Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-28 / 253. szám

4 55cm j/ Kriman 1952 OKTOBER 28.. CSÜTÖRTÖK A kényszerűségből is eredmény Szántani a kemény ugaron V endégszereplésen Kalinka együttes Magyarországi vendégszerep­lésre érkezik október 31-én a szovjet Kalinka népi együttes. A húsztagú művészcsoport 12 nap alaft 6 magyar városban — Budapesten, Szegeden, Gyöngyösön, Miskolcon. Tokaj­ban és Siófokon — mutatja be műsorát. Műveltségi helyzet Tanulmány egy faluról A Műveléskutató Intézet fontos feladatának tartja, hogy képet adjon az ország művelt­ségi helyzetéről. Ennek a tö­rekvésnek a gyakorlati megva­lósítását szolgálja — egyebek között — a már megjelent Ti­szaikor, avagy egy mai magyar falu képe című tanulmánykö­tet. — Ebben a kisközségben élők helyzetét villantják fel. Meghatározott témákat — mun­kacsere, egy család sorsa, a cigányság helyzetének alakulá­sa, tévénézés — vizsgáltak, úgy, hogy a tapasztalatokból más, hasonló kisközségekre is vonatkoztatható, általánosabb ismereteket tárjanak fel. Ti- szaigar — ez az 1300 lelkes kis­község — Tiszafüredtől 10 ki­lométerre, a Hortobágy szélén terül el. A környék valamikor a Tisza árterülete volt. Míg 1930-ban a 6 éven felüli iga- riak 17,2 százaléka nem tudott irni-olvasni, addig 1980-ban már csak 25 analfabéta volt a faluban. Nemzetközi mezőny Táncverseny Október 31-én rendezik meg a szombathelyi művelődési és sportházban a nemzetközi csa- pattáncversenyt, amelyen a magyarok mellett Angliából, Ausztriából, Csehszlovákiából, Jugoszláviából, az NSZK-ból és a Szovjetunióból érkező tán­cosok mérik össze tudásukat. A műsort neves művészek részvételével gálaest zárja. Felesleges ábránd lenne Szentendre és Visegrád kö­zött az autók csak átsuhan­nak Dunabogdányon. Észre sem veszik a főútvonalon meg­búvó művelődési házat. A boltíves kapu előtt szerény fel­irat Az utcai front szobáiban — egyelőre albérletben — gazdag a tájház anyaga. Sem­mi sem hívja fel a figyelmet. hogy az erre járót megállásra késztesse. — Mintha nem is a Duna mentén élnénk — mondja Hor­váth Imréné, a művelődési ház igazgatója. — Igaz. egyre több az idegen nyaranta, de 6k napozni, kertészkedni, hét­végi házat építeni jönnek. Eszük ágában sincs hozzánk bekukkantani. Az egyszemélyes művelődé­si házak gondja nehezedik az újdonsült népművelőre. Rend­ben tartja a helyiségeket, szer­vez. megpróbálja egyenként becsalogatni az Ismerősöket. Csakhogy mindez nem megy egyik napról a másikra. A leg­lényegesebb már készen van: nem olyan régen fejeződött be az épület felújítása, hangula­tosan berendezték. Talán az ősszel élet költözik a falak közé. Citerakör, asszonykórus. diákklub. búvárklub, bábszak­kör. a fúvósok utánpótlására ifjúsági zenekar, nemzetisé­gi gyermektánccsoport. szín­játszókor alakítása szerepel a programban. A kiscsoportokat tavasz óta szervezi Horváth Imréné. .. Sokszor mondjuk, hogy sen- 5 ki sem tud olyan kegyetlen len- ^ ni, mint egy gyerek. Kegyel- % lensége gyakran nem más, mint S a kíméletlen őszinteség, ame- S lyct azonban nemegyszer gúny­5 ba, csúfolódásba burkol. TUb- § bek között ettől kell. hogy óv- ^ juk azokat a kicsinyeket, akik 6 szellemileg elmaradnak a kö- K vetelményeklől, vagy akik va- S lamllyen okból esetleg aszoctá- S Us magatartásnak. S Az egyébként Iskolaérett ^ gyermekek korrekciós osztá- % lyokba kerülnek, ahol kicsi a i létszám, s a pedagógusnak több S Ideje van az egyéni foglalko- 5 zásra. Ez a környezet megkí- s méll őket az inzultusoktól, s § egy év alatt gyakran be is tud- ^ ják hozni a normál osztályok § tanulóival szembeni hátrányu- 5 kát. Kudarc nélkül Korrekciós osztály Örkény­ben is van. Dr. Lehoczky István, az általános iskola igazgatója panaszkodik: — Sajnos, számtalanszor előfordul; órákon keresztül kell vitatkoznom a szülőkkel, hogy megértsék: a gyerek ér­dekét szolgálja, ha korrekciós osztályba kerül. Az úgyneve­zett problémásokról egyéb­ként sem a pedagógus vagy az igazgató, hanem egy bizottság dönt. Tudomásul kell ven­nünk, hogy az új, emelt szin­tű tantervet a hátrányos helyzetből indulók jó része — Áprilisban bíztak meg a ház vezetésével — mondja. — Évekig csendes szemlélője vol­tam az itteni munkának, mig rájöttem, magam is szívesen dolgoznék itt. Látványos köz- művelődésről nálunk kár is lenne ábrándozni. örülünk, ha a csoportok összejönnek. Rejtély a címlap mögött A szekrényből halomban ömlik ki a sok ajánlkozás, haknicsoportok kínálják mű­soraikat. Csakhogy a díszes címlap mögött alig sejteni, mi búink meg. A népművelő zsák­bamacska gyanánt válogat, több. kevesebb sikerrel. A bor­sos árú műsorok gyakorta mást nyújtanak, mint amit a televízión nevelkedett nézők elvárnának. Ezért a nagyte­rem majdhogynem csupán a bálok színtere. — A felnőtt lakosság zöme kívül esik vonzáskörünkön. A legtöbben megkapják a szent­endrei művelődési központ fü­zetét. s abból válogatnak. A gyerekeknek és az ifjaknak azért lehet nálunk újat adni. A könyvtár felől gyermek­zsivaj hallatszik. Éppen vé­get ért a rendhagyó irodalom­óra. A félállású könyvtáros, Horányi György, a kéziköny­vek használatába avatta be kis olvasóit — Érdemes körültekinteni a gyűjteményben — mutat kör­be a rajzokkal díszített szo­bában. — Ide a nebulók nem csupán könyvet válogatni jön­nek. Lemezeken szólalnak nem tudja teljesíteni. Ezt a lemaradást hivatott a korrek­ciós osztály egy év alatt be­hozni. — Örkényben a súlyosabb esetek is megtalálhatók. Kise­gítő iskola is van, ahová nemcsak a helybéli rászo­rulók, hanem a környező köz­ségbeliek is járnak. Ezek azok a gyerekek, akik gyengébb képességeik miatt normál osz­tályban állandóan kudarcot vallanának, s akik a kisegítő osztályban lassúbb tempóval, de végül mégiscsak megta­nulják az alapismereteket. Ve­lük hogyan foglalkoznak? — A kisegítő iskolába — bizony meglehetősen rossz kö­rülmények között — hét ta­nulócsoportban 109 gyerek jár. Két képzett gyógypedagógus, egy középiskolai tanár, két tanító és két tanítóképzőbe járó pedagógus foglalkozik velük. Szeretnénk egy másik épületet ezeknek a gyerekek­nek és egy kollégiumot is, hogy ne kelljen bejárniuk. így az egész járás gondját meg tudnánk oldani, s összevon­hatnánk a szétszórtan működő hasonló oktatási intézménye­ket. — Ha a korrekciós osztály­ba helyezés gondot okoz, ak­kor valószínűleg még élesebb meg a mesék. A kicsik fogé­konyak, befogadóképességük végtelen a jóra és a szépre. Ha itt barátságot kötnek a könyvekkel, azt egy egész életre teszik. A legkisebbek a leghálásab- bak. Figyelnek a könyvtáros szavára. Kiváltképpen, ha va­laki olyan szépen szól a ter­mészet csodáiról, mint Horá­nyi György. A természetjárók vezetőjeként viszi kirándulni az érdeklődőket. Az évek so­rán összegyűlt felvételek pe­dig a téli délutánokon nyújta­nak kellemes szórakozást. — A diákok sohasem érzik nálam a muszályt — folytat­ja. — Az iskolapadból kisza­badultán még a kötelező ol­vasmányok is érdekesek. A csaknem tizenkétezer kötet között mindenki kedvére bön­gészhet. Ha valami hiányzik, otthonról elhozom. Sok a gon­dom a gimnáziumi olvasmá­nyokkal: megváltoztatták az eddigi, elolvasásra kijelölt mű­veket. A mostani listán sze­replőket nehéz beszerezni. Ritkán kérdik álmáról Az asztalon kívánságfüzet. Ha valaki nem találja az őt érdeklő könyvet, előjegyez­heti. A könyvtáros megvásá­rolja. vagy másik könyvtárból kölcsönkéri, hogy mindenki­nek teljesüljön a vágya. Ritkán faggatják a népmű­velőt az álmáról. Pedig Duna- bogdányban ezek nem is nagyratörők. Csak jó lenne, ha az apróságok mellett be­kukkantanának a szülők, a nagyszülők, a pedagógusok, s az átutazók is. Mert mit ér az igyekezet segítőkész partne­rek és közönség nélkül? Az óhaj csupán annyi, hogy a rohanó ember álljon meg néhány percre, hogy mások ál­tal gazdagodjék. Erdős! Katalin a vita a szülőkkel a kisegítő iskolába való kerülés miatt. Ml a legnagyobb probléma? Nem zsákutca — Nehéz megértetni velük, hogy a kisegítő iskolásokat nem írja le a társadalom. Itt nyolc év alatt a normál isko­la hat évének anyagát végzik el. Számukra is van azonban továbbtanulási lehetőség. Ha befejezték a kisegítőt, két év múlva módjuk van helyben megszerezni a hetedik-nyol­cadik osztályos bizonyítványt. Szakmunkás is lehet belőlük. Csepelen van egy kisegítő to­vábbképző iskola, ahol to­vábbtanulhatnak, betanított vagy szakmunkások lehetnek. Számos szakma közül választ­hatnak, s a képesítést — elő­rehaladásuktól függően — há­rom—öt év alatt megszerezhe­tik. Ezzel szemben ha normál iskolába engednénk őket, nem bít^iák a tempót. S mit jelenthet a gyerekeknek a sorozatos bukás? Olyan ku­darcélmény-láncolatot, amely csak agresszívvé teheti. S a tanulatlan, agresszív ember élete már egyértelműen zsák­utca ... Nagy türelemmel — Említette, hogy nem gyógypedagógusok is taníta­nak a kisegítő iskolában. Ho­gyan lehet őket rávenni, hogy ezt a szakmai és embe­ri pluszt vállalják? — Az első évek kétségtele­nül nehezek. Idővel azonban beleszoknak a tanárok és a szakképzetlen, jelenleg ta­nulók is. Már négy gyógype­dagógust taníttattunk ki saját erőből, közülük — a rossz lakáskörülmények miatt — nem marad mindenki itt, aki viszont margdj, az, a belszo- káson túl lassan hivatásának is érzi a pálcát. . '" í Rothauser Ferenc magyar­történelem szakos tanár. Két éve már, hogy Alsónémediből Örkénybe jár át tanítani. — A kezdeti időszak na­gyon nehéz volt. Türelem kell az átálláshoz. Meg kell szok­ni, hogy ezekkel a