Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-12 / 266. szám

ŐRI ír to n A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM 1982. NOVEMBER 12., PÉNTEK Nem a körülmények a meghatározók A közművelődés hullámhegyei Az MSZMP Központi Bizottsága 1974, március 18— 19-én hozott határozata alapján két évvel később, 1976- ban megalkották a közművelődési törvényt, mely a társadalom figyelmét fokozottabban hívta fel a művelő­dés fontosságára. A járási székhelyen a nagyközségi pártbizottság és az alapszervezetek a párthatározat alakján intézkedési ter­vet készítettek a törvény eredménye végrehajtása érde­kében. Ezekben kiemelt feladatként szerepelt a fiatalok és a munkások művelődését segítő tevékenységi formák és módszerek alkalmazása. A közelmúltban a monori nagyközségi párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta a KB 1974. márciusi — közművelődési határozatának vég­rehajtásáról szóló jelentést. , A határozat megjelenését követő években a közművelő­dés terén fellendülés volt ta­pasztalható. Több helyen megszervezték a dolgozók ál­talános iskoláját, megnőtt az igény a magasabb szakmai műveltség megszerzése iránt. Ennek eredményeként átfo­­góbbá, igényesebbé vált az üzemek, intézmények közmű­velődési munkája. A kezdeti lendület azonban az utóbbi egy-két esztendőben alább­hagyott, a szocialista kollektí­vák egy részénél kampány jellegű a művelődési tevé­kenység. A kulturális válla­lások sokszor formálisak, nem szolgálják a célt. Volt formalitás is A gazdasági egységek által képzett kulturális alapokat összességében az előírásoknak megfelelően, de nem elég ha­tékonyan használják fel. Ke­vés monori üzem igényli a já­rási művelődési központ szak­előadóinak segítségét. Nagy feladata van a köz­­művelődési tevékenység ösz­­szehangolásában, egységes irányításában a művelődési háznak, ahol javulatak a sze­mélyi feltételek, új igazgató állt munkába néhány héttel ezelőtt. Feladataik közé tartozik já­rási szinten a módszertani munka irányítása, a községi kiscsoportok működtetése. Az idén 13 kiscsoport működött, zömmel fiatalok számára. Egyre több tagja van ezeknek a kis közösségeknek, s ez jel­zi az ott folytatott színvona­las munkát. A Nagy István Galériában átlagosan havi egy alkalom­mal rendeznek kiállításokat, amelyek zöme képzőművészeti jellegű. A látogatottság — a széles körű propaganda elle­nére — továbbra sem kielégí­tő. Gondot jelent, hogy a ko­rábban létrehozott társadalm' vezetőség az utóbbi években csak formálisan működik. To­vábbra sincs megoldva a ke zös fenntartás, amely kívána­tos lenne. Százzal többen Ugyancsak a nagyköjsé' közművelődését segíti a könyvtár. Bár területe kicsi, s örökös raktározási gondjaik vannak, mindennek ellenére az ott dolgozók színvonalasan teljesítik szakmai feladatukat. Dinamikusan emelkedett az olvasók száma. Az utóbbi kél évben 337 ezer forintot fordí­tottak új irodalmi alkotásol: vásárlására. Jelenleg 50 ezer kötet között válogathatnak az irodalom szerelmesei. Rend­szeresek a kiállítások, az író­­olvasó találkozók. A filmszínház is jól betölti szerepét. Jó műsorpolitikájuk eredménye, hogy növekszik a látogatottsága mar évek óta. Bevált a bérletakció, amelyet főleg a diákok és nyugdíjasok vesznek szívesen igénybe. A filmklubot rendszeresen szer­dán látogatják. Májustól szep­temberig tartott a filmmúzeu­mi napok rendezvénysorozata, amelynek négyezer látogatója volt. Évről évre növekszik az érettségizett szakmunkások aránya Monoron. Az üzemek közművelődési tevékenységét a legtöbb helyen bizottság irányítja. Programjaikban sze­repel a dolgozók általános, szakmai és politikai művelt­ségének fejlesztése, a szabad idő kulturált eltöltése. Jól oldja meg ezen a területen feladatát a Vetőmagtermeltető Vállalat helyi üzeme, de egy­re színvonalasabb ez a mun­ka a Volán 20. számú Válla­lat monori önálló főnökségén, a Kefe- és Játékgyárban és a Szervomechanikai Szövetke­zetben. A mezőgazdaságban dolgo­zók művelődési igénye az utóbbi időben tovább növeke­dett. A termelőszövetkezet a nyereségrészesedésből komoly kulturális alapot képez. Fel­lendülőben a sporttevékeny­ség; a motocross- és a tömeg - sportszakosztály évente 80 ezer forint támogatást kap. Érdemes folytatni Az általános iskolák betöl­tik szerepüket a közművelő­désben. Monoron 2 ezer 722 tanuló jár az általános isko­lákba, százzal többen, mint tavaly. Minden iskolában nép­szerűek az ismeretterjesztő előadások, különösen nagy az érdeklődés a szülők akadé­miája iránt. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a köz­­művelődési párthatározat, il­letve törvény megjelenése óta jelentős fejlődés történt a vállalatok, intézmények ilyen irányú tevékenységében. A szemléletben bekövetkezett változást mutatja az egységes irányításra, valamennyi szerv tevékenységének koordinálá­sára irányuló törekvés. A pártszervezetek ellenőrző, se­gítő tevékenységét azonban tovább szükséges erősíteni. Tennivaló tehát akad még bőven, de a megkezdett úton érdemes és kell is tovább ha­ladni. Gér József FcfretGlisSf a segítő kezet Van-e fantázia az öregkorban? Talán öt-hat éve is van annak, hogy utoljára talál­koztunk a gombai Csonka Györggyel. Gyuri bácsi volt már akkor régen, a nálam idősebb számára is. A napok­ban, hogy a véletlen ismét összehozott minket, kérdez­tem: hogy van? — Így van ez, látod-e? Aki meg nem hal fiatalon, az megöregszik — mondta a ré­gi tréfálkozó kedvvel, aztán —, sokkal szárazabban hozzá­tette: — Ne hidd. hogy sok fantázia van ebben... — Miben? — Hát. az öregségben. Igaz, Csonka György már a hetvenedik évét tapossa, ha­zudnék. ha azt állítanám, hogy az utóbbi öt-hat év is átugrot­ta volna. Megszántotta bizony az arcát, megtaposta a vállát, még fázósabb lett, mint az­előtt. S mégis azok közé tar­tozik, akikre azt mondják: jól tartja magát — a korához ké­pest. Nincsenek — tudtommal — sem anyagi, sem családi gond­jai. — Szerencsés ember! — mondja talán néhány hasonló korú szomorúan, vagy irigy­kedve (?). Rendszeres, rendkívüli Korunkban — állítják a szociológusok, anélkül, hogy pontosan jeleznék, mikortól — egyre több a magára maradó SzoloáHatóház tavaszra Vccsésen, az OTP-lakótelepen új szolgáltató egység építését kezdték meg. Az előreláthatóan tavaszra elkészülő üzlethelyi­ségekben öt magánkereskedő, illetve kisiparos fogja a lakó­telepen és környékén élők jobb ellátását segíteni. Hancsovszki János felvétele idős ember, a családból kire­kesztett, előtte persze — ki­zsákmányolt — szülő. A ve­lük való törődés, a gondosko­dás a legtöbb esetben a tár­sadalom — s azon belül a tanácsok — feladata lesz. A téma épp ezért gyakran szere­pel a különböző államigazga­tási testületek napirendjén is Felnőttvédelmi szociális gon­dozás. Ez volt a címe annak a jelentésnek, amelyet Szarvas Gyuláné, a gombai közös ta­nács vb-titkára nemrégen a végrehajtó bizottság elé ter­jesztett. Előzőleg tanácstagi csoportüléseken is megtárgyal­ták a beszámolót. — Ennyire égetőek tehát a gondok a három társközség­ben? — Ha csak a számokat néz­zük — nem. Ebben az eset­ben azonban sokat jelent az idős korral járó érzékenység, a különböző betegségek és esetleg a családi környezet ál­tal kiváltott kedvezőtlen pszichikai hatás. Az elörege­dés társadalmi jelenség, s a .társadalom fontos törekvése. Ihogy — népszerű kifejezéssel élve — életet adjon az évek­nek. — Hogyan? — Ennek sokféle útja, mód­ja, helyileg kialakult mód­szere van. Én inkább csak azokról a lehetőségekről be­szélek, amelyek a mi terüle­tünkön adottak. S persze csak keretet jelentenek, amelynek tartalmas kitöltése mindennapi munkánktól függ. Gombán, Bényén és Káván a házi szo­ciális gondozásra, a rendsze­res vagy rendkívüli segélyezés­re van mód, illetve végső eset­ben a szociális otthonba tör­ténő beutalásra. A legkisebb mérték — Az utóbbiról köztudott, hogy nem megy könnyen. — Sajnos nagyon korláto­zottak a lehetőségek. Egy-egy kérelem teljesítésére — még indokolt esetben is — csak évek múlva kerülhet sor. Ma is van két olyan idős ember, akinek a helyzete rendkívül indokolná az elhelyezésüket, egyikük mégis 1974, mási­kuk 1979. óta vár a kedvező válaszra — mondta a vb-tit­­kár. A tanácsnak természetesen addig is kötelessége a róluk való gondoskodás. És mások­ról is, akik még képesek ma­gukat részben, vagy egészben ellátni, de nincs, vagy kevés a nyugdíjuk. Elhaltak, vagy kö­isnefrestdi fórum Zivatar szóban, mennydörgéssel A menetrendi megbeszélés színhelyén öt perccel a beszél­getés kezdete előtt még igen­csak foghíjas volt a járási hi­vatal tanácskozóterme. A Vo-t Ián 20-as számú Vállalat kép­viselője, Nagy László forga­lomszervezési osztályvezető és a monori főnökség vezetője. Tusák Márton mintha borúsan foglalt volna helyet az asztal­főn, Madari Gyula, a járási hivatal MÜTEF osztályának vezetője mellett. Míg várakoztunk, felrém­­lettek bennem a tavalyi me­netrendváltozást megelőző ese­mények: 12 ezer szórólapot osztott ki a Volán az utazók között. Várták, hogy megér­keznek a válaszok: ki, hogyan képzeli a jövőben, lehetséges-e egyeztetni minden érdeket és elképzelést? Csak egy papír? Tusák Márton személyesen is érdeklődni próbált a leg­forgalmasabb megállókban, a legsűrűbb járatokon. A tanács­kozáson is felemlegette: többé nem teszi, szeretné ép idegzet­tel felnevelni a gyerekeit... Most, amikor ismét új me­netrend készítése előtt áll a vállalat, a MÜTEF szervezésé­ben fór«mof”hívt3k össze. Mint kiderült, a fórum csak látszó­lag volt kis létszámú, akik ugyanis eljöttek, valamennyien több utas érdekeit képviselték. A Vörös Csillag Gépgyár szakszervezeti bizottságának tagja egy egész üzem bejáró dolgozóit, a tanácsok elnökei, vb-titkárai, munkatársai pedig előzetes tájékozódás alapján egész községek lakóinak pana­szait, kéréseit tolmácsolták. Az iskolaigazgató a bejáró diákok és