Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

Ma: 3. oldal: Jó garassal aranyat nyerhetni Szolgálja a kölcsönös bizalmat 4. oldal: Nemcsak pénzben mérhető Művészek, tájak vonzásában 7. oldal: Pendliző kézilabdázók Teljesített Izzó-terv 8. oldal: Siker útján a Stop-család Őrizetben a gyújtogató PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! .V AZ M*-iramra-:;..; i7MP PE'sT AAI iifíÁ F<;-A MFfiVFl TA M AFC IÁD Mi. íVu )L.iv\r rjty 1 fVii Kíi; .VJ 1 Cl DILVJ 1 I.Or i 1 i -'i '• -V ■ iVJH u J /V\CvJ T Cl IM- vvra XXVI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM Ára: 1,40 forint 1982. AUGUSZTUS 3., KEDD Ä Békemenet 82 átlépte a magyar határt Kenyérrel és sóval fogadták Útjának tizenhatodik nap ján, tegnap, a délutáni órái ban hazánkba érkezett a Bl kemenet ’82, mintegy száz főnyi csoportja. A skan­dináv nőszövetség kezdemé­nyezte demonstráció tagjai Stockholmból Leningrád érin­tésével jutottak el Moszkvába, majd Minszkbe. Innen két irányban indultak tovább úti- céljpk, az osztrák főváros fe­lé. A békemenet egyfelől Po­zsonyon át tart Becsbe, mis­részről pedig a Szovjetunió LEHET H osszú ideje feszültség­ként van jelen a me­gye településeinek Te­kintélyes csoportján a csa- ládiház-építés szándéka és az erre alkalmas telkek csekély kínálata, illetve hiánya, főként ami az el­fogadható áron megvásá­rolható telket illeti. Ilyen telkeket ugyanis nem a magánforgalomban lelhet­nek legtöbbször az építkez­ni szándékozók, sokkal in­kább a tanácsi akciók eredményeként vagy az OTP közreműködésével. A feszültség a korábbi idő­szakhoz képest a legutóbbi fél, egy esztendőben vala­melyest enyhült — a me­gyei tanács elnökének ha­tározott hangú körlevele kellett hozzá —, a helyi ta­nácsok nagyobb figyelmet fordítanak a teendőre, sok helyen most már módsze­resen keresik a lehetősége­ket az építési telekkínálat növelésére. Korábban némi bizony­talankodás Vácott is ta­pasztalható volt, ami azon­ban egy ideje átadta helyét a módszeres munkának. Ennek friss példája a Fel- szabadulás útja és a Csa­ba utca közötti tömbbelső­ben kialakítandó építési te­rület, ahol — a szükséges kisajátítások, valamint a közműépítések után —, a ma korszerűnek tartott ún. csoportos jellegű otthonok­ból negyvenegy, az egye­diekből pedig — ezek több szintű külső homlokzattal készülnek — húsz hozható tető alá. Bármennyire meg­lepő ugyanis, a dinamiku­san fejlődő iparvárosban nagy az igény a családi Há­zakra^ azaz a családi házak építésére alkalmas telkek kereslete élénk, ám a ma­gánforgalomban olykor, bi­zonyos területrészeken, ir­reális árak alakultak ki. Az egészséges, az értékkel arányban álló árak létre­jötte nem agitáció kérdése, ám rögtön érvényesülni kezd ez az irányzat, ha a városi tanács maga is be­leszól — kínálattal —, a telekforgalomba. Nehogy elfeledjük: az említett területrészen maj­dan magasodó családi há­zak terepének megteremté­se több mint ötmillió fo­rintba kerül, ennyit köve­telnek a kisajátítási kárta­lanítások, illetve a közmű­építések. Igaz, a városi ta­nács kért és kapott megyei támogatást ehhez, ám a döntő részt — több, mint négymilliót —, maga állja. Ami nem nagy üzlet pénz­szűke időben, még akkor sem. ha tudjuk, a telkeket nem ingyen kapják meg a tartós használatba vevők, fizetnek érte. Mielőtt a jó­tékonykodás furcsa jelme­zét húznánk a váci tanácsi testületre, gyorsan leírjuk: a tanácsoknak sokféle mó­don, tehát így is köteles­ségük segíteni az építkezni akarókat, hiszen az otthont teremteni kívánó ember, bár tetemes állami segít­séggel, hitellel, szociálpoli­tikai kedvezménnyel stb., de az állami terhet csök­kenti, amikor megoldja la­kásgondját. Lehet tehát utat lelni ésszerű és célszerű közös haladásához, ezt bizonyít­ja a váci telekgazdálkodás, azaz lehet a feszítő gondon enyhíteni. A feszítés ténye, az enyhítés szükségessége nemcsak a városokra jel­lemző, hanem például olyan Kicsiny településre is — a lakosság nyolcszáz lélek alatt —, mint Csővár. Az évenként felépülő négy-öt családi háznak is hely kell; telek. Lépnie illett a nagy­községi közös tanácsnak — Ácsa a székhely község, Csővár egyike a társköz­ségeknek —, mert itt sem lehet más az elv: aki épí­teni akar, azt telekhiány ne tartsa hosszabb ideig visz- sza szándéka megvalósítá­sától, hiszen minden új ott­hon, amely tető alá kerül, nemcsak a magán-, hanem a nemzeti vagyonnak is ré­sze. becsülendő darabja, s mert némileg visszaesett a családiház-építés a megyé­ben, egyre becsülendőbb ez a darab. Ennek jegyében került sor — kisajátítás árán is —, házhelyeknek alkalmas területrész kije­lölésére. S okféle feszültség, el­lentmondás terepe a lakásépítés, különösen o magánerőből történő ott­honteremtés hordott magá­ban — hordott, mert a Ké­szülő változtatások új hely­zetet teremtenek —. indo­kolatlan megkülönbözteté­seket, hátrányokat, márpe­dig a megyében a magán­erős építkezés java: csalá­di ház! A telekhiány már olyan teher volt, ame­lyet az építkezők egy­re nehezebben viseltek el, azaz a tanácsok­nak lépniük kellett, mert erre kötelezte őket az el- vontnak ható társadalmi érdek mellett a nagyon is érzékelhető közvélemény. Azt pedig, hogy lehetett lépni, az említett és a ha­sonló, a közelmúltban ör­vendetesen gyarapodó pél­dák igazolják. Most már csak arra kell megkeres­niük a helyi tanácsoknak a feleletet, ha lehetett lépni, miért szükségeltetett ehhez a sajtó — benne sokszoro­san, legutóbb május 6-án, lapunk — közvetítette no­szogatás, a határozott han­gú felsőbb ukáz?! Az ön­állóság, gyakorlása: a lehe­tőségek keresése a cselek­vésre. Mészáros Ottó '.árpáton túli területén, s Ma- ;yarországon áthaladva. A Záhonyban hazánk föld­jére lépő békeharcosokat — számos nemzet békemozgal­mának aktivistái —, sóval és kenyérrel fogadták. Az őket szállító Ikarus autóbuszok a határállomástól hajtottak a közeli pihenőparkba, ahol a helyi lakosok és a környékbe­liek várták a békemenetet. Köszöntő beszédet Albert An- talné, a nyíregyházi 7-es szá­mú általános iskola igazgatója, az Országos Béketanács tag­ja mondott. Ezután Tolnai László, az Or­szágos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke, a ma­gyar békemozgalom nevében arról biztosította a jelenlévő­ket, hogy céljaik egybeesnek a hazai mozgalom törekvései­vel, annál is inkább, mert Európa újkori históriája során szinte alig akadt olyan konf­liktus, amely népünk számára ne okozott volna tragédiát. — Valljuk — mondta a továb­biakban —, hogy nincsenek olyan politikai célok és érde­kek, melyek igazolnák új meg új tömegpusztító fegyverek gyártását, rendszerbe állítását. A magyar nép — amelynek nemzeti ügyévé és programjá­vá vált a béke megőrzése — támogat minden olyan javas­latot, mozgalmat, amely azért küzd, hogy a nemzetközi kap­csolatokból egyszersminden- korra száműzzék az erőszakot és a fenyegetést. Izrael ismét megsértette a tűzszünetet Brezsnyev üzente Reaganhez Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke a libanoni helyzet súlyos kiéleződése miatt személyes üzenetben fordult Ronald Reaganhez, az Egyesült Ál­lamok elnökéhez. Brezsnyev üzenetében felhívja az amerikai elnök figyelmét arra, hogy Izrael hitszegő módon ismét megsértette a bejrúti tűzszüneti megállapodást és nagyszabású támadást indított a város nyugati szektora ellen. Bejrútban kegyetlenül gyilkolják a békés lakosságot, és tovább rombolják a várost. A szovjet államfő felszólítja az amerikai elnököt, hogy a legsürgősebben éljen a rendelkezésére álló lehetőségekkel, és akadályozza meg a lakosság további irtását a libanoni főváros­ban. A helyzet annyira súlyos és válságos, hogy a legsürgősebb intézkedésekre van szükség. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozza, hogy Libanonnak és különösen Bejrút lakosságának a tragédiája letör élhetetlen foltként szárad azok lelkiismeretén, akik megállíthatnák az ag- resszort, de nem teszik. (A libanoni helyzetről lapunk 2. oldalán számolunk be.) Gödi Fészek-emléknapok Ápolják a hagyományokat A gödi Fészek-emléknapok egyhetes programjának befeje­zéseként vasárnap délelőtt ko- szorúzási ünnepségre, kulturá­lis és sportrendezvényekre ke­rült sor a magyarországi mun­kásmozgalom nevezetes törté­nelmi színhelyén. Az idei ünnepségnek külö­nös jelentőséget adott, hogy ezúttal emlékeztek meg a Munkás Testedző Egyesület 75 évvel ezelőtti megalapításáról. A 2-es főútvonal mentén, a Fót - Őrbottyán - Veresegyház lét vége az eldugott tavaknál Tisztaság, nyagalsm, gyenge vendéglátás ^ Hová menjünk a hét vé- X gén? Ezzel a kérdéssel néz- ^ nek ki sokan szombaton ^ reggel az ablakon az idő- ^ járást kémlelve. Némi töp- rengés után aztán felkere- X kedik a család, autóba ül- nek, buszra, vonatra, HÉV- J re szállnak. A hétvégi v.ta- ^ zások fő iránya még min- X dig a Balaton, s hosszú X autósor tart ilyenkor a Du- ^ nakanyar felé. Hová menjek a hét végén? Ezt kérdeztem én is, kiterítve az asztalra Pest megye térké­pét. Nyár van, meleg van, víz mellé v'igyik ilyenkor az em­ber. Apró kék foltok a térké­pen, kicsi tavak. Némelyekben fürödni, másokban horgászni lehet. S talán akad talpalatnyi hely a partokon, talán lehet úszni is néhány tempót az összeütközés veszélye nélkül, talán nem kell órákat sorba állni valami harapnivalóért. A nagyobb nyugalom reményé­ben jelölöm ki az útirányt: Fót, őrbottyán, Veresegyház. Na, meg kíváncsi is vagyok, ezekre a hirdetésekben, újAg- cikkekben csak ritkán szerep­lő helyekre. Mit kapnak, mit találnak itt azok, akik a nagy forgalmú, felkapott üdülő- és kirándulóhelyeket elkerülik? Jobb-e az ellátás vagy éppen rosszabb, mint másutt? Tisz­tább-e a víz, a fű és a büfé? Csak a nap süt ugyanolyan melegen, mint a Balatonon, a Velencei-tó vagy a Duna part­ján? Uiak A kora délelőtti órában ké­nyelmesen kijutok a városból. Az M3-as autópálya felé sem tart sok jármű. A Fóti útra érve, a főváros határát jelző Ablát elhagyva pedig egészen gyenge a forgalom. Nincsenek kocsisorok, jó tempóban lehet haladni. Nem látni félretolt, lerobbant autókat, mindössze egy Skodának folyt el a hűtő­vize. Fótra érve ' kérdezősködni kell. Semmilyen tábla nem jelzi, merre a tó. De hasonló a helyzet Veresegyházon is. Itt élénk nyüzsgés fogad, egy fürdőruhás emberekkel zsú­folt Trabantot követek. Elve­zetnek a strandhoz. Űrboty- tyánban a büféket jelző nyilak sejtetik — a falutól a tóig — merre lehet a víz. A tóhoz — három is van — vezető utak nincsenek kiépít­ve, csak óvatosan érdemes hajtani. Száll a por, könnyen a tetőhöz koccan az ember fe­je. Parkolásra mindenütt van elég szabad terület, a korán érkezők, az élelmesek fákkal árnyékolt helyet is találhat­nak. Akinek ilyen nem jut, a régi, jól bevált módszerhez folyamodva, pokróccal takarja le a kocsit. Vizek A veresegyházi tó körbe van kerítve, fizetni kell. A víz meglepően tiszta, a fenék ho­mokos és nem mélyül hirte­len. Sokan vannak, de nin­csen zsúfoltság. Jut árnyékos hely bőven a kártyázóknak, beszélgetőknek, de a bámulni vágyók sem panaszkodhatnak. Külön területet jelöltek ki a labdázóknak. És nincsenek üvöltő zenét bömbölő hangszó­rók. Disco este lesz, erről egy plakát tudósít. — Ha ilyen szép idő van, mint ma — mondja a strand vezetője —, négyezer jegyet is eladunk. A hétvége után az­tán jön a nagytakarítás. Tíz szünidős diákot foglalkozta­tunk, akik napközben is ügyel­nek a rendre, tisztaságra, es­ténként pedig kitakarítják az egész strandot. Reggelre ra­gyog minden, pedig nagyon tudnak ám szemetelni az em- (Folytatás o 3. oldalon) munkásmozgalom mártírjainak emlékművénél sorakoztak fel azok a veteránok, akik a 30-as 40-es években részt vettek a titkos találkozókon, a Fészek­ben tartott illegális szeminá­riumokon. A Himnusz elhang­zása után Sellei Zoltán el­mondta Gábor Andor Prole­tároknak rossz napokra című költeményét, majd a váci já­rás, Dunakeszi város, valamint Göd nagyközség párt- és álla­mi szervei elhelyezték az em­lékezés koszorúit a Nagy Ist­ván János szobrászművész al­kotta emlékmű talapzatán. . Az ünneplő közönség ezután a Fészek egykori területére vo­nult, ahol a zászlókkal, címe­rekkel díszített Mártírok terén felállított színpadon folytató­dott a záróműsor. Horváth Fe­renc érdemes művész József Attila-verseket mondott mély átéléssel, majd Krima János, az MSZMP váci járási Bizott­ságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Köszöntötte azokat, akik megőrzik, ápolják a gödi Fészek haladó hagyo­mányait, egyre gazdagítják, szépítik azt a területet, amely a két háború között várta a művelődni, sportolni vágyó munkásfiatalokat. Ezután kitüntetéseket adtak át, utána ünnepi kulturális műsor következett, és sokáig együtt maradtak a dereshajú vendégek, felidézve a régi ta­lálkozók sok kedves emlékét. Az utolsó kereket róják a kombájnok A minőség kifogástalan , v-> 't ÄS:;®: ram.; S vIPr. -1 § ­í. . ___ i: ra aL.... !e ^J^a§É Hosszabb időre is érdemes letáborozni az őrbottyáni tó partján Még néhány nap, s Pest me- gye állartii gazdaságaiban be­fejeződik az aratás. A tíz nagyüzemben csaknem tízezer hektáron vetettek búzát. Ez a szám is jelzi, hogy hatal­mas, embert s gépet próbáló munka várt az állami gazdasá­gok dolgozóira. Az azonban már a felkészülés hónapjaiban látszott, csak egyetlen dolog nehezítheti meg a betakarítást: a kedvezőtlen időjárás. A gép­műhelyekben ugyanis valamennyi kombájnt és szállító járművet alaposan előkészítettek. Pest megyében ezekben a napokban már az utolsó körö­ket róják a kombájnoka gabo­natáblákon. Befejeződött az aratás a törökbálinti, a monori és a ceglédi állami gazdasá­gokban. A hozamok meglehető­sen eltérőek. A szóródás elle­nére, a szakemberek elégedet­tek a terméssel, annál is in­kább. mert az aratás megkez­dése előtt, s a gabona vágásá­nak egész ideje alatt megkülönböztetatt figyel­met fordítottak a veszte­ségmentes betakarításra. Rendszeresen ellenőrizték a kombájnok beállítását, s ha a megengedettnél egy kicsit is nagyobb magelhullást tapasz­taltak, azonnal akcióba léptek a gépszerelők; Az elmúlt hetek csapadékos időjárása valamelyest késlel­tette ugyan a betakarítást, de a kényszerű pihenők alatt si­került felkészíteni a gépeket az újabb nagy erőpróbákra. Nagyobb alkatrészhiányról nem érkezett jelzés sehon­nét sem, a kisebb gondokon pedig úgy segítettek az állami gazdasá­gokban — s ez már hagyomány. —, hogy a nagyüzemek egymás 1 között adták-vették azt, amire éppen szükségük volt. A búza minőségével nemcsak a mezőgazdasági szakemberek, hanem a malomipariak is elé­gedettek. A Herceghalmi Kí­sérleti Gazdaságban például, ha nem is értek el kimagasló hozamokat, a szemek teltségé- vel, beltartalmi értékével min­denképpen elégedettek lehet­nek. F. Z. Hazánkba Érkezett a DOSZMF killdüttsége A Magyar Honvédelmi Szö­vetség munkájának tanulmá­nyozására küldöttség élén teg­nap hazánkba érkezett Georgij Jegorov flottaadmirális, a Szovjetunió hőse, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, az MHSZ szovjet testvérszerveze­te, a DOSZAAF központi bi­zottságának elnöke. Látogatá­suk során megismerkednek a fővárosi, valamint a Bács-Kis- kun, Pest. Fejér, Komárom megyei MHSZ-szervek tevé­kenységével. ■ Közélet« Yang Shengru, a Kínai Nép­köztársaság budapesti nagykö­vetségének katonai és légügyi attaséja hétfőn fogadást adott a nagykövetségen, a kínai né­pi felszabadító hadsereg meg­alakulásának 55, évfordulója alkalmából. A fogadáson részt vett a magyar néphadsereg tá­bornoki és tiszti karának szá­mos tagja, a társ fegyveres testületek, valamint az állami, társadalmi élet több képviselő­je. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom