Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
yHTAPCKO-BUirAPCKA CEAMHETA MAGYAR-BOLGÁR BARÁTSÁGI ÉS KULTURÁLIS HÉT PEST MEGYEBEN Ahány tánc, annyi ruha — ígérik az együttes hülgytagjai. S valamennyi kézzel hímzett csodálatos kötény. Nemcsak a táncot, ezt is érdemes megnézni Másfél évtizede kíséri siker útjukat Vérpezsdítő tánc a sopszki 1962-ben fejezte be a főiskolát Nenko Balkanszki tanítványaként. Több hazai és külföldi kiállításon szerepelt sikerrel, különösen, mint grafikus szerzett nevet magának. Karikatúráit rendszeresen közlik a lapok, animációs filmjei a legismertebbek Bulgáriában. A színművészeti főiskolán a rajzfilmkészítés tanára. Falu Bemutatkozik Szentendrén Festő és karikaturista Szerdától Szentendrén, a Pest megyei Művelődési központban látható o szamokon» galéria anyagából összeállított válogatás. A művek alkotói jórészt Szófia megyei művészek, akik vagy oly módon kötődnek ehhez a haragos hegységeket, s bűbájos ligeteket egyaránt rejtő tájhoz, hogy ez a vidék a lakóhelyük, vagy úgy, hogy valamelyik művésztelep rendszeres látogatói. A táj szeretete ha iskolát talán nem, de összetartást, közösséget mindenképpen teremthet. Ezt vallja Dimiter Tomov, aki nemcsak sokoldalú művész — karikaturista, rajzfilmes, tájkép- és portréfestő —, de mint a Szófia megyei kulturális tanács egyik vezetője, a képzőművészeti élet szervezője is. A mellékletet a Szofijszka Pravda munkatársai cikkeinek és fotóinak felhasználásával (rta és összeállította: Csulák András Jankó Jankón talán az egyik legismertebb bolgár filmrendező. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Szófiában tanszékvezetőként oktatja az új filmes generációt, miközben korát meghazudtoló hévvel maga is újabb és újabb alkotásokkal áll a közönség elé. A Szovjetunióban végezte a főiskolát, de otthon vált művésszé. Azok közül való. akik maguk teremtették meg maguknak a bolgár filmművészetet, hiszen a felszabadulás előtt ebben az országban nemhogy filmgyár, de még mozi is alig volt. — Körülbelül húsz dokumentumfilmet készítettem, négy játékfilmet a tévének, a többi — hirtelen nem is tudom mennyi — mozifilm. Nem mondhatom, hogy témáim egyazon kérdéskörben mozognak, hiszen mint sok pályatársam, történelmi munkát, s a mai valóságról szóló filmet egyaránt készítettem. — A szocialista realista filmeket készítő rendezők közé sorolom magam. Hogy ez így van, annak több okát is tudnám adni, de számomra az a legfontosabb, hogy mindig a nagyközönség számára akarok filmet készíteni. — Melyek azok a témák, amelyek legjobban foglalkoztatják a mai bolgár filmművészetet? — Említettem, a bolgár filmművészetnek nincsenek tradíciói, nem voltak élesen különválasztható korszakai sem. Mindig is nagy volt az igény a rendezők és a nézők körében egyaránt, hogy a vásznon is feldolgozzuk történelmünket, egyfelől, hogy tudatosítsuk múltunkat, s így a magunk módszereivel is erősítsük a nemzeti öntudatot. A bolgár film másik iránya a mai kor kérdéseire keresi a választ. Népünk ötven éve még szinte feudális viszonyok között élt, alig kezdődött meg a kapitalista fejlődés és győzött a szocialista forradalom. A társadalmi haladás azonban a régi, tradicionális itár- sadalmi kapcsolatok felbomlásával járt együtt s ez nálunk sem ment konfliktusok nélkül. Néhány filmemben én is foglalkoztam azzal a hatalmas. városba szakadt vidéki embertömeggel, aki hosszú időre talajtalanná lett az új közösségben. — Ismeri a válogatást, amelyet a következő héten Pest megye nézői láthatnak. Mi a véleménye erről a nálunk kezdődő bemutató sorozatról? — Elüthetném egy tréfával a választ: az én egyik filmemet, A tirnovói cárnőt is kiválasztották, tehát szerintem jól dolgoztak. De úgy gondolom, hogy valóban reprezentálják ezek az alkotások film- művészetünk eredményeit, s talán meggyőzik a nézőket arról, hogy érdemes lenne több bolgár filmet vetíteni a magyar mozikban és a tv-ben. — ön nemcsak filmművész, rendező, de egyszersmind az új bolgár filmesek professzora. Lehetséges-e, hogy egy-két évtized múlva úgy beszélünk erről a korszakról, miszerint Jankó Jankov mint rendező, s tanár iskolát teremtett a bolgár filmművészetben? — Ami a főiskolán viselt tisztemet illeti, nem akarom, hogy növendékeim filmjei az enyéimre hasonlítsanak. Abban igyekszem a segítségükre lenni, hogy megtalálják a saját hangjukat, hogy azokra a kérdésekre tudjanak választ adni, amit a hálámnál fiatalabb nemzedéket érdekli. Sláger a bűvös kocka Bulgáriában is. Olyannyira, hogy licenc alapján gyártását is elkezdtek az egyik helyi üzemben, s ma már mindenki úton útfélen kockát forgat. Balázs Gusztáv felvétele Hegyen át az alagút Ezt a művészi felvételt Vladimír Ribolovec, testvérlapunk, < Szofiszka Pravda fotóriportere készítette. A színhely: Bulgá Ha legújabb, 1400 méteres közúti alagútja, ahol a bányászoknál hihetetlen nehézségekkel kell megküzdenie annak érdekében hogy határidőre, ígéretükhöz híven végezzenek a munkával. Útjukat állja gránit, eddig ismeretlen hegj’i forrás, sziklaomlás, s minden olyan nehézség, ami csak útját állhatja az útépítőknek. Válogatott _ legények, kiváló bányászok dolgoznak ezer Nemcsak virtus, de becsület dolga, hogy itt, az alagútnál n€ akadjon el a Szófiát Várnával összekötő Hcmusz autópálya építése. Diákokból, munkás- és parasztfiatalokból áll a Sopszki Ének- és Táncegyüttes Közülük hatvanan most a barátsági héten is bemutatkoznak a magyar nézők előtt. Marija Leskova, az énekkar szólistája, kórusvezető, Mihail Venkov művészeti vezető és Piámén Koszton szólótáncos egy próba szünetében számolt be a nemcsak Bulgária-szerte, de külföldön is jól ismert hagyományőrző népi együttesről. A mindössze 14 éve alakult csoport sikereit számtalan kitüntetés, elismerő oklevél, fesztiválgyőzelem jelzi. • A Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Svájcban, Norvégiában, Ausztriában, Finnországban és Ku- vaitban léptek fel eddig. Mindenütt felsőfokban dicsérték műsorukat, s annyi díjat szereztek, hogy alig fér el a sok serleg és váza a vitrinben. Erényük a már szakképzett, tanult, táncosokra való magasfokú mozgáskultúra és fegyelem. De aki látta repertoárjukat, az bizonyíthatja, hogy bármilyen nehezek is a technikai elemek, ezek a fiatalok olyan tiszta szívből, örömmel táncolnak, hogy észre sem venni: nemcsak művészi, de komoly fizikai erőkifejtést igénylő produkciót látunk. A táncok többsége, melyet Vácott, Szentendrén és a Csepel Autógyár Művelődési Házában látunk, jórészt saját gyűjtés, Szófia megyei tánc. Közülük a legismertebb, a sopszki egész Nyugat-Bulgá- riára jellemző, kemény, férfias, pergő ritmusú, A lánytáncok éppen ellenkezőleg líraiak és kedvesek, közülük több is a lakodalom előtti lánybúcsúztatás szokásait idézi. Külön kell szólni az énekkarról, melyet a mostani fellépéseken Patka Alekszeva és Sztojánka Bonévá a bolgár rádió magánénekesei is erősítenek. A tirnovói cárnő alkotója Rendező és professzor Elbűvölő A két felvétel, tavaly egy finnországi fesztiválon készült. Képünkön: a vérpezsdítő sebes ritmusú sopszki tánc. F”1 f ? ili?
