedők voltak, s atlétikában, kézilab­dában, labdarúgásban, termé­szetjárásban is bőven volt al­kalom a mozgásra. Az üzemi sportrendezvényeken kívül városi és megyei versenyeken is szerepeltek a legjobbak. Különösen örvendetes, hogy az idén sikerült aktivizálni a gyengébb nem képviselőit is, sok lány és asszony hódolt a lövészetnek, kézilabdának, ter­mészetjárásnak, sőt a labda­rúgó-bajnokságba is benevez­tek. A számok is sokat mon­danak: az üzemi versenyeken majdnem ezeregyszázan vet­tek részt. S ha bár ebben ben­ne vannak, akik több sport­ágban is ügyeskedtek, így is jelentős a növekedés a tavalyi részvételhez képest. A vállalati jóléti és kultu­rális alapból huszonötezer, a szakszervezeti bizottság támo­gatásából harmincháromezer forintot fordítottak tömeg­sportra. Így majdnem hatvan­ezer forint jutott működési kiadásokra, felszerelések vá­sárlására, utaztatásra, egye­bekre. M. G. Az előzetes értékelés szerint sikeresen teljesítette idei ter­vének háromnegyed részét a vácszcntlúszlái Galgatej társaság. Feldolgozó üzemükben termelékeny gépeiken éránként három­ezer liter 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet tasakolnak. A NDK- gyártmányú töltőautomaták jól működnek, amelyhez hozzá­járulnak a gyakorlott tmk-sok, hiszen a rendszeres karbantar­tás nélkülözhetetlen előfeltétele a zavartalan üzemeltetésnek. Felső képünkön: Szabó Sándorné még a hagyományos csurga­­tással állítja elő a túrót, de már megérkezett Vácszentlászlóra a túrégyártó gép is. Alsó felvételünkön: Berncczei Lászlóné és Mészáros Istvánná óránként kétezer poharat tölt meg tejföllel a Tétre 80-as gépen. Hancsovszki János felvételei Újabb siker röplabdában Az NB II-ben szereplő gö­döllői férfi röplabdások a 9. fordulóban is győzelemmel ör­vendeztették meg szurkolói­kat. A csapat ellenfele ezen a találkozón az Esztergomi Me­dicor SE volt. A mérkőzés ele­jén a hazaiak kevésbé össz­pontosítottak, bizonytalanul fogadták a nyitásokat. Ennek az lett a következménye, hogy az első játszmát 15-12 arány­ban elvesztették. Á második játszmában mintha megtálto­sodott volna a gárda. Zsinór­ban szerezték a pontokat, s nem sok idő kellett ahhoz, hogy 1-1-re alakuljon az ered­mény. A harmadik és negyedik játszmában szép megoldáso­kat, hatalmas leütéseket, kü­lönböző taktikai variációkat láttunk a hazaiaktól. A csapat játékosai, beleértve a csere­ként pályára lépőket is, szív­­vel-Iélekkel küzdöttek, a kö­zönség lelkes és hálás volt a tetszetős játékért. A falu sstliüf’ic Megycrádról Az otthonosság érzetével Néhány héttel ezelőtt Mo­gyoródon j..rtam, az ottani művelődési ház egyik népes rendezvényén. Az előadás megkezdése előtt és után is volt módom, hogy sok falubé­­livel beszéljek. Meglepett, hogy az idősebbek, de a fia­talabbak is, milyen tisztelet­tel és szeretettel említették dr. Farkas György helytörté­nész nevét, aki több monográ­fiát írt szülőfalujáról, és akit beszélgetőtársaim közül sokan tartottak barátjuknak, gyerek­kori cimborájuknak. Mintha megdőlt volna a keserű ta­pasztalatok alapján oly sok­szor idézett mondás igazsága, mely szerint