Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-14 / 215. szám

*£5rtr If, » x/unap 1982. SZEPTEMBER 14., KEDD Behálózza a budai járást ^ 1 Értik, átélik a muzsikát Szeptember diáknak és ta­nárnak egyaránt azt jelenti, hogy elkezdődött a tanév. Így van ez a zeneiskolákban is. Pest megyében sok helyütt és sokan tanulnak zenét. Néhá- nyan majdani hivatásul vá­lasztják a muzsikát, a többség számára e tanulmányok azt jelentik, hogy érteni, élvezni tudják azt, amivel tartalma­sabbá teszik önmaguk és kör­nyezetük életét. Tagozatok Ahogy a bizonyítvány el­árulja a diák egész évi mun­káját, tehetségének kibonta­kozását, fejlődését, sikereit és kudarcait, úgy egy iskola nö­vendékeinek összképe is ár­nyaltan tükrözi az ott dolgozó pedagógusok felkészültségét, áldozatkészségét, hozzáállását. Visszatérő hagyomány, hogy ilyenkor beszámolunk egy- egy zeneiskola életéről, tervei­ről, gondjairól. Idei választá­sunkat elsősorban a pedagó­gushivatás hétköznapjaiban le­mérhető, kevésbé látványos, de annál jelentősebb helytál­lást igénylő ismérvei határoz­ták meg. A budai járási kör­zeti zeneiskola pedagógusairól elmondható, hogy áldozatos a munkájuk. Hiszen a 14 hely­színen, tíz kihelyezett tagoza­ton működő iskola növendé­keinek oktatásához sok-sok órát kell naponta utazniuk. Kánikulában éppúgy mint eső­ben, fagyban, s a zenetermek néhol éppen csak akkorák, hogy egy tanár és egy növen­dék elfér bennük. A tanítás természetesen váltakozó mű­szakban folyik, igazodva a diákok általános iskolai elfog­laltságához. A budai járási körzeti ze­neiskola 1966-ban lett önálló intézmény, addig az abonyi ze­neiskola tagozataként műkö­dött. Kezdetben 16 tanár ok­tatott 296 növendéket, ma 36- an 744 tanulóval foglalkoznak: 480 lány és 264 fiú képezi ma­gát a zongora, hegedű, cselló, magánének, fafúvó, rézfúvó, ütő, kamarazene tanszakokon, illetve vesz részt az előképzőn. A körzethez tartozik Érd, Érd­liget, Érdparkváros, Pilisvö- rösvár, Solymár, Százhalom­batta, Zsámbék, Budakeszi zenét tanuló ifjúsága. A taná­rok általában Budapestről jár­nak ki a körzetekbe, s előfor- dul, hogy naponta több hely­re is. Ilyenkor, mivel közvet­len autóbuszjáratok nem kötik össze a helyszíneket, többször is átutaznak a fővároson, hogy céljukhoz jussanak. Hivatástudat Az Ingázás okozta nehézsé­gek, a két önálló épület, az ér­Együttgondolkodók Ttottan kell élni AZ EGYKORI kerepestar- csai iskola megmaradt épület- szárnyának ablakpárkányán farmeres, lófarokfrizurás fia­tal nő áll, tisztítja az üveget. Keze fürgén jár a táskarádió­ból harsogó tánczene ritmu­sára. Tőle kérdem, merre ta­lálom a művelődési ház igaz­gatóját. Zavart félmosollyal ugrik le, vizes kezét a far­merbe törli, majd felém nyújtja: — Horváth Klára vagyok. Ezek szerint engem keres. El­nézést, de éppen takarítunk. Ideköltözik majd a könyvtá­runk. A művelődési házat már nem tudjuk használni, az át­alakítás, renoválás nagyon sokba került volna. Ehhez a megmaradt iskolarészhez épí­tünk még hozzá. A régi házat megvette a tsz. Kaptunk érte egymillió forintot, s ezzel a pénzzel, meg társadalmi mun­kával reméljük fölépíteni úi otthonunkat. Hét végén majd jönnek az iskolások és rende­zik a körn vezetet. A MŰVELŐDÉSI HÄZ fia­tal igazgatónője tíz éve látja el ezt a tisztet, s nem is akár­hogy. hiszén a közelmúltban megkapta a Szocialista kultú­ráért elismerést. Ide való Ke- repestarcsára. Gimnazistaként ifjúsági klubot vezetett. Érett­ségi után egy évvel üresedett meg az igazgatói állás, ame­lyet megpályázott. Képesítés nélkül kezdett dolgozni, de már négy éve végzett. — Nem könnyű ilyen közel Budapesthez népművelőnek lenni. Jelenleg különösen nem, hiszen mindenes lettem. Elment a könyvtárosunk, s abban a kis maradék szabad időmben, ami még volt, könyvtáros is vagyok. Nem pa­naszképpen mondom, mert szeretem a munkát és szíve­sen dolgozom. Csak néha a fiam hiányol egy kicsit, aki harmadik osztályos, s nem ár­tana időnként segíteni neki. Az az igazság, hogy megszok­ta már ő is a közösségi életet. Nemcsak művelődési ház Igazgató Kerepestarcsán, ő a nagyközségi KlSZ-bizott- ság titkára. Négyszáz fiatal gondjaival, örömeivel, szerve­zeti életével is foglalkozik. Emellett a tanulást sem hagy­ta abba, hiszen jelenleg a marxista egyetem filozófia szakosítóját végzi. Társadalmi tevékenységét elismerte mára KISZ Központi Bizottsága az aranykoszorús jelvénnyel és a Hazafias Népfront az Érdemes társadalmi munkás kitüntetés­sel. ÖNMAGÄRÖL, saját életé­ről nincs sok mondanivalója, egész lényét a közösségért végzett munka tölti ki. Beszél a gyerekeknek rendezett tánc­házakról, vetélkedőkről, író— olvasó találkozásokról, kirán­dulásokról, a nekik szervezett képzőművészeti és kis mate­matikus körről, a gyermek­klubokról, a bábszakkörről, arról, hogy megszervezték az úszásoktatást, s Pestre hord­ják a kicsiket. Újabban moz­galmi dalokat is tanítanak ne­kik, mert Klára úgy vette ész­re, hogy nemigen ismerik eze­ket a szép múltú és hagyomá­nyos dalokat, amelyek oly ünnepélyessé tesznek minden megmozdulást. Ápoljájc a já­rás népművészeti hagyomá­nyait, jól működik a két pá­vakor, a nyugdíjas- és a ci­gányklub, meg a kertbarátkor is. Amikor átvette az igazgatói tisztet, egyetlen csoport sem volt Kerepestarcsán. Ma a 17 ezer lakos számára ő igyek­szik biztosítani a művelődési lehetőségeket — s mindezt Pest közelében, ahol nagy a vonzása a fővárosi progra­moknak. NEM KÉSZÜLTEM én nép­művelőnek. Valahogy úgy alakult az életem, hogy itt kötöttem ki. Nem bántam meg, mert szeretem azt, amit csinálok. Budapest közelsége gyakran -okoz kudarcot a munkámban, de mindig talá­lok magamnak valami ka­paszkodót, ami újabb célok el­érésére ösztönöz. Nem vágyom nagy dolgokra. Szeretnék az itteniekkel közösen elérni va­lamit. Bezárkózni nem szabad a magánéletbe, az nem bol­dogság. Az igazi boldogság az. amikor learathatjuk a közös munka gyümölcsét. Ez a tíz év nem volt hiábavaló. Már va­gyunk itt néhányan, akik így gondolkozunk. Körmendi Zsuzsa di központ és a pilisvörösvári gimnázium udvarában levő is­kolán kívüli mostoha körül­mények sem tudják a lelkes tanári gárda kedvét szegni. Évek óta alig változik a taná­ri kar, újak érkeznek, de a ré­giek maradnak: szeretik hiva­tásukat. A szorosan vett tan­tervi feladatok komoly figyel­met kívánnak növendéktől, pedagógustól egyaránt, mégis jut idejük arra, hogy bekap­csolódjanak a környék kultu­rális életébe, a járás pedagó­gusainak közösségébe. A legkiválóbb növendéke­ket megyei és országos ver­senyekre készítik fel tanáraik. Ezeken az elmúlt években is számos szép sikert arattak. Kamarazenélésre sajnos nincs mindenütt alkalmas helyisé­gük, de .így is nagy figyelmet fordít az iskola a közös mu­zsikálásra. Két éve indult kí­sérleti jelleggel a Zene és moz­gás elnevezésű előképzés cso­port, amelynek az eredményei máris érződnek az onnan ki­került, s azóta már hangszert tanulók munkájában. A zene­iskola évente háromszor jelen­tet meg szakmai tájékoztatót, amelyben rendszeresen közli a terveket, feladatokat, beszámol azoik megvalósításáról. Vala­mennyi kiadványban írások jelennek meg egy-egy tanszak munkájának elemzésével, szak-f mai és társadalmi vezetők be­számolóival, a kísérletek rész­letezésével. A megoldás További terveiket nagyban befolyásolja az a tény, hogy immár több mint tíz éve vajú­dik a körzet tagozatainak csökkentése. A gyermeklétszám és a sok helyszín, valamint a helyiséggondok lassan a pe­dagógiai munka rovására mennek. Reálisnak látszó terv a pilisvörösvári új körzet ki­alakítása. Ide tartozna Soly­már, Budakeszi és Zsámbék, s így a tanulók száma is fele­ződne. Az épületgondot itt le­hetne legegyszerűbbén megol­dani, hiszen a jelenlegihez csu­pán hozzá kellene építeni. Ter­mészetesen ez anyagi okon is múlik, de a szűkös keretek mellett sem lehet már hosszú ideig ezt a közművelődési és emberi kérdést megoldatlanul hagyni. A készség a megye, a járás és a helyi illetékesekben megvan, s reméljük, hogy a megoldást is hamarosan meg­találják. Pintér Emőke Kiállítóié rm ékből Emberibb, otthonos környezetben Hincz Gyula emberi tisztes­sége, hogy párizsi kiállítására nem készült jobban, mint cse­peli, oroszlányi és ezúttal kis- várdai bemutatójára, mert az itt élő embereket legalább olyan fontosnak tartja, mint a világvárosok lakóit. A művészi nagyság és emberi tisztesség ötvöződik magatartásában és életvitelében, s e tulajdonsá­gok jogán kapott az idén SZOT-díjat. Színes források Energiahiányos korunkban döbbenhetünk rá arra, hogy korlátlan a napfény és a gon. dolat, mely egyaránt sokszo­rozza az életnövelő magvakat. Hincz művészetének sajátossá­ga a korlátlan teremtődés rajz­ban, festményeken, szoborban, kerámiák sorában. A vonalnak és színnek olyan mederben tartott találkozóit szervezi meg műveiben, amelyek eufóriás örömet okoznak, miközben el­mélyülésre késztetnek. Bármit érint képein, az min­dig az egész világ, a teljes élet, függetlenül attól, hogy a kép címe Keletkezés, vagy Stressz, Történelem vagy Mózes. Vasa- relyt megelőzve elmélkedett a színes környezet totalitásáról. Képeinek végeláthatatlan sora e színes környezet egységes és összetartozó folyosója. Műte­remtő fantáziája állandó és sértetlen, a jelen színes forrá­saiból merít és végleges hida­kat épít a jövőbe. Egyik leg­nagyobb élő klasszikusunk, aki feltárja az új lehetőségek meg­számlálhatatlan variációit ön­magának és minden társának. Szép szigetek A Budapest kiállítóterem tárlata — Lakótelepeink jele­ne, jövője — fotódokumentá­ciók keretében mutatta meg mindazt, ami a lakásépítés te­rén az elmúlt huszonöt eszten­dőben történt a fővárosban. Az imponáló számadatok mellett kétségtelen történt bizonyos uniformizálódás: az óbudai és kelenföldi lakótelep látványa nem problémátlan, Újpalota is zsúfolt, rendkívül hiányzik a fás liget, a park. Tény azon­ban, hogy rendre módosul az építkezés szisztémája. Ugyanitt a sétálóutcák és a szobrok jelentenek harmonikus szigeteket, városrész-karaktert. Ha a szentendrei sorház-kom­binációkra, a perbáli egyedi tervezésekre, a szigetszentmik- lósi szép parkokra gondolunk, akkor joggal jelezhetjük, hogy ezen kezdeményezések is hoz­zájárulhatnak lakótelepeink megnyugtatóbb képéhez a fő­városban és az országban egy­aránt. Különösen akkor, ha az eddiginél sokkal hatékonyab­ban használjuk fel a kertmű­vészet és a szobrászat lehető­ségeit. Közös játék A növekvő lakótelepek egyik komoly gondja a játszóterek hiánya vagy szűk volta. Ezért jelent kiemelt figyelmet a Fé­nyes Adolf teremben rendezett tárlat, ahol tervek, makettek sokasága ad különböző ötlete­ket a gyermekek hasznos idő­töltésére. Fából, kötelekből, műanyagokból készültek Ná­das László, Nádler István, Scherer József, Antoni Rozália, Zala Tamás mászókái, vízi já­tékai, moduljai. Örömet okoznak, fejlesztik a közös játék lehetőségeivel a közösségi magatartást. Kieme­lendő, hogy az alkotók törőd­nek a tárgyakkal, a gyerekek fokozott színéhségére harsogó zöld, piros, kék tónusokba öl­töztetik elgondolásaikat. Az sem közömbös, hogy a tervek iparilag sokszorosíthatók, így rövid idő alatt elterjedhetnek az ország játszóterein. Nagy le­leménnyel berendeztek egy olyan sarkot, ahol az érdeklő­dő városok jelentkezhetnek. Mi Vác és Gödöllő érdeklődését nyugtázhattuk örömmel. Technika és tudat Sokasodnak a fotókiállítások hazánkban, s e művészeti ág reneszánszát éli. Mark De Fraeye belga fotóművész kiál­lítása mégis újdonság a Do­rottya utcai kiállítóteremben. Egyrészt a technikai biztonság könnyed fölénye révén, más­részt a szemlélődés mélységét illetően. Ritkán fordul elő, de itt megjelenik a képeken a gondolkodás intenzitása. Tech­nika és tudat azonos minőség­ben találkozik, ez teszi a bel­ga alkotó munkásságát figye­lemre méltóvá. Losonci Miklós A 150. ünnepség Zrínyi Miklósra emlékeztek Szigetváron a hét végén megemlékeztek az 1566-os hő­si vár védelem évfordulójáról. Tv-FIGYELŐ Glória. Tán csodállak, ám de nem szeretlek — írta egykor Petőfi Sándor a zordon Kárpá­toknak fenyvesektől vadregé­nyes tájáról, amely ambivalens (kettős érzelemmel töltött) ki­tételt emígyen fogalmazhatja át az a tévénéző, aki a leg­újabban eléje kerülő magyar filmekről nyilatkozik: tán meg­nézem, ám de nem szeretem azokat. Itt volt ugyebár Fehér Klá­ra A tenger című regénye nyo­mán készült sorozat. Nézte, né­zegette az előfizető, hiszen mi egyébbel töltötte volna ki szer­da, majd csütörtök estéit, de igazából megszeretni nem tud­ta, mert hősei oly távoli ide­genekként tébláboltak abban az egykori valóságra alig-alig hasonlító tárgyi világban. No és itt volt Zsurzs Éva Glóriája — ez az Örkény Ist­ván novellájából forgatott tör­ténet —, amely, hogy, hogy nem, szintén nem tudott átjön­ni a rivaldán. Azaz, megma­radt távoli látványnak, ahe­lyett, hogy ki-ki által átélhe­tő katarzisként idézze meg a zárda védettségéből a külvilág zűrzavarába kerülő kis apáca históriáját. Hogy mi feszélyezhette az előfizetőket? Mi miatt nem le­hetett — képletesen értve — belebújni előbb Glória csuhá-. jába, majd mindenféle civiles textíliáiba? Nos, nem tévedünk talán, ha azt állítjuk, hogy megint csak a kevés hitellel, gyönge igye­kezettel egybe szerkesztett tár­gyi világ miatt is. Azért, mert tapasztalhatólag arra már nem futotta az erőkből, hogy tény­leg a megidézett kor zűrzava­ros képét ábrázolja a játszó személyeket körülvevő élette­len hátország. Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, na­gyon gyanús, hogy akkoriban oly típusú teherkocsik hozták- vitték a tejeskannákat, mint amilyennek a volánját a mel­lesleg szintén remek kondíció­jú Harsányt Gábor tekergette. S ha a típus netán mégis oda­illik abba az 1948-as világba, hát ily laboratóriumi tisztasá­gával már semmiképpen. A történet persze ettől még élményt jelenthetett volna, ha megtalálják hozzá az igazi hangnemet. Ha például — lé­vén ez a kiköltözés amúgy, egészében tragikus valami — úgymond, drámaibbra veszik; vagy ha megfelelő bátorságot gyűjtve csinálnak belőle egy remek vígjátékot. Tisztesség ne essék szólván, nem kévé? komikummal lehetett volna fűszerezni a fátyolátó! kény­szerűen megváló soror Glóriá­nak és társainak a helykeresé­sét, -találását, természetesen megmaradva a jó ízlés határain belül. Mindehelyett azonban ... Mindehelyett azonban — lát­hattunk, hallhattunk — egy kevéssé rokonszenves melodra- matikus jelenetsor kerekedett ki az Örkényi alapműből, ame­lyet ugyan tán megnéztünk, de szeretet nemigen gyúlt ben­nünk iránta. Érd. Érdre kalauzolta el a nézőket az esti híradó a mi­nap. Igaz, csak egy egészen rö­vid riportot forgattak ott, de amilyen kurta volt a híradás, annyi jó és szép sűrűsödött össze benne. Előbb csodálatos kerteket láttunk, az emberi kéz gondos­kodásának, igyekvésének szép növényekben megtestesülő megannyi jelét. Majd pedig arról szerezhettünk tudomást, hogy e művészien ápolt kultúr- vegetáció közé nem minden­ki kerülhet oda, mert a hely­béli Mezőgép gyár alkalmazot­tait igencsak megválogatják. Csak a szorgalmas, megbízható, no és a környezet szépségét is igénylő, ápoló jelentkezők kap­nak bebocsátást. Ha valami, hát ez aztán dicséretes szokás, jó divat! Követését ezúton is melegen ajánljuk ... Akácz László A sáncárokban — a hagyo­mányok szerint —, mozsár­ágyú dörgése idézte fel az ostrom napjainak vészterhes hangulatát. Az utolsó ágyúlö­vést követően katonai tiszte­letadással emlékeztek Zrínyi Miklósra és vitézeire az úgy­nevezett belső várban. Ez volt a drámai esemény színhelye: innen indultak utolsó. roham­ra a várvédők, akik életüket vesztették a török túlerővel ví­vott harcban. A városi vezető testületek és a lakosság kép­viselői megkoszorúzták Zrínyi Miklós szobrát. Hazánkban ez a legrégibb világi tartalmú emlékünnep­ség. A Himnusz költője, Köl­csey Ferenc kezdeményezte a reformkorban, hogy minden év szeptemberében —, Szigetvár elestének és Zrínyi halálának évfordulóján — tartsanak ha­zafias megemlékezést a du­nántúli városban. Zrínyi ifjú zászlótartójának, Juranics Lő­rincnek egy kései leszárma­zottja azután 1833-ban alapít­ványt tett Szigetvár védőinek emlékére és azóta a hősök tiszteletének szentelik az év­fordulót. Az idén immár a 150. alkalommal tartották meg az emlékünnepséget. A mostani évfordulóhoz egyhetes eseménysorozat kap­csolódott, s ez alkalomból Zrí­nyi-újságot adtak ki. A várba­ráti kör — emlékülést tartott. Megkoszorúzták Szigetvár egy­kori védőjének, a horvát szár­mazású Horváth Stáncsics Márk várkapitánynak a szob­rát és a Zrínyi téren álló hí­res oroszlános emlékművet, amely a várvédők hősiességét szimbolizálja. Hincz Gyula Illusztrációja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom