Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-30 / 229. szám

v/ÍÍHrro 1982. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Kodály­kiállítás Eltemették Mikus Sándort Heti eilmtegyzet A Budapest mű­vészeti hetek nyi­tányaként Kodály- cmlékkiállítás nyílt a Budapesti Történeti Mú­zeumban. A kiállí­tás, amely része a Kodály-centená- riumi megemléke­zéseknek, látvá­nyos zenetörténeti emlékeket vonul­tat fel, és a láto­gatók megismer­kedhetnek azzal a korral, amelyben a Kodály-életmű született. Képünkön: rész­let a kiállításból. Színházak fogadói Tucatnyi társulat a megyében E cím után az olvasó joggal várhatna valamiféle általános tendenciákat felmutató gon­dolatsort a megye színházi éle­téről. Csakhogy ilyen nincs. Mert ugye megszoktuk a fo­galmazást, hogy színes, ponto­sabban szélsőséges színeket felsorakoztató a Pest megye színházi életét szimbolizáló paletta. Nos, hát a szélsőségek tovább erősödtek. Nagykőrös városában még ugyanis ebben az idényben sem valószínű, hogy befejezzék a művelődési ház színháztermének felújítá­sát. A ceglédi művelődési ház nemcsak hogy nem készül el, de az eddig működő kamara­terem is ideiglenesen áldoza­tául esik a felújításnak. Dél- Pest megye tehát jószerével színház nélkül marad. Vendégjátékok Ezzzel mégis előbukkan egy általánosnak mondható megol­dás: az, hogy a települések jó részéből autóbusszal szállítják Szolnokra, Kecskemétre, Veszprémbe és Budapestre a színházért nagyon rajongókat. Mert ugyebár nagyon kell sze­retni a színházat annak, aki a több mint kétszeresére fel­emelt autóbuszköltséggel ter­helt jegyet is hajlandó kifi­zetni. És hajlandók sokan. Pél­da erre Érd, ahol megszüntet­ték a Népszínház vendégjáté­kait, s az eddig rendszeresen indított egy autóbusz helyett kettővel jön majd a közönség Budapest színházaiba. Hason­lóan igyekeznek növelni a me­gye déli részének településein a színházi- buszok számát. összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vannak az északi járások lakói. Szentendrén a megyei művelődési központban fogadják még ebben az évben a kaposvári, pécsi, szolnoki tár­sulatot, s a színházi idény má­sodik felére kerülnek a bu­dapesti együttesek bemutatói, így a Madách, a József Attila és Vígszínház egy-egy produk­ciója. Valószínűleg a legizgal­masabb előadás lesz Illyés Gyula: A kegyenc című drá­mája, amellyel a kaposvári társulat a Duna bal partjára is ellátogat. Gödöllőn ugyan­csak a kaposváriak lépnek fel a János vitézzel. S ez a nem­rég átadott színházterem lát­ja majd vendégül a szolnoki Szigligeti Színház előadásában Csehov: Ványa bácsi című produkcióját. Szintén ott in­dul zenés színházi bérletsoro­zat, amelynek része lész egy operettszínházi bemutató és a Katona József Színház Buda- pest-Orfeuma. Kétféle bérlet Szembe kell nézni egy másik gonddal is. Aránytalanság len­ne az is, ha csak megpróbál­nánk felsorolni azt a kínála­tot, amellyel a váci Madách Imre Művelődési Központ vár­ja a város és a járás közön­ségét. Ez a művelődési cent­rum hozzávetőleg 40 színházi bemutatót fogad ebben az idényben. Vácott két felnőtt­bérlet van, az egyik sorozat előadásai már október 2-án megkezdődnek, a szolnokiak Imádok férjhez menni című előadásával. A másik bérlet csak a jövő hónap végén in­dul Fejes Endre: Vonó Ignác című művének bemutatásával. Mindezek mellett és ellené­re Vácon is kénytelenek igény­be venni a színházi autóbu­szokat. Az előadássorozatok egy-egy darabjára a főváros­ba szállítják a közönséget. S ha már a váci bérletekről esett szó, érdemes megemlíteni azt a módszert, hogy o színházte­rem befogadóképességének csak mintegy 60 százalékát kapcsolták az előre értékesí­tett bérletekhez, így mindig lehet majd külön belépőket kapni. Végül bizonnyal az egész megye kedvező hírként fogad­ja, hogy november közepén „kaput nyit” a Váci Nézőtér, azaz a már tavaly meghirde­tett befogadószínház. Elsőként Gabnai Katalin: Tüskerózsa, avagy a mindent látó király­lány című mesejátékát láthat­ja a közönség, ezt követően pedig színre kerül Hubay Mik­lós: Római karnevál című mű­ve is. Vácott említésre méltó, hogy hét előadásból álló ifjú­sági bérletet is szerveznek, s emellett mesebérlet címszóval tartanak programokat. Gyerekeknek Joggal felkelti majd a szín­házkedvelők figyelmét a já­rási székhelyeken a Népszín­ház és a Gyermekszínház elő­adása, valamint az Állami Bábszínház közel kétszáz pro­dukciója, amelyet a megye kü­lönböző településein láthatnak. Kr. Gy. Magyar pénz Avar sírban Szenzációs leletre bukkan­tak az idén a Tolna megyei Gyönkön, egy avar temető már több mint tíz éve folyó feltá­rása során. A temető egyik sírjából I. Péter magyar ki­rály által vert ezüstpénz ke­rült elő. Mint ismeretes, Péter Szent Istvánt követően kétszer: 1038—41 és 1044—46 közt ural­kodott. Gyászolók sokasága, a csa­ládtagokkal együtt barátok, pályatársak, tanítványok és tisztelők serege kísérte szer­dán utolsó útjára a Mező Im­re úti temetőben Mikus Sán­dor kétszeres Kossuth-dí jas ki­váló szobrászművészt, akit a tudós-művész parcellában he­lyeztek végső nyugalomra. A Képzőművészeti Főiskola nyu­galmazott tanárának, a Ma­gyar Képző- és Iparművészek Szövetsége volt elnökének ra vatalánál — ahol a vörös szemfedővel borított koporsó előtt bíborpárnán helyezték el Mikus Sándor kitüntetéseit — díszőrséget álltak az elhunyt elvtársai, a társadalmi és kul turális élet több vezető szemé­lyisége. A Művelődési Minisztérium a kulturális élet nevében Hor­váth György, a minisztérium képzőművészeti osztályának vezetője búcsúzott az elhunyt­tól. — Bizonyságot tehetek arról — mondotta, hogy Mikus Sándor, a szobrász mű­vészetével emberséget volt képes adni mindenkor, hogy valóban üzent munkáival, hogy az üzenetét megértettük A mesterségben a munkásem­ber levehetetlen szakmai ön­érzete diktált mértéket a szá­mára, a művészet, a közlés dolgában pedig a teljesség igé' nye. Pogány ö. Gábor művészet- történész a barátok, a család nevében búcsúzott, méltatta a halott művészi érdemeit, taná­ri munkásságát, egyéniségé­nek rokonszenves vonásait. A Képzőművészeti Főiskola, a Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapja, a Magyar Képző- és Iparművészek Szö­vetsége nevében Kiss István szobrászművész, a szövetség elnöke mondott gyászbeszédet. A kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész sírját a pá­lyatársak, a barátok, a tiszte­lők koszorúk sokaságával bo­rították, majd az Internacio- nálé hangjaival búcsúztak Mikus Sándortól. Kibővített úttörőgyűjtemény Gyömrőn Múzeumi és műemléki hónap Több mint két évtizede októ­ber az országos múzeumi és műemléki hónap. Az ehhez kapcsolódó ünnepségsorozat Szombathelyen kezdődik október 1-én délután 4 órakor, amikor Korcsogh And­rás művelődési minisztériumi államtitkár a Savaria Mú­zeumban megnyitja az egy hó­napig tartó eseményeket. A megyei megnyitóünnep­ség a zsábéki Galériában lesz szeptember 30-án délután 5 órakor a Melocco Miklós szob­rászművész munkáiból rende­zett kiállítással. A múzeumi hónap keretében Zsámbokon új falumúzeum nyílik október 3-án délután 3 órakor, az isa- szegi falumúzeumot pedig ki­bővített formájában október 2- től láthatja a közönség. A megyei események érde­kességei közül külön említés­re méltó a ceglédi Kossuth Múzeumban a Kossuth-ikonog- ráfia című kiállítás, amelyet a neves politikus születésének 180. évfordulója alkalmából rendeznek. A hónap legna­gyobb eseményének azonban az a megemlékezéssorozat ígér­kezik, amelyre Nagykőrösön kerül sor az Arany János Mú­zeum szervezésében, Arany János halálának centenáriu­ma tiszteletére. •k A múlt: értékek forrása. E felismerés nyomán hozták lét­re 1975-ben Gyömrőn, az út­törőházban a Pest megyei Űt- törőmúzeumot, mely tegnap — a múzeumi hónap nyitá­nyaként kibővített, átalakított formában ismét megnyílt a pajtások, s a felnőtt érdeklő­dők előtt. Hatalmas gyűjtő és rendszerező munka eredménye az újbóli múzeumnyitás: a há­rom esztendeje alakult Pest megyei úttörőtörténeti bizott­ság, s a régebbi múzeum ada­tait, a fényképek, tábori, raj- és csapatnaplók százait, iga­zolványokat, tárgyi emlékeket, zászlókat, jelvényeket, filme­ket, okleveleket, kupákat, s ki győzné sorolni mi mindent gyűjtöttek egybe, hogy végül közkinccsé tegyék — sajnos csak — kisebbik hányadát. Tegnap délelőtt 11 órakor gyömrői pajtások, a település és a monori járás vezetői, az úttörőhistória ügyét szívünkön viselők — közöttük a veterán Surány Pál — gyülekeztek az úttörőházban, ahol Lerner Henrik, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára nyitotta meg a megyei úttörőmúzeumot és adattárat hangsúlyozva: az eddigi munka akkor lesz tel­jes, ha mindén úttörőközösség és csapat megismeri múltját, megteremti közössége króniká­ját, védi és őrzi emlékeit. Ezt követően úttörőtörténe­ti játékkal egybekötött tárlat­vezetésre invitálta a résztvevő­ket Rakó József, az Iránytű fő- szerkesztője, a megyei úttörő­történeti bizottság vezetője akinek kalauzolásával megis­merkedhettek a ma vörös nyak- kendősei elődeik tevékenységé­vel, a megye úttörőmozgal­mi múltjával, a kalászgyűjtés­től az ürgeöntésig, a tengert látott vízi úttörők útjaitól a táborok, expedíciók históriá­jáig, s láthatták: az évtizedek során miként gazdagodott, gya­rapodott a legfiatalabbak kö­zössége. Garay János emlékére Foton a százhetven esztendeje született Garay János író emléktáblájánál a Garay János Általános Iskola úttörői idéz­ték meg a szabadságharcos líráját. A koszorúzás! ünnepségen Herczeg Mátyás, az iskola igazgatója beszédében a költészet gondolkodásformáló erejéről szólott. Erdőst Agnes (elvétele Hová tűnt Agatha Christie? Vanessa Redgrave, a Hová tűi Michael Apted angol rende­ző eme filmje egy tévedés ál­dozata. Azt hiszi ugyanis — és ebben a forgatókönyvet író Kathleen Tynan és Arthur Hopcraft is társa, sőt, még ők csak igazán —, hogy egy iz­galmas bűnügyi könyveket író asszony — bizonyos Agatha Mary Miller, férjezett Christie — személye, s a vei megtör­téntek ugyanolyan izgalmasak, mint a fikciós detektívtörté- netek, melyek az írónő tolla alól kikerülnek (kikerültek). Pedig, mint Agatha Christie honfitársának, nagyon jól kellett volna tudnia például azt, hogy a műfaj angol aty­jának, Sir Conan Doyle-nak, Sherlock Holmes alakja és történetei kitalálójának az éle­te maga volt a szoliu felső kö­zéposztálybeli unalom és ál­landóság. És nem volt ez más­képp magával Agathával sem (a film angol címe csak eny- nyi: Agatha —■, hiszen min­denki tudja, kiről van szó, a vezetéknév kiírása teljességgel felesleges). Az amerikai apá­tól és angol anyától 1880-ban született Agatha polgári jó­módban élt, s első elképzelé­sei szerint operaénekes vagy zongoraművész szeretett vol­na lenni. Évekig zenét tanult Párizsban, de bár tehetséges­nek mutatkoz jtt, mégsem lett belőle előadóművész, mert a nyilvános szeren léseken olyan idegesség, lámpaláz, félénkség, kisebbrendűségi érzés, félszeg zavar fogta el, hogy elképzel­hetetlen volt ennyi gátlással muzsikusi pályára lépnie. 1914-ben ment férjhez a csi­nos katonatiszthez, Archibald Christie-hez. A rangjabéli fe­leség, háziasszony és anya éle­tét élte, s — talán unalmában, talán a nővér- biztatására — novellákat kezdett irogatni. Ezek egyike-másika meg is je­lent egy képes hetilapban. Re­gényeket is írt, de ezeknek nem volt nagy sikerük addig, míg — 1926-ban — meg nem jelent A Roger Ackroyd- gyilkosság című könyve. Ez a bűnügyi történet egy csapásra híressé tette a szelíd, félszeg, gátlásos asszonyt. És épp az első nagy siker csúcsán követ­kezett be az a különös ese­mény, ami az Agatha sztori­jának alapja: 1926. december 4-én az írónő eltűnt otthonról. Kocsiját, személyes holmijait úgy hagyta hátra, hogy azok gyilkosságra vagy öngyilkos­ságra engedjenek következ­tetni. Tizenegy napig semmit Helyre vág Nem kell sokat találgatni: ez az NDK-beli film (rendező­je Claus Dobberke) lovak kö­zelében, pontosabban: a lóver­senyek, még pontosabban: a galopp világában játszódik. Érdekes környezet, s ráadásul a lovak mindig sikert arató filmsztárok. A történet főhő­se egy tehetséges zsokénő, a szép és fiatal (és persze szőke) Silvia. Csodásán lovagol, zsi­nórban nyeri a versenyeket (azokat is, amelyeket meg kell nyernie és azokat is, amelye­ket másnak kellene megnyer­ni). És épp itt a baj ezzel a Silviával: túl önfejű, túl ma­gabiztos, túl kezelhetetlen, túl önhitt. Azaz — állítja erősen kiscserkész-modorban a film — nagyon is mai fiatal. Ezt t Agatha Christie? főszereplője nem tudtak róla, aztán fel­bukkant az elegáns közép­angliai fürdőhelyen, Harro- gate-ban. Férje röviden így magyarázza az esetet: — Aga­tha amnéziába (emlékezetki­hagyás) esett. De az a további tény, hogy két évvel az eset után Mr. és Mrs. Christie el­váltak, s az ezredes feleségül vette volt titkárnőjét, arra enged következtetni, hogy a tizenegy napos életrajzi lyuk nem is volt annyira titokzatos. Agatha különben később újra férjhez ment, s második fér­jével élt 1976-ban bekövetke­zett haláláig. Hosszú élete alatt detektívregények meg­számlálhatatlan sorát írta, és egy-egy új könyve megjelené­sén, egy-egy új színdarabja premierjén túl más izgalmas esemény nemigen történt vele. Nos, a Hová tűnt Agatha Christie? arra vállalkozik, hogy eme ominózus tizenegy nap történetét mondja el. Azaz hát egy (talán) lehetsé­ges variációt. Aminek — és itt a tévedés — olyan izgal­masnak kell lennie, mintha maga Agatha írta volna meg bűnügyi regénynek vagy no­vellának. Csakhogy akár így, akár úgy, ez a (kitalált) törté­net erre nem alkalmas. Ha volt valami titok, akkor az a valóságban aligha lehetett, több, mint hogy egy ereden­dően félénk, gátlásos, életide­gen asszony úgy vezette le súlyos érzelmi válságát, hogy visszavonult a világtól. Mi­chael Apted azonban ahelyett, hogy ezt az (esetleg) érdekes lélektani szituációt dolgozta volna fel, enyhén szirupos szerelmi históriával megtűz­delt krimit formál, központjá­ban egy rámenős amerikai új­ságíró és Agatha flörtjével, ami a filmben már csak azért is mosolyt; fakasztó, mert Aga- thát a nyurga, igazi angolos alkatú Vanessa Redgrave játssza (egyébként remekül), a szívkirály zsurnalisztát meg az erősen mélynövésű Dustin Hoffman (érezhető feszélye- zettséggel). Ami viszont fenn­tartások nélkül tetszik, az az 1920-as évek Angliájának megidézése, gyönyörű öreg Austinokkal, Bentley-kkel, cso­dás szálloda- és étterembel­sőkkel, a jó öreg Anglia bé­kebeli krémjének gazdag, gondtalan és elegáns életévek (Lehet, hogy ez, a nosztalgia volt a film igazi életrehívó- ja?) 7 befutóra? egyébként az edzője is szemé­re lobbantja, mondván: — Miért akarsz te mindig min­dent azonnal? Miért nem tudsz várni? Miért vagytok ti (ti. a mai fiatalok) ilyenek? No de aztán a szép szőke (és türelmetlen) Silvia el is nyeri izgágasága büntetéséj: egy akadályversenyen bukik, s eltöri a csoda ló lábát, és ez­zel pusztulásra ítéli a semmi­ről sem tehető állatot. Ettől viszont végre észbe kap, és (bár zokogógörcsben búcsúzik tőlünk a film végén) remél­hetjük, hogy ezután már pon­tosan olyan kifogástalan kis­cserkész lesz, mint zsokétársai és egyéb ismerősei. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom