Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-03 / 180. szám
Ma: 3. oldal: Jó garassal aranyat nyerhetni Szolgálja a kölcsönös bizalmat 4. oldal: Nemcsak pénzben mérhető Művészek, tájak vonzásában 7. oldal: Pendliző kézilabdázók Teljesített Izzó-terv 8. oldal: Siker útján a Stop-család Őrizetben a gyújtogató PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! .V AZ M*-iramra-:;..; i7MP PE'sT AAI iifíÁ F<;-A MFfiVFl TA M AFC IÁD Mi. íVu )L.iv\r rjty 1 fVii Kíi; .VJ 1 Cl DILVJ 1 I.Or i 1 i -'i '• -V ■ iVJH u J /V\CvJ T Cl IM- vvra XXVI. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM Ára: 1,40 forint 1982. AUGUSZTUS 3., KEDD Ä Békemenet 82 átlépte a magyar határt Kenyérrel és sóval fogadták Útjának tizenhatodik nap ján, tegnap, a délutáni órái ban hazánkba érkezett a Bl kemenet ’82, mintegy száz főnyi csoportja. A skandináv nőszövetség kezdeményezte demonstráció tagjai Stockholmból Leningrád érintésével jutottak el Moszkvába, majd Minszkbe. Innen két irányban indultak tovább úti- céljpk, az osztrák főváros felé. A békemenet egyfelől