Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-03 / 232. szám
f----------------------------------------------------------------------N LA KÁSPOLITIKA - ESÉLYEK M em kell jósnak lenni ahhoz, hogy előre jelezzük: ar most következő hetekben megnő az érdeklődés a hivatalos közlönyök iránt. Mindenki első kézből, pontos megfogalmazásban akarja elolvasni a legutóbbi minisztertanácsi határozatot, és a majd azt követő végrehajtási utasításokat. Nem csoda. Aligha akad olyan család Magyarországon, amelyet ne érintenének a várható változások a lakásépítés és -fenntartás, a lakáselosztás és -gazdálkodás fejlesztésében. A felső szintű határozat — melyet a pénteki lapok közöltek — természetesen csak a körvonalakat rajzolta meg. A valódi változtatásokat — forintban, négyzetméterben számítva; lakáshoz és személyhez, családhoz kötődően — a hitelpolitikai intézkedések és a tanácsrendeletek tartalmazzák majd. Erre sem kell már sokat várni. A mostani változtatások a több mint egy évtizede felgyülemlett ellentmondások jó részét igyekeznek — a társadalmi igazságosság elvei szerint — feloldani. Az ország lakásállományának mintegy negyede bérlakás. Az állami költségvetés tetemes összeggel támogatja az alacsony hazai lakbérszint fenntartását. Amikor tehát a lakbéreket 1983 júliusától átlagosan 130 százalékkal felemelik, akkor azt a különbséget igyekszik a kormányzat eltüntetni, vagy jócskán mérsékelni, ami a személyi tulajdonú házban és a bérlakásban élők havi terhe között az előbbiek hátrányára mutatkozik. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a felmérések bizonyítják, a bérlakásokat nemcsak a szociálisan rászorulók lakják, akkor még világosabb az intézkedés hát-, tere. A kormány tekintettel van a bérlakásokban lakók és a szociálisan hátrányban levők helyzetére is. Ezért az egyén számára fokozatosan, 1983 és 1983 között, több részletben emelkedő lakbér ellensúlyozására szociális támogatást nyújt, ahol az szükséges. Maga a lakbéremelés is differenciáltan megy végbe. Részint a komfort- helyzet javulásával párhuzamosan egyre nagyobb az emelés mértéke (a komfort nélkülieknél 80 százalék, az összkomfortosoknál 150 százalék), és ezt fölfelé és lefelé még a helyi tanácsok a valós helyzet alapján módosíthatják. A nyugdíjasoknál a kompenzáció meglehetősen nagymértékű, hiszen az 5000 forintos nyugdíjhatár következtében az az érdekeltek több mint 90 százalékát kedvezően érinti. Az emeléssel kapcsolatban a bérlakásban lakók leggyakoribb ellenvetése, hogy az épületek fenntartása, a házkezelés minősége — enyhén szólva — kívánnivalókat hagy maga után. Ezt mindenki elismeri. Ennek most — remélhetően — az adja az ellenszerét, hogy az ingatlankezelő szervek, vállalatok érdekeltségi, gazdasági szabályozó rendszere megváltozik. Lehetőség kínálkozik új szervezetek, mégpedig a bérlők társulásainak létrehozására. Sok évi vita után egységessé válik o magánlakás-építőknek nyújtandó kölcsön törlesztési ideje és kamata, akár községekben, akár a városokban, tízemeletes épületről, illetve családi házról van szó. Mi több, most már minden lakást építő vagy vásárló kaphat az eltartottak után szociálpolitikai kedvezményt, mégpedig gyerekenként 30 ezer, egyéb eltartott után személyenként 20 ezer forintot. Az egyéni vágyak kiteljesedése érdekében a továbbiakban változatosabbá, színesebbé válik a magánerős építkezések finanszírozási rendszere. Ez jó, hiszen az ifjúsági takarékbetéttel összekötött hitelnyújtástól kezdve a szokásos banki feltételekkel nyújtott kiegészítő kölcsönig, beleértve a korábbinál szabadabban nyújtható vállalati, szövetkezeti — tehát munkáltatói — kölcsönöket is, az egyénre bízzák, mekkora adósságot vesz a nyakába, mennyire nagy alap- területű, igényes kivitelezésű házat emel magának. Akár bérlakásra, akár személyi tulajdonú hajlékra törekszik valaki, számára elsősorban az a fontos, hogy családja nagyságának és anyagi lehetőségeinek megfelelő otthonban éljen. A most kialakított lakásgazdálkodási rendszerben lényeges elem a fokozatosság. Most intézményesített formát nyernek az eddigi, itt-ott fellelhető kísérletek. A pályakezdők, a fiatal házasok szerződést köthetnek a tanácsokkal, hogy néhány évre, átmeneti jelleggel kis lakásba költözzenek, szobabérlők házába, garzonházakba, megüresedő szoba-konyhás lakásokba. Onnan néhány év múlva, megfelelő előtakaré- kossággal családi létszámuknak, anyagi lehetőségeiknek megfelelő nagyobb lakáshoz jutnak. A tanácsok felelőssége alaposan megnő a lakás- gazdálkodásban, a jelenlegi állami lakásépítésre, illetve végrehajtására összpontosító munkálkodásuk helyett és mellett. Nem egyszerűen beruházók maradnak, hanem bevételeikkel okosan gazdálkodó szervezetekké válnak. Maguk döntik el — a helyi adottságok alapján — a rendelkezésre álló összegekből mennyit fordítanak területelőkészítésre, közművesítésre, bérlakások építésére, s milyen eszközökkel segítik a magánlakás-építést. Bizonyos szempontból könnyebbé is válik a helyzetük, hiszen egyérte'muob lesz, ki kaphat bérlakást, mert a jövőben csak szociális szempontokat kell ü- gyelembe venniük. Az új kormányhatározat ugyanis teljes összefüggésében szabályozza a lakás- gazdálkodást. Ebben a településpolitika éppúgy szerepet kap, mint a lakosság és az általuk választott tanácsok közötti kapcsolat minősége. Ez messzire mutató politikai kérdés. Miközben az állami költség- vetéshez fűződő kapcsolat gyengül, erősödik a választókhoz kötődés. Felelősség, szolgálat hatja át ezt a rendszert. Eközben egyre Inkább beszűrődik a lakásgazdálkodásba a gazdasági ésszerűség. A vállalkozói magatartás serkentése, segítése, a lakásépítés, -fenntartás szervezettségének fokozása egészségesebbé teheti gazdaság- és szociálpolitikánk eme részét. Miközben változnak a szerepek: az állam megváltoztatja a támogatási csatornákat — az egyiket szűkíti, a másikat tágítja —, a lakosságnak is a választás gazdagabb lehetőségeit kínálja. Feltételezhetjük, hogy az egész lakáspolitika válik ésszerűbbé. T ermészetesen a változások „csomagját” légióként az esélyek szempontjából értékelik az emberek, vagyis, ki mikor juthat lakáshoz. Ha ebben kedvező változások következnek be — amit feltételezhetünk —, akkor sikeresnek minősíthetjük majd a hosszú idő alatt, társadalmi vitákbdn döntésre érett rendelkezéseket. Azokat, amelyek fiatalnak és már nem olyan nagyon fiatalnak, városon és községben lakónak, sok gyermekesnek és gyermektelennek, kis és nagy keresetűnek nagyjából azonos esélyt nyújt a mi korunknak megfelelő hajlék megszerzésére. Nem ad előnyt, de nem is kell társadalmilag igazságtalan hátrányokkal indulni ebben az embert próbáló versenyben. Ez a cél. Nem több, de nem is kevesebb! PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ msímp pest megyeí bizottsága és a megyei tanács lapja XXVI. ÉVFOLYAM, 232. SZÄM Ár«: 1.40 forint 1982. OKTOBER 3., VASÁRNAP Az állami gazdaságok földjein Több búzát vetnek az idén A folyamatosan érkező adatokból kitűnik, hogy Pest megye állami gazdaságaiban általában a terveknek megfelelően haladnak az őszi. feladatokkal. A vetőszántás mintegy hatvan százalékát már befejezték, a mélyszántásban azonban kisebb lemaradás tapasztalható, elsősorban a csapadék hiánya miatt. A jövő esztendőben érvényes szabályozók arra ösztönzik a nagyüzemeket, hogy növeljék a gabonafélék vetésterületét. Ennek hatására megyénkben várhatóan újabb 500 hektáron vetnek búzát, így 1983-ban már mintegy 13 ezer 500 hektárról kell majd betakarítani az állami gazdaságokban a kalászosokat. A tíz nagyüzemben jelenleg azonban még az őszi feladatok okozzák a legtöbb gondot. Minden tartalékerőre szükség van, mert az elkövetkező néhány hétre zsúfolódnak a betakarítással kapcsolatos teendők. Nemrég kezdték a burgonya felszedését például a Mo- nori Állami Gazdaságban, s az elmúlt héten fogtak megye- szerte a cukorrépa begyűjtéséhez is. Az állami gazdaságokban több, mint nyolcszáz hektáron van a cukorrépa, s a szakemberek véleménye szerint jó termésre lehet számítani. Befejezéséhez közeledik a napraforgó vágása: az ösz- szes terület mintegy háromnegyedén rriár túljutottak a gépek, s az első számvetések szerint a jó közepesnek mondható átlagokkal — figyelembe véve az országos kilátásokat — elégedettek lehetnek a nagyüzemek. A gazdaságokban javában törik a kukoricát. Korai lenne még tapasztalatokról beszámolni, de a hozzáértők véleménye szerint a 8 ezer C00 hektár átlagát tekintve megfelelőek a hozamok. Ennek ellenére továbbra is a tengeri vetésterületének csökkenésére kell számítani. A szakemberek azt mondják, körülbelül 7 ezer 500 hektár az optimális nagyság. A gyümölcsszedésről is kaptunk információkat. Soroksáron és Monoron az alma szüretelése most a legfontosabb teendő. A gazdaságbeliek nem nagyon elégedettek a terméssel, kifejezetten gyengének tartják a hozamokat. A szőlő sem ad mindenütt jó termést, Felsőbabádon például még á két tonnát sem haladja meg hektáronként, míg más nagyüzemekben — s ez a kép a jellemző — közepesek a kilátások. F. Z. Ma: 3. oldal: Tékozolva Ha többen emelik a terhet 4. oldal: Kápolna a visegrádi palotában 6. oldal: Postabontás 1. oldal: Ha rövid a kardod 8. oldal: Victor Vasarely kiállítása Marad az ártámogatás Dollármilliók a ceglédi ruhákért Megrendelőt hoz a minőség A ceglédi Május 1. Ruhagyárban a napokban kerültek le a szalagokról azoknak a nadrágkosztümöknek az utolsó darabjai, melyeket Kanadába szállítanak. Míg a kanadai piacot szeretnénk megnyerni, addig a svéd és a nyugatnémet üzletekbe már várják a gyár modern vonalú termékeit. Felsőruházati cikkekből az év, utolsó hónapjaiban 20—20 ezer brab kerül ki az üzemből. De nemcsak kosztümöket, hanem műszőrme bundákat, gyapjúkabátokat is varrnak. Mint a gyár vezetője elmondta, ha tartani akarják megrendelőjüket, vagy újakat akarnak szerezni, ezt csak a jó s a még jobb minőséggel érhetik el. Aprócska buktató viszont, hogy a különböző kellékek időről időre hiányoznak. Pedig nem importból beszerzett árukról van szó. Hiszen szűcskapocshoz is nehéz hozzájutni. De még lehetne sorolni azoknak a kellékeknek a listáját, melyek időről időre eltűnnek. Hatásuk: a gyár az ered,.''leg tervezett' mennyiségből 1061 modellt ilyen okok miatt nem tudott elkészíteni. Aprócska buktató ez, ha nem vesszük számításba, hogy o nagyvállalat idei, tízmillió dolláros bevételéből a ceglédiek munkája mintegy 30 százalékot képvisel a közös kasz- szában. Jövő tavaszra terveznek Újabb piacokat hódítva ben sokszor a már meglevő vevőkör megtartása is fokozott erőfeszítéseket igényel, új piacot találni pedig csakis rugalmas alkalmazkodással, az ötletek gyors megvalósításával lehet. Az év eddigi kilenc hónapjában néhány vállalatnak mindezt sikerült elérnie. A Váci Kötöttárugyár például 1 milliárd 200 millió forintos termelési értékének jó része exportra kerül. Mintegy 200 fajta ruházati cikket állítanak elő, szabadidő-ruháikat és sportöltözékeiket Európa, úgyszólván valamennyi országa vásárolja. A termelési szerkezet korszerűsítésével és a minőség javításával ez évre 60 százalékos tőkésexport-nö- vekedést irányoztak elő, de időközben újabb piacokat is szereztek, így az exportterv túlteljesítésével számolnak. Jelenleg egyébként már a jövő évi tavaszi-nyári modelleket tervezik, sőt több gyártá- sát már megkezdték. üKöTelehb Adnan Kassar, a bejrúti kereskedelmi kamara elnöke, aki néhány napot Budapesten töltött, szombaton elutazott. Több magyar vállalat képviselőjével tárgyalt a Libanonba irányuló kivitel növelésének lehetőségeitől. Adnan Kassart fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Abdel-Kader Kadurra, a Szíriái Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese szeptember 26. és október 2. között látogatást tétt Magyarországon. Megbeszélést folytatott Veress Péter külkereskedelmi és Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a magyar—szír gazdasági kapcsolatok fejlesztésének időszerű kérdéseiről. A miniszterelnök-helyettes látogatást tett a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban és a székesfehérvári Ikarusban. A szír vendéget fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese. A megbeszélésen jelen volt Abdul Aziz Masharka, Szíria budapesti nagykövete. Nem volt ínyükre a motring Egy gép is csinál üzletet A Rozmaring Tsz pilisboros- jenői fonalkiszerelő üzemében már az elmúlt évben bebizonyították, hogy saját erejükből képesek olyan gond megoldására, amivel a nagyobb lehetőségekkel bíró nagyvállalatok sem tudtak megbirkózni. Akkor a nyersfonalak zsugorításához szükséges technológiát dolgozták ki, s teremtették elő a hozzá szükséges gépeket, berendezéseket. Sikert arattak, partnerként évi 100 tonna anyag zsugorítására kérte fel őket a Viszkóza. Simaházy Gusztáv, az üzem vezetője azonban egy idei újdonságról is beszámolhatott. Az ügy főszereplője egy célgép, amelyet a fonalak gombolyítá- sára terveztek, alakítottak ki.1 S mi az új módi lényege? Az, hogy eddig a nagyvállalatoktól orsón kapott fonalakból 10 de- kás motringokat készítettek. Ezt kézzel kellett csinálniuk, mert a művelet nem gépesíthető. Arról nem is beszélve, hogy ez a motringos forma sem a gyártóknak, sem a kereskedelemnek, sem a felhasználóknak nem volt ínyére. Szállítás közben gyakran elszakadt a fonalat összefogó papír, a felhasználóknak pedig át kellett gombolyítani, mert csak így tudtak belőle kötni. Nem volt ismeretlen a gombolyított fonal eddig sem, de az előállításához szükséges importgépek vásárlására érthetően az üzemnek nem volt pénze. így aztán saját maguk „építették meg” a masinát. Három hónap alatt elkészült az üzletet hozó célgép, az alkatrészek többségét is a tsz gépműhelyében gyártották. A próbaüzem után ma már két műszakban dolgozik a gép, eddig mintegy 6-8 tonna fonalat gombolyítottak rajta. S a haszna sokszoros, hiszen eddig egy műszak alatt — kézzel 60—65 kiló fonalat tudott két asszony motringba csayarni. Most csaknem a duplája kerül le a gépről, s az sem mellékes szempont, hogy az így előállított fonalért a felhasználó is többet fizet. Az eddigi 3 forinttal szemben 12—15 forintot is. Erre mondják: egy gép is csinál üzletet, hiszen most azt tervezik, hogy újabb gépeket is csatasorba állítanak. A vállalatok gazdálkodásában is mindinkább érződik a nehéz piaci viszonyok hatása, ezért most különösen fontos, hogy a tartalékok feltárásával, rugalmas üzletpolitikával, a magas költségek leszorításával jobb eredményeket érjenek el. Ebben a helyzetVetőmag exportra Szorosan zsákba zárva A Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat monorl telepén az idén a tervek szerint 588 vagon vetőmagot tisztítanak, s szállítanak a megrendelőknek. Képünkön: Hajdú Károly lezárja a műanyag zsákokba csomagolt magvakat. Barcza Zsolt felvétele
