Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
XjHmMVíW 1982. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT A névvel együtt az örökségét is | Tegnaptól a veroce_______________ marosi 1. sz ámú általános iskolát — mint az 1. oldalon jelentjük — Orbán László Általános Iskolának nevezik. Tegnaptól az iskola falán ott egy örökbecsű alkotás: Varga Imre Kossuth- díjas szobrászművésznek a domborműve Orbán Lászlóról. Tegnap az intézmény diákjai — ha lehet — az eddiginél is fegyelmezettebben, még elkötelezettebben, tudatosabban tanulnak. Sokáig él majd emlékezetükben dr. Kornidesz Mihálynak az ünnepi beszéde, amelyben a névadónak, Nóg- rádverőce szülöttének érdemeit, életútját méltatta. Lehet-e ünnepi méltatás és egy dombormű között párhuzamot vonni? Lehet-e csak azért, mert mindkettő Orbán Lászlónak állít emléket — egyszerre szólni? Lehet-e a két különböző műfajú emlékezésben megtalálni a közöst? A mának s a jövendőnek szólót? Lehet! Mind az ünnepi szónok, mind a szobrász- művész Orbán László életéből, munkásságából a lényeget emelte ki. Annak a forradalmárnak állítottak emléket, aki egyszerű, szerény, halk szavú emberként szolgálta a nép ügyét. Mikor mivel kellett: szóval, tollal, tettel, fegyverrel. A dombormű nem lobogó, he- vülő forradalmárt idéz, hanem ahogy Varga Imrétől már megszoktuk, az ő hősei semmiképp Élhetett volna nem külsőségükben, hanem nagyon is emberi mivoltukban, belsőből fakadóan viselik a forradalmi bélyeget. Ezt emelte ki szónoklatában Kornidesz Mihály is: a humánumot, a hittel, a fegyelemmel áldozatra mindig készen élő pártmunkást, aki másokkal is meg tudta értetni a világ értelmét, cselekvésre késztette kortársait. Orbán Lászlót nem az osztálya indította el kommunista útján, hanem kritikus szelleme, becsületes gondolkodása. polgári jómódban, jogi végzettségével gond nélkül vívhatta volna ld érvényesülését. Nem ezt választotta. A fasizmus ellen már kora fiatalságában harcolt. Már akkor megfogalmazta: csak a legjobbak, a legbátrabbak összefogásával győzhet a nemesebb. Mint újságíró, mint a Népszava akkori munkatársa, tollával is az eszmét hirdette. Küzdött a felszabadulásért, az illegalitás éveiben is megtalálta, hogyan segíthet legjobban, s ott volt az elsők között a párt újjászervezésekor, ott a felszabadult ország felépítésénél, átalakításánál, s később is mindenütt, ahol használhatott. Harminchárom évig töltött be felelős posztokat. Előadásokat tartott, irányított, szervezett, vezetett és közben művelődött. A köz- művelődésben az ő gondolatai, cselekedetei is megtestesülnek. [ fikikrőll SfatutS: kát nevezünk el — mondotta Komidesz Mihály —. szobrokat, domborműveket mintázunk, nem születtek forradalmárnak. Azzá lettek, azzá érlelődtek, mint Orbán László is. Ha valamit tudtam adni, hasznosat tenni, csak abból adtam valamit vissza azoknak, akiktől kaptam. Orbán László mondotta valaha e szavakat. Ezt a hitvallást választotta a verőcemarosi iskola tanítótanuló gárdája is. S azt a példát, ahogyan Orbán László élt: szigorú önfegyelemmel, tudatosan dolgozott mindig. Ha valaki, ő tudta, milyen nagy szerepe van az iskolának a nevelésben, de azt is tudta, s hirdette, hogy az iskola nem adhat örökérvényű válaszokat a kérdésekre, csupán szellemi igényességre nevelhet. Felébresztheti a tudás iránti vágyat, elindíthatja a jövő nemzedékét azon az úton, amely a jó irányba vezet. I Isv volt I a forradalI vu,l_ 1 márok sorában Orbán László, aki ifjú korától élete végéig ennek a célnak szentelte életét. Ezért választották tegnap a verőce- marosiak községük szülöttét példaképnek. A névvel együtt vállalva az örökség felelősségét is. S. A. Összefogok a területeket Napi feladat a munkásvédelem A területi széttagoltság okoz a legnagyobb gondot a Ceglédi Állami Tangazdaság szakszervezeti munkájában. A hat kerület mellett még több önelszámoló egységben tevékenykednek a csoportok. Tehát nagy feladat vár a bizalmik- ra és a főbizalmikra: ők közvetítik a többi között az információkat a tagság és a szak- szervezeti bizottság között. Rátermett jelöltek — Az elmúlt esztendőkben kialakult az a munkastílus, amely leginkább megfelel adottságainknak — kezdi a beszélgetést Sólymos Gáborné szb-titkár. — A szakszervezeti bizottság jelenleg tizenhárom tagú. Rájuk, valamint a kilenc főbizalmira és az 53 csoportbizalmira hárul a legtöbb felelősség, mert ők tartják közvetlenül a kapcsolatot a dolgozókkal. Az szb-ülések rendszeresek, havonta egyszer mindenképpen megbeszélést tart a testület. Bármi legyen is á téma, amennyiben szükséges, a gazdaság vezetőivel is megbeszélik. Cegléden azt mondják: mindennek az alapja a jó, partneri kapcsolat. S mert ez kialakult, az együttműködés immár évek óta gyümölcsöző, nincs szükség egymásra mutogatásra, a viták után mindig megszületik a kompromisszum. A tangazdaságban jelenleg 1224 szakszervezeti tag van, ezzel a szervezettség eléri a kilencvennyolc^ százalékot. Bár ez az arány a megyei átlagot tekintve is jónak mondható, mint az szb-titkár elmondta, van még tennivaló ezen a területen is. Az új munkásokkal már az első napokban beszélgetnek, s ha nem szakszervezeti tag az illető, tájékoztatják, miben is számíthat a dolgozó erre a tömegszervezetre. Ebben is nagy feladat hárul a bizalmikra, főbizalmikra, ezért hát ezekre a funkciókra csak rátermett embereket jelölnek. Sok egyéb mellett nagy figyelmet fordítanak arra, hogy kellően felkészült, nagy szakmai tudású, s nem utolsósorban jó fellépésű legyen a kiválasztott. A főbizalmik a megye által szervezett bentlakásos iskolán, a bizalmiak pedig a járási tanfolyamokon sajátítják el a legfontosabb, a szakszervezettel kapcsolatos ismereteket. — Az a célunk, hogy a tagság képviselői mindig jól informáltak legyenek, s ne csak munkahelyük, hanem az egész gazdaság életével tisztában legyenek — folytatja Sólymos Gáborné. — Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kerületek vezetőinek a megbeszélésein ott legyenek a szakszervezet képviselői is, s mondjanak véleményt a dolgozókat érintő kérdésekben. Ez nem üres frázis, íme a legutóbbi példa. Az idén készült el a tangazdaság új munkás- védelmi szabályzata, amelynek melléklete egyebek között tartalmazza a munkaruha-ellátással kapcsolatos tudnivalókat is. Van véleményük Ezzel kapcsolatban szinte minden csoportmegbeszélésen volt hozzászóló, köztük olyanok is, akik lényeges, több embert érintő javaslatot tettek. Ezeknek figyelembevételével készültek el a kiegészítések. Az szb nemcsak a gazdasági vezetéssel, hanem a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi bizottságával is jó kapcsolatokat alakított ki. A munkáslakás építési akcióban közösen bírálták el a fiatalok jejentkezését. Igénylő akadt bőven, mert a feltételek rendkívül kedvezők: ha valaki vállalja, hogy tizenöt évig a CÁT- ban dolgozik, a költségek 20 százalékáig a tangazdaságtól kamatmentes kölcsönt kap, amelynek felét a szerződés elbírálása után elengedik. Az idei feladatok között szerepel még sok más tennivaló is. Ügy gondolják például, hagy javítaniuk kell a munka- bizottságok tevékenységét és a csoporttaggyűlések előkészítését. Még kidolgozásra vár az új joghatáskor részletes végrehajtási útmutatója is. Furucz Zoltán Az Iparváros Százhalombatta polgára Az esztergályos Jolly Joker Néhány percig várakozni kell a tágas és zajos műhely- csarnokban. A gép tokmánya forog, s az alkotó — az esztergályos — nem pihenhet. A formálódó anyagot figyeli, amiből alkatrésze lesz egy másik gépnek, ami egy berendezés üzemeltetéséhez kell. Türelmet s pontosságot követel e munka, hiszen a századmillimétereknek is nagy a jelentősége. Csak miután elkészült a kicsiny fémalkatrész, állítja le masináját, s fordul felém. Kúrán László — mondja, miközben kezet nyújt, azazhogy — így illik — csak a csuklóját, mert a tenyere olajos. Legyökerezett Sok a baleset Ebben az esztendőben a szakszervezeti munkában a legtöbb gondot a munkásvédelem okozza. A tavalyi statisztika ugyanis meglehetősen kedvezőtlen képet mutat: az egyik üzemben súlyos, csonkulásos sérülést szenvedett az egyik dolgozó, s az idén ugyanott már történt egy halálos baleset is. Ez évben a gazdaság valamennyi dolgozójának ismét vizsgát kellett tennie munkavédelmi ismeretekből. — Súlyosan érintett minket ez a megrázó eset — mondja az szb-titkár. A tangazdaságban egyébként az elmúlt ötéves tervben már 10 ezer forintot költöttek évente dolgozónként munkásvédelemre, s ez az összeg az elkövetkező időben sem csökken. Magas termetű, rokonszenves, negyvenegynéhány esztendős férfi, tőzsgyökeres százhalombattai. Ami ritkaság, hiszen a fiatal, modern ipari városban meglehetősen kevés a őslakó, ám Kúrán Lászlónak édesanyja s apja is itt született. — Én is itt vertem gyökeret — mondja — itt alapítottam családot és otthont, alighanem véglegesen. Igaz, megpróbáltam egy ideig az ingázó életet is. ötvenhétben, amikor felszabadultam, esztergályosként Pesten dolgoztam jó pár esztendeig. Aztán, amikor hallottam, hogy itt is elkel a szakmunkás (akkor épült a hőerőmű), hazajöttem. — Hogyan lett esztergályos? — Ügy, hogy villanyszerelő akartam lenni. Hárman voltunk fiútestvérek, az egyik bátyám lakatosnak, a másik műbútorasztalosnak tanult, ugyanabba az iskolába csaltak engem is. Ott azonban csak lakatos vagy esztergályos szakmára volt felvétel, az utóbbit választottam. — Nem bánta meg? — Nem, mert megszerettem ezt is. Igazából horizontesztergályos vagyok, de közben sok mindent megtanultam: ha kell marós vagyok, ha úgy adódik lakatos, afféle Jolly Jokerként itt is ott is helyettesítek.- Hozzáadva Az itt is ott is: a Dunamen- ti Hőerőmű Vállalat karbantartó műhelye, ahol a villamos energiát termelő nagyüzem bonyolult berendezéseinek javítása ad többnyire gyors, hibaelhárító feladatokat. Nem darabbérre, nem teljesítményre dolgoznak itt az egyébként jól képzett szakemberek, munkájuk egyetlen mércéje: a megoldott műszaki probléma. Megbízatások — Nem mondhatom, hogy nehéz, vagy sok a munka, de az idegeskedés, az ami olykor kimeríti az embert. Régebben, amikor teljes kapacitással ment az üzem, más volt. Most, a gyakori leállás miatt sokkal több a probléma, a hiba. A műhelybeli gondoknak Kúrán László éveken át közeli ismerője volt. Nemcsak jó szakemberként, haném közéleti emberként is számon tartják. Egy ideig szakszervezeti bizalmiként, később főbizalmiként képviselte munkatársainak érdekeit, s ezzel egy időben a Kölcsey szocialista brigád vezetőjeként vállalt magára plusz terheket. S tegyük hozzá nem is keveset. A kollektíva, három ízben nyerte el az aranykoszorús jelvényt. — Aztán megválasztottak tanácstagnak is a városban, s ezzel még több lett a tisztségem és persze a gondom is. Arról nem is beszélve, hogy három lányom iskolás, így szinte óhatatlanul a szülői munkaközösségekben is vállalnom kellett sokféle teendőt.. „ — Hogy bírta mindezt idővel, energiával? ■— Az az igazság, hogy sokáig nem bírtam. Azt mondta az orvos: az erejével nincs baj, mázsás vasat felemelhet, de az idegek ... Tanácstagság Ezek után? — Néhány megbízatástól meg kellett válnom. Maradtam tanácstag; szeretem városomat, szívesen munkálkodom érte. — Mi az, amiért leggyakrabban szót emel a városi tanácsban? — A kereskedelmi hálózat bővítéséért. A feleségem üzletben dolgozik, közelebbről ismerem ezt a területet, valamennyi problémájával együtt. Emellett tagja vagyok a művelődési-ifjúságpolitikai tanácsi bizottságnak, ami megint csak érdekes és sajátságos feladatot jelent. Most legutóbb az általános iskolából kikerült gyerekek sorsát vizsgáltuk. — Végezetül: ha a munkahely s a közösség gondját letette a válláról s hazament a családjához, akkor mit csinál? — Akkor? Míg jó idő van, átöltözöm, s megyek a telkem- , re egy kicsit gazdálkodni. Tamási István M | egállapításként hangzott el, magam azonban kérdéssé fogalmazom át, tehát: igaz lenne, hogy minél többet ismerünk meg a tágabb világból, annál fontosabb lesz a legtöbb ember számára a maga legszűkebben vett anyagi gyarapodása? A kérdést, kétkedést elsősorban az indokolja, hogy valóban megismerjük-e a tágabb világból azt, ami közvetlen és közvetett tapasztalásként fölkínálkozik — tu- ristaúton éppúgy, mint ismeretterjesztő előadáson, televíziós műsorban, könyvben, sok más formában — vagy csupán felületes benyomásaink sokasodnak, tévhitünk hízik? A felületes benyomások, a tévhitek ugyanis — ha azokat összekeverjük a megalapozott ismeretekkel — veszélyes következtetések táptalajai lehetnek, s ezen a táptalajon szárba szökkenhet az eltúlzás, a hamis általánosítás, a torzítás, az egyoldalúság gizgaza. A bevezetőben említett megállapítás egyébként az Egyesült Izzó váci fényforrásgyára pártalapszervezeteinek egyikében, taggyűlésen hangzott el, mintegy illusztrálásaként annak, mennyire tekervé- nyes a politikai munka útja, mennyire nem egyszerű a világról és magunkról arányokat nem tévesztve szólni. A vélemény kicsiholója az volt, hogy a beszámoló szomorkásán kényszerült tudatni, továbbra sem sikerült lényegesebb haladást elérni a felnőttek általános iskolai oktatásának népszerűsítésében, azaz akik nem fejezték be a nyolc általánost, fütyülnek a lehetőségre, hogy most befejezhetnék. Kerülve a félreértést: nem a nyugdíj előtt állókról, idősebb kordákról tett említést a beszámoló, hánem negyven év alattiakról...! Változatos formákban, sokféle kedvezménnyel próbálnak a gyárban érdeklődést kelteni a felnőttoktatás legalsó lépcsője iránt, ám évekre visszanyúló tapasztalat: a nagy nehezen jelentkezőknek is egy tetemes része hamarosan lemorzsolódik. mert sokkal- inkább foglalkoztatja órabérbesorolása, jövedelme alakulása, mintsem iskolázottsága, tudása. Ez a kettő azonban nem kettő, hanem egy, hosszú távon a jövedelem és a tudás nem különül el, ám furcsa módon ez éppen azok előtt nem nyilvánvaló, akiket a legjobban érint, mivel saját sorsukról van, lenne szó. Hatalmas erőfeszítések összegződnek egy F SZOT és SZMT elnökségi ülése Üdülőjegyek tervezetten A SZOT elnöksége pénteki. értékelve megállapította, hogy ülésén a szakszervezetek ági- a fejlődés ellenére is szüksé- tációs és propagandamunkáját ges e tevékenység továbbfej* lesztése a szakszervezeti moz- ____________________________galomban. A tagságot folyamatosan kell tájékoztatni, korszerű módszerekkel segíteni az új jelenségek, folyamatok, törekvések megismerésében, elfogadásában. Az elnökség további napirendi pontként jóváhagyta a szakszervezeti üdülő jegyek jövő évi elosztásának tervét,-- s tájékoztatót hallgatott meg a SZOT-küldöttség norvégjai tárgyalásairól. ★ A vita semmiképpen sem haszontalan. Akik jelen voltak tegnap, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökségi ülésén, joggal erősíthetik meg ezt az állítást. Napirenden szerepelt a vasas szak- szervezetekhez tartozó gyárak és gyáregységek szakszervezeti munkája. Erről folyt a parázs megbeszélés. Kiváltója az az elemző anyag volt, amely igen alaposan tárta fel a megye hét vasas alapszervezetében szerzett tapasztalatokat. A felmérés szerint akadtak még hiányosságok. Csak néhányat jellemzőül: ma is nehezíti még a testületi munkát és gátolja az üzemi demokráciát, hogy a partner gazdasági vezetők nem rendelkeznek megfelelő jogokkal. Szó került arról is, hogy több helyütt okoaj ma még gondot; egy-egy testületi ülés előtt rövid idő áll a_ szakszervezeti tisztségviselők rendelkezésére az anyag ismertetésére. Ezért azután nem csoda, ha legtöbbször a bizalmiak, főbizalmiak csupán a saját véleményüket hangoztatják. Végezetül kialakult a vitapartnerek közös álláspontja:a feltárt hiányosságokról szólni kell, és érdemes, mert ezeket megszüntetni csakis közösen lehet. i Az SZMT elnökségének tagjai még megbeszélték a munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos tevékenységet is, amelyről részletesen a közeljövőben tárgyal a Szakszervezetek megyei Tanácsa. ' Sz. M. nem különlegességnek látszó arányváltozásban. Tíz évvel korábban a megyében a negyven év alatti aktív keresőknek a huszonhét százaléka volt olyan férfi vagy nő, aki nem végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát, napjainkban ez a szám tizenhat százalékra zsugorodott. Szépítés nélkül: ebben a zsugorodásban a döntő részt nem az érintettek mondhatják a magukénak, hanem munkahelyük társadalmi szervezetei, szocialista brigádjai, amelyek gyakran szinte ölre mentek a delikvensekkel, járjanajc el a foglalkozásokra, tanuljanak, vizsgázzanak. Amint abban is tekintélyes erőfeszítések sűrűsödnek, hogy apadóban van ez a különleges utánpótlás, mert ma már — igaz, tizenhat esztendős koráig — a megyében minden száz általános iskolásból kilencvennyolc befejezi tanulmányait, míg évtizede ez az arány nyolcvannyolc százalék volt. Remélhető tehát, egyre kevesebben lesznek azok, akiket győzködni kell, munka mellett ugyan, de fejezzék már be az általános iskolát, mert minden további lépésnek ma ez az elengedhetetlen alapja. Ha persze e további lépések egyáltalán foglalkoztatják azokat, akik úgy vélik, tudnak ők eleget a világról, mert hiszen az a fontos, mi kerül a fizetési borítékba... 1 urcsa számtan ez! A társadalom tetemes terheket vállalva hozzáadja oktatási költségeihez azok képzését is, akik, amikor annak volt ott az ideje, nem járták ki az általános iskola nyolc osztályát, azok viszont, akiknek ez javára szolgálna, nem hajlandók hozzáadni a tudásbeli gyarapodást a fizetési borítékban kapottakhoz, mondván, a forint a fontos. Valóban fontos. Egy bizonyos határ után a közösség mégsem engedheti meg magának, hogy elkülönüljön a forint és a tudás, a jövedelem és a képzettség, a javadalmazás és a munkatevékenység társadalmi hasznossága, mert ha ezt tartós gyakorlattá tenné a társadalom, saját jövője mellé. írna kérdőjelet. Forintjainkat magánemberként 'ma még számolhatjuk úgy. hogy nem adjuk hozzá azokhoz a holnapi forintok előteremtésének — megtermelésének — lehetőségét, ám társadalmi méretekben hozzá kell adni a maihoz a holnapit, nehogy összeadás helyett kivonásban legyen részünk. M. O.
