Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
9 yHTAPCKO-BtJITAPCKA CEflMHUA MAGYAR—BOLGÁR BARÁTSÁGI ÉS KULTURÁLIS HÉT PEST MEGYEBEN ERRAJ * 0 • Botevgrad p Etropole^-' SZÓFIA Koprivstlca Js/ker-tó Kosztanec, Figyelemre méltó modell A jó terméknek mindig van piaca Varázsos tájak Borovecről, a legszebb bolgár téli üdülőhelyről indul ez a négyezer méter bosszú, francia gyártmányú lanovka az ország legmagasabb csúcsai felé Ismerjük-e igazán Bulgáriát? Vagy számunkra csak a napfényes tengerpart vonzó? Esetleg, dél felé menet megfordulunk a fővárosban, az autóból, a vonatból kinézve lessük meg egy-egy magasabb hegycsúcsát. Bolgár barátaink szerint pedig természeti szépségekben oly gazdag ez az ország, hogy egy élet sem elegendő arra, hogy az ember minden látványosságát megismerje. Ha csak Szófia megyében barangol az ember, akkor is számtalan, nálunk nem látható varázslatos szépségű tájjal találkozik az ember. A Vito- Ba és a Rila hegység égbetörő csúcsaival, a késő tavaszig hófödte fennsíkokkal, a gleccserek pusztítását idéző, sebes vizű hegyi folyamokkal. Nyáron az erdőjáró emberek gyönyörködhetnek a természet gazdagságában, alpinisták győzik le a háromezer méter fölötti csúcsokat. Télen vadászok kutatják a völgyeket, a téli sportok szerelmesei találnak igényük szerint meredek, vagy éppen kellemesen lankás pályára. Borovec, a bolgár téli sportok központja is Szófia megye ékessége. Ennek a felejthetetlen szépségű üdülőközpontnak egyre nagyobb híre van külföldön is. Rendeztek már itt Világ Kupa-síversenyeket ez a színhelye rendszeresen a bolgár nemzeti bajnokságoknak is. Számtalan sílift szolgálja a sportolók szórakozását, s akik a magas csúcsokról , csak a panorámában szeretnének gyönyörködni, azokat elegáns lanovka viszi fel a hegyre. Az idegenforgalmi szakemberek, a hazai és külföldi turisták számára ott Is kellemes pihenőhelyet teremtenek, ahol a temiészet mostohábban bánt az adottságokkal Szófiától egészen a megyehatárig szebbnél szebb mesterséges tavak várják a pihenésre, felüdülésre váró emberek ezreit. Bolgár ismerőseim ajánlják, ha ismét a tengerpart felé utazunk, álljunk meg néhány napra Szófia megye felejthetetlen tájain. Nem bánjuk meg. Bevallom őszintén, nem láttam az egész gyárat. Ezért hát, ha szakember kérdezne, melyek azok a gépek, technológiai berendezések, amelyek csodálatba ejtettek a botev- grádi Botexben, az ország legnagyobb műanyagipari kombinátjában, nem tudnék szakszerű magyarázattal szolgálni. Elégedjenek meg tehát a laikus benyomásaival, amelyek most is a néhány héttel ezelőtti látogatás után. Inkább a holnapot, mint a mát juttatják e beszámoló szerzőjének eszébe. Mágneskártyával Ahogy hasonló nagyüzemben nálunk, a vezérigazgató ideje a Botexben is szűkre szabott. S ez korántsem jelen, ti a szívélyesség hiányát, hanem csupán azt, hogy míg mi a gyári termékbemutatót járjuk végig, addig ő <?gy külföldi vevővel tárgyal, az új gyárrészleg építésvezetője fordul meg az irodájában, s a német gépszerelők vezetője is beszámol róla, hogy állnak a munkával. A külföldi diplomaták is kíváncsiak erre az üzemre, a másnapi látogatást is elő kell készíteni. Hogy ezeket a rám nem tartozó dolgokat honnan tudom, annak is megvan a maga története. Kísérőm kezében — aki a nemzetközi kapcsolatok és a propaganda felelőse az igazgatóságon — apró, gyufaska- tulyányi készülék van, amivel időről időre megkérdezi a titkárságon, hogy áll a főnök. Amikor mi következünk sorra, akkor Is ezen az adó-vevőn szól a hang, immár Petko' Dancsev vezérigazgatóé: vár bennünket. Élenjáró technika A technika lenyűgöző. Nem csak a pici URH-készülék, de a légkondicionált kiállítóterem, vagy a portán látható két berendezés, mely, letapogatva a ki- és belépő dolgozók mágneskártyáit, pontosan számon tartja, ki mikor van benn, s mennyi időt tölt az üzemben. Nem kevésbé érdekes a számítógépterminál, melyet a vezér oly magabiztossággal kezel, mintha csak ez lenne az egyetlen feladata. Dolgozik bennem a kisördög, az ismerkedés utáni első kérdés tehát így szól: drága-e az r előzőekben emlegetett néhány kiragadott érdekesség?- Sértődésről szó sincs, sőt látszik, nem én vagyok e témában az első meggyőzendő kérdezősködő. — Ebben a kombinátban már ma is európai színvonalú, sőt élenjáró berendezések működnek. A most épülő új üzemekbe pedig már csak a legkorszerűbb technikát engedjük be. Mindezt túlnyomó- részt a magunk erejéből hoztuk létre. Ha azt akarjuk, hogy behozzák az árukat a gépek, minden tudásukat kamatoztatni kell. Ehhez magas fokú szervezettségre, munkafegyelemre van szükség. Ha ezt elérjük, nem drága a számítógép, a mágneskártya-leolvasó, az URH-telefon se. Hajlamos vagyok elhinni, hogy az igazgatónak igaza van. Három éve állandó hiánycikk volt az országban a csempe, a padlóburkoló lap. Nem lehetett kapni fürdőkádat, csak összeköttetéssel lehetett mosdókagylóhoz jutni, mint ahogy a tapéták is hiányoztak a pultokról. Most — éppen a Botex munkája eredményeként — megfelelő az ellátás, sőt a választék is hónapról hónapra szélesebb. Hazai ötletek Láttam azokat az újdonságokat, melyek gyártása néhány hónap múlva kezdődik. Olyan, a márványhoz megtévesztően hasonlító fürdőszoba-berendezéseket, amelyekért azt hiszem, megadnánk mi Is bármi pénzt. Műanyag szövet- és papírtapétákat, melyek a legkényesebb lakberendező ízlését is kielégítenék. Ezekből, s a többi fel nem sorolt mezőgazdasági, ipari és háztartási cikkből a Botex tervei szerint 1985-ig megnégyszerezik a termelést. A Botex termékei közül a legnagyobb sikere a műanyag tapétának van. A kép bal sarkában a vállalat vezérigazgatója, petko Dancsev portréja. A mindössze 33 éves mérnök-közgazdász igazgató természetesen* jól ismeri a világ- gazdaságban szinte általános pangást. S bár el sem hangzott a kérdés, kapom rá a választ. — A tapasztalat bizonyltja: csak a rossz, a középszerű terméknek nincs piaca. A jónak, a magas színvonalúnak, az újdonságnak van. S ha tudunk ilyet gyártani külföldre, miért kellene rosszabbat a hazai piacra. — De a sok import alapanyag ! — Nálunk már most Is csak elvétve van szükség importra, s ezeket is hamarosan felváltjuk. Az új technológiák jelentős része is a hiolgár kutatóintézetek és gyárak terméke. Nincs okunk kételkedni a szavakban, mert a szakadatlan beruházások ellenére a gyárnak ma is — ahogy mondani szokták — jól megy. S erre nem a korszerű, jól felszerelt irodaházból következtetek, sokkal inkább azokból a szociális vívmányokból, amelyek az itt dolgozó munkások életét teszik könnyebbé. Csak felsorolásszerűen: torna- csarnok, egészségház, hétvégi gyógyüdülő: és nyári, tengerparti pihenőhelyek. Ingyenes gyári fodrász, mosoda, önköltségért dolgozó egyéb szolgáltatások, mint például rádiószerviz, óvoda, bölcsőde, pazar gyári ebédlő, klub. Ingyenesen — Havonta — kiszámítottuk — a fizetésen felül 60— 80 leva egyéb juttatást kap minden egyes dolgozónk. Gondoskodunk arról is, hogy rövid idő alatt lakáshoz jussanak. így hát nálunk nem okoz gondot a munkaerőhiány, s kevesebb baj van a munkafegyelemmel is. Nem csak azért, mert a fegyelmezetleneknek nincs helye a vállalatnál. De ha valaki sokat lazsál a munkahelyén, attól is megvonja a kollektíva az ilyen külön, s ingyenes juttatásokat. Ezen a termelési, szervezési modellen természetesen lehet vitatkozni. A gyárban sem állítják, hogy övék lenne az egyetlen helyes út. De az is sok szempontból szimpatikus, s a gyakorlatban már sok eredményt hozó út. Olyan, amire érdemes odafigyelni. Konyhakert és rekonstrukció A „Rüszki len” igazi fogalom marad Bulgáriának egyetlen lenszövőgyára Szamokov városban található. Immár negyven esztendeje kezdődött el itt a munka. Ez a környék ugyanis a lentermesztés központja. Kezdetben az üzem alig különbözött egy manufaktúrától. De különösen az utóbbi tíz évben olyan gyors volt a fejlődés, hogy a szamokovi lenszövőgyárat már az ország határain túl is ismerik. ihe’szamoSó brigádok Gyártmányaik között vannak műszaki célokra készített lenszövetek, de a függöny, ágynemű, sátorlap, takaró, ruhaanyag, gyermekholmi i,s készül. Több mint negyvenféle termék viseli a „Rilszki len”, azaz: rilai len cégjelzését. A vállalat sikeresen szerepel a nemzetközi piacon is. Állandó partnereik között található a Szovjetunió, Kuba, Olaszország, Tanzánia, Mongólia, Magyarország, Finnország és az NSZK. feo - >ví>' ■><, / —A. A pravecl mesterséges tó a bolgár kempingezők kedvenc találkozó- helye. Szálloda, motel, kemping épült a partján Az alaposan megszervezett munka, a megfelelő anyagutánpótlás, a jól előkészített gépek és legfőképpen a dolgozók igyekezete az, amivel magyarázható a számos kitüntetés, amelyben a rilai kombinát részesült. Maradjunk az 1981-es esztendőnél, amikor munkateljesítményük elismeréseképpen, az exportban elért teljesítményükért kiérdemelték a Munka Vörös Vándorzászlaját. Figyelemre méltó munkaverseny bontakozott ki ebben az évben Bulgáriában: Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulója tiszteletére szerte az országban felajánlásokat tettek a gyárak, vállalatok. A szamokovi lenszövőgyár az idei első féléves tervet csaknem egy hónappal korábban teljesítette. Ebben döntő szerepet vállaltak a szocialista brigádok, amelyek üzemen belül önelszámoló alapon tevékenykednek, s a brigádvezető szava döntően esik latba a jutalmazásoknál. Ügy tűnik, az ösztönzésnek ez a módja — éppen as eredmények bizo• 's..v..... .. E-*. ja A gyár egyik kiváló dolgozója: Menka Totyeva szövőnő nyitják ezt — bevált Szamo- kovban. Folyamatos megújulás A kombinát „szíve” — « szövőüzem, ahol túlnyomó- részt nők dolgoznak. Munkájuk megkönnyítésére az év végéig új szövőszékeket szerelnek fel. így lehetővé válik a termelés 24 százalékos növelése. De bővítenék, korszerűsítenek a többi üzemrészben is. r S • Godec* Szvoge j ^*Gara Dragoman ^Szlívnlca « ’"*1 »J ^ v*^Kosztinbrod "naa)-—* rSZÓFIA' ♦ *'*. .- ..... Ku korica jf Cukorrépa Burgonya tf> Len 0 Zöldség \ Vaskohászat • IhMman'“'”"? ' & Színesfémkohászat & Gépgyártás V Vízenergia A Épitöanyag-ípar Vegyipar t Textilipar Faipar J S Élelmiszeripar ^Dohányipar «
