Pest Megyei Hírlap, 1982. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-11 / 265. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM 1982. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK A második évben is Kiváló eredmény, kisebb készlet Kedvezően alakult a nyere­ség a gödöllői Ganz Árammé­rőgyárban, az év első három­negyed részében. Az összeg ugyan kevesebb, mint tavaly ilyenkor, de a tervezettet lé­nyegesen meghaladja, s nyolc százalék híjgn eléri az egész évre kitűzött mértéket. Ked­vező alakulása annak köszön­hető, hogy mind a belföldi, mind a külföldi piacon több terméket értékesítettek, mint amennyit ezekre a hónapokra előirányoztak. Vállalták, teljesítik A hazai fogyasztóknak 13 százalékkal nagyobb értékű árut szállítottak, mint ameny­­nyit a háromnegyed évre ter­veitek. A rubel elszámolású kivitel négy, az egyéb 4,8 szá­zalékkal nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Belföldön megélénkült az érdeklődés az egyfázisú fo­gyasztásmérők iránt, az im­portból származó mérők ellen felmerült minőségi kifogások miatt a teljes hazai igény ki­elégítését vállalta a gödöllői gyár. A belföldi és a szocialis­ta országokkal szembeni köte­lezettségeinek teljes egészében eleget tettek. A dollárpiacon némi fennakadást okozott egy­két jélentős vevő igényének átmeneti csökkenése. Az esztendő hátralevő ré­szében kiemelt feladatuk az árammérőgyáriaknak a tőkés országokba irányuló export tervének a teljesítése. A termelési érték nem nőtt olyan mértékben, mint az ér­tékesítés. Ennek az a magya­rázata, hogy az év első hó­napjában igen jelentős kész­árukészlettel rendelkeztek. Vagyis, múlt évben gyártott termékeket is jócskán értéke­sítettek 1982 első részében, összehasonlítva a tavalyi ada­tokkal, az idén 1 százalékkal nagyobb termelési értéket ér­tek el az eddig eltelt időszak­ban. Raktárkészletük ugyan­akkor 30 millió forinttal ki­sebb. Javult a termelékenység Tovább elemezve a Ganz Árammérőgyár idei teljesít­ményét, megállapíthatjuk, hogy az ötnapos hétre való át­térés, ami miatt számottevően csökkent a produktív munka­­időalap, nem okozott vesztesé­get. A fizikaiak létszáma mind a múlt évihez, mind a terve­zetthez képest 2,5 százalékkal mérséklődött, az egy foglal­koztatottra eső bruttó termelé­si érték 3,7 százalékkal emel­kedett. Még szemben,tűnőbb a növekmény, ha az egy ledolgo­zott órára vetítjük az értéket, 15 százaléknyi. A munka ter­melékenységének javulása is meghaladta a tervezett mérté­ket. Értékelendő tény, hogy a termelési feladatokat nem a szabad idő egy részének fel­­használásával teljesítették az Árammérőgyárban. Ékesszóló bizonyítéka ennek az, hogy a múlt év hasonló időszakában 59 ezer, ebben az esztendőben mindössze 31 ezer túlórát hasz­náltak fel. A csökkenés 46 (!) százalékos volt. Az ötnapos munkahétre való áttérés miatt korrekciókat haj­tottak végre a bérezésben. En­nek és az áprilisi differenciált fizetésemelésnek az eredmé­nyeként a fizikaiak 7,7, a nem fizikaiak 8 százalékkal keres­nek többet átlagosan az idén, mint tavaly. A teljes munka­időben foglalkoztatottak bér­­színvonala 7,9 százalékkal na­gyobb a tavalyihoz viszonyít­va. Teendő még van , Ezen belül érdemes szem­ügyre venni a fizikaiak bé­rének alakulását, amely 1981- ben, a hasonló időszakban 22,66 forint volt minden le­dolgozott órára, 1982-ben pe­dig 26,64. A növekmény 17,6 százalékos. A túlórázás mérté­kének csökkenése a bérgazdál­kodásra is kedvezően hatott. Jelenleg a túlmunkáért kifize­tett törzsbér és járulék egy órára átlagosan 32—35 forint. A Ganz Árammérőgyár, mint e rövid értékelés bizo­nyítja, idei terveit eddig meg­valósította, s olyan teljesít­ményt produkált, amilyet a műszeripari alágazatban- ke­vés vállalat. Az eredmények kötelezik a közösséget, hogy a hátralevő hetekben megoldják az előttük álló feladatokat, eleget tegyenek a népgazdaság és saját maguk elvárásainak. Ha ez sikerül, akkor ismét el­mondhatják. hogy az első ön­álló évhez hasonlóan, 1982-ben is eredményesen dolgoztak. Markó Gábor Kulturális program Gödöllő, művelődési köz­pont: Egri csillagok. Rendezte Várkonyi Zoltán. Iskolai köz­­művelődési programok, álta­lános iskolások részére, 16 óra­kor. Rendhagyó órák a közép­fokú oktatási intézmények ta­nulóinak. A péceli Ráday Pál Gimnáziumnak a Középkor és reneszánsz irodalma címmel előadást tart: Szabó András előadóművész, 14 órakor. A gödöllői stúdió NO 2 ki­állítás megtekinthető: 10—20 óráig. Cigány néprajzi kiállí­tás, megtekinthető 10—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: A gödöllői kisipar múltja és jelene című kiállítás, megte­kinthető 14-től 18 óráig. Aszód, művelődési ház: Bábműsor gyermekeknek, 10 órakor. Iklad, klubkönyvtár: Mezőgazdasági ismeretter­jesztő sorozat első előadása a háztáji nyúletnyésztésről, 18 órakor. Mogyoród, művelődési ház: A balettcsoport bemutató foglalkozása, 14.30 órakor. I kívüli fontosságú művelet, mert ezzel lehet i termés mennyiségét és minőségét sza­bályozni — állítja a társaság legöregebbje, s vele mindenki egyetért, vita csak abban van, hogyan jobb metszeni: ko­pasz fejre-e vagy két-három szemet érdé, les megtartani. Ma már az utóbbira esküsz­nek a még szőlővel foglalko­zó öregek. Puttony és veder — A fiatalok meg mit tud­nak? — dohogják felém a kérdést, aki pedig szintén el­múltam ötven —, ám az igaz, hogy hozzáértéssel soha nem művéltem •"zőlőt,. csak műked­velőként próbálkoztam met­széssel, kapálással és csak szükségből kötöttem a vállalti­ra a permetező masinát. — Az utánad jövők már a szüretet sem szeretik — bo­rong Hajdú Gábor —, pedig a szüret félig munka, félig ün­nep. Nem akarok ünneprontó lenni, ezért nem mondom el, milyen nehéz ma már erre az ünnepnek számító munkára is napszámost kapni, c’ehát azt hiszem, valamennyien tudják ezt. Aki fél évszázadnál is hosszabb időn át művelte a termést adó tőkéket, az csak a szerelmét, a ragaszkodását érzi, s önmaga előtt sem akar­ja bevallani a csalódásait. Hogy milyen volt a régi szü­ret, azt Réti István sorolja. — Kora reggeltől kezdve többnyire lányok, asszonyok szedték a vedrekbe a létől duzzadó fürtöket, a férfiak meg puttonyban vitték a prés­háznál lévő gyűjtőhelyre. Dél­ben szabadban főzött ebéd. bor várta a dolgozókat, este­felé előkerült a bagi Náci ci­gány zenekara, és nem egy hely volt, ahol a napi munkát énekszóval, tánccal fejezték be. A segítők a megvendége­­lésen kívül annyi szőlőt vihet­tek magukkal, amennyi a szedőedényükbe belefért, és természetesen számíthattak a viszontszolgálatra. Megcsömöszölték Másik hordó termését kós­toljuk ünnepi komolysággal. Nagybátyám viszi a szót: — Valamikor, még ~pám portá­ján először a kádakban meg­­csömöszöltük, aztán mezítláb kitapostuk a fürtöket és csak ezután került sor a sotolásra (préselésre). Most autóval, nylonzsákban hordják haza a szőlőt, gyorsan felönlik a da­rálóba, aztán minél előbb pré­selni, leszűrni. Essünk túl raj-Hianyzók és ismétlők N° 2: a stúdió kiállítása Szombaton Vidám este Kartalon Régen jártak hivatásos éne­kesek, művészek a kartali mű­velődési házban. Igaz, az in­tézmény állapota nem túl ven­dégcsalogató, s a közönséget sem vonzza. Szombaton este hat órai kezdettel kísérletet tesznek arra, hogy Korda György, hatabár Kálmán és több más fővárosi művész közreműködésével vidám mű­sort rendezzenek, s helyben biztosítsák a kartaliak szóra­koztatását. A rendezők na­gyon reménykednek, hogy megtelnek a kétszáz főt befo­gadó nagyterem széksorai. Aszódi anyakönyvi hírek Született: Bénig György és Békési Zita: György; Kriskó József és Klenk Katalin: Ka­talin; Gohér Mihály és Gyeb­­nár Ildikó: Ildikó Katalin; Dzsugán József és Kreidl­­mayer Teréz: Milán József ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Varga József és Pozsár Éva; Fodor József és Király Izabella; Jer­­mi Károly és Nagy Ilona; He­­gyesi Sándor és Jarábik Mária. Elhunyt: Gazsó Márton. Aszód, Berkes út 6; Füleki Jó­zsef, Aszód, Bethlen út 17; Pá­linkás Jánosné, Aszód, Béke út 4; Mészáros Mihály, Iklad, Rákóczi út 2; Bánski Pál, Ik­lad, Ady Endre utca 17; Ma­darász Istvánná, Iklad, Iskola u. 15. Sokáig kellett várni a gö­döllői stúdió fotósainak má­sodik, az előkelő Nu 2-es jel­zést viselő kiállít isára, de ahogy az ember elnézi a tár­latot, összesítésként mégis ar­ra jut: talán jobb lett volna további türelemmel lenni. Fél­reértés ne essék: nem arról van szó, hogy a mustrára tett képek rosszak, csak éppen az ígéretes kezdés után — emlé­kezetes a tavalyi gödöllői té­májú és elismerő visszhangot kiváltott bemutatkozás —, töb­bet várt volna az ember. Amit egyébként látunk, az szép. Mindjárt a legelején Pecze Gábor gyönyörű akt­részlete, aztán Somogyi Zol­tán megkapó, színes gyertya­kompozíciói vagy a fekete-fe­hér fa-fény játékai. Nemke­­vésbé Kassai Róbert térlezáró Legenda-sorozata, ami szí­neiben, formáiban mégsem eléggé meghökkentő, holott akkor lett volna az igazi. Nem hiányzik a kísérlete­zés: ilyen például Fábián Dé­nes neoavantgarde, szuperszo­katlan két képe. Hasonlókat láttunk már persze, tárlaton is, folyóiratban is. Így, hogy csak párjával van, nem elég szerves, nem tudni mire va­ló, nem látszik, mi van előtte, utána, mellette. Formai bra­vúr vagy tán még az se. A Mozgástanulmányok pasztellé mosódó aktja viszont szokat­­lanságában is harmonikus. Lehet, hogy csak ízlés dol­ga: nekem a reálisabb képek, sorozatok tetszettek. Talán mert egymagukban, kiragadot­­tan is megállják a helyüket. Közöttük legfeljebb a téma, a szándék és a kidolgozás tesz különbséget, s persze ez nem kevés. Barcza Zsolt és Fu­­szenecker Ferenc — utóbbi néhány színes kísérletet is kiállít s ezek érdekesek — mintha a klasszikusoktól ta­nultak volna. Barcza: Joszif gazda emlékére című sorozata fekete-fehérben különlegesen szépen kidolgozott: az a port­ré és a tárgyfényképek sora is. Kár, hogy láttuk már őket, s a régebbi termés darabjai. Fu­­szenecker Táncház-sorozatát sem érheti technikai-tartalmi elmarasztalás: lendület, fény­játék, remek kivágások — igazi profimunka. Nem mondható el ugyanez Winkler Csabáról, de éppen ez a legnagyobb erénye. Az ön­fényképekkel bemutatkozó kiállítók közül ő az, aki port­réján is vállalja az egyszerű­séget. Szociofotói — szigorú magánvéleményem szerint — a legtartalmasabbak, itt iga­zán egymásra talál forma és tartalom és nincs hiányérze­tünk. Külön kategóriába tartozik Kincses Károly: Tájkép 1-től 11-ig című sorozata. Minden darabja fanyar, ironikus, fáj­dalmas. A tiltó táblák nyo­masztó egymásutánisága, hoz­zászámítva többnyire ostoba megfogalmazásukat, keserű mosolyra késztet, s legbelül félelmet kelt. Amit csak fo­koznak a szándékoltan szür­kére, elmosódottra retusált kontúrok. Hasonlónak tűnik — csak színesben —, Pecze teli­találata: az Olajválság. Szóval külön-külön, fenn­tartásokkal ugyan, de gyö­nyörködhetünk, gondolkodha­tunk ezen a kiállításon is. Mégis, mintha egy kicsit a sietség lett volna a szervező elv, a programszerűség: a stú­dió úgy bizonyíthatja létezé­sét, ha a tervek szerint kiállít. Csakhogy sokan hiányoznak, sokan ismételnek, s mintha a válogatás alapja is az lett vol­na: ami épnen van. Így a visz­­szafogott dicséret mellett nem hallgathatom el aggódásomat sem: ugye lesz még N° 3 is!? Gáti Zoltán Sport Sport Tucatnyi gólt lőtt a Pácéi Őszi labdarúgóhajrá a járási bajnokságban A járási labdarúgó-bajnok­ság őszi szezonjában még há­rom forduló van hátra. A kedd esti szövetségi összejövetelről több intéző hiányzott, és a já­tékvezetői jelentések sem fu­tottak össze. Ez bizony gátol­ja a bizottságok munkáját. A jelenlevő’., között sok szó esett a hátralévő eseményekről. Töb­ben találgatták, hogyan alakul majd ki a végleges kép. Ab­ban egyetértettek, hogy nagyon ta gyorsan, ne legyenek mus­licák, darazsak a portán. Ángyom szakajtóban hozza az omlós pogácsát, tepsiben a meleg káposztás lepényt. Sorra kínál mindenkit, majd hozzám fordul. — Szüret után megkapáltad-e a szőlőd négy sarkát? — Bevallom, ezt a műveletet elmulasztottam. — Nagy kár, mert jövőre gyen­ge lesz a termésed, de talán pótolhatod az elmulasztotta­kat, ha húshagyó kedden a szőlő négy sarkán megmetszel egy-egy tőkét. Késő estig Belemegyek a játékba, s ígérem, a tanácsot megfoga­dom, a munkát elvégzem. Most már a többiek is játszanak, s mivel engem tartanak a sző­lőhöz nem értő laikusnak, ki­választanak céltáblának. — S azt tudod-e, mikor tilos a metszés? — kérdezi Tóth Gá­bor, s mindjárt felel a kérdés­re, mert én hallgatok. — Űj­­holdkor. meg szerdán, mert az ilyenkor metszett szőlő ki­szárad. — Hogy lehet véde­kezni a jégverés ellen? — hangzik a következő kérdés. — Virágvasárnap a sátor barká­jából a földet négy sarkába es’y-egy barkaágat kell szúr­ni. Késő estig tréfálkozunk, be­szélgetünk, dicsérjük az idei termést, s aztán egyikünk halkan dúdolgatni kezd: Re­kenő. rekenő, szölőrekenő... Valóban, nóta van már az új borban, kemény, nehéz mun­kát ünneplő és köszöntő nóta. Fercsik Mihály sok függ a vasárnapi GEAC— Pécel találkozótól. Ha a Pécel nyer, jobb gólaránnyal előbb­re lép, és Kerepes tarcsa is be­száll az első helyért vívott küz­delembe. A Zsámbokon történtek miatt kétpontos büntetést kapott a Túra, s ez kedvét szegte a csa­patnak: már vasárnap odaha­za a megerősített Domonytól vereséget szenvedett. A Pécel egy tucat gólt lőtt a Galgamá­­csának, de becsületére legyen mondva: a mácsai együttes mindemellett derekasan végig­­küzdötte a találkozót. Sajnos vannak egyesületek, illetve csapatok, ahol még nem tudják, hogy a fűtési szezon már elkezdődött. Valkón és Zsámbokon hideg öltözővel várták. a játékvezetőket, mint arról a bírói jelentések emlí­tést tettek. Az intéző bizott­ság határozatot hozott, hogy ahol nincs fűtött játékvezetői' öltöző, ott a játékvezetők ne fújjanak a sípba! Tehát vigyá­zat, meirt nem lesz mérkőzés. Pécel—Galgamácsa 12-0 (4-0) Vezette: Máthé (Búzás). A hazaiak ilyen arányú győ­zelme is megérdemelt a lelke­sen játszó vendégekkel szem­ben. Gólszerzők: Vesselik 4, Kecskés 3, Nagy 2, Pálinkás, Balogh, Csörögi 1—1. Zsámbok—GEAC 2-3 (1-0) Vezette: B. Tóth (Vayner, Mészáros). Sportszerű, hajtós mérkőzé­sen a Zsámbok a 70. percig 1-0-ra vezetett, akkor a GEAC cserélt. A pályára lépő Kata­lin P. egyenlített, majd Palla­­gi volt eredményes, majd a győzelmet Katalin biztosította be újabb góllal. Az egyetemis­ták megérdemelt győzelmet arattak. sen a befejezés előtt a mogyo­ródiak büntetőt hibáztak. Kerepestarcsa— Galgahévíz 6-0 (4-0) Vezette: Répási (Tóth J.). Zavaró körülmények nélküli, sportszerű mérkőzésen megér­demelt tárcsái győzelem szüle­tett. Valkó—Isaszeg 2-2 (1-2) Vezette: Legéndi (Sallai, Zse­­bi). Az Isaszeg kétszer is veze­téshez jutott, de végül igazsá­gos döntetlen született. A Val­kó a 20. perctől kiállítás miatt 10 emberrel játszott. Hévízgyörk—Erdőkertes 2-2 (1-1) Vezette: Maszlag (Köti, Bo­dor). Közepes színvonalú mérkő­zésen igazságos döntetlen. Ifjúságiak: Túra—Domony 3-2, Kerepes­tarcsa—Galgahévíz 11-0, Val­kó—Isaszeg 8-2, Hévízgyörk— Erdőkertes 2-1. Serdülők: Kartal—Iklad 1-0, Erdőker­tes—Bag 1-3, Kerepestarcsa— Dány 2-3, Gödöllő—Pécel 1-0. Elmaradt a Veresegyház—Vác­­szentlászló és az Isaszeg— Aszód mérkőzés. A bajnokság 1. Pécel 2. GEAC 3. Kerepestarcsa 4. Mogyoród 5. Zsámbok 6. Túra* 7. Isaszeg 8. Erdőkertes 9. Hévízgyörk 10. Domony 11. HMSE 12. Galgahévíz 13. Valkó 14. Galgamácsa állása: 10 8 2 - 35- 6 18 10 7 2 1 25- 6 16 10 7 1 2 28- 5 15 10 7 — 3 17-15 14 10 6 — 4 16-13 12 10 5 3 2 24-11 11 10 4 3 3 16-13 11 9333 21-15 9 10 3 2 5 12-17 9 10 4 — 6 14-17 8 10 1 2 7 10-24 4 10 2 — 8 12-40 4 10 1 2 7 8-27 4 9 1 — 8 7-36 2 •= két büntetőpont levonva Cs. J. mm Mozin Túra—Domony 1-2 (0-1) Vezette: Németh (Czene, Tú­­róczi). A domonyiak a 89. percig 2-0-ra vezettek, s a befejezés előtt szépített a hazai gárda. Mogyoród—HMSE 3-1 (3-1) Gyilkosság másodkézből. Ma­gyarul beszélő szovjet bűnügyi film, csak 4 órakor! Kilenctől ötig. Színes, szink­ronizált, amerikai filmvígjá­­ték, 6 és 8 órakor. Vezette: Tróják (Uzsák). Hajtós, sportszerű mérkőzé­..'áN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap — Már nóta is van az új borban — mondta a napok­ban nagybátyám —, és te még mindig nem kóstoltad meg. Este összejön a rokonság öre­­gebbje, közénk keveredhetnél. Lesz pogácsa, ángyod borsos káposzta lepényt is süt. Még az estéli harang­szó előtt ott voltam roko­naimnál, A pince mélyén min­denki megtalálta a helyét. A lopótök nyakig mártózott a hordóba, aztán a gazda sorra | töltötte a poharakat a piro­sán gyöngyöző idei kadarká­val. A gyertya fényében di­csértük csillogását, már majd­nem áttetsző tisztaságát s amikor a küllemén túljutot­tunk. koccintásunkkal megad­tuk á tisztességet a fülnek, maid következett az ízlelés. Valóban jobb, olajosabb, za­matosabb az előző évek ter­mésénél. Két-három szem — Megdolgoztunk érte — mondja a hetvenk't éves Sá­pi Pál, aki nagybátyám szőlő­­szomszédja. — Mág március­ban kezdtük a nyitással, az­tán folytattuk a metszéssel. Amint a metszés zó el­hangzott. felélénkült a sző­lőtermelők társasága. — Bizony, a metszés rend-Nóta van a borban A szüret ma már nem ünnep

Next

/
Oldalképek
Tartalom