Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
1983. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN Múltat idéző, emléket őrző Farkaslaka A világban az embernek világíts Elfért életük egy kicsiny völgyben — írta Illyés Gyula saját dunántúli «tyafiságáról, s elfért egy nép, egy nemzet élete is e kicsiny völgyben, milliók születtek, haltak anélkül, hogy benyithattak volna a nagyvilágba. Eleven népmese \ Farkaslakára, Erdély kis falujára ez az elszigeteltség még inkább érvényes. Itt, ilyen helyen születnek a tündérmesék. A lényegre talált Németh László, amikor azt mondotta: ezt a falut nem Tamási költötte, előbb őt a falu. Z. Szalai Sándor Tamási Áron szülőföldi örökségének ezt a meseteremtő tájat tartja, ahol a legmagasabb irodalom közbeszéd, ebből emelkedik örök magaslattá Ábel írója, székely Homéroszként. Századok ritmusában kedély avatta ünneppé Gordonra kúszó, ölfát szekerező, farkast űző hétköznapjaikat. Megelevenedett népmese a fehér Nyikó hídja is, amelyen ha az ember elüttetni nem akarja magát, megvárja a pallón átkocogó kecskét. S a tehenek, juhok, borjak, üszők, disznók patakba gázolnak, tocsogósra tapossa a vegyes nyáj a meredek partot. Itt minden költészet. Gondoskodik róla a kerítést átugró medve, a bendőbűzű iparos, nem fogy ki Farkaslaka a történetekből, egymásnak adják szájról szájra pontos per- géssel a Fancsaliak, a Mártonok és Jakabok, a Józsák és a Tamásiak. Mi van a domb mögött? Egy másik domb és a titok, a varázslat. Mindig a másik domb mögött énekel a legszebb hangú madár, mindig a másik domb mögött születnek a csodák. Űjabb erdők jönnek, újabb legelők, suhan az őz, dagonyát keres a vaddisznó és önfeledten szól a sárgarigó. Nova bortól szilaj Farkaslakán a mulatság, de a csengős bárány kedvessége ■ is a sajátjuk, a vén is táncra perdül a hajnalba nyúló lag- zikon. Baleset is lehet szerencse. Tamási Áron példázza. Édesapja pityókásan jött haza egyszer, s a kilencéves gyerek kezében elsült az asztalra tett pisztoly: a bal hüvelykujját ellőtte Baj volt ez, nagy baj, pedig talán épp ettől gördülhetett ki belőle az íróság. Fancsali Antal ma is a falu szabója, méhésze, bortermelője, muzsikása, lakodalmi rendezője. Hatszáznyi népdalt jegyzett le, székely rigmusokat írt. Szépen kanyarítja a szót, szépen szel belőle, mintha búzakenyér lenne, de nem lett író. Vele nem történt az a szerencse-szerencsétlenség, mint Tamási Áronnal. Jakab András ottjártunkkor így szólt hozzám: A részeg ember és a rongyos gyerek örökké elöl szeret állni. Kaszás ember, tehenész, de úgy beszél, mintha író lenne. Méltósággal, magyarul. Balladatermő vidék Futballoznak a pályán vasárnap délután. Farkaslaka mérkőzik Agyag- falvával, 5-0-ra győz. Én inkább a Gordon-tetőt nézem, előkerül-e az erdős hegyhátról a medve, vagy a vadkan, a szarvas. Csak egy ember bukkan fel a láthatáron, átvetővei, bottal. Hozza a nagy kincset batyujában, a csöndet. Farkaslaka majdnem a világ vége. de lakói tájékozottak, olvasottak akár a városiak. Moiidják, Tamási Áron rendre járta a Zsém oldalát, a Gordont, körüljárta a falut, így ment a patak melletti ösvényen a Hólyagos, a Magyaros telke, a Makkosgödör, a Kertszege, az Orotás, vagy a Bükkbele felé, elmaradhatatlan sétabotjával. Balladatermő időben balladateremtő nép lakott,' lakik Farkaslákán, szinte mindenki költő itt. Tamási Áron nemhiába emlékezik maga is e jogos, túlzások nélküli magabiztosságra, öntudatra: Minden székely faluban lehetett volna, s bizonyára ma is lehetne, egy kisebb írószövetséget létesíteni, mert minden harmadik ember a kedély villogásával, színes nyelven és kerekítő formaérzékkel mondta el a maga történeteit. A valóságot hamisítás nélkül átköltöt- ték, élet és mesés történet egyek lettek, ahogy azt jól ki is fejezte az egyik falusi ember, amikor (Ábel a rengetegben) című könyvemet olvastattam vele. — No, milyennek találta? — kérTamási Áron síremléke deztem tőle. Nézett ide is, oda is, nehogy hirtelen bántót találjon szólalni. Végre mégis csavart egyet a nyakán, hogy ő bizony nem hazudik, s így szólt: — Hát aztán, csak le van írva. Ma is említik, hogy Farkaslakán minden összejövetelen, mulatozáson csöndes maradt. Irt, jegyzetelt. Meg is jegyezte, amikor faggatták: öt tehén árát vidámkodtak nekem össze. Farkaslaka forrás volt, szövetséges és társ. Munka lámpafénynél Néphagyomány tartja, hogy farkas ette meg a lovat, innen a falu neve. A történetet Jakab Zsigmond, a falu egykori állatorvosa meg is faragta székelykapuján a Csordakijáró 226- os számú ház bejáratán. Farkas és ló látható a domborításon és feloldó felirat: Vándor, e kiskapu nem akar kizárni, Csak azt mutatja, merre kell bejárni. A mű 1976-ban készült el. Fakót E. Antal faragott.farkaslaki kapuján is hasonló olvasható: Jószívű vendég kapun bejöhetsz Ha kétszínű, s irigy vagy előtte elmehetsz! Tamási Áron sokszor megszállt egyik lánytestvérénél. Ágnes ma is telítve derűvel, költői vénával. Ügy beszél, mintha novellát szólna. Kis gidáról beszél, a Fehér Nyikót említi, mintha Tamási Áron szólalna meg benne: Hegy heggyel nem találkozik, de az ember az emberrel találkozhatik. Juhokat tart, azokból és nyugdíjból él. Tőle tudtuk meg: Áron éjjel dolgozott, többnyire lámpafénynél. Hónapokig itt volt, köny- nyen elbánt a napokkal. Tíz órakor kelt fel, tojást, szalonnát evett, teát, kávét ivott, s egy kis árpapálinkát. Tamási Annában, az író másik nővérében nehezebben ered meg a szó. Áron- bal hüvelykujjának elvesztéséről beszél. Arról, ahogy édesanyja Fancsali Mózeshoz szalajtotta és Imre Domonkost jelölte meg orvosának. Apjukat tulajdonképpen Túrós Tamás Dénesnek hívták, s a megfogyatkozott ujjú Áron tanítását a rokon gyulafehérvári nagyprépost, a szintén Tamási Áron névre hallgató tudós pap vállalta. Tamási Anna ismétli az író ars poeticáját: A világban világíts, hogy kevesebb legyen a tévelygő ember. télén versezeteit, a sámlin Tamási Gáspár unokája, Nagy Laci kuporog. Benyitunk a múzeumszobába, ahol Tamási Áron 1897-ben megszületett. Tárgyak, bútorok, könyveinek gyűjteménye, lmecs László fametszete a házról. Belelapozok a Tamási Áronná, Bokor Ágota által 1971. május 26-án nyitott emlékalbumba. Jakab Ferenc megállapítása a nyitány alaphangja: A rügyek és reménységek itt romolhatatlan tisztaságban élnek. Béres Ferenc énekes vallomása: Számunkra megrendítő élmény látni a házat, ahol a magyar széppróza egyik legnagyobb alakja született. Tamási Áron farkaslaki szülőháza 1972 óta állami emlékhely, ezt tanúsítja a magyar és a román nyelvű felirat a ház oldalán. Egyre többen látogatják, jelzik a vendégkönyv bejegyzései: Budaörsről, Gödöllőről, Hatvanból, Nagymarosról. Czine Mihály irodalomtörténeti összegzése is mérvadó: Remekei olyan tetőket jelentenek, ahonnan messze látni, s egyben a jövőt jelentő emberiség térés mezőire. Fancsali Antal szegődik útikalauzomnak, Farkaslaka kulturális életének ezermestere. Itt született, édesapját, Fancsali Vencelt Tamási Áron mentette ki a megáradt Nyikóból. Tamási Áron távoli rokonaként, kevés beszédűnek ismerte az írót. őt is hiztatta az írásra, s amikor 1962-ben Farkaslakán járt, a székely lakodalmi rigmusok összeállítására kérlelte, s kiadásában is segédkezni kívánt: Hazamegyek és pontra tesszük. Fancsali Antal emlékezik egy 1958- as szeptemberi mulatozásra a Ka- landa-tetőn, Simon Mihály tanyai házában, ahol Tamási Áron virradatig jegyezte énekeiket, szavaikat. Még annyit mondott: Írom, mert ezt a világon sehol sem kapom meg. Fancsali Antal máskülönben már a katonaságnál nótafa volt, eredeti farkaslaki népdalt énekel az úton: Farkaslaki hármashatár, Bolond, aki lányokkal jár, nyehonye. Mert én menyecskéhez járok, Zöldpaplanos ágyba hálok, nyehonye. (A nyehonye sző lónak mondott biztatás, csöndesítés hangsúlytól függően.) Fancsali Antal Tamási Áron kívánságára lejegyezte a Székely lakodalmas szövegét a kovásznai és udvarhelyi kórházakban 1964-ben, ahol lábadozott. Levett kalappal Albert András portája Farkaslakán abban az utcában van, ahol Tamási Áron sokat tartózkodott Ágnes húgánál. őt faggatom, mondana valamit emlékeiből: — Nem figyeltem, csak hallottam az írógép kopogását, de mi, hogy így mondjam, egyszerű közszékelyek, csak akkor tudtuk meg, hogy ki volt, amikor temették. Olyan tömeg volt, hogy feketéllett a táj a sok néptől. Két cserfa között nyugszik. Kőből faragott szobor hirdeti a sír előtt nem múló emlékét, Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor alkotása. Ott állunk előtte levett kalappal, s közben a közeli madárdal is csönddé nemesül. LOSONCI MIKLÓS A szülőház élménye Tamási Gáspár az egykori szülőházban lakik, amely ma múzeum. Ágnes néni viszi neki az étket. A Vadon nőtt gyöngyvirág szerzője vesztett jó közérzetéből, így fogad: megyünk visszafelé. Amikor hogyléte felől érdeklődöm, röviden válaszol: még lábon vagyunk. A szobában Kecseti Kovács Dénes mondja szünA Vándi Kiss János-gyűjtemény avatásán Alkotássá nemesült va óság Látogatók az emlékgyűjteményben Halmágyl Péter felvétele Országszerte tiszteletreméltó gyakorlattá kezd válni a képzőművészeti emlékgyűjtemények kialakítása. A honismereti mozgalom nyomán falun és városban egyre nagyobb figyelmet fordítanak az egyes vidékek nevessé lett szülötteinek pályájára, életművük megismertetésére, a helybeliek ragaszkodásának, megbecsülésének kifejezésére. Így került sor Pándi Kiss János műveinek állandó elhelyezésére szülőfalujában, hogy a környék lakói, az idelátogató idegenek látva lássák, mit teljesített az elszármazott tehetség, szobrainak mi a jelentősége a hazai és az egyetemes művelődéstörténetben. Földijei már eddig is sok mindent tudtak Pándi Kiss Jánosról. Több mint félévszázados alkotómunkája során sohasem szakadt el Pándtól. Élményt adó falu Ismerősei, rokonai mindig számon tartották merre járt, mit csinált, milyen jelentős szakmai sikerek kísérték művészeti tevékenységét. Mikor családi neve mellett megkülönböztetésül használni kezdte születési helyének a jelzőjét, külön is hangoztatni kívánta, honnan jött, de azt is, hogy o gyermekkor, az ifjúság indító élményei nélkül elképzelhetetlen lett volna képességeinek a kibontakoztatása. Mindennek — amit elért — köze volt Pándhoz, a gondolkodásmódjában, érzésvilágában fontos szerepet kapott a Tápió mentének emberi, társadalmi, természeti valósága. Életútjának ismerői hangsúlyozni szokták, hogy a szobrászatra vonatkozó alapismereteit az Iparművészeti Iskolában sajátította el. Művészetének a szellemiségét viszont mindenekelőtt az a tizennégy esztendő határozta meg, melyet szobrászi működésének, mesterré válásának első szakaszában Olaszországban töltött. Mivel azonban a sajátosan művészet- történeti feltételek nem nélkülözhetik a személyes vonatkozásokat, Pándi Kiss János életrajzi adatai közül sem hiányozhat annak a megemlítése, hogy mennyi erőt, tanulságot, ösztönzést merített a szülőföldjén szerzett tapasztalatokból, a magyar Alföld népének szívósságából, kétA szülőház. Erdős László festményének részlete kézi munkájának szakszerűségéből, célszerű ötleteinek, létfenntartó szorgalmának példájából. Kezdő művészként a klasszikus szobrászat hazájában, Itáliában állta meg a helyét. Ez azért sikerülhetett neki, mert már fiatalon mint jó felkészültségű, nagy tehetségű, szorgalmas művészt maguk közé fogadták pályatársai, s mert mozgalmas felépítésű bronzfigurái, anyagszerűen mintázott kőkompozíciói a legárnyal- tabb szakmai kívánalmaknak is megfeleltek. A forrnák összhangja Érthető, hogy a képzőművészet maradandó remekeinek a hazája nagy befolyást gyakorolt szemléletére, ténykedésére. Az itáliai géniusz örökségének útmutatása, ihlető tökélye nem veszít időszerűségéből; még az úgynevezett modern irányzatok képviselői se nélkülözhetik a reneszánsz korának örökérvényű tanításait. Pándi Kiss János a második világháború előestéjén tért vissza Magyar- országra, s mivel akkor már itthon is köztudottak voltak külföldi sikerei — az épületplasztikában, a síremlékszobrászatban, az éremművészetben létrehozott teljesítményei —, meg tudta vetni lábát a hazai művészeti életben. A felszabadulás után alkotókedve tovább fokozódott, több kefeterületi szobor került ki műterméből: munkásfigura, jelképes ábrázolás, építészeti együtteseket kiegészítő társművészeti alkotás. Ezeken a művein jól látszik annak a szépségeszménynek a jelenléte, aminek termékeny hatását a görög-római antikvitás, a mediterrán kultúra gazdag hagyatéka szolgáltatja, s ami tévedhetetlen arányérzékkel, a formák összhangjának a nemességével segíti a késői utódok alkotótevékenységét. öt évtizednél hosszabb munkálkodása során Pándi Kiss János kellő hozzáértéssel, szíves megértéssel készített arcmásokat a feldolgozás módjául hol az érmet, hol a körplasztikát választotta. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ebben a műfajban érte el fejlődése csúcspontját. Nem mintha egész alakos ábrázolásai, pontosan szerkesztett domborművei nem mutatnák elmélyülését működésének egymást követő szakaszaiban. Portréi a finom együttérzés, az árnyalt jellemzés tekintetében mind meggyőzőbbé, bensőségesebbé tisztultak, sok-sok jel fedezhető fel bennük arra nézve, hogy megalkotójuk emberséges figyelme megértette a modellek sorsát, egyéniségét. Önkéntes szolgálat Szorgos alkotómunkája közben Pándi Kiss Jánosnak arra is volt érkezése, hogy részt vegyen a művészeti közéletben, helytálljon kollégáiért a szakszervezeti mozgalomban, eleget^ tegyen kényes szociálpolitikai teendőinek. Mert hiszen minden tettét, művészi elképzelését, önként vállalt szolgálatában az emberszere- tef, a népismeret, a társadalmi felelősségérzet szellemében cselekedett. Műveivel a művészetben rejlő érzelmi, intellektuális harmóniának a jó közérzetre előnyösen ható befolyását kívánta tudatosítani. POGÁNY ö. GÁBOR Elhangzott Pándi Kiss János szobrászművész pándi emiékgyűjtemé- nyének ünnepélyes megnyitóján.
