Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-15 / 216. szám

1982. SZEPTEMBER 15., SZERDA Vitéz nem babái Gyermekkora világát eleve­níti fel a Hajdúnánáson élő Vitéz Istvánné, aki szabad ide­jében hajdani játékait formál­ja meg. A lopótökből, kukori­cacsutkából, kukoricaszárból, valamint különféle kelmékből készített játékok és figurák néprajzi gyűjteményekben és külföldi kiállításokon is szere­pelnek. Hívja a 33-43-22-est Szeptember 23-án a Petőfi- adón 20.35-kor ismét jelentke­zik a Hívja a 33-43-22-es tele­fonszámot című műsor. Ven­dégek: Árkus József, a Ludas Matyi főszerkesztője és Békési László, a budapesti pártbizott­ság titkára, a Magyar Atléti­kai Szövetség elnöke. Játszani tudni... Nem nagy titok és mégis tagadják!? A Kis herceg író­ján kívül (Antoine DeSaint- Exupery) alig ismerek olyan felnőttet, aki minden megfon­tolás nélkül bevallja: ifjabb kortársaim között olykor meg­magyarázhatatlan hiányérze­tem támad: furcsamód ilyen­kor nem másokkal, önmagám­mal szemben. Nem mintha máshol vagy máskor nem történhetne meg ilyesmi, de ez az érzés annyi­ban erősebb a többinél, amennyiben annak felismeré­se foroghat kockán, hogy a gyerekek tudnak valami olyat, tudnak valami olyanról, amit a felnőttek többsége már ré- gesrég elfelejtett: játszani! Er­ről gondolkoztam a minap a Szőnyi István Emlékmúzeum színháztermében, a felfedezés erejével ható gyermekrajzok, festmények, játékok láttán. A zebegényi műhely általános iskolásainak kiállításán olyan alkotásokat elemezhettem, mint Csontváry cédrusainak, Paul Klee Az éjszaka virágai című képének egy-egy kivé­teles szépséggel értelmezett vízfestéses változatait. Vagy azokat a meseillusztrációkat — a Két bors ökröcskéről, a János vitézről —, amelyek felismerhetőségük ellenére is egy új mesevilágba kalauzol­ták el kíváncsi látogatóikat. S nem lehetett figyelmen kívül hagyni az ősi játékkészítés alapján összeállított fakanál- és csuhábabák mókás figu­ráit sem. A gyerekek munká­jának módszereiről a színek és formák sokaságától változatos batikok árultak el a legtöbbet. Ez a több százéves jávai tex­tilfestési eljárás a gyerekfan­tázia leghálásabb követője. Hogy milyenek voltak való­jában ezek a művek? Minden bizonnyal olyanok, amilyenek­nek alkotóik szánták. Olyan esetlenek és olyan kecsesek, olyan csúnyák és olyan kedve­sek. Egyszóval különböztek mindattól, ami művi és mes­terkélt. Sugárzott belőlük az, ami a gyerekek világot felfe­dezni vágyó gondolkodásának titkos sajátja: a dolgokat meg­szólítani, nevükön nevezni; a tényeken túl megismerni a va­lóságot, s felmutatni úgy — tisztán és velősen —, ahogy azt az én látja. De hogyan és mit lát ez az én? Minden bizonnyal úgy és azt, ami a legegyszerűbb gye­rekrajzokon is megfigyelhető. A tárgyak, élő alakok rajza a legritkább esetben hasonlít eredetihez. Egyszerre több és kevesebb annál. Kevesebb, amennyivel rajzolójuk tapasz­talatlanabb a nála idősebbek­nél. És több, amennyiben ter­mészetesebben, hitelesebben informál a felnőtteknél alko­tójuk életéről. Arról az élet­ről, amelynek legfontosabb ré­sze a játék. Az a tevékenység, ami a felnőtté válás folyama­tában elveszni látszik. De bár­mennyire is igyekezünk mi, felnőttek, a játszani tudás ké­pességét elveszíteni, nemigen sikerülhet. A felnőtté válás és a ját­szani nem tudás fogalmai közé mégse tegyünk egyenlőségje­let. Azért, mert hihető, hogy még ma is többen vannak azok, akik a tovább játszó felnőtt gyermek legendás jelzőjét fenntartás nélkül vállalják. Aszerint tudnak élni, ahogy legbelül az a valami diktálja. Németh Péter Mikola Népi muzsikusok versenye A Pest és Békés megyei fo­gyasztási szövetkezetek szövet­ségei. a Kodály-centenárium alkalmából népzenei vetélke­dőt hirdettek. A versenyt a két megye szövetkezeti né­pi és cigányzenekarai, vala­mint nóta- és népdalénckesei számára írták ka. A hagyomá­nyos éttermi muzsikálás leg­jobbjait arra inspirálták, hogy műsoraikat még inkább állítsák a magyar népzenei hagyo­mányok terjesztésének szolgá­latába. Így került a bemuta­tásra népdalcsokor, verbunkos muzsika, s Kodály zenéiének népi zenekarokra átírt néhány darabja. Fejlődő együttesek Nagykorra adott otthont a versenyben részt vevő zeneka­rok és szólisták szereplésének. A zeneiskolában a meghívott vendégek és a zsűri előtt két- két Békés, illetve Pest megyei zenekar, s két-két énekes mu­tatkozott be. Elsőként a kis- kunlacházi Kiskun étterem Máté János prímás vezette ze­nekara sorakozott fel. Az együttes három vonósból — hegedű, brácsa, nagybőgő —, egy klarinétosból és egy cim­balmosból áll. Feltűnően jól összeszokott a vonósok játéka, míg a klarinét néhol em>om- ja a prímást. Lenti Istvánné, a Tápió menti népi együttes szólistája. Előadását a hagyo­mányok ápolása, az igazi né­pi énekes stílusa jellemezte. A füzesgyarmati Bocskay vendéglő zenekarát Bogdán Jó­zsef prímás irányítja. Egy tercprímás, két brácsás, egy nagybőgős, egv klarinétos és egy cimbalmos tagja még a bandának, akik csaknem húsz éve játszanak együtt. Hangú latos muzsikálásukból Né­meth—Csámpai: Emlékezés Bi hari Jánosra című darabja aratott nagy sikert, s a zsűri külön kiemelte a bőgős remek technikáját. Andó Mihály nó­taénekes sok éve szórakoztat­ja a közönséget. A teremben a versenyláztól, s a szeptemberben ilyen hév­vel ritkán sütő naptól szinte felforrósodott a levegő. A ceg­lédi Alföld étterem zenekara koncertpódiumon is méltán si­kerre számító, igényes műsort választott. Zsákai Ferenc prí­más telt. ió hangzású zenéi játsszat. Különösen Liszt II. Magyar rapszódiájának elő­adása volt kiforrott. Kökény Ernő nemcsak kitűnő brácsá- zásával, hanem az igényes mű­sor betanításával is segítette társait, akiknek mindegyike jól felkészült muzsikus. Gaál Károlyné, a Tápió menti népi együttes szólistája. A termé­szetes egyszerűséggel, szépen éneklő fiatalasszony előadása és a zenekar aláfestő muzsi­kája hangulatos perceket ho­zott. Hagyományok ápolása A békési Pinceborozó zene­kara két évtizede alakult. Pa­lotai Dezső nem véletlenül kapta meg a kiváló prímás el­ismerést, mert minden mozdu­latát, szemvillanását értik társai, s ezért is játszanak olyan jól együtt. A zenekar­hoz a hagyományos népdalok, nóták állnak közel, de megol­dották a kötelező műveket is. Pál Olga énekét összeszokot­tam, az énekes teljesítményé­nek hangsúlyozásával segítet­ték. A zsűri — Halkovícs János, a Magyar Rádió népzenei osz­tályának helyettes vezetője: Berki László, a Magyar Állami Népi Együttes vezető prímása és Ötvös László zenetanár — szakmai értékelésében kiemel­te a verseny jelentőségét a zenekarok további fejlődésé­ben. Felhívták a figyelmet az eredményekre és a hibákra is A Toldi Miklós Élelmiszeripa­ri Szakközépiskola aulájában megtartott gálán Kalló József, Nagykőrös város Tanácsának elnökhelyettese mondott be­szédet, majd Tuza Sándorné dr., a Pest megyei MÉSZÖV elnö­ke átadta a díjakat. Az egye­sített cigányzenekar Berki László vezetésével mutatkozott be. Valamennyi együttes és énekes műsorának legemléke­zetesebb számaival járult hoz­zá az est sikeréhez. A ven­dégként fellépő Talabér Erzsé bet magyamóta-énekes záró­műsorára csak jóval tíz óra után keiülhetett sor. Pintér Emőke Közös hálózatok Vácott Könyvek kettős körben A Mártírok útján levő épület fennállása óta mindig katonai célokat szolgált: előbb lakta­nya volt, aztán békésebb sze­repében honvédségi klub. Most már két éve könyvtár. Nehéz megállni, hogy ne kí­vánjunk hasonló változásokat a világ minden pontján. Ebben a váci épületben a könyvek, az emberiség szellemi kincsei vették át a hatalmat; és nagy­szerű feltételek között. Elag­gott épületből költözött át a bibliotéka, amely egyként szolgálja a város és a járás harmincöt településének mű­velődését. Az intézményben dolgozó tizenhét főfoglalkozá­sú könyvtárosnak nem volt szokatlan a kettős feladat, hi­szen korábban is ezt a szerep­kört töltötték be. A frissen birtokba vett. korszerűen át­alakított létesítmény által kí­nált lehetőségek mégis megkö­vetelték — legalább részben — a munka módosítását. Ahogy mondani szokták: a könyvtárosoknak be kellett lakniuk a könyvek új ottho­nát. A csúcs közelében A külső képével is vonzó épület földszintjén helyezkedik el a kiállítóterem. az ötven— hatvan 'érdeklődőt befogadni képes előadó- és fotószoba. Az első emelet java részét a kölcsönző tér. a másodikét az olvasóterem foglalja el. A jó szakmai munka feltételeit biz­tosítják a feldolgozó helyisé­gek, raktárak és az irodák. S amiről ritkán esik szó: az át­építésnél gondoltak arra is, hogy pihenőhelyiséggel és me­legítőkonyhával tegyék kelle­messé a munkahelyi körülmé­nyeket. Indokolt volt a gon­doskodás, mert a könyvtárosok mindennap reggeltől este hét óráig várják az olvasókat. A kedvezőbb feltételek ha­tása az eredményekben is meg­mutatkozik: tovább emelkedett a rendszeres olvasók aránya, alaposan meghaladva a megyei átlagot, a lakosság tizenhét szá­zaléka tagja a könyvtárnak, s vannak időszakok, amikor na­ponként kétszázan kölcsönöz­nek olvasnivalót. A választékra sem lehet panasz: a könyvál­lomány megközelíti a kilenc- venezret és százkilencvenhét féle újságban, folyóiratban böngészhetnek az érdeklődők. A váci könyvtár tevékenysé­gében néhány példamutató sa­játosságot is felfedezhetünk. Sikerült megoldaniuk a köz- művelődési és az iskolai könyvtári hálózat összevoná­sát, és ez a módszer javulást eredményezett mind a szakmai irányításban, mind pedig a könyvellátásban. Ennek is kö­szönhető, hogy az általános is­kolai tanulók több mint két­harmad része tartozik az ol­vasók táborába. Ugyancsak — sajnos — egyedi megoldás, hogy a járás könyvtárait a települések föld­rajzi elhelyezkedésének meg­Rádiófigyelő JELENIDÖBEN, a tiszai ha­józásról. E sorozat időről-idő­re olyan témákat dolgoz fel, amelyek látszólag ugyan éle­tünk, gazdasági fejlődésünk kevésbé jelentős tényezői, mégis érdemes azokra odafi­gyelni. Kardos Ernő jól szer­kesztett, lényegre törő riport­műsorában ez alkalommal a tiszai hajózás mostani halódá­sáról, az újraélesztés lehető­ségeiről volt szó. Hazánk második legnagyobb folyóján emberemlékezet óta mindig is volt hajózás. A vízen szállították az Alföldre a Kár­pátok fenyőit és fordítva, fel­felé az alföldi búzát. Az ipar fejlődésével a szállítási lehe­tőségek — s immár nemcsak a Szovjetunió és Magyaror­szág között — kibővültek. Pél­dául számos szolnoki és sze­gedi vegyiüzem most úgy jut a más kontinensről származó alapanyaghoz, hogy azokat Ju­goszláviából. jobb esetben a Csenel-szigeti dunai szabadki­kötőből vagonokban viszik a Tisza mentén települő gyárak­ba. Azt hihetnénk, hogy a fo­lyóban kell keresni a hibát. Pedig erről igazán nincs szó, hiszen a hajók évente átlago­san 260—280 napig zavartala­nul közlekedhetnek. Igaz, a ki­kötői berendezések hiányoz­nak, de ezek is csak azért, mert az elmúlt két évtizedben sorra hagyták tönkremenni azokat. A tiszai hajózás visszafejlő­désének —állítja jó néhány ér­tő szakember — a korábbi gaz­dasági szabályozás az oka, amelyik elszakadva a valódi költségektől, gazdaságosabb­nak mutatta a valójában sok­szorta drágább közúti és vas­úti szállítást. Ha ez így van, akkor legalább most kellene menteni a menthetőt. E riport bizonysága szerint azonban egyelőre senki sem akad, aki felvállalná a tiszai hajózás fej­lesztését. VÁLLALOM. A megrázó do­kumentumműsor egv nő törté­netét elevenítette fel, aki el­vesztvén egy baleset következ­tében meghalt kamasz fiát. sú­lyos betegséggel küszködve is vállalta, hogy nem fiatal kora ellenére, élete veszélyeztetésé­vel gyereket szül. A riporter felelően négy alközpont köré csoportosították. Vác, Szob, Vámosmikola és örbottyán könyvtára körzeti funkciót tölt be: a helyi igényeket fi­gyelembe véve, ezek a kiemelt bibliotékák rendelik meg az olvasnivalót a hozzájuk tarto­zó könyvtáraknak, sőt kataló­gus-kartonokkal ellátva szállít­ják ki a könyveket. Az általá­nos szakfelügyelet mellett, végső soron ezt a tevékenysé­get is a Kovács József né ve­zette módszertani csoport irá­nyítja. A nyitott ház A Vác városi és járási könyvtár több értelemben is kettős körben látja el felada­tait: városi keretek között a közművelődési és iskolai háló­zat működésének egységesíté­sével, illetve járási szinten a körzeti könyvtárak szervezeté­vel. Ez már önmagában is szak­mai nyitottságot tételez fel. Mindezekkel egyenragú kér­dés, hogy a könyvtár miként illeszkedik a város kulturális életének egészébe? — Erről igazán érdemes be­szélgetni és jót is, rosszat is mondhatok — kezdte a vá­laszt Mátyus Ottilia, az olvasó szolgálati csoport vezetője. — Az örvendetes, hogy megszok­ták, megszerették az olvasó­termet, gyakran tizenöten— húszán is ülnek, és nemcsak diákok. Előfordulnak különle­ges kérések, de ehhez a járás minden olvasójának joga van: jelenleg két bibliográfiát ké­szítünk magán kérésre, az egyiknek a témája a magyar— francia kapcsolatok a korai Árpád-korban, a másiké a vé­dőnők szerepe az elmaradott néprétegeknél. Ez utóbbit Ve­rőcemarosról igényelték. — A szervezett formákra, az intézményekkel kialakított kapcsolatokra ugyancsak em­líthetek példákat — folytatta a csoportvezető. — A földszinti kiállítótermünkben évente tíz tárlatot rendezünk, ezek közül általában kettőt a mű­velődési központ, négyet pe­dig a múzeum, természetesen a mi közreműködésünkkeL Ugyancsak a művelődési köz­ponttal közösen sikerült meg­oldanunk a könyvtár vasár­napi nyitvatartásának problé­máját: kaptunk náluk egy he­lyiséget, ahol kézikönyveket, újságokat és folyóiratokat he­lyeztünk el, amelyek az olva­sók rendelkezésére állnak. Mi pedig hét közben helyet adunk a művelődési ház egy-két klubjának, szakkörének. Ná­lunk működik a Múzeum Egyesület is, amely a közel­múltban alakult újjá. Az pe­dig igazán magától értetődik, hogy segítünk a művelődési ház és a múzeum propaganda- munkájában, és ezt viszdnoz- zák is nekünk. Még néhány lépés Vácott a könyvtár működé­sének feltételei majdnem opti­málisak, mert a jó technikai adottságok mellett 637 ezer forintot fordíthatnak évente az állomány gyarapítására. S az is igaz, hogy az iskolai könyv­tárak látogatottságát is szá­mítva az olvasók aránya meg­haladja a negyven százalékot. Azonban a felnőtt olvasók szá­mával így sem lehetnek elé­gedettek. A beszélgető partne­rek — most és korábban is — megjegyezték, hogy a tovább­lépés lehetősége a közművelő­dési intézmények és a társa­dalmi szervezetek még szoro­sabb együttműködésében rejlik. Meg kéne még tenni azt a né­hány lépést. S ha már a kapcsolatokat emlegettük, érdemes megje- jegyzni, hogy a városi és já­rási könyvtárral egy épület­ben működik, ugyancsak 90 ezres könyvállománnyal az SZMT könyvtárának kiren­deltsége. Ez a két hálózat azonban versenytársi párhuza­mossággal dolgozik egymás mellett... Kriszt György egyfelől mikrofonjával végig­kísérte az eseményeket, más­részt arra volt kíváncsi, mi késztethet egy embert arra, hogy ilyen nehéz körülmények ellenére is megküzdjön a gyer­mekáldásért. A történet szóról-szóra igaz, a befejezése pedig szinte me­sébe illő. Mert nemcsak egy gyermeket sikerült világrahoz- ni, hanem két csecsemővel gyarapodott a család. Sőt, ez a csupa szív, csupa becsület asszony — talán pótlandó el­veszett fiát is — örökbe foga­dott két állami gondozottat is. Alighanem a közvélemény haragját vívja ki, aki e meg­ható, könnyfakasztó történet után hangot ad kételyeinek. Természetesen nem arról van szó, hogy ne hajolnánk meg tisztelettel a műsor főszerep­lői előtt, s arról sem, hogy ne állíthatnánk a történetet pél­daként mindenkinek. Csak egy kicsit úgy éreztük, Hegyi Im­re könnyen engedett a kínál­kozó lehetőségnek, s túlságo­san is hollywoodi módon hang­szerelte a történteket. Csulák András MOZIMŰSOR SZEPTEMBER 16-TÖL 22-IG ABONY 16—17: ... és megint dühbe jövünk 18—19: Nürnberg 1946 20—21: Csillagok háborúja I—II. BUDAÖRS 16: Cseresznyefák* (du.) 16—19: Lándzsák hajnalban* 20—21: Nyolcvan huszár I—II, CEGLÉD, Kamaraterem 16—22: Sárga elefánt (du.) 16—19: Vasárnapi szülők** 20—22: Néhány interjú magánügyben (este) CEGLÉD, Szabadság 16—19: A karatéző Cobra 20—22: Csak semmi pánik, itt vagyok DABAS 16—IV Tűzszekerek 17: Hasonmás (du.) 18—19: Szicíliai balhé 20: A nagy balhé DUNAHARASZTI 16—19: Földrengés Tokióban 20—21: A vőlegény DUNAKESZI, József Attila 16: Az inkák kincse 19: Rocky* 20: A Hold I—II.*** 22: Alma* DUNAKESZI, Vörös Csillog 16—19: Dögkeselyű* 18—19: Start két keréken (du.) 20—21: Éjszaka történt ÉRD 16—17: Nyolcvan huszár I—II, 19: A korona elrablása, avagy . .. 20—21: Szóljon a rock* FŐT 16— 17: A vágtató huszárosztag I—II. 18—19: Kramer kontra Kramer* 19: Vük (du.) 20—21: Dögkeselyű* GÖDÖLLŐ 16: Baracktolvaj** (du.) 16: Az éjszaka a betyároké* (este) 17— 19: Rohanj velem (du.) Egy zseni, két haver, egv balek (este) 20—22: Fehér farkasok (du.) A remény joga (este) GYAL 16—17: A dzsungel könyve 18— 19: Tűzszekerek 20—21: Szicíliai védelem LEÁNYFALU. Kertmozi 16— 17: Tűzharc* 18—19: Az Olsen banda boldogul MONOR 17: Illúzió* (du.) 17— 19: Kéjutazás Las Palmasba 18— 19: A kapitány kalandjai (du.) 20—22: ... és megint dühbe jövünk MONOR. Kertmozi 17— 19: Szelíd motorosok»* NAGYKÁTA 16—19: Kalózok Jamaicában 20—21: Ordasok között NAGYKÖRÖS, Arany János 16—19: Csak semmi pánik, itt vagyok 20—22: Amerikai nagybácsim* NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi 16—22: Hugó, a víziló (du.) 16—17: Ruszalka meséje (este) 18— 19: A nagy éjszakai fürdőzés (este) 20—22: A kígyótojás*** (este) PILISVOROSVAR 16—20: Az álmatlan fülesbagoly (du.) 16—18: Dögkeselyű» (este) 19— 20: Hárman a slamasztikában (este) POMAZ 16—17: Apaszerepben 17: A baracktolvaj* (du.) 18—19: Honda-lovag 20: Egy zseni, két haver, egy balek RÁCKEVE 16—17: Arnyéklovas I—II.* 18—19: Fehér farkasok 20— 21: A domb** SZENTENDRE 16—22: Ben Hur I—II. SZENTENDRE. Autós kertmozi 16—22: Pucéran és szabadon* SZIGETSZENTMIKLOS 16—17: Fehér farkasok 18—19: A cárlány és a bét dalia (du.) Arnyéklovas I—II.* (este) 20—21: Honda-lovag TAPIÖSZELE 16—17: Nyolcvan huszár I—n. 18—20: Hárman a slamasztikában VÁC, Kultúr 16— 19: A seriff és az Idegenek 20—22: A vágtató huszárosztag I—II. VÁC, Madách Imre 17— 18: A Hold I—II.*** VECSÉS 17- 19: A vőlegény 18— 19: Robinson Crusoe (du.) 20—22: Lándzsák hajnalban* VECSÉS, Kertmozi 16—17 és 19: Rendőrök háborúja** * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. •• Csak 16 éven felülieknek. •*• Csak 18 éven felülieknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom