Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-07 / 209. szám

4 1982. SZEPTEMBER 7., KEDD Nemzetközi tanácskozás Szabadtéri falumúzeumok Igazi ürümforrást Jelentettek A gyermek és környezete című kiállítás tárgyal Hagyományőrzők országos találkozója Gödöllőn A különböző idők ajándékai Páratlan lelet Jelentős eredménnyel zá­rultak Sopronban, az Ibolya­rét több éve tartó régészeti kutatásainak idei munkálatai. A nyári hónapokban több mint kétezer négyzetméternyi területet fésültek át az Ikva és a Liget-patak által körül­ölelt völgyben és a korábbi években feltárt urnasíros te­mető szomszédságában nagy kiterjedésű ókori település újabb részleteire bukkantak. Cölöpös szerkezetű házmarad­ványokat tártak fel, amelyek­ből kirajzolódik a település belső szerkezete. A régészek megállapították, hogy az idő­számításunk előtti IV—III. századtól itt élők szigorú rendben építkeztek, tapasztott falú házaik utcasorokat alkot­tak. Az építmények körül agyagnyerő és hulladékgöd­rök voltak, mélyükről kőből és vasból készült kelta kori munkaeszközök: vésők, nyár­sak, kések, famegmunkáló szerszámok, továbbá üveg karperecek, fényezett, feketén csillogó, grafitos felületű ke­rámia edények kerültek elő. Az idei ásatás szenzációja egy időszámítás előtti, V. szá­zad eleji tapasztott falú ház, amelynek falárkát, cölöpszer­kezetét és lesimított faldarab­jait találták meg. A mintegy huszonkét négyzetméteres alapterületű épületben szövő­székmaradványokra — díszí­tett orsógombokra, szövőszék­nehezékekre —, továbbá ke­rámia tálakra, tárolófazekakra és bronzfibulára — tűre — bukkantak. A szakemberek véleménye szerint ez a ház hazánkban egyedülálló régé­szeti emlék ebből a korból. Pest megye. Gyakori vendég; mostanában szűkebb országré­szünkön a televízió, amit mi sem bizonyít jobban, hogy csupán a vasárnap esti Hét forgatócsoportjai is háromszor dolgoztak errefelé. (Pontosan annyiszor, mint a közelmúlt­ban, amikor szintén egyre- másra tűntek fel az ismerős helyszínek és személyek.) Munkaerő. Legelőbb a Roz­maring Tsz jelent meg Hajdú János műsorában, mégpedig jó példaként a munkaerő­gazdálkodás mérlegre tétele kapcsán. Azt vehettük tudo­másul érthető örömmel, hogy ebben a közös gazdaságban nemcsak egyszerűen felveszik a jelentkezőket a különböző mellékágazatokba, hanem elő­re lefektetett tervek szerint gyarapítják számukat. Meg is kapták a dicséretet ezért a kitűnő riportot kommentáló közgazdász-professzortól, aki egyébként általános jelenség­ként emlegette a mezőgazda­ság jobb alkalmazkodóképes­ségét a munkaerő-gazdálko­dásban. Nagyobb ott a rugal­masság és általában olyasmi­vel foglalkoznak, amihez van elegendő számú szakember. Kerítések. Az a helyzetkép, amelyet a földterületek túlsá­gosan élelmes védelmezőiről tártak az előfizetők elé, me- gintcsak Pest megyei példák­kal volt teli. Láthattuk Leányfalut, ahol jogtalanul felállított kerítések növelik meg a telkeket itt-ott egészen a Dunáig nyúladozva; s lát­hattuk aztán Szigetszentmik- lóst, ahol nemcsak a víz felé terjeszkedik, aki tud, hanem ahol az utak mentét is beke­belezi, saját kertjévé minősíti egyik-másik helybeli. Így szűnik meg a köz számára lé­tezni sok-sok nádas, úgyne­vezett senkiföldje, s így, sza­bályt szegve, törvényt felrúgva gyarapodnak nemcsak a ma­gántelkek, hanem velük együtt a magánvagyonok. / Falumúzeumok. Mint fen­tebb beszámoltunk róla, a Dunakanyarban gyűltek össze azok a néprajzos szakemberek, akik a szabadtéri néprajzi gyűjtemények gondjait viselik. Képviseletükben előbb Kurucz Albert főigazgató mondta mikrofonba e szakma számos örömét és még több gondját. Ami kétségkívül eredmény, az, hogy ha mintegy fél év­százados késéssel is, de meg­Tegnap kezdődött és szep­tember 11-ig tart az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövet­ségének X. tanácskozása, amelyre az idén először kerül sor szocialista országban, konk­rétan a szentendrei Szabadté­ri Néprajzi Múzeum rendezé­sében. A konferencia jelentő­ségéről dr. Balassa M. Iván, a szentendrei Szabadtéri Népraj­zi Múzeum tudományos titkára tájékoztatott bennünket. — A szövetség létrejöttére azért volt szükség, hogy a rendszeres tapasztalatcsere se­gítségével könnyebbé váljék a múzeumok ilyen formájának építése. A tudományos, a gya­korlati, technikai és szervezé­si tapasztalatok cseréjére tö­rekszünk,'arra, hogy általános­ságban elősegítsük a szabadté­ri múzeumok feladatainak megoldását, önálló szervezet­ként kapcsolódik a szövetség az UNESCO keretén belül mű­ködő ICOM-hoz. 1976-ban a konferencia résztvevőit a stockholmi Skansen látta ven­dégül, s itt választották meg dr. Kurucz Albertet, a szent­endrei Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum főigazgatóját a szövet­ség egyik alelnökévé. — Mi lesz a témája az idei tanácskozásnak? , — Ez már a tizedik a szö­vetség történetében és ebben az évben huszonöt éves az az ICOM deklaráció is, amely a szabadtéri múzeumokkal, sze­repükkel, feladataikkal, a mú­zeumok közötti helyükkel fog­lalkozik. Az évforduló tükrö­ződik a programokban. Három alapreferátum hangzik majd kezdődött a hazai falumú­zeumok kialakítása. Ál-PetÓfi. Krúdy Gyula Al­Petőfi című regényéből írt és rendezett egy tévéfilmet Lá­nyi András két évvel ezelőtt, 1930-ban. Ez a dobozolt ter­mák most, vasárnap a máso­dik csatornán tűnt fel, és je­lezte, hogy föltehetőleg a krú- dys hangulat képre váltása — azok a lassú vonulások, lágy libbenésű lebernyegek, a ré- veteg tekintetek egymásután­ja — csábította a nevezett szerzőt, mert egyéb ok és ürügy nemigen játszhatott közre nyersanyagának kivá­lasztásakor. Ez a televíziós Ál- Petőfi így aztán csak szépel- gett és nyúlt; megrázni, föl­kavarni nem tudott. Akácz László C saknem ugyanabban az időben, amikor Radványi Géza kamaszhősei életre keltek a Valahol Európában című filmben, egy német író Amerikában — ma talán leg­ismertebb, legnépszerűbb könyvén, a Jézus tanítványain — dolgozott, utolsó emigrá- ciós éveiben. A világháború­ban szétzilált Németország képét álmondta bele gyerek­hőseibe. Újsütetű apostolai valami elemi erkölcs nevé­ben ítélkeztek: fosztogattak es adakoztak; s körülöttük, az „önkéntes” adakozók és meg­ajándékozottak soraiban fel vonultak a nácizmus — az ébredező új nácizmus — ál­dozatai és bűnrészesei. Enne* a sokszínű regénynek (amely­nek súlyát-j elentöségét két­ségtelen hiányosságai ellenerő is kár lenne elvitatnunk) a színhelye Würzburg, a csúcs­íves és barokk templomok ezer- háromszáz éves városa, ame­lyet mindössze huszonöt perc alatt bombáztak le. Alighanem ez — s ami mö­götte rejlik —, volt Leonhard Frank életének egyik legna­gyobb traumája. Száz eszten­dővel ezelőtt itt született, eb­ben a bajor városban ... Thomas Mann és Franz Kaf­ka kortársa. Amannál hét év­vel fiatalabb, emennél mind­össze egy évvel idősebb. S nő­éi: Adelhart Zippelius, a szö­vetség NSZK-beli elnöke a nyugat-európai szabadtéri mú­zeumok helyzetéről, Jerzy Czajkowski Lengyelországból a szocialista országok dinamiku­san fejlődő múzeumairól szá­mol be, s George Thompson Eszak-Irországból a szabadté­ri múzeumok társadalmi sze­repéről tart bevezető előadást. Folytatódik egy előző tanács­kozáson megkezdett témakör is: a szabadtéri múzeumokban alkalmazott konzerválást mód­szerekről. Ez a kérdés a min­dennapos feladatok, nehézsé­gek közé tartozik.. Mint min­den konferencián, a nálunk megrendezetten is lesz egy úgy­nevezett nyílt fórum, ahol a résztvevők rövid tájékoztató­kat adnak az elmúlt két évben épült, megkezdett továbbfej­lesztett szabadtéri múzeumok­ról. — Mely országokból lesznek jelen a szabadtéri múzeumok vezető szakemberei? — összesen mintegy hatvan külföldi jelezte érkezését. Ez a szövetség történetében az ed­digi legmagasabb részvételi arány: Európa 17 országából jöttek szakemberek. — Mi lesz a program? — Hétfőn délelőtt a visegrá­di Silvanus Szállóban kezdő­dött a tanácskozás. Délután megtekintettük a tiszteletünk­re rendezett Magyarországi szabadtéri múzeumok című ki­állítást a szentendrei Művész­telepi Galériában, majd meg­néztük a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot. Az említett kiállí­tás érdekessége, hogy bemu­tatja a szabadtéri múzeumok történetét, a vidéki hasonló ki-, állításokat és tájházakat. Kedden egész nap Visegrá- don tanácskozunk. Szerdán ta­nulmányi kirándulásra me­gyünk. Megtekintjük a Kapos­vár melletti Szennán az egyik legfiatalabb magyar szabadté­ri múzeumot és a keszthelyi Georgikon Majormúzeumot. Zalaegerszegi szálláshelyünk­ről csütörtökön a vasi, a zalai szabadtéri fnúzeumot és táj­házat nézzük meg. Az útvonal: Zalaegerszeg—Velemér—Ma- gyarszombatfa—Szalafő—Pi­tyerszer—Szombathely—Zala­egerszeg. Pénteken a zalaeger­szegi Tudomány és Technika Házában tartjuk a szövetség tisztújító közgyűlését. Itt dön­tünk a következő tanácskozás színhelyéről is. A közgyűlést követően délután Tihanyon ke­resztül térünk vissza egy ta­nulmányi kirándulásra Buda­pestre, ahonnan másnap utaz­nak el a résztvevők.- Körmendi Zsuzsa ha életműve kétségtelenül nem ér fel az övék szintjére, köz­vetlen hatásában, olvasottsá­gában talán mégis ő vezet. Asztalossegéd apa és a min­dennapit bűvészmutatványok­kal előteremtő anya negyedik gyermekeként született. Két­kezi munkásként — még ön­nön lehetőségeit tapogatva — kezdte. Aztán összekuporga- tott pénzecskéjével München­be, az ottani festőakadémiára ment. A Stephanie művészka- véház forrongó ' bohémvilág i volt igazi egyeteme... Hátat fordítva első litográ­fiagyűjteményével aratott si kerének huszonnyolc éves ko­rában kezd írni. Szülővárosá­nak kamaszhőseivel benépe­sített regényével. A rablóban­dával egy csapásra nevet sze­rez. Megkapja a Fontane-dijat, s harmadik kötetéért, Az erű- ber jó című novellafüzérért hamarosan a legnagyobb ne­met íróknak kijáró kitünte­tést, a Kleist-díjat is. De ennek nagy ára van. A novellák megírásakor az ex- presszionizmus szeretetvallása. nevében a kisemberekkel együttérző, a társadalmi visz- szásságokat kritikusan szemlé­lő, a szocializmus eszmevilá­gával rokonszenvező pacifista, későbbi antifasiszta író, ekkor már Svájcban élt, önkéntes száműzetésben. Az első viiág­A magyar paraszti művelt­ség teremtő ereje nyilatkozott meg a hagyományőrző népmű­vészek és táncegyüttesek Gö­döllőn megtartott hetedik or­szágos találkozóján. Nem vé­letlenül mondta vasárnap dél­utáni zárszavában R itecz György, Gödöllő város Taná­csának elnöke, hogy a kultúra közvetítése nemes tett, az ér­tékek megőrzésével újabb kor­osztályokkal ismertették meg örökségünket, s a fesztivál megrendezésével az ország fi­gyelmét vonták magukra. Nemcsak a hazaiak, a kül­földről idesereglett vendégek is elismeréssel szóltak: ment itt minden, mint a karikacsa­pás. Louis Joint táncreferens- nek, a franciaországi Nantes mellől a szívből jövő tánc és ének tetszett a legjobban, nemkülönben a szervezés és lebonyolítás, amit véleménye szerint senki sem munkaként fogott fel, annál inkább szol­gálatként. Egymásmellettiség Hatszáz közreműködője volt a gödöllői rendezvénynek, s ez a nekirugaszkodás ötször- annyi szemlélőt megérdemelt volna. A közönség áramlása időnként elapadt, nem úgy a táncolók, éneklők, muzsikálók kedve. Talán azért nem, mert ezúttal is bebizonyosodott Or- tutay Gyula elmélete, amely szerint „A paraszti művelő­dést egy különös történeti egy­másmellettiség jellemzi: a kü­lönböző idők ajándékai egy­szerre lelhetők fel a múltat háború évei ezek. S bár a húszas években visszatérhetett Berlinbe, Münchenbe; 1933- ban, a hitleri hatalomátvétel után az elsők között emigrál ismét. S míg könyveit otthon mág­lyára vetik, megjárja Svájcot, Angliát, Franciaországot (az utóbbiban internálják, kon­centrációs táborba hurcolják), s végül Portugálián át szökik ki — annyi más írótársához hasonlóan —, az Egyesült Ál­lamokba. Csak 1950-ben tér­het vissza ismét. Mégis e termékeny író mű­vészete a csúcsra éppen az otthontalanság éveiben ívelt A Német novella — a Halai Velencében, a Mario és a va­rázsló e távoli rokona —, va­lóságos látomás arról az erő­szakról, amelyet a fasizmus a német népen elkövetett. I t zerkilencszázötven után ^ végleges hazatelepedését követően, Leonhard Frankot, a nagy íróknak kijá­ró tisztelet övezte. Ekkor, im­már hetvenévesen készítette ei végső számadását a Baloldalt dobog a szívem című önélet­rajzi regényében, amelynek hősével, Michaellel — saját al- teregójával —, megfogalmaz­tatta írói-emberi hitvallását is: „Hisz az emberben, mert hisz az ártatlan gyermek te kintetében”. Makai Tóth Mária oly érzékenyen őrző paraszt­ságunkban." A néző afféle ré­gészként egyszerre búvárkod­hatott az egymásra rétegezett kultúrákban: népdalokban, néptáncban, babonákban, szo­kásokban, tárgyi javakban. Akik a korábbi hat találko­zót emlegették, szóba hozták Veresegyház művelődéstörté­neti értékeit. Azt valameny- nyien tudták, hogy a hajtás ott szökkent szárba és erősö- | dött meg, s ezért múlhatatla­nok az ottaniak érdemei. A veresegyházi találkozókat in- timebb atmoszféra jellemezte, Gödöllőn erőteljesebben nyi­tottak a közönség felé, s a tárgyi népművészet művelőit is a rendezvényhez kötötték. A kettő nem mond ellent egy­másnak, inkább (ösztönzőleg hathat: szükség Van erre a számadásra, a továbbképzésre, mert ez az egyetlen alkalom az együttesek vezetőinek, hogy továbbképzés-szerűen meg­hányják-vessék dolgaikat. Ezért aztán marad feladat .jövőre is: jobban,"erőteljeseb­ben nyitni az együttesek felé. Azaz, ha valamennyi hagyo­mányőrző közösség nem is le­het jelen, legalább a vezetőik szívják magukba azt az éltető hatást, amely megidézi az örökség esztétikumát. Gödöllő így a kalocsai Duna menti, fesztivál, valamint a kecske­méti találkozó mellett szak­mai, módszertani központtá, s egyben a közönség igényét is- számon tartó fórummá alakul­hat. A zsűri véleménye A mostani megmutatkozás kellő kiindulópontot jelentett ehhez. Azzal, hogy a tárgyi népművészet gyakorlói helyet kaptak — a népi fazekastól a nemezkészítőkig; a néprajzi filmek vetítése éppúgy közön­séget vonzott, mint a régi mag­nófelvételek átjátszása; a hie­delemtörténeteket mesélő két hévízgyörki asszony, Sápiné Homoki Julianna és Máténé Bánik Erzsébet éppúgy sikert aratott, mint A gyermek és környezet című harminchét egyéni kiállítót és több közös­séget felvonultató kiállítás —, a vállalás egyértelművé tette a hagyományőrzés fontosságát, nemkülönben tisztaságát. Ezt értékelte a neves szakemberek- i bői álló zsűri is — elnöke Mar­tin György kandidátus, az MTA osztályvezetője, tagjai: dr. Pesovár Ernő, az MTA tu­dományos főmunkatársa, Pe­sovár Ferenc néprajzkutató, Vavrinecz Béla zeneszerző, Vadast Tibor koreográfus, Vá­sárhelyi László koreográfus —, amint felhívta a figyelmet a hagyományozódás folytatására. A Pest megyei csoportok kö­zül a Galga menti összevont együttes Hintalan László irá­nyításával stílusegységével emelkedett ki, megőrizve az ősforrások, a falvak életét, levegőjét. Szada és Mende, a kijegecesedett népi együttesi formának a kezdetén tart és a szakemberek biztatónak íté­lik a lépéseket. A bagiak Mu­harai/ Elemér nevéhez méltó teljesítménnyel rukkoltak ki. A tápiószecsőiek erőssége a dal, s megtanulták a környék néptáncanyagát is. Szakmai vita A tizenöt csoport szombati bemutatóját szakmai vita kö­vette vasárnap délelőtt. Egy­ben értékelték a szombat éj­félig tartó táncház tanulsá­gait is, amelynek a táncosai csak. tiszta forrásból merítet­tek, vagyis nemcsak a zene eredete volt elhanyagolhatat­lan, hanem azoknak az idős népművészeknek a szerepe is, akik még mindig magas szin­tű őrzői és művelői ennek az anyanyelvi szintű kultúrának. A méhkeréki Nyisztor házas­pár, a karádi Horváth János, Karsai Zsigmondék Pécelről lőrincrévi pontozójukkal azt példázták, hogy ez az anyag gondos törődéssel ráhagyomá- nyozódik az ifjabbakra, s tő­lük mindenki mindig, szívesen ellesi a népművészet bemuta­tásának fortélyait. A zsűri ennek alapján hozta meg döntését, s részesítette elismerésben a részt vevő cso­portokat. A záró rendezvényen Polónyi Péter, a Népi Együt­tesek Országos Tanácsa kép­viseletében adta át a díjakat. A találkozót jövőre ismét megrendezik. Ebben a remény­ben búcsúztak el egymástól a résztvevők, akiknek Gödöllő városa nemcsak szereplést biz­tosított, hanem a hagyomá­nyozódás újabb otthonát is megteremtette. Molnár Zsolt Részlet a szadai népi együttes Lakodalmasából Barcza Zsolt felvételei «Tv-figyelőh Leonhard Frank emlékezete Hitt a gyermek tekintetében v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom