Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-08 / 210. szám

Magyar—finn tárgyalások Mauno Kchlsto elnök nemzeti értékeinkkel és a főváros nevezetességeivel ismerkedett PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A ICI TÁN ÁCS LAPJA XXVI. ÉVFOLYAM, 210. SZÄM Ára: 1.4« forint 1982. SZEPTEMBER 8., SZERDA Kádár János és Losonczi Pál a Parlamentben folytatott megbeszélést Mauno Koivisto elnökkel Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke J- aki Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titká­rának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meg­hívására baráti, munkalátoga­táson tartózkodik hazánkban — tiszteletadással kezdte ked­di programját. A köztársasági elnök a Hősök terén megko­szorúzta a magyar hősök em­lékművét. Kádár János és Losonczi Pál kedden a Parlament Nán­dorfehérvári termében megbe­szélést folytatott Mauno Koi­vistóvaL A szívélyes légkörű megbe­szélésen a két' ország közötti együttműködés továbbfejlesz­tésének lehetőségeiről tárgyal­tak, valamint áttekintették az Európa és a világ békéjének, biztonságának megőrzésére irányuló kezdeményezéseket a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben. A megbeszélésen jelen volt Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes, Jaakko Kalela, a finn elnök külpolitikai tanács­adója, valamint Matusek Ti­vadar hazánk helsinki és Os- mo Väinölä, Finnország buda­pesti nagykövete. A kora délutáni órákban hazánk magas rangú vendége Budapest nevezetességeivel is­merkedett. Pillantást vetett a főváros, látképére, majd a Ma­gyar Nemzeti Galériába veze­tett útja. A múzeum falai kö­zött megismerkedett a közép­kori gyűjteménnyel és a XIX. századi magyar festészet gaz­dag tárházával. A városnézés és a múzeumlátogatás során Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi Tanács elnöke kalauzolta a finn államelnököt és feleségét. £!cs: 3. oldal: A munkamódszer- elemzés tapasztalatai 4. oldal: Hogy egyszer majd csapat legyen A művelédéstürtériet állomásai 5. oldal: Jogi tanácsok Vizek partján — horgászhoital 8. oldal: Súlyos sérülések Lehűlés záporokkal Munkában o cukorgyárak Hosszú ti. ' i J SH „ 2 Mosóba kerül a répa a teherautóról Az ellenforradalmárok nem érhetik el céljukat Folytatódik a berni túszdráma Továbbra is megszállva tart­ja Lengyelország berni nagy- követségét egy önmagát „fel­kelő nemzeti hadseregnek” ne­vező fegyveres terrorista cso­port, amely a külképviselet épületét hétfőn kerítette erő­szakkal hatalmába és túszul ejtette az ott tartózkodókat. A támadás nagy visszhan­got váltott ki a nemzetközi közvéleményben. Mint a PAP lengyel távirati iroda rámutat, a NATO tagországai kísérle­tet tesznek arra, hogy a ter­rorista akciót olyan propagan­dára használják fel, amely el­lentétes a lengyel nép alapve­tő érdekeivel, és célja a len­gyelországi, valamint a Len­gyelország körüli feszültség további fenntartása. A PAP beszámolója szerint (Folytatás a 2. oldalon) A Mátravidéki Cukorgyárak hatvani üzemében — amely részben a Pest megyei termést is feldolgozza — megkezdő­dött a gyártás. Már az első szállítmányok ígéretesek: a be­érkezett répa cukortartalma 12-től 16 fokig terjed. Vrabecz Mátyás, a vállalat igazgatója elmondotta, hogy másik gyárukban Selypen, ma indul a termelés. A két üzem­ben összesen 730 ezer tonna répa feldolgozásával számol­nak, ez mintegy százezer ton­nával több az előző évi ter­mésnél. Felkészültek arra, hogy mindkét gyár az elkö­Tanévnyitó a gödöllői agmrcenfriiniban Az egyetem új polgárai lejnek , Ifjú emberek a felnőttkor határán, arcukon megillető- döttség. Feszes tartásban hallgatják a Himnuszt, élik át életük talán legszebb pil­lanatát, az universitas pol­gáraivá válás felejthetetlen perceit. Az esemény, bár évről évre megismétlődik, mégsem csak az alma mater egy fontos nap­ja, hanem hazai agráréletünk jeles dátuma is. Mezőgazdasá­gi szakemberképzésünk felleg­vára fennállása óta, több mint húszezer diplomást adott az országnak, olyanokat, akiknek meghatározó szerepe volt élel­miszertermelésünk nemzetközi hírnevének kivívásában. Ehhez a gárdához csatlakozott tegnap az egyetem három karának 327 elsős hallgatója. A tanévnyitó ünnepségen részt vett dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára, Herczenik Gyula, a gödöllői városi párt- bizottság első titkára, Halasi Márton, a KISZ Pest megyéi Bizottságának első titkára és Bana Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának munka­társa is. Dr. Bíró Ferenc, az egyetem rektora, az idei tanévnyitó ünnepi tanácsülésen mondott beszédében, foglalkozott az el­múlt tanév oktató- és kutató munkájával, s bejelentette, hogy ebben az esztendőben a gépészmérnöki karon műsza­ki fejlesztő szakmérnök kép­zés kezdődik. Kérte az inté­zet valamennyi oktatóját, dol­gozóját, hogy munkájával já­ruljon hozzá az új tanév sike­réhez. Ezt követően a rektor ki­váló szakembereknek, dr. Rácz Antal és Nacsáy Árpád MÉM főosztályvezetőknek át­adta a címzetes egyetemi ta­nár elnevezést tanúsító okle­velet. Dr. Sutka József osz­tályvezet ő, dr. Vermes Lász­ló tanácsadó, dr. Puskás Atti­la igazgató és dr. Soltész Ist­ván címzetes egyetemi do­cens lett. Címzetes főiskolai tanár lett dr. Tóth Tibor tit­kárságvezető. Ezután került sor külön-kü­Dr. Fábián Gyula átveszi rektortól a Doctor honoris causa címet Halmágyi Péter felvétele lön a három kar hallgatóinak ünnepélyes beiktatására, illet­ve eskütételére. Az ifjúság oktatásával, ne­velésével, fáradhatatlan tudo­mányos munkásságával szol­gált rá dr. Fábián Gyula nyu­galmazott tanár a legmaga­sabb egyetemi, a Doctor ho­noris causa kitüntető cím el­nyerésére. Az egyetemi tanács az 50, illetve 60 éve végzett agrár­mérnököknek munkájuk meg­becsüléseképpen gyémánt dip­lomát adományozott Kós Al­bert és dr. Vlaszaty Ödön mér­nöknek. Aranyoklevelet vett át Győri Vilmos, dr. Jankó Jó­zsef, N. Kovács Miklós, Nagy Andor, dr. Samu István, dr. Simon György és dr. Szatory József. A Magyar Agrártudo­mányi Egyetem alapítása 25. évfordulója alkalmából dr. Pethő György egyetemi tanár, és néhai Bacsa József mér­nökkari ezredes, az Agrártu­dományi Egyetem Emlékérmét kapta. Az ünnepség az Internacio- nálé hangjaival ért véget. vetkező 125 napon folyamato­san teljes kapacitással dolgo­zik és naponta hatezer tonna répából készítenek cukrot. Negyvennyolc órával a fel- dolgozási szezon kezdése után raktárba került az első 300 tonna új cukor a Szolnoki Cu­korgyárban is. A hét elején az új kampány legnagyobb eredményét produkálta a gyár, ötezerháromszáz tonna répát dolgozott fel. A korai szezon- kezdés pontos és fegyelmezett együttműködést követel meg az üzemtől és a termelő gazda­ságoktól. A meleg időjárás miatt csak két-három napra elegendő nyersanyagot szed­nek fel, illetve szállítanak, el, mivel a szeptemberi meleg je­lentékeny kárt okozna a fel­halmozott cukorrépában. A kampány alatt 650 ezer tonna répa feldolgozása a terv. A hatalmas tömegű nyersanyag­ból 65—70 ezer tonna cukor készül, melynek minősége — mint a szakemberek mondják — jobb lesz a tavalyinál. Méhes Lajos Borsod megyében Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter kedden Borsod- Abaúj-Zemplén megyébe lá­togatott. Miskolcon, a megyei pártbizottság székházában tá­jékoztatót hallgatott meg a megye gazdasági, politikai és társadalmi helyzetéről, majd a miskolci bányaüzemet kereste fel. Munkahelyükön találkozott és beszélgetett a bányászokkal. A délutáni órákban Ózdra utazott, ahol az Özdi Kohásza­ti Üzemek munkájával ismer­kedett. Megtekintette a folya­matos acélöntőmű és más üze­mek munkáját, majd a párt- oktatók házában a megye több vállalatának párt- és gazda­sági vezetőivel találkozott. Be­szélgetést folytatott velük idő­szerű gazdaságpolitikai kérdé­sekről. Közélet Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Joao Baptista de Olivei- ria Figueiredo köztársasági elnököt, a Brazil Szövetségi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. Francisco de As­sis Griecö Brazília magyaror­szági nagykövete kedden re­zidenciáján fogadást adott az ünnep alkalmából. A fogadá­son részt vett Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, valamint gazdasági és társadalmi életünk több kép­viselője, a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos veze­tője és tagja. Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, az SZVSZ elnöke ked­den a SZOT székházában fo­gadta a Nangbob Barnabo, a Togói Dolgozók Országos Szö­vetsége (CNTT) főtitkára, az Afrikai Szakszervezeti Egység­szervezet alelnöke által veze­tett togói küldöttséget. Frantisek Chlad, a Csehszlo­vákia Kommunista Pártja KB külügyi osztályának helyettes vezetője szeptember 6—7-én lá­togatást tett Budapesten. Fo­gadta őt Várkonyi Péter, az MSZMP KB titkára. talános Iskola —, s az ered­mények mindenütt megle­pőek. Egyebek között sike­rült eljutni a szülői érte­kezleteken való nyolcvan, kilencven százalékos rész­vételhez, a szülők aktív köz­reműködéséhez a pályavá­lasztás kényes és bonyolult feladatában, a szülőknek szóló nevelési kiadványok — mint amilyen a város­ban a Gyermekünk, a Ne­veljünk együtt — közös szerkesztésében. Szó sincs arról, mintha minden tökéletes lenne a városban ilyen értelemben, ám arról igenis szó van: okosan meglelték a kezdő­pontot iskola és család, pe­dagógus és szülő új kap­csolatainak kialakításához, a mai igényekhez és a mai követelményekhez igazodó formákat hoztak létre, ösz- szefűzve azt, ami összetar­tozik szétválaszthatatlanul, a demokratizmust és az ön- tevékenységet. Ez az önte­vékenység természetesen a szülők egy részére jellem­ző, de sokkal tetemesebb részére, mint korábban, s ez a lényeg. Vannak jelen­leg is nehezen módosuló módszerek, terepek — mint amilyen a nyílt napok, nyílt órák rendezése, hiszen a szülők dolgoznak, nem vé­letlen, kevés a résztvevő —, ám a legnehezebben, a kez- dőpdnton való túljutáson, átestek, fölfedezve lehető­ségeiket, a megtehetők gaz­dagságát, a pedagógus és a szülő közötti partneri vi­szony megteremthetőségét. T anulságos viták zaj­lanak a munkabi­zottságok vezetőinek összejövetelein, s természe­tes, a legfőbb megállapítá­sokról a tantestület is ér­tesül. A vélemények ilyen cseréje jó lehetőség a fél­reértések, a félremagyará­zások elkerülésére, a köl­csönös bizalom erősítésére, annak a köznapi, de gyak­ran elfelejtett igazságnak a fölismerésére, hogy nem egymás helyett tesz vala­mit az iskola vagy a szülő, hanem együtt és a gyerme­kért, azaz mindenkinek azt kell megtennie, ami a ne­velés és oktatás bonyolult feladatrendszeréből reá há­rul és nem is tevődhet át más vállára. A jövő fel­nőttjeinek formálásában valóban ez a kezdőpont, az egészséges munkamegosz­tás, a józan belátás, a köl­csönös tisztelet. Nem köny- nyű a pedagógusnak, a szü­lőnek eljutni eddig a kez­dőpontig! Egyszerűbb a má­sik félre mutogatni. Csak­hogy attól a gyermek sorsa, holnapja, neveltetése jottá­nyit sem változik. Mészáros Ottó K evesen hinnénk a nem ott élők közül, hogy Cegléd: iskola­város. Márpedig az, hiszen kerekítve ötezer gyermek népesíti be a tudás alap­fokú intézményeit, az ál­talános iskolákat, a közép­fokú tanintézményekben, pedig kétezerhétszáz fiú és leány sajátítja el jövendő pályája ismereteit. Ha te­hát azt állítjuk, mind fon­tosabb szerepet kell, hogy kapjon iskola és család, pe­dagógusok és szülők kap­csolata, a nevelési elvekben való egyetértése, akkor egy­ben azt is kimondtuk: ez a feladat a lakosság — nem­csak a városban lakók, ha­nem a bejáró tanulók má­sutt élő családjait is bele­értve — nagy tömegeit érinti. Kellene, hogy érintse. Szülők — a szülői mun­kaközösség választmányá­nak aktív tagjai — mond­ják ugyanis szülőkről: egyáltalán nem, vagy alig törődnek gyerekük iskolai helyzetével, úgy vélekedve, ha már oktatják a cseme­tét, akkor a szülő gondja, feladata elsősorban anyagi természetű, azaz a fiú, a leány ellátására terjed ki, de nem foglalja magába a nevelést. Olyannyira terje­dőben van ez a veszélyes felfogás, hogy újabban — meghökkentő tapasztalat!— már az is elhangzik: nem azért van a szabad hétvé­ge, az ötnapos munkahét, mintha az így nyert időt a gyermekkel kellene tölte­ni... Sőt! A szülőt erre a napokra vállalt esetleges különmunkája, hobbija egyenesen mentesíti az időt rabló együttléttől, foglalja el magát a csemete, ahogy tudja, tanítsák meg rá — elhangzott! — az iskolá­ban ... Érdekes és sikeres mó­don szálltak szembe ezzel a felfogással, folyamattal a város patinás intézményé­ben, a Mészáros Lőrinc Ál­talános Iskolában, amikor a szülői munkaközösség vá­lasztmányából különböző — jobb kifejezés híján — munkabizottságokat alakí­tottak ki. Ezek a kisebb szülői közösségek — mint a nevelési, a mozgalmi, az iskolafejlesztési, a napkö­zis munkabizottság — fel­vállalták az iskola és a csa­lád, a pedagógus és a szü­lő közötti kapcsolatok erő­sítésének — és még előbb, gyakran, létrehozásának — nem könnyű feladatát, je­lentősen tágítva azt a kört, amely az oktatás és neve­lés teendőit foglalja magá­ba. Az úttörő jelentőségű változtatáshoz azóta más iskolák is csatlakoztak — így a Földváry Károly Ál­KEZDŐPONT

Next

/
Oldalképek
Tartalom