Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-27 / 252. szám

I NAGYKŐRÖSI *sXuítia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 252. SZÁM 1982. OKTÓBER 27., SZERDA W Érdemes jobban dolgozni Ösztönző bérezés a NEFAG-ban A Nagykunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság nagykő­rösi üzemének egyik figyelem­re méltó berendezése a svéd gyártmányú rakodólapgyártó gépsor. A nagy teljesítményű, s jelentős mértékben automa­tizált, szalagszerü összekapcso­lással üzemelő gépegyüttessel ma már joggal büszkélkedhet az üzem. Ugyanis a gépsor ma már „tudja” mindazt, amit ter­vezői. készítői beleálmodtak. Technikusminősítő A változás oka mindazonál­tal nem a gép bonyolult szer­kezetei között keresendő, ha­nem az emberekben. Helyeseb­ben még bennük sem, hanem az ember és a gép viszonyának megváltozásában. A lényeg az, hogy most túl­óra nélkül is megkereshetünk annyit, mint tavaly túlórával. Az az igazság, hogy régebben néha két műszakban sem tel­jesített annyit a gépsor, mint most. S ez az a teljesítmény, ami után kapjuk a fizetésün­ket — magyarázza a reggeli szünetben Halasi Ferenc bri­gádvezető. — Tehát a változás az, hogy most egészen egyszerűen telje­sítménybérben dolgoznak. — Pontosan így van. Az egy műszakban megkövetelt telje­sítmény hatszáz rakodólap el­készítése. S ezért kapunk da­rabonként 35 fillért. Viszont a 601.-ért, s minden további da­rabért már 1 forintot kapunk. Tehát az az érdekünk, hogy minél több, .alapteljesítmény fölötti rakodólapot készítsünk. — Mennyivel keresnek töb­bet most. mint tavaly. — Körülbelül havi ezressel. — S. ezzel most már elége­dettek? — Én elégedett vagyok. Aki különben elégedetlen, az men­jen el műszak után kőműve­sekhez. De én ugyan nem. Ne­kem ez is jó. A többiek, Patonai Antal, Molnár Lajos és Dobozi Zol­tán megerősítik a brigádveze­tőt: „Igen, most jól lehet ke­resni, érdemes dolgozni”. Mint mondják, minden bizonnyal ugyanez a véleménye Szalai László géplakatosnak is, csak­hogy ő most nem nyilatkoz­hat. Szabadságon van. Techni­kusminősítő vizsgára készül. Selejtért is bér? — A késztermék utáni telje­sítménybérezést az idén ja­nuár elsején vezettük itt be — kezd bele az elégedettség tör­ténetébe Varga József üzem­igazgató. A következménye en­nek az, hogy ma öt ember éri el ugyanazt a teljesítményt, mint korábban tíz. Műszakon­ként elkészítik a 7—800 dara­bot. Persze ha valami baj van a gépsorral, akkor nem keres­nek. Régebben gyakran meg­esett, hogy műszaki hiba miatt állt a gép. — Ma már ritkaság az ál­lás. Ügy vigyáznak minden csavarra, mintha az életük függene tőle. Bejönnek koráb­ban, itt maradnak műszak után, hogy úgymond „meg­bütyköljék” a gépet. Vagyis javítják, védik. A gazdálkodás szempontjából pedig az a leg­inkább figyelemre méltó tény, hogy a kifizetett bér nem több mint tavaly. Az emberek mégis sokkal többet keresnek. — Ez az első kísérlet a NEFAG nagykőrösi üzemében arra, hogy a közvetlen anyagi érdekeltség megteremtésével fokozzák a teljesítményt, s ez­zel együtt javítsák a dolgozók keresetét? — A teljesítménnyel ará­nyos mozgóbér fizetését elő­ször a tmk-ban vezettük be, még 1981 második negyedévé­ben. Az