pedagógusok érde­kében szólt, aki pedig csupán utasként volt jelen, utastársai nevében mondhatta el tapasz­talatait. Mindettől függetlenül persze lehettek volna többen is a résztvevők, hiszen véle­mények és ellenvélemények is ütköztek itt, s a Volánnak olyan tanulságokat kellett Vol­na levonnia, melyek az új me­netrendet legalább megközelí­tően tökéletessé teszik. — Az lenne a dolgunk, hogy tökéletes menetrendet állít­sunk össze, vagyis olyat, hogy ha valaki utazni kíván, jára­tainkat azonnal igénybe ve­hesse. Ez egyelőre lehetetlen. Gondokkal küzdünk, kevés a munkaerőnk, minőségi cseré­re sincs lehetőségünk, s a ta­karékossági szempontokat ne­künk is szem előtt kell tarta­nunk. Az igényeket azonban feljegyezzük, s amit lehet, ami ésszerű, azt igyekszünk teljesíteni — mondta Tusák Márton, s szavai mintha eny­híteni is igyekeztek volna az első percekben kialakult pa­rázs hangulatot. Ilyen megbeszélésen sem túl sűrűn vesz részt az ember: a bevezető szavak után a „tessék hozzászólni" kérésre egyszer­re lendültek magasba a karok. s az első hozzászóló — egy Kispestről Üllőre ingázó dol­gozó — szavaiban a zivatar volt, a Volán és utasai között. „megszokott” mennydörgéssel és villámlással. Miért húznak el üré.s rezsi-buszok az utasok orra előtt, rövidesen vissza is fordulva? Ha a „rezsi" jelzés azt jelenti, hogy műszakilag hibás a jármű, miért nincs semmi baja pár perccel ké­sőbb? Miért teszik a vezetők nevetségessé a menetrendet azzal, hogy „az csak egy pa­pír”? Közös hangon Sülysápról. Inárcsról, Ka­­kucsról. Üllőről. Ecserröl, Gombáról, Gyömrőről, Vecsós­ról jöttek a hozzászólók. Röp­ködtek a levegőben a járatszá­mok és az indulási, érkezési időpontok. Ügy tűnt. amit kér­nek, mind jogos és megalapo­zott. Hogy a vecsési Andrássy-te­­lepről napközben óránként indul Pest felé járat, s ez rendkívül kevés az utnslét­­számhoz viszonyítva. Hogy a vasadi diákotthonban sorra­­rencire elmaradnak az első órák, mert késnek az iskola­buszok. Hogy a kerepesiarcsai kórházi járat odafelé késik, visszafelé siet, megrövidítve az amúgy is szűkre szabott lá­togatási időt. Hogy a Vörös Csillag Gépgyárhoz műszak­kezdés után ér a busz, pedig háromszori késés egy dolgozó­nál már prémiumelvonással jár... Sok lenne felsorolni mind­azt, amit a jelenlevők elmond­tak. Tény: mindenképpen oda kell figyelni rájuk az új me­netrend készítésekor. Remél­hetőleg így is történik, ennek jelei már a megbeszélésen érezhetők voltak, néhány na­gyon alaposan megindokolt kívánságra azonnal érkezett az igen. Akad persze kívánság, amit nem lehet teljesíteni. Vecsésen például nem éjszakáztathatják a buszokat, az utóbbi hóna­pokban ugyanis százezer fo­rintos károkat okoztak a jár­művekben a garázdák. Akadt, aki benzinnel locsolta le, s meggyújtotta a buszt, amely­nek épp nem volt őrzője. A késői járatok nemegyszer rendőri kísérettel voltak csak közlekedtethetők. De, hogy utas és utaztató azért lassan­­lassan megtalálja a közös han­got. annak ez a fórum is bizo­nyítéka volt. Üllőn például bérletárusító helyet kérnek. De hol legyen a hely? A jelenlevő tanácstit­kár máris adta az ötletet: a központi megállóban van egy kihasználatlan, fűthető újsá­gospavilon, a tanácsé. Jó lesz? Jó! A nsgy többségnek Hamarosan elkészül a MÁV új menetrendje. Ehhez, s az utasok igényeihez igazodva, remélhetőleg, olyan megoldás születik a Volánnál Is, amely ha nem is tökéletes, de pontos, megbízható, s a nagy többség elvárásainak megfelelő lesz. Koblencz Zsuzsa zömbössé váltak irántuk a hoz­zátartozóik. A sok egyéb feltétel mellett a rendszeres szociális segély összege is behatárolt: nem ha­ladhatja meg a munkaviszo­nyon alapuló özvegyi nyugdíj mindenkori legkisebb mérté­két. Ma ez nálunk 1 ezer 600 forint. Nem kell a támogatás — Az egyik legújabb társa­dalmi, tanácsi segítség a há­zi szociális gondozás. Sok idős ember azonban fél ettől. Miért? — A hiányos jogszabály-is­meret és a köztudatban élő téves elképzelések indokolják. Pedig sok a rászoruló. Az idős, beteg ember általában ragaszkodik otthonához, a megszokott környezethez. Ez érthető is. A gondozó ott ke­resi fel, ápolja, főz, mos rá. Korábban valóban érvénybe^ volt egy olyan rendelkezés, hogy a szociális segélyben ré­szesülő hagyatékát a kifizetett segély összegének erejéig meg­terhelte a tanács. Ez az idén megszűnt, tehgt senkinek sincs oka aggodalomra. Ehhez a témához feltétlenül hozzá kell fűzni, amit nem a vb-titkár, hanem az egyik ta­nácstag mondott el. Azt az egyébként eléggé köztudott tényt, hogy leginkább épp a leendő örökösök félnek a ha­gyatéki tehertől, holott az „örökhagyónak” életében ta­lán feléje sem néztek.., A társközségekben egyéb­ként az idén négyen része­sülnek házi szociális gondo­zásban Káván még akad egy rászoruló személy, aki viszont — talán épp a fenti okok miatt — nem kívánja igénybe ven­ni a gondozást. Érdekes — vagy inkább el­gondolkoztató — jelenség az is, hogy ha az idős embernek van tartásra kötelezhető hoz­zátartozója, s vele szemben a tanács bírósági eljárást kez­deményez, gyakran épp a gondozásra szoruló igyekszik bizonyítani: nincs szüksége tá­mogatásra. Nem sok fantázia van az öregségben — állítja Csonka György, s a fentiekből, lehet, sokan azt olvassák ki, lám, igaza van. Persze ő is, mások is, a „szerencsések” tudják: a hajlott kornak is megvannak, felfedezhetők az örömei, szép­ségei. Ki magától rájön erre kinek segítség kell hozzá! Vagy a család, a hozzátarto­zók, vagy a nagyobb közös­ség — a társadalom segítsé­ge. Vereszkl János A nagyobb közösség A mezőgazdaság helyzetéről Ma a járás mezőgazdaságá­nak és élelmiszeriparának helyzetéről, a fejlesztés felada­tairól tárgyal Monoron a járá­si pártbizottság. Mint köztu­dott, mezőgazdasági üzemeink termelési értéke az V. ötéves terv során elérte a 3 milliárd forintot — tehát korábban té­vesen jelent meg a 23 milliár­dos adat — nyeresége pedig a 220 milliót. Ez jó alap, előbb­re lépni azonban lényegesen ne­hezebb lesz, mint korábban. Kulturális program Gyomron, 15.30 órától: a képzőművészeti gyermekklub foglalkozása, az ifjúsági népi tánccsoport; 17-től: a felnőtt tánccsoport és a citerazenekar próbája. 18-tól: a nők, 18.30- tól: az ifjúsági klub és a fo­tókör összejövetele. Az úttörő­házban, 15-től: a bélyeg: 16- tól: a kézilabdaszakkör foglal­kozása. Monoron, 17-től: asztalite­niszedzés (a sportszékházban). Versesen. 17-től: gépkocsi­­vezetői tanfolyam és az A/48 galambászkör összejövetele. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) >

Next

/
Oldalképek
Tartalom