Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-14 / 241. szám
mem 4 1982. OKTOBER 14., CSÜTÖRTÖK Százhalombattán, az iskolában Mire jó a szombat, ha szabad? .A Műegyetem jubileuma A budapesti Műszaki Egyetem ez évben ünnepli elődjének, az lnstitutum Geometriáim Hydrotechnicum alapításának 200. évfordulóját. Ez alkalomból szerdán az egyetem aulájában ünnepi ülést tartottak, amelyen részt vett Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Köpeczi Béla művelődési miniszter, Voksán József, a Pedagógusai-e Szakszervezetének főtitkára, Nyitrai István, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. Brahms: akadémiai ünnepi nyitánya után Polinszky Károly rektor mondott beszédet. Ezután Sarlós István az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében üdvözölte a 200. évfordulóját ünneplő felsőfokú intézmény vezetőit, oktatóit, dolgozóit és hallgatóit. Méltatta a budapesti Műszaki Egyetemnek az oktató-nevelőmunkában elért sikereit. Majd a budapesti Műszaki Egyetemnek átadta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, amelyet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a fővárosi mérnökképzés megkezdésének 200. évfordulója alkalmából, kiemelkedő munkásságáért, eddigi eredményeinek elismeréseként adamányozott. Polinszky Károly rektor az egyetem kollektívája nevében megköszönte a magas kitüntetést. Köpeczi Béla művelődési miniszter adott át ezután kitüntetéseket Polinszky Károly zárszava után a szózat eléneklésével ért véget az ünnepi ülés. A százhalombattai Ságvári Általános Iskola ötödikesei dolgozatot írtak arról: hogyan teltek első szabad hétvégéik, s miként képzelik a következőket. „Az osztállyal kirándultam az erdőbe, a mamánál voltam, uszodában jártam. Szeretnék varrni is.” „Tanultam, takarítottam, tévét néztem, lementem játszani, vasárnap kimostam a zoknimat. Jönnek majd- vendégek.” „Két héttel ezelőtt a Vérteshegységbe kirándultunk, megnéztük a bányamúzeumot. Múlt héten bicikliztem a játszón, azután őrsi délutánt rendeztünk kerékpártúrával egybekötve. Ezen a szombaton és vasárnap is biciklizni szeretnék.” „Szombaton egy órát tanultam, majd tévét néztem, délután játszottam. Vasárnap 2 óráig tanultam. Sokszor szeretnék az őrssel, meg a rajjal kirándulni menni, olyan helyre, ahol sok szépet látunk, sokat mászunk hegyet.” „Tévét néztem, játszottam. Minden szombaton és vasárnap ezt csináltam. Ugyanezt szeretném.” Ki örül, ki nem Gabriella most hetedikes, s így beszél: — Én nem nagyon örülök a szabad szombatnak, mert rövidebb lesz a téli és a nyári szünet. De jó, hogy év közben is jut idő egy-egy kétnapos hét végi kirándulásra. Az eddigi víkendeket a családdal töltöttem: voltunk Esztergomban, a Velencei-tónál, most moziba készülünk Pestre. Két kis testvérem van, ők is jönnek, akárhová indulunk. A háztartási munka is közös, csak apukám hiányzik néha, mert ő három műszakban dolgozik, s akkor anyukámmal vagyunk. Egy vasárnap én nem voltam a családdal, versenyeztem. Kosárlabdázom, nyert a csapat. Jó volna egy- egy alkalommal az osztállyal, a többiekkel lenni. — Én eddig az öt hétvégéből hármat az osztálytársaimmal töltöttem — mondja a hatodikos Katalin. — Két alkalommal a gyerekek szüleivel mentünk Pestre, a Várba és Pestlőrincre gombászni. A harmadik, társadalmi munka volt: a Törökbálinti Állami Gazdaság almásában szedtük a gyümölcsöt. Ezek szombatok voltak, a vasárnapokat otthon töltöttem. Segítek főzni, míg édesanya kitakarít. Édesapám kárpitos, ő ilyenkor is dolgozik, én szedem ki a szögeket a székekből. Egyszer meglátogattuk a nagymamát, és elmentem édesapámmal horgászni. Szívesen töltenék több időt a szüleimmel, a testvéreimmel. Zoltán nyolcadikos: — Árpival, az öcsémmel a kiserdőre mentünk diót szedni, focizni. Azután mi takarítottunk apuval, amíg anyu mosogatott és mosott, vasárnap pedig a Velencei-tóhoz mentünk kocsival. Egyszer anyu brigádjával kétnapos kirándulást tettünk a Balaton körül. Jó idő volt, még fürödtünk is. Voltunk rokonlátogatóban, nálunk is jártak a rokonok, azután meccset néztünk apuval, játszottunk, tévéztünk. Azelőtt ritkábban mozdultunk ki. lélektani, egészségügyi témákról. A családi program színhelye a Ságvári iskola aulája lesz, mert a művelődési ház négy kilométerre esik a városközponttól. — A koncepciónk az: havonta egy szabad szombaton hasonló félnapos családi műsort szervezünk, játszóházzal, ajándék- és bábkészítéssel, író—olvasó találkozóval, sport- versenyekkel, rajzversennyel, kiállítással. Dávid László, az iskola igazgatója: — Nemcsak a művelődési ház segítségére számíthatunk, hanem a szülőkére is. Ezerhatszáznyolcvanhat diákot nevelünk, a többségük napközis vagy tanulószobás, netán csak itt étkezik. A szabad szombatos délelőtti foglalkoztatást mégis csupán egyetlen család kérte. Viszont a szülői munkaközösség javasolta — a szülők négyötödének kérésére —, hogy ajánljon az iskola szabad idős program választékot, kimondottan a gyerekeknek. Ez nem véletlen. Arról van szó, hogy a város két ipari nagyüzemében váltott műszakban dolgozik az apukák, anyukák háromnegyede. Így nem lehet együtt minden hét végén az egész család. — A szülők munkarendjéhez alkalmazkodva mi már hat órakor kinyitjuk reggelente az iskola kapuit, s a tanítás kezdetéig a nevelők felügyelete mellett három teremben játszhatnak, várakozhatnak a gyerekek. — Helyi sajátosság az Is, hogy fiatalok a családok, s a hétvégeken gyakorta indulnak látogatóba a távol élő nagyszülőkhöz, rokonokhoz. Aki marad, választhat, hiszen a városban van könyvtár, ezer- mesterkedési és edzési lehetőséget kínáló lakóklub, zenei, művészeti műsorra invitáló információs klub is. — Most úgy tűnik: mégis sok látogatóra számíthatunk az iskola és a művelődési ház kísérleti családi rendezvényein. Októbertől a tornateremben Mozogjunk együtt címmel családi sportvetélkedőket is szervezünk, s a tervünk az: 38 veszélyeztetett helyzetű — javarészt kisegítő iskolás — gyermeknek kéthetente félnapos hét végi klubot nyitunk. V. G. P. Módosult tartalommal Az én világom Üj címmel, és az ehhez tartozóan módosult tartalommal jelentkezik a jövőben a közkedvelt, elsősorban a tizenévesekhez szóló Én és a világ könyvsorozat. A Móra Kiadó Kozmosz könyvek szerkesztőségének gondozásában megjelenő könyvfüzér új témák sorával igyekszik közelebb hozni napjaink történelmét, eseményeinek hátterét olvasóihoz, ezért is lett'az új cím: Az én világom. A napokban az üzletekbe jutott első könyvek is széles rétegeket érintő kérdéseket elemeznek. Pálfy József a szerzője a Fegyver minden mennyiségben című átfogó munkának, amely a világ fegyvergyártásáról és a fegyverkereskedelemről szól. Tárgyak a társadalomban címmel járja körül választott témáját Hernádi Miklós. Filozófiai, szocialógiai kutatások, kiváló tudósok művei alapján gondolja-írja tovább közérthetően, érdekesen, mit is jelentenek számunkra tárgyaink. A sorozatban az idén még három kötet lát napvilágot. Hermann István Az értelemig és tovább! című könyvének alapjául a szerzőnek azok a színes eszmefuttatásai szolgálnak, amelyek egy népszerű rédiósorozntban hangzottak el Már a következő esztendő könyvújdonsága lesz egyebek között Zolnay László tanulmánya, a Fény és árnyék a középkori Magyarországon: Bicskei Gábornak Az amatőr színjátszásról; a jeles futurológusnak, Gorbovszkijnak az ezredfordulóról és az azt követő korszakról írt munkája. A százéves Petőfi-szobor Petőfi emlékének méltó megörökítésére már nem sokkal a szabadságharc befejezése után gondoltak, de erre a Bach-kor- szakban nem nyílt lehetőség. 1860-ban az önkényuralom enyhült, a külföldre menekülők közül sokan hazatérhettek. Köztük volt Reményi Ede, Görgey kedvenc hegedűművésze, aki a Petőfi-szobor felállításának tervét hangoztatta először egy Kiskunhalason tartott hangversenyén. Hatósági támogatásra természetesen nem számíthatott, ezért nyilvános gyűjtésre hívta fel az ország népét. Decemberben Kemény Zsig- mond lakásán a szó borbizottság is megalakult. Tagjai közül említsük meg Arany János, Barabás Miklós, Egrcssy Gábor, Jókai Mór, Pákh Albert, Tóth Kálmán nevét. Elnökké Reményit választották meg. A bizottság működését' az önkényuralom betiltotta, s így csak a kiegyezés után, 1867 no- ve...herében kezdhette meg újra tevékenységét. A kor kiváló szobrászát, Izsó Miklóst bízták meg a mintázással Az emlékművet Petőfi 50. születésnapján, 1873-ban akarták leleplezni. Erre az időpontra azonban csak a szobor helyét tudták megállapítani a pesti Duna-parton. A kivitelnek két nagy akadálya volt; Izsó betegsége és egy alkalmas műterem hiánya. A művész végül a Rózsa utcában egy kezdetleges, de megfelelő nagyságú műtermet épített. Dolgozni azonban már nem tudott benne, mert 1875. május "8-án elhunyt. Ezután a munka folytatásával Huszár Ado'—^f bízták meg, a kor egyik legkeresettebb szobrászát. Huszár a mintázással 1879-ben készült pl. Bronzba öntését egyetlen magyar gyár sem vállalta, ezért ezt a munkát a bécsi Kari Turbain- ra bí^ák. Talapzatát 1881-ben Ybl Miklós tervezte meg, és Posch acker Antal szürke maut- hauseni gránitból faragta ki. A költségekhez az állam egyetlen krajcárral sem járult hozzá, egvedül a főváros adott szerény összeget. 4000 forintot. Valóban nemzeti adakozásból készült, amint a ta’apzatán levő felirat is hirdeti. A leleplezésre 1882. október 15-én került sor. Az ünneosé- get az Akadémia dísztermében tartott ülés nyitotta meg. Az emelvényen a szoborbizottság tariai ültek, mellettük sok előkelőség, magas rangú katonatisztek, grófok, bárók, olyanok, akiket nem lelkesítettek Petőfi szabadságeszméi. A beszédet Ráth Károly főpolgármester mondta, majd Jókai Mór elevenítette fel hosz- szabban az elhunyt költő és barát emlékét. Ezután a résztvevők dalegyletekkel az élükön a zászlódíszbe öltözött Duna- korzón a szoborhoz vonultak, a lombokkal díszített, fellobogózott térre, melyet később Petőfiről neveztek el. A nagyközönséget kordon és lovas rendőrök tartották távol az emlékműtől. Csak a hivatalos ünnep után lephették el a teret, a lelkesedés csa'- ekkor vált igazán naggyá és bensőségessé. Az egyszerű emberek hódolata késő estig tartott. A tér lombdíszét szétszedték, hogy mindenkinek jusson emlékül legalább egy-egy levél. V. M. Leleményesen • Pappné Herr Anna, az ötödikesek osztályfőnöke így beszél: — Azért írattam dolgozatot a gyerekekkel, hogy megtudjam, hogyan töltik a megnövekedett szabad időt. Az első tapasztalatok szerint eléggé egyhangú a legtöbb család hét végi programja, bár érezhető: a szülők is arra törekszenek, hogy tartalommal töltsék ki a pihenőidőt. Az osztályomban az első szülői értekezlet után az apukák és anyukák vállalták, hogy egy- egy őrsöt kirándulni vagy múzeumba visznek, esetleg a lakásukon is tarthatnak a gyerekek őrsi foglalkozást. — Most a legtöbb család szombaton a háztartással foglalatoskodik, de sajnos nem mindenütt vonják be a gyerekeket ebbe a munkába, pedig nevelési szempontból az lenne a helyes. Az igazi szabad idcs program vasárnapra marad. Sok a több gyermekes család, s mert busszal nem olcsó az út Pestre, többnyire he.yben maradnak. Nincs tehát más választás: a városban kell az egész família számára elérhető, a gyerekek fejlődését szolgáló programot adni. Az osztály havonta egy-egy napol tölthet közösen. Ilyen volt az osztálykirándulásunk, főzéssel, papírróka-vadászattal a Duna-parton. A többi a művelődési házon, az iskolán, a szülők leleményességén múlik. — Én azt szeretném, ha a tanítványaim a közösségben töltenék idejük egy részét akkor is, amikor nem az iskolai követelmények szabják meg viselkedésüket. fgy jobban megismerhetik egymást, s ha velük van a szülő, ő is többet tudhat meg gyermekéről. Mozogjunk együtt A tanári szoba falán méteres lapon a Barátság Művelődési Ház műsorkínálata. Ra- dóczy Mária, a művelődési ház előadója mondja: — Az én feladatom a szabad szombati programok szervezése. A tanév elejétől sorra jártuk az iskolákat, óvodákat, hogy megtudjuk, milyen műsort kérnek a pedagógusok. Rögtön az eredményt mondom: elsőként október 16-án lesz zenés műsor a gyerekeknek, Hazudós Péter és a többiek címmel, azután mesefilmvetítés, a szülőknek pedig Társalgó, várhatóan pedagógiai, bHeti eilmtegyzetb Maria Braun házassága Hanna Schygulla, a Maria Braun házassága főszereplője Az 1970-es évek NSZK-beli filmművészetének fenegyereke, Rainer Werner Fassbinder, pár hónapja, harminchat éves korában elhunyt. Mint mondani szokták, két végén égette a gyertyát: rövid élete során nemcsak hogy elképesztő mennyiségű filmet készített (1968 és 1982 között összesen mintegy huszonöt mozi- és tíz televíziós filmet!), hanem elképesztő mennyiségű anyagot is szolgáltatott a botránykrónikák, a képes magazinok sztorivadászai számára. Ez utóbbi azonban lényegtelen, mert a filmművész Fassbinder jelentősége érdektelenné teszi a magánember Fassbinder viselt dolgait. (Bár, ha jobban végiggondoljuk, egyéniségének különböző oldalai nemigen választhatók szét, s így, együtt adják azt a Fass bindert, aki a 70-es években meglehetősen langyos NSZK-beli filmművészetet alaposan felpezsdítette.) Filmjei közül néhán-’at mi is láthattunk már: a Miért lett R. úr ámokfutó?, A zöldségkereskedő, A félelem megeszi a lelket, vagy a televízióban látott Bolwieser ismertté tették a nevét. Már ezekből is kiderült: Fassbinder lázadó egyéniség, akit mindennél jobban irritál az a német szellemiség, az a német közgondolkodás, melynek a német nép a XX. század nagy nemzeti tragédiáit — egyebek között két világháborút és a nácizmust — „köszönheti". De nem csak az eredetet, a forrásokat tárta fel kíméletlenül, a német nemzeti érzékenységre való legcsekélyebb tekintet nélkül, ’’.anem a „gazdasági csoda” NSZK-jának életében megmutatkozó konfliktusokat is. Társadalombírálatának élessége, szókimondása, szarkasztikus hangvétele az NSZK legjobb íróival, Heinrich Böllel, Günther Grass- szal rokonítja. A mozikban most látható filmje, a Maria Braun ' á as i- gd, négy esztendeje készült. Terjedelmes életművének egyik legjobb darabja. Bemutatásakor a kritika azt írta ró’a: „A csodaévek Kurázsi mamája”. S valóban, ez a háború utolsó időszakában egy katonához férjhez menő Maria Braun annyiban rokona Brecht hősnőjének, hogy ő is mindig és mindenáron élni akar, meg akarja tartani magát a jövőnek, s meg akarja tartani az életét, a szépségét, a testét annak a férfinak, a férjének, akivel ugyan mindössze csak egy fél napot és egy éjszakát lehetett együtt, de akit egyedül szeret a körülötte élő férfiak és nők közül. Maria ezért vállalja a bárhölgy szerepét is egy lerobbant tornateremben működő amerikai katonai „bár”-ban, ezért csíp fel itt egy jóindulatú néger katonát, ezért seftel. ügyeskedik, árulja magát a háború utáni idők kegyetlen' világában, amikor a nyomorban egy pár szem krumpli is isteni adománynak számított. S amikor férje, Hermann, váratlanul megjelenik, ezért üti le az éppen szeretkezésre készülődő Maria szegény jámbor néger barátját. Mikor aztán Hermann magára vállalja a tettet, s emiatt börtönbe kerül. Maria megint csak felküzdi magát: egy nagyiparos munkatársa, szeretője, később örököse lesz, de amikor Hermann végre kijön a börtönből, s együtt élhetnének, Maria — véletlenül-e, vagy tudatosan, nem derül ki — felrobbantja magát az égve felejtett gáztűzhellyel. Elpusztulnak az álmok, mert az illúziók nem örizhetők meg, ha közben illúziók nélkül kell élni, A Maria Braun házassága egyébként azért is jelentős Fassbinder-film, meit erről az időszakról, az Adenauer-kor- mányzat kezdeti éveiről (tá- gabban: az 1945 és 1953 közötti periódusról) az NSZK Hímre ű- vészete nem nagyon beszélt eddig. Fassbinder viszont igen aprólékos gondossággal idézi meg ezt a sok NSZK-beli rx>l ár által szívesen elfelejtett nyolc esztendőt, ellentmondásaival, kuszaságával, gazdasági fellendülésével és súlyos :udati zavaraival. Érdekesség: a film utolsó képsorait az emlékezetes magyar—NSZK világbajnoki döntő rádióközvetítésének hangjai festik alá, mintegy az abszolút korhűségre törekvés — s egyben a „régi szép idők” iránti meghatott nosztalgia ironikus kezelésének — ieleként. A film egyben lehetőség Fassbinder kedvenc színésznője, Hanna Schygulla számára, hogy Maria Braun alakjában kiemelkedő alakítást nyújtson. Rachel K. különös esete Oscar L. Valdes kubai ren- , dező filmje az 1930-as évek Kubájába vezeti el a nézőt. S amíg azt látjuk a filmben, milyen volt ez a súlyos osctálv- ellentétektől terhes, ötven évvel ezelőtti Karib-ország, addig nincs is különöset b baj a filmmel. Valdes nagy gonddal a helyszínek, az öltözködés a tárgyak, az autók aprólékosan hűséges megidézésével viszi filmre magát a kort (még a fekete-fehér kópia is a 30-as évek moziját idézi). Világosak a társadalmi frontok is: egyik oldalon a jogait követelő szegény, kizsákmányolt nép (műi - kások, cukornád aratók) a másikon a diktatúra ..rai közbül pedig néhány liberális értelmiségi, néhány baloldali újságíró. De amikor arra kerül a sor, hogy elmesélje, mi történt a hírhedten szabados élsiet élő fr r cia táncosnővel, Rachellal, akkor megbicsaklik a film hangvétele. Százszor látott panelok segítségével adja tudtunkra, hogy ezt a szép és gát- ástalan prostituáltat a legmagasabb körökhöz tartozó, sépp ezért sérthetetlen . ranyifjak ölték meg. Mindezt persze egy jó szimatú újságíró deríti ki — és írja meg —, természetese hiába, mert senki nem vállalja a felelősséget a leleplező riport közléséért. Amolyan l^O-ba és Kubába helyezett Rosema rie-történct tehát ez. de Rolf Thiele 1958-as filmjének meggyőző művészi ereje nélkül. Takács István
