Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-05 / 233. szám
nr.crn (mm '■^kX^ ■ >' V_ ••'• Írásvetítők A Film technikai Vállalat monori üzemében évente másfél ezer írásvetítőhöz gyártanak alkatrészeket. Képünkön: a vetítőgép tartóját szabják. Erdösi Agnas felvétele Mennyibe keiül a nyolcmillió? Bérletkrónika az Autógyárból Adótorony Cegléd határában Betakarításkor kukoricaföldeken 1982. OKTÓBER 5., KEDD Közgyűlés Budapesten A gyógyfürdőkről Budapesten a Gellért szállóban tartja idei küldöttközgyűlését és kongresszusát a Nemzetközi Gyógyfürdőügyi és Klimatológiai Szövetség. Dr. Medve László egészségügyi minisztériumi államtitkár nyitotta meg ma a háromnapos tanácskozást, amelyen hazai és külföldi szakorvosok, felsőoktatási gazdasági, jogi, műszaki és szociális kérdésekkel foglalkozó szakemberek vitatják meg kutatásaik legújabb eredményeit, a társadalombiztosítási szervek szerepét, a gyógyfürdők környezetvédelmének és a gyógyfürdők reklámozásának kérdéseit. A közgyűlés résztvevői megtekintik majd Hajdúszoboszló, Debrecen és Eger gyógyfürdőlétesítményeit. Nincs még egy vállalat Pest megyében ahol eny- nyi ember rendelkezne vasúti, Volán-, vagy HÉV-bérlettel, mint a Csepel Autógyár. Nemcsak a nagy számok törvénye miatt, tudniillik azért, mert csupán a szigetszentmiklósi törzsgyárban mintegy nyolcezer embert foglalkoztatnak, hanem azért is, mert néhány száz helyben lakót nem tekintve, itt csaknem mindenki bejáró. Amikor nyáron az első híreket lehetett hallani a vasúti és a távolsági buszközlekedés drágulásáról a Csepel Autógyárban is sokan féltették a kenyerüket: mi lesz, ha a többletköltséget nem vállalja a gyár? Gyorsan cselekedtek Geiger Márton gazdasági igazgató és Sarkadi Károly a vállalati szakszervezeti bizottság titkára is jól emlékezik ezekre a napokra. Geigér Márton: —- A legjobb szakemberek között is számosán voltak olyanok, akik fontolgatták, hol találnak lakóhelyükhöz közelebb munkahelyet, hogy ne kelljen tőbbszáz forintot költeni a bérletre. Bár mi igyekeztünk mindenkit megnyugtatni, biztos választ azonban mindaddig míg a hivatalos tájékoztatás, jogszabály nem jelent meg — nem adhattunk. Sarkadi Károly: — A közlemény megjelenése után azonban azonnal cselekedtünk. összeült a vállalati négyszög, szeptember 7-én a hangosbemondó és az üzemi újság útján, valamint, a szak- szervezeti bizalmiak segítségével tájékoztattunk mindenkit: a vállalat a száz, illetve 120 százalékkal megemelt utazási költségek arányos részét is megtéríti dolgozóinak. Tulajdonképpen itt is véget érhetne a Csepel Autógyári bérletkrónika. A vezetők, a dolgozók is tudomásul vették, eddig évenként 8, jövőre már 16 millió forintot kell fordítani a gyári kasszából az utazási költségek térítésére. Bár ez hatalmas összeg, a nagyvállalat költségvetésében mégsen olyan jelentős. Kilencmilliárd forint volt a tavalyi árbevétel, 568 millió a nyereség. A termelési költségként elszámolható utazási térítés ennek is csak elenyésző része. Az ez évre tervezett nyereség — s ez ma már bizonyosan elérhetőnek látszik — 670—700 millió forint. Ha ez a plusz kiadás miatt csökken is valamelyest, még mindig sokkal több lesz, mint a tavalyi. A többség érdeke Most tehát még nem teszünk pontot a beszámoló végére. A gazdasági igazgató, s a vszb- titkár arra, a bizonyára nem is keveseket foglalkoztató kérdésre válaszol, miért is volt számukra olyan magától értetődő, hogy vállalniuk kell ezt a 8, illetve az eddigivel együtt már 16 milliós költségtérítést. Másképpen fogalmazva: nem károsodik-e az a helyben lakó, vagy BKV-jeggyel utazó, akinek nem fizet a gyár ötszáz — ezer forint költségtérítést. Sarkadi Károly: — Nemcsak most, hanem évek óta foglalkoztatja az embereket, hogy a javakat közösen termeljük meg, a juttatásokból azonban nem egyformán, s nem is mindig a hasznos munka arányában jutunk hozzá. Mi úgy vélekedünk, hogy az ilyen esetekben nem az egyén, hanem a közösség, helyesebben a többség akaratának kell érvényesülnie. A bizalmi testület például az élelmiszer-alapanyagok árának légutóbbi emelésekor úgy döntött, hogy a napi ötven filléres többletet ne a vállalat, hanem az étkezésben részt vevők fizessék. Ez így logikus, hiszen nálunk a dolgozóknak csak egyharmada vesz részt az üzemi étkezésben. Ugyanennek a többségi, tehát gyári érdeknek kellett érvényesülnie akkor is, amikor a bérletekről volt szó. Geiger Márton: — A vállalati, a gyári érdek azonban most sem szűkíthető le azokra, akik utazási költség- térítést kapnak, hanem az mindenkire érvényes. Hogy e kijelentés ne tűnjék demagógiának igyekszem gyakorlati példával is bizonyítani igazságát. — Idén nyolc százalékkal nő a termelés a vállalatnál, miközben a dolgozók száma 4 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt esztendőben. Ez az ösz- szefüggés látszólag azt bizonyítja, származhatna haszon is abból, ha néhányan a drága utazás miatt fognák a kalapjukat és a munkakönyvüket, s máshol, lakóhelyükhöz közelebb keresnének maguknak helyet. Csakhogy a gyakorlatban ennek éppen az ellenkezője igaz. Évek óta munkaerő- hiánnyal küzdünk. Természetesen mindent megteszünk azért, hogy jobb termelésszervezéssel, gépesítéssel javítsuk a hatékonyságot. Ez egy darabig, s bizonyos munkahelyeken sikerül, máshol azonban nem valósítható meg. Ilyenkor azt a munkát, amit mink nem vagyunk képesek elvégezni, másokkal végeztetjük el. de mérhetetlenül drágán. Gazdaságossági érvek Érzelmi, s gazdaságossági érvek egyaránt szemléletesen bizonyítják a Csepel autógyári véleményeket. Miközben ezzel egyetértünk, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy a vállalati költségek mellett az ingázók saját kiadásai is növekedtek. Aki eddig 50, most 100 forintot, vagy még ennél is többet költ1 utazásra, annál ez másképpen fogalmazva jövedelemcsökkenést jelent. Vajon ez a tény nem készteti-e az embereket a távozásra? A gyári munkaerőmérleg-sta- tisztikák egyelőre semmi ilyesmiről nem árulkodnak. Sőt, mintha éppen most érett volna be a sokéves munkásmarasztaló intézkedések gyümölcse. Tavaly például 7 százalékkal nőtt a gyári dolgozók keresete, s a hatodik ötéves terv során az évi átlagot öt százalékra ígérik. Ide sorolható a sok új lakás és gyermekintézmény, vagy az, hogy a vállalat minden albérletben lakó dolgozójának havi ötszáz forint térítést fizet. A szó legyen ismét a vállalati szakszervezeti bizottság titkáráé. Szükséges rossz — Bármilyen furcsa is, de úgy veszem észre, hogy a közös nehézségek, a közösen hozott, de sok örömet senkinek sem hozó döntések, mintha még jobban összekovácsolnák a nálunk dolgozó munkásokat és a vezetőket. Mert ha eddig nem esett volna szó róla, ne felejtsük elmondani: az áremelések miatt senki sem tapsol örömében, de mint szükségest tudomásul veszik az emberek. Azon azonban szerintem is joggal háborognak, hogy az utazási körülmények legalábbis a mi körzetünkben — szinte semmit sem javulnak. A HÉV elavult, rendszeresen késik, s ha nem késik, akkor is csak döcög. Nem szabad belenyugodni ezekbe a körülményekbe. A Volán éppen most változtatta meg a Szigetszentmiklós— Csepel közötti járat szakaszhatárait, így a korábban 4 forintos jegy, most 14 forintba kerül. Azért ez egyszerre kicsit sok a jóból. Csulák András Gazdag kukoricatermést | ígér a határ. A gazdaságban, ahol már elkezdődött a tengeri törése, kipróbált, több éves I gyakorlattal rendelkező kom- bájnosok álltak munkába. Minden okunk meglenne hát az elégedettségre és a bizakodásra. Ám, ha alaposabban tájékozódunk a kukoricatermesztés világában, kiderül, hogy az idei sikerek közgazdasági nehézségekkel párosulnak. Az őrjárat során e témákról beszélgettünk a szövetkezeti elnökkel, kombájno- sokkal, meg egy termelési rendszer mérnökével. Bőrben drágább — Tíz évben egyszer, ha van ilyen nyár. A tervezettnél nagyobb hozamra számítunk. A területet is megnöveltük, az idén kilencszáz hektár helyett 1150 hektáron ültettünk kukoricát. A mázsánkónti 321 forintos felvásárlási ár azonban aligha ösztönzi a nagyüzemeket — mondja Józsa István, a cealédi Lenin Tsz elnöke. — Akkor sem, ha bőrben értékesül a talaxrmány, saját állataik hizlalására használják fel a kukoricát? — Ahhoz, hogy a szóban forgó növény önmaga költségeit fedezze, vagyis null szaldós legyen, hektáronként 60 mázsát kell megtermelni, csak e fölött képződik nyereség. A Lenin Tsz évente 300—350 vagon kukoricát etet fel állataival, s ezzel jelentősen rontja az alaptevékenység eredményét. — Ügy tudom, jövőre emelik a kukorica felvásárlási árát, — Jelentéktelen összeggel, miközben az ipari eredetű anyagok, eszközök beszerzése jóval többe kerül majd. — Milyenek az idei betakarítás kilátásai? — Az időjárás mostanáig hozzájárult a költségek mérsékléséhez: jó állapotban vannak útjaink, kevesebb járművet mozgatunk, kisebb a gépek energiafelhasználása. Döntő fontosságú az is, milyen nedvesség tartalmú kukoricát viszünk az olajtüzelésű szárítókba. A kombájn magasából Nos, az elnök által említett két szám a 4 kombájn és az 1100 hektár terület arányait akkor érzékelhettem igazán, amikor kísérő nélkül keresésükre indultam. A Jászberényi út melletti táblában végre megpillantottam a sárgára festett Dominátorokat. A bemutatkozás után azonban kiderült a város másik nagy szövetkezetének a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz- nek a gépészeire találtam. Tóth Lászlót éppen takarítás- söprögetés közben szólítom le a kombájn magasából. Kiderül, hogy három évtizede került a szakmába, még a Ceglédi Gépállomás megalakulásakor, szinte gyerekemberként. Csak aratáskor és kukoricatöréskor hagyja ott a műhelyt. A kombájnját sajátkezűleg készítette elő. — Tudja, sokan talán irigyelnek bennünket, hogy megkeressük a tízezer forintot is. A furcsa a dologban az, hogy a fiatalok közül — legalábbis a mi szövetkezetünkben —, senki sem akar a helyünkre állni. A fiam is például, amíg aprócska volt folyton itt lá- batlankodott. élt-halt a kombájnért. Aztán ahogy egy kicsit megokosodott, kijelentette, ő ugyan nem nyeli a port. nem szenved a hőségtől. Inkább elmegy sofőrnek. — Melyik ősz volt a legemlékezetesebb? Meglopott pihenés — Három évvel ezelőtt, amikor Albertirsán kölcsönkom- bájnoltunk, nagyon megszenvedtünk: fagyban, hóban, sárban küszködtünk. Emlékszem, éppen Szilveszter napján vágtuk le az utolsó táblán a kukoricát. Hát soha még egy olyan újesztendőt! — Marad-e ilyenkor ideje a család számára? — Gyakran» meglátogatnak itt kint a határban, meg aztán az alvásból próbál az ember ellopni valamennyit. — Mit szeret leginkább a munkájában? — Azt például, hogy ilyen szép vidéken dolgozhatok. Nincs különb táj a világon, a ceglédi határnál. Szeretek éjjel is a gépen ülni. Amint a messzeségben észreveszek egy sárga fénycsóvát, jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül. S ha megáll a mozgó fény, arra gondolok, valami történhetett a kollégámmal. — Talán segíteni kellene neki — morfondírozok. — Biztosan ő is így van ezzel, ha engem lát vesztegelni... Sok mindenről szeretnénk még beszélni, dehát minden perc drága. Még el sem rakom jegyzetfüzetemet, Tóth László már újra a gépen ül. A Lenin Tsz gépészeit közvetlenül a város határában érem utol. Itt a 34 esztendős Papp Benővel váltunk szót. Éppen befejezték az ebédet — másfél adagot kapnak! — A kiürült szódásüvegeket rakják az élelmiszerszállító kocsiba. — Mikor kezdték a betakarítást? Tengeriszem érdek — Mindössze három napja. — Tapasztalatok? — Eddig nem volt különösebb műszaki hibája a gépemnek, remélem ezután sem lesz. — Miből gondolja? — Bár a Dominátor 100-as- sai ellentétben az én kombájnomba Rába motort szerelték be, a 3400 üzemóra alatt a szelepállításon kívül nem kellett hozzányúlnom. — Erdekeltek-e a szemveszteség csökkentésében? — Minden mázsa betakarított kukoricáért 55 fillért kapunk, ha a veszteség 4 százaléknál nem nagyobb. A 4— 5 százalékos veszteségnél azonban csak 40 fillért, s ha valaki ennél is rosszabbul dolgozik, mázsánkéit csupán 30 fillért keres. Egyelőre még elég nyers, nedves a kukorica, neró lehet igazán hajtani. — S a termés? — Meglehetősen változó. Délelőtt fejeztünk be egy táblát, azon kilencven mázsa feletti hozamokat mértek, ez a mostani jóval gyengébb. A kombájnosok csapatától a bábolnai iparszerű kukoricatermelési rendszer (IKR) 5 ezres körzetének központjába vezet utunk. A meglátogatott két ceglédi tsz ugyanis taggazda- sáaa az IKR-nek. A bázist URH-adótorony jelzi a város határában a Budai úton. Kérdéseinkre Metzinger Péter, az 5000-es körzet irányítója válaszolt : — Hogyan segítik az üzemeket az őszi betakarításban? — Cegléden éjjel-nappal a gazdaságok rendelkezésére áll 30 millió forintos raktárkészletünk. Kampányterveket dolgoztunk ki az összes kapcsolódó munkára. Amiben gondot látunk: kevés a szárítási kapacitás. — Mi a véleménye a bábolnai rendszer szent növényének. a kukoricának a helyzetéről? Csak itthon olcsó — A hazai felvásárlási ár valóban kevéssé tükrözi a ráfordításokat. Jugoszláviában ez idő tájt 1200 dinár egy mázsa kukorica, ami körülbelül 900 forintnak felel meg. Az 5000-es körzethez 4 megye 35 üzeme és mintegy 40 ezer hektár kukorica tartozik. A terület az idén 1500—2000 hektárral csökkent, s félő, hogy ez a folyamat nem áll meg. Az ágazat így aligha lesz képes a műszaki fejlesztés eredményeit alkalmazni, hiszen a gazdaságok még az olyan viszonylag olcsó műszerek beszerzését sem vállalják, mint a szemveszteséget ellenőrző és a motor sebességét változtató készüléké. Valószínű, a megoldás az lesz, hogy a jelenleginél a kukoricát teljesebben felhasználó eljárásokat, technológiákat kell majd keresni. Példa máris van, egyebek között a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben is. Valkó Béla Diákéfkeifefés kifogás nélkül Kevesebb pénz, kisebb adagok? Számos gyermekintézmény, a Pest megyei Vendéglátó Vállalat és több száz áfész is foglalkozik előfizetéses diákétkeztetéssel, a Pestvidéki Vendéglátó Vállalatnak azonban a munkahelyi ellátás mellett kifejezetten ez a feladata. Működési területük a fővárosra és négy — Pest, Komárom, Fejér, Bács- Kiskun — megyére is terjed. A szünidőben Veszprém megyében még egy nagy úttörőtábort is ők látnak el. Több megrendelő — Pest megyében Budaka- lászon. Dabason, Dunakeszin, Gödöllőn, Örkényben és Vácott összesen 5500 adag ételt szolgálunk ki óvodásoknak, általános iskolásoknak, s Gödöllőn az egyetemistáknak. Ez a mennyiség 1700 adaggal több az előző tanévinél — mondta el Illosvai Árpádné, a Pestvidéki Vendéglátó Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. önmagában az a tény, hogy a tavalyiról az 1982/83-as tanévre 1700-zal több a megrendelőjük, bizonyítja a kis- és nagydiákok, valamint szüleik elégedettségét. Legalábbis azt, hogy különösebb kifogásuk nincs a vendéglátó vállalat főztje ellen. E mellé még odate- hetik a területileg illetékes tanácsok és a kereskedelmi felügyelőség véleményét, miszerint az egyes menük tartalmazzák a fiatalok életkorának, el- foglalatságának, mozgásának megfelelő tápanyagot, s közegészségügyi szempontból kifogástalanok. A Pestvidéki Vendéglátó "Vállalat a diákétkeztetést jól oldja meg. — Reggeliből 1 millió 201 ezer, ebédből 1 millió 763 ezer, vacsorából 362 ezer adagot készítettünk és szolgáltunk föl az első félévben. Ilyen nagy mennyiség előállítása szakismeretet, nagy gyakorlatot és megfelelő felszerelést igényel mondta az igazgatóhelyettes. Van, ahol a saját konyhájukban főznek, másutt, például Dabason a tanácstól átvettben. Több helyen pedig, ahol nem volt konyha, az iskolák úgynevezett tálalókonyhákat alakítottak ki, s ide a legközelebbi, szabad kapacitással rendelkező munkahelyi egységből szállítják aiz élelmet. Vácott viszont az Izzó és a Forte üzemi étkezdéit használja több száz tanuló. A gyermekeknek — készítsék az ételt akár a munkahelyi konyhákban — természetesen a felnőttekétől teljesen elkülönítve, külön étlap szerint főznek. A vállalati központból például önálló szakcsoport irányítja a gyermekétkeztetést. (Az étlapot is ők állítják ösz- sze.) Ebben a szakcsoportban többek között ételtechnikus, diétás nővér és közegészségügyi ellenőr dolgozik. Étkezési szokások — Az életkori sajátosságoknak, igényeknek megfelelő étkeztetés mellett az egészségesebb táplálkozásra szoktatás is a célunk. A baromfihús, a tej és tejtermék dominál, de fokozatosan igyekszünk megismertetni a hagyományostól eltérő ételeket. Sok gyerek nálunk ismerkedik meg például a franciasalátával. Ilyenkor azonban hagyományos köretet adunk, ha netán idegenkednének az újdonságtól, akkor legalább köretet fogyasszanak. Augusztusban többféle élelmiszer-nyersanyag ára emelkedett. Központi előírás alapján az előfizetéses tízórai és uzsonna árát viszont nem, az ebédet és a vacsoráét is mindössze 50—50 fillérrel emelhették- Az óvodában az egész napi étkezés (tízórai, ebéd, uzsonna) nyersanyagnormája 12,50, az általános iskolában 15,50. Az óvodában az ebéd 8 forint 10 fillérbe, a 29 százalékos rezsit hozzáadva 10,50-be, az általános iskolában 9,60-ba, rezsivel együtt 12,40-be kerül. Ez természetesen az átlag, s a szülők szociális helyzetüktől függően többet vagy kevesebbet fizetnek. Csökken a rezsi — Hogyan tudják ennyi pénzből kihozni ? Kissebbek leltek az adagok? — A mennyiség és a minőség csökkentése szóba sem jöhet — mondta a Pestvidéki Vendéglátó Vállalat igazgató- helyettese. A korábbi 30 helyett 29 százalékos rezsit számolhatunk. Ugyanakkor változatlanul a fogyasztói forgalom után minden előfizetéses étkezésre 20 százalékos állami támogatást kapunk. A főzőkonyháknak lehetőségük van arra. hogy primőröket, gyümölcsöt, zöldséget őstermelőktől, vagyis frissebbet és olcsóbban közvetlenül vásároljanak. A központi étlaptervezetet készítő szakcsoport pedig a nyersanyagnormával igyekszik észszerűen gazdálkodni. Esetenként sajt és tojás alapanyagból ugyanolyan vagy nagyobb élettani értékű, úgynevezett húspótló ételeket készíttetnek. Ilyen lesz például az október 16-i ebéd, a tojás alapanyagú Stefánia rizottó sajtmártással, amihez még süteményt adunk. Szente Pál