gyerekek­kel másként kell bánni, nekik jóval alaposabban, részlete­sebben kell magyarázni. ★ Űtban hazafelé egy régi be­szélgetőpartnerem jut eszem­be. A kecskeméti gyógypeda­gógiai intézet igazgatójának egy mondata most fölötlik bennem. A gyógypedagógus szánt a pedagógia legkemé­nyebb ugarán... Körmendi Zsuzsa Tanár bácsi, én tudom! Erdősi Ágnes (elvételei Mi volt a házi feladat» gyerekek? Bekukkantok kerestetnek Élet költözik a falak közé? ^ Rajzok és metszetek őrzik Dunabogdány egykori ké- § pét. A víz és a kőbánya adta a munkát az élethez kez- § dcttől. A tizennyolcadik századi német telepesek hozták 8 magukkal a kézművességet. Ma már csupán a tárgyi 8 emlékek utalnak a régi foglalkozásokra. A háromezres ^ község — üdülőterület is a főváros vonzásában! — meg- ^ változott. S ahogyan lakói eljárnak dolgozni, úgy a szel- | lemieket is házon kivül keresik. ■ Heti filmtegyzetb Agónia Alekszej Petrenko, mint Haszpulyln, az Agónia című filmben A kétrészes szovjet film al­címe világosabban megmond­ja, miről is szól ez a már meg­jelenése előtt nagy hírre szert tett munka. Raszputyin és a Romanovok — mondja a ki­egészítés, és a Szemjon Lungin és llja Nuszinov forgatóköny­véből Elem Klimov által ren­dezett film valóban ezt a kü­lönleges kapcsolatot, a szibé­riai vadembernek. Raszputyin- nak, és az utolsó orosz cárj családnak, a Romanovoknak a viszonyát mondja el. Tegyük hozzá azonnal: többek kö­zött, és: igen sajátos megközelítésben. De hát ez így helyénvaló. Ha Klimovot csak egy különleges történelmi história érdekelte volna, akkor valószínűleg épp­úgy megragad az egyszerű sztorizás szintjén, mint ha en­nek a különleges históriának a minél aprólékosabb hiteles­ségére törekszik. Szerencsére nem ez történt. Az Agónia at­tól jelentős filmalkotás, hogy egy valós történelmi ténycso- port mögé fel tudja vázolni magát a történelmi kort is, és hogy e tényeket és ezt a kort képes a maga nézőpontjából szemlélni és megmutatni. Amely nézőpont aztán elkerül­hetetlenül a mai, az 1980-as években élő ember nézőpont­ja lesz — pontosabban: egy a lehetséges számtalan nézőpont közül, de igen izgalmas és gondolatgazdag megközelítés. Épp ettől érdekes. Maguk a tények eléggé köz­ismertek. A talán végzetszerű­nek is nevezhető találkozás az iszákos csavargóból sztareccá, szent emberré avanzsált Rasz­putyin és a babonás, miszti­kumra hajló, egzaltált Alek- szandra cárné és az enervált. akaratgyenge, a felesége befo­lyása alatt álló cár, II. Miklós között elindított egy rettene­tesen bonyolult folyamatot, melyet (igen nagy egyszerűsí­téssel) az jellemzett, hogy a Romanovok Raszputyinban az őserejű, hamisítatlan és rom­latlan orosz paraszt megteste­sítőjét, s egyben isten küldöt­tét látták — Raszputyin meg a különböző udvari intrikák, érdekkörök szövevényét remek paraszti ravaszságával átlátva, e körök szájíze szerint moz­gatta a cárt, s főleg a cárnét, aki vakon, megszállottan hitt Raszputyinban. Klimov azonban már e ki­indulópontokban sem a szok­ványos képet nyújtja. Világos­sá teszi, hogy a tivornyázó feslett életű szent ember és az akaratgyenge cár, meg az orosz föld kisebb-nagyobb urai csak ugyanannak a dolognak a két oldala. Raszputyin és a fel­bomlóban levő szent orosz ha­za kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A későb­biekben pedig arra is rámu­tat, hogy az igazi népnek — nem annak, melyet a cár és bizonyos körök Raszputyinnal azonosítanak, hanem az elnyo­mott, nyomorgó, s a világhá­ború minden iszonyatát végig­szenvedő paraszti és munkás­tömegeknek — sem a ravasz önjelölt próféta, sem a cár és a cári rendszer nem kell. (S itt kell újra említeni a nagy­szabású történelmi háttérrajz igényét, meg ennek a rajznak az igen sikerült megvalósítá­sát.) A rendező ugyanis végig párhuzamos, vagy inkább hár­mas vagy négyes vonalon .'ut- tatott cselekmény, szerkesztést valósít meg. Az udvar, Rasz­putyin. a tömegek, az arisz­tokraták — ezekben a szférák­ban mozog előre a film, s e szférák fonódnak egymásba, játszanak át — erősítve, ma­gyarázva. kiegészítve — egy­másba. S amikor 1910; decem­ber 16-án éjszaka az égjük leggazdagabb orosz főúr, Jifc- szupov herceg és barátai vé­geznek Raszputyinnal, ezzel semmit nem oldanak meg. Ké­sőbb maga Juszupov vallja be: Rá kellett döbbennünk, hogy (Raszputyin) megöléséhez túl­zott reményeket fűztünk. Meg­jelenése a politikai porondon nem véletlen volt, hanem a széteső államgépezet bomlás­terméke. Ügy látszik, a törté­nelem árjával nem lehet szem­befordulni ... A történelem árja pedig, amellyel nem lehetett szembe­fordulni. a közelgő forradalom volt. Raszputyint 1917. január 3-án temették el a Carszkoje Szeló-i cári parkban. És feb­ruár 27-én kitört a polgár; de­mokratikus forradalom, már­cius 2-án lemondott a cár, áp­rilis 3-án pedig Lenin vissza­tért az emigrációból Petrog- rádra. Az Agónia lényegében véve ennek a kikerülhetetlennek az előzményeire vet fényt, ezt a törvényszerűséget világítja meg a hozzá vezető út felvá­zolásával. Ám nem csak ezért kiemelkedő film, hanem azért (is), mert képes a történelmet sorsokra, emberi karakterekre, emberi tragédiákra lebontva ábrázolni. Nem történelmi ké­peskönyv, hanem történelmi dráma. (Á már 1972-ben elké­szült filmet csak a tavalyi moszkvai filmfesztiválon mu­tatták be — elsöprő sikerrel.) Szuperzsaru Szóra se igen érdemes olasz filmvígjáték, a Különben düh­be jövünk, és bágyadt folyta­tása, az ... És megint dühbe jövünk, meg a Piedone filmek modorában — ami nem is cso­da. hiszen ezt is, mint a dü­hös filmeket, Sergio Corbucci rendezte, s főszerepét a dühö­sek egyike, Terence Hill játsz- sza. (Ezúttal egy elnyűhetet- len, szuperéletképes rendőrt alakít). Ami miatt mégis érdeme? pár szót vesztegetni a filmre az egy jellegzetes tünet. Neve­zetesen: ebben a gyermeteg történetben Is felbukkannak bizonyos sci-fi elemek, akár­csak a Seriff az égből, vagy az A seriff és az idegenek cí­mű, hasonlóan mély filmekben, melyekben a másik dühös, Bud Spencer domborít. Te­hát: úgy tűnik, ma már a leg- blödebb üsd, ahol éred szto­rikhoz is kötelező adagolni egy kis tudományos — fantaszti­kus szószt, mert ettől (remél­hetőleg) elviselhetőbbek lesz­nek az ezerszer tapasztalt ízek. Ez azonban hiú re­mény .., Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom