Pest Megyei Hírlap, 1982. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-10 / 212. szám

Az MSZMP Pest megyei Bizottságának ülése Felelősséggel munkában, közéletben Vállalni kell a kockázatot Kiköszörülik a csorbát Most dől el, jól számltottak-e Tegnap ülést tartott a me­gyei pártbizottság, mint arról az 1. oldalon beszámolunk. Dr. Arató András előterjesz­tésének bevezető részében utalt arra, hogy az MSZMP Pest megyei Bizottsága a Köz­ponti Bizottság határozatának szellemében 1970 májusában tárgyalt az ifjúságpolitikai fel­adatokról és intézkedési, ter­vet fogadott el a megyei ten­nivalókról. Ezt követően tar­talmasabbá vált a törődés a fiatalok nevelésével, munká­jukkal és tanulásukkal, szo­ciális körülményeik javításá­val, kulturális és sportolási lehetőségeik gyarapításával. Elemezte a fiatalok foglal­kozás, képzettség szerinti megoszlását, majd rámutatott: a tények azt mutatják, hogy nagy többségük becsületesen dolgozik és tanul, teljesíti kö­telezettségeit, érdemben hoz­zájárul a megye anyagi és szellemi gyarapodásához. Ezt követően Pest megye dinami­kus gyarapodását jellemezve aláhúzta, hogy az új beruházá­sokon jelentős számban dol­goztak és dolgoznak fiatalok, akik nagymértékben hozzájá­rultak azok tervszerű megva­lósulásához. A KISZ által kezdeményezett különböző ter­melési mozgalmakban töme­gesen vesznek részt a fiata­lok, jelentős hagyományai van­nak a KISZ-védnökségeknek. Az utóbbi 12 évben mintegy 20 ezer Pest megyei fiatal vett részt az építőtáborok kereté­ben út- és vasútépítésben, kü­lönböző mezőgazdasági mun­kákban. Jelentős a dolgozó és tanuló fiatalok szerepe a níunkahelyi és lakóterületi társadalmi munkaakciókban. A fiataloknak a munkához és a tanuláshoz való viszonyá­ban az említett pozitív tapasz­talatok mellett negatív jelen­ségek is mutatkoznak. Előfor­dul egyes munkahelyeken, hogy a fiatalok egy része fe­lületesen teljesíti kötelezett­ségeit, ügyeskedéssel tér ki a munka terhei alól, „vándor­madár” életmódot folytat. Sőt, olyanokkal is találkozhatunk, akik nem tűznek maguk elé célt, egyik napról a másikra élnek, örvendetes azonban, hogy a korosztály többsége el­ítéli és egyre határozottabban lép fel az ilyen megnyilvánu­lásokkal szemben. Az előadó a fiatalok oktatá­sát, képzettségét elemezve hangsúlyozta, hogy ez a tár­sadalmi réteg iskolázottabb, széleskörűbb ismeretekkel rendelkezik a korábbiaknál. A kedvezőtlen jelenségek kö­zött említette, hogy még ma is sokan nem végzik el az ál­talános iskolát, a középiskolá­sok egy része nem tanul meg­felelő intenzitással, s hogy a A megoldás álját Kazal György, a pártbizott­ság tagja, a PEFEM szak­munkása a vitában elhangzott hozzászólásában rámutatott, hogy az időnként tapasztalha­tó közömbösség forrása lehet az információk hiánya is. Fon­tos, hogy ne terheljék túl az átlagosnál nagyobb aktivitást mutató fiatalokat. Dr. Tóth Albert, a megyei pártbizottság osztályvezetője aláhúzta; hogy egyre nagyobb a jelentősége az oktatók példa- mutatásának- a személyiség­formálásban. A jó légkör tit­ka, a szocialista tanár—diák viszony kialakítása. Arról is szólt, hogy a marxizmus— leninizmus nem egy tantárgy a sok közül. Oktatóinak fele­lőssége, hogy megtanítsák a fiatalokat a politizálásra, be­vezessék őket a közéletiség gyakorlatába. Dr. Sátor János, a Mechani­kai Művek vezérigazgatója, a pártbizottság tagja kiemelte: a fiatalság és az idősebb korosz­tály kapcsolatában alapvető a kölcsönös bizalom, egymás megbecsülése. Az is lényeges, hogy a fiatalok ne passzívan várják, hanem keressék azo­kat a megoldásokat, melyek segítik problémáik leküzdését. Az idősebbeknek és a fiatalok­nak közösen kell cselekedniük a pályakezdés nehézségeinek szakmunkásképző intézetek­ben viszonylag magas a hát­rányos helyzetű és a veszé­lyeztetett fiatalok száma. Az oktatásban tevékenykedő párt- szervezeteknek és kommunis­táknak a tanintézetek vezeté­sének tehát fokozottabb erő­feszítést kell tenni a tanulmá­nyi fegyelem és eredményes­ség javításáért, a hátrányos helyzetűek segítéséért. A továbbiakban arról szólt, hogy az elmúlt 12 év alatt a párt- és állami szervek, a társadalmi és tömegszerveze­tek rendszeresen figyelemmel kísérték a fiatalok életének alakulását. A pártszervek és szervezetek jelentőségének megfelelően foglalkoznak az ifjúság erkölcsi, politikai ne­velésével, tudatának formálá­sával. Ennek is köszönhető, hogy számos fiatal éretten, fe­lelősséggel vesz részt a köz­életben, annak ellenére, hogy az ifjúság aktivitásának tel­jesebb kibontakozását szá­mos probléma nehezíti, mint például a negatív családi hát­tér, a felnőttek példamutatásá­nak elmaradása, a pályakez­dés, a családalapítás, a napi ingázás gondjai. A továbbiakban arról szólt az előadó, hogy az ifjúságpo­litikai határozat szellemében tudatosabbá vált az arra al­kalmas fiatalok vezetővé ne­velése, gyakoribbá előlépteté­sük. Az ifjúsági törvény meg­A hallgatók szocialista köz- gondolkodásáról és közösségi magatartásáról szóló előter­jesztés az ifjúságpolitikai munka egy kdnkrét területé­nek bemutatásával jól egészí­tette ki az általános megyei helyzetképet. Dr. Bíró Ferenc mondanivalójának summáza- taként hangsúlyozhatta: a Gö­döllői Agrártudományi Egye­temről kikerült szakemberek jól megállják a helyüket a kü­lönböző mezőgazdasági üze­mekben éppúgy, mint az irá­nyító szerveknél, vezető be­osztásokban. A sok tekintet­ben világszínvonalon álló ha­zai mezőgazdaság sikereiben jelentős része van az egye­temről kikerült, több ezer diplomásnak. Az eredmények bizonyítják felkészültségüket, szakmaszeretetüket, elkötele­zettségüket szocialista rend­szerünk mellett. A fiatal ag­rárszakemberek többsége nemcsak a gazdálkodásban és a szakirányításban, hanem a közéletben is helytáll, hozzá­járulva a falu arculatának változásához. Mindez fémjel­zi az egyetemi oktató, nevelő munka eredményességét. Ennek pedig feltétele, hogy nyugodt politikai légkörben folyik az oktató-nevelő és ku­enyhüléséért, az életviszonyok javításáért. Barna Éva, a fóti 1. számú iskola igazgatója, a pártbizott­ság tagja többi között arról szólt, hogy az általános isko­lából kikerülő gyerekek világ­nézete még kialakulatlan, tu­datuk formálásában egyaránt nagy a felelőssége a családnak, a pedagógusoknak, a munka­helynek és az ifjúsági mozgal­maknak. Simon János, a Pest megyei Rendőrkapitányság pártbizott­ságának titkára, a fiatal rend­őri állomány körében végzen­dő, sajátos ifjúságpolitikai fel­adatokról is szólt. Kiemelte továbbá, hogy bár sokat fej­lődött a gondoskodás, széles körű lehetőségei vannak a tá­mogatásnak a pályakezdés, a beilleszkedés, a családalapítás gondjai sok fiatalt visszatar­tanak az aktív közéleti tevé­kenységtől. Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságának első tit­kára, a pártbizottság tagja, az eszmei, politikai, ideológiai ne­velés fontosságát hangsúlyozta. Mint mondotta: a fiatalok ér­zékenyen reagálnak a világ eseményeire, de nem mindig tudnak a tapasztalatok híján megfelelően állást foglalni. Az egyes rétegek arculatát a tár­sadalmi célokkal való azono­jelenése után a megyei tanács keretében létrehozott ifjúsági titkári funkció eredményesen koordinálja az állami felada­tok végrehajtását. Az elmúlt öt évben 8,7 millióról 12,6 millióra növekedtek a taná­csok ifjúságpolitikai pénzalap­jai. Gyarapodott a jól műkö­dő klubok száma, számos if­júsági és 'úttörőtábor épült, s jelentős támogatás jutott a politikai, kulturális és sport- rendezvényekre. Nem megol­dott viszont a fiatalok szóra­kozási igényeinek színvonalas kielégítése. Ezt követően arról szólt a megyei pártbizottság titkára, milyen sokoldalúan támogat­ják az állami szervek és a vállalatok a fiatalok életkö­rülményeinek javítását, tanu­lásukat, lakáshoz jutásukat. Majd az ifjúságpolitikai hatá­rozat végrehajtásában a KISZ szerepéről, feladatairól szólt. Hangsúlyozta: megyénkben a KISZ-szervezetek a párt irá­nyításával alapvetően betöl­tik feladatukat, azonban mun­kájukban változatlanul ke­resnünk kell még a fiatalos öntevékenységre késztető for­mákat. Arra is utalt, hogy a munkásifjúság és a fiatal me­zőgazdasági dolgozók körében ugyan növekszik, de az indo­koltnál kisebb a szervezettség. Ez is aláhúzza, hogy a külön­böző rétegekkel differenciál­tabban kell foglalkozni a jö­vőben. tanszékvezetője, a pártbizott­ság tagja azt fejtegette, hogy a fiatalokról való gondosko­dás nem jelenthet dédelgetést. Aláhúzta, hogy a munkatelje­sítmény szerez leginkább te­kintélyt az ifjúság körében. Arra is utalt, hogy a hatékony eszmei politikai nevelés alap­vető feltétele az oktatók szi­lárd belső meggyőződése. Dr. Csernok Gyula, a me­gyei bíróság elnöke, a párt- bizottság tagja egy bírói ügy kapcsán arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy szigorúbban kell érvényt szerezni a jogszabá­lyoknak, a szokatlan, társadal­mi törekvéseink ellen ható új jelenségekre gyorsabban kell reagálnunk. Jónás Zoltán, a ráckevei já­rási pártbizottság első titkára, a pártbizottság tagja elmond­ta, hogy a járásban a mező- gazdasági üzemekben dolgo­zók 42 százaléka rendelkezik szakképesítéssel, a 600 felső­fokú képzettségű agrárszak­ember mintegy harmada tar­tozik a fiatal korosztályba. A továbbiakban arról is szólt, hogy a nagyobb gazdaságok foglalkoznak legeredményeseb­ben a pályakezdő szakembe­rekkel, ami később eredmé­nyeikben is kamatozik. Szabó Gyula hozzászólásá­ban aláhúzta: a gödöllői egye­tem munkája közvetlenül vagy közvetve hat az orszá­gos szakember-utánpótlás ál­lapotára. Elmondta azt is, hogy az intézmény immár történel­mi hagyományokkal rendelke­zik a felkészítésben az értel­miségi hivatásra. Horváth Attila többi között utalt arra, hogy a gödöllői egyetemnek továbbra is élni kell azzal a lehetőséggel, hogy viszonylag előnyös helyzetben van az oktató-nevelő munka feltételeit illetően, valamint azért is, mert egy dinamiku­san fejlődő ágazat számára képez szakembereket. Kifejtet­te azt is, hogy az ifjúságpoli­tikai munka korábban meg­szokott módszereit ma már nem lehet változatlanul alkal­mazni, szükség van a módsze­rek, az érvrendszer a válto­zó helyzetnek megfelelő ala­kítására. Aláhúzta: a fiatalok konfliktusainak megoldásában célravezető, ha őket magukat is bevonják a változást szolgá­ló cselekvésbe. A tény néhány szóban össze­foglalható: Csömörön, a fővá­ros szomszédságában lévő kis községben a Gödöllő és vidéke Áfász italboltját — mondjuk ki, kocsmáját — kisvendéglő­vé alakították, s július máso- dikától Zöldfa néven vonult be a honi vendéglátóipar tör­ténetébe. A külsejében alapo­san megváltoztott épületben 250 személy közétkeztetéséről is gondoskodnak amellett, hogy a la. carte — vagyis étlapról — 70—80 — esetleg száz sze­mély étkeztetését is megold­ják. Bátovszky György üzletveze­tő 15 esztendeje van a szak­mában, az ő elképzelését va­lósították meg az üzlet átala­kításakor, a szép és ízléses be­rendezést az áfész biztosította számukra, no meg mintegy 1 millió forintot. — Nem számoltuk, de az is kitett vagy egy félmilliót, amit még raj ráköltöttünk, a saját munkánkról nem is beszélve — sorolja az üzletvezető. — S mennyi minden kellene még. Más tempó A nagy szakmai gyakorlata ellenére is fiatal üzletvezető a pesti Belvárosban igyekezett elsajátítani a szakma rejtel­meit, s ellesni azokat a jó öt­leteket, amelyeket most való­ra válthat. — Hát nem egészen ilyen szép a menyasszony! — pa­naszkodik. — Van amit ne­kem sem sikerült megoldani, mert a technikai feltételek még mindig hiányoznak. A gé­pek sokkal jobban segíthetnék a vendéglátók munkáját, szol­gálhatnák a vendégek kényel­mét! Csakhát,. volt a mi ven- látásunknak egy olyan idősza­ka, amikor nem kellett keres­ni a közönség kegyét, mi dik­táltuk a tempót, eszi nem eszi, nem kap mást volt a jelszó. Szerencsére, a konjunktúralo­vagok ideje lejárt, felnőtt egy olyan korosztály, amely tisz­tességes módszerekkel dolgoz­va kiköszörülhetjük a vendég­látás megcsorbított hírnevét, úgy, hogy mindenki jól jár. Ezen fáradoznak a 'Zöldfa vendéglő ízléses uniformisba bújtatott alkalmazottai is. Előadói est — Jelleget szeretnénk adni a Zöldfának, belekalkulálva azt, hogy a főváros közelében vagyunk, nem nagy kitérő a régi hármas útról eljönni ide. Szívesen vállalkozunk igénye­sen szórakoztató rendezvények szervezésére is, talán csak szo­katlanul hangzik, hogy előadói est lesz egy vendéglőben, de nem kivihetetlen. Elsősorban ilyen összejövetelekre szeret­nénk specializálni magunkat. Nem volt könnyű elérni, hogy szép, ízléses környezetben, ugyanakkor olcsó — minden­ki számára elfogadható áron — kínáljuk az ételeket, italo­kat. A kezdetek után a hétköz­napokon dől majd el, bejön-e az üzletvezető számítása. A terasz és a parkoló kiépítése biztosan lendít majd a dol­gon. Mégis, a kilenctagú stáb a legtöbbet a szíveslátással, a megfelelő kiszolgálással és Jó­nás Gyula, a séf, a jóízű spe­cialitásokkal tehet a kocsmá­ból lett vendéglő sikeréért, ak­kor is, ha már elmúlt az új­donság varázsa. G. M. Fakanalak A pomázl Faipart Szövetke­zet tápiógyörgyei telephelyén évente egymillió-négyszázezer fakanalat készítenek nyugat­német megrendelésre. Erdős! Agnes felvétele A mezőgazdaság jövőjét formálják a közös cselekvésben keresik tatómunka. A képzés személyi és tárgyi feltételei a népgaz­daság lehetőségeit figyelembe véve elfogadhatóak, a hallga­tók az átlagosnál jobb körül­mények között folytathatják tanulmányaikat. Számos ta­pasztalat utal arra, hogy az egyetemisták többsége elfo­gadja a párt politikáját, azo­nosul a szocializmus célkitű­zéseivel. Számunkra ez a rendszer a természetes élet­közeg. Így a hallgatók köré­ben kevésbé talált talajra az idealista filozófia, a nyugati propaganda zavart keltő hatá­sa. Az előadó rámutatott: az in­tézmény vezetése rendszeresen foglalkozik a nevelőmunka fejlesztésével, a fiatalok gon­dolkodásának formálásával. Vallják ugyanis, hogy az egyetemi évek alatt szerzett tudás, kialakult magatartási normák meghatározók a fia­talok további élete során. S végül is mezőgazdasági ered­ményeink további forrása lesz a jövőben az egyetemen ka­pott szellemi tőke. Az intéz­mény politikai felelőssége, hogy állandóan növekvő, bo­nyolultabbá váló feladatokra készítse fel a hallgatóit. sulás mértéke határozza meg. A differenciálás igénye, a tö­rekvés kevés ahhoz, hogy ha­tásos legyen a nevelés, az agi­táció. Ennek el kell jutni az egyénekhez, értelmes célokat kell kitűzni, s a képességekhez szabni a feladatokat. Ez hoz­za a sikerélményt, erősíti a mozgalomhoz tartozás érzé­sét. Herczenik Gyula, a gödöl­lői városi pártbizottság első titkára az intézmény és a vá­ros viszonyát, kapcsolatait ele­mezte. Rámutatott, hogy ak­kor hatékony a fiatal szakem­berek közéleti szereplése, ha szilárd a szakmai, politikai felkészültségük. Papp Miklós, a megyei ta­nács ifjúságpolitikai titkára többi között hangsúlyozta a le­hetőségek és az igények közöt­ti összhang fenntartásának fontosságát. Szólt azokról a feltételekről is, melyek javít­ják az ifjúságpolitikai felada­tok végrehajtásának koordiná­lását. Kiemelte az ifjúságpoli­tikai felelősségrendszer kiépí­tésének jelentőségét a járások­ban és a városokban, elemez­te a különböző irányítási szin­ten kidolgozott intézkedési tervek szerepét és szólt az if­júsági alap felhasználásának újabb módozatairól. Dr. Magyari András, a GATE M. J. Száz éve született Gellert Oszkár A költő és irodalomszervező A nyolcvanöt évet élt Gellert Oszkár hat­vanöt éven keresztül aktív résztvevője volt a magyar szellemi életnek: költé­szetével és irodalomszervező munkájával a Nyugat-mozgalom előkészítője, résztvevője, a felszabadulás után pedig hagyományainak őrzője. Emellett — újságíróként írt több ezer cikkével — a magyar publicisztika figyelem­re méltó képviselője. A huszadik életéve felé közeledő diákot — 1902-ben — Osvát Ernő vezeti be az irodalmi életbe: maga mellé veszi a Magyar Géniusz társszerkesztőjéül, majd rövid idő után rá­bízza a szerkesztői munkát. Amikor pedig — 1908-ban — megalakítják a Nyugat című folyóiratot, Gellért munkatársa, majd főmun­katársa lesz a lapnak; 1920-tól 1941-ig szer­kesztőként szerepel. A váltakozó főszerkesz­tők: Osvát Ernő, Móricz Zsigmond, Babits Mihály mellett ő jelenti az állandóságot és folytonosságot. Gazdája volt 1933 és 1945 kö­zött a Nyugat-könyvek kiadásának. Az álta­la megjelentetett több száz kötetet a hazai és a külföldi progresszív írók műveiből válo­gatta össze, s ezzel jelentős kultúrmissziót töltött be az ellenforradalom viszonyai kö­zött. 1945 után újjászervezte a Nyugat Könyvkiadót, s az államosításig tíz művet je­lentetett meg: Kosztolányi két posztumusz kötetét, Osvát Ernő összegyűjtött írásait, Ba­bits „Jónás könyvé”-nek hasonmás kiadását, továbbá egy-egy Illyés- és Németh László- kötetet, valamint Nagy István két regényét. Kordokumentum értékű a Gellért Oszkár által összeállított és 1918-ban kiadott A dia­dalmas forradalom könyve című kiadvány. Gellért a Károlyi-kormány sajtófőnöke lett, s a Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács sajtóosztályának vezetője, s egyben a Sajtódirektórium tagja. Az ellen- forradalom hatalomra jutása után letartóz­tatták és pert indítottak ellene. A költő Gellért Oszkár szerelmi lírájával hívta fel magára a figyelmet, mely szakítást jelentett a hagyományos és prűd szemlélet­tel. A világ felé forduló költőt a filozofálga- tás, az örök humánum értékeinek óvása jel­lemezte. Az első világháború alatt a pacifista tiltakozás jellemezte munkásságát, majd a két világháború között az embertelenség er­kölcsi elítélése álláspontjáról eljutott az erő­szak elleni aktív harc igenléséig. A felszaba­dulás után újjászületve, fiatalos lendülettel kapcsolódott be a demokratikus, majd szo­cialista átalakításért folyó küzdelembe, még ahhoz is volt ereje, hogy az 1956-os ellenfor­radalmi felkelés leverése után aktív szere­pet vállaljon a szellemi és irodalmi élet kon­szolidálásában — publicisztikai írásaival. Gellért Oszkár életművének jelentős da­rabjai az emlékezéskötetek. A Kortársaim, Levelezésem a kortársaimmal, Egy író élete címmel megjelent kötetek századunk irodal­mi életének megismeréséhez járulnak hozzá, addig ismeretlen dokumentumokkal és a résztvevő emlékezéseivel. G ellért Oszkár — lírikusként és prózaíró­ként — részese volt a magyar társadal­mi haladásért vívott küzdelemnek. A félfeudális viszonyok elleni ösztönös lázadás­tól — a polgári demokratikus eszmék elfoga­dásán keresztül — eljutott a szocialista tár­sadalom igenléséig. Életműve megbecsült örökségeink közé tartozik. M. Pásztor József

Next

/
Oldalképek
Tartalom