Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-29 / 228. szám

«f fik LLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 29., SZERDA Hánya fiatalok Vonzóbb a politikai képzés Jól sikerült vendégszereplés Ügy tűnik, általános sza­bály, ha egy-egy cég, intéz­mény, netán testület új veze­tőt kap, választ, az kihat az egész szervezet működésére. Esetleg a személyi összetétel­re is. Így volt ez például ta- ’valy Dányban, ahol a községi KISZ-bizottság titkárává ek­kor választották Túrái Jánost, az általános iskola pedagógu­sát. Szétszéledés előtt Lassan megváltozott a bi­zottság összetétele is. Vajon ki vethetne követ a titkárra, hogy a hatásosabb működés érdekében olyan fiatalokat válogatott segítőpartnernek, akiket jól ismert, esetleg ép­pen a tanítványai voltak. Most, amikor egy esztendő múltán az új összetételű bi­zottság áttekintette tevékeny­ségét; a változások összessé­gében pozitívan értékelhetők. Ilyennek tekinthető legelő­ször, hogy emelkedett a tag­létszám. Az idén márciusban megalakult a pedagógus alap­szervezet, amely egymaga ti­zennégy tagot számlál. A nyolcvanhat KISZ-tag közül a többiek a községi és termelő- szövetkezet alapszervezetében tevékenykednek. A szervezettséggel függ ösz- sz; az a jelenség, amely nem­csak itt, Dányban, minden bi­zonnyal a járás többi közsé­gében is jellemző. Ahogy az szokás, a nyolcadikos általá­nos iskolásokat még mielőtt szétszélednének, KISZ-essé avatják. Itthon veszteség Az is szokás, hogy őket azonmód a községi alapszerv­hez igazolják. Az idén tavasz- szal tizenhatan voltak. De már most szeptemberben két­harmaduk mégsem itt tag, in­kább abban a középiskolában. ahová felvették őket. Ez pe­dig itthon mindenképpen veszteség. A létszámból aztán sok minden adódik. Nagyobb isko­lákban, vállalatnál, intéz­ményben talán el sem tudják képzelni, hogy miért gond egy ünnepi műsor összeállítása. Ott viszont, ahol kevesen van­nak, s közülük nem tudhat mindenki szavalni, énekelni, igenis jelentős vállalás s hosz- szú ideig tartó előkészületek­kel jár. A példánál maradva: a dányia'.: tavaly a november 7-1 megemlékezést vállalták a községben s nem véletlen, hogy ma is elégedetten emlé­keznek rá. A műsorok nemcsak az ün­nepeket, hanem például a po­litikai foglalkozásokat, a vita­köröket is élettelibbekké te­szik. Az idén egy-egy beszél­getés után ilyen műsorokkal, vetélkedőkkel tették vonzóbbá í. politikai képzést. Eközben vették észre a fog­lalkozások vezetői, hogy a tagság nagy része nem szeret olvasni. Ezért a következők­ben több gond )t fordítanak, főként a pedagógus KISZ-ta- gok segítségével a könyv megszerettetésére. Közvetetten ezt szolgálják a tervezett ve­télkedők is: Pest megye tör­ténetéről és a Kodály-cente- náriumhoz kapcsolódva. Helyi sportverseny-így manapság igazán fon­tossá váló mozgalmi terület a szabad idő értelmes, hasznos eltöltésének szervezése. Mon­dani sem kell, az ötnapos munkahét következményeként. Sport, kirándulás, közös prog­ramok — ezt kínálhatja a KISZ tagjainak s a KISZ-en kívüli fiataloknak is Dány­ban. S hogy nem lesz nehéz a több időhöz több programot szervezni, arra biztosíték az elmúlt egy év megannyi jól sikerült házi versenye és ven­dégszereplése. Még januárban a járási asz­talitenisz-versenyen jelesked­tek, aztán a forradalmi ifjú­sági napok járási döntőjén Ikladon a lányok kézilabdá­ban, a fiúk kispályás fociban diadalmaskodtak. Kis szépség­hiba: a győzelemért járó ku­pát sajnos a mai napig sem kapták meg. Pedig hol van már a tavasz! S hogy el ne fe­ledjük, a lányok a megyei döntőn is folytatták, ott is győztek. Több helyi sí 'írtversenyt is rendeztek, mint ahogy a ki­rándulás sem maradt ki a progaramból. Jártak Egerben, a Pükkben, s megismerkedtek Miskolc nevezetességeivel is. G. Z. A nap programja Szeptember 29. napjának programja. Erdőkertes, művelődési ház: Bábműsor az Állami Báb­színház közreműködésével. Nyugdíjasok klubja a tanács­házán, 17 órakor. Bélyeggyűj­tő szakkör az általános iskolá­ban 17 órakor. Közös éneklés Mogyoródon Ahol forrást fakasztanak Kispályás torna Kétszáz fiatal Kispályás labdarúgó-villám- tornát rendezett a járási, illet­ve a városi KISZ-bizottság, va­lamint a járási-városi sport­felügyelőség, a fegyveres erők napja tiszteletére. Tizenöt csa­patban mintegy kétszáz fiatal versenyzett a helyezésekért. A torna végeredménye: 1. Kun Béla SE, 2. Gödöllői Gépgyár, 3. Kerepestarcsa Honvédség, 4. Gödöllői Gépgyár szb. Moziüüh Csak semmi pánik .. 1 Színes magyar filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. Galgahévízi, hévízgyörki és a mogyoródi népdalkörök részvételével valálkozót ren­deztek a napokban a mogyo­ródi művelődési házban. A délután hat órára hirdetett műsorra már öt óra után el­indultak az érdeklődők, hogy helyet kapjanak a művelődési ház nagytermében. Az egyik közeli lakóházban készülődtek a mogyoródi asz- szonykórus tagjai. Nagy volt az izgalom. Bojtos József né, Kertész Lajosné és Simon Gyuláné, akik ez év január­jában Kaposi László művelő- désiház-igazgató kérésére el­kezdték az énekkar szervezé­sét segítették társaik öltözkö­dését, nyugtatgatták is őket mert szavaik szerint még nem szokták a szereplést. — Az első fellépésünk csak március 25-én volt — emlé­keznek az alapítók —, de ek­kor már tízen álltunk a dobo­góra, rnert csatlakozott hoz­zánk Gyulia Istvánná, Szécsé- nyi Nándorné, Kamarás Gá- borné, Rácz Lászlóné, Elek Albertné, Takács Mihályné és Viz-. Lászlóné. Minden eldőlt — Sajnos, nem volt szeren­csénk az indulásnál, mert a vezetőnk, Sleisz Árpádné kis­mama lett, s nem foglalkozha­tott velünk — mondta Simon­ná. Hajtogatták is közülünk néhányan, hogy meg sem ala­kultunk, máris feloszlunk, de a többség nagyon akarta, s aztán megint bebizonyosodott, hogy amit a mogyoródi asszo­nyok akarnak, abból nem en­gednek ... — A galgamácsai Iván-napi ünnepségre kapott meghívás nagvon jókor jött — veti köz­be Éojtorné, mert ebből érez­tük, hogy már mások is tud­nak rólunk, számítanak ránk, s így nem lett volna szép do' log, ha a hívásra nem me­gyünk. Be is szerveztük kö­zénk Juhász Bélánét, Morvái Károlynét meg Kiss Józsefnét. — Az igazság az — tilta­kozik Morvainé —, hogy nem nagyon kellett minket szervez­ni. jöttünk volna már az első szóra, de vártuk, lesz-e vala­mi a csooortból. Júniusra minden eldőlt, beléptünk hát, mert ha elsők nem is voltunk, a végére sem akartunk ma­radni. Beráti összejövetel Nevetgélnek, évődnek az asszonyok, miközben a régi mogyoródi népviselet egyes darabjait szedik magukra. — Nem újak ezek, válaszolnak érdeklődésemre. A legtöbb házban őrzik a dédikék meg a nagymamák holmiját. Sikerült azokat előszedni, és magukra igazítani. Az az igazság, hogy ! amit nem találtunk a szek­rényben, azt megvásároltuk. Sebestyén Istvánná, akinek asszonylánya énekel a kórus­ban, férjével együtt vállalta, elutazik Monorra, ahol igazi kékfestő anyagot lehet kapni, s meghozza, hogy ebből ké­szüljenek a kötények. — Amit vállaltunk, teljesí­tettük — mondja a nyugdíjas házaspár, és dicsérik Albert Lászlónét, aki Sebestyénnével együtt készíti az éneklő asz- szonyok hajdíszét, mossa a ru­háikat, vasalja a kötényeiket, segíti az öltözködésüket. Hall­gatom az egymás szavába vá­gókat és ismételten érzem: nincs érvényesebb világ a jó örömöknél, vígságnál, a közös éneklésnél, ts nincs korsze­rűbb élmény sem annál, mint amiben egy másik ember ész­revétlenül osztozkodhat. — Mert Mogyoródon ezen az estén a közös éneklésre összesereglettek nem a folk­lór divatjának hódoltak. Amit Kodály az éneklő országról el­képzelt, és az iskolában szé­pen meggyökereztetett, való­jában az iskolán kívül, az alig egy évtizede született népdalköri mozgalomban lom- bosodott ki. — Érezték ezt a teremben szorongó lelkes nézők, akik megtapsolták a galgahévízie- ket, hévízgyörkieket, a mo­gyoródiakat és akik alig akar­ták leengedni a színpadról Maczkó Máriát, aki természe­tes közvetlenséggel, a tanult énekesek alázatával tolmácsol­ta a Galga mente legszebb nép­dalait. A hatvanéves T. Kurfis Jó- zsefné és Bréda Lajosné, aki még ma is a hagyományos mogyoródi népviseletet hord­ja, a műsor végén boldogan dicsérte a látottakat és hallot­takat. — Ha eljön a tel, sok szép nótára, régi mogyoródi dalra megtanítjuk majd az asszo­nyokat. Mert az itt élők min­dig híresek voltak nótás ked­vükről, vidámságukról. Ezzel a nótás kedvvel és vidámság­gal a műsort követő baráti összejövetelen találkoztunk, ahol már a férjek is az asz- szonyokkal együtt énekeltek. Horváth István, a mogyoró­diak vezetője igazán elégedett lehetett. Segít az egész falu ) — Két új tagunk is énekelt ma este — súgta az egyik nó­ta szünetében. Pásztor Fe­rencije és Kurfis Lászlóné jött közénk. Lehet-e ettől nagyobb öröm és igazibb siker? — — Olyanok vagyunk ml, éneklő asszonyok, hogy olyan helyen is tudunk forrást fa­kasztani, ahonnét mások cse­repes szájjal elvonulnak — mondta búcsúzáskor dr. Ba­lázs Józsefné, a hévízgyörki népdalkor vezetője. Erre a forrásfakasztó nehéz, de ne­mes feladatra vállalkoztak a mogyoródi asszonyok. Vállal­kozásuk sikerét segítik a fér­jek, segíti az egész falu, úgy könnyebb lesz a nemes cél el­érése. Fercsik Mihály Városi kispályások Két helyen szerepelnek Kém vándormadarak Egy embernek több szakma ISMEREK valakit, akinek több szakmája van. Gyerekko­rában cipésznek tanult. Annak rendje szerint letett minden vizsgát. Az akkori időknek, elvárásoknak megfelelően megszerezte az oklevelet, de hát a gyári cipők térhódításá­val befellegzett a szakmának, s az illető ma már azt sem tudja, hova lett az árja, a bőr­vágó kése, a sütő, ragasztó szerszáma. Nem, mert időközben más pályára tért, ahol nagyobb, jobb volt a kereset, kedvezőb­bek a kilátások. Hősünk a szénkutatókhoz került, ahol végül megszerezte a fúrómes­teri képesítést. Magam is be­le belenéztem tankönyveibe. Érdekes szakma lehet az is. Ámde huszonöt—harminc éve, még eléggé nomád életet éltek a fúrósok, hát abból is elege lett. Nem részletezem tovább. A cipészből fúrómester, a fúró- mesteroől — falusi gyerek lé­vén — a zsámbéki téesz-vezető- képzőt elvégezve mezőgaz­dász, egy kis téesz agronómu- sa lett, most meg már raktá­ros, milliós értékek gazdája. Nem nálunk, sokkal mesz- szebb. ESETE akkor jutott eszem­be, amikor a minap Vácszent- lászlón, a Galgatej társaság feldolgozó üzemében jártam, s egyszercsak azt hallottam Gá­dor József igazgatótól, hogy a legjobb szakmunkásaik, gép­kocsivezetőik, szerelőik nem lepődnek meg, ha alapfoglal­kozásuktól eltérő feladatot kell megoldaniuk. Nem, mert so­kuknak nem egy, hanem négy­öt szakmája van. Vagy így jöttek az üzemhez, vagy se­gítségével szereztek újabb és újabb szakmunkásbizonyít­ványt. Több szakmások. Igaz, ezek képesítése nem áll olyan tá­vol egymástól, mint az imént említetté. Hiszen, ha vannak ma is, akik egészen más mes­terséget űznek, mint amit ta­nultak, sokan ugyanott marad­va próbáltak olyat kitanulni, ami az adott helyen való előbbrelépésüket hivatott se­gíteni. Anyagi és erkölcsi el­ismerésük reményében, vagy éppen mert nem vándormadár- típusok, egyhelyütt akartak és akarnak produkálni. — Mint már említettem, nagy szükség van a több szak­mával rendelkezőkre — mond­ja Gódor József. — Manap­ság már eleve így veszünk fel embereket. Hogy csak egy pél­dát említsek: a mi szerelő, gépkocsijavító szakmunkásaink majdnem mindegyike rendel­kezik szakmásított gépkocsive­zetői engedéllyel. Hogy miért jó ez? Nem fordulhat elő az, hogy ha valahol, több tíz ki­lométerrel arrébb, Pesten, Vá­con, vagy másutt lerobban egy tejszállító autónk, ne le­gyen, aki a váltó-, vagy a szervizkocsival érte megy. — Eredeti szakmám elektro­műszerész, és értek a villany- szereléshez is — mondja Zó­lyomi János. — A kazánfű­tő szakmát is kitanultam, kisebb javításokat is elvég­zek ezeken a berendezéseken. Hegesztői tanfolyamra már a Galgatejtől mentem. Itt kü­lönben a hetedik éve dolgo­zom. Még szerény is volt. Gódor János hozzáteszi, hogy ön­képzéssel a villanymotor-te­kercselést, és a vízvezetéksze­relést is kitanulta Zólyomi Já­nos, s az már csak természe­tes, hogy szakmásított gépko­csivezetői engedélye is van. — Sokoldalúnak kell len­ni. Hogy volt-e a családban másnak is több szakmája? Nem jellemző, nálam valahogy ez így alakult, s jó, hogy így sikerült, mert szinte bármi­lyen munkaterületen feltalá­lom magam. Anyagilag, úgy érzem, most már megbecsült vagyok, erkölcsileg még nem annyira. TÖBB szakmája van Pulai Istvánnak is, aki eredetileg autószerelő. Azután — hiszen ő meg már tizenkét éve itt dolgozik a Galgatejnél — el­ment hűtőgépszerelői tanfo­lyamra. — Még ezzel sem elégedett meg — mondja róla Gódor József. — Mostanra itt, házon belül eddig már öt embert ki­képzett, akik nemcsak az üzem hűtőgépeit javítják, ha­nem legalább tizennégy-tizenöt nagyüzemi típust is, hiszen a partnergazdaságok gépeit ugyancsak vállaljuk. Ily mó­don is jó a kapcsolatunk az üzemekkel. Van persze, ami­kor nem sikerül egy-egy be­rendezést rendbehozni, akkor soron kívül intézkedik a sze­relő, hogy mihamarabb a fel­dolgozóba hozzuk a frissen fejt tejet. DE térjünk vissza Pulai Istvánhoz, aki önképzéssel ki­tanulta a hegesztést és a la­katosságot, majd vizsgát tett belőle. — Mégis, melyik szakma áll legközelebb önhöz? — Úgy mondanám, hogy az autószerelést szoktam meg a legjobban. Nem tudnék kü­lönbséget tenni, tény, hogy ná­lunk, meg általában is még mindig kevés a hűtőgépszere­léshez értő szakember. F. L Hétről hétre harmincnyolc csapat versenyez a gödöllői kispályás labdarúgó-bajnok­ságban a bajnoki pontokért, így az sem csoda, hogy a szö­vetségi napokon mindig moz­galmas értekezlet zajlik. Leg­utóbb is bőven volt jegyzetel- nivaló, például az, hogy nyu­galomba vonult Mandur Fe­renc, a járási hivatal csapatá­nak intézője, aki éveken át lelkiismeretesen képviselte csapatát.. Utóda Papp Gábor lett, aki labdarúgóberkekben igen jól ismert. Az intéző bizottságtól is kaptunk egy tájékoktatást, amelyet feltétlenül meg kell ismernie minden csapatnak. Dr. Nacsa János elnök közöl­te, hogy a bajnokság indulá­sakor az első számú hivatalos közlönyben minden csapat tu­domására adták; a GSC ügy­vezető elnöksége kérésére úgy segítik az egyesület labdarúgó­csapatát, ha hozzájárulnak, hogy a kispályás bajnokságon szereplő játékosok a nagypá­lyás bajnokságban is részt ve­hessenek. Ügy látszik: ezzel jót tesznek a GSC-nek, de ár­tottak maguknak. Alig győzik az óvásokat intézni, leveleket megválaszolni. Az ikladi sport­kör hasonló kérelemmel for­dult hozzájuk, amit azonban el kellett utasítaniuk. Óvással élt a Ganz Szb, az Építőipar és a Topi. A napokban írtuk meg mi is a tényt, hogy a Szilasmen- ti egvüttesben szereplő Kán­tor János, a nagypályás lab­darúgó-bajnokságban szereplő Kereoestarrsa csapatában ti­zenegyest lőtt. Ekkor kapták fel sokan a feiüket, hogyan lehet ez,. Ismételten közöliük, mondotta dr. Nacsa János, hogy a versenykiírásnak meg­felelően és az említett köz­lönyben megjelentek szerint járnak el, s csupán a GSC- nek segítenek. Az elmúlt forduló eredmé­nyei : | I. osztály: Ganz Szb—Afész 10-1, Barátság—Veresegyház 6-4, HTÜ—Erdöoazdaság 5-2, Viktória—ATE Gm 4-2, Gel- ka—Alsópark 6-3, Tv Mikro— Gépgyári Szb 3-5, ATE Gm— Tv Mikre 3-0, Erdőgazdaság— Viktória 1-7, Afész—Barátság 1-6, Alsópark—Ganz Szb 3-2, Gépgyári Szb—Gelka 2-11. II. osztály: Tangazdaság— Topi 6-7, Szilasmenti—Építő­ipar 14-3, Híradótechnika—Ál­lami Biztosító 5-1, Járási Hi­vatal—Zöldért 4-0, Szabadság tér—Pedagógus 2-1, MÉM Ml— Szada 0-2. Pedagógus—Járási Hivatal 5-0, Zöldért—Híradó­technika 1-5, Építőipar—Tan­gazdaság 1-2, Szada—Szabad­ság tér 4-1, Topi—MÉMMl 6-2. III. osztály: Ganz KISZ— KKMV 3-6, Városgazdálkodás —Melegégöv 1-18, Patak— Fény 0-8, János utca—KIOSZ 2-3, MGl—Tefu 2-0, Tigáz— István köz.2-0, MGl—János ut­ca 7-9, KIOSZ—Patak 3-1, Fény—Városgazdálkodás 3-0 (játék nélkül), Melegégöv— Afész II 8-0, Szadai Adidas— Ganz KISZ 2-1, Tigáz—Tefu 2-3, István köz—KKMV 1-1. Cs. J. Röplabda Vereség után győzelem Megkezdte NB Il-es szerep­lését a Gödöllői SC férfi röp­labdacsapata. Az ellenfelek so­rát a tavalyi bajnokság har­madik helyezettje, a Nógrádi SE nyitotta, s a vendég kato­nacsapat 60 perc alatt 3-0-ra nyert az újonc GSC ellen. Hogy az eredmény nem lett szorosabb, ahhoz hozzájárult, hogy a GSC-sek több játékosa, az egyetemisták mezőgazdasági munkán voltak, s így nem tud­tak edzeni. Így is dicséretet ér­demel Berták Tamás és Csorna Lajos. A következő ellenfél a Ganz Mávag, már erősebb csapattal találta^magát szemben, a Dóczi, Somogyi. Berták. Kar­dos, Molnár, Csorna, Dudás, Réti, és Halmágyi összeállítá­sú GSC, az edző Körösfői And­rás irányításával 3-1-re győ­zött. Minden játékos dicsére­tet érdemel, hiszen ezen a mérkőzésen a tőlük megszo­kott jó formában lelkesen ját­szottak, s többször örvendez­tették meg a sajnos csak gyér számú közönséget kidolgozott, szép akciókkal. Az első játsz­ma a GSC-é volt, majd egyen­lített a Ganz-Mávag. de aztán már nem volt vitás, hogy a ha­zaiak győzelmet szereznek. A felnőttek mérkőzése után az ifik összecsapásán is a GSC bizonyult jobbnak. Kardos Károly edző szakmai irányítá­sával az Almási, Tompa. Ka­csuk. Pleizer. Kovács. Piróth összeállítású gárda szoros mér­kőzésen ugyan, de 3-2-re ver­te a Ganz-Mávag ifistáit. Sz. Zs. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom