Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

ŐRI Mii ti A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 20?. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT A kiadások és bevételek oldalán Következetes szigorúsággal Betartják a förvényessépf a hcfiá-rozafoknál A községi költségvetés telje­sítésének féléves alakulásáról, az állami pénzügyeket szabá­lyozó törvény ezt előírja — a végrehajtó bizottság köteles a tanácsülésnek beszámolni. S persze a közben született mó­dosító intézkedésekről is. — A felettes tanácsi szervek ugyanis —• hangsúlyozta Somo­gyi Lajos, az üllői tanács pénz­ügyi csoportvezetője — utak, hidak költségeire, útkarbantar­tásra 83 ezer forint, áremelke­dés fedezésére pedig 2S0 ezer forint póthitelt juttatott.- A központi óvoda előkertjébe fel­állítandó szobor végleges el­készítését 41 ezer forinttal se­gítették elő. Kedvező arányok A nagyközségi tanács 22 mil­lió 749 ezer forintos évi költ­ség-előirányzatából a bevétel félévi teljesítése 60 százalékos: 13 millió 688 ezer, a kiadás 11 millió 748 ezer forint. A kiadások oldalán érdemes megjegyezni, hogy a közvilá­gítás 880 ezer forintot emészt fel, a félévi felhasználás vi­szont már 508 ezer forint. Az arány a köztisztaságban, az intézményes szemétszállí­tásnál sem kedvezőbb, az 576 ezerrel szemben az első félév­ben már 326 ezer forintot fi­zettek ki. A fejlesztésialap-terv-13 mil­lió 466 ezer forintos bevétellel számol, a teljesítés 88,6 száza­lékos aránya igen kedvező, s a kiadás féléves aránya is 80,2 százalékos. Az évi fejlesztésialap-terv legnagyobb beruházása a két célcsoportos lakásépítés. A Ba­ross utcai lakásokat már ké­szíti a vasadi Kossuth Szak- szövetkezet, átadását novem­ber 7-re ígérik. A két magántulajdonban le­vő lakóház egyikének megvá­sárlása, birtokbavétele már megtörtént. Az úgynevezett „harangozóház” megvételét a bölcsőde bővítése teszi szük­ségessé. Az ingatlan forgalmi érték becslésével azonban- az eladó testület nem ért egyet. A végrehajtó bizottság kisajá­títási eljárást kezdeményez, a bölcsőde bővítését érintő terv­dokumentáció készítése ugyan­is már folyamatban van. Az Állomás utcai óvoda ját­szóudvarának bővítéséhez szükséges ingatlanrész megvá­sárlása már megtörtént. Szabálysértések A tanácsülés során elhang­zott a szakigazgatási szerv be­számolója a szabálysértési bi­zottság hatósági tevékenységé­ről, a szabálysértési bizottság működéséről, amely az elfnúlt évben 145 ügybep hozott hatá­rozatot. A határozatok alapján ille­tékességből más szervhez, fe­gyelmi hatósághoz 46 ügy ke­rült, , figyelmeztetéssel meg­szűnt 13, cselekmény hiányá­ban pedig 23 ügyirat került az irattárba. A bírságoltak száma 62, a kirótt pénzbírság összege 91 ezer 300 forint. ' Az embertársunk iránti tisz­telet, megbecsülés jele talán a becsületsértési ügyek gyér szá­ma? A szabálysértési bizottság elé egész évben csupán egy eset került, a sértő szándékot ezer forintos pénzbírsággal büntette a bizottság. A tulaj­don elleni vétség, üzleti lopás elkövetése miatt 28 rajtakapott személy ellen tettek feljelen­tést az önkiszolgáló boltbk ve­zetői. Leginkább szeszes italt, kávét tettek illetéktelenül a szatyorba, zsebekbe a bolti szarkák. A bizottság minden esetben alapos megfontolás után hozta meg döntését, a pénzbírság kiszabása mellett a jó szó megbocsátó erejét is- latba vetve a nevelő szándék érdekében. Rangadók - sorozatban Vasárnapi labdarúgás MEGYEI I. OSZTÁLY: Ve- csés—Dunai Kőolaj, Vecsés, 15 óra 30 perc, Sülysáp—Török­bálint, Sülysáp 15 óra 30 perc. Az ifjúsági előmérkőzések 13 óra 30 perckor kezdődnek. MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Hernád—Pilis, Hernád, 15 óra 30 perc, Gö­döllő—Üllő, Gödöllő (egyetemi pálya), 15 óra 30 perc. Az if­júsági előmérkőzések 13 óra 30 perckor kezdődnek. JÁRÁSI I. OSZTÁLY: Pé­teri—^Jonor, vezeti: Sárost (partjelző: L its), Gyömrő— Ecser, Szuda Gy. (Csanaki) Maglód—Ceglédbercel. Eper­jest (P. Szabó), Vasad—Mende (Csévharaszton!), Hörömpo János (Szóró), Abony—Dán­szentmiklós, Ágoston (Mázló), Kocsér—Nyáregyháza. Rojik (Fejes), Kecskéscsárda—Törtei, Gavló (Zsuzsandor). Vala­mennyi felnőtt találkozó 15 óra 30 perckor kezdődik az elöl állók otthonában, megelő­zően az ifjúsági csapatok lép­nek pálfyára 13 óra 30 perc­kor. SERDÜLŐ MÉRKŐZÉSEK: Monor—Abony, Monor 9 óra (Csanaki), Üllő—Péteri, Üllő, 9 óra (Lits), Ceglédbercel— Nagykőrös, Ceglédbercel, 9 óra (Szuda), Ceglédi VSE— Maglód, Cegléd, 9 óra (Ágos­ton), Pilis—Dánszentmiklós Pilis, 9 óra (Fejes), Albertirsa —Vecsés, Albertirsa, 9 óra (Gavló). ÜGYELET Gombán, Bányán és Ká­ván: dr. Pénzes János (Gom­ba, Bajcsy-Zs u. 3.), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12.. telefon: 26): Monoron, Monori-erdőn, Csév- haraszíon, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet (Mono ron, a járási rendelőintézet­ben), Maglódon és Ecseren: dr Móczár István (Maglód), Süly­sápon, Üriban ás Mcndcn: dr Csernik Zoltán (Mende); Ül­lőn: dr. Leyrer Lóránt; Vecsé­3en: dr. Horváth János tart dgveletet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr Var­ga Dénes. Pilis, Kossuth L. u 49. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszer- tárban, egyéb időpontban az ügyeletes állatorvos címén. Az egy főre jutó 1 ezer 421 forintos pénzbírság átlagössze­ge meghaladja a járási átlag 1 ezer 005 forintját, a me­gyeiek is csak 1 ezer 172 fo­rintos átlaggal dicsekedhetnek, a rádió közlése szerint az or­szágos átlag is csupán 1 ezer 263 forint. ló gyakorlat A szabálysértési bizottság hatósági munkáját az év fo­lyamán a járási ügyészség tör­vényességi szempontból vizs­gálta, a Pest megyei Tanács V. B. igazgatási osztálya pedig felügyeleti vizsgálatot tartott, és megállapította: a szabály­sértési hatósági tevékenység mindig a törvényesség szigorú alapján áll. A határozatok megfontoltan megalapozottak, a kialakult bírságolási gyakorlat jó. Kiss Sándor Kölcsön pedagógusoknak A járási hivatal művelődés- ügyi osztálya igyekszik segíte­ni a pedagógusok lakásépíté­sében, a pedagóguskölcsönök biztosításával. Ebben az évben több mint húsz pedagógus jutott — a Pest megyei Tanács közremű­ködésével — kölcsönhöz, s vár­hatóan az elkövetkezendő évek­ben is hasonló számú igényt elégítenek ki. Az első lendület ufón Már most magukénak érezhetik A napokban Gyömrön egy nem egészen hivatalos, de an­nál meghittebb átadáson ve­hettem részt. A -megjelent em­berek arca tükrözte: körülbe­lül kétéves kitartó és lelkes munka eredményéinek köszön­hető, hogy eddig eljutottak. Sokan már nem bíztak a do­logban, de a megszállottak to vább szerveztek, tovább ki­lincseltek ... Gyomron ugyanis 140 ezer forint lakossági segítségből és 150 ezer forintnyi állami tá­mogatásból egy 1840-es évek­ben épült, a környékre jel­lemző építészeti stílusú házat vásárolt meg a tanács, s azt táj házzá, múzeummá kíván­ják tenni. A ház szakleírását Baksa Brigitta, a helyi helytörténeti kör tagja készítette el, amit a műemlékbizottság el is fo­gadott. A műemlék-felügyelő­ségtől a szakemberek a héten érkeznek, hogy a további stí­lushű átalakítási terveket megtárgyalják, mert a követ­kező lépés: az épületet a va­lódi célnak megfelelően mú­zeumként átadni és berendez­ni a nagyközönség számára .. 1 Munka, tehát lesz még bő­ven, pedig az igazi átadásig már csak egy év áll rendelke­zésre. A tervek és elképzelések szerint a szobák, kamrák, a konyha, az istálló a régi idők emlékeit fogja majd őrizni. A ház előtti „pitvaron” az el­múlt idők paraszti eszközei állnak majd. Malomkő asztal Gyomron sok híres ember élt és járt — a múltat kutat­va, igazi nagy nevek kerültek a listára —, ezért például a kertben egy Rákóczi sétányt szeretnének kialakítani, de Vö­rösmarty emlékének is akar­nak egy pici helyet szentelni, akárcsak a Csokonai család­nak: a nagy költő leszárma­zottjai ugyanis évekig Gyom­ron éltek. Emléket szeretnének állíta­ni Táncsics Mihálynak is, aki a volt Karsay-házban bujdo­sott, s a gyömrőiekben úgy maradt meg, de a történelem­kutatók is alátámasztották, hogy ott egy malomkő asztal­nál üldögélt és írogatott. A malomkő megvan — jelenleg a föld mélyén igaz, de mivel a tulajdonos szívesen a tájház rendelkezésére bocsátja, re­méljük, egy daruval majd sé­rülés nélkül felszínre hozha­tó lesz. Az eddigi gyűjtés eredmé­nyeit már most is láthattuk, de természetesen a további önzetlen adakozástól függ majd az igazi és végleges si­ker: az átadás. A padláson, udvarvégeken kallódó eszkö­zökre tehát még most is szük­ség van, hogy teljes legyen a kiállításra váró anyag. Tulipános láda Ma gyámé Füstös Erzsébet például 1978 óta végez nép­rajzi gyűjtést, sok. értékes da­rabot sikerült már szereznie, sok helyről nem engedte^ el üres kézzel... — A legértéke­sebb adományokat talán Gál Jánoséktól, valamint özv. Fe­kete Józsefnétól kaptam a Dózsa György utcában — mondta' a gyűjtő. — A leg­büszkébb talán egy régi sa- rokpadra és egy tulipántos lá­dára vagyok, de most talán si­kerül kapnom egy 1915-ben készült sújtásos vőlegényruhát, Ünyi Ferenc pedig egy búbos kemencét ígért — talán majd e holmikkal is sikerül bővíte- nem a kiállítás anyagát. Magyamé egyébként munká­ja mellett megírta a helyi gyógyszertár történetét, néha- nap ma is ki-kilátogat egy- egy idős asszonyhoz, akiknél £> régi ráolvasások helyi szoká­sait gyűjti. Komoly listája van a különböző babonasá- gokról, a régi „gyógymódok’ széles skálájáról is. Munkája nélkül a tájház anyaga na­gyon szegényes lenne, lelke­sedése sok embert magával ra­gadott. A helytörténeti kör tagjai is örülhettek, mert, az általuk gyűjtött anyagok is helyet kapnak végre a táj házban, re­mélik, ezzel megszűnik a gyűj­temények ide-oda vándorolta tása, amit eddig az állandó hely hiánya okozott. Tetszettek Rakó Józsefnek, a kör titkárának szavai: — Az új nemzedék nevelé­sében reméljük, fontos szere­pet kap ez a létesítmény. Egy­re nő a megértők, a szimpati­zánsok köre, amit az össze­gyűjtött 140 ezer forint is bi­zonyít, de a különböző bri­gádok és közületek felajánlá­sai is ezt tükrözik. A két leglpoldogabb ember azonban talap Varga Mária, a művelődési ház igazgatója és ifj. Gellér Nándor, a helyette­se volt. Arcukról sugárzott az öröm, lelkesen osztogatták a „házavatóra” szánt zsíros ke­nyeret és öntögették a pezsgőt, tehát igazi örömünnep volt. Következőként talán Rigó Mihályt és Baksa Lászlót em­líteném, de velük örült a re­formátus lelkész, a Nagy Ist­ván csoport több tagja, a ta­nács és a pártbizottság tagjai, úgy körülbelül negyvenen ... Ki kell emelni az ecseri Rákosmezeje Tsz, a helyi Vasipari Szövetkezet, valamint az Építőipari Szövetkezeti Kö­zös Vállalat dolgozóinak ön­zetlen pénzadományait, majd az elkövetkezőkre is szóló tár­sadalmi munka felajánlásait. Segítségük nagy lendítőerőt adott a szervezésbe belefáradt csüggedőknek, újra bízni tud­tak és reménykedni. A lelkesedéstől függ Mert még nincs vége a munkának, talán az igazi most következik. Jövő szeptem­berig egy év van, akkorra ter­vezik az átadást, ez lehet na­gyon hosszú idő, de lehet na­gyon rövid is. A további lel­kesedéstől és önzetlen munká­tól függ, s reméljük, egyikből sem lesz hiány! Monostori Istvánná Rákosmezeje Tsz Segítség • a háztájinak Az ecseri Rákosmezeje Tsz- ben a háztáji ágazat árbevétele július végéig meghaladta a 22 millió forintot. Ebből az állatforgalom — ami az ország áruellátása szempontjából is fontos — 19 és fél millió forint volt. A háztáji és kisegítő gazda­ságokat a tsz tápokkal és to- karmáúnyal, valamint egyéb melléktermékekkel igyekszik ellátni. Akik szalmát is igé­nyeltek, soron kívül vásárol­hatták meg az aratást köve­tően, közvetlenül a tarlóról. i§y kiállítás ürügyén Hasznosan művelni a kiskerteket Kém sikerült a földtől elszakadnia... Ez a kiállítás a Nagy István Galériában Monoron csak két napig tartott nyitva. Az elmúlt hét végén mégis majd annyian megfordultak a teremben, s ír­tak felsőfokú dicsérő jelzőket a vendégkönyvbe, mint a több hetes bemutatók alkalmával. Báli Mária, a monori járási művelődési központ munkatár­sa látható örömmel és elége­dettséggel nyugtázza: jó volt hát az ötlet, még jobb a kivi­telezés. A monori kertbarátok köre úgy mutatkozott be az érdeklődő nagyobb közönség előtt, hogy alighanem új tago­kat toborzott a kertjüket kedv­vel és hozzáértéssel művelni igyekvők táborábg. Akadtak kuriózumok: har­minckilós tök, fekete héjú pap­rika, lapos pogácsa alakú őszi­barack és ízletes füge, de a hangsúly a gyönyörködtetés s az elismerő csodálkozás mellett mégis arra irányult: hogyan lehet okosan, hasznosan mű­velni a kiskerteket? A tizen­egy kiállító kertbarát közül Babinszky István nyerte az el­ső díjat. Társait is érdemes felsorolni, hiszen munkájuk teljesítményük a bemutató alapján értékelve is példamu­tató. Dr. Vecserek' Lajos, a nagy­községi népfrontbizottság tit­kára Pere Istvánnak és Máté Józsefnek ajándékutalványt, Tóth Károlynénak, Rádi Mi­hálynak, Demeter Istvánnak, Monori Józsefnek, Bokros Jó­zsefnek, Perlaki Józsefnek és Kaján Józsefnek oklevelet nyújthatott át. Szólt az elisme­rés a bemutatott termékekért — s az eredmények mögötti szorgos munkáért. Balogh Jó­zsef, a lelkes kertbarátok ve­zetője versenyen kívül állította ki saját szorgoskodása gyümöl­cseit. Számára elismerő szónál, oklevélnél is többet ért látni a kívülállók érdeklődését, s azt a lelkesedést, amellyel a cso­port ezt a bemutatót létre­hozta. A fotók, a magyarázó szöve­gek, a remek gyümölcsök, zöld­ségek és virágok azóta haza­kerültek. A kertbarátok össze is jöttek megbeszélni, érde­mes volt-e? Érdemes volt. linn :::::: Engem is a kiállítás híre keltette érdeklődés vezetett az első díjas Babinszky István ott­honába: hogyan lesz a házi­kertben munkálkodó emberből szakkönyvgyűjtő, kiállító, min­dig szebb eredményekkel büsz­kélkedő kertész? A Széchenyi utcai szép ház­ban csak a második látogatá­som járt sikerrel. A családfőt nem könnyű otthon érni, la­poshegyi szőlőskertjében tölti az időt. Nem haszontalanul: konyhakerti növények, har­mincfajta szőlő, sok-sok gyü­mölcsfa igényli a folyamatos és gondos törődést. — Ha nem untatom, a leg­elején kezdem, — nevet. — A kezdet ugyanis fontos, mert úgy indultak a dolgok, hogy kézzel-lábbal igyekeztem el­szakadni a földtől. Szüleim földművesek voltak, kint él­tünk a Hegyesi-tanyán, s ami­kor már eszesebb voltam, lát­nom kellett: a munkásgyere­keknek jut idejük játszani. En­gem meg befognak, én libát kell hogy őrizzek és dolgoz­nom kell, amit csak elbírok ... Nem leszek földműves! — haj­togattam, de közbeszólt a há­ború, apám fogságba került, s mivel én voltam a legidősebb fiú a családban, rám maradt a gazdaság. Negyvennyolcban került haza édesápám — akkor mentem tanulni. Géplakatos­nak. Csakhogy amikor udva­rolni kezdtem a feleségemnek, s már építettem a Hegyesi-ta­nyán az első házunkat, és ül­tethettem a kertbe az első gyü­mölcsfákat, rájöttem: a kert pótolja a fizetést. Hiszen a konyhára zöldség kell, gyü­mölcs, frissen szedett... Ügy tértem vissza — a földhöz. S ez nem csupán visszatérés lehetett, hanem az újrafelfe­dezés örömével párosuló tu­dásvágy is. Babinszky Istvánt ugyanis minden érdekelni kezdte, ami új. Olvasta és gyűjtötte az újságcikkeket, szakkönyveket fedezett fel és keresett meg, amelyek munka-- jóban segíthetik, s már ott, a Hegyesi-tanyán remekszép sző­lőgyűjteményt hozott létre. szőlőst a Laposhegyen. Akko­riban olvastam először a Lem Moser-féle szőlőművelésről, s úgy fellelkesített az újságcikk, hogy naponta jártam a köny­vesboltokat a szakkönyvért. Az új művelési mód alapján tele­pítettem aztán az én szőlőmet, ami most már tízéves, s mond­hatom: tökéletesen bevált. Hogy így van, azt a kiállítá­son szereplő, húsz fajta gyö­nyörű szőlő is bizonyította, « a színes fotók is szónál szeb­ben beszélnek Babinszky Ist­ván munkájának eredményé­ről. — Gyümölcsfa is van kint, mindenféle. A család szükség­leteit bőven fedezik, piacra is jut. S ma is úgy vagyok, hogy igyekszem minden újat felfe­dezni és hasznosítani. A gaz­daboltban törzsvevő vagyok: ha hallok vagy olvasok egy új­donságról, rögtön kipróbálom — mint legutóbb a KOFUNA nevű műtrágyát. Ügy néz ki, nagyon jól beválik. S bár Babinszky István fia autószerelő, apjától elörököl­hette az érdeklődést, eltanul­hatta a kertészkedést: most ketten kísérleteznek a gomba­termesztéssel. Laskával és csi­perkével kezdték, kisebb zök­kenőkkel ugyan — de az első „eredményekből” éppen teg­nap született ízletes aomba- pörkölt a család asztalára. — 1970-ben, apám halála után felszámoltuk a tanyát, ideköltöztünk, s vettem egy Nem tudni, hányán csatla­koznak vajon a kertbarátok köréhez a kiállítás megtekin­tése után. Babinszky István és társai példája egyértelműen bizonyítja: az őszinte érdeklő­dés, a kerti munka nemcsak hasznot jelent — bár az sem utolsó szempont — de örömet is. S mindenképpen megéri. Koblencz Zsuzsa ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom