Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-06 / 234. szám
nsr U rcrft 1982. OKTÓBER 6., SZERDA Kitüntetések A barátság ápolásáért Az NDK ünnepe előtt Kedden — a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának közelgő 33. évfordulója alkalmából — kitüntetéseket adtak át az NDK budapesti nagykövetségén. Magyar- ország és az NDK népei barátságának ápolásában, elmélyítésében, a gazdasági, kulturális, társadalmi és tudományos együttműködésben végzett kiemelkedő tevékenységükért nyolcán vehették át a Népek Barátsága Ligája érdemérmet. Harminckilencen a Népek Barátsága Ligájának dísztűjét kapták meg. A kitüntetéseket Rudolf Ross- meisl, a Német Demokratikus Köztársaság magyarországi nagykövete adta át. Vezérlőre hallgat a köszörű Az év első negyedében három Nova-típusú köszörűgépet állítottak üzembe a Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárában. A korszerű berendezésekkel műszakonként 1100 csapágy külső gyűrűjét munkálják meg Barcza Zsolt (elvétele Kismamák és a gyár Veszteség nélkül jogos kímélet? Jelezhetik, mit tehetnének még értük Anyának lenni, gyermeket szülni, nevelni a nő számára a legcsodálatosabb a világon. Addig igaz is ez, amíg egyéb tennivaló nem hárul az anyákra. Amint azonban az egyenjogúságból meg a társadalmi munkamegosztásból rájuk váró feladatok is közbeszólnak, már sokkal összetette bb állapot egy személyben anyának lenni, s dolgozó nőnek lenni. A gyermeküket váró asszonyokat megkülönböztetett figyelem kell, hogy kísérje, otthon, de különösen a munkahelyeken. Főként akkor, ha az a foglalkozás, amelyet űznek, nem a legkönnyebb, s nem is veszélytelen. Vajon, a hétköznapokon úgy viselke- dünk-e a kismamákkal, ahogy kell, megkapják-e ezt a megkülönböztetett figyelmet a jövő generációját hordozó nők? Ne hamarkodjuk el a választ, nézzük előbb a tényeket... Ellentmondások A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepestarcsai gyárában átlagos a kép. A jószándékú gyakorlat és a mégj óbb szándékú elmélet természetesen itt sem találkozik mindig. Itt is fellelhetők azok az oldhatatlannak bizonyult ellentmondások, amelyek körülveszik a kismamákat akár intézményekről, akár termelőüzemekről légyen szó. Mikó Zoltán munkaügyi osztályvezető úgy véli. nem mennek rosszul a dolgok házuk táján: — A munkaerő-gazdákodás- nál nagyon is figyelni kell a kismamákra. Néhány új munkaalkalom a környéken, s máris érezhetően hat a HFSZ létszámára. Meg kell tehát fogni minden jó szakembert, még akkor is, ha megtartásuk külön törődést igényel. A kismamákkal, a gyes-ről visszatérőkkel pedig ez a helyzet. A textilipar — bár az itt dolgozók többsége nő — nem o legideálisabb munkahely a terhes nőnek. A fonodái munka — a clpekedás — még akkor is fárasztó napi nyolc órán keresztül, ha a terhességgel járó egyéb gondokat nem is számítjuk hozzá. Így aztán érthető, hogy igyekeznek könnyíteni a nők helyzetén. Állandó délelőttös műszakban foglalkoztatják őket, kevesebb fizikai erőkifejtést igénylő munkakörben. Az egészségre ária:más kártolóból más területre helyezik át őket. Aki eddig bárom műszakban hajtott a gépek mellett, terhesség ide, terhesség oda. mégis azt szeretné, ha anyagilag nem érné veszteség a jogos kímélet mialt. Ezt bizony nem mindig tudják számukra garantálni Hiszen a legtöbb munkahelyen Kerespestarcsán is a teljesít- " :ny bérezés elvei alapján kerülnek a bankók a borítékba. Így aztán az üzemrész produktumától függően változik a kismamák keresete is: az ingadozás átlagban 200—300 forint pluszban, vagy mínuszban. Ahová kell — Szerencsére olyan jó a kollektíva — magyarázza Mikó Zoltán —, hogy legtöbbször műszakon belül — partinként, mi így nevezzük! — megoldják a kismamák gondját. Tehetjük, mert egy művezetőhöz 14 ember tartozik, oda tudnak figyelni egymásra! Kétnaponként jön az üzemorvos is, ha bármi probléma van, neki is szólhatnak a kismamák, jelezhetik, mit tehetnénk még értük... Eddig a — mondhatnánk — hivatalos vélemény, de hogyan látják ők, a legilletékesebbek, a kismamák? Szántó József né és Tóth Ildikó pocakján pattanásig feszülnek a gombok, egyértelműen jelezvén állapotukat. Szántóné épp Szilveszterre, Ildikó is január elejére várja a babát. — Most állandó délelőttösök vagyunk — kezdi Szántóné. Ez persze jó, csak az nem, hogy hol ide, hol oda küldenek bennünket, ahol éppen szükség van ránk. A cérnázóba, a kett- lizőbe, vagy a fonodába. — Én három műszakos voltam korábban, s amikor kértem, tegyenek át állandó délelőttre, hát bizony nem szívesen fogadták. Azt mondták, régen a mezőn szültek az asz- szonyok aratás, vagy kapálás közben, Nem csináltak ilyen nagy ügyet az egészből — meséli esetét Tóth Ildikó. — Pedig elhiheti, hogy az a 800— 900 forint, amennyivel kevesebbet keresek így. a pótlékok nélkül, nem kis p^nz. Ha bírnám, csinálnám én. — Sajnos, gyakran a személyes ellentétek egy-egy terhes nő esetében még tovább mérgezik a helyzetet — említi tapasztalatait a munkaügyi osztályvezető. Ha korábban megvoltak, az összeütközések maradnak, ha nem lesznek gyakoribbak. Ilyenkor aztán radikálisan figyelmeztetjük a feleket, a vezetők számára utasítás írja elő, miképpen járjanak el. Csak hát, más az elmélet és más a sokféle szempont által befolyásolt gyakorlat... Amikor a főkönyvelői előszobában a titkárnő megtudja, milyen ügyben is jártam a fonodában, rezignáltan adja meg a helyzet elemzését, s talán a választ is a bevezetőben említett kérdésre: — Kismamának lenni kilenc hónapig tartó kellemes állapot. Sokan törődnek velük, sokan pedig épp a másik végletet képviselik, figyelembe sem veszik, hogy ilyenkor azért tényleg más állapotban vannak a nők. Nehezebben viselik el azt, ami egyébként meg sem kottyan nekik. így van ez az életben sok helyütt, könnyebb a fejünket elfordítani, mint a kisujjunkat megmozdítani ... Gáspár Mária A megyei népfrontelnökség ülése Vonzó nemzetiségpolitika A környezetvédelem közös feladatai Vác városában Érthető súlya van a megye legjelentősebb ipari központjai egyikében, Vácott, a környezetvédelemnek. A tavaly tavaszi emlékezetes vízszennyezés az országos figyelem fókuszába állította a települést, bár maga a város nem okozója, hanem szenvedője volt az akkor még általában rendezetlen ügynek, a mérgező hulladékok elhelyezésének, amire azóta kormányzati döntéseket hoztak. Indokolt volt tehát az az élénk érdeklődés, amely a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága elnökségének kedden délután tartott ülésén megnyilvánult az elsőként tárgyalt téma iránt. Legyen átfogó kép A környezetvédelem helyzete és feladatai Vácott címmel előterjesztett beszámolóból és a hozzászólásokból egyaránt kiderült: az elért eredmények nem csekélyek, ugyanakkor sokrétű teendőket foglal magába a jelen és a holnap. A városban levő ipartelepek nagy száma, technológiai jellege mind a víz, mind a levegő esetében érthető veszélyekkel jár, azaz, nem fölös óvatosság a folyamatos mérés, ellenőrzés, bírságolás, hanem része annak a gyakorlatnak, amelynek célja az elfogadhatóbb állapotok megteremtése. Változatos formában vesz részt a népfrontmozgalom ezekben az összetett teendőkben, hiszen a városi bizottság környezetvédelmi csoportja hatvannál több aktíva észleléseit összegezi, továbbítja, amint nem lehet mellékesnek vélni azoknak a környezetvédelmi, lomtalanítási akcióknak az eredményeit sem, amelyeket évente kétszer rendeznek meg. Miként az előbbiekben, úgy abban is a társadalmi munkásoké a főszerep, hogy társulva az MTESZ városi intézőbizottsága környezetvédelmi csoportjával, egy esztendő alatt fölmérik — már megkezdődött ez az akció — a település teljes területének, illetve valamennyi intézményének környezeti állapotát és a szükséges változtatásokra megfelelő javaslatokat tesznek. Folyamatában látni Természetesen senki sem hiheti — és ez hangot kapott az ülésen —, megoldható lenne társadalmi úton az, ami nem, vagy nehezen mozdul a hivatalos teendők körében. Mégis, a környezetvédelem feladatai közösek, azaz meghatározott szerepe van a hivatalból végrehajtandó intézkedéseknek éppúgy, mint a társadalmi akcióknak. A célszerű munka- megosztás jegyében formálódtak ki a népfront városi bizottságának kapcsolatai a tanáccsal, az ifjúsági szövetséggel. a Vöröskereszttel. ■ Üzemek sora tett hathatós erőfeszítéseket a környezetet szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére, bővítik a szennyvíztisztító művet, kialakítás alatt van az új szeméttelep. Az ilyen és hasonló tények húzzák alá annak szükségességét — s ez nagy nyomatékkai hangzott el a testületi eszmecserében —, hogy folyamatában kell látni a változások és a teendők viszonyát, a realitások mérlegén kell elhelyezni a feladatokat, hogy sorrendjük tükre legyen az ésszerűségnek, ne nyíljék tere a végleteken alapuló ítélkezésnek. Hagyománnyá válik Hatvanezer nemzetiségi lakos él a megye hatvanegy településén, legnagyobb számban német származásúak képviseltetik magukat e népesség- csoportban. Az sem mellékes: negyvenhét öntevékeny művészeti együttes — kórus, tánccsoport, zenekar — őrzi a gazdag kulturális hagyományokat, s ennek a kincsnek a gyarapításához természetesen hozzájárul mindaz, ami napjainkban történik, hiszen majd valamikor abból is hagyomány lesz. E felfogás jegyében tekintette át a megyei népfrontelnökség — az elfogadott napirendnek megfelelőén — a mozgalom nemzetiségpolitikai feladatait. Amit az, ülésen sommásan megállapíthattak a felszólalók, az az volt, hogy vonzóak a nemzetiségpolitikai célok, a német, a szlovák, a délszláv származású lakosság politikai, közéleti aktivitása növekszik. A népfrontmozgalomnak következetes törekvése a nemzetiségek lakta településeken, mind a kisebb, mind a nagyobb községekben, a városokban a résznek az egészbe való beépítése, azaz, a nemzetiségpolitikai teendők és az általános fejlesztési feladatok ötvözése, legyen szó képviseletről, kultúráról, honismereti, néprajzi kutatásról, nemzetközi kapcsolatokról. Elősegíti ennek a törekvésnek az érvényesítését, mindennapos gyakorlatát a szándékok egyezősége, amit például bizonyít: a megyében napjainkban II246 gyermek tanulja valamelyik nemzetiségi nyelvet az óvodákban, az általános iskolákban. Öntevékenyen Lehetőséget kínál a szándékok előbb említett egyezősége arra is — és fontosságát több felszólaló hangsúyozta —, hogy a pedagógusokon túl a nemzetiségi értelmiség más csoportjait is bevonják a munkába, az alapkérdésnek számító nyelvművelésben éppúgy, mint a kulturális hagyományok értékeinek föltárásába, az ismeretterjesztésbe. Nagy szükség van a családok, a felnőttek körében az igények felkeltésére, hiszen a gyermekek gyakran példákat követnek, s ha környezetükben a nemzetiségi múlt élő jelenlétét tapasztalják, akkor ők is természetesnek veszik a hagyományok ápolását. Részletekbe menő és sokrétű feladattervet fogadott el az elnökség a népfrontmozgalom nemzetiségpolitikai teendőiből a megyében. Az eredmények akkor gazdagíthatok folyamatosan — mutatott rá a testűiét —, ha mindenütt a vonzó célok elérésének hogyanja kerül a figyelem középpontjába, azaz a helyi népfrontbizoltsá- gok keressék a sajátoss. -oknak megfelelő módszereket, formákat, mert az öntevékenység itt is — mint az élet minden területén — a haladás új forrásait tárhatja fel. M. O. Megyei energiagazdálkodási bizottság alakult Ésszerűen kevesebb elég Immár két éve mindenki előtt világos, hogy a hazai energiaforrásaink korlátozotNem élnek vissza Az asszonyok azt is értik, ezek a könnyítések nem jelentenek felmentést a munka alól, nem élnek vissza állapotukkal. Annál is inkább így van ez, mert számukra sem közömbös a termelés alakulása. Hiszen a szülést követő rövid idő múlva mind többen kopogtatnak, mert ismét munkába szeretnének állni. S az új rendeletek következtében most már akár négyórás foglalatosságot is vállalhatnak a kismamák munkahelyükön. Vállalnak is. A kerepestarcsai gyárba eddig négyen jelentkeztek. most folynak a tárgyalások, az anyukák hamarosan ismét dolgozhatnak a gyes mellett. ki ARADI TIZENHÁROM... G yors lábon jár az idő. Futnak a hónapok, az évek, s alig, hogy az egyik évfordulót magunk mögött hagytuk, máris a másik köszönt ránk. De nem minden ünnep piros betűs. A magyar történelem lapjait pergetve a mai nap, október 6-a fekete betűs dátum. Százharminchárom évvel ezelőtt Aradon tizenhárom honvédtábornok életét követelte az 1848-as szabadharc bukása, az önkényuralom, a leszámolás. Pesten Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök halt mártírhalált. Október hatodika. Megaláztatásként a hóhér kötele feszült meg — elbukott a szabadságharc, s az 1349-es véres megtorlás következett. Egy nemzet gyásza követte a halált hozó vezényszavakat. Nem először szerették volna eltaposni a nemzeti önállóság szikráját, a szabadságvágyat — s nem is utoüára. S mégis e szikra évtizedeken át fáklyaként ragyogott. Az aradi tizenhárom. Nevüket tankönyvek, lexikonok sorolják: Kiss, Schwei- del. Lázár. Dessewffy, Pöl- tenberg, Török, Lahner, Knézich, Nagy-Sándor, Leiningen-Westerburg, Aulich, Damjanich, Vécsey tábornokok. Egy ország tudta, ismerte nevüket, s a történelem lapjain ma is ott ragyog. Mártírhalált vállaltak. Erőt merítve az eszme tisztaságába, az ügy jogosságába vetett hitből. E hit vezérelte töretlen lépteiket a hóhér kötele alá. S a többieknek, mintegy százhúszezer embernek az eszme tisztasága adott erőt a halál fogadásához, a várfogság vállalásához, a kény- szerbesorozás idejére. Százharminchárom év majd’ két emberöltő — mai fogalmaink szerint, amikor az életkor kitolódott. Hosszú idő egy nép, egy nemzet történetében is. S mégis, ezen idő alatt hányszor és hányszor adott erőt az ügy jogosságába vetett hit, 1919- ben éppúgy, mint 1920 és 1944 között, a csalókán tőlünk majd’ karnyújtásnyira levő időben. A százharminchárom évvel ezelőtti október hatodikát, egy nemzet gyásznapját idézzük. Emlékezve az 1848-as szabadságharc dicső napjaira, az ezt követő megtorlás mártírjaira. Dicső napokról szólva nemzetünk, népünk történetében, de nem feledkezve meg arról, hogy a sza- badsagnarc minden tisztasága, nagyszerűsége mellett sem volt mentes a katonai, a politikai, az emberi hibáktól. Nem hozott egységet, döntő kérdésekben felütötte fejét a széthúzás, az egyetértés hiánya. A győzelmek, a nagyszerű napok után jött Világos, majd Arad ... S amit a nagyszerű napok nem adtak meg a nemzetnek, azt a féktelen terror, Haynau rémuralma meghozta: összekovácsolta a tegnap még egyet nem értőket. O któber hatodika. Talán belelapozunk a történelemkönyvekbe, felütjük a lexikont, elidőzünk a tizenhárom aradi vértanú emlékénél. Fejet hajtunk előttük, mert példájuk ki tudja hányszor és hányszor adott erőt a küzdelemhez, egészen a felszabadulásig. Hősöket, mártírokat idézünk, kik emelt fővel vállalták sorsukat. Történelmet idézünk, s közben megfogalmazzuk: ma már másra van szükség. A hétköznapok heroizmusára, mely munkánkban kap kifejezést, értelmet. Toronydaruk vezérlőpultja előtt ülve, paneleket szerelve, a bányában, az esztergagépek mellett, az iskolapadokban. Ez a húszadik századi magyar valóság, a szocializmust építő ember hétköznapi he- roizmusa. V. E. tak, a külső beszerzésnek pedig az ár szab határt. Mert külgazdaságunk egyensúlya szempontjából ssm mindegy, mennyit kell importálni s. drágán beszerezhető kőolaj bál, földgázból. De még hu lenne is országon belül bős • gesen energiahordozónk, akk: sem. célszerű pazarolni, he: dálni. Pest megyében éppúgy, mi,.t országosan, az energia ésszé . felhasználásában sikerült ere. ményeket elérni. De mess-. _■ nem olyat, s annyit, amebi - nyit lehetne és kellene. Hogyan tovább? Ennek a nem : . egyszerű kérdésnek a megv\ - laszolására hivatott az a huszonegy tagú, a Pest megy.ú pártbizottság mellett műkő:’■ energiagazdálkodási társadé - mi bizottság, melynek alakuló ülésére tegnap délelőtt kórült sor a megyei pártszé!.- házban. Mint Balogh László. megyei pártbizottság titkó \ az alakuló ülésen elmondta, bizottság feladata hosszútáv; szól. Segíteniük kell az ipa: . vállalatok, a mezőgazdasá-1’ nagy és kis üzemek, a könny ."- és élelmiszeripar célszerű, és szerű energiagazdálkodás?.1. Ezt követően kérte fel aPe't megyei pártbizottság nevében az energiagazdálkodási társadalmi bizottság elnöki tisztjének betöltésére dr. Sághy Vil mos nyugalmazott miniszter:, az elnökhelyettesi feladatok ellátására Kallós Józsefet, a Budapesti Elektromos Művek vezérigazgatóját, s Banai Józsefet, az ELMÜ műszaki-gazdasági tanácsosát a titkári tennivalók vitelére. Majd a bizottság tagjainak átnyújtott:, megbízólevelüket.
