Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-02 / 231. szám

1982. OKTOBER 2., SZOMBAT 5 iucirt Jf KTUriap Acélcsövek bújnak fóliaruhába TT1 fTf.T Kinek erdska, kinek hírneve A Vízügyi Építő Vállalat gyáli üzemében az idén mintegy 50 millió forintért készítenek külső szigetelésű acélcsöveket. A legkisebbtől, amely 25 milliméter átmérőjű, a 3 ezer milli- méretesig szinte valamennyi méret megtalálható. A képen: Szabó Gyuláné a szigetelt acél­csövet daruval emeli a helyére. Barcza Zsolt {elvétele Mennyit keres a HÉV moforvezefőjs? A vonatnak pedig indulni kell A Pest megyei Hírlap július 29-i számában Az utasok be­idegződése makacs címmel ri­port jelent meg, amelyben Rózsa József, a Gyors vasút Igazgatóság ^ szentendrei üzemegység-vezetője nyilatko­zik a vállalat gondjairól, ered­ményeiről. Többek között azt mondja, hogy egy motorveze- tő 12—13 ezer forintot keres, a forgalmi íitazóállománynak is megvan 6500—7000 a borí­tékban. Az írás megjelenése után a motorvezetők közül többen Megkeresték a szerzőt, a szerkesztőségben is jártak, ál­lítván, hogy ennyi pénzt nem bírnak keresni, még annyi órával és olyan kedvezőtlen munkabeosztással és helyette­sítéssel sem, ahogyan azt Ró­zsa József is elmondta. Nem véleménypárbaj — Ügy érezzük — fogal­mazták meg Sánta Imre, Ha- zadi László, L aszák István, N dudvari Imre, Takács Mi­hály és mások —, hogy he­lyes lenne pontosan tájékoz­tatni az olvasókat a valóság­ról. Nos, nem sajnáltuk a fá­radságot, s alaposan átnéztünk vagy harminc, a BKV bérel­számolási főosztálya által ki­adott elszámolást, s külön is beszélgettünk a motorveze­tőkkel. Talán kezdjük az írá­sos dokumentumokkal. Czi- gány József «ariárcius, április, május, jú us és július hóna­pokban az 1980 forintos csa­lád’ pótlékkal együtt (ezt a továbbiakban mindig bele­számítjuk az összegbe) átlag 8500, Burka J inos májusban és júniusban 11 500, Hazadi László az elmúlt öt hónapban 7888, Sántha Imre 7230, Simon László pedig januártól júliusig átlag 7560 forin*ot vitt haza Bizony, ezcv az összegek ala­posan elmaradnak a Rózsa Jó­zsef által mondottaktól, még akkor i., a az első félév v' sgált anvagai között Várte- rész Andrásnál áprilisban ta­láltunk egy 14 639 forintos' ke­resetet is. igaz, ebből 2640 csa­ládi pótlék. Most folytassuk azokkal az észrevételekkel, amelyeket a dolgozók mondtak el a beszél­getés során. Előrebocsátjuk, hogy szó sincs valamiféle vál- I lalat kontra dolgozó véle­ménypárbajról, csupán az árnyaltabb elemzéshez fontos ebből a látószögből is vizs­gálódni. A dolgozó kárára Hazadi László uzt mondja: a nyolcezren felüli keresethez majdnem száz túlórát kell dol­goznia, pedig régi vezető és magas az alapbére. A kötele­ző teljesítés ugyanis 182 óra, de rendszeresen szolgálatban vannak 270—280 órán át A túlóra-elszámolásnál mindig az előző három hónap átlag­órabérét számolják, s ha ez magas, akkor s >kat keresnek. 182 órát dolgozni lehetetlen, mert a létszámnak csak o fele van meg. A 360 vonatnak pe­dig mindennap indulni kell! Ki vezesse? Így aztán fárad­tan és kedvetlenül is bejönnek dolgozni. Ráadásul hiába van meg a beosztás hetekkel előre, az mindig borul, így a vonat­vezető nem tervezhet semmit a szabadnapjaira. A vállalat — szorult helyzete miatt — az előre kitűzött pihenőnapokat nem respektálja. tanulságos konkrétan meg­nézni akármelyikük fordabe­osztását. Hazadi László pél­dául július 5. és 11. között így dolgozott: hétfőn 9.05—19.41- ig, keuden 6.18—17.40-ig, szer­dán 3. .2—14.55-ig, csütörtökön nulla órától 11.47-ig, pénteken 13.24—20.33-ig, szombaton lj.22—20.09 lg, vasárnap 5.47— 10.33-ig és 15.35—20.36-ig. Az említett hónapban két sza­badnapja volt, 4-én és 28-án. Azt hiszem, feltehetjük a kér­dést: sokallja-e valaki a nyolcezer forintot7 A motorvezetők és a jegy­kezelők pihenőszobájában, a B-’tths íny téren eléggé ideges a hangulat A beszélgetés résztvevői n m a pénzt keves­lik. Elszámolások garmadát rakják elém. Bizony gyakran van tévedés a számoszlopok­ban, hátrán ukra. Olykor a túlórákat nem 100 százalékkal, hanem kevesebbel számolják el. Bodor Béla tizennyolc éve motorvezető. Elémpenderül: A fegyelem két oldala — Nézze, itt a fizetési el­számolásom. A főnökünk azt mondta, hogy 12—13 ezret ke­resünk. Augusztusban 250 órát dolgoztam. A családi pótlék­kal együtt 8300-at kaptam. A cikk megjelenése után sok is­merős mondta, hogy te ne pa­naszkodj, ha ennyit keresel. — Fáradt vagyok — folytat­ja Takács Mihály. — A múlt hónap an 336 órát dolgoztam. Két szabadnapom volt. Én megértem a vállalat gondjait, a pénzt sem keveslem, de mégsem lehetne az embert, ha reggel végez, délutánra vagy estére visszarendelni. Sokszor nincs meg a nyolcórás pihe­nőidőnk. A vezető nyilatkozata és a dolgozók véleményei között — a keresetekre vonatkozó ösz- szeg nagyságán kívül — én nem fedezek fel alapvető el­lentmondást. A- azonban biz­tos, hogy ha munkafegye­lemről, felelősségről beszélünk, nemcsak a munkavállalók, ha­nem a munkaaaók fegyelmét, felelősségét is bele kell érteni. Vicsotka Mihály Túlságosan lassan orvosolták Kár, hogy nincs itt a Pá- lóczi! Most megyek utánuk a 43-as bungalóhoz. így, én mon­dom el, ami a begyünket nyomja — adja ki indulatát a szőke fiatalember. — Minket az 52-es építésvezetőségről ve­zényeltek ide, jöttünk is szíve­sen. Az a gondunk viszont, hogy még februárban leégett a brigádunk bódéja — ott, az 52-esen —, és csak a rajtunk lévő munkaruhánk maradt meg. De nem ám, hogy kap­tunk volna valami kártérí­tést!... A vezetőink még any- nyit sem szóltak nekünk azó­ta — hetünknek! —.hogy bik- mak. Pedig már július van! Ugye, ez nem igazságos? Ha az ember mérges, a munka sem megy rendesen. Pedig itt aztán...! Megnyugtatom, bizonyosan elintézik ügyüket, mire végre elmosolyodik Menyhárt La­jos ...” (Az idézet a Devizát is hoz a konyhára című riport­ból való, amely megjelent a Pest megyei Hírlapban, ez év július 10-én. ★ ,,... nagyon sajnálatosnak tartom, hogy az egyértelműen pozitív hangvételű cikkben egyik, névszerint megjelölt dolgozónk felelőtlen nyilatko­zata is közlésre került, s ez alkalmasnak mutatkozik vál­lalatunkról hamis, kedvezőt­len kép kialakítására... A cikk elolvasása után nyomban az ügy kivizsgálására adtam utasítást. A vizsgálat eredmé­nyeképpen megállapítottam, hogy az összes brigádtagnak — így természetesen Menyhárt Lajosnak is — március 19-én ezer forintot a káreset végle­ges rendezéséig1 kifizettünk, ezt a dolgozók aláírásukkal igazolták ... Utasítást adtam az Állami Biztosítóval törté­nő kárrendezési eljárás iríeg- gyorsításárd, és o felelőtlenül nyilatkozó dolgozónk felelős­ségre vonására. Jelen levelemet a vállala­tunkról kialakított kép he­lyesbítése céljából írtam, az­zal a kéréssel, hogyha erre mód és lehetőség van, levelem tartalmát néhány sorban az olvasóközönséggel közölni szí­veskedjék." (Vass Sándor, t a gödöllői Közén-magvarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat igazgatója. Kelt: 1982. július 26-án.) ★ Meglepődtem: milyen hibát vétett a cikk és mit a beszél­gető Menyhárt Lajos? Mit kell helyesbíteni? Nem égett le a bódé? Nem veszett oda min­den? Megkapták volna a kár­térítést a dolgozók, és félretá­jékoztatták az újságírót? Va­lóban felelőtlen vodt a „nyilat­kozó” — mint írja, a közmeg­becsülésre érdemes vállalat vezetője — és most felelős­ségre vonják? ★ — Magánál, a kubikosbri­gádban dolgozik Menyhárt La­jos? — Hát persze. — Milyen munkás? — Rendes gyerek, igyekszik, és hajt. — 'Olvasták-e a . megjelent cikket, amelyben a maguk ne­vében, közös bajukról nyilat­kozott? — Méghogy nyilatkozott? Beszélgetett. Mi nem szoktunk nyilatkozni. Olvastuk hát. — És mi volt a véleményük? — Igazat mondott. Mert le­het, hogy nem tartotta fontos­nak közölni azt az ezer-ezer forintot, mert az olyan kevés volt, hogy alig vehettünk érte bármilyen ruhát. Viszont mindenünk a tűzbe veszett. Aztán valóban csak vártunk, vártunk, És semmi! S akkor jött az a riport... — Volt következménye? — Kezdem a jóval. Augusz­tus 27-én, amikor a fizetésün­ket megkaptuk, a biztosító is küldte a pénzt. Kinek meny­nyi kára volt. Hétezer forint körüli összeg, többeket is meg­illetett, azért ennyi, mert le­vonták az előre kapott ezret. Nekem például, mert a rádióm és a tv-m is elégett, meg volt irhabundám is, több mint 21 ezer forintot fizettek ki. Mit móndjak? Ha késve is jött, megörültünk. — És mi volt a rossz? — Megúszta Menyhárt La­jos, ne féljen. Mondta az igazgatónk — mert itt volt egy termelési tanácskozásunkon —, hogy ilyet máskor ne tegyen; ehhez nem volt joga. Meg hát a vállalat...! Én aztán ezt továbbadtam neki, mint bri­gádvezető. De az építésveze-1 tőnk is szólt neki. Fő, hogy a pénzt megkaptuk! (Pálóczi Imre kubikos brigádvezetővel beszélgetett e sorok írója, szeptember 7-én.) ★ Szerencsére sem Menyhárt Lajos, sem az újság nem kö­vetett el hibát. Előbbi azért nem, mert csak a valót mond­ta, s ehhez joga van, kivált akkor, ha panaszát lassan, túl­ságosan lassan orvosolták Törvény biztosítja minden ál­lampolgárnak, hogy azzal be­széljen, akivel akar, arról, amiről akar, csak államtitkot ne áruljon el. Ez esetben ilyenről szó sem volt. ,i ★ Az újság sem hibázott, csat tette ami kötelessége: foglal­kozott a dolgozók panaszával; Ez pedig éppúgy érdeke az egyénnek, mint a vállalatnak.' Hiszen a vállalatnak is jő,' hogy felgyorsította az ügy in­tézését és mára megnyugodtak a kedélyek. Jóllehet, a cikk nélkül is rendbe hozták volna a dolgokat. Csak hát nem mind­egy, hogy meddig húzódik va­lami. A károsultaknak — mint a fentiekből tudjuk — több ezer, némely esetben húszezer forint feletti összeg járt. Miért is nyugodtak volna bele, hogy februártól júliusig (több mint öt hónap!), mindössze ezer fo­rintot kaptak?! Nem azokat illeti szemrehányás, akik ezt kifogásolják, hanem azokat, akik ráérősen intézik a dolgo­zók ügyét és még szemükre is vetik, ha panaszolják. Nem azért, mintha nem látták vol­na be a hibát. Csupán attól berzenkedtek, hogy a világ elá tárják! D. Gy. Meghosszabbítja a motorok életét Olcsó és nagyon takarékos Speciális, energiatakarékos kenőanyag gyártását kezdi meg hamarosan a Politúr Vegyipa­ri Szövetkezet. Az egységes súrlódás- és kopáscsökkentő adalék — amely Eska néven kerül forgalomba — az Autó­ipari Kutató Intézet munkatár­sainak találmánya. Kísérleteik eredményeként sikerült olyan kenőanyagot előállítani, amely­nek használata a belsőégésű Kesernyés-savanykás íze van Hazájában szívesen esziK A verőfényes, meleg szeptemberben termést érlelt a ká- moni arborétum egyik növényritkasága, az ébenfák nemzet­ségébe tartozó diospyros, az istenek eledele. A trópusokon ős­honos növényt a XVIII. században hozták be földrészünkre, a kevésbé-^romantikus névadással khaki-szilvának keresztelt gyümölcs a dél-európai országok piacán ősszel kapható. Ha­zájában sokoldalúan felhasznált népélelmezési cikk: fogyaszt, ják nyersen, készítenek belőle lekvárt, likőrt. A kámoni arborétumban álló egyetlen dispyros fa minden évben hoz termést, ám ez csak hat-nyolc évente érik be, a ritka eseményre legutóbb 1976-ban került sor. Az idén a le­velek között húsz-huszonöt díszeik a kesernyés-savanykás, alma nagyságú, paradicsom alakú, narancsszínű gyümölcsből. Fél öttől sötétedésig Amikor a titokról fagga­tom, váltig bizonygatja, nincs az ő életében semmi rendkívüli. A rendet, az örökös munkálkodást még otthon, Erdélyben, lakatos­mester édesapjától tanulta. Dr. Csedő Béla Csíkmena- ságban, 1902-ben, elsőszü­lött fiaként a nyolcgyerme­kes családnak látta meg a napvilágot. S ott ivódott vé­rébe az is, amit senki sem feledhet: egymást segíteni, gyámolítani kötelesség. Ez az erő vezette az elemiből az egyetem padjáig. Később fordult o világ sora, véle az embereké is. A háborútól való félelem hajtotta a csikieket is. Me­nekült a csikiekkel ö is, pe­dig feleség és két piciny gyermek nehezítette ván­dorúját. 1944-et mutatott akkor a naptár. 1945-ben, mikor az új rend éledezett, feje fölé fedelet, kezének, eszének '.unkát ajánlottak. Gyalog indult új otthoná­ba, Aszódra, ahol a járás főjegyzője lett. A Pest me­gyei Tanácshoz 1950-ben kbrült csoportvezetőnek. 