Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
Egészségnevelési hónap Dr. Bágyoni Attila sikeres előadása után Szenvedélyek rabságában című könyvét dedikálja Czangár Gyula felvétele Tartalmas programmal készült fel Szadán a Vöröskereszt helyi csoportja a novemberi egészségnevelési hónapra. Első összejövetelük, amelyen dr. Bágyoni Attila Szenvedélyek rabságában címmel tartott előadást, nagy sikert aratott. Az előadó hasonló címmel írt munkája is a mértéktelen dohányzás, italozás, az egészségtelen táplálkozás és a túlhajszolt életmód következményeiről, súlyos idegrendszeri megbetegedésekről szól. Az egészségnevelési hónap következő előadását november 15-én tartják a művelődési házban, ekkor A családi életre nevelés címmel dr. Takács Edit gyermekorvos tart ismertetést. November 26-án fogászati vetélkedő lesz, amihez dr. Makra Csaba fogorvos fűz előadást. November 29-én pedig az idős embereket várják a műsorral egybekötött rendezvényre. Jubilál a Toll-Szem Már a második évfolyamot keltezik a Karikás Frigyes Általános Iskola Török Ignác úttörőcsapatának kis toliforgatói: ifjú laptársunk, a csapatújság szerkesztői, újságírói. A Toll- Szem nevet viselő, tanévenként kétszer megjelenő hírharsonában annak rendje és módja szerint szerepel az iskolai élet minden fontos területe, az úttörőmunka, az ismeretterjesztés, a könyv, színház és filmismertető, s természetesen nem hiányzik a lapszámokból a sport, a tréfa sem. Nemrégiben a Pajtás szerkesztőségéből érkeztek vendégek a Toll-Szemhez, s elismerésük jólesett diákoknak, pedagógusoknak egyaránt. Szerintük ugyanis az iskolaújság saját kategóriáján belül az ország legjobbjai közé tartozik. Újabb GSC-győzelem Sikerrel jutott túl a nyolcadik fordulón is a GSC férfi röplabdacsapata. A vendég Balatoni Hajózás SC ellen nagy lendülettel és magabiztosan kezdték a játékot. A harmadik játszmában azonban megtorpantak, ki-kihagyott a figyelmük, s így nem csoda, hogy ezt a játszmát elvesztették. A mindent eldöntő negyedik játszmában a tapasztalt és sérülten is pályára lépő Dóczi a társakat is magával ragadta, s nagy fölénynyel nyertek. GSC—Balatoni Hajózás SC 3-1 GSC: Berták, Somogyi J., Kardos K., Molnár, Réti, Csorna, Gorove, Dóczi, Cipkin, Almási, Somogyi Cs. A mérkőzésen Körösfői András edző bátran kihasználta cserelehetőségeit, alkalmat adva a fiataloknak a szereplésre. A. játszmák így alakultak: 15-8, 16-14, 6-15, 15-4. A csapat következő ellenfele az Esztergom lesz. A mérkőzést ma, szombaton délelőtt 10 órakor rendezik meg az Erkel iskola tornacsarnokában. Megemlítjük, hogy a Pest megyei Röplabda Szövetség rendezésében Gödöllőn bonyolítják le azt a női tornát, amelynek tétje a KISZ Kupa. A színhely ugyancsak az Erkel iskola terme, az időpont: vasárnap, 14-e, délelőtt kilenc óra. Szántó Zsuzsa O tíliá n A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM 1982. NOVEMBER 13., SZOMBAT A korábbi arányban Haszontalan, de szüksége^ A bejárók utazási költségei / Köztudomású: járásunk, városunk el- és bejáró vidék. Vagyis sokan vannak, akik Gödöllőről, a járás községeiből járnak el dolgozni, de azok is, akik ide, a városba jönnek munkahelyükre nap nap után. Az utóbbiak közül legtöbben természetesen a környező, járásbeli falvakból. Egy nem éppen friss, de még mindig mértékadó statisztika szerint legalább háromezerötszázan ingáznak városi vállalatokhoz, szövetkezetekhez naponta. Azt meg összeszámolni is nehéz lenne, hogy elsősorban az agglomerációból hányán utazhatnak minden reggel a fővárosba. Belső tartalékok A bejárók között, főként az építőiparban, persze szép számmal vannak olyanok is, akik éppenséggel Szabolcsból jönnek, például a Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat gödöllői vagy budapesti telephelyeire, építkezéseire. Amiért mindezt ilyen hosszasan ecseteltük: a szeptembertől duplájára emelt vasúti és százhúsz százalékkal megnövelt autóbusz-viteldíjak valamennyi, rövidebbhosszabb távon utazó be- és eljáró dolgozót érintették. Miután az áremelést nyilvánosságra hozták, de még nem volt döntés arról, hogy a megemelt díjakat miként állja a dolgozó és a munkahely, komoly ijedelem támadt. A bejárók körében azért, mert ha a vállalat vagy szövetkezet elhárítja a költségnövekedést. bizony jócskán megemelkedett volna az utazásra fordítandó összeg. A munkáltatók pedig attól tartottak. hogy a bizonytalanság, vagy később az első bérletvásárlás arra ösztönzi majd a bejárókat, hogy közelebbi munkahelyet válasszanak. Ha pedig valóban megkezdődött volna a népvándorlás, itt, Gödöllőn rosszul jártak volna a vállalatok. Hogy miért, magyarázni sem kell: a munkaerőhiányt ma sem sikerül minden esetben átszervezésekkel, a belső tartalékok mozgósításával ellensúlyozni. Mennyibe kerül Vegyünk egy másik városi példát, a Ganz Árammérőgyárét: jelenleg is legalább ezer bejáró dolgozójuk van. A munkaügyi osztályon arról tájékoztattak, hogy harminc községből, a Gödöllőt övező mintegy negyven kilométeres sugarú körből érkezik a bejárók többsége, s jó néhányan messzebbről is. Három-négy olyan buszvonal van, mint például az Ácsa—Püspökhatvan— Galgagyörk—Galgamácsa —Vácegres—Erdőkertes—Veresegyház—Szada, amelyről egyszerre sokan érkeznek. Két útvonalat a gyár bérautóbuszai járnak, a többin a Volán menetrendszerű járatai. Amint Kosztolányi Imre, a gyár munkaügyi osztályának vezetője elmondta, a szeptemberi áremeléseket követő bizonytalanságban vagy tízen léptek ki azzal az indokkal, hogy a jövőben nem tudják állni a megnövekedett utazási költségeket. Miután egyértelmű lett, hogy a gyár a korábbi arányban vállalja a terheket, ilyen indokkal nem léptek ki a vállalattól. Ami az arányokat illeti: az autóbusz viteldíjának 80, a vonaténak 86 százalékát állja a gyár. Korábban három, most hat-hét millió forintra rúg az az öszszeg, amelyet az Árammérőgyár a bejárók utazási költségeinek kiegészítéséhez ad. Nem kevés. Ennél is jóval több, majd húszmillió forint, amibe a Közép-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál kerül az utaztatás. Dr. Szabados Pál gazdasági igazgatóhelyettes is hasonlóképpen értékelt: szeptemberben valóban nagy kérdőjel volt, hogy érdemes-e messzire utazni. S bár a KKMV is az előzőekben elmondottak szerint járul hozzá továbbra is a megnövekedett költségekhez, van, akinek hosszú távon nem fogja megérni a bejárás. Erre példa, hogy az, aki éppenséggel Szatmárcsekéről jár a KKMV-be dolgozni, havonta 596 forintot költ utazásra. De hogy a vállalatnak mennyibe kerül ez, könnyen kiszámíthatjuk, hiszen ez a majd hatszáz forint csak a húsz százaléka az összdíjnak. A nyolcvan százalék a vállalatot terheli. Üzemi kiadások Az átlag természetesen kedvezőbb képet mutat: ha mindent egybevonunk, egy-egy dolgozóra havonta átlagosan 45, a vállalatra kis híján háromszáz forint jut. A saját és a bérelt autóbuszok esetében a dolgozók fizette átlag több: 93 forint. De sok kicsi sokra megy, a már említett húszmillió forint körülbelül a fele a vállalati nyereségnek. Ennek ismeretében természetesen az volna a legjobb megoldás, ha mindenütt helyben lakók dolgoznának a helyi üzemekben, szövetkezetekben. Erre azonban a jelenlegi körülmények között gondolni sem lehet; a település- és munkahelyszerkezet, a munkaerő-gazdálkodás oly mértékben épül az ingázásra, hogy a tulajdonképpen improduktív utazási költségek még meghatározatlan ideig fogják terhelni az üzemi kiadásokat. G. Z. A nap programja November 13-án. Gödöllő, művelődési központ: Ezüsttárgyak a vérségi határban Egy példamutató gépkezelő Sokszor írtunk már a járásunkban élő múzeumalapítókról, akik valamennyien nagy-nagy akarással, szorgalommal, a falujuk múltjáért érzett felelősségtudattal darabonként _ hordták össze a történelmi* néprajzi értékeket. Kevesebb szó esett azokról, akik a padlások pókhálós mélységéből, a pince dohos sötétjéből, sublótok szúette fiókjából szedték elő a megsemmisítésre szánt tárgyi emlékeket és adták ót azokat a mániákusan gyűjtögetöknek, a faluban házaló megszállottaknak, mert ha nem is értették, de valószínűleg érezték, hogy a közülükvalók szándéka igaz: őseik és saját maguk életének egy szögletét, falujuk történelmét kívánják megmenteni és megmutatni, átadni a jövőnek. Föld alatt Ezért mondom el most a történetet, amit dr. Asztalos Istvántól, az aszódi múzeum igazgatójától hallottam, mert meg szeretném mutatni a névtelenek nagy ’ táborából egy igaznak az arcát. A vérségi Valkó-féle kúria udvarán dolgozott a hatalmas markológép. Üj létesítményhez készítette az alapot. A vezetőfülkében unottan, egyhangúan végezte munkáját Dancsházi Gyula, a kartali Petőfi Termelőszövetkezet traktorosa. Nem gondolt semmire, mert mire is kellene figyelni, ügyelni egy volt kúria udvarán, ahol nincsenek vízvezetékcsövek, telefonhuzalok, a nem létező föld alatti csatorna gerincét sem lehet összeroppantani. Faláda a markolóban Az álmos nyugalmat, az egyhangú mozdulatok megszokottságát mégis megzavarta valami. Faládát mutatott fel a márkolo acélkarja. Dancsházi Gyula leállította a gépet, futott a gödörhöz, s úgy érezte magát, akár a mesebeli szegénylegény: kincset talált. Már többen is körülállták a föld mélyéből előkerült ládát, bontották ki az 1942-es 43-as újságok papírjába csomagolt tárgyakat. Talán már osztozkodtak volna egyesek a sok ezüst holmin, ha Dancsházi Gyula nem parancsol megálljt, őrzőt rendelt a kincs mellé, ő maga futott Kelemen Mihályhoz, a falu tanácselnökéhez, mert az volt a gépkezelő véleménye: ebben az ügyben más illetékes nem lehet, csak a községi tanács. Kelemen Mihály sürgős jelzéssel kérte telefonon az aszódi múzeumot, ahonnan dr. Asztalos István igazgató sietett a helyszínre, s a föld mélyéből előkerült tárgyakat beszállította Aszódra, majd intézkedése nyomán egy művészettörténész átvizsgálta azokat, s megállapította, hogy a beszállított leletek egy része ezüst, másik része pedig ezüstözött ötvösmunka, és bár azok az 1830- as években készültek, iparművészeti értékük átlagos, mégis kár lett volna, ha elkallódnak. Az államé A tárgyak — kézmosó tál, kávéskancsó, olaj- és ecsettartó, virágváza, gyümölcsöstál, gyertyatartó — most ott sorakoznak a múzeum raktárának polcán, várják a restaurátort, hogy felújítás után az aszódi múzeum történeti gyűjteményébe kerüljenek. Ennyi a kincstalálás története, amely azonban a múzeumigazgató szerint több tanulsággal is szolgál. — Törvény mondja ki, hogy minden, a föld méhében rejtőzködő régészeti, iparművészeti tárgy, pénz, fegyver az állam tulajdona, és aki megtalálás után azt nem jelenti, bűncselekményt követ el, szigorú büntetésben részesíthető. — Természetesen a talált tárgy beszolgáltatója, az érték bejelentője nemcsak elismerést, de pénzjutalmat is kap — hívja fel a figyelmemet Asztalos István hangsúlyozva, hogy Dancsházi Gyula is pénzjutalomban részesül. A történet megismerése után Versegre mentem. Kerestem a gépkezelőt, hogy szót váltsak vele, hogy megtudjam, milyen érzés volt a megtalált kincset a múzeumnak átadni, milyen érzés volt lemondani. A tanácsnak adják A találkozás nem sikerült. Igaz, Dancsházi Gyula néhány munkatársával szót váltottam. — Rendes ember, szerény, tisztességes. Mindig megadja mindenkinek, ami jár — mondták. Ismerték a történetet is. Nevettek az ezüst kézmosón. — Olajos, kormos kezünknek nem való az — tiltakoztak jókedvűen. — Ott lesz jó helyen, ahová került, a múzeumban, ahol sokan látják. — Nem tudja — kérdezte a legidősebb —, legalább kiírják majd a tárgyak mellé, hogy a Gyula találta és a múzeumnak adta? Megígértem, hogy az újságban kiírjuk, ők pedig fogadkoztak, ha találnak valamit, jelentik a tanácsnak. Fercsik Mihály Gyermekcentrum. Játékszoba 9 órától, 10 órakor mesemozi, Jó játék a papír! (papírhajtogatás), játsszunk a zenével! 15 órakor- (a barokk zene). Sportdélután 16 órakor (asztalitenisz, zsámoly labda). Irodalmi művek filmen, Jankovics Marcell: János vitéz, 16 órakor. Koncertfilmklub: Szóljon a rock, 19 órakor. Cigány néprajzi kiállítás, megtekinthető 15—20 óráig. A gödöllői stúdió N° 2 kiállítás nyitva 10—20 óráig. Szolgáltatás: nyelvi labor használata magánszemélyeknek. Gödöllő, helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megtekinthető 10-től 14 óráig. Iklad. általános iskola: Szerpentinbál 19 órakor. Erdőkertes, művelődési ház: Zártkörű minidiszkó az ifjúsági klub tagjai részére. Belépés csak klubtagoknak! Galgahévíz, művelődési ház: Szinkron együttes bálja, utána karatebemutató, 20 órakor. Gyilkosság másodkézből. Magyarul beszélő, szovjet bűnügyi film. Csak 4 órakor. Kilenctől ötig. Színes, szinkronizált, amerikai filmvígjáték, 6 és 8 órakor. BSzombati jegyiét« Összefogás Nincs mese, ahogy november közepét írjuk lassan, úgy fordul egyre téliesebbre az idő. Enyhülésekkel tarkítva ugyan, de határozott léptéknél közelít a didergető évszak, megannyi követKezményével. Például azzal, hogy a nyíltszíni munkahelyeken, a mezőgazdaságban, az építőipar egyes területein megáll a munka. A hideg, a mínuszok nemcsak a munkások dolgát nehezítik, hiszen, ahol muszáj, ott lehet akármilyen dermesztő az idő, dolgozni kell. Annál inkább zavarja a hőmérséklet a különféle anyagokat. Egy bizonyos határ alatt például már nem lehet betonozni. S ahogy az lenni szokott, a társadalmi munkákban is nyugodtabb idők következnek. Igaz, télen is van mód bőven arra, hogy a begyakorlott formákat folytassuk, hogy csak egyet mondjunk: az iskolák, az óvodák patronálása független az időjárástól. De nem az a járdaépítés, a parkrendezés, és a többi akció, amelyek tavaszra összeadják a számításhoz használt kimutatásban, hogy mennyit teljesített a város, a község. Köztudomású: évek óta az élvonalhoz tartozik Gödöllő, s oda jó néhány községünk is, mint Veresegyháza vagy Erdőkertes. A megyei településfejlesztési versenyben már számos első helyezést értek el, s remélhetőleg így lesz ez az elkövetkező értékeléskor is. De ahhoz, hogy ne csalódjunk, sok minden kell, mint ahogy kellett eddig is. Például alapos tervezés, kellő tájékoztatás, jó szervezés, s hogy az erőfeszítéseknek látható eredménye legyen. Mindezt összehozni nem is oly könnyű. Hány és hány panasz hangzott el, a jó eredmények ellenére is! Gyakran megesett: vagy szerszám nem volt, vagy anyag, hogy az összegyűlt társaság hiábavalónak érezte lelkesedését. Baráti beszélgetéseken elhangzik néha-néha az is, hogy az értékelés úgy ahogy van, nem túlságosan igazságos. Hiszen a települések közti versenybe nemcsak a tanácstagi körzetek, a lakosság társadalmi munkáját számítják be, hanem a vállalatokét, szövetkezetekét is. Itt pedig, könnyű belátni, nemcsak a lehetőségek különböznek, de meglehet, hogy az elszámolás, a kimutatás is. Jogos lehet az ellenérv: csak nem vagyunk bolondok, hogy éppen mi ne éljünk ezzel a lehetőséggel! így megengedhetetlen előnyhöz juttatnánk a többieket. De azért ismerjük be, sántít ez a következtetés. Mint ahogy előfordulhat: a lakóterületi akciók elszámolása sem mindig gondtalan. Hiszen mit tekintsünk tiszta társadalmi munkának? Hová soroljuk az anyagot, a szállítást, s az egyebeket, amit például a tanács ad. A nevezetes összérték, amely végül a nemes vetélkedés mércéje, bizony sok kétséges tételt tartalmaz. Nehéz állást foglalni a vitában. Talán az a szempont adhat jó fogódzót eldöntéséhez, hogy a lényeget keressük. Ha eldöntjük: mi a fontosabb? A verseny vagy az eredmény? Nem akarom megkérdőjelezni a vetélkedés húzóerejét, de például számomra szinte mellékes, hoay többet teliesítettem-e mint mondjuk a megye innen száz kilométerre levő másik városának polgára. Sokkal inkább számít az, hoay elkészült-e a járdánk, hogy ovaravodott-e az iskolai tantermek szám,a? Hogy aztán ebbe mennyit, segítettek a vállalatok, hogy menni ti volt. a tanácsi hozzájárulás. mellékes. Mert így már valóban az összefogáson, van a lényeg. Gáti Zoltán 0133—1957 (Gödöllői Htrtei.
