Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
\ «® < Ötvenezer liter friss tej A vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet tejfeldolgozó üzemébe naponta öíven- hatvan ezer liter tej érkezik az Alagi Állami Tangazdaságból, a dányi Magvető, a túrái Magyar—Kubai Barátság, a gal- gamácsai Galga-parti összefogás Tsz-ből és természetesen a helyi tehenészetből. A feldolgozás hét közben két műszakban történik, pénteken és szombaton három műszakban. Termékeik több mint 320 kereskedelmi egységbe, szociális intézménybe jutnak el. Jobb oldali felvételünkön: Villás Sándorné NDK gyártmányú gépen pasztőrözi a tejet, óránként ötezer litert. Alsó képünkön: Szira József- né laboráns a beérkező és szállítandó tej minőségét vizsgálja. IX. ÉVFOLYAM, 2S5. SZÁM 1982. OKTÓBER 30., SZOMBAT Aszód és kornyéke Megnyugtató a téli ellátás A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA LLOI Bene Mihály felvételei Szilasmenti Termelőszövetkezet Gyógynövény a kertben Termesztési munkacsoport alakult Minden eddiginél több NDK-brikett A kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezetben jól tudják évek óta, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a házikertek, hobbikertek művelői körében is a gyógynövények termelése iránt. Miután ez — a hagyományos növényi kultúrákhoz képest — elég speciális feladatokat jelent nemcsak a nagy-, hanem a kisüzemekben is, a gazdaság a Szilas háztáji szakcsoporton belül csupán a közelmúltban alakította meg a gyógynövény-termesztési munkacsoportot. Természetesen nemcsak a termelést, az értékesítést is megszervezi a szövetkezet, amely szaporítóanyagot, termelési, technológiai leírást és folyamatos szaktanácsadást ígér a munkacsoport tagjainak. Egyelőre hat gyógynövény termesztésére vállalkozhatnak az érdeklődők 1983-ra. így a kakukkfű, a majoránna, a kö- •römvrrág, -a eáfréjnyos see Mice, a macskagyökér és az an- gelika termeltetésére kötnek szerződést a szakcsoport tagjaival. Akit mindez érdekel, az a termelőszövetkezet csömöri irodájában jelentkezhet minden hétfőn, szerdán és csütörtökön délután, a HÉV ottani végállomásánál. Itt nyújtanak részletes felvilágosítást a gyógynövények termelésével kapcsolatos terület, azaz talajkiválasztás, a telepítés, az ápolás és az értékesítés dolgában. Nem ritka, de nem is a megszokott kép fogadott a Budapest környéki Tüzép Vállalat aszódi telepén. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor kocsisorok állnak a kapu előtt, várva a fűtenivalóért jövő embereket. Ezzel szemben csak egyetlen kocsira rakodtak a telepen, az is téglát szállított. A másik szokatlan, hogy itt maga a telepvezető állt be átmenetileg mázsásnak. — Kényszerhelyzet — magyarázza Debreczeni Imre. — Szerencsére saját szállítóbrigádunk létszáma hiánytalan, viszont négy olyan közvetlen munkatársam is hiányzik, betegség, rosszullét miatt, akik a mázsaházi, árukiadási teendőket ejjátnák. Az építőanyag is Azután mégiscsak szakit időt rá, hogy tájékoztasson a telepről, s arról, hogy ha most csendesebbnek látszik is náluk minden, az év eltelt háromnegyedében ismét többfajta áru forgalmazásában rekordot döntöttek. Amiben pedig csupán a normális mértékű forgalmat érték el, azt sem olyan köny- nyen teljesítették. Hogy miért, az még kiderül. — Éppen a napokban volt vállalatunk központjában telepvezetői értekezlet, ahöl ösz- szefogíalóan elhangzott, hogy nemcsak forintban, hanem mennyiségben is magasabb forgalmat bonyolított le vállalatunk az év eddig eltelt részében, mint például tavaly. Ez a tüzelőre éppúgy vonatkozik, mint az építő-anyagokra, bár az utóbbiban, legalábbis a tavasszal, amikor utoljára találkoztunk, úgy tűnt, hogy nálunk megcsappant a magánházépítési kedv. — Visszatérve a tüzelőre:elmondhatom, hogy a nagyon keresett NDK-brikettből, véleményem szerint soha ilyen ellátást nem tudtunk nyújtani, mint ezen a nyáron és őszelőn. Gondolja el: nem kevesebb mint 657 vagonnal értékesítettünk, s még további 100 vagon hazai brikettet is eladtunk eddig. Jó az utalvány — Most aztán tényleg nem lehet panaszuk az aszódiaknak és a környékbelieknek — vetem közbe. — Nehogy azt gondolja! — óv az elhamarkodott ítélettől a tapasztalt kereskedő. — No persze, olyanok neheztelnek időnként, akik éppen akkor jöttek, amikor átmenetileg, néhány napig nem volt az NDK-brikettből. — S a többség, aki elégedett lehetett? — Közös elégedettségről beszélhetek, hiszen nekünk is nagyon tetszett, hogy a vásárlói szokás megváltozása nem okoz ezekben a napokban árusítási csúcsot. Még mindig nem lehet elégszer megemlékezni arról, milyen jó ötlet volt a tüzelőutalványok és más lehetőségek megteremtése arra, hogy sokan nyáron, s ne a fűtési szezon első napjaiban vegyék meg a szenet, a fát. Az a tapasztalatunk, hogy aki csak tehette, kiegészítve az utalvány értékét, idejében hazavihette a tüzelőt. — Mit ígérhetnek az elkövetkező hetekre, hónapokra? — Könnyelműség lenne, különösen a külföldről származó áruk bőségét ígérni. Azt azonban igen, hogy az ellátást megnyugtatónak tarthatjuk a kisebb készletek ellenére is. Mi is, vállalatunk is megrendeli időben a szükséges mennyiséget. Engem, személy szerint egyébként azok, s akkor tudnak a legjobban felbosszantani, amikor azt kérdezik, ha Heltai Miklós nyugalmazott latin-történelem szakos tanárral 1967-ben ismerkedtem meg, amikor befejezte a Gödöllő történetét feldolgozó monográfiáját. Az akkori szegényes berendezésű és küllemű városi-járási művelődési házban olyan szeretettel és szenvedéllyel beszélt Gödöllő múltjáról, hogy azóta mindig gödöllői születésű lelkes lokál- patriótának vélterp. Akadozó vallomás A közelmúltban ismét felkerestem, mert megtudtam, hogy a gödöllői helytörténeti gyűjteményben végzett munkájáért miniszteri dicséretben részesült. Emlékeztettem a megismerkedésünk alkalmával született véleményemre, ám kiderült, hogy 1909-ben Budapesten látta meg a világot, az egyetem elvégzése után Nagyszalontán tanított, s csak 1952-ben került Gödöllőre. — A kivételnél sokkal-sok- kal gyakoribb ma már, hogy az ember nem a szülőhelyéhez kötődik a legszorosabban — mondja emlékeztető szavaimra —, hanem sokkal inkább elmélkedésének. munkájának, szerelmeinek valamilyen más állomásához. — Meggyőződésem. a közös élmény a legjobb forrasztó- anyag a társadalomban. Nem ismeretlenek azok az erőterek, amelyek, ha létrejönnek, a falvakban is, a városokban is hihetetlen kötődést teremtenek az emberekben, s örök ragaszkodást, vagyis őslakosnak és jövevénynek otthonná avatják a lakóhe'yet. — Én valahogy úgy jártam Gödöllővel, ezzel a szép és vonzó term .szeti környezetben épült, vagy inkább épülő várossal, hogy kedves, -‘vagy ha úgy tetszik, végleges otthonommá lett. , A helytörténeti gyűjtemény egyik szűk szobájában beszélgetünk, s próbálom rávenni beszélgetőpartneremet, hogy az életéről valljon, a munkájáról, a pedagógiai pályán eltöltött évekről, de akadozik ez a vallomás, mert Heltai Miklós rámkérdez. Többet adni „ — Mi érdekes lehet az én köznapi életemben? Volt tanítványa, Györkös István agrármérnök lép hozzánk, s nevetve mondja: — Elmentem Elek cipészmesterhez az (gért tárgyakért, de alig akarta átadn: mert idegennek érzett és egyre azt hajtogatta: — Heltai tanár úr gyerekekkel gyűjt. — Alig tudtam megr.. -arázni, hogy gyerekként, tanítványként kezdtem, de hát eljártak az évek. Míg készül a hozott anyag leltározása én arra gondolok, hogy nem is olyan köznapi annak az embernek az élete, aki úgy él a szűkebb hazának, a közvetlen társadalmi környezetnek, az őt körülfogó emberi. közösségeknek, hogy igyekszik többet adni, mint amennyit tőle elvárnak. * — Azt, amit én tettem — szólal meg ismét a tanár úr — bizonyítványtól, különös tehetségtől, szeren-sétől szinte függetlenül bárki megvalósíthatja. Mert mire is tellett az én elmúlt.évtizedeimből? 1952 márciusában szólt az igazgatóm, Epres János barátom, hogy május 1-én meg kellene nyitni a helytörténeti szobát — Ogy ember voltam Gödöllőn, de a gyerekek, a tanítványok közül már sokan ragaszkodtak hozzám. Tudtok-e segíteni? — kérdeztem, s elmondtam, mit kellene tenni. Nem akadt olyan tanítványom, aki két-három tárgvat ne hozott volna. Izgalmas dolog volt velük együtt kutatni a padlásokat, pincéket, és milyen nagyszerű érzés, mennyi örömet adó pillanat volt. ami- k r a- első, előttem ismeretlen gödöllői rá'~'-öszönt: — Tanár úr, kérem, tessék hozzám jönni, nálam rengeteg régi holmi van a padláson! Segíteni, szolgálni Ileltal M’klós múzeumi tárgyak sokaságát rakja elém. Ügy magyaráz, akár az egykori történelemórákon tette. Hittel, szerz ettel és végtelen türelemmel. — Gödöllő történetén 1953- tól 1967-ig dolgoztam. Segí .-tt ebben a munkában Gábor fiam is, s amikor azt kérték, hogy a várossá nyilvánítás tizedik évfordulójára ki kellene adni, ismét éreztem, nem dolgoztam hiába. — Megjelent a könyv, igaz. rövidített szöveggel, de mégis örömet szerzett, 1 iszen én ezzel a munkámmal is csak segíteni, szolgálni akartam. Polónyi Péternek, a helytörténeti gyűjtemény vezetőjének a véleménye szerint Heltai Miklós a városi krónikaírói rendszer megszervezésével is maradandót alkotott. Egy-egy d ilgózatról készített szakvéleménye értékes tanulmánynak számít. Heltai Miklós ismét elcsendesedik. pedig ez az elismerés azért is értékes, mert idős korral általában kikopnak az életbő1 a valamikori értékek, s új értékek teremtése csak keveseknek adatik meg. Igazi értekek — Tudjátok, — szólal meg hosszas hallgat!s után —, az a■ igazi érték, az a maradandó ha tisztességes kapcsolatokat létesít az ember azokkal, akikkel együtt él. Elsősorban a rendezett családi élei, a boldoguló gyerekek, emberi Viszonyok a munkatársakkal, a társadalmi környezetlel — ez a legnagyobb érték az életben. Olyan érték ez, amely nem romlik, nem kopik meg. Ennyi történi vekm, és ebben sincs semmi rendkívüli, semmi különös dolog. Fercsik Mihály valamit éppen nem tudok adni átmenetileg: — Mondja, rendelt maga eleget? — Erre csak azt szoktam csendben megjegyezni az illetőnek: — Látott már maga olyan buta kócsmárost, amelyik nem rendel bort, amikor látja, hogy már fogy?! — Tehát, hogyan alakult a forgalmuk kilenc hónap alatt? — A briketteket már említettem, a berentei és az oroszlányi szénből több mint 200 vagonnal kelt el, kokszból majdnem 24 vagonnal vásároltak nálunk. A tűzifa 134 vagonnal ment ki telepünkről. Ami egyéb teljesítményeiket illeti, azok közül feltétlen ide kell sorolni azt, hogy az aszódi Tüzép-telepen évente mintegy háromezer vagon, azaz 30 ezer tonna tömegű áru fordul, meg. S ide nem vezet vasúti vágány. Az áruk nagy részét az aszódi vasútállomásról hordják be tehergépkocsival. Egy kis lépés ötszemélyes állandó szállítóbrigád j uk van, egy pótkocsis teherautóval ők oldják meg a kirakodást és a telepre szállítást. Tavaly még két szóló tehergépkocsijuk volt, az idén egy gépkocsijuk van állandó üzemben, de ehhez pótkocsit kapcsoltak, így valamennyivel kevesebb a saját költségeiket terhelő tüzelőanyag-fogyasztás is. Egy kis lépés ez az energiatakarékosságban. Fehér István A nap programja Október 30-án. Gödöllő, művelődési központ: Gyermekcentrum: Játékszoba 9 órától, mesedélelőtt óvodásoknak, 10 órától, hobbisarok 11 órától, játékszoba 15 órától, rongybabakészítés 16 órától. A munkahely esztétikája című kiállítás megtekinthető 15—20 óráig. Galgahévíz, művelődési ház: Az Edda Művek koncertje és Csallóközi Zoltán diszkó- műsora, 20 órakor. Mogyoród, művelődési ház: Az Operett Színház népszerű művészeinek műsoros estje. Vendég: Felföldy Anikó és Harsányi Frigyes, 19 órakor. A múzeumi és műemléki hónap eseményei: Aszód: Petőfi-ünepség, 9 órakor a múzeum előtti téren. Járási Petőfi-szavalóverseny a helyőrségi művelődési központban, 10 órakor. Hévízgyörk, művelődési ház: Gyermekjátszóház ifjú népművelők vezetésével. Bábkészítés. festés, filmvetítés, 9.30 órától. Zsámbok, művelődési ház: Népi együttesek és népdalkörök találkozója a túrái Galga vidéke Áfész kulturális ’.ónapiának keretében. Közreműködik a dányi népdalkor, a óagi és a zsámboki asszonykórus, a hévízgyörki és a csámboki gyermek népi együt- ies. a zsámboki felnőtt népi együttes. valamint a bag: Mu- haray Elemér népi együttes. iMg Mozismi Bronco Billy. Szfnes. szinkronizált amerikai film, 4, 6 és 8 órakor. S SZOMBATI JEGYZETB Szabad idő Egy ideig mást sem hallott az ember, mint hogy ötnapos munkahét így meg úgy. Hogyan szervezik meg a vállalatok, a szövetkezetek, az intézmények ugyanazt a tevékenységet kevesebb idő alatt. Hogyan igazodik mindehhez a közlekedés, a kereskedelem. Nos, ma már jóval okosabbak vagyunk, hiszen január óta, ha nem is mindenütt, de mondhatni, hogy általában áttértek az új munkarendre. Erről is írtunk, olvastunk, beszéltünk eleget, számtalanszor értékeltük a tapasztalatokat, s minden bizonnyal még fogjuk is. S bár mutatóba már ebből is kaptunk régebben, újabban divatos téma az ötnapos munkaidő következteben megnövekedett szabad idő eltöltése. Elsősorban a hétvégeké persze, mert hét közben éppen- hogy kevesebb lett belőle. Nemcsak azért, mert néhány perccel, vagy éppen egy fél órával hosszabbodott a munkaidő, hanem, mert amit korábban szombaton is elintézhettünk, annak jó része most a hétfő, a kedd, a szerda és a csütörtök estére marad. Felmérések, közvéleménykutatások szólnak arról, mit csinálunk újabban szombaton. Vagy mit nem. S hogy mit csinálunk ugyanúgy, mint korábbak. Úgy tűnik, nagyjából-egé- széből ezen a téren sem változtunk olyan nagyon. Az első tapasztalatok szerint több időben csináljuk ugyanazt, amit korábban kevesebben. Vagyis, aki ezelőtt szombaton délben kezdte a munkát a kiskertben, vagy a műhelyben, az most pénteken kezdi. Aki a hét vége nagyobb részét a háztartásban töltötte, most, ha kényelmesebben is, de ugyanezt teszi. Meglepő: alig- alig jut több idő a gyerekekre, a kirándulásra, a családi együttlétre. Vagy nem is olyan meglepő? Hiszen, ha jobban belegondolunk egy újabb szabadnap miért is változtatná meg szokásainkat, melyeknek gyökerei mélyre nyúlnak! Annál inkább megpróbálkozhatunk viszont a részletek boncolgatásával, azzal, hogy külön-külön vesszük szemügyre a jelenségeket. A létező valamennyi oldalon. Mint ahogy azt legutóbb egyik KISZ-es testületünk tette, napirendre tűzve a fiatalok szabad idejének hasznosabb, tartalmasabb eltöltésének mozgalmi lehetőségeit. Mert ha belátjuk is: a lényegen, a legalapvetőbb jellemzőkön egy-egy szervezet, egy-egy kampány, kezdeményezés nem változtathat, a befolyás, az alakítás lehetőségeiről nem szabad eleve lemondanunk. Egyszerű a bizonyítás. Ha a hét végi két szabadnapra itt a városban és a járás községeiben a korábbiaknál több, gazdagabb pr gramot szerveznek a művelődési intézmények, a KlSZ-szervezetek, a sportkörök, az iskolák, netán a munkahelyek, a megszaporodott kínálat önmaga is csábítólag hat. És ha csak néhány fiatalt és felnőttel sikerül a hagyományosnál okosabb, érdemesebb időtöltésre szoktatni, máris megérte. E minimálprogramnak is a legelején tartunk azonban. Ezt tárta elénk a testületi beszámoló is, megállapítva: néhány biztató kísérleten jutottunk csak túl Űgv látszik tehát, hogy ezzel is ugyanúgy vágnunk mint az előzőekben elmondottakkal: nehéz a változtatás, mélyre halainak a gyökerek. Gáti Zoltán ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap. « I t Nem köznapi életet él