senki sem lehet pr if éta saját hazájában. Kedves emlék A Gödöllő Városi Helytör­téneti Gyűjteményben dolgo­zó Farkas Györgynek el­mondtam mogyoródi tapasz­talataimat, s feltettem a kér­dést: — Igaz-e, hogy ha ideje engedi, leküzdi a mozgással járó fájdalmait és megláto­gatja övéit? — A kérdésre hadd feleljek kérdéssel — mondta Farkas György. — Miért tud az em­ber oly elfogultan és teljes szívvel drukkolni saját faluja, a világszínvonalhoz képest igen-igen jelentéktcl .n — csa­patának? Miért őrizzük oly szívósan egykori kedves em­lékeinket? Miért keressük fel szívesen emlékeinket, elő­­számlálgatva ifjúságunk és gyerekkorunk tájait? A ma­gyarázatot nem én fedeztem fel, csak elismétlem: mert az életünket igyekszünk rögzíte­ni: Igyeszünk kötődni vala­hová. Halk szóval — Nem akarunk idegenül élni. Nem akarunk elidege­nedni, hogy ezzel a korszerű kifejezéssel éljek. Ez ellen a hiányosságot kimutató érzés ellen — az otthonosság érze­tével lehet védekezni. Azzal az érzéssel, hogy van szá­munkra, az egyéniség számára valami közösség, amihez kö­tődni tud, s amihez nem kö­tődnie veszteség. Miközben Farkas György szavait jegyzem, eszembe jut­nak az általa írt helytörténeti dolgozatok, mint a Mogyoródi é. századok, vagy a kétkötetes Gidres-gödrös Mogyoródon című pályamunkák, amelyek szerzőjüknek országos elisme­rést hoztak. Olvastam a Ka­marás Mihály gazdasági fel­jegyzései az 1844—1896-ig tartó évekből címmel közre­bocsátott írást is, amely a szerző nagyapjának hétköz­napjaiba enged bepillantani. — A gyerekkor és az ifjú­ság élményei egész életre szólóan bírnak meghatározó jelleggel. Nincs abban részem­ről semmi túlzás, ha azt mon­dom: Mogyoród számomra az indítást és a visszatérést egyaránt jelenti, s annak fel­ismerését és felismertetését is, hogy e vidéket tegyük ott­honosabbá az alkotó szellem számára, s teremtsünk olyan lehetőséget, hogy ez a táj, ez a provincia felvirágozzon, s ne érezze magát idegenül benne az sem, aki nyugtalan és kereső, vagyis alkotó életet aikar benne élni. Nekem Mo­gyoród mindig a kapaszkodóm volt, s nem ugrópálya előtti dobbantó, ahonnan messzire lehet elrugaszkodni. Farkas György csendes, halk szavai a mogyoródi ba­rátok emlékezéseit villantják fel bennem. Sorolom azok ne­vét, akikkel Mogyoródon be­szélgettem : Pusztai Ferenc, Érseki József, Szacskó István, Babicz István. Farkas Györgyben felfafeadnak az együtt töltött évek emlékei. Titokban készültek — Fiatal egyetemista vol­tam. Hetenként jártam haza, s hála anyámnak, a már-már széthulló paraszti gazdaság ezerkezű, ügyvédeszű, egy­szerre kemény és édes pa­rasztasszonynak, nem lettem úrfi. Szabad időmben úgy éltem, akár a többi korombeli falusi legény. Pusztai Ferenc legénypajtásommal egy késő éjszakáig tartó beszélgetés közben elhatároztuk, ifjúsági önképzőkört szervezünk a mogyoródi leányoknak s le­gényeknek. — Vasárnap délutánokra megkaptuk az iskola egyik tantermét, ahol huszonöt­harminc mogyoródi paraszt­gyerek összebújhatott. Ebben a kisebb, szűkebb körben jobban felfogható volt a vi­lág, s jobban birtokolhatok voltak a dolgok. Amit én héSközben Pesten tudásként felszedtem, itt a jó gazda gondosságával tovább palán­­táztam. — Petőfi, Arany, Ady, Jó­zsef Attila verseit szavaltuk. Szabó Dezső, Móra, Móricz prózáját olvastuk. Izgalmas, alkotó összejövetelek voltak ezek, amelyeken titokban ar­ra készülődtünk, hogyan vé­gezzük dolgunkat, ha mi le­szünk a községi elöljáróság. Lehet ezen ma már moso­lyogni — halkul el az emlé­kező, aztán felemeli a hang­ját —, de nem lehet vitatni, hogy ebben az ifjúkori ro­mantikus lobogásban és ter­vezésben együtt alakította, formálta egymás világát az egyetemista hallgató és a föl­det művelő parasztgyerek. — A mi közösségünk, ak­kor nem éreztem, ma viszont büszke vagyok rá, megnyitot­ta és mozgásba hozta szá­munkra a világot. És ez nem kis dolog, hiszen 1930-at ír­tunk akkor. Hogy nem csak szavaink voltak, arra is sok lenne a példa, de csak egyet: volt olyan mogyoródi gimna­zista, akinek a taníttatási költ­ségeinek jelentős részét a mi önképzőkörünk biztosította. Lelkesítő példa Farkas György most a helytörténeti gyűjteménynek otthont adó épület történetét írja. Hasznos és kiváló munka lesz, és mégis arra biztatom, sürgősen kezdje el az 1929— 1933 között működő mogyoró­di önképzőkör történetének feldolgozását. Okulásul, emlc­­keztetésül, lelkesítő például. F. M. GSC—Esztergomi Medicor 3-1. GSC: Dóczi, Somogyi J„ Molnár, Csorna, Réti, Berták, Kardos, Gorove, Cipkin, So­mogyi Cs., Almási A. Edző: Körösfői Ándrás. A játszmák: 12-15, 15-19, 15-7, 15-4. A felnőttek után az ifjúsá­giak következtek. Sajnos, a fiatalok nem tudták megismé­telni azt a játékot, amit idő­sebb társaik nyújtottak ezt megelőzően. GSC ifi—Esztergomi Medicor ifi 0-3. GSC: Almási A., Somogyi Cs., Kacsuk L., Tompa T., Pi­­roth Z., Pleizer L., Kovács Z., Porgányi G., Újvári M. Szép sikert hozott az ugyan­csak Gödöllőn rendezett női KISZ Kupa torna. A sorozaton öt csapat vett részt: a Rácke­vei Gimnázium, a Postás út­törő- és ificsapata, a két ifi­­válogatottat felvonultató Kül­ker SC ifjúsági gárdája és a házigazdák. A selejtezők után a ráckeveiek és a gödöllőiek vívták a döntőt. Az előbbiek a Postás ifit győzték le 2-0 arányban, míg a gödöllőiek nagy küzdelemben a Külker SC-t, ugyancsak 2-0-ra. A döntőben a gödöllői lá­nyok szép játékkal nyerték az első játszmát, sajnos, a máso­dikat elvesztették, a harmadik­ban azonban 3-12-ről tudtak fordítani. A csapat valameny­­nyi tagja jelesre vizsgázott küzdeni tudásból. Az összeál­lítás a következő volt: Szán­tó Zs., Süpek S., Kerek A., Szebeni M., Huszár É., Ádám G.. Kolozs E., Körösfői F., Ko­­lozs J. Edző: Körös fői László. Itt említjük meg, hogy a női csapat létszámát szeretnék nö­velni. Kérik azokat a volt röp­­labdás lányokat, akik ismét szeretnének röplabdázni, je­lentkezzenek az Erkel Fere-nc iskola tornacsarnokában, szer­dán délután háromnegyed hat­tól, illetve pénteken este fél nyolctól. Szántó Zsuzsa A nap programja November 17-én. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megte­kinthető 10-től 14 óráig. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap

Next

/
Oldalképek
Tartalom