Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-08 / 210. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 8., SZERDA Gazdát cserél minden áru A nagy piac emberrengetegében Már kora reggel nagy a forgalom a piac kis utcáin Használtakká a feeltfean A közelmúltban nyitotta meg Kertész Sándor kiskereskedő a Damjanich tér 21. szám alatt használtcikk-kereskedését. Az új üzletben főleg régiség és antik bútor vétele és eladásával várja vásárlóit. Hancsovszki János felvétele Éveken át csak a lévelek jöttek Építőkre várnak a lakók Jegyzet finfő példák Kerülném a piaci konfliktusokat, de nem lehet. Lassan már minden kereskedővel volt vitám, pedig ez egyáltalán nem előnyös. Ha eddig ugyanis arra panaszkodtunk, hogy az állami kereskedelem fejlődésének egyik gátja a hiányzó konkurrencia, most arra panaszkodhatunk, mondjuk, a deákvári piacon, hogy a , kiskereskedők egyike, másika úgy viselkedik, ahogy a monopolhelyzetben levők szoktak visszaélni előnyös helyzetükkel. Ha elihez még a tulajdonosi gőg is párosul, akkor pedig végképp meg lehet az okunk az egyelőre tanácstalan és tehetetlen mérgelődésre. Annak, hogy az egyik zöldségkereskedő fintor- gott, amikor azt kértem: lékelje meg a dinnyét, van már pár éve. Aztán persze, mivel nem vittem el a túlérett és éppen ezért ehetetlen gyümölcsöt, kiabálni kezdett velem. Így aztán nem vásároltam nála vagy másfél évig. Azóta már mindketten elfelejtettük az esetet, s vissza is kellett hozzá mennem, mert a szemközti elárusítóhelyen nagyjából hasonló eset kapcsán bántottak meg, s most oda nem megyek, ha csak nem muszáj. De ez az, hogy néha muszáj, s ez a legkellemetlenebb. A minap családunk legidősebb tagja jött haza Kisírt szemmel, s azt panaszolta, hogy őszibarackot szeretett volna vásárolni, de kemény, zöld példányokkal akarták telerakni a szatyrát, mire azt kérte: ha lehet, puhább, érettebb gyümölcsökből adjanak neki. — Mit gondol? — ripa- kodtak rá a pult mögül. — Otthon talán különbet fogyasztott, mint ez? Ha netán kételkedtem volna a történet hitelességében, s az idős ember érzékenységét feltételeztem volna az elmondottak mögött, a deákvári piacon uralkodó szokásokról és modorról magam is meggyőződhettem szeptember ötödikén délelőtt 9 óra tájban, amikor a Pest megyei Zöldért 313. sz. boltja előtt — egyedül ez volt nyitva — hosszú sorok álltak. Három szál, csokorba kötött petrezselymet választottam ki megvételre, mert az hiányzott a sárgarépa mellé, amit már előző nap hazahoztam a kerti ágyá- sokból. Az elárusító hölgy tudomásul vette a szándékomat, majd eltűnt a raktárban. Amikor előjött, négy darab sárgarépát tett a petrezselyem mellé, majd közölte a köteg árát. — Tévedés — mondtam. — Répám van otthon, csak a petrezselyem kell. — Külön nem adhatom — közölte —, csak együtt, ezt is meg kell vennie, mert másként nem tudom kiszámítani az árát. Tette velem mindezt a piaci felügyelő szeme láttára, akinek nem volt hangulatom kikérni a véleményét, csak a magamét mondtam meg elég vastagon, az efféle kényszer és árukapcsolás hatására. Most csak azon tűnődöm ha nem tudja kiszámítani egy kereskedő, aki mellesleg önálló üzletet vezet, hogy mibe kerül három szál petrezselyem, ha netán a vevő sárgarépa nélkül kéri, akkor mit tanult, hogy vizsgázott, hogy szerzett bizonyítványt a kereskedelmi szakiskolában? Bár van még kereskedő a deákvári piacon, akinél vásárolhatok, mert kapcsolatunkat nem terhelik hasonló viták, s szeretném remélni, hogy nem is fog- iák. Az viszont bizonyos, hosv a naoról napra előforduló tünetek kezelésére időben kell gondot fordítanunk, nehogy gyógvítha- t.atlan beiegsépc'é válianak. Kovács T. István Vácott péntek a nagypiac napja. A főbejárattól jobbra az árkádok álatt szegényesen berendezett kis szoba. Az asztalnál pénzt borítékoló fiatal férfi ül: Solti András piaci felügyelő. — A helypénzt szedők ma korán kezdtek, és talán már el is fogyott a munkájuk. Ilyenkor a standokat elfoglalják a hátikosarakkal, zsákokkal, rekeszekkel fölpakolt őstermelők, kofák, alkalmi árusok. Ma háromszáz körül van az őstermelők száma és körülbelül még egyszer annyi a vásárlóké. A keddi piac nem mindig nagy és általában csak zöldáru van. Pénteken viszont megduplázódik az árusok száma és jóval több a vevő is — mondja a fiatal piaci felügyelő, aki csak pár éve tölti be ezt a tisztséget, de kellő piaci tapasztalattal rendelkezik, minden árut ismer, amint hogy ismeri a visszatérő árusokat, a törzsvevőket is. Tízezer uborkáért — Még nem találkoztam olyan szabálysértővel, aki vonakodott volna kifizetni a helypénzt. Olyan már akadt, hogy valaki kocsival akarta az öt-tíz kilóját a standig szállítani, vagy a fogászatra menők a piac területén vélték biztonságban a kocsijukat. Ilyen esetekben, mivel ez tilos, bírságolunk, mert a gépkocsik a szűk helyen nagyon akadályozzák a gyalogos közlekedést. — Gondok, tervek, lehetőségek? — Amint látja, kinőttük a piacot, kicsi a területünk. Az árkádok alatti üzletek áruellátása nehézkes, zsákutcából történik, ami tőlünk vesz el területet. Hamarosan új, tetővel ellátott árusítópadokat kúpunk. Több helyen járda- javításra, -aszfaltozásra lenne szükség. Ebben az évben három higanygőzlámpát kaptunk az eladótérbe, ami a korai téli árusítást teszi majd lehetővé. A terület tisztántartásáról két fő gondoskodik. A hulladékok tárolására konténereink vannak. A piac területén két helyen van vízvételi lehetőségünk. Nagy a forgalmunk egész évben, amit az év augusztusáig szedett pár forintos helypénz is bizonyít, összesen 343 ezer forint gvűlt össze. Nemcsak a váciak jönnek ide. sok a környékbeli, de távolabbról, Galgamácsáról. Csitárról is vállalják az autóbuszozást, vonatozást. Ennek örülünk, mert bővül a választék. A gyakran idejáró háziasszonyokat már név szerint is ismerem, akik üres kézikosárral, szatyorral jönnek, hogy egy fél óra múlva megrakodva siessenek hazafelé. Most a lecsókészítés, a befőzés időszaka van. Paradicsom, paprika van bőven. Az árak is elfogadhatóak. Mint két jó szomszéd, így beszélget az árukínálás közben egymással a távoli községekből jött galgagútai Karman Jánosné nyugdíjas és a vácrátőti özvegy Lukács Jó- szefné. Előttük szép, friss szőlő, uborka, torma, tojás. A két népviseletbe öltözött, idős asszony évek óta hordja termékeit a piacra. A bejárathoz közel idős, mosolygós néni burgonyát, paradicsomot, uborkát kínál. Megtudom: Kovács Jánosné és Galgamácsáról jött. — Miért nem az Áfész- nél értékesíti a termékeit? — Adok én át annak is — mondja. — Nyolcszáz négyszögölön kertészkedünk. Helyben több mint tízezer forintot kaptam a szerződtetett uborkáért, de hozok be is, mert itt néha a dupláját is megkapom. Megéri a fáradságot. A gödi termelőszövetkezet húsbódéja előtt sorban állnak az asszonyok, az eladó hölgy különlegességeket szolgál ki. — Nálunk mindig kapható birka- és malachús, valamint belsőség. Az ellátásról folyamatosan gondoskodik a termelőszövetkezet, így nem csoda, ha sorban állnak. Türelmes sor Borostás arcú idős bácsi a stand mögött, előtte újságpapírra teregetve friss tőkegomba. fiatal hölgy jön, az ötven forintra tartott gombát lealkudja negyvenre. Kér egy kilót. A bácsika nyugtalanul bíbelődik. Kiderül, hogy nem ismeri a mérleget. A vevő mosolyog, kiméri az egy kilót, fizet. — Tegnap szedtem — mondja Jancsók János — Ös- agárd környékén. Sokat kell ám menni a derékig érő fűben amíg az ember megszed tíz kilót. Egy éve egyedül élek, a feleségem meghalt, így próbálom kiegészíteni a nyugdíjamat. A bejáratnál kis üzlet, Pulker Károly használtcikk- kereskedése. Szélesre tárt ajtó hívogatja a vevőket. Bent a tulajdonos feleségét kérdem. — Mit árusítanak? — Mindent eladok, még magamat is — viccelődik, aztán fülig pirulva komolyra fordítja a szót. — Árusítunk ruhaneműt, dísztárgyakat, bútort, könyvet, hanglemezt, műszaki cikkeket. — Honnan szerzik be az árut? — Itt helyben hetente három alkalommal felvásárolunk. Ezzel biztosítjuk az utánpótlást. — Mióta foglalkoznak használt cikkek árusításával? — 1976-tól — válaszolja, miközben egy idős nénitől átveszi az eladott tarka szok- nyácska árát. — Nagyon sokan vásárolnak nálunk, szeretem ezt a piaci forgatagot. Fél tíz, a piaci felügyelő irodája felé tartok, még benézek az Áfész 12. számú pecsenye- sütőjébe. Türelmesen állnak sort a már megtelt szatyrokkal az asszonyok és férfiak. — Finom pecsenyénk, sült kolbászunk, sült májunk van — mondja Szabó Gyula üzletvezető. — Sajnos most nincs halunk, ami miatt kisebb a forgalmunk. Teli szatyrokkal Az emberek jönnek-men- nek, sietve vásárolnak, adnak, vesznek, gazdát cserélnek a zöldségek, gyümölcsök. Kiürülnek a hátikosarak, rekeszek. Híznak a szatyrok, hogy mindenki rohanhasson, ki-ki a maga útján üzemekbe, otthonaikba, az autóbuszhoz, vonathoz. Főzni, uborkát, paradicsomot, paprikát .zedni, tenni, amit kell. Most tíz óra. Fogy a szó, ritkul az arcrengeteg, és egyre kevesebb a személygépkocsi a piaci parkolóban. Illés Ferenc Vác, Galamb út 5. szám alatti lakos, hat család nevében megkereste a Váci Hírlap szerkesztőségét, és átadott egy újságcikket és néhány levelet. A dokumentumokban kronológiai sorrendben olvasva — a következők állnak; Vác Város Tanácsának műszaki osztálya írja Illés Ferencnek. „A váci Városgazdálkodási Vállalat értesítette osztályomat, hogy a Galamb út 5. szám alatti lakóépület udvari homlokzatának és tetőszerkezetének javítását, kapacitás hiányában 1979-ben nem tudja elvégezni. A munkálatokat 1980. I. negyedévre beütemezték. A helyreállítási munkák elvégzését a helyszínen ellenőrizni fogjuk”. Aláírás; Kö- vics Csabáné ov. főmérnök. Hát aligha ellenőrizte az osztályvezető, mert a Váci Hírlap 1980. október 15-én (!) többek között ezt írja. „A váci Városgazdálkodási Vállalat idei terveiben is több ház felújítása, részleges karbantartása szerepel. Még az idén megkezdik a munkát a Galamb utca 5. számú házban, melynek lakásait korszerűsítik”. De isten malmai továbbra is csigalassúsággal őrölnek. 1981. október 28-án már a Népi Ellenőrző Bizottság írja többek között Illés Ferencnek. „A műszaki osztály közölte, hogy az önök korábbi panaszai, majd az osztály intézkedései alapján a Városgazdálkodási Vállalat elkészítette a lakóépület felújítására vonatkozó terveket, ezeket jóváhagyás céljából benyújtotta, az építési engedély kiadása rövidesen megtörténik. A kapott tájékoztatás szerint az épület felújítási munkáira várhatóan a jövő év közepén kerül sor”. Befejezésül azt kéri a NEB Illés Ferenctől, hogy késedelem (építési) esetén tájékoztassa a bizottságot. Aztán újabb NEB-levél 1982. július 26-án Illés Ferenc számára. „A tájékozódás során megállapítottam, hogy panaszuk jogos. Azt is meg kellett azonban állapítanom, hogy teljesítse a Városi Tanács lakóházfelújítási keretének csökkenése következtében továbbra is elhúzódik. Miután teljes felújításra pénz és kapacitás hiányában várhatóan a közeljövőben nem kerül sor, a Városi Tanács elnökhelyettese vállalta, hogy a lakhatáshoz szükséges legfontosabb munkákat soron kívül fölmérik és biztosítják, hogy azok a folyó évben (1982-ben), elvégzésre kerüljenek. Súlyos hibának tartjuk, hogy a pénzügyi lehetőségek szűkülése következtében az Önök lakóházának a felújítási címjegyzékből való kikerüléséről időben és megfelelően az illetékes szervek részéről nem kaptak tájékoztatást.” S mi a helyzet most? A csatornák nagyrésze elrohadt. Az esővíz egy helyen már lyukat mosott a falba. A tetőn hiányoznak a kúpcserepek, a lakások beáznak, a falak nedvesek, a vakolat hullik a helyiségekben, a mennyezet több családnál megrepedt. Penészszag mindenütt, a cserépkályhák használhatatlanok. Két éve felújították a villanyvezetékeket. Az öreg vályogfalakba olyan mélyen bevéstek, hogy az már veszélyes. A dobozoknál például átszivárog a füst. Mondanom sem kell, hogy azóta sem pucolták be a vágatokat. A bérházban lakó öt család mindegyike nyugdíjas. A kiútkeresés utolsó etapjá- ban Ernst Miklóst, a Városgazdálkodási Vállalat főmérnökét kerestük meg. — Kérem, még nem dőlt el, hogy a Galamb utca 5. szám alatti épületet szanálják-e vagy sem? De bárhogy történik is, a legfontosabb munkákat elvégezzük. — Ezt már négy éve ígérik. En pontos dátumot akarok írni. Mikorra lesznek készen a legfontosabb javítások. — 1982. október 15-re kijavítjuk a hibákat. Vicsotka Mihály FIGYELEM! oktatás a stúdiumnál: korrepetálás, felvételi előkészítés, nyelvtanfolyam (Matematika, fizika, biológia, kémia, angol, orosz, német tárgyakból). Kedvező ár: 40 forint/óra. Jelentkezés október 1-iig: Vác, Liszt Ferenc sétány 14. Telefon: 10-810. 11-079. . ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Surányi János Rajtunk múlik Közúti etikánk rendőrségtől kapott információk szerint az elmúlt fél évben Vácott és a járásban tizennégy halálos kimenetelű közúti közlekedési baleset történt. Egyre-másra olvashatjuk az újságokban az elszomorító baleseti híreket, még gyakrabban láthatunk szabálytalankodó járművezetőket, figyelmetlen gyalogosokat. Mindennapos beszédtéma: egy hajszálon múlt, centiméterek vagy egy másodperc mentette meg az életét. Az okok pedig, mindig ugyanazok: figyelmetlenség, ittasság, az elsőbbségadás elmulasztása, szabálytalan előzés, jogosítvány nélküli vezetés és hasonlók. A közlekedési szabályok megtartása minden közlekedő számára a legalapvetőbb előírás. Éppen emiatt minden közlekedő joggal számíthat arra, hogy ezeket mások is megtartják. Ez a bizalom elvének lényege. Szó szerint írja ezt így a tankönyv, de ennek a követelménynek a figyelembevételével mindmáig csak elvétve lehet találkozni, számítani rá pedig életveszélyes. Az említett időszakot tekintve is több balesetet, sőt életveszélyes helyzetet láttam, illetve éltem túl az utakon. Életveszélyesen navigáló kerékpárosokat, motorosokat, vakon siető vagy éppen a zebrán haladva újságot olvasó gyalogosokat, megszokásból, vagy éppen sportosan vezető sofőröket látok, majd féksikolyt és veszekedés hangját hallani. Az új KRESZ-táblákat sem veszik figyelembe például Deákváron az Ételbár mögött mindennap tucatszám hajtanak be a tiltó tábla ellenére. így szokták meg. De sokan megszokták azt is, hogy szabad pályaként használva az utakat, akár zebránál előznek, a sárga lámpa pedig egyenértékűvé vált a zölddel, s nyomják a gázt, mert még át lehet csúszni a piroson is. Alig van gépjárművezető, aki a megengedett sebességgel haladva, még kevesebb, aki figyelmesen és udvariasan, a gyalogosok szabálytalanságaival is számolva közlekedne. A játszóterek, iskolák és óvodák előtti „gyermekek” veszélyt jelző tábla figyelembevételéről pedig még álmodni is merészség. Általános az előzék záróvonalon, s az azt tiltó helyeken. Az elsőbbség meg nem adása pedig első helyen szerepel évről évre mint ok a baleseti statisztikában. A gyalogosok rázzák az öklüket, pedig ők is figyelmetlenek a közlekedésben: a volánnál ülők pedig űzik a motort, hisz tudják, hogy ők az erősebbek. Hányszor hallottam már zebra előtt autóban — Nézd, most megfuttatom azt az öreget. Ha gyors, megússza, ha nem, akkor balul üt ki a vicc. 'JHény, hogy a közlekedési kultúra alacsony színvonala, elvezet a tragédiákig. Pedig percekért, sokszor annak töredékéért kockáztatjuk mások életét és sajátunkét. Szabó Henrik