1956 után pedig a pénzügyi osztály helyettes vezetője volt. egészen nyugdíjazá­sáig. Immár tizenhét éve nyug­díjas. Mégis — s ezt keve­sen mondhatják el maguk­ról — a tulajdonképpeni aktív munka a hivatalos pi­henővel kezdődött számára. Ugyan a szakszervezeti mozgalomban 1945 óta dol­gozik, s a megyei tanácson is mint szakszervezeti tit­kár tevékenykedett s a '.özalkalmazottak Szakszer­vezete Pest megyei Bizott­ságának elnöke is lett. A közéleti tevékenysége azóta is oda köti. 1965-ben válasz­tották meg az SZMT szám­vizsgáló bizottsága elnökévé. E tisztséget ma is betölti. A napja ma is úgy kez­dődik, mint sok-sok éve már. Reggel, amint virrad, s fél ötöt mutat az óra, be­kapcsolja a rádiót, s az első híreket hallgatja, ötkor kel, hatkor már vásárolni indul, hétkor pedig a szakszerve­zetbe. De előbb az újságot futja át. Mire a többiek kezdenek, már ismeri az aktuális eseményeket. Min­dig van valami teendő, mindig jönnek hozzá ap- róbb-mgyobb ügyekben. Meghallgat mindenkit, se­gít is mindig. Fél háromig dolgozik. A délutánokat a régi ismerő­sök körében, vagy a ház la­kóinak dolgaival tölti. Hosszú évek óta lakóbizott­sági elnök. Munkáját több­ször elismerték. Nem hiá­nyozhat azonbaú soha egyetlen ülésről sem, sze­rencsére élete során még egy napot sem mulasztott, betegség nem vette le lábá­ról soha. — Aki emberekkel fog­lalkozik, nem tudja a mun­kát félvállról venni — rali­ja. — Ez fiatalít. Munka nélkül nem élet az élet. Hatvan munkás éve ad nyomatékot a szov* k. Sz. M. motoroknál 5 százalékos üzem­anyag- és 30 százalékos kenő­anyag-megtakarítást jelent, s mintegy 50 százalékkal meg­hosszabbodik a motorok élet­tartama is. Az új hazai kenő­anyag kedvező tulajdonságai­val a világ élvonalába tartozó hasonló gyártmányokkal is áll­ja az összehasonlítást, s nagy előnye, hogy előállítása lénye­gesen olcsóbb — átlagosan 120 forint a személygépkocsikhoz szükséges egy-egy adag. , Kiszámították, hogy az Eska alkalmazása országosan a je­lenlegi évi 3 millió tonna üzemanyag-felhasználás mel­lett 150 ezer tonna megtakarí­tást eredményez. Kenőolajból az évi 216 ezer tonnányi fel- használást 64 800 tonnával csökkenti, a motorok élettarta­mának növekedése pedig esz­tendőnként 2—3 milliárd fo­rint értékű pótalkatrész beho­zatalát teszi feleslegessé, ösz- szességében az Eska hazai gyártásának megindítása és széles körű alkalmazása éven­te csaknem 140 millió dollár kiadásától mestesíti a népgaz­daságot. Használatának feltételei Is megvannak, az Armafilt Ipa­ri Szövetkezet ugyanis gyárt­ja azokat a lég- és olajszűrő­ket, amelyek a kenőanyag megfelelő hatásfokának bizto­sításához szükségesek. A Politúr Vegyipari Szövet­kezet a gyártást meglévő mű­szaki, technikai berendezései­vel kezdi meg az idén. Terve­zik azonban egy kísérleti üzem létesítését, amely 1984 végére a várható szükségletek 10 szá­zalékát kielégíti, mintegy 4 millió — 3 decis. félliteres és literes adag előállításával. A hazai ellátás mellett az Eskának megvan az esélye arra. hogy exportképes ter­mékké is váljon. Az őszi BNV-n ugyanis, ahol a szövet­kezet először mutatta be, nagy érdeklődést váltott ki a kül­földi szakemberek körében is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom