Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-02 / 205. szám
4 WH* &F.GYÍT 1982. SZEPTEMBER 2., CSÜTÖRTÖK A hetedik országos találkozóra készülnek Galga menti hagyományok Központja: a gödöllői járás legyen Ha valaki a fővárosból utazik Gödöllő felé, Kerepes- tárcsán — Budapest szomszédságában — gyakran találkozik sokszoknyás népviseletbe öltözött asszonyokkal. Ha valaki Vác felől közelíti meg a járást ugyanezt tapasztalja, s a látvány elkíséri Versegig, Túráig, Zsám- bokig. Igazolván, hogy a gödöllői járás, s ezen belül a Galga völgye községeinek többsége nemcsak megőrizte, hanem elevenné is tette a már-már kihvínyt folklórt: a népi hímzések, dalok, táncok, játékok, mesék, mókák, szertartások pompás örökségét. Azt mondják, hogy a rendezés jogát a hagyományápolás terén elért sikerekért kapták. Nem kellett ugyan a munkájukról mérleget összeállítani, de a rendezvény idejének közeledtével egyre több szó esik a város és a járás népművelői között arról a háttérről, melynek erős fedezetében készülhetnek vendéglátó feladataik ellátására. Előttünk a járás térképe, S népművelő társaimmal azokat a helyeket jelöljük, ahol asz- szonykórus, pávakör működik. Bag, Csömör, Dány, Galgahé- víz, Galgamácsa, Hévízgyörk, Iklad, Isaszeg, Kerepestarcsa, Mogyoród, Nagytarcsa. Szada, Veresegyház, Zsámbok csoportjai messze földön híresek. A népi együttesek száma sem lebecsülendő: Bag, Galgahé- víz, Galgamácsa, Iklad, Isaszeg, Nagytarcsa, Szada, Zsámbok minden évben hoz valami újat. S hogy törődnek az utánpótlással, arról a gyermekcsoportok nagy száma vall. Gyermekjáték- és gyermektánc- csoport működik Bag, Csömör, Galgahévíz, Galgamácsa, Hévízgyörk, Iklad, Isaszeg. Mo- gyoródf Nagytarcsa, Szada, Túra, Verseg, Zsámbok községekben. A népi díszítőművészetet őrzik Bag, Hévíz- györk, Isaszeg, Kerepestarcsa, Nagytarcsa, Szada, Zsámbok, Túra szakköreiben. Nem máról holnapra A gazdag hagyományanyag gyűjtése, tudományos feltárása nem napjainkban kezdődött. Járta a vidéket, jegyezte a dalokat Bartók és Kodály, fotózott itt Gönyei Sándor, gyűjtött táncokat Muharay Elemér. A messziről érkezett érdeklődőnek volt és van ma is kihez mennie. Galgamácsán Vankóné Dudás Juli ajtaja mindig nyitott a látogatók előtt. Versegen Marton Pálné Homok Erzsébet írja könyveit. Z sámbokon Lapu Istvánná gyűjti szeretettel és hűséggel a múltba vesző falusi élet tárgyait, szellemi emlékeit. Isa- szegen Szatmári Zoltán gyűjteményépítő mesélő kedve gazdagítja a falumúzeum történelmi és néprajzi emlékeit. Nem máról holnapra vált az itt élő emberek szívügyévé hagyományaik megőrzése. A múlt népszokásainak feltárásáért, megmentéséért és megszerettetéséért már a harmincas években sokan, és sokat fáradoztak, s ez a törekvés a felszabadulás után szemmel láthatóan felgyorsult. Tehetséges parasztemberek, hozzáértő pedagógusok, jelkes falusi értelmiségiek segítségével sorra alakultak az együttesek, s tették élővé-láthatóvá azokat a kincseket, melyekkel korábban csak a szűk, létrehozó közösség élt. Édes Albin, a falusi tanítók nagy ügy- és embersze- retetével tárta fel Galgahévíz néprajzi értékeit, miközben a Zsíros Ferencné által vezetett énekes asszonyok országos hírnévre tettek szert. A túrái Szaszkó József citeramuzsiká- ját a népzene tudósai megbű- völten csodálták. Reichard Jenő hatvani gyermek furulyazenekara ugyanúgy otthon volt a fővárosi rendezvényeken, akár a Tasnádi Lajos által vezetett ikladi német nemzetiségi együttes. Ebből a forrásból merített Kovács László túrái tanító is, aki fiatalon, az elsők között kapta meg a Kos- suth-díjat, mint a közművelődés szerény munkása. A járás térképe A sikeres előzmények napjaink feladatait is megfogalmazzák a járás közművelődési dolgozóinak: legyen Gödöllő és a gödöllői járás a hagyományőrzés központja! Ekként készülnek most számadásra Gödöllőn, amikor szeptember 4-én és 5-én megrendezik a hagyományőrző népművészek és népi együttesek hetedik országos találkozóját. Ha minden terv Más területen Indulunk tovább, ám ez a terület is a hagyományőrzés szerves része. Az aszódi Petőfi Múzeum gyűjti, a Galga mente teljes néprajzi anyagát, szakmailag gondozza a tíányi, galgamácsai, vérségi, zsámboki tájházat, segíti, irányítja az isasze- gi, nagytarcsai falumúzeumot. Pompás ötlet volt a járási fotóarchívum megszervezése, amely 1977-től folyamatosan megörökíti a múlt hagyományait, a fejlődés mozzanatait, a kiemelkedő folklóreseményeket. Az írásos megőrzést szolgálják a kiadványok, köztük Vankóné Dudás Juli Falum, Galgamácsa, Hintalan László Gyermekjátékok — Hévízgyörk, valamint Varga Mariann: A túrái hímzések motívumvilága című könyvei. Kiadásra vár Molnár Lajosné Nagytarcsai hímzések és Petras Anna Galga menti hímzések és hímzéstervek című munkája. Tervezik a Galga menti dalokat és táncokat bemutató füzetek közreadását is. A tervekről különben szívesen szólnak Gödöllőn. Vállalják a jövő sikereiért a fáradozást. Tervezik az óvónők, együttesvezetők, szakkörvezetők rendszeres továbbképzését, a népi hangszeresek tanítását, a módszeres gyűjtés beindítását. Remélik, hogy az Akadémiával közösen folytathatják a táncfilmezést. Szeretnék létrehozni a járás néprajzi hang- és filmtárát. Szervezetté kívánják tenni a néprajzi gyűjtőpályázatok patronálását. A tudományos feladatok ellátása mellett biztosítják a községi együttesek rendszeres szereplését. S ekkor még nem szóltunk az idegenforgalom és a néphagyományok kapcsolatáról, a tájházak rendszerének további fejlesztéséről, a folklórnak a mai ember életében betöltött szerepéről, a népművészet közösségformáló erejéről és sok másról. Az eddigi eredmények, a járás közművelődési arculatának alakulása máris bizonyítják, hogy Gödöllő és a járás jó gazdája, értő gondozója, okos felhasználója és hűséges továbbfejlesztője a Galga menti gazdag hagyományanyagnak. Fercsik Mihály Évadzárás Visegrádon Égi és földi szerelem Keresve sem találunk olyan községi rendezvénysorozatot, amely a település önmaga megmutatása mellett, több napon keresztül zajlik országos hírű művészek és hasonló rangú együttesek közreműködésével, és mégis rentábilis, tehát gazdaságos tud maradni. Az idei kínálatról dr. Székely Lajos főiskolai tanár, a községi közművelődési bizottság elnöke tájékoztatta az újságírókat. A megnyitó ünnepséget szeptember 17-én, pénteken este 7 órakor tartják a településközpontban, Vörösmarty Mihály szobránál. Az ünnepi alkalmat politikai nagygyűléssel kötik össze, amelynek központi gondolata: „Békét akarunk”. A zene nagy szerepet kap az irodalmi est részeként, amelyen közreműködik Berek Katalin, Agárdi Gábor, Pribojszky Mátyás citera- művész, Imre Géza mandolinÄ Magyar Zsoltárosok elnevezésű ének- és hangszeres együttes a barokk zene kezdeti szakaszával foglalkozik. A tizenhatodik század vége és a tizenhetedik eleje dallamvilágát kutatják és népszerűsítik előadóestjeiken. Visegrádi koncertjük címe — Égi és földi szerelem — a megszólaltatott világi és egyházi Zenére utal. Műsoruk alig száz év európai muzsikájáról ad körképet. Ennek a kornak a mai zenehallgató számára legismertebb, leggyakrabban művész, Béres Ferenc énekes, Horváth Ferenc előadóművész. Jut persze idő a legkönnyebb szórakozásra is, és ehhez jó alkalmat ad a fóti szüret, amelynek hegygazdája az idén Alfoúzó lesz, A sajtótájékoztatón többször is hangsúlyozták, hqgy a hagyományosnak is megfelelően az idén is az irodalomnak szánják a főszerepet. Így került kiemelkedő rendezvényként a programba Illyés Gyula 80. születésnapjának megünneplése. Jelenünkben egyre több kis és nagy település rendez hagyományokat élesztgető kiemelt eseményeket. A fótiakénak több év tapasztalata alapján a Párbeszédek adnak rangot. Az idei Párbeszéd témája a világnézeti és iskolai nevelés, tehát olyan gondolatkör, amely a mindennapi életünkben is jelentős szerepet kap. idézett zeneszerzője Monteverdi. A tőle játszott számokat a helyhez fűződő kapcsolata tette még aktuálisabbá, ugyanis 1595 körül a mantuai herceg kíséretében Monteverdi járt Visegrád és Esztergom környékén. A hangzás szépségei A megtévesztően egyszerű és olykor túldíszített dallamok válogatása nehéz feladat elé állította az énekest, Keresz- tessy Pétert a nyitódarabban. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó szövegő Io, ehe nelV otio naqui az együttes másik férfiénekesének, Kuncz Lászlónak nyújtott kitűnő lehetőséget a közönség megnyerésére. Szépszínű hangja mellet nagy erénye, hogy rögtön kontaktust tud teremteni a közönséggel, s ez igen fontos körülmény ebben a színpadi műfajban. A lemondó szerelem hangjait hallhattuk Carissimi No, no, non si speri című áriájában. A reménytelenség, a bánat hűen tükröződött az előadó Kis Ina Mária énekében, s ugyancsak érzelemgazdagon szólaltatta meg Provenzale és Francesca Caccini egy-egy művét. A kor hangszeres zenéjét képviselte Frescobaldi Passacaglia című műve, amelyet az orgonakoncertek közönsége jól ismer, hiszen jellegeztes variációs formája miatt kedvelt darabja az előadóművészeknek. Ezúttal csembalón szólalt meg. Tódy Ilona Éva igazi barokk muzsikát varázsolt elénk, s az est második felében felhangzó Sweelinck Variációkban is bizonyította, hogy a barokk hangszeres együttesek muzsikája elképTélelői rendezvénysor Foton A folyamatba épülve Új vizsgaszabályzat Kizárólag szakmai képesítést nyújt Csaknem 50 ezer szakmunkástanulót és mintegy 30 ezer felnőtt diákot — és természetesen oktatóikat —, érinti majd, az idei tanév végén az új szakmunkásvizsga-szabályzat, melyet a Művelődési Minisztériumban. a közelmúltban dolgoztak ki. Az újonnan kialakított vizsgaszabályzat tükrözi az elmúlt tíz év változásait. Kimondja például, hogy a szakmunkás- vizsga a szakmai felkészültség értékelésére szolgál, és azon — a társadalmi ismeretek kivételével —, kizárólag szakmai tantárgyak szerepelnék. A szakmunkás-bizonyítvány — p képzés céljának megfelelően —, kizárólag szakmai képesítést igazoló okmány, és csak megfelelő iskolai bizonyítvánnyal együtt jelent végzettséget. Az érvénybe lépett szabályzat a korábbitól eltérően ágazatonként határozza meg a vizsgatárgyak körét. A történelmi, társadalmi ismeretek eredménye a szakmai, elméleti és gyakorlati érdemjegyekkel egyenlő súly- lyal szerepel a végleges minősítés kialakításában. Az új szabályzat lehetővé teszi a sikertelen írásbeli kijavítását szigorított szóbelivel. Az úgynevezett vizsgaremek készítésének szükségességéről az iskolák igazgatói saját hatáskörükben rendelkezhetnek. Kötelezően előírja, hogy az írásbeli és a szóbeli tudásfelmérés központi tételek szerint; a gyakorlati számonkérés pedig helyileg meghatározott — a szakmai szintnek és az érvényes tanterveknek megfelelő —, feladatok alapján történjék. A szakma kiváló tanulója verseny első hat helyezettje — a középiskolai tanulmányi versenyhez hasonlóan—, mentesül a szakmunkásvizsga alól. Az új vizsgaszabályzat létrehozásával olyan követelmény- rendszert kívántak kialakítani. amely az általánosan müveit, szakmailag jól képzett, a gyorsan változó termelési körülményekhez alkalmazkodni képes szakemberek képzését segíti. zenében zelhetetlen csembaló nélkül. Ismeretlen szerző angol népdalra írt variációi adtak szólólehetőséget a tizenhetedik század másik kedvelt hangszerének, a viola da gambá- nak, amelyet Kálmán Péter szólaltatott meg. Harmóniai örömök A világi, szerelmes művek után került sor Heinrich Schütz kamaraműveinek előadására. A szerző a német barokk protestáns zene nagymestere. Munkássága Monteverdi mellett a barokk zene kezdetének számít. Ötvenöt évig a drezdai udvar zenei életének irányítója, s az olasz zene meghonosítója és népszerűsítője hazájában. Mégis eredendően német a zenéje, akár oratóriumaira, vallásos koncertjeire, passióira gondolunk. Hatása óriási volt a maga korában, ezért a kora barokk zene megismeréséhez megkerülhetetlenek a művei. Most a Vallásos szimfóniák című gyűjteményből hangzott el három darab, énekesek és a hangszeres kisegyüttes előadásában. Az O quam tu pulchra es kezdetű mű harmóniái, hangzási szépségei, a tenor és a bariton szólam változatos variációi mindenkit meghódítottak. Az est zárószámaként Nicolaus Bruhns A szívem készen áll című dala hangzott fel, amelyet Kuncz László, az együttes vezetője énekelt. A felsorolt hangszereseken kívül Beké Ágnes és Bada Olga működött közre hegedűn. Ezzel a koncerttel zárult Visegrád és egyúttal egész Pest megye' nyári hangversenysorozata. Hajós Anna bHeti filmiegyzetb Rohanj velem Jelenet a Rohanj velem című új magyar filmből Szükség van olyan ifjúsági filmekre, melyek a mai tizenévesek valós helyzetéről, valós nehézségeiről és valós konfliktusairól szólnak? Persze hogy szükség van. Készítünk mi ilyeneket elegendő számban? Nem készítünk." Évek telnek el, míg egyet-egyet láthatunk. Sikerülnek ezek a ritkásan sorakozó ifjúsági filmek? Többnyire nem. És miért nem? Mert a forgatókönyvek jobbára képtelenek igazából megteremteni ezt a tinédzservilágot, képtelenek visszaadni a légkörét, képtelenek hiteles figurákat, elhihető sztorit produkálni. Kivétel e sikertelen filmek közt az új magyar film, a Rohanj velem? Nem. Ez is sikertelen, Miért? Mert ugyanazokban a hibákban leledzik, mint számos elődje. Nevezetesen? Hagyjuk abba a kérdezz — felelek játékot, és itt álljunk meg egy kicsit. A Rohanj velem sikerület- lensége ugyanis már több egyedi esetnél, ez már-már szimptóma. Adva van egy regény, Asperján György könyve, melynek hőse, egy tizen- valahány éves kisfiú, úgynevezett problémás családból származik: a papa lelécelt, a mama férfitól férfiig hányódva keresi az igazit, miközben a fiúcska még meg is betegszik: baj támad a tüdejével. Egy gyógyintézetbe kerül, ahol gyógyulna is és tanulna is, de a csupa hozzá hasonló gyerekből álló környezetben egyik se igen sikerül. Szerez viszont egy csomó élettapasztalatot, mint afféle kamaszodó gyerek, akinek — az élet sok ezer esztendős rendje szerint — magának kell végigcsinálnia a pubertáskor összes gátlásos zűrzavarát, konfliktusát a társakkal, a tanárokkal, a felnőttekkel, a világgal. A tapasztalatok keserűek lesznek, mint rendesen, s a fiúcska végül is átvészeli valahogy ezt az időszakot. mint rendesen. Kicsit megkomolyodik, kicsit megkeseredik, de nagyobb baj nem történik. Nos, ebből az alaptörténetből is kiérzik már egyfajta sablon. Ezzel a fiúval minden megtörténik, ami általában a hátrányos helyzetű gyerekekkel meg szokott történni. Rosszból is megárt a sok. S ha — mint most a filmváltozatban látjuk — erre a forgató- könyv és a rendezés (előbbi Asperján és a rendező Markos Miklós közös munkája) még rá is dupláz, a história önmaga ellen fordul. Itt minden „még olyanabb". Még szorongatóbb a fiúcska egyedülléte, társta- lansága. még nyomasztóbb a társak agresszivitása, felvágása, uralkodni vágyó kegyetlensége. Még kietlenebb az intézeti környezet, még kiábrán- dítóbbak a felnőttek. Még felületesebb az anya, még zavarosabb a fiúcska és a csinos fiatal ápolónő kapcsolata, még kevesebb a remény arra, hogy ez az ifjú lélek soha be nem gyógyuló sérülések nélkül úsz- sza meg ezt a „gyógyulást". A film fő hibája azonban mégsem ez az agyongondoskodott „jaj, csak ez meg az ki ne maradjon valahogy, jaj, még ezt is vegyük bele!” szemlélet, mely példatárat és kiskátét nyújt (bár lehet, hogy szándékán kívül, de mégis ezt eredményezve) a 80-as évek hátrányos helyzetű magyar tizenéveseiről. A fő'hiba az, hogy mindezt olyan vulgarizált szinten, olyan közhelygyűjtemény kere- eében nyújtja, hogy körülbelül a film közepétől a néző inkább már csak azon drukkol bejön-e egy újabb, s egy még újabb közhely a kiszámítható, sokszor látott variációk közül, vagy nem jön be, illetve hogy ez jön-e be, vagy amaz? A végeredmény: időnként épp a legdrámaibbnak szánt jeleneteknél kuncogás, nevetés hallatszik, s ahol nevetni kellene, mert valami „humor” van jelen, inkább csak kínosan felszisszenünk. Az alkotók jó szándéka kétségtelen, a színészek — gyerekszínészek és felnőttek — igyekezte tagadhatatlan —, de mindez édeskevés egy akár csak elfogadható filmhez is. Ne kerülgessük: a Rohanj velem rossz film, ami annál szomorúbb, mert esetleg ismét évek telnek el egy újabb ifjúsági film elkészültéig. és erős a valószínűsége, hogy az sem lesz sokkal jobb. Az okok messze túlvezetnek egy ilyen filmjegyzet terjedelmén és feladatain, de a tények azért még — sajnos — tények maradnak. Jobb ma egy nő, mint tegnap három Mintha Moliére közismert egyfelvonásosát, a Kényeske- dőket, s Feydeau-nak a mesterien bonyolított francia bohózat múlt századi mesterének egy három-, sőt sokszög-históriáját gyúrták volna össze ennek a francia filmnek a készítői. Sznobok, életmű nélküli írók, képek nélküli piktorok, félrelépő férjek és feleségek, idegbajos életuntak, narkós racionalisták, gazdag palira vadászó rosszlányok, filozófus csőlakók, vagyonukból kifolyólag dühödten unatkozó dúsgazdagok, lejmolós értelmiségiek, pszichoanalízisből pszichoanalízisbe járó képzelt neu- raszténiások, fáradságos munkával munkát kerülő szélhámosok és kapcsolt részeik népesítik be ezt a filmet, amely minden valószínűség szerint a jódolgában-azt-se-tudja-mit- csináljon francia nagypolgárság szatírája kívánt lenni. Azonban inkább csak csipke- lődőre sikerült, s bár a csalán is csíp, az ostorhoz képest ez mégis liliomsimogatás, Miron szerelme Kissé melodramatikus bolgár film egy furcsa szerelmi háromszögről. Érdekességé", hogy rendezője fiatal színész — Piámén Maszlarov —, aki rendezőként e filmmel debütál. Debütáns az operatőr, Piámén Szomov. s a Miront játszó színész, Martin Plencscv is. Az ő fiatalos nyerseségük a film igazi értéke. Takács István
