Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
Itt halak kacagnak Madárvilága Is látványos A Dányba Zsámbok felől érkező észreveheti a völgyben elterülő víztárolót. Észreveheti, de nem biztos, hogy észre is veszi. A pecá- sok birodalma jól álcázott terület. A tó a Rákosmenti Horgász Egyesület kezelésében van. Több mint kétszáz horgász tölti itt kulturáltan a szabad idejét. A 150 felnőtt mellett sok ifjúsági és gyermek pecás hódol itt kedvenc sportjának. A mesterséges tő gyakorlatilag három részre osztható. A gáttól náddal szegélyezett partoldal húzódik a kiépített horgászállásokig. Kétoldalt harminc stéget találunk. A tó végre természetvédelmi terület. A rossznyelvek szerint a halak itt kacagják ki magukat. A valóság azonban az, hogy itt csodálatos madárvilágot fedezhet fel a látogató. Ez a rész hivatott elősegíteni a halak szaporodását is. Jelenleg alacsony a vízállás, ami- a gát javítását, karbantartását is lehetővé teszi. Az idei horgászzsákmányok között nyolc, tíz kilós pontyok és hét, nyolc kilós amurok is szép számmal akadtak. A süllők mennyiségére és minőségére sem lehet panasz. Van elegendő keszeg, kárász és compó. A dányi tóban fürödni tilos és pecázni is csak engedéllyel szabad. Egy kellemes sétára azonban bárki vállalkozhat, bízhat benne, hogy nem csalódik. Sz. D. LLOI Holnap Szüreti bál Galgahévízen — Mégis lesz szüreti bál Galgahévízen. Mégpedig olyan, amilyen eddig soha nem volt — újságolta Péli András, a galgahévízi népdalkor tagja. Nem nagyon akartam hinni a hallottaknak, hiszen az el-, múlt héten adtuk hírül, hogy nincsenek már lovak, kopik a hagyomány, beszürkül a látvány, elmarad a felvonulás. Bankó László, a galgahévízi művelődési ház igazgatója megerősítette a hírközlő szarvait. — Október 3-án, vasárnap valóban a hagyományoknak megfelelően rendezzük meg a galgahévízi szüreti bált és az zal is színesedik a program, hogy a felvonulásban részt vesznek a pávakör tagjai, és a szüreti bál szokásos tisztség- viselői is az idősebb korosztályból kerülnek ki. Vanó András és felesége lesz a bíró és bíróné. Péli András, valamint Kolesza Mihály, természetesen feleségeikkel együtt látják el a kocsmárosi tisztet, örvendetes, hogy a nagyapa- korúakkal együtt vonulnak az unokák, vagyis az úttörő táncosok, de táncolnak a KISZ- korosztályú fiatalok is, és hogy négy korosztály együttes mulatsága, vidám napja legyen október 3-a, a galgahéví- zieknek, részt vesznek a jó hangulatot ígérő rendezvényen a középkorosztálynak nevezett 30—35 évesek is. — Tudomásom szerint a' szüreti felvonulás elképzelhetetlen lovasbandérium nélkül. — Lesznek lovasok is — közli az igazgató. — Sikerült a faluban lévő lovasgazdáktól és a túrái termelőszövetkezettől hátaslovat kapni. Tizenkét fiatal pattanhat a nyeregbe. Gondoskodtunk hintóról a bírónak, a kocsmárosnak és természetesen feldíszített fogatok szállítják a csőszlányokat, a táncosokat, a maskarákat egyaránt. A mozgó-múzeum, a hagyományokat őrző, felújító és továbbéltető felvonulás vasárnap délben indul a galgahévízi művelődési háztól és a község öt pontján adnak majd táncos műsort, amelyben elhangzik néhány bordal. de meghallják az érdeklődők a kisbíró bálba hívogató tréfás rigmusait is. A felvonulás átmegy Hévízgyörkre, s az elképzelések szerint fél négykor a művelődési ház előtti téren mutatják be műsorukat. És hogy a nap teljes legyen, este hét órakor a szüret bírójának engedélyével eljárják a nyitó csárdást, s kezdetét veszi a szüreti bál, amelyen a galga- hévíziek által kedvelt mogyoródi népi zenekar húzza a talpalávalót. F. M. Moziműsor Vörös föld. Színes, magyar dokumentumfilm. Csak 4 órakor! 14 éven aluliaknak nem ajánlott. A vidéki lány. Színes, francia film, 6 és 8 órakor. Szombati jegyzet! A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 231. SZÁM 1982. OKTÓBER 2., SZOMBAT liizeumavató Isaszegen Ä község lakéinak ostása Nagy volt a sürgés-forgás a hét elején Isaszegen, a Madách Imre utca egyik új házában. Nem is akármilyen ház ez, aminek homlokzata, hívogató tornáca, három íve látnivalóhoz hív mindenkit Nemcsak az isaszegieket, hanem a múlt, a történelem többi szerelmesét is. A múlt háza épült ugyanis fel a portálok sorában, a falumúzeum utódaként, ennek az omladozó, százhúsz évet megélt épületnek a tő- szomszédságában. Akik elköltöztek — Múzeumunk épületét Simon József helyi építészünk tervezte, kivitelezése meg szintén csaknem teljes egészében társadalmi munkában valósult meg — fogadott új birodalmában régi ismerősként a falu egyik legnagyobb szerelmese, Szatmáry Zoltán, aki a fiatalokat szégyenítő temperamentummal magyaráz; vázolná fel e pár soros íráshoz Isaszeg sok évszázados múltját. Azt a gazdag örökséget, amelynek írásos és tárgyi emlékeit ezerszámra őrzi immár a frissen vakolt ház néhány szeglete;az előtér, a nagy kiállítási terem és a raktárak. — Most, hogy a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága vette pártfogásába ügyüket, sokféle szakértő látta, értékelte a gyűjteményt, s szinte a legtöbben elragadtatással beszéltek róla — folytatja az elsők között kalauzolásunkat Szatmáry Zoltán. — Főképpen azt emlegették, hogy nem, gondolták volna, milyen.sok és gazdag a leletanyagunk, a tárgyi emlékünk, s nemcsak a híres isaszegi csata idejéből, hanem sokkal korábbról is. Isaszegen is mindenki ösz- szefogott. A helyi múzeumbarátok köre tagjai tizennégy éve gyűjtöttek rá pénzt, hogy egyszer a kis múzeum álljon. Sokan olyanok is adtak, akik elköltöztek a faluból, így most nemcsak az itt élőknek, hanem a távolabbi lokálpatriótáknak is ünnep ez a nap. Ily módon -mintegy kétszázezer forint jött össze, a tnegyei tanács négyszázezret, a megyei múzeumigazgatóság kétszázezer forintot adott az induláshoz. Most pedig sorolni kellene: ki mindenki tett azért, hogy az első kapavágástól, a képzeletbeli vagy a valóságos szalagátvágásig eltelt időközben kiteljen a fundamentuma, felnőjenek falai, és tető kerüljön az épületre. Említsük azokat, akik a mintegy másfél éve kezdődött építkezéshez a cementhiányos időszakban is előteremtették azt/ Keressük fel egyenként a kisiskolásokat, akik ugyancsak elmondták: miért segítettek? Gazdag gyűjtemény Faggathatnánk a munkás- őrökeC a közelben szolgáló tiszteket, katonákat, az erdészeket. Vajon hány isaszegi házba kellene bekopogtatni: ugyan, miért mentek el múzeumukat, múzeumunkat építeni? Kérdezhetjük a tanácsiakat. a népfront, a Vöröskereszt helyi aktíváit, nemkülönben a kulturális területen dolgotó- kat: miért segítették, mivel mozdították előbbre a múzeum létesítésének nemes ügyét? Van olyan érzésem, hogy a válaszok némelyikében benne volna az, hogy ezzel a szép, új múzeummal megérettnek látták az alkalmat egy fontos hagyaték méltó helyének megteremtésére, hát ezért is segítettek. Mint megtudtam: éppen a megnyitás előttti napok egyikén lépett 82. életévébe Szatmáry Zoltán, a múzeum alaái anyagi kártérítést már megkapták Kinek érdeke, kinek hírneve továbbadtam neki, mint brigádvezető. De az építésvezetőnk is szólt neki. Fő, hogy a pénzt megkaptuk! (Pálóczi Imre kubikus brigádvezetővel beszélgetett e sorok írója, szeptember 7-én.) ★ Szerencsére sem Menyhárt Lajos, sem az újság nem követett el hibát. Előbbi azért nem, mert csak a valót mondta, s ehhez joga -van, kivált akkor, ha panaszát lassan, túlságosan lassan orvosolták. Törvény biztosítja minden állampolgárnak, hogy azzal beszéljen, akivel akar, arról, amiről akar, csak államtitkot ‘ ne áruljon el. Ez esetben ilyenről szó sem volt. ★ Az újság sem hibázott, csak tette ami kötelessége: foglalkozott a dolgozók panaszával. Ez pedig éppúgy érdeke az egyénnek, mint a vállalatnak. Hiszen a vállalatnak is jó, < hogy felgyorsította az ügy intézését és mára megnyugodtak a kedélyek. Jóllehet, a cikk nélkül is rendbe hozták volna a dolgokat. Csak hát nem mindegy, hogy meddig húzódik valami. A károsultaknak — mint a fentiekből tudjuk —, több ezer, némely esetben húszezer forint fa'etti összeg iárt. Miért is nyugodtak volna bele, hogy februártól júliusig (több mint öt hónap!), mindössze ezer forintot kaptak?! Nem azokat illeti szemrehányás, akik ezt | kifogásolják, hanem azokat, akik ráérősen intézik a dolgozók ügyét és még szemükre is vetik, ha panaszolják. Nem azért, mintha nem látták volna be a hibát. Csupán attól berzenkedtek, hogy a világ elé tárják! D. Gy. „— Kár, hogy nincs itt a Pá- Iőczi! Most megyek utánuk a 43-as bungalóhoz. így, én mondom el, ami a begyünket nyomja — adja ki indulatát a szőke fiatalember. — Minket az 52-es építésvezetőségről vezényeltek ide, jöttünk is szívesen. Az a gondunk viszont, hogy még februárban leégett a brigádunk bódéja — ott, az 52-esen —, és csak a rajtunk lévő munkaruhánk maradi meg. De nem ám, hogy kaptunk volna valami kártérítést!... A vezetőink még any- nyit sem szóltak nekünk azóta — hetünknek!—, hogy bik- mak. Pedig már július van! Ugye, ez nem igazságos? Ha az ember mérges, a munka sem megy rendesen. Pedig itt aztán. .*! Megnyugtatom, bizonyosan elintézik ügyüket, mite végre elmosolyodik Menyhárt Lajos...” (Az idézet a Devizát is hoz a konyhára című riportból való, amely megjelent a Pest megyei Hírlapban, ez év július 10-én. ★ „... nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az egyértelműen pozitív hangvételű cikkben egyik, névszerint megjelölt dolgozónk felelőtlen nyilatkozata is közlésre került, s ez alkalmasnak mutatkozik vállalatunkról hamis, kedvezőtlen kép kialakítására... A cikk elolvadása után nyomban az ügy kivizsgálására adtam, utasítást. A vizsgálat eredmépítását szorgalmazó lelkes patrióta. Otverv éve gyűjti a falu emlékéit. Ö mondta el, hogy ezt tette néhai dr. Barabás Géza községi orvos és id. Szentiványi Gyula pénzügyőr főtiszt is aki, már szintén elhunyt. S még sokak érdeme, hogy ez a szép, gazdag gyűjtemény előállt. Őrzött kincs — A negyedét sem tudjuk bemutatni annak, ami a birtokunkban van — mondta Zoli bácsi. Szavait megerősítette Proksza Pálné, a helyi múzeumbaráti kör elnöke is, valamint dr. lkvai Nándorné, a megyei múzeumigazgatóság néprajzi osztályának vezetője, aki régészek, történészek, néprajzosok társaságában még javában dolgozott^ látogatásunkkor azért, hogy mikor e sorok megjelennek, s a múzeumot megnyitják, örömet okozzanak a mai és a későbi látogatóknak. A múltat idéző ház a többiek sorában áll. Hívogató tornáca, s a három íve mögött őrzött kincsei — sárguló levelek, kopott, tompa, rozsdáit, történelmet idéző tárgyai — a jelen s a jövő embereit is hívja, várja mától Isaszegre. ' Fehér István Tapasztalatok az USA-ból A Magyar Agrártudományi Egyesület gépesített társaságának mező- és majorgépesítési szakosztálya szakmai vitaülést rendez szeptember 16-án, csütörtökön délután 2 órától a MÉM Műszaki Intézetben. Az ülésen dr. Bánházi Gyula, a MÉMMI igazgatója a Szántóföldi növénytermesztés gépesítésének néhánxpúj megoldása az USA-bari, valamint dr. Tóth László, tudományos főosztályvezető-helyettes a Tejtermelő tehenészeti telepek gépesítése az USA-ban címmel tart dia- és filmvetítéssel kísért előadást. Félmillió tojás évente Az Agrotek mezőgazdasági gépkereskedelmi vállalat vendégeként megyénkben tartózkodó szovjet szakember delegáció járt a napokban a Gödöllő és Vidéke Áfésznél abból az alkalomból, hogy hazánkban az állattartás feldolgozás és forgalmazás módszereit tanulmányozzák. A delegáció tagjai elismeréssel nyilatkoztak ,az áfész tagjainál: Veresegyházon Pitlik József sertéstenyésztőnél, Szadán Ács Imre húscsirkenevelőnél, Gödöllőn pedig Ifjú István tyúktartónál tett látogatásuk tapasztalatairól. A gödöllői kis- ftermelőnél, aki az áfész kisállattenyésztő szakcsoportjának tagja, hallhatták azt is, hogy miként kerül évente több mint félmillió tojás a háztájiból az áfész üzleteibe. I nap programja Október 2. Gödöllő, művelődési központ: • Játékszoba 9 órától, Mesemozi 10 órától, 11 órától hobbisarok, gyűjtők csereberéje, 15 órától játékszoba, 17 órakor gyermektánc. Hangverseny a zenei világnap alkalmából, 18 órakor. A gyermek és környezete című kiállítás. Megtekinthető: 15—20 óráig. Szolgáltatás: Hírlap- és játékkölcsönző 15—18 óráig. Funkciózavar Ravasz dolog ez a munkamegosztás. Vélhetjük: a társadalomban jól elrendezett alapokon nyugszik, * kinek-kinek megvan a maga helye. Van aki házat épít, van aki kereskedik. Más kenyeret süt, megint más a közművelődésben tevékenykedik, hogy csak né hány teljesen különböző te rületet említsünk. Azt hiszem, nagy általá nosságban nincs is baj: a legnagyobb ágazatoktól lefelé indulva, a legkisebb beosztásig szépen ki van dolgozva minden. Megany- nyi hatásköri lista, munka köri leírás, illetékességi beosztás tisztázza a le gap róbb részletekig, hogy kinek-kinek mi a feladata. Az elhatárolásoknál pedig nemcsak arra figyelnek, hogy ki mit csináljon, hanem arra is, hogy mit ne. Vagyis vigyázunk rá, hogy ne vegyük el egymás ke nyerét. S ez a kívánalom első pillantásra jogosnak tűnik, Hiszen, hogy egy újabb példát mondjunk: a felvásárlásra leginkább az általános fogyasztási és ertékesítesi szövetkezetek vannak fel készülve a kisüzemi hús-, tojás, és egyéb termelés te kintetében. Részint ezért is hívták őket életre ezért ve hettek fel dolgozókat, ezért vásárollfattak felszerelési, alakíthattak ki hálózatot. Hogy aztán később jó néhány területen felvásárlóként jelentkeztek a terme lőszövetkezetek? Akiknek a nevében is benne van, hogy elsősorban termelésre, nem pedig közvetítő kereskedelemre hivatottak? Hiba lenne tekintélyi alapon elintézni a vitát, Mint ahogy a kezdeti összecsapások után a legtöbb helyen, természetesen saját érdekükben, meg is egyeztek az érdekeltek. Vagy úgy, hogy a termelőszövetkezetek visszaléptek, vag-y úgy, hogy megosztoztak a területen, vagy a termékfajtán. Egy biztos: az elnevezés nem minden. S az is: csinálja az, aki jobban ért hozzá, akinél kevesebb a veszteség, akinek a közreműködésével jobban jár a fogyasztó. Az sem bizonyos tehát hogy a fenti jelenségei funkciózavarnak tekinthetjük. Viszont határozottan annak tűnik némely más munkamegosztási anomália Vegyük egy mostanában sokat emlegetett területről a lakásépítkezésről a példát. Erre is akad jó néhán% hivatott szervezet. Kezdvt természetesen magukon az építőkön, s folytatva a megrendelőkkel, az állammal a tanácsok képében, a: OTP-vel, a házépítő szövetkezetekkel, a magánosokkal. A legutóbbi fejlődéi szerint egy új tényező tűm fel a láthatáron: a KISZ, Hamarjában persze nehéz megtalálni a konkrét ősz- szefügg'ést, inkább csak az általánosság kézenfekvő: i lakásigénylők, a lakásra várók között sokan vannak c fiatalok, a KISZ pedig éppen az ő szervezetük. Legyen hát a lakásaond e KISZ gondja is. Ebben azért nincs teljeí egyetértés. Sok KlSZ-veze- tő úgy véli, ez nem az ifjúsági szervezet dolga Nincs rá embere, nincs hozzá felkészültsége, - nem ' az ö asztala. S abban feltétlenül igazuk van; ha egyszer minden érdekelt ellátná istenigazából a feladatát, aligha kellett volna kitalálni ezt a forpiát. Mert abban azért megegyezhetünk. hogy az ilyen funkciózavarok mögött azért mégis szervezési hiányosságok és rossz munka húzódik meg, a munkamegosztás éppen érintett szegletében. De hogy a gödöllői művelődési házban például hetente kétszer remekszabott. ropogós, s egy hétig is frissen maradó kétkilós kenyereket árulnak, , az mégiscsak dicséretes ötlet. Ha már a kenyérgyár meg az üzletek nem tudnak ilyet összehozni! Gáti Zoltán ISSN 0133—1337 (Gödöllöi Hírlap» — Milyen munkás? — Rendes gyerek, igyekszik, és hajt. — Olvasták-e a megjelent cikket, amelyben a maguk nevében, közös bajukról nyilatkozott? — Méghogy nyilatkozott? Beszélgetett. Mi nem szoktunk nyilatkozni. Olvastuk hát. — És.mi volt a véleményük? — Igazat mondott. Mert lehet, hogy nem tartotta fontosnak közölni azt az ezer-ezer forintot, mert az olyan kevés volt, hogy alig vehettünk érte bármilyen ruhát. Viszont mindenünk a tűzbe veszett. Aztán valóban csak vártunk, vártunk, És semmi! S akkor jött az a riport... — Volt következménye? — Kezdem a jóval. Augusztus 27-én, amikor a fizetésünket megkaptuk, a biztosító is küldte a pénzt. Kinek menynyi kára volt. Hétezer forint körüli összeg, többeket is megilletett, azért ennyi, mert levonták az előre kapott ezret. Negern o-Mdául, mert a rádióm és a tv-m is elégett, meg volt irhabundám is. több mint 21 ezer forintot fizettek ki. Mit mondjak? Ha késve is jött, megörültünk. — És mi volt a rossz? — Megúszta Menyhárt Lajos, ne féljen. Mondta az igazgatónk — mert itt volt egy termelési tanácskozásunkon —, hogy ilyet máskor ne tegyen; ehhez nem volt joga. Meg hát a- vállalat.. .1 Én aztán ezt nyeképpen megállapítottam, hogy az összes brigádtagnak — így természetesen Menyhárt Lajosnak is — március 19-én ezer forintot a káreset végleges rendezéséig kifizettünk, ezt a dolgozók aláírásukkal igazolták ... Utasítást adtam az Állami Biztosítóval történő kárrendezési eljárás meggyorsítására, és a felelőtlenül nyilatkozó dolgozónk felelősségre vonására. Jelen levelemet a vállalatunkról kialakított kép helyesbítése céljából írtam, azzal a kéréssel, hogyha erre mód és lehetőség van, levelem tartalmát néhány sorban az olvasóközönséggel közölni szíveskedjék.” (Vass Sándor, a gödöllői Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója. Kelt: 1982. július 26-án.) •k Meglepődtem: milyen hibát vétett a cikk és mit a beszélgető Menyhárt Lajos? Mit kell helyesbíteni? Nem égett le a bódé? Nem veszett oda minden? Megkapták volna a kár- : térítést a dolgozók, és félretájékoztatták az újságírót? Va- ; lóban felelőtlen volt a „nyilat- : kozó” — mint írja, a közmegbecsülésre érdemes vállalat : vezetője — és most felelős- ■ ségre vonják? ★ i — Magánál, a kubikosbri- t gádban dolgozik Menyhárt La- i jós? — Hát persze.
