Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
Jegyzet Kötelesség Megfogadtam én már egynéhányszor, hogy tőlem ugyan tarthatnak fontosabbnál fontosabb értekezleteket, kérhetik a véleményemet, nem szólok. Megoldom a munka közben támadt bonyodalmakat úgy, ahogy tudom, ami pedig nem konkrétan rám vonatkozik, hadd bonyolódjon, nem szaporítom a gondjaimat, mert más, netán a megoldásra illetékes sem veszi jó néven, ha én szaporítom az övét bejelentéseimmel, javaslataimmal. Hát még a bírálatokkal, amiről jobb nem is beszélni. Mondom, megfogadtam. Dehát ki nem fogadott már ilyet, s ki nem szegett már meg többféle fogadalmat is? Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki az értekezletek egyikén, másikán szorongva várja, hogy rá kerüljön a sor. Közben többször is rendbeszedi a gondolatait, ösz- szeállítja a logikai sorrendet, fel is jegyzi egy kis papírszeletre, hogy el ne felejtse, de amikor sorra kerül, a mondandó fele kimarad. Részben azért, mert a szándék hevében elfelejtődik, másrészt az arcokról tükröződő fogadtatás gyors szelekciót is vált ki az emberben. Így aztán mire a hozzászólás véget irt, nem ritka, hogy maga a szónok lesz a legelégedetlenebb vele, attól tartva, hogy nem, vagy éppen félre értették. Ennek ellenére máskor is jelentkezik, vállalva a népszerű és a népszerűtlen, mikor milyennek minősíthető feladatot, mert aki közéleti töltésű, mást nem tehet, csupán ösztönösségét regu- lázhatja tudatossá. Am ezzel a típussal szemben akadnak mások is, akik ugyan évekig ott ülnek egy- egy testületben, de nem szólnak, nem kritizálnak, nem javasolnak semmit. A téma mostanában gyakran visszaköszön a városi és járási fórumokon, meg is kérdőjelezve, hogy mi legyen az ilyen testületi tagokkal, s van, aki hozzáteszi: — Nem feltétlenül szükséges az, hogy a választásig hordják magukkal ezt a terhet tehát vagy aktivizálódjanak, vagy köszönjenek le. Igen- ám, csakhogy a dolgok sokkal összetettebbek, mint amilyennek látszanak. Mert az ellenvetések megfogalmazóinak igazsága szerint, ha egyszer írásos előterjesztés kerül egy-egy bizottság elé, amit napokkal előbb el lehet olvasni, akkor minek a formális szószaporítás. elég csak arról beszélni, ami abban vitatható. No és a szakosodás. Egy fiatalember elmondta: Én ipari szakember vagyok. Ha a mezőgazdaságról van szó, nem vagyok partner a diskurzusban. Ebből persze nem az a tanulság, hogy a politikai döntések szintjén csak a szakemberek szóljanak és döntsenek, mert akkor a technokrácia veszélyes vizei felé sodródnánk, hanem az, hogy az kifejező politika nyelvén fogalmazódjanak, gondosan elkerülve a csupán szakértőknek világos részleteket, ami már a végrehajtásra tartozik. A passzivitás okait persze ennél is tovább elemezhetnénk egy folyóiratba való tanulmány mélységéig. Bizonyára szerepet játszik ebben a gyakorlatlanság, a kudarctól való félelem, a gátlás, az önismeret hiánya, melyet fel kell oldani, segíteni kell. Nem utolsó szempont a jelölés, a kiválasztás sem. Mert ma már valóban nem mindegy, ki képviseli a kisebb-na- gyobb közösségeket, s hogy a kezdeti bizalomból lesz-e tekintély is. Ma már bőséges a választék a munkások körében, ezért jogos a követelmény Olyanokat de legálianak a közösségek, akik tudnak, mernek, s érzik, hogy szólniuk olykor kötelesség is, Kovács T. István VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1982. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT Csemegéből borszőlő Most van a munka dandárja Mi újság .az alagi gazdaságban? Az Alagi Állami Tangazdaság váci kerületében a legnagyobb őszi munkák közepébe csöppentünk. Hosszas keresgélés után, a silót szállító traktor mellett, munka közben találjuk Nagy Zoltán növénytermesztési ágazatvezetot, aki még néhány utasítást adott munkatársainak, s azután készségesen tájékoztatott az időszaki munkák állásáról. Hatszáz vagon — Szeptemberben kezdtük el a siló betakarítását, eddig több mint hatszáz vagon került a helyére, de még közel hétszáz vagonnyi van hátra — kezdte az ágazatvezető. — Három silókombájn folyamatosan végzi a vágást, a szállítást. IFA-gépkocsikkal es pótkocsival felszerelt traktorokkal oldottuk meg. összesen nyolc jármű szolgálja ki a kombájnt. Napi 30—40 vagon silót kell betakarítani ahhoz, hogy jó minőségű takarmány legyen belőle. Nagyon fontos, hogy minél előbb sor kerüljön a beszállításra és tömörítésre. Ugyanis, ha hosszabb ideig érintkezik az új siló a levegővel, akkor káros biológiai folyamatok mennek végbe, ami jelentősen csökkenti a takarmány értékét. A tangazdaságban közel háromezer szarvasmarha téli etetéséről gondoskodnak, ezért érthető, hogy a legnagyobb figyelemmel a siló betakarítását kísérik. — Most folyik a mustár tisztítása és az 50 kilogrammos zsákokba töltése. Ebből a termékből 25 vagonnal exportálnak az NSZK-ba. Ez alig fejeződik be, a napokban máris megkezdődik a napraforgó betakarítása. Erre készítik fel a gépeket a műhelyben. Ebből a növényből nem sokat vetettek, kísérleti jelleggel 50—60 hektáron ültettünk. — Javában folynak a talajelőkészítő munkák is — folytatta az á'’azatvezető. — Száz hektáron elvégezték a rozs vetésterületének tárcsázását, kombinátorozását. A nagyobb munka azonban a hét elején kezdődik, amikor nekifognak a hatszáz hektár rozs és a 250 hektár búza talajmunkáinak. Az idén növelik a rozs vetés- területét, mivel a búza nem bírja a homokos talajt és a szárazságot is kevésbé tűri. A rozs azért is kedvezőbb a szarvasmarha-hizlalással foglalkozó gazdaságnak, mert több szalmát ad. A múlt évben még csak kísérlet volt a folyékony műtrágya bevezetése, az idén viszont — kedvező tapasztalatok hatására —, nagyüzemileg alkalmazzák. Ezzel a módszerrel egy gép napi negyven hektáron végzi el a műtrágyaszórást, s hatóanyag egyenletesen, jó minőségben kerül a talaj mélyebb rétegeibe. Érik a kukorica A legnagyobb őszi munka, ami még hátra van, az a kukorica betakarítása. A gazdaság 700 hektáron vetett tengerit, s bár az utóbbi hetek szárazsága megviselte a I növényeket, még így is 65 mázsa átlagtermésre számítanak hektáronként. Ez összesen mintegy 455 vagon isukociát jelent, amit a B 1—15 típusú földgázzal üzemelő szárítóban kezelnek. Itt csökkentik az aranysárga szemek nedvességtartalmát a kívánt értékre, és csak ezután rakják a magot tárolóba. A szárító kapacitása ezer mázsa, mivel ezt a tangazdaság nem használja ki, igv a környező téeszeknek is segítenek — mondja végül a növénytermesztő ágazatvezető. Az Alagi Tangazdaság jelentős nagyságú területen foglalkozik szőlőtermesztéssel is. Horváth Gábor, szőlőtermesztési ágazatvezetőtől megtudtuk, hogy augusztus elején, a Csabagyöngye szőlő szedésével megkezdődött a szüret. Négyszázharminc mázsa csemege és 2 ezer 500 mázsa borszőlőt szedtek már le. Jelenleg a cardinalét szedik, étkezési célra. Hátra van még a saszla és a borszőlő 115 hektáron. Ennek a szüretelésében azonban szeptember 20-tól a közép- és általános iskolák felső tagozatos tanulói is segítenek. Napi 100 mázsa édes, csemegeszőlőt tudnának szedni, de csak 30 mázsa kerül a ládákba, mert nincs igény a szőlőre, vagy a kereskedelem elfogadhatatlanul alacsony árat ígér. A gazdaság a napi limit árhoz alkalmazkodik, és ebből 20—25 százalék árrést enged. Erre a budapesti és o váci Zöldért, az üzletekben 19,80-ért kapható saszláért 10—12 forintot kínál. Ráadásul Pesten a gazdaság saját kocsijával volt kénytelen széthordani a szőlőt. Járt a Skálában, onnét a Mártírok útjára és más Zöldért-üzletekbe küldték, ahol átveszik ugyan az árut, de állandóan minőségi kifogásokkal élnek, és az egészséges szőlőt másodosztályúként veszik át, s persze ennek megfelelő árat fizetnek. Ha az áru szétterítése a gazdaság feladata, akkor vajon miért veszi fel a Zöldért a 20—25 százalékos árrést?! A tőkén hagyják — Lassan ott tartunk, hogy a háromezer mázsa csemege- szőlőt rajta hagyjuk a tőkén, és borszőlőnek adjuk el — mondta Horváth Gábor. — így sokkal kevesebb munka van vele, és közel tíz forintot így is kapunk kilójáért. Dénes János A minél jobb ellátásért Rugalmasság árán bőség wmammm Bőséges választékot látni a kirakatban. Az újat mindig nehezen szokják meg az emberek, mert idegenkedést, gyanakvást, vagy túlzott lelkesedést eredményez, kinek-kinek beállítottsága, vérmérséklete szerint. Élénk a forgalom De ettől általánosabb jelenség az újdonságokkal szemben mégis az, hogy sokan nagyon sokféleképpen beszélnek róla. Például így: „Tudod ma mi a legnagyobb üzlet? Szerződéses alapon egy zöldségboltot működtetni. Figyeld csak meg X-éket pár hónapja vettek ki egy'kis üzletet, s hogy milyen hamar milliomosok lesznek, És így tovább.,. — Rövid a nyár, s a tél pedig nagyon hosszú lesz — mondja Illés Jánosné, fiatal vácrátóti kereskedő, a váci Széchenyi utcában működő szerződéses üzlet helyettes vezetője, aki férjével együtt dolgozik ott. — A zöldség, általában a Fácántelep a domboldalon Veszélyesek a dúvadak Csak az tudja, hogy milyen impozáns látvány 3 ezer, 12 hetes fácáncsibe, aki veszi a fáradságot, s elmegy Vácduka határába a Szikra Kiállítás a Forte-gyárban A természet a táj festője Mindig nagy az érdeklődés Márton Györgyné elvétele Már a megnyitón is több mint százan jelentek meg a Forte gyár ebédlőjében megrendezett ' kiállításon. Az érdeklődés azóta sem csökkent. Ez érthető is, mert a váci születésű és itt élő Toman Gyula fejlődését, munkásságát kísérhetik figyelemmel a látogatók. A festőművész életében is jelentős esemény a kiállítás. Hiszen a tárlat alkalmával találkozik a közönséggel, ilyenkor dől el, hogy megtalálta-e azt a hangot, amelyet akart úgy értelmezik-e alkotását, ahogy ő szeretné. Nem a felszín Toman Gyula alkotásain végigkísérhetjük az állandó változásban levő természet szépségeit, a múló pillanatokat. Ez jelenti számára a legnagyobb izgalmat és egyben örömöt — ilyen volt az ősz ... ilyen volt a levegő ... ilyen volt a falevél színe... amikor ő ott járt. Alkotásai végtelenbe nyúló pillanatok, megismételhetetlen neszeket őriznek. Nem a felszín érdekli elsősorban, hanem a természet belső vívódása a láthatatlan és egyben a festő ecsetjén keresztül láthatóvá váló megújulása. Ma már letisztultán bontakozik ki előttünk az alkotó művészete, melynek megvannak a maga ösztönszerű indítékai, de mentes maradt attól, hogy bárkinek is epigon- jává váljék. Művei bensőséges hangulatot árasztanak, alkotásai egyéni élményekben gyökereznek. éppen ezért teremtenek kapcsolatot a művész és közönség között. Mostani bemutatkozása is az évenként megújuló, kivirágzó, „beérő”, majd csendesen elalvó természet titkait tárja közönsége elé, kellemes arányérzékkel, idilli hangulattal. A táj karaktere A bemutatott anyag arról győzi meg a szemlélőt, hogy nem a képszerkesztési bravú rokkal, absztrakciókkal akai hatni a nézőre, hanem azzal az egyszerű ténnyel, hogy megmutatja egy táj karakterét, hangulatát és rádöbbent annak szépségeire. Vadásztársaság „fácánnevelő intézetébe”. Mi látható itt, a diófákkal benőtt domboldalon? Nádpallóból és dróthálóból épült ketrecekben futkosnak a kecses madarak. Egy régi vagonból lakást csináltak, ebben lakhat az állatok gondozója, de a látogatásunkkor ember nem tartózkodott a telepen. Pedig megcsodáltuk a régi körmös traktor lakókocsiját, az épülő új karámot, a fácánfogó csapdát, s igen beszédesnek találtuk azt a táblázatot, amely a fácántelepen megjelent dúvadak látogatását dátumozza. Eszerint a házi macskák, a vadmacskák, a szajkó, a menyét és a róka a legnagyobb ellenségei a fácáncsibének. Vágó Ferenc, aki a vadász- társaság tagja, elmondta, hogy évente 3 ezer fácánt nevelnek. Ezek egy részét kotlós- tyúkok keltik ki. A csibenevelés során az anyát rögzítik, a csibéket félig a szabadban tartják. Erre azért van szükség, mert ha teljesen elzárnák a természetes körülményektől, könnyen áldozatául esne a szárnyasok ősi ellenségének. Vágó. Ferenc egy anekdotát idéz, mely szerint az erdőt, mezőt nem ismerő fácán képes arra, hogy az alvó róka orrát megkapargassa. A mesterséges nevelésre több okból is szükség van. Az egyik ok, hogy az állomány szaporítása a létszámcsökkenés megállítása csak ilyen modor lehetséges, a másik hogy a külföldieknek eladott csibékért kapott pénzből finanszírozni lehet a telep fenntartási költségét. primőr hozhatja be azt a pénzt amellyel ki kell tartani egész évben. Az üzletet mi ez év júniusától vettük át. A dinnye úgy-ahogy bejött, de az nem minden. Ezért lesz most nekünk különösen hosszú a tél, mert jelentősebb pénztartalék nélkül nézünk elébe. Talán majd jövőre minden jobb lesz. A forgalmunk viszont nem rossz. — mondja kiszolgálás közben. ■ — Különböző helyekről a férjem szerzi be a portékát. Többek között a Bosnyákról, a ZÖLDÉRT-től, de itt helyben is vásárolunk fel. Kockáztatnak Szemlélődve a boltban azt látom, hogy rengeteg az áru. A zöldségen gyümölcsön kívül kaphatók konzervek, üdítő italok, szörpök, száraztészták, vetőmagok, minden hét keddjén élő hal és még sok minden. Dicséretesen sok gondot fordíthatnak az üzemeltetők az árubeszerzésre, csak ezért lehet minden eddiginél jobb a választék. Nyilván megéri a fáradozást a kereskedőknek, hiszen saját kockázatukra dolgoznak. Jól választották meg a nyitvatartási időt is. Rugalmasan igazodnak a forgalomhoz, különösen jól bevált az utcai árusítás. A bőségek áruválaszték mellett adnak ar ra is, hogy kedvező képet mutasson a környezet. A bolt környéke meglepően tiszta. A szeméttárolás rendezett. Erre szemlátomást tudatosan fordítanak nagy gondot a kereskedők. így nem csoda, ha e kis üzlet kedvelt bevásárlóhelye lett a környék lakóinak. Surányi János Penc Ifjúsági aap Ifjúsági napot rendez szeptember 25-én a KISZ járási bizottsága. A sportpályán felnőtt férfi és úttörő labdarúgóbajnokságot bonyolítanak le, majd sportbemutatók, ügyességi versenyek, 7 méteres rugó bajnokság teszi színessé a sportversenyeket. Délután 15 órakor az ifjúsági parkban a Prognózis együttes szórakoztatja a fiatalokat, majd este a szabadtéri diszkóműsorra kerül sor. Tanfolyam A sződligeti községi sport- egyesület cselgáncsszakosztálya tanfolyamot indít október 4-én. Jelentkezni lehet fiúknak 6—15, lányoknak pedig 6—18 éves kor között. A tanfolyam vezetője Fogasy Gergely. Jelentkezés Vácott, a 204. sz. Szakmunkásképző Intézetben hétfőtől csütörtökig 17 órától 19 óra 30 percig. , ISSN 0133—2759 (Váci Hírlapi
