Pest Megyei Hírlap, 1982. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-13 / 240. szám

1982. OKTÓBER 13., SZERDA Egy tsz fúl a mélyponton Csak a szorgos munka segíthet Az 1982-es év bizonyára fordulópontként kerül be a ceglédi Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet tör­ténetébe. A mélyreható elem­zések azt mutatták, hogy a téesz gazdálkodása nem felel meg a követelményeknek, s így nem is csoda, ha a szebb napokat megért nagyüzem tavaly a megye utolsói között ballagott. Gépek vendégségben Hogy milyen lesz a jövő, ar­ról még korán lenne beszélni. Tény azonban, hogy amióta új vezetők irányítják a munkát, sók területen jelentős fejlődés tapasztalható. Az előrelépés természetesen nem megy má­ról holnapra: egy ilyen váltás Után szinte elkerülhetetlenek az új vezetési stílusból adódó nézetkülönbségek, sőt, bizo­nyára hosszabb időnek kell el­telnie ahhoz, amíg a most megválasztott, vagy kineve- vezett irányítók és beosztot­taik kölcsönösen megismerik, s a munkában partnerként fo­gadják el egymást Ha csak a gazdálkodás ered­ményeit nézzük, már ebben az esztendőben számtalan jel mutat arra, hogy a termelő- szövetkezet jó úton indult el. Sikeresen befejezték az ara­tást, július 31-én az utolsó szem gabona is a magtárban volt. Pedig a feladat nem volt kicsi; az idén összesen 470 hektárról kellett levágni a búzát, 100 hektárról az őszi ár­pát 200-ról a tavaszit, 56-ról a rozsot, 100-ról a zöldborsót és 170-ről a takarmányborsót. Pessze, ez csak a dolog lát­ványosabb része, mert a me­zőgazdaság egyik szembetűnő sajátossága, hogy — bár tevé­kenysége az évszakokhoz iga­zodik —, szinte alig van olyan időszak, amikor ne lenne va­lamilyen fontos munka. Az aratás mellett annak idején e£g$éden például a lucerna második kaszálása volt a leg- fotosabb teendő. A gazdaság nehéz helyzetén igyekeztek segíteni a szom­szédok is. A betakarításnál többek között a ceglélberceli termelőszövetkezet gépei ven­dégeskedtek, de érkezett kom- bájnos brigád Boldogkőváral- járól is. Hagyományosan jók a kapcsolataik a Ceglédi Állami Tangazdasággal, amellyel az idén a terményszárításra kö­töttek szerződést. Az utóbbi időben kezdeményezésükre jól képzett szakemberekkel erősí­tették meg a termelőszövetke­zetet. Mint Bódizs Antal, a nemrég megválasztott új el­nök elmondta, elengedhetetlen segítség számukra, hogy a megye párt- és állami vezeté­se rendszeresen értékeli mun­kájukat, s amennyiben szük­séges, támogatják az új veze­tés elképzeléseit. A hátralévő hónapokban szintén fontos feladata a nagy­üzemnek, hogy minden elve­tett mag termése a lehető leg­kisebb veszteségekkel kerüljön magtárba. Ottjártunkkor vág­ták a kukoricát, minden moz­gósítható tartalék a földeken dolgozott. Az idén 870 hektár­ról kellett letörni a tengerit, sajnos jóval kevesebbről mint tavaly. S a csökkenés» várha­tóan a jövőben sem áll meg — bár mielőbb tenni kell el­lene. Maguk hizlalják A 450 férőhelyes tehenészet­ben ebben az évben a tavalyi átlag túlteljesítésére készül­nek. 1981-ben 4700 liter tejet fejtek tehenenként, s most ezt szeretnék túlszárnyalni. A bi­kákat a háztájiba adják, az üszőket a tejtermelő állomány utánpótlására tartják, o feles­leget maguk hizlalják. Emel­lett 80 anyakocájuk és mintegy 1000 anyajuhuk tartozik még az állattenyésztési főágazatba. A juhásza ttal közelebbi el­képzeléseik vannak: most a legfontosabb az érdekeltség megteremtése, s ezáltal a gazda­ságosság javítása, s ennek ér­dekében egy gazdasági társa­ság létrehozását tervezik. A termelőszövetkezet ipari tevékenysége is jelentős. A fővárosban 600 dolgozót fog­lalkoztató szolgáltató részle­gük működik, de részt vesznek több társulásban is, így a VÖRSAS CT-ben, valamint a Rozmaring GT-ben. Az idén az alaptevékenységen kívüli mun­kalehetőségek fejlesztésére fordítanak nagy figyelmet, ezért egyebek között a Buda­pesti Háziipari Szövetkezet­tel közösen a téesz központjá­ban varrodát nyitottak. Mindenkitől elvárják Cegléden tudják, az ed­digi erőfeszítések legfeljebb arra voltak elegendők, hogy túljussanak a mélyponton. Ám ahhoz, hogy ismét a megye jobb nagyüzemei közé tartoz­zanak, még sok, a feladatokat tisztázó vitára, s nem utolsó sorban mindenkitől elvárha­tó több munkára, erőfeszí­tésre van szükség. Furucz Zoltán Az új varrodában Magyar-lengyel Parlamenti tárgyalások Az országgyűlés vendége­ként hazánkban tartózkodó lengyel parlamenti küldöttség — élén Stanislav Gucwával, a szejm elnökével — kedden megkoszorúzta a Hősök terén a magyar hősök emlékművét. Ezt követően Apró Antal, az országgyűlés elnöke, vala­mint Stanislaw Gucwa veze­tésével az Országházban meg­kezdődtek a magyar—lengyel parlamenti tárgyalások. A partnerek tájékoztatták egy­mást országaik belső helyzeté­ről; mélyreható eszmecserét folytattak a törvényhozó tes­tületek helyéről, szerepéről és tevékenységéről. Kifejezték szándékukat a két ország és törvényhozó testület kétolda­lú kapcsolatainak további fej­lesztésére. Végezetül a két tárgyalócso­port szakmai kérdéseket vita­tott meg. Szerelés előtt a szervo A Csepel Autógyár 5-ös számú gyáregységében készül a járművek keresett alkatrésze a szervokormány. Az összeszere­lése, az ellenőrzése precíz, pontos munkát kíván az ott dolgo­zóktól. A pontosság mellett a mennyiség sem utolsó szem­pont. Naponta mintegy hatvan darab 08-as kormány készül. Halmágyi Péter felvétele Grafitceruzától a napernyőig Csomag csusszan a görgőkön Sok szó esik mostanában arról, hogyan lehetne a vi­lágpiacon kelendőbbé tenni a magyar ipar termékeit. Gyakran kritizáljuk az elavult csomagolástechnikát, mely sokszor az áruink iránti érdeklődés, a vásárlás buk­tatója. Foton a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat üzemében a magyar ipar legkülönbözőbb gyárt­mányait teszik „fogyaszthatóvá” a hazai vagy külföldi piac számára. Itt kerülnek dobozokba, bá­lákba, ládákba az áruk és vár­ják a szállítást a grafitceru­A téesznek saját vágóhídja van Erdőst Agnes felvételei Egyetemisták a ceglédi határban Mennyit ér az őszi diákmunka? A címben foglalt kérdés ezekben a napokban jó né­hány mezőgazdasági szakem­bert és pedagógust késztet gon­dolkodásra. Általános és kö­zépiskolások, főiskolai és egye­temi hallgatók százezrei jár­nak most szüretelni, gyümöl­csöt szedni, segíteni a kukori­ca-, a cukorrépa-betakarítás­ban. Mennyit ér a munkájuk? A válasz, ahány gazdaság, ahány tanintézet, annyiféle le­het. Hisz’ a teljesítmény, a munkaszeretet sok mindentől függ. Például attól, mit látott otthon a gyerek, mennyre ve­szi komolyan a munkára ne­velést a tanári kar, de függ at­tól is, hogy van-e becsülete a diák-vendégmunkásnak a föl­deken. A tapasztalatok A Gödöllői Agrártudományi Egyetem vezetői a szokásosnál is jobban érdeklődnek e kér­dések iránt. Hiszen tanítvá­nyaik nemcsak egyszerűen diá­kok, egyetemi polgárok, de jö­vendőbeli agrármérnökök is. kém mindegy, hegy megsze­rettetik velük a mezőgazdasá­got, vagy éppen ellenkezőleg, elidegenítik őket szakmájuktól. S fordítva is fel lehet tenni a kérdést: árt vagy használ az egyetem tekintélyének, hogy diákjai kétkezi munkával is Segítik a mezőgazdasági mun­kát. Ez az oka, hogy a mezőgaz­dasági és gépészmérnöki kar professzorai, tanárai, dr. Nagy Emil rektorhelyettes vezetésé­vel a Ceglédi Állami Tangaz­daságban meglátogatta 300 diákját. Ott volt Csonka Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese, aki mint a gazdaság korábbi igazgatója, maga is bábáskodott a felső- oktatási intézménnyel kötött együttműködési szerződés lét­rehozásán. S elhívták erre a tapasztalatcserére több más mezőgazdasági nagyüzem veze­tőjét is: okuljanak a jó és rossz tapasztalatokból egy­aránt. Elégedettek-e az egyetemis­ták munkájával? A kérdés megválaszolására a legilletéke­sebb Arany Béla kertészeti fő­mérnök, aki szakmai irányító­ja a diákseregnek. — A napokban egy Debre­cen környéki gazdaság vezető­je panaszolta, az orvosnöven­dékek úgy helybenhagyták a szőlőt, hogy öt nap után el kellett őket küldeni. Az el­múlt öt esztendőben nekünk ilyen gondjaink nem voltak, se az egyetemistákkal, se a helyi ceglédi iskolásokkal. Csak a sztori kedvéért említem meg, tavaly az egyik fiatalember már az első napon megkérdez­te, szerintem mennyit érhet az ő napi munkája? Mondtam, úgy kétszáz forintot. No. mes­ter — hallottam némi töpren­gés után —, én adok magának hármat, s békén hagyjuk egy­mást. Ha előfordult is az előbb idézett példa, az állami gazda­ság igazgatója, Borsos Ferenc és a főmérnök szerint ma már az egész magyar mezőgazda­ság „meghalna” a diákok se­gítsége nélkül. Csonka Tibor helyi példával illusztrálta az előbbi kijelentést. Néhány esz­tendeje a gazdaság 2 ezer 200 dolgozója 200 millió »forint ér­téket termelt egy év alatt. Az­óta jó néhány melléküzemmel gyarapodtak, mégis 1860 em­ber hoz egymilliárd forintot. Szerencsésnek mondhatja magát az a gazdaság, ahova a jövendőbeli kollégák jönnek segíteni. A szakemberek sze­rint a gépész- és mezőgazdász­hallgatók teljesítménye nem marad el a „főállású” gyalog­munkásétól. Legfeljebb; mun­ka minőségét érheti kifogás. Bizony előfordul, hogy a nagy sietségben elmaradnak a für­tök, s vissza kell rendelni a brigádokat. Jövendőbeli kollégák Ahogy a kollektív szerződés előírja, teljesítmény szerint fi­zetik a fiatalokat. A legjobbak naponta több mint 20Ó forintot keresnek, igaz olyanok ír akad­nak, akiknek 70 forintra jön ki a napszámuk. A tisztességes fizetésen kí­vül az is ösztökéli a diákokat, hogy a gazdaság vezetőin kí­vül tanáraik is figyelemmel kísérik tevékenységüket. Aki nem állta meg a helyét, a nor­ma alsó határát sem érte el, e kút hetet nyáron szabad idejé­ben kell pótolni. Az egyetem vezetőivel együtt magam is láttam, tisztessége­sen dolgoznak a másod- és ne­gyedéves hallgatók, s mert ez így van, alig van ok vitára a gazdaság szakembereivel. De mint ahogy a korábbi ifjúsági parlamenteken is szóv' tették, most is állítják az egyetemis­ták, kár így elherdálni a szak­értelmüket. Szerintük nemcsak a szüretelő munkás, hanem az őszi munkák idején a trakto­rista is kevés az országban, s nekik erre is van jogosítvá­nyuk. Hiányolják, hogv a hely­beli agrárszakemberek nem ke­zelik kollégaként őket, pedig nem lett volna haszontalan egy pohár bor mellett elbeszélget­ni egymással. Elmaradt a disputa S mintha csak hallotta vol­na a kertészeti főmérnök, Ara­tó József, Komondi Márta, Magyart Imre és Vörösházi Ti­bor gépészhallgató szavait, ha­sonló dolgokról mesél Szeret­ték volna az utolsó r. '.pon fe­hér asztal mellett, a gazdaság vezetőinek jelenlétében meg­köszönni a munkát, átadni a legjobb brigádoknak a jutal­makat. A gyerekek azonban visszautasították az ajánlatot mondván, a pénzt kinn a föl­dön is megkaphatják. Kinek van igaza, kár is len. ne kutatni, hiszen abszolú! igazságok nincsenek. Felejteni ezeket az apró nehézségeket még nem szabad — állapítot­ták meg összegzésként az egye­tem s a gazdaság vezetői. Hi­szen azok a hallgatók, akik ma még csak két kezükkel segítik a mezőgazdaságot, holnap már lehet, hogy maguk is több száz diákmunkást irányítanak a földeken. Cs. A zától az antik bútorig, a por­celántól a textilneműig az ex­portra szállítandó áruk. Nem­rég nagy mennyiségben nap­ernyőt csomagoltak és indítot­tak útnak a Kanári-szigetek­re. Dobozok, ládák, bálák Az útra kész árut vámke­zeltetik, vagonírozzák, vagy kamionokba rakják. A fóti te­lepre érkezés után se a gyár­tónak, se a külkereskedelmi vállalatnak nincs több dolga, bár a csomagolás technikáját, a használandó anyagokat, a doboz, vagy láda méreteit és súlyát a munka megrendelője határozza meg. A telep hatal­mas raktáraiban főleg asszo­nyok dolgoznak. Most éppen textiltermékeket báláznak. Egy évvel ezelőtt még kéz­zel varrták össze a bálákat. Géppel ugyan sokkal köny- nyebb, nem kell emelgetni, forgatni a 60—30 kilós textil­mennyiséget, de akkor azért csinosabbak voltak a bálák. A gép nem tudja olyan pontosan követni a hajlatokat, a sar­kokat. A csomag továbbcsusszan a görgőkön, az automata pónto- lógép ráfeszíti a két műanyag­szalagot. Svédországba szállít­ják, ágyneműanyag van ben­ne. A szomszéd épületben, importból érkezett cipőket címkéznek. Téli viseletre, mű­bőr felsőrész, műanyag talp, mérsékelten vízálló — hirde­tik a mindenki számára jól is­mert és nem nagyon kedveli cédulák. — Havonta húsz vagon ci­pő érkezik hozzánk. Ez úgy 160 ezer pár. Nem minden árut kell címkéznünk. Vagy mert vízálló, vagy mert a fel­adó ezt már megcsinálta he­lyettünk. Ebben az esetben vámkezelés után ellenőrizzük a mennyiséget, adminisztrá­lunk. és terítjük az árut a nagykereskedelmi vállalatok­nak — mondja Bállá Károly, az üzem vezetője. Zümmögő targoncák A raktárak közti úton hal­kan zümmögve jön-megy a kéttonnás targonca. — Sokat segít a raktárai közti anyagmozgatásban. Nem mindig egyenlő mennyiségűén érkezik az áru, félév előd, de különösen november-decem­berben elárasztanak bennün két munkával. Minden válla­lat a mi lelkiismeretűnkre bízza a terve teljesítését? Az év utolsó hat hetében túlórá­zik itt mindenki. Gyakran szombat, vasárnap is be kell jönnünk. Tavaly decemberben a nagykőrösi Patyolat dolgo­zói is nálunk csomagoltak. Egy a cég, mint neve is jelzi, hat kisegítjük egymást — mondja az üzemvezető. Jó üzlet A következő műhelyben erős fenyőfaillat csap meg. Itt a tengerentúlra szállítandó árut csomagolják, fenyódesz- kák közé. A Szolgáltató es Csomagoló Vállalat hávom csomagoló üzemóoen knencvenkét ember dolgozik. Évi nyolcmillió fo­rint nyereséget termelnek. A minimális befektetései járó, kevés anyagokat igénylő, alap­vetően kézi munkára épülő csomagolás tehát jó üzlet. Mi­ért nem használjuk ki job­ban? Márvány! Ágnes Faiskolákból a kiskertekbe Gazdag a kínálat Megkezdődtek az előkészü­letek a facsemete- és szapo­rítóanyag őszi forgalmazásá­ra; a faiskolákban összeállít­ják az előzetes megrendelők listáját, előregyártják a fák nevét jelölő címkéket, felújít­ják, kijavítják a kitermelogé- peket. Amint a Keriforg-nai elmondták: október 15-én nyitnak a lerakatok, méghoz zá 50-nel több, mint tavaly, összesen 350 helyen árusíta­nak. Ennek eredményekén: növekedhet a forgalmazás színvonala, csökkenhet a sor- brnállás, A készletek alapján a kis­kerttulajdonosok számára igen gazdag az idei kínálat összességében 3,8 millió gyű mölcsfa, 4,8 millió bogyósgyü mölcsöt adó szaporítóanyag 11,5 millió szőlőoltvány vár majd eladásra. Legtöbb az almafacsemete, csaknem fél milliót árusítanak majd, kaj­sziból 145 ezer, szilvából pe­dig 125 ezer facsemetét hoz­nak forgalomba. Az őszi választékban olyan szaporítóanyagokat is talá­lunk, amelyek a korábbi évek­ben gyakran szerepeitek a hiánycikklistákon, így a többi között birsalma, dió, naspolya és tüske nélküli feketeszeder. Őszibarackból és cseresznyé­ből viszont előreláthatóan na­gyobb lesz az igény, mint amennyit a faiskolák adni tudnak. A Kertforg szaporítóanyag- előállítással foglalkozó taggaz­daságai rugalmasan alkalmaz­kodnak a kereslethez, s előre­láthatóan többfajta facseme­téből. elsősorban almából, szilvából és kajsziból a nagy­bani, vásárlóknak, kertbarát­köröknek kedvezményesen ad­nak termékeikből, sőt a tervek szerint esetenként a szállítás­ról is gondoskodnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom