Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-05 / 233. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 233. SZÁM 1982. OKTÓBER 5., KEDD Valamit (alig) valamiért? Kép betonkeverőkkel, korsókkal Hiányoznak a munka feltételei I A Népszava augusztus 31-i száma egy vecsési lakos bíráló hangú levelét közölte a helyi állomás felújításain dolgozók munkafegyelméről. Magam is naponta megfor­dulok az állomáson, s mivel tapasztalataim a levélíróé- ^ val azonosak voltak, tüzetesebben utánajártam annak: milyen is az állomás rekonstrukcióján dolgozók munka- 8 fegyelme. § A vecsési állomás felújítási munkáit a MÁV Bal parti \ Épületfenntartó Főnökség ceglédi kirendeltségének dol- \ gozói végzik. Az állomáson dolgozó épületfenntartók egy ^ csoportja a főépületen tesz-vesz, a másik csoport a ^ főépülettel szemben lévő, lakás célját is szolgáló épü- S let befejező munkáin dolgozik. Pénzt költeni, okosan Csatlakozót csomagolnak A Gyömrői Vas- és Fémipari Szövetkezetben a jármű­program keretében egyebek között vontatványcsatlakozókat is gyártanak. Képünkön: id. Ocsovai Andrásné, Kuti Jánosné, Farkas Sándorné és Bujáki Istvánná csomagolja a szállítás előtt az alkatrészeket. Mutnéfalvy Zoltán felvétele Vendégváró tanácstagok Ä jó szomszédság előnyei Baráti beszélgetés a szárazhegyi kerületben Helyzetkép az állomásról. Délelőtt 10 óra 20 perc. A kés­ve érkező vonatra várva van időm alaposabban szétnézni a terepen. Fél óráig járom a munkaterületet. Az állomás épülete előtt keverőgép, tele malterral. Szemmel láthatóan még nem használtaik aznap belőle. A gép mellett vízzel telt vödör, cementeszsák, Munkást sehol sem találni. Nyugdíjas vasutas szólít meg: ne is keresse őket, mert min­den reggel 10 óra tájban kez­denek, de nem itt, hanem a Pepinél. A Pepi közismert sar­ki kocsma Vecsésen, az állo­más szomszédságában. Elégedett főnök Valóban ott találom őket a söntéspult előtti asztalnál. Az asztalt hárman ülik körül, az asztalon hat korsó csapolt sör és három üres krigli. — Önök dolgoznak az állo­más felújításán? — Igen mi, illetve most nem dolgozunk, sörözünk. — Hogyan lesz így kész a munka? Nem félnek, hogy va­lamelyik gyerek hozzányúl a géphez és valami baja esik? Vagy a sör után esetleg önö­ket éri baleset? — Nem iszunk mi annyit, most jöttünk csak, mert reg­geli után jólesik egy pohárral. Utána becsületesen dolgozunk. Ha megvárja a következő vo­natot, megnézheti Kisrákó elvtársnál a teljesítményünket, mindig több havi 110 száza- lék\ál. Kisrákó elvtárs az épí­tésvezetőnk, Szabó Gyula bácsi meg a csoportvezető, de ő be­ment Ceglédre segítséget kér­ni. — Mennyi a fizetésük? — kérdezem. A bajszos segédmunkás és társa durván válaszol: — Nézzen utána a pesti köz­pontban. Ne kérdezgessen ben­nünket! Társuk türelmesen jön velem át az állomásra, s mondja: ötezernél nem visz­nek kevesebbet haza. A segéd­munkások se gyakran. — Az utasok az önök mun­katempóját, fegyelmezetlensé­gét látva általánosítanak: lám ilyenek a vasutasok. Erre nem gondoltak? — Dehogyisnem. Dolgo­zunk mi, csak hol az anyag, hol a szállító jármű hiányzik, hol a munkaszervezés rossz. Most is szét vagyunk szórva Monorra, Szemere-telepre meg Vecsésre. Itt az ablakokat májusban kezdtük cserélni, július végére végeztünk is. Az építésvezetőnk meg a múltkor a Bal parti Épületfenntartó Főnökség központjából kiláto­gató főnökünk elégedett is volt a munkánkkal. Az idén már nem — ön szerint, ha ezt a mun­kát két kőművesre és két se­gédmunkásra maszekban rá­bízzák, mennyi időt vett vol­na igénybe az ablakok beállí­tása? — Egy hét alatt biztos kész lett volna, de akkor rendsze­resen kellett volna dolgozni reggeltől-estig. Természetesen nem ezért a pénzért. — Tehát ezért a munkáért önök még többet várnának? — Nézze, a vasúton minden építőrészlegnél így megy, még ha tagadják is. — Arra nem gondoltak, hogy itt a szeptember, jön a hide­gebb idő, az utasok jogosan tartanának igényt a váróte­remre, hiszen ez is a kulturált utazás része. Itt meg az ab­lak és az ajtó helyén csak a lyuk tátong, vakolat sehol. Mi­kor lesz ebből ilyen munka­tempóval váróterem? — Ügy tervezték, hogy az idén elkészül, de ebből már nem lesz semmi — mondja a három ember egyike. Az állomás túloldaláról ka­tonai gyakorlóruhába öltözött rzőke kőműves jön át. Megbí­zott csoportvezető, öten van­nak ott is a körülbelül 15x3,5 méteres épületen. Az ötből hárman dolgoznak, betont ke­vernek. Járdát készítenek. Nem tudnak mást csinálni, mert a munka feltételei hiányoznak. Másképp — menne Két éve alakítgatják azt az épületet, mindennap egy ki­csit, mint a Luca székét szo­kás. A szőke kőműves elmo­solyodik, helyeslőén bólint. Megkérdezem: maszekban mennyi idő kellett volna rá? — Ha minden anyag meg­lett volna és megfizették vol­na, két kőműves segédmunká­sokkal másfél-két hét alatt az Az idős házaspár együtt ebédel az étteremben. Jó né­hány éve ismerem őket, az­előtt a járási székhely egyik külterületi tanyáján laktak, de házukat időközben lebon­tották, a főtér közelében kap­tak egy szoba-konyhás bérle­tet. Egy adag levest, egy adag másodikat (rántott szeletet burgonyával) rendeltek a pin­cértől. Ketten eszik. Az asz- szony még a levest kanalaz- gatja, a férfi már kikapta az egyik hússzeletet a tányér­ból ... Mellette egy üveg kül­földi sör. — Kérek még egyet! — mondja a felszolgálónak. — De harminc forintba ke­rül egy üveg... — Nem baj, hozza csak! Az asszony szomorkásán né­zeget. A két üveg sör többe kerül, mint az ebéd — gon­dolja magában. Közben észrevesz engem is, s hozzám fordul. — Képzelje el, a Jóska fiunk már lassan egy éve nem volt nálunk, öt unokánk van, mind az övé, nagyon szeret­nénk már látni őket. De nem jönnek... Fizet az asszony, aztán el­hagyják a helyiséget. Másnap az ablakuk előtt megyek el. Beköszönök. A alapozástól számítva rendbe­rakta volna. Ellenkezőleg visz- szaadhatnák a szakmunkásle­velet. — De önök mégse adják vissza, sőt fizetésért egyformán tartják a markukat... — Nemcsak rajtunk múlik. Mondtuk már, adjanak lehe­tőséget a kisvállalkozásra. Ügy, hogy megmondanák a vezetők: itt ez az állomásépü­let, vagy bármi más, melynek a felújításáért ennyit meg ennyit kaptok! De egy idő után erről is hallgatnak. De miért firtatja ezt a kérdést? Csak nem maga írta azt a levelet a Népszavában? — Azt nem én írtam, de a tapasztalataimat ezután lehet, hogy én is papírra vetem. — Aztán valami szépet ír­jon rólunk! — Csak amit láttam, meg amiről beszéltünk, azt írha­tom meg. Többet egy szóval sem. De kevesebbet sem! Orosz Károly szobában nagy a füst, begyúj­tottak, de úgy látszik a ké­mény teli korommal. — Már szóltunk a tanácson, de egyelőre hiába — mondja az idős férfi. Meg aztán hát­ha eljön a fiunk, ő is ki tud­ná kotorni. Várjuk. ★ Az országúton gyér a forga­lom este 10 óra után. Nem ég­nek a közvilágítási lámpák, ez jó alkalom egy kis beszer­zésre. A vegyes takarmányt levágta már a gép, ott hever rendben a tarlón. Különösen a nyulak szeretik. Halk neszre leszek figyel­mes. Egy férfi alakja formá­lódik ki a sötétben. Előtte va­lószínűleg egy zsák, abba gyömöszöli a takarmányt. Tétova lépésekkel közelítek felé, mire futásnak ered. (Tán azt hiszi, hogy én vagyok a mezőőr?!) Visszahőkölök. Nem messze tőle, ketten is szedik a vegyes takarmányt. Visszatérek in­kább az országúira. Másnap jön két lovas fogat. Nem szégyenlősek. Telirakják a kocsiderékot, meg is gyö­möszölik jól. A lovaknak kós­tolót adnak. Ízlik nekik. — Szedjünk még — így az egyik férfi. Előkerül a vasvil­la, már azzal rakják. Egy órá­Az ecseri Rákosmezeje Tsz- ben ebben az évben 90 millió forint értékű beruházásra nyí­lik lehetőség. Július 31-ig az építési be­ruházásra előirányzott 50 millióból 26,3 milliót használ­tak fel. Gépeket csaknem 10 millió forintért vásároltak eddig az időpontig, egyéb eszközökre pedig 14,3 millió forint jutott. Az állami támogatás és ve­le együtt a beruházási lehető­ség egyre szűkül. Ezért a lö­vőben is arra törekednek, hogy csak a legszükségeseb­bekre költsék el a pénzt, ta­karékoskodjanak a gazdálko­dás és a beruházások terüle­tén egyaránt. Előadás Időszerű kérdésekről A Közalkalmazottak Szak- szervezetének járási bizottsá­ga október 19-én délután két órakor kibővített ülést tart a járási hivatal földszinti ta­nácskozótermében. A szakszervezeti mozgalom időszerű politikai feladatairól Körösi Tibor, a Közalkalma­zottak Szakszervezete propa­ganda-. kulturális és sajtóosz­tályának vezetője tart elő­adást, majd konzultál a résztvevőkkel. A nap kulturális programja Monoron, a moziban, 18-tól és 20 órától: Dögkeselyű. Pilisen, 13-tól: a zeneiskola zongoraoktatása, 18-tól: kismo­torvezetői tanfolyam és ifjúsá­gi klubfoglalkozás. Vecsésen, 10-től 18-ig: Jóna János festőművész kiállítása, 17-től: gépkocsivezetői tanfo­lyam. val később jön a téesz meg­bízottja: — Holnap már elszállítjuk. Még mindig ott van. Vajon hányán szednek még ingyen a takarmányból? ★ A kíváncsi gyerekarcok az utcai járókelőket bámulják az ővodakapun keresztül. Közben jóízűeket nevetnek egymáson. Amikor odaérek, meglepőd­ve hallom: — Az az én apu­kám! — bök felém ujjával az egyik kisfiú. Nohát, erről nem is tudtam — morfondírozok magamban. Visszafordulok, rájuk nézek. Ők elszaladnak az udvar kö­zepe felé. És nevetnek. Én meg a szokottnál is gyorsabban szedem a lábai­mat ... ★ Az iroda pazarul berendez­ve. A főnök ’nemrégen vette birtokba. Faltól falig bútor — nem is akármilyen, sötét és intarziás. Látva csodálkozásomat, gyorsan hozzáteszi. — Kell ez is, hiszen komoly partnerekkel fogunk tárgyal­ni. — Nem luxus ez mégis? — kérdezem. — Nem — vágja rá hatá­rozottan. — Ilyen komoly lé­Hasznos kapcsolat, gyümöl­csözőnek ígérkező együttmű­ködés alakult ki az idén a me­gyei tanácstagok monori és gödöllői járásbeli csoportjai között. Az év elején szőkébb pátriánk lakóinak képviselői jártak vendégségben, ma a gö­döllői járásbeliek viszonozzák a látogatást. A délelőtt kilenc órakor kez­dődő egész napos program be­vezetéseként Kozák Sándorné, a járási hivatal elnöke tájékoz­tatja a vendégeket a monori járás társadalmi, politikai, gaz­dasági és kulturális helyzeté­ről, eredményeiről. Ezt köve­tően a csoportot a járási szak­orvosi rendelőintézetben vár­ják, ahol dr. Csernus J. Alán igazgató főorvos lesz a házi­gazda. Még a délelőtti órákban a Ferihegy Tsz Vecsés határában Megyei II. osztály. A-csoport: Dány—Üllő 2-0 (1-0). Dány, 100 néző. Vezette: Sebők. A rossz talajú pályán unalmas, alacsony színvonalú játékot láthatott a szerény számú kö­zönség. Az eddig 100 százalé­kos Dány sem játszott jól, csu­pán kisebb hibaszázalékkal, s ez elég volt a győzelemhez. tesítményhez dukál a szép irodabútor. A régiben egy íróasztal, egy szék volt csak a főnöknek. Az is jó volt. ★ Az autóbuszon néhány he­te találkoztunk. Kezelésre járt a járási egészségházba. — Fáj mindenem, de egye­lőre nem tudják az orvosok kideríteni, mi a bajom. Már nem dolgozom hetek óta. Néhány nappal később a baleseti hírek között szerepelt a neve. Leesett a vonatról Maglód-nyaralón és az életét vesztette. 37 éves volt mind­össze. Betegségére most már sohasem fog fény derülni. ★ Már régen nem beszélt sem a fiával, sem a menyével. Pe­dig hosszú évekig laktak egy fedél alatt békében, csendes­ségben. Aztán valamin össze­szólalkoztak, s odalett a ko­rábbi állapot. Férjét már régen eltemette, ő maga járt bevásárolni a kö­zeli boltba. Nehezére esett ne­ki az is, hiszen nagyon fájtak a lábai. Volt olyan is, hogy több napig feküdt a beteg­ágyban, de nem nyitotta rá senki az ajtót. Elhatározta, kéri magát a szociális otthonba való felvé­telre. Kérelmét jogosnak és megalapozottnak találták, s néhány hete bevonult. Azóta se látogatta meg őt senki. Mostanában a bejárati ajtó mellett ül mindig és vár. Va­lakit, vagy valakiket. Gér József épülő zöldségfeldolgozó üzemét tekintik meg a vendégek, aki­ket Dobrovicz József tsz-elnöik tájékoztat a közös gazdaság tevékenységéről, az európai mércével mérve is jelentős be­ruházás fontosságáról. Ebéd után Ecseren, a Rábai Miklós Művelődési Házban, a helyi nemzetiségi táncegyüttes műsorát nézik meg a megyei tanácstagok gödöllői járási cso­portjának tagjai és vendéglá­tóik. Ecserről a járás másik sarkába, Csévharasztra utaz­nak, ahol a Monori Állami Gazdaság helyi feldolgozó üze­mének munkájával ismerked­nek meg. A vendégek és házigazdáik közös programja baráti beszél­getéssel, a látottak és hallottak értékelésével ér véget az álla­mi gazdaság szárazhegyi kerü­letében. * * Az Üllőből csupán Veszteg nyújtott jó teljesítményt. Ifi: Dány—Üllő 4-0. K. S. Tápiószelc—Pilis 0-0. Tápió­szele, 150 néző. Vezette: Hum­mel (jól). Mindkét félidőben a vendégek játszottak fölényben, de nem sikerült a szelei hálót megzörgetniük. Öt tiszta gól­helyzet és három kapufa jelez­te a pilisi fölényt, eredmény nélkül. A vendégek csapatából Czinege, Tóth és Gajdos ját­szott kiemelkedően, a csatárok változatlanul gyengélkednek. Ifi: Tápiószele—Pilis 1-1. G. F. Járási I. osztály: Gyömrő— Dánszentmiklós 2-0 (0-0). Gyömrő, 300 néző. Vezette: Sá­rost. A gyömrőiek már az első félidőben bebiztosíthatták vol­na győzelmüket, de a csatárok négy gólhelyzetet is elpuskáz­tak. Szünet után a vendégek apró szabálytalanságokkal szét­tördelték a játékot, s a Gyöm­rő viszonylag nehezen nyert. A vendégek három játékosa sárga lapot kapott. Góllövő: Oldal, Ohát. Jó: Csirkó S., Ohát, Oldal, illetve Bartos. , G. J. * Monor—Kecskéscsárda 6-1 (2-0). Kecskéscsárda, 50 néző. Vezette: Szuda. Közepes iramú találkozón a szokottnál jóval gyengébben játszó monori csa­pat csak jobb erőnlétének kö­szönhette a győzelmet a lelkes hazaiak ellen. A monoriak gól­jait Gáspár (3), Bíró, Szűcs és László S. szerezték. A vendé­gek közül ifj. Szőnyi játéka tűnt ki. K. J. Maglód—Kocsér 4-1, Péteri Nyáregyháza 1-1, Vasad— Abony 1-5. A forduló további eredményeiről, a tabella állá­sáról lapunk holnapi számá­ban tájékoztatjuk sportkedvelő kedves olvasóinkat. CSSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Ellenőrzik a húskeverét Számos vágóhí­di és húsipari be­rendezés készül a monori MEZŐ­GÉP törzsgyárá­ban. Keresett gyártmányuk az EH—170 típusje­lű húskeverő gép is, amelynek cso­magolás és szállí­tás előtti utolsó ellenőrzését (ké­pünkön) Sipos András lakatos végzi cl. Hancsovszki János felvétele Noteszlapok • • Öregek, gyerekek, történetek Sporthírek Forduló — viharos szélben

Next

/
Oldalképek
Tartalom