emberek eleinte, az az igazság, hogy „pofapénz”-nek nevezték ezt. Vagyis azt mond­ták, hogy a mozgóbér kiosztá­sa úgymond „pofára” megy, ki kinek szimpatikus alapon. — Aztán persze rájöttek, hogy ez nem így van. Kezdett kialakulni a dolog, s lassacs­kán a mozgóbér alkalmazása jól ösztönző módszer lett. Nos, tehát, ez volt az első kísérlet, s ezt követte a késztermék utá­ni bérezés bevezetése itt, a ra­kodólapgyártó gépsornál. — S a módszer itt is egy­kettőre bevált... — Láttuk, hogy van értelme, s egy hónap múlva, tehát az idén februárban már a zsalu- tdbia-gyártásnál is alkalmaz­tuk az ösztönzésnek ezt a mód­ját. Ott a kész végtermékre 5 forintot fizetünk, s ezt osztjuk szét a technológiai folyamat egy-egy szakaszában dolgozók­nak. A zsalutábla úgy készül, hogy szabják az alkatrészeit, aztán gyalulják, majd csapozó- gépen megmunkálják ezeket az alkatrészeket, végül összesze­relik. A végtermék utáni bére­zésnek az az előnye, hogy ha­mis teljesítmény után nem fi­zetünk. — Miféle hamis teljesít­ményről lehet szó? — Mondjuk az alkatrész- gyártó rengeteget dolgozik, szép az eredménye, tehát meg­érdemelné a több pénzt. Ámde az összeszerelésnél kiderül, hogy sok a selejt. Ezt menet közben ellenőrizni éppoly ne­héz, mint utólag megállapítani, hogy mikor és hol készült. Ha a késztermék után fizetünk, akkor kizárt dolog, hogy se­lejtért is adjunk bért. Csak tényleges teljesítményeket mé­rünk. Indulhat a gépsor \ — Mi volt a következő lé­pés? — A csoportbérezés beveze­tése a keretfűrészeknél. Itt a bevágott rönkök mennyisége után, s meghatározott techno­lógiai létszámra fizetünk. Na­gyon nehéz kevesebb ember­rel megoldani a feladatot. Mégis, ha „lemennek” a lét­számmal, a bér marad és dif­ferenciáltan osztódik fel. Ez is ösztönző hatású. — S mit hoz a jövő? — Az a tervünk, hogy jövő­re a mezőgazdasági ládákat és még a bútoralkatrészeket ké­szítő részlegben is bevezetünk az előzőkhöz hasonló ösztön­ző bérezési rendszert. Sőt, még az úgynevezett deszkatéren is. Ehhez az eddiginél jóval szi­gorúbb technológiát kell kidol­goznunk. Szerintem — véleke­dik az igazgató — ez sem le­hetetlen. Bízom benne, hogy ezt is megoldjuk. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy nincs is más választásunk, ha előbbre akarunk lépni. Már­pedig akarunk. Vége a reggelinek, indulhat a svéd gépsor. Jó munkát! Farkas Pcter Az emlékmű helyén őrtorony állott Diákok a városnéző sétán A múzeumi és műemléki hónap keretében dr. Balanyi Béla, a múzeum tudományos munkatársa, a minap megtar­totta a minden évben szoká­sos városnéző műemléksétát, melyen mindig tud vala­mi újat mondani városunk múltjából. A vidéki vendégek sorában részt vett a sétán városunk szülöttje, Lengyel Ádám nyíregyházi főiskolai tanár, aki a nagykőrösi taní­tóképző intézetből indult el. Ott voltak a körösi múzeumba­rátok s Tóth István, a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző Intézet tanára, az iskola érdeklődő tanulóit vezette el a sétára. Dr. Balanyi Béla tanulságos előadásban ismertette váro­sunk múltját, a templomok, a városháza s a nevezetesebb épületek történetét és meg­mutatta azokat a házakat, amelyekben nagykőrösi tanár­sága idején Arany János la­kott. Elmondotta, hogy a mai felszabadulási emlékmű he­Facsemetéket osztanak A Nagykőrös és Vidéke Áfész, a Nagykőrösi Konzerv­gyárral karöltve, pár év óta, minden őszön vagy tavaszon gyümölcsfa-csemetéket oszt ki a termelőknek, hogy a zárt- és hétvégi kertek s a háztá­ji gazdaságok nemes gyü­mölcsfaállományát gyarapít­sa. Az idei őszön 1200 cse­resznye, meggy és kajsziba­rack csemetét osztanak ki, melyek árát a fák termőre fordulása után, gyümölccsel kell letörleszteni. A csemeték ezekben a napokban érkez­nek meg, és az áfész Men- tovich utcai felvásárló irodá­jánál vehetők át. A cseresz­nye 1 és meggy csemetéket már kiigényelték a termelők, de még 600 kajszifát lehet je­gyeztetni az irodán. lyén őrtorony állott, melyet 1662-ben építettek, s a torony ból éjjel-nappal őr vigyázott Nagykőrösre, mely körül volt sáncolva, és négy kapun lehe­tett kimenni és bejönni. A Budai kapu a mai Felszegi óvoda mellett, a Ceglédi kapu az Abonyi út kezdeténél, a Kecskeméti kapu a Kecske­méti úton a Búvár utcánál és a Szolnoki kapu a Bakonyi­féle ház mellett, a mai Encsi utca végénél volt. Kopa László Még tökéleiesítBiefőek Segítettek az új szerszámok A múlt évben a Tanorg szervezési intézet a TRAK IS szövetkezetben felmérést vég­zett, amelynek célja az volt, hogy felderítsék azokat a le­hetőségeket, melyek kihasz­nálásával a munkafolyama­tok meggyorsíthatók és a fi­zikai . erőfeszítést kívánó mű­veletek megkönnyíthetők. Megrendelésre készül A felmérést az egyik leg­aprólékosabb, legpontosabb munkát igénylő tevékenység, a transzformátorok szerelésé­vel kapcsolatban végezték. A vizsgálódás után a transzfor­mátorszerelő üzemrészt, az idén, korszerű szerszámgé­pekkel szerelték föl. Persze nem kell valami speciális, ultramodern gépekre gondol­ni, s még a választék sem nagy belőlük. Csupán a leggyakoribb munkaműveletek meggyorsí­tására, megkönnyítésére tö­rekedtek. Ilyen egyszerű mű velet például a csavarozás és a forrasztás. A tapasztalat sze­rint beváltak az új berendezé­sek, de erről bővebbet a leg­illetékesebbek, a velük dolgo­zók mondhatnak. Az üzem hosszú sze­relőasztalánál két technoló­giai vonal dolgozik. Az egyik szinte tükörképe a másiknak. Ottjártunkkor éppen a cseh­szlovák megrendelésre készülő SVE 200-as trafókat készítet­ték. Burkolattal ellátva Fehér Gézánéval, az asztal legelején találkoztunk, ahol az előkészítő műveletekkel, söntöléssel, tekercshuzalok méretre szabásával, tisztításá­val, forrasztásával foglalatos­kodott. Nagy őszi vásár volt Kevés ruhaféle kelt el Az őszi nagykőrösi vásár nagy jószágfelhajtás és árufei- hozatailal, mérsékelt forgalom mellett zajlóik le. Messze vi­dékekről hoztak jószágokat és jöttek a vásárlók. Beszéltem egy kisteleki termelővel, Nagy Miklóssal, aki bárányokat akart venni, de keveset árultak. — Tíz birkám van, s még ti­zet akarok hozzá venni — mondta. Újabban a birkatenyésztés jövedelmezőbbnek látszik, kevésbé kockázatos mint a ser­téshizlalás. A gyalogvásárra is igen sok ruha-, divatcikk- és egyeb kis­kereskedő hozott portékát, de nem sokat adtak el, amiben része volt annak is, hogy a vá­sárt délben elmosta az .eső. Egy pesti ruházati kereskedő­től, Fehér Bélától megkérdez­tem, hogy miért jön mostaná­ban egyre több pesti kereskedő a körösi vásárra? — Az él a köztudatban, hogy Nagykőrös gazdag parasztvá- ros, és főleg őszidőben, amikor a termelők eladják terményei­ket, szívesen vásárolnak. Az idén talán gyenge volt a ter­més. elég kevesen vásároltak ruhafélét. Pedig szép dolgokat hoztunk. Az áilatvásáron mindenféle jószágból gazdag felhajtás volt. Az árak mindenütt.' estek. A sertésvásáron lanyha volt a vá­lasztási malac kereslete, 800 forintért már jó malacot ad­tak, a nagyobb ára 1000 forint körül járt. Gyengébb jószágot már 500 forintért is lehetett kapni. A Hús- és Állatforgal­mi Vállalat sok sertést felvá­sárolt. A 16—25 kilós nőstény malacot 44, a kant *0, a 25—50 kilósokat 37 forintért vette ki­lónként, egy kilogramm súly­levonással. A szarvasmarha-vásáron is mérséklődtek az árak. Jó tehenet borjával 25—26 ezer forintért adtak. A fiatal bikaborjúért kilóra 65. az üsző­ért 45 forintot fizettek. Éves vemhes üsző 22 ezer forintért kelt el. Korszerűsített műhelyben iRM íRl A város lakosságának kenyérellátásában, ha nem is meg­határozó, de mindenképpen fontos szerep jut a kisiparosoknak. Az egyik legrégebben dolgozó mester Kiss Dénes, aki mint ké­pünkön látható, korszerű eszközökkel felszerelt műhelyben süti a kenyeret. Naponta 4—5 mázsát. Hancsovszki János felvétele A vásáron a ló is olcsóbb volt, 40—50 ezer forintért jobb fuvaroslovat lehetett venni. Idősebb kocsiló ára 15 ezer fo­rint körül mozgott. Egy 6 éves lipicai származású paripáért, melyet a nyáron 35 ezer forin­tért vettek, most 25 ezret ígér­tek. Kiscsikót 10—12 ezer fo­rintért adtak. Fiatal szamarat 8 ezer forini'ért árultak. Birka kevés volt a vásáron, ötéves selejt jószágért 1800 fo­rintot kértek. Éves bárányért 1200—1600 forintot. Hároméves fejős kecskét, 4 literes napi tejhozamot ígérve, 2200 fo­rintért adtak el. A vásáron sok bútort, hasz­nált cikket és más egyebet árulták, és megjelent a sült­gesztenye árus is. Kopa László — Meg kell hagyni sokat könnyítettek a munkánkban ezek az új szerszámok, de véleményem szerint nem minden esetben váltották be a reményeket. Itt van például a pillanatforrasztó, amely na­gyon megfelel egy pontszerű forrasztáshoz, de nagyobb fe­lületen már nem használhat­juk. Meghatározott ideig, meghatározott hőmennyiséget ad le. Energiatakarékos ké­szülék, de sajnos az említett hátránya miatt, mint látja, most is a régi szerszámot használom. A munkaasztalokat pneu­matikus csavarhajtóval is el­látták. Mint mondják, a sűrí­tett levegővel működő gép lé­nyegesen könnyített az eddigi munkán, hiszen a csavarok meghúzásánál az emberi erőt helyettesíti. Emellett különbö­ző erőátvitelre is beszabá­lyozhatok, s ez is előnyös tu­lajdonságuk. Rócz József né közvetlenül a transzformátor-bemérő mel. lett dolgozik. Keze alól ke­rülnek ki a már burkolattal is ellátott készülékek. — Eleinte idegenkedtünk az új szerszámoktól, de most már szívesen dolgozunk velük. Én is azt mondom, hogy a prob­léma csak az velük, hogy oly­kor mellőznünk kell néme­lyiket. Nem férnek hozzá — Itt van például ez a transzformátor-típus, melynek szerelésénél a hagyományos, kézi csavarhúzásra vagyunk utalva, mivel a készülék bel­sejében az új géppel nem fé­rünk hozzá a csavarokhoz. Azt hiszem a munkatársaim vé­leménye is, hogy a hiányos­ságok mellett is hasznos volt ezek felszerelése, és gondolom a jövőben mód nyílik a töké­letesítésükre is. Miklay Jenő ■hbSporthíreki^h A legjobb góldobók Kézilabda-eredmények Kézilabdásaink tétmérkő­zéseiken idegenben léptek pá­lyára. A megyei II. osztályú férfi bajnokságban: Gödöllői EAC—Nk. Kinizsi 36-22 (13-10). Nk.: Szondy — Horváfh J., Vilcsák. Bóna (7), Varsányi (7), Kerny (1), Tóth F., csere: He­gyi — Budai (3), Mátrai (4). A baj nők jelölt otthonában ha­mar többgólos vezetést szer­zett. A körösiek időnként fel­jöttek, de többször hibáztak biztos helyzetben is. A megyei középiskolás női kupaviadalon: Budakeszi Gim­názium—Nk. Toldi DSK 23-17 (10-5). Szünet ut'án 12:ll-re feljöttek a visszavágón a kö­rösi lányok. Az összeszokot- tabb, jó képességű ellenfél gól­zsákjának. eredményességét ki­használva jutott tovább de a toldisok is jól helytálltak. Gól­dobók: Becze (8), Szakái (4), Etlényi (3) Győri és Bóbis (1-1). Hat élelmiszeripari közép­iskola leány kézilabdásai vet­tek részt a kétnapos tatai Do­bi Kupa-viadalon, amely idén már nemzetközi jellegűvé vált. A Nk. Toldi DSK csapata (Ser­főző Ilona és Varga Ibolya — Becze Ilona 21, Szakái Erika 3. Szabó Márta 3. Etlényi Mó­nika 3, Győri Éva 1. Bóbis Aranka 1, Nánási Ildikó, Ali Ildikó és Horvát Magdolna) jó játékkal a körmérkőzéses selejtezőben a győrieket 13:5, a szlovákiai nyitraiakat 7:5, a döntőben pedig a boglárlellei- cket 12:5-re legyőzte, és ezzel elnyerte a legjobb góldobó kü- löndíját. Úttörő birkózóink sikere Cegléden meghívásos terü­leti úttörő B-korcsoportos kö­töttfogású birkózóversenyt ren­deztek. Két fővárosi és több neves vidéki egyesület 130 fia­talja színvonalas küzdelmet vívott. A Nk. Kinizsi sportolói ismét jól szerepeltek. Eredmé­nyeik a következők voltak. 35 kg (16 induló): 2. Farkas Tamás (a döntőben vitatható vereséget szenvedett 4:3-ra). 38 kg (15): Törőcsik Zoltán. 41 kg (16): 1. Török Béla (6 tusgyőzelemmel), 2. Kovács Ferenc (mindkét fiú kiemel­kedően birkózott). 45 kg (15): 1. Farkas Tamás (ismét le­győzte az úttörő-olimpiai baj­nokot). 49 kg (14): 6. Molnár Zoltán. 53 kg (16): 1. Tóthpál László. 2. Nagy Tibor (első­éves úttörők, ennek ellenére magabiztosan nyertek). 58 kg (15): 4. Deák Csaba, 5. Khirer Gyula. 63 kg (11): 4. Kása Ambrus. 63 kg (6): 2. Schrauf Csaba (újonc létére ügyesen versenyzett). A nem hivatalos csapatver­senyt a körösiek nyerték. Szerdai sportműsor Labdarúgás Ifjúsági sporttelep, 14.30: Rákóczi isk.—Kossuth isk., 15.20: Arany» isk.—Petőfi isk., IV.. korcsoportos nagypályás városi úttörő bajnoki mérkő­zés. S. Z. Kilenctől ötig. Színes, szink­ronizált amerikai filmvígjá­ték. (14 éven aluliaknak nem ajánlott!) Előadás 5 és 7 óra­kor. A STÚDIÓMOZIBAN Piedone Egyiptomban. Szí­nes, szinkronizált olasz ka­landfilm, fél 6-kor és fél 8- kor. i Színház m A kecskeméti Katona József Színházban este 7 órakor Bánk bán. Bérletszünet. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom