Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-16 / 269. szám

\ Ilf gépek és új emberek Képzettség, tudás és beosktás Amikor a konzervgyárban munkára fogták a nyugatról importált Uhlmann' gyártmá­nyú töltő és csomagoló gép­sort, bizony háromszor meg kellett gondolni, hogy kiket állítanak mellé kezelőiként. Még ugyan nem hallottam er­ről pontosabbat, de feltétele­zem, hogy a mostanában meg­indított amerikai lapkagyártó gépsor esetében sem lehetett csak úgy, találomra kiválasz­tani a gépet működtető, s min­den szusszanására vigyázó személyzetet. Feltételezésemet némiképp alátámasztja, hogy a gép titkait meglesni nem­csak a főmérnök járt Ameri­kában ... Elméleti ismeret Máskülönben ezek az Öpe­­rencián túlra vivő utak, s a nyugatiak Nagykörös-járásai sok dicsőséget hoztak a ma­gyar s ezen belül a helybeli szakmunkásoknak. Kiderült ugyanis, hogy a mi szakképzett kétkezi dolgozóink lényegesen nagyobb áttekintéssel rendel­keznek szakmájuk ikülönböző területei felett, mint a tenge­rentúli kollégák. Az érem másik oldalán mégis azt az igazságot talál­juk, hogy az erősen automati­zált, részben elektronikus irá­nyítású berendezések kezelé­séhez nehéz embert találni. Talán nem is a szakértelem hiánya miatt, hanem azért, mert ezek a gépek nem a köz­ismert tulajdonságokkal ren­delkező „szakit” kívánják magúik mellé, hanem másfajta embert. Nem a találékonysá­gával, a barackmagból is atommagot csináló tehetségé­vel tündöklőt, hanem a fe­gyelmezettet, a kitartót, a munka monotóniáját idegek­kel is kibírót, s az alapos el­méleti ismeretekkel rendelke­zőt is. E gépek számának hazai gyarapodása, import vagy he­lyi nekibuzdulás révén, új tí­pusú szakmunkások képzését követeli meg. A fővárosban e hozzáértőik kinevelése nem túlságosan nagy gond, leg­alábbis a szakértelem tekin­tetében nem. Itt nálunk vala­mivel nehezebb a helyzet. Körültekintéssel, némi szerve­zőkészséggel természetesen ezek az akadályok legyőzhe­­tőek. S mitagadás, városunk üze­meinek nem is az a legna­gyobb gondja, hogy egy-egy kirívó esetben szűkében van a jó szakembereknek, hanem az, hogy a már most szak­munkás-bizonyítvánnyal ren­delkezőknek nem mindig akad szakmunka a kezébe. A szakmunkás, maradjunk az ilyenkor már szinte köte­lező példánál, tehát lapátol. A technikus kétkezi munkát vé­gez, a mérnök adminisztrál vagy jó esetben technikusi munkát végez. Többnyire — s ez is természetes — lázadozva. Ámbár az is az igazsághoz tartozik, hogy mindig akad néhány szakmunkástanuló, szakmunkás, technikus, netán mérnök, aki minden különö­sebb lelki meghasonlás nélkül elmegy rakodómunkásnak, mert abban a „beosztásban” többet lehet keresni. A minap éppen ilyen hitehagyott szak­munkástanulóikról kaptam hírt. Megfelelő munkakör Az előbbiekből többféle kö­vetkeztetést lehet levonni. Az egyik nyilvánvalóan az, hogy a jövedelmeket errefelé (és gondolom, máshol is) nem mindig a szakképzettség és a munka minősége határozza meg, hanem a munkaerő­helyzet. Azt a munkát kell megfizetni, melyre mégiscsak kevés a jelentkező. Ám miért kevés például a rakodómunkás? Nemcsak azért, mert piszkos és nehéz munka, hanem azért is, mert ellátásához nem kell szakkép­zettség. Viszont az emberek többségének, hál’ istennek van szakképzettsége. Követ­kezésképpen az emberek többsége szakmunkát kér, s esze ágában sincs lapátolni. Felszínre bukkan Röviden szólva az a hely­zet, hogy hagyományos elkép­zelésék élnek bennünk szak­munkáról. mérnöki munkáról, segédmunkáról. E munkakö­rökhöz ugyancsak hagyomá­nyosan, nem tényleges tudást, hanem papírt, bizonyítványt rendelünk. S ha a munka és a bizonyítvány nem találko­zik, azt mondjuk, baj .van. Pedig nyilvánvaló, hogy sem két mérnök, sem két szak­munkás között nincs azonos tudású. S az is nyilvánvaló, hogy nem a papírjuk, hanem a tudásuk szerint kell mun­kát kapniuk. Jönnek az új gépek, s fel­színre bukkannak új köve­telmények itt, Nagykőrösön is. Ám minden géphez, minden probléma megoldásához lehet megfelelő embert találni, csak hagyománytisztelő szemléle­tünket kell megváltoztatni. Farkas Péter Anyakönyvi hírek Született: Szi Ferenc és Szo­koli Lídia: Ágnes; Gál Gábor és Nagy Ilona: Tamás; Sípos Ferenc és Kiséri Mária: Fe­renc; Szabó János és Kornsel Éva: Viktória; Szűcs Sándor és Szabó Rozália: Ágota nevű, gyermeke. Névadót tartott: Kovács Jó­zsef és Stefánkovics Terézia: József; Tóth István és Köte Ildikór István; Virág Dénes és Fekete Margit: Dénes; Hupka Béla és Csábráki Katalin: Ka­talin; Barna AGila és Kcsik Találkozás a »zfanyal Az apa leemeli a kisfiát az első ülésről, a falhoz támaszt-* ja a kerékpárt, és a gyereket kézen fogva megindulnak mind a ketten az állomás bejárata felé. A kisfiú négyéves, és azért jöttek ki az állomásra, mert a gyerek hetek óta hajtogat­ta. hogy mozdonyokat, igazi mozdonyokat akar látni. Ké­pen már sokat látott, sőt a játékai közt is van mozdony, többféle is, de igazival még nem volt találkozása. Az apa ma délelőttös volt az üzem­ben. így ráértek kijönni. Az állomás elég forgalmas, tíz-tizenöt percenként halad át rajta egy-egy vonat: vagy te­her, vagy személy, tolatás pe­dig szinte állandóan folyik. Van tehát látnivaló bőven. A kisgyerek a korlát rácsá­ba kapaszkodva elbűvölten né­zi a látványt. Hosszú percekig egyetlen szót sem szól. Az apű is nézelődik, de ő hamar elunja a dolgot, s egy ne­gyedóra múlva indulna ha­za. — Zolika, megyünk! — Mindjárt — feleli a kis­fiú. s ez azt jelenti az ő nyel­vén. hogy szó sincs hazame­nésről. Az apa beletörődik a sor­sába. elvégre ő hozta ki a gyereket mozdonyt látni, hát 'Viselje a következményeket Hogy teljen az idő, inkább magyarázni kezd a gyerek­nek. — Nézd: az villanymozdony Látod, ott az áramszedője. Ott meg jön egy dízel. Hallod, hogy zúg? — Jaj — mondja Zolika, és tréfásan befogja a fülét. Mikor az első vágányon el­húz előttük a hatalmas dízel­­mozdony. és elül a mindent átható zaj, a gyerek megkér­dezi. — Apa! Melyik erősebb: a dízel vagy a villanymozdony? Az apa egy pillanatig gon­dolkozik, s csak aztán vála­szol. — A dízel. — Miért? Most még inkább késik a válasz. Az édesapa asztalos, nemigen tud többet a . moz­donyokról, mint más átlagem­ber. — Miért, apa? — sürgeti a feleletet Zolika. — Mert... nagyobb benne a motor — születik meg vég­re a válasz nagyon bizonyta­lanul. ' — Apa! És ha a két moz­donyt összekapcsolnák, a dízel elhúzná a villanymozdonyt? — Persze — rhondja most már könnyebben az apa. Zolika hallgat egy darabig, aztán büszkén kijelenti: — Én dízelmozdony-vezető akarok lenni. Még vagy öt percig nézelőd­nek, aztán amikor az utóbb érkezett személyvonat elmegy, az apa szelíden lefejti a gye­rek kezét a kerítés rácsáról, és elindulnak kifelé. Zolika visszaül a kerékpár első ülésére, és éktelen zúgás­ba kezd: azt játssza, hogy egy dízelmozdony vezetője. Az apa mosolyog. Visszaem­lékszik rá, hogy amikor ő ekkora volt. mint a fia. szin­tén mozdonyvezető akart len­ni. — Csak épp gőzmozdonyon — mondja hang nélkül ön­magának, aztán a fejét csó­válva arra gondol, milyen furcsa, hogy Zolika számára a mozdony csak a dízel meg a villanymozdonyt jelenti, s hogy a gőzmozdony neki egész életére csak kép marad. T. T. r Árubemutató November 17-től, szerdától az Arany János Művelődési Központ kiállítótermében a Pest megyei Ruházati Kiske­reskedelmi Vállalat árubemu­tatója tekinthető meg. Mária: Marianna; Andó József és Búkor Katalin: Katalin; Du­dás Dénes és Bodri-Balogh Katalin: Dóra; Sáfár Imre és Várkonyi Éva: Imre; Lédeczi Benő és Borsos Éva: Tímea nevű gyermekének. Meghalt: Petrovics Istvánná Szakter Rozália (Cegléd, Haty­­tyú u. 19.); Szabari István (Esedi u. 18.); Tancsa Rozália (Kalocsa Balázs u. 4.); Kecskés Balázsné Deák Júliánna (Bi­­czó Géza u. 11.); Dr. Kovács Zsigmondné Gál Piroska (Szolnoki u. 6.); Pintér Ist­ván (Batthyány u. 16.); Rusvai Gáborné Dobos Eszter (Kocsér, IV. dűlő 17.). Tűzvédelem A városi tűzoltóparancsnok­ság értesíti a lakosságot, hogy az önkéntes tűzoltók megkezd­ték a lakóházak és a lakások tűzvédelmi ellenőrzését. E munka célja a tűzvédelmi sza­bálytalanságok megszünteté­se. A parancsnokság és az ön­kéntes testület az ellenőrzés­sel kapcsolatban a lakosság támogatását kéri. Az ellen­őrök minden alkalommal kel­lő felvilágosítással szolgálnak afelől, hogy milyen szabályta­lanságokat találtak, s azokat miként lehet megszüntetni. Jó tudni az ellenőrzéssel kapcsolatban, hogy a tűzvé­delmi szabályokban előírtakat mindenki külön felszólítás nél­kül köteles betartani, illetve végrehajtani. ÖRÖSI ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM 1982. NOVEMBER 16., KEDD ¥álf®zás©k m építőkőéi A tavalyinál jobb eredmények Az elmúlt hét közgyűléssel fejeződött be a Nagykőrösi Építőipari kisszövetkezetben. A tanácskozáson ott volt Ber­­náth Tibor, a KISZÖV elnöke, Pásztor István, az MSZMP vá­rosi bizottságának első titká­ra és Kocsis Jánosné, a váro­si tanács elnöke. Elnökválasztás A közgyűlés gazdasági szem­pontból nem különbözött a negyedévenként szokásostól, bár az alapszabály és az ösz­­szevont önkormányzati sza­bályzat módosítása már meg­különböztetett jelentőséget adott a tanácskozásnak. A közgyűlés rendkívüli esemé­nye mégsem ez a módosítás volt, hanem az, hogy Horváth József elnök nyugdíjazását kérte. Emiatt aztán a szövet­kezet tagságának elnököt is kellett választania. Az elnök búcsúja, noha a tagság a lemondást elfogadta, nem volt mentes a megható pillanatoktól. A tagság szeret­te elnökét, aki huszonhat éve dolgozott a közösségben, s ti­zenkét . esztendeje állt annak az élén. Ám hiába fejezték ki többen is ragaszkodásukat, azt mindenkinek tudomásul kel­lett vennie, hogy Horváth Jó­zsef egészsége megromlott. Az utóbbi években mind gyako­ribb vendége volt a balaton­füredi szívkórháznak, ahonnan minden alkalommal riyugod­­tabb életet javasolva engedték el. Ezen a hét végi közgyűlé­sen Horváth József bejelentet­te: végre megfogadja az orvo­sok tanácsát. A nyugdíjba vonuló elnök­től Szalay Sándorné főköny­velő, s a legrégibb munkatár­sak nevében Tóth Ambrus, a szövetkezeti felügyelő bizott­ság vezetője búcsúzott. Bar­­náth Tibor, a KISZÖV elnöke pedig, tolmácsolva Rév Lajos, az MSZMP KB tagjának, az OKISZ elnökének üdvözletét, átnyújtotta Horváth Józsefnek a Szövetkezeti ipar kiváló dol­gozója kitüntetést. A betegsége miatt felmen­tett elnök helyébe a szövetke­zet tagsága titkos szavazással és egyhangúlag az eddigi mű­szaki vezetőt, Utassy Gábort választotta meg a szövetkezet és a vezetőség elnökévé. A szövetkezeti építők ter­mészetesen az elnökválasztás izgalmában sem feledkeztek meg a közgyűlés gazdasági feladatairól. A tagok meghall­gatták és elfogadták tehát az év eddigi eredményeiről szóló gazdasági beszámolót. B® •• I /7 F • © £1 p • 9 FF F « © ® twm es Az© ©piii A TRAKIS Szövetkezet régi gondja, hogy nincsenek meg­felelő szociális létesítményei. A közösség most végre eljutott oda, hogy pótolja a hiányosságokat. Pálfi József brigádja jó ütemben halad a képünkön is látható építkezéssel. Hancsovszki János felvétele Az előterjesztés szerint a i A kisszövetkezet négy rész­­szövetkezetiek, a négy szocia- lege közül a kőművesek, fes­­lista és a kilenc munkabrigád. | tők és üvegesek közössége tett szert a legnagyobb árbevétel* re. Őket követi a lakatosok!, víz- és gázszerelőik részlege, majd az ácsok és asztalosoké, s végül a villanyszerelőik és bádogosoké. Az egy dolgozó által előállí­tott termelési érték tekinteté­ben már más a sorrend. Így vizsgálva az eredményeket, ki­derül, hogy a lakatosok, inz­és gázszerelők hozták a legtöb­bet a konyhára. Normarcir.dszés Ezek, a tavalyinál jobb ered­mények is indokolták az átla­gost meghaladó idei béreme­lést. Mely változás egyébként normarendezéssel is együtt­járt. Mint a közgyűlés megál­lapította, ez a módosítás a teljesítménykövetelmények­ben megerősítette a szövetke­zetét. Másik eredménye, hogy a normatételek tekintetében kiegyenlítette a város építő­ipari üzemegységei között mindeddig fennálló, s a mun­kaerő-gazdálkodásban zavaro­kat okozó különbségeket. A dolgozók idei lelkesedését dicséri egyébként az a pince­klub is. melyet áprilisban ké­­szitettek el, s amelyben ezt a mostani közgyűlést is tartot­ták. F. P.iá tagjai az idén kereken húsz jelentősebb építkezésen dol­goztak. Csaknem tízmillió fo­rintért lakásokat újítottak fel Cegléden. Több mint tízmil­lióra rúgott munkájuk értéke itthon, a Kossuth Lajos utcai lakótelepen, ahol ABC-áruhá­­zat és lakásokat építettek. Az áruház már elkészült, a laká­sok befejezése még várat ma­gára. — Nagy és dicséretes mun­kát végeztek a kisszövetkezet dolgozói a Kalocsa Balázs ut­cai szakorvosi rendelőintézet, a tejüzem, s Kecskeméten a vasútállomás korszerűsítésénél. Dolgoztaik a szövetkezet szak­emberei az Arany János Mű­velődési Központ újjávarázso­lásánál is. Akadt munkájuk Nyársapáton, Táborfalván, s aztán itthon az új bölcsödé­nél, a leánykollégiumnál, a pincegazdaságnál, a kórház­ban és a csecsemőotthonban. Négy részlegben A lakosság megrendelésére elvégzett apróbb munkák ér­téke is elérte a félmillió forin­tot. Végeredményben az a helyzet, hogy a húsz nagyobb munkából tízet be is fejezett már a közösség, s tíznek a vé­gére a jövő esztendőben tesz pontot. . Labdarúgás Dányban maradt a két pont Dány—Nagykőrösi Kini­zsi 3-2 (2-2) Kinizsi: Molnár — Terjéki, Cseh, Karcsú, Gulyás (Ko­vács a félidőben), Szalai, Sza­bó (Farkas I. 53. p.), Virágh, Farkas J., Vigh, Németh. A 4. percben a körösi kapu nehezen szabadult fel a ha­zaiak támadása alól. A dányi kapunál öt körösi szöglet után Gulyás hibázott és a hazaiak megszerezték a vezetést. 1-0. Szabó távoli, erős lövése alig kerülte el a felső sarkot. A dányiak előtt nagy helyzet nyílt, de Molnár lábbal men­tett. Vigh jó helyzetben mellé lőtt. A 30. percben támadás után a körösi védelem fella­zult és lesgyanús helyzetből, de Virágh hibájából is a ha­zaiak növelték előnyüket. 2-0. Molnár jó vetődéssel védett veszélyes helyzetben. Szabó jó szabadrúgását nehezen védte a dányi kapus. A 40. percben Virágh távoli szabadrúgása védhetetlenül vágódott a fel­ső sarokba. 2-1. Két perc múl­va Karcsút jó helyzetben lök­ték a 16-oson belül. A megítélt büntetőt Szabó biztosan érté­kesítette. 2-2. A befejezés előtt Szabó szabadrúgása ép­pen csak elcsúszott a kapufa tövénél. Fordulás után Szabó meg­sérült, visszaesett a körösi csapat támadójátéka. Az 57. percben Szalai feleslegesen cselezgetett a középpályán, el­vesztette a labdát, gáncsolt, a szabadrúgásból gól lett. 3-2. Hullámzó volt a játék, a kö­rösi támadásokban nem volt kellő átütőerő, a hazaiak tá­madásait biztosan hárította a védelem. A körösi csapat a bajnok­­aspiráns otthonában dereka­san helytállt és nem kellett volna kikapnia. Jobb összpon­tosítássál az egyik pontot könnyen megszerezhette vol­na. Nagykőrösi Kinizsi ifi— Dány ifi 3-2 (1-0) Kinizsi ifi: Demeter — Dan­­ka (Boros), Pesti, Szívós, Mi­hályi, Petrezselyem, Csikós, Baranyi, Lővei (Pavelkó), Koncz (Barabás), Kiséri (Fái­­fi). Az ifik kellő lelkesedéssel és jól játszattak a 2. helye­zett otthonában és biztosan nyertek. Az utolsó öt percért nem jár dicséret nekik. Gól­lövő: Lővei 3. Ceglédi serd.—Nagykőrösi Kinizsi serd. 4-1 (0-0) Kinizsi serd.: Kolompár — Tamasóczki, Urbán (Czinkus), (Bertalan), Jakab Hegedűs, Dani, Berki, Szabó, Simon, Pörge, Várnai (Turcsány). Egy-egyes állásig jól ját­szottak a körösi serdülők, de a második kapott gól után nagyon visszaestek, bátortala­nul játszottak. Góllöúö: Pörge. P. S. Keddi Sportműsor Asztalitenisz Sportotthon, 14.30: a XVIII. téli úttörő-olimpia városi leány döntője. Ük akadémiája November 17-én, szerdán este 6 órakor az Arany János Művelődési Központban, a Nők akadémiája előadássoro­zatban Valkai Imre tanár tart előadást a magyar nép­művészetről. IVIiiiiiw Szuperzsaru. Színes, szink­ronizált olasz film. Előadás 5 és 7 órakor. A stúdiómoziban Szívzűr. Színes, magyar film­vígjáték, fél 6-kor és fél íj­kor. SünhAz A kecskeméti Katona József Színházban este 7 órakor, A fátyol titkai. CSÉB-bérlet. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom