Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-24 / 224. szám

1982. SZEPTEMBER 24.. PÉNTEK KTÜnap °UNAKESZ| hírfán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Már negyedik osztálytól Játszani kell az anyaggal Eddig nehézség nélkül elsajátították — Nagyon jó! Olyan érdekes, ez a legérdekesebb! Csak úgy zeng az osztály, amiat az apró gyerekhad körém tömörülve, mind egyszerre, lelkesen kia­bál, szemük ragyog az elége­dettségtől. — Nem fáradtatok el? — Dehogy is! Csak a mate­matika órán — és kuncognák, lökdösődnek, mert valamennyi beszélni akar, mondani a maga élményét. Az egyik szőke cop- fos kislány elém tolakszik és komolyan közli — én minden este az ágyamba viszem a könyvet, azzal alszom el, bi­zony — és a nagyobb nyoma­ték kedvéért hevesen bólogat. Egyöntetű a lelkesedés íme a röpke közvéleményku­tatás eredménye: Színhely a Petőfi utcai 2. számú Általános Iskola 4. B osztálya, a gyere­kek egyöntetű lelkesedése pe­dig az imént befejeződött orosz órának szólt. Az 1982—83-as tanévtől az ország valamennyi általános is­kolájában negyedik osztálytól bevezették az orosz nyelv ok­tatását, amit a szülök némi ag­godalommal vettek tudomásul, a pedagógusok viszont a min­denkori új feladatok adta iz­galommal kezdtek munkájuk­hoz. Horváthné Csontos Anna tanárnővel az előbbre hozott nyelvoktatás várható eredmé­nyeiről és eddigi tapasztalatai­ról beszélgettünk. — Még csak öt oroszóránk volt, elég kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. A kicsit közhely: minél előbb kezdünk egy ide­gen nyelv tanulásához, annál biztosabbak lehetünk a siker­ben. A lényeg itt az, hogy a módszernek, a hogyan taní- tunk-nak nagyon nagy szerepe van. Ez az egy év önmagában még nem csodaszer. — Mi ennek az évnek a cél­ja, legfontosabb feladata? — Mindenek előtt a játékos­ság! És ha tömören akarok fo­galmazni, az első év célja: alapszókincs összegyűjtése, be- lehelyezkedés az idegen nyelv világába, a betűformák elsajá­títása alapszinten, és minde­nekelőtt az érdeklődés, a kedv felkeltése. Ami új, az érdekes — A gyerek minden új iránt fogékony, csak az a fontos, hogy ami új a számára, az hosszú távon érdekes is ma­radjon. Mi itt játszunk. Ját­szunk a nyelv lejtésével, dal­lamával, azonkívül képeket olvasunk, nem betűket rakunk össze. Vagyis úgy közelítjük meg az idegen nyelvet is mint ahogy valaha anyanyelvűket sajátították el, amikor is, rá­csodálkozva a körülöttük levő ismeretlen világra, állandó kí­váncsi kérdezősiködéssel, a fel­nőttektől kapott információk folytonos ismételgetésével vé­gül birtokukba vették. Csak közösen Az első évben tehát nyelv­tani tudatosítás nincs, szószer­kezeteket tanulnak, egyszerű mondatokat, ezeket folyamato­san óráról-órára közös ismétel­getéssel rögzítik. Egyébként az óra, amit ón is meghallgattam rendkívül színes és gördülé­keny volt. A gyerekek élvez­ték, egy pillanatig sem lankadt a figyelmük. Üj szó tanulása, a színes képekkel teli könyvből, aztán ismétlés. Már tudnak kö­szönni, meg tudják kérdezni egymás nevét, válaszolnak is, értik, mikor kell kinyitni a könyvet, mikor becsukni, mi­kor felállni, leülni, kimenni a táblához, meglepően sok szót ismernek. Volt még rövid me­sehallgatás is lemezről, itt a szövegben előforduló már ta­nult szót fel kellett fedezniük. Valamennyi gyereknek ma­gasban volt a keze a vissza­kérdezésnél. Csontos Anna a beszélgetés végén még elmondta, a gyere­kek a tanmenet eddig előírt kö­vetelményét minden nehézség nélkül elsajátították. Még mo­solyogva hozzátette: a szülők aggodalma fölösleges, a gyere­kek az órákon közösen tanul­ják meg, rögzítik az anyagot, az otthoni foglalkozás csupán annyi, hogy maguk elé véve a könyvet megpróbálják felidézni és, ismételni a hallottakat. •• •• orom Két végi szabad időben A közművelődés új lehetőségei A családok együttes szórakozását szolgálják Három év alatt történt változásokról tárgyalt a városi tanács legutóbbi ülésén, amikor is megvitatták a közmű­velődés helyi eredményeit és gondjait, majd a tapaszta­latokból kiindulva a fejlődést szolgáló legfontosabb fel­adatokról tárgyaltak. Meghatározza a helyzetet egyrészt a nagy kiterjedésű város lakosságának betelepülésekből is eredő gyors sza­porodása, amivel — bár a művelődés helyi lehetőségei is gyarapodtak — nehéz lépést tartani. Másrészt az öt­napos munkahét bevezetése, a megnövekedett szabad idő olyan igényeket is teremt, melyekhez igazodni kell a közművelődési intézményeknek. Hasznos kezdeményezésnek bizonyult a Hazafias Népfront és a kertbarátok körének együttműködése Dunakeszin. Felosztották a város szélén le­vő nagyüzemi művelésre alkat- matlan földterületet a kör tag­jai között. Az igénylők átlag­ban 200 négyszögöl földterüle­tet kaptak. Az így kapott te­rületen gazdálkodik Szilágyi László is, aki Vácott dolgozik. Szabad idejében megtermeli a káposztától a csemegekukori­cáig a háztartásban szükséges valamennyi zöldséget, s ilyen­kor ősszel örülhet munkája gyümölcsének. A tanácsülés megállapította, hogy a művelődési bizottságok létrejöttével az üzemek és az intézmények ilyen irányú tevé­kenysége tervszerűbbé, szerve­zettebbé vált. Legtöbb önálló kulturális programot a Mecha­nikai Laboratóriumban, a MÁV Járműjavító Üzemben és a Dunakeszi Konzervgyárban tartják. Munkások, fiatalok A város kulturális életének központja a József Attila Mű­velődési Ház, mely 10 művé­szeti csoportnak, 5 klubnak és 2 szakkörnek ad otthont. Az országos minősítés legmaga­sabb fokát elért fúvószenekar, férfikórus, Radnóti Színpad mellett minden évben újabb együttesek lépnek a színre. A kiscsoportos művészeti foglal­kozásokon részt vevők többsé­Közlekedünk? Közlekednénk! Gyalogosok a főúton Legföljebb futok, csak sem­mi gyávaság, semmi kishitű­ség, biztattam magamat, mi­közben aggodalmaskodva für­késztem az oly áhított túlsó oldalt, meg a jobbról balról tömör sorokban elsuhanó jár­műveket. De hiába volt min­den, mire kellő erőt gyűjtöt­tem, mindig újabb kocsihul­lám riasztott vissza. Maradt a csöndes remény, majd csak összegyűlünk itt a sarkon, az­tán egységben az erő felkiál­tással, közösen, kart, karnak feszítve átkelünk az úttesten. Csak egy kicsit túloztam el a dolgokat, válójában minden esetben, amikor a főút egyik oldaláról a másikra átmegyek, zebra ide, zebra oda, ezt a tor­túrát kell elszenvednem. És ilyenkor mély együttérzéssel gondolok az itt élőkre, akiknek nap mint pap és napjában többször is 'ilyen kemény küz­delmet kell vívniuk, hogy egyik oldalról a másikra át­jussanak. így persze nem csoda, hogy állandó, visszatérő viták tár­A z állványerdő mögé csak a tábla biztató közlése után — „tatarozás ideje alatt az Irodalmi pressstó zavartalanul üze­mel” — merészkedtem. Reggel óta mászkáltam, így aztán fáradtan lezöttyen- tem közvetlenül az ajtó mellett az egyik asztalhoz* körül sem néztem. Csak amikor megittam a kávét, akkor tértem magamhoz. Pontosabban a kávénak va­lami olyan remek zamata, illatos sűrű krémes ize volt, hogy teljesen elámultam. Ebbéli meglepődésemben pedig egyszerre kíváncsi lettem, és alaposan körül­néztem. A hangzatos titulusú presszó, ahol mind ez ideig még soha nem jártam, fura mód azonnal megtetszett. Az egyszerű farácsokkal két részre osztott helyiség eléggé kopott, majdnem azt mondhatnám, csúnyácska. Ám valahogy úgy, mint a csúnya, de nagyon vonzó ember. Ahogy felállva kör­be sétáltam, egyszerre meg­indult a fantáziám. Vitat­kozó, jóízű beszélgetésbe fe­lejtkező csoportokat képzel­tem a négyszögletes apró asztalok köré, a kicsit ódon Ódon hangulat Ábránd és valóság hangulatú falak közé. Né­zelődésemet egyébként nemigen zavarta senki, semmi, üresen ácsorogtak a székek. Az asztalon kis do­bozokban gondosan odaké­szített pogácsák, friss újsá­gok, napi- és hetilapok, iro­dalmi folyóiratok sem kel­lettek senkinek. — Ez az én bajom — le­gyintett Dobos Béláné, a presszó vezetője. — Kicsi a forgalom. Most nyáron egy új zenés vendéglő nyílt itt a közelben, azóta még rosz- szabb a helyzet. Különben is, inkább az italboltba jár­nak az emberek. Pedig ami­kor három éve idejöttem, nagyon lelkes voltam. Jó lenne, gondoltam, olyan igazi irodalmi kávéházat kialakítani, törzsvendégek­kel. Én, ami tőlem függ mindent megteszek. Négy­féle kávét szolgálok fel, ha kell, koktélokat, meleg- szendvicset, süteményeket, dobozos söröm is van. Az a baj, hogy az itt élő értelmi­ségiek nemigen mozdulnak ki otthonról. Míg hallgatom Dobosnét, magamban én is elképze­lem, milyen is lehetne ez a csak a nevében Irodalmi presszó, s már-már én is úgy ábrándozom, mint ő, ahogy felsorolja: egy-egy délelőtt vagy kora délután, amikor úgyis kicsi a forga­lom, lehetne a nyugdíjasok­nak valamit szervezni, a környékbeli gyerekeknek vasárnap délelőtt kis mati­nét, talán egyszer a rádió is kijöhetne a Ki nyer ma? műsorral... B izony ábrándozás az élet megrontója, mert ezt a valaha, nem tudom milyen lelkes elképzeléssel Irodalmi presszónak indult helyiséget, de az egész régi­régi épületet pár év múlva lebontják, és a nagy bálter­mes, vendéglővel, sőt foga­dóval egybeépített egykori községi kultúrház nyomta­lanul el fog tűnni. Igaz, hogy addig van még egy kis idő! gya Dunakeszin a . gyalogos közlekedés. Sok panasz, ké relem ment már ebben az ügyben a tanácshoz. Ez eset­ben azonban nem ők az ille­tékesek, amint arról Verő Bé­la, a műszaki osztály főelő­adója tájékoztatott. Mert való igaz (a baleseti statisztikák sajnos, bizonyítják), hogy nem a legbiztonságosabb a gyalo­gos átkelés a főúton. A 2-es főút gazdája a KPM, esetleges forgalmi jelzőtáblák felszere­lése az ő feladatuk. De — újabb de! —, mivel a közel­jövőben bővíteni kell az utat (Dunakeszi egész területén kétszer kétsávos lesz), az egy­re nagyobb személy- és teher­forgalom miatt, így csak a munkák befejezése után lát­ják el az átkelőhelyeket —, ahol a legszükségesebb — jel­zőlámpákkal. Eddig a világos, egyszerű tényék. Már amennyire. Mert az útépítés hosszú ideig tart. A forgalom azonban addig is akkora lesz, ha nem nagyobb, mjnt most, addig is — szár­nyaik nem lévén —, gyalogo­san kell átkelniük az embe­reknek egyik oldalról a má­sikra. Éppen ezért valami ideiglenes, az eddiginél bizton­ságosabb megoldást kellene ta­lálni, mert félő, hogy közben egyre nagyobbak lesznek a számok a baleseti statisztiká­ban. ge munkás, és sok közöttük a fiatal. A művelődési ház ren­dezvényei látogatottak, amihez hozzájárul, hogy sikerült a kellemes szórakozás feltételeit megteremteni. A színpad vilá­gításának és a hangosító be­rendezéseknek a korszerűsíté­se is megkezdődött. Dunakeszi-Alsón tavaly tár­sadalmi összefogással klubház épült. Itt működik a Kállai Éva Ifjúsági Klub, és most szervezi a Hazafias Népfront helyi bizottsága az idősebb koraszály számára az összejö­veteleket. A 4-es számú általá­nos iskola rendszeres és igé­nyes közművelődési program­jaival, könyvtárával fontos szerepet tölt be a lakótelepen. Eltűnt olvasók A közművelődés nagy lehe­tősége a városi könyvtárháló­zat minél teljesebb kihaszná­lása. Mindkét helyi fiókban szükségessé vált az áttérés egy korszerűbb, és az olvasók számára használhatóbb nyil­vántartási rendszere. Emiatt az 1-es számú fiókkönyvtár három hónapig zárva volt. A munkálatok idején a forgalom nagyon leapadt (míg 1979-ben 3 ezer 703, tavaly 2 eizer 966 volt a beiratkozottak száma), a lemorzsolódott olvasók visz- szaszerzése tehát sürgető fel­adat. Mindkét helyi fiók jól együttműködik az Iskolákkal; könyvhasználati órákat, író- olvasó találkozókat, honisme­reti szakköröket szerveznek. Az iskolák könyvállománya a várossá válás óta kétszeresére növekedett. A tanácsülés megállapította, hogy összehangoltabb lett a városban az intézmények, a gazdasági egységek, a társa­dalmi és tömegszervezetek közművelődési tevékenysége. A további tervek között sze­repel a tárgyi feltételek javí­tása: lakótelepi klubot kíván­nak létrehozni és bővítik a vá­rosi könyvtárat. A 2-es számú általános iskola új tornatermét alkalmassá teszik arra, hogy különböző rendezvényeknek is teret adjon. Az épülő 5-ös szá­mú általános iskolának is fon­tos szerepet szánnak a közmű­velődési feladatok ellátásában. Űj színfoltja lesz a városnak az a terület, melyet a szabad­téri rendezvények megtartásá­hoz kialakítanak. Családi programok A legfontosabb további fel­adatok között szerepel a mun­kásszállások kulturális életé­nek jobb megszervezése, vala­mint az, hogy a helyi üzemek­ben többet foglalkozzanak az általános iskolát el nem vég­zett fiatalok továbbtanulásá­val. Szükség esetén teremtsék meg a vállalati telephelyen fo­lyó oktatás feltételeit. Az ötnapos munkahét beve­zetésével szükségessé vált, hogy a József Attila Művelő­dési Központ, valamint a vá­rosi könyvtár szombaton, va­sárnap is nyitva tartson, és rendezvényeit hétvégére kon­centrálja. Szükség van olyan változatos, színes progra­mokra, melyek a családok együttes művelődését, szóra­kozását szolgálják. Ünnepi műsorok Idősek klubja !; Az idősek napjának megren­dezésére szeptember 24-én pénteken, délután 15 órai kez­dettel kerül sor, a József Attila Művelődési Központban. A vendégeket Papp József, a Szakszervezetek Városd Szak­maközi Bizottságának titkára köszönti, majd bemutatják Vaszary Gábor—Vörös Tibor: A férfi ingatag című bohózatát két részben. Alakuló ülés Szervezés és vezetés Nagy érdeklődés és várako­zás előzi meg Dunakeszin, a Szervezési és Vezetési Tudo­mányos Társaság városi szer­vezetének megalakulását, melyben a tervek szerint minden helyi intézmény, üzem és gazdaság képviselve lesz. Az alakuló ülést, melyre meghívják a vezetők mellett a szervezéssel foglalkozó szak­embereket, szeptember 27-én tartják. Valkó Márton, az SZVT országos szervezetének Bútorkiállítás és -vásár társelnöke tart előadást a tu­dományos módszerek alkalma­zásárról, a vezetési munka színvonalának emelésében. Ezt követően kerül sor a helyi célkitűzések és feladatok meg­vitatására. Anyakönyvi gl Hírek Házasságot kötöttek: Kovác: József Nagy Erzsébettel, Szén ci Gyula Filep Piroskával Petrik Attila Valentin Eriká­val, Török Henrik Jakus Má­riával, Pál Ferenc Matulil Melindával, Juhász Ferenc Fe­kete Margittal, Németh Fe­renc Tóth Évával, dr. Sót; László Bállá Máriával. Elhunytak: Németh Bertalar (Csokonai u. 17.), Décsi Lász- Ióné Majzon Ilona (Béke u. 5.) Száraz Sándomé Lendvai Te­rézia (Szent István u. 36.), Po­zsonyi Józsefné Kiszely Emília (Ságvári u. 13.), Pongrácz Já­nos (Kincsem u. 18.), Szántó Jánosné Keresztúri Ilona (Ala- gi major), Koncsik György (Táncsics u. 14.), Balázs Ist­vánná Hanyicz Ilona (Jókai u. 8.). Sikeres volt a József Attila Központban rendezett bútorkiállí­tás, melynek minden darabját minta alapján kiválasztva meg­vásárolhatták a látogatók Az oldalt írta: Gál Judit és S. Horváth Klára Fotó: Erdős! Ágnes és Hancsovszki János

Next

/
Oldalképek
Tartalom