Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
1982. OKTÓBER 31., VASÄRNAP "xjfídan 9 és óvodai zsúfoltság gondjaitól... — Nem csekély társadalmi összefogásra volt, és lesz is szükség ebben az ügyben. A tervidőszak végére fel kell építenünk egy tizenhat tantermes iskolát, s bővítenünk az óvodákat, a napköziket. Ez utóbbit illetően máris eredményről számolhatok be: egy faházban három napközis termet fogunk kialakítani, s három tanterem építésére is sor kerülhet terven felüli bevételeinkből és a rengeteg társadalmi munka révén. A szülők, a vállalati kollektívák, de még kisiparosok is felajánlották a segítségüket. — És az egészségügyi hálózat? — Idén, szeptember 10-én újabb orvosi rendelővel bővült. A körzeti ellátás mellett a gyermekorvosi, valamint a csecsemőgondozó szolgálat is itt kapott helyet. Így megoldottuk az ügyeletek gondját is: egy orvos és egy asszisztens gyakorlatilag éjjel nappal a betegek rendelkezésére áll. Álmunk, hogy URH-val felszerelt gépkocsija is legyen az ügyeletnek. mert akad körzet, még 15 kilométerre a rendelőtől is. Talán sikerül ez is, akárcsak a mentőállomás, amelynek megépítése és átadása — terveinkben — a jövő esztendő végén szerepel. — Sok minden épül, készül a nagyközségben: mennyi pénz jut a fejlesztésre? — Évente 90 millió forint, ez azonban önmagában kevés lenne a célok megvalósításához. Számítunk a társadalmi munkára, emellett az önkéntes hozzájárulásokra is. A napközik és az iskolák bővítéséért például gyűjtőíveket küldtünk szét. Volt, aki azt mondta, koldul a tanács, de akadt a 70 körzet közül olyan is. ahol 5 ezer forintot adtak össze. Közösen terveznek A társadalmi segítség kétségtelenül pótolhatatlan mozgatóereje a nagyközség fejlődésének. önkéntes munka teremtett elő például egymillió forintot az orvosi rendelő építéséhez, s hasonló összeget az első osztályú futballpálya létrehozásához. Ott azóta a Fradi, a Dózsa, és a Honvéd csapata is játszott. De a helyi üzemek és gazdaságok támogatása sem marad el: vezetőik immár rendszeresen részt vesznek azokon a koordinációs megbeszéléseken, melyeket a nagyközség vezetői szerveznek a településfejlesztés soros kérdéseinek és teendőinek megvitatására. S talán még egy dolgot föltétlenül meg kell említeni: a Magyar Urbanisztikai Társaság közreműködésével hamarosan egy kísérletbe kezdenek: a lakosság operatív részvételével alakítják ki az elkövetkező, VII, ötéves terv körvonalait. Magyarán: a Szigetszent- miklóson élők maguk szabják meg, mit tartanak fontosnak, s tegyék mellé: mit áldoznának ezért. Tamási István Résen az ember, helyén a szív Ködpára gomolyog a sötét éjszakában. A távolban vil- lódzó fények a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű Vállalatot jelzik, ahová ezen a hét végi éjjelen igyekszünk. A fiatal város lakói nyugovóra tértek, csendes az est, csak néhol világít egy-egy ablak. A hatalmas erőműben dolgoznak, mint minden alkalommal, legyen az ünnep és vasárnap, mivel a DHV látja el az ország mintegy negyven százalékát villamos energiával. A szomszédos Dunai Kőolajipari Vállalat is innen kapja a hőenergiát, de innen melegítik a városlakók otthonait is, s munkájuk nyomán gyúl ki a fény nagyon sok lakásban. Riasztás Minden nyugodt és csendes, mikor a villamos szolgálatos a 10/6 kV-os kaapcsolóházban megállapítja, minden rendben. Egy villanás, s fény hasít a sötétségbe. Tűz van! Éjfél elmúlt, ilyenkor a legmélyebb az álom, s ilyenkor kezd ólomlábakon járni az idő. De résen vannak a szolgálatot teljesítők. Hisz a tűz itt emberéleteket és egyúttal hallatlan anyagi kárt jelentene. Az eddig szinte néptelen terep futó lépések zajától hangos. Minden pillanatban történik valami. Az oltással egy időben már a fődiszpécser értesül arról, hogy tűz ütött ki. Miközben kint az ötven kilogrammos poroltó működésbe lép, Borguna János fődiszpécser és Király János ügyeletes mérnök értesíti az állami tűzoltókat, s a vállalati önkéntes tűzoltók is akcióba lépnek. Nem telt a jelzés óta el Oklevél adatai említik, írásos bizonyíték van tehát róla, hogy Szigetszentmiklós már az Árpád-korban, egészen pontosan 1264-ben létezett. A több mint 700 éves településnek még- sincs sajátos arculata, s hagyománya — panaszolja a nagyközség tanácselnöke. A lakosságnak négy rétege más-más gondokkal, törekvésekkel és igényekkel együtt él a 20 ezer lélekszámú településen. A régi, falusi részen, vagy az ötvenes évek munkáslakásaiban lakók körülményei egészen eltérőek, de számottevő a különbség a korszerű munkáslakásokban megtelepedett fiatalabb generáció, s az üdülőövczetick körülményei között is. Ellentmondások ezek, melyeknek meg-, illetve feloldása a településfejlesztésnél aligha elhanyagolható szempont. Garzonház épül A szigeti nagyközség igen látványosan fejlődik mostanában. Tavaly a pártbizottság kezdeményezésére, s a tanács, valamint a Hazafias Népfront közreműködésével nagyszabású akcióprogramot indítottak Szi- getszentmiklósért. Felhívással fordultak a nagyközség lakosaihoz, az itteni üzemek és gazdaságok vezetőihez, kollektíváihoz, hogy intenzíven segítsék, támogassák az egyre inkább városiasodó település fel virágoztatását. — Nagyon sok minden elkezdődött, s bontakozott ki azóta — tájékoztat Pongrácz Gábor tanácselnök. — Növekszik a lélekszám, ezzel a lakásigény is. Az állami lakásépítés mellett a magánerős próbálkozásokat is igyekszünk támogatni: mintegy 350 háznak alkalmas terület felparcellázására kerül sor a jövő esztendőben, az OTP-vel közösen. Ugyancsak jövőre kezdődik el egy 80 lakásos garzonház építése is, mely a fiatalok gondjain enyhít majd. — És a kommunális hálózat továbbfejlesztése? — Természetesen az sem marad el: a Thököly, a Széchenyi és a Dobó István utcában, több mint, 7 kilométer hosszon szilárd út készült, május 23. óta a buszközlekedésbe is bekapcsoltuk ezeket. Terveink szerint halad a járdaépítés is, korszerűsödött a köz- világítás. Ez utóbbi az ELMÜ érdeme: saját költségén 700 ostorlámpát, illetve kandelábert állított fel. Megoldódott idén a munkáslakótelepen a csapadékvíz-elvezetés problémája. s az év végéig várhatóan üzembe helyezi a PVCSV az 1100 köbméter kapacitású szennyvíztisztító művet. Rendelő, mentőállomás — Bizonyára Szigetszentmiklós sem mentes a tantermi Mintha egy láthatatlan karmester irányítana, oly fegyelmezetten, szakavatottan mozdul minden kéz és láb. Pedig szó nincs láthatatlan szervezőkről, hisz már elárulhatom, ez esetben a tűz csupán egy megrendezett ellenőrzés része. A haditerv birtokában pedig talán még annyi félsz sem szorult belénk, mint egy kisebb veszély esetén. Az ott dolgozók azonban nem tudták pontosan azt, hogy csupán erről van szó. Fegyelmezettség Raub János, a SZOT munkavédelmi osztályának munkatársa. valamint Kis Imre, az SZMT munkavédelmi felAz arcon feszült figyelem, minden eshetőségre készen állva Még csendes az ügyeleti szoba. A fődiszpécser és az ügyeletes mérnök a tűzvédelmi vezetővel a szokásos ellenőrzést végzi jenűz lokalizálására vontatják a köunyühab-generátort az önkéntes tűzoltók Halmágyl Péter felvételei több, mint hat perc, s megérkeznek az állami tűzoltók is. Csak rövid és gyors vezényszavakat hallani, mindenki gyorsan és fegyelmezetten dolgozik. Az erők összevonása még nem áll meg, hiszen a fődiszpécser mozgósítja a műszaki vezető gárdát, az orvost. A hirtelen támadt tüzet hamarosan eloltják, s talán lehetne felröppenteni egy elégedett sóhajt is. De! Az előbbi színtértől úgy hat perc járásnyira, a 9-es kábelpince bejáratánál valaki füstkiáramlást észlel. Nem lehet tehát a mentést befejezni. Felderítés. Tájékozódás. Az állami tűzoltók máris intézkednek, de a kábeltűz megakadályozására a vállalati tűzoltók már vontatják a könnyűhab-generátort. Itt minden másodperc számít, megfeszült figyelem és igyekezet valamennyi arcon. A kábelpince is perceken belül megtelik könnyűhabbal. ügyelője ezen az éjjelen azt vizsgálta, hogy az erőmű dolgozói mennyire vannak felkészülve az éjszaka keletkező kábeltűz jelzéseire, oltására, a dolgozók, sérültek ellátására, s a berendezések védelmére. De nemcsak az embernek kellett résen lenni, hanem minden berendezésnek, s ellenőrző szerkezetnek pontos működése is fontos volt. Próbatétel Az éjszaka ismét csendes. Sötétséget már egy-egy hajnali fény is , felváltja. De a városlakók ál'ma nyugodt lehet. Hisz az erőműben naponta résen állnak, hogy másnap is legyen meleg és másnap is kigyulladhasson a fény. Szalai Mária Városiasodó Szigefszentmikiós Ami fontos, amiért áldoznak Ki nem mondott érvelés A vázsonyi kenyér a sláger — A múltkor is ötszáz kiflit küldtem vissza, úgy összetört a szállításnál, hogy eladhatatlan volt. Nézze meg ezt a kenyeret! Csoda, hogy nem viszik el. inkább elmennek a maszek pékhez! Szégyenli az ember odaadni a vevőiknek. Tahiból és a helyi sütödéből kapjuk a pékárut, de szeretnénk átállni a pilisvörösvári kenyérgyár árujára, ott jobbat sütnek — így panaszkodik Pécsi Imréné. a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat pomázi 99. számú boltjának a vezetője. Kényesek vagyunk Budakalászon viszont a pilisvörösvári kenyérrel elégedetlenek sokan. A minőséget kifogásolják. Mennyiségi hiány és sorbanállás inkább csak a nyári hétvégeken volt, amikor nehéz kiszámítani az üdülők és á helybeliek igényét és a sütőüzemek is nehezebben teljesítik a nagyobb megrendeléseket. Megoszlanak tehát a vélemények. Van aki szerint rossz a kenyér, mások elégedettek vele. vagy kielégítőnek tartják a minőségét. Kétségtelen, arról nincsen szó, hogy nap nap után ehetetlen kenyér érkezne a budakalászi boltokba. A vásárlók azonban manapság sokkal igényesebbek, jobban megnézik, mire adják ki pénzüket. Vagy valóban csak elkényeztetettek, ahogy ezt Kovács Jánosáé, a budakalászi 5-ös számú élelmiszerbolt vezetője fogalmazta ? — Egyszerűen nem veszik meg az emberek a kétkijós kenyeret. Mintha az nem is lenne kenyér. Mindenki csak a kilósat keresi, meg a másfél kilós vázsonyit, ez most a sláger. Pedig nem rossz ez a két- kilós sem. t ... n A szentendrei járási Áfész budakalászi ABC-áruházában más a dolgozók véleménye. Mutatják a reggel érkezett árut: kedd van, a kenyér előző napi, törődött, kemény. Bizony nem lesz könnyű eladni. Sokszor a péksütemény sem érkezik meg nyitásra, s akkor már nem is fogy el. — Valóban nem jó a kétki- lós — mondja egyikük — nagyon nehéz eladni. Akármilyen gondosan tároljuk is a maradékot, két nap alatt bepenészedik, még az állatoknak sem szívesen veszik meg. Elégnek elég a szállítás, de soha nem tudjuk, milyet kapunk. Nem a rendelés szerint kapjuk. Hiába kérünk egykilósat, vagy más fajtát, előfordul, hogy kétkilósat hoz a kocsi. És a kockázat csak a miénk, ebből a kenyérgyár semmit nem vállal. Kovács Józsefné, a tanács előadója nem lát okot különösebb aggodalomra. — Nálunk sem rosszabb az ellátás mint máshol. Időnként talán hullámzó a minőség, de általában nagy a választék. Hétféle kenyeret is szállítanak a községbe. Igaz, a nyári hétvégeken előfordult, hogy kevés volt, s sorba kellett állni. Javítja a helyzetet, hogy augusztusban egy maszek is nyitott pékséget. Bezzeg a maszek! Jó messzire a falu központjától, meredek kaptatón kell fölmászni, amíg elérjük a meglehetősen eldugott helyre települt kisüzemet. A kíváncsiság hajt Venczel József sütödéjébe. Szeretném megtudni, miért hallani lépten-nyomon: bezzeg a maszek, az igen! Ök még tudnak kenyeret sütni! A hatvankilenc éves mester sok évtizedes tapasztalat birtokában mond véleményt. S van összehasonlítási alapja is. Annak idején nagyüzemnek számító pékségben tanult, volt önálló is, majd dolgozott kenyérgyárban. — A tészta élő valami, tudni kell vele bánni. Sok minden, még az időjárás is befolyásolja a termék minőségét. A sütésnek megvannak a szabályai: ha nyolc órát kell állni a kovásznak, akkor nem dagasztom be négy óra után. A legnagyobb baj az, hogy ma a mennyiség fontos és nem az, milyen lesz a kenyér. Én csak annyit sütök meg, ameny- nyit a minőség romlása nélkül tudok. S a másik, hogy egyre kevesebb a szakember. A kenyérgyárakban mindinkább betanított munkások dolgoznak, akik a gépeket tudják kezelni, de a kenyérsütéshez nem értenek igazán. A felszabadulás után á rossz lisztből is készült jó kenyér, persze, előbb ki kellett tapasztalni, hogyan javíthatjuk a minőségét. A lisztre nem lehet fogni, ha nem jó az áru. Kevés a szakmunkás A Nyugat-Pest megyei Sütőipari Vállalat pilisvörösvári üzemének vezetője, Kajári Pál nem is érti, mit akarok. Amint mondja, az egész környék dicséri termékeiket, és egyre több község innen szeretné kapni a pékárut. — Nagyon szigorú normák vannak, ki sem mehet az üzemből rossz minőségű kenyér. S ha mégis előfordul, az üzletvezetők reklamálhatnak, mi kimegyünk és elbíráljuk a panaszt. Kétkilósat pedig muszáj sütni. A kapacitás miatt, anélkül ugyanis nem lennénk képesek előállítani a szükséges mennyiséget. Ennek nem rosszabb a minősége, de más az összetétele, mint a többi fajtának. Az is természetes, hogy nem jut mindenhová még meleg, hogy vannak boltok, ahová kedden reggel a hétfő késő délutáni sütést visszük. De ez még friss. A szabvány szerint 16 óráig számít frissnek a kenyér. A minőséget befolyásolhatja, hogy az alapanyag sem mindig a legjobb, vagy az, hogy harminc szakmunkás helyett öt dolgozik az üzemben, s egyébként is kevés az emberünk, sok a túlóra. Mindenkinek igaza van, illetve mindenkinek van igazsága. Valóban, ha nem is elkényeztetettek, de kényesek vagyunk a minőségre. Valóban sokszor rossz, néha ehetetlen a kenyér, nem véletlenül kerül annyi a szemétbe. S igaz, hogy Budakalász nem lóg ki a sorból, az itteni panaszokat szinte bárhol összegyűjthettük volna. A maga szempontjából igaza van a gyárnak is, gondjaik súlyosak. A maszek szavait pedig tények igazolják: az éjszakánként sütött 10 mázsa kenyeret reggel nyolc órára az utolsó darabig eladja. Ezek a részigazságok azonban a vásárlót nem vigasztalják. Joggal várják el a jó minőséget még a legolcsóbb, a kétkilós esetében is. S nem érzem elkényeztetettségnek, hogy ma már nem elégszünk meg a ki nem mondott érveléssel: örüljünk annak, hogy van elég kenyér. M. Nagy Péter
