Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-26 / 251. szám
BZCTtt Tg x/unav 1982. OKTOBER 26., KEDD Egy község nagy terve Művelődési centrumot akar Felszínre hozni az energiákat Ha a lakosság számát tekintjük alapnak, akkor Pest megyében Gyál a hetedik legnagyobb település, s ha a gondok mennyiségét és jelentőségét vesszük kiindulásnak, akitor is marad az élmezőnyben. Viszonylagos rossz helyzetének legfőbb oka, hogy két évtized alatt megnégyszereződött a lélekszáma, ezért mire az új létesítmények elkészültek, már kicsinek is bizonyultak; a tanács állandó versenyt fut az igényekkel. A kulturális ellátás a legkevésbé megoldott. Pedig a nagyközség Budapest határában elővárosi szerepkört kellene,'hogy betöltsön. A közösségi élet, a művelődés helyi lehetőségei azonban szűkre szabottak, kivált, ha azt tekintjük, hogy egy világváros kapujában helyezkedik el. Konzervkultúra A hatalmas szomszéd gazdag művelődési lehetőségeivel a gyáliaik közül csak nagyon kevesen élneik, hiszen a munka végeztével és a másfél órás hazautazást követően keveseknek van energiájuk visszafordulni. Azt pedig az otthoni kötelező elfoglaltság miatt, csak elenyésző hányad teheti meg, hogy műszak végén ne induljon haza. És Gyál — Felsőpakony társtelepülés nélkül —, hozzávetőlegesen húszezer lakójára egyetlen színvonalas étterem, egy lakásnak is szűkös könyvtár és egy nem éppen korszerű mozi jut. Érthető: estefelé bezár ódnak az ajtók és a kapuk, kivilágosodnak a képernyők. A televízió ebben a nagyközségben majdnem az egyetlen ablak a világra. Az emberek szabad idejét csaknem teljesen a televízió által közvetített konzervkultúra tölti ki. A háromszáz személyes mozi is hasonlót kínál, s bár egy év óta a filmek választéka sokkal gazdagabb a korábbinál, mégis átlagosan nyolcvan-kilencven ember foglal helyet a nézőterén. Ilyen körülmények között az olvasás is kizárólag egyéni művelődéssé, szórakozássá válik, a könyvvélemények nem cserélődnek ki. Ha egyáltalán vannak. A községi könyvtárat a lakosság 7,9 (!) százaléka látogatja rendszeresen (a megyei átlagnak ez csak fele). Igaz, az ingázóka munkahelyükön is kölcsönözhetnek könyvet, s ez biztató, csakhogy a másfél ezer helybéli olvasó közül kétharmadrész a kötelezettség alapján böngésző kisdiák. Ezek a gondok évek óta fejtörést okoznak a nagyközség párt és állami vezetőinek. Nehezíti a helyzetet, hogy a népességnövekedést az ország különböző megyéiből betelepülőik jelentik, s így feltétlenül igaz a megállapítás: helyhez kötő, közösségi élmények nélkül nagyon nehéz a lakosság aktivizálása. Akár megfordíthatjuk a tételt: a társasági szórakozás, művelődés lehetőségei magukba rejtik a közösségi aktivitást. Ezt felismerve, a gyál: vezetők megpróbáltak, megpróbálnak túllépni a szűkre szabott lehetőségek körén, néhány kifogásoló megjegyzés ellenére is. Aktív részvétel Lassan — igaz, az indokoltnál is lassabban —, de épül az új könyvtár klubszobával, olvasóteremmel és raktárral. Jövő tavasztól — az építők most így ígérik —, megfelelő körülmények közé kerül a bibliotéka. A könyvtárosok zavartalanul megvalósíthatják majd a már jelenleg is kész közművelődési terveiket — a szakkörök szervezésétől, a könyvpropagandán keresztül az író—olvasó találkozóig. Dr. Bakos Arpádné könyvtárvezető arról panaszkodik, hogy az új kötetek lassan kiszorítják a helyiségből az aprócska kölcsönző pultot... de a jövőre gondolnak és az állománygyarapításról ezért sem mondhatnak le. A Pest megysi Moziüzemi Vállalat kétmillió forintot szán a helyi filmszínház világításának, fűtésének, festésének és a széke': felújításának költségeire. Gazdik Istvánná tanácselnök büszkén mutatja a gazdagodást ígérő levelet, mert válaszként érkezett a helybéliek megkeresésére, amelynek alapgondolata: valamit tenni kéne, és közösen. Borda Mihály, a gyáli mozi vezetője, egyéves itt- tartózkodása alatt, már jóval többet tett a nagyközség köz- művelődéséért, mint ameny- nyi kötelessége. Vetítési szünnapokon discót szervez a fiataloknak (az ifjúsági klubok kényszerhelyzetben óvodának alakították át); s havonta egyszer neves művészek fellépésével műsorokat is rendez. Tegyük hozzá: telt házakkal. A nyomaiban fellelhető mozdulást segítik az iskolák is. Ennek elismeréseként kapta Kovalik Károlyné igazgató a Szocialista Kultúráért kitüntetést idén, a népművelők napján. A másik iskola igazgatójával, Kovács Gézával összefogva helyt adnak a felnőttek ismeretterjesztéséhez, szakköröket szerveznek, nemcsak diákoknak. Fegyó Béla festőművész-pedagógus képzőművészeti kört vezet gyerekeknek és felnőtteknek. Horváth Tamás tanár — a szülők segítségével —, irányítja a megyehatáron túl is hírnevet szerzett Csuporka bábegyüttest. S a gyerekek igényességét ébresztgeti a Kaleidoszkóp című iskolai újság, Dóka Pé- terné magyarszakos pedagógus szerkesztésében. A maguk erejéből Az olvasó esetleg ellentmondást találhat a konzervkultúra megállapítást, illetve az aktív befogadást és részvételt felidéző sorok között. Pedig a kettő egyszerre van jelen ebben a városnyi nagy faluban. Hiszen bármilyen statisztikai mutató használatával gyenge eredményhez jutunk a gyáli közművelődést vizsgálva. Mégis igaz: megmozdult valami néhány éve ebben a peremvárosban. Az igények és a lehetőségek, még inkább az igények felkeltésének lehetősége és az adottságok korlátad között érezhető a feszültség. Legalább részleges feloldást ígér — csak kevés helyen létező —, az egységes közművelődési terv. Kovács Antal, a nagyközségi pártbizottság titkára és Gazdik Istvánná szerint ez az első lépést jelenti. Fontos, hogy a közművelődési intézmények és a gazdasági egységek vezietői érezzék, tapasztalják a figyelmet, hogy súlyt kapjon minden olyan próbálkozás, ami a nagyközség közművelődését javítja. Ezért fordítanak megkülönböztetett figyelmet a nagyszámú gyáli értelmiség jobbító szándékának. •■A haladást szolgáló, tisztességes tervek előbb-utóbb valóra válnak. Bizonyítják ezt a gyáli fejlődés apró lépései, az új ABC-től az orvosi rendelő bővítéséig. Miért ne hihetnénk: egyszer lesz művelődési centrum is a nagyközségben? Többféle elképzelést alakítottak ki. A realitásokhoz legközelebb áll az a változat, hogy a filmszínház felújításához kapcsolódva — kevéske bővítéssel —, hozzák létre az intézményt. Így egy épületben lehetne a művelődési 'ház és a mozi, a szomszédban a könyvtár, illetve alig néhány- száz méterre a két iskola, ez a valóságos művelődési szabadidő-központ lehetősiége, hiszen az egyik iskola telek- szomszédja a jól felszerelt tsz-sporttelep. A párt. és tanácsi vezetők egybehangzó álláspontja: a Gyálon meglévő községi, belső energiákat kell felszínre és összhangba hozni az elképzelések megvalósítása érdekében. Nem szabad belenyugodni a pillanatnyilan nehéz gazdasági helyzetbe akkor, amikor a helyi mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezet segítőtársként saját problémájának is tekinti a nagyközség kulturális fejlődését. Kriszt György Befogadják azt, aki hozzájuk megy Fényes gyöngy a nyakukon... Gyermeklakodalmas verseléssel „Azért jöttem kék lajbiba, hogy jöjjetek el a lagziba... Adjon Isten lassú, esőt, mossa össze mind a kettőt”. A galgamácsai falumúzeum szabadtéri színpadán apró legény szavalja a gyermeklakodalmas vőfély strófáját. Körülötte játékba belefedkezett, ünnepi díszbe öltözött lányok és fiúk. A színpadon Dudás Juli őrzi a szót. Vigyázva, hogy a tánc és a dal a maga eredetiségében jelenjen meg, az ősi játék ne váljon a nosztalgikus múltidézés olcsó portékájává. Évszakhoz kötve Vankóné Dudás Juli áll a színpad szélén, megmerítkezik az őszi napsugár fényében, összekulcsolja a kezét és mesél. Az egykori játszótársak szája meg-megrebben, talán kiegészítenék, talán elérzéke- nyülnek a régmúlt megidézé- sekor. — Alig vártuk gyermekkorunkban a kikeletet. Ekkor adtuk elő a legkedvesebb víg- ságunkat. a gyermeklakodalmast. Az egyetlen volt, ami évszakhoz kötődött, a többit akkor formáltuk, amikor éppen eszünkbe jutott. S hadd említsek egy galgamácsai jellegzetességet: itt a felnőttek is játszottak, ha éppen úgy kívánta kedvük. A kicsinyek lakodalma utánozta a felnőttek szokását. Kiosztottuk egymás között a szerepeket. VéV-FIGYELO Vétlenek. Igazolódni látszik az a feltevés, mely szerint — közkeletű kifejezéssel mondva — megrázta magát kedves műsorszóró intézményünk, a televízió, és a nagy nyári és kora őszi hullámvölgyéből kilábalva mind több fajsúlyos, olykor a régi nagy adásaira emlékeztető képsorokat továbbít. Itt van legközelebbi bizonyítékként a pénteken este látott Vétlenek, Vitray Tamá- séknak ez a balladisztikusan feldolgozott fájdalmas és még kilátástalanságában is felemelő sorstragédiája. Ez a csoportkép, középpontjában azzal a nagyon kemény és a már- már reménytelen fizikai állapotával, meg nem alkuvó légtornász asszonykával, egy olyan tévés teljesítményként került az előfizetők szeme elé, amelyet csak ez a kamerás, mikrofonos eszközrendszer tud ily hatásosan továbbítani, és amely már dehogyis produkció — maga a legkeservesebb élet. Nyilván országos beszédtéma máris ez a szívszorongató háromnegyedóra, s mint ilyen föltehetőleg nemcsak a cirkusz és a varieté világában fog viharokat kavarni,- hanem amúgy, össztársadalmi méretekben is, hiszen olyany- nyira általános & kérdés: mi történjen — mi történhet — az ilyen sorsot ért embertársainkkal. Ezért hát a nézők nagy örömére szolgálna, ha Vit- rayék — jó szokásukhoz híven — visszatérnének e dicsérni való egyszerűséggel, (hogy azt ne mondjuk, csellóhangon) előadott témájukhoz. s azt is közhírré tennék, mi történt személy szerint a tolókocsiba kényszerült anyukával, mi a körülötte élőkkel; és egyáltalán, lehet-e számítani arra, hogy a jóságos szomszédasszonyon kívül más is kötelességének érzi-e majd, hogy segítsen. Telcráraa. Szintén Vitray nevéhez fűződik a Teleráma ritkán jelentkező, de mindig örömmel fogadott sorozata. Egyszerűen azért, mert ebből minden intimpistáskodás nélkül szerezhetünk tudomást a Szabadság téri stúdiók és kapcsolt részeik mögöttes világából. Lehull tehát bennük mindenféle képzeletbeli és valóságos lepel, és a csupasz falak meg a kígyózó kábelek il- lúziótlanságában kiderül például — amint az szombaton történt —. hogyan is dolgozik a sportrovat. Ennél egyszerűbben, tárgyszerűbben, mindemellett a kollégialitás ösztönös melegségét sugározva aligha lehetett volna szólni a tulajdonképpen egészen kicsi csapatról. Lukin Sábidor operatőrnek hála, az előfizető szinte maga is belebújhatott a hol higgadtan pásztázó, hol meg a pillanatnyi események után izgatottan loholó objektívokba, annyira jó volt a fényképezés. Így kell ezt mesterfokon csinálni! Interjú. Tulajdonképpen Ruttkai Éva, ez a tényleg mindentudó nagy színésznő is mesterségének — pardon, hivatásának — legmagasabb fokán jelent meg a személyére szabott Interjú című műsorban, ám ez a javarészt dalos szereplése mégsem hevíthette át híveit. Elsősorban is azért nem mert Adamis Anna dal- szövegíró olyan — helyenként a legiskolásabb ragrímekből építkező — rigmusokat adott a szájába, amelyeknek az álmélysége riasztott is, bosz- szantott is. Másodsorban meg azért csóválódhattak a fejek, mert Sándor Pál rendezése — eredeti ötletek híján — köd- gomolyagot fújt ködgomoly után, amely páráztatás, ugyebár. lassan a beat-koncertek- ről is kipusztul. VaVasárnap délután. sárnap délután viszont megint tetszett. Vágó István és Wi- singer István immár legalább olyan könnyed eleganciával pergeti tova az efféle magazinműsorokat. mint hajdanában Vitray, és — köszönet ezért Kóthy Judit szerkesztőnek — érdekes témákban (pl. maszek hüllőtárlat) sem volt hiány. A soros Ablakkal sem kéne kötekedni, ha abban nem nevezték volna újfent Bálint gazdának kertész- szőlész szakértőjüket, dr. Bálint Györgyöt. Egyszer már szóvá tettük itt, s most megismételjük: Bálint gazda valamikor a Szabad Európa Rádió agrárius kommentátoraként üzengette haza azt, amit üzengetett. Kérjük, ne járassák le az ő titulusával a Kertészet és Szőlészet című szakfolyóirat nyugalmazott főszerkesztőjét. Akácz László Galgamácsai viseletben a színpadi jelenetben gigjártuk a falut a kertek alatt, örök hűséget esküdött egymásnak az ifjú pár s kezdődhetett a mulatság. A versikéket az arra legjobban rátermettek fennhangon mondogatták, akkor még senki sem gondolta, hogy az unokája színpadon járja majd... Régi játszótársak A gyermekhangok egymásba fonódnak. Mit játsszunk, lányok, kerek a szoknyátok? Éneklik, s máris kezdődik a dinnyelopás: Acs, bács, baka- bács. erre ment egy vén takács. Mókásan felidézik a csínytevéseket, kigúnyolva az emberi gyarlóságokat. A lánykák megrengetik derekukat, élvezik a szoknya ringását. A szereplés után futnak süteményt és kalácsot kérni, csenni a sublótból. Lesik a tűz fölé tartott kukoricát, mikor pattannak ki a szemek a szitából. — Mindenkit befogadok, aki hozzám jön — folytatja Juli néni. — Nem válogatok, ki a jó hangú, ki az ügyes táncos, fontos, hogy jöjjenek, tanulja" nak. A jólelkűeket tárt karral várjuk. Az udvaron az asszonykórus tagjai — egykori játszótársak — sürögnek, forognak. Kovács Istvánná Holló Angéla szoknyája körül unokái. Bartók Ági és Budai Katika- Bő a szoknya, eltakarja mindkettőjük arcát. A nagymamával nézegetjük a galgamá- csaiak viseletét. Amit ma megcsodálunk, valaha % fontos jelentést hordozott. A szem rajzolja — A ládafiából került elő az ünnepi ruhám — mutatja. — Néhány évvel ezelőtt olcsó pénzért adtunk túl szoknyáinkon, alig őriztünk meg párat. Most már aranyért sem válnánk meg tőle! A hozzávaló színes posztót nem is lehet megszerezni. Kevesen ismerik a rakás technikáját is. A színes hímzést sem írtuk elő. Azt a szem rajzolja a levegőbe öltögetve. A szoknyát a három kikeményített fodros alsószoknya tartja, alatta van még a szűk pendely. A vasárnapin a szegély mindig fekete bársony. Fényes gyöngy a nyakunkban. Főkötőt tesz fejére a menyecske, bokrétát a lányok. Seregnek a bő szoknyában. Ahogyan lépnek, ring a derékon. csudaszép benne a járás. — Pedig csúfolnak érte minket eleget Galgamácsán! — kapcsolódik a beszélgetésbe Rózsai Gyuláné Zsigri Manci. — Én nem cserélném el semmilyen kosztümért, díszes estélyi ruháért. Kezem munkája rajta, édesanyám is így járt, miiért kellene nekem másként? Tudják a módját Nála mindig kész a szó. Régi és mai történeteket hallunk sorjában, majd együtt énekelnek. Megismerhetjük a dim- bes-dombos kisközség képét, életét. A ház falai közé hamar behúzódunk, nem sokáig melegít az őszi napsütés. Megelevenednek a múzeumi tárgyak is. A kétszáz esztendős szövőszéket ketten is próbálják munkába fogni. Az asz- szonyok kezében a vető. Érzik a mozdulatot, tudják a módját. A régi tárgyak mellett a falakon színes képek. Országvilág ismeri: Juli néni festményei őrzik egy letűnt élet" forma, a falusi élet hétköznapjait, ünnepeit. Erdős! Katalin Készül a pattogatott kukorica Veress Jenő felvételei Csuhraj hazánkban Hétfőn Kecskemétre érkezett Grigorij Csuhraj és felesége. A Negyvenegyedik, a Ballada a katonáról, a Tiszta égbolt, a Volt egyszer egy öregember és több más sikeres film világhírű, Lenin-díjas rendezője egy hetet tölt Bács- Kiskun megye székhelyén. Csuhraj és Kecskemét kapcsolata 1944-re nyúlik vissza. A város felszabadulásáért vívott harcokban sebesült meg, s emiatt több hónapot a városban töltött. Megszer ette a környéket, az itt élő embereket, így örömmel mondott igent a mostani meghívásra is.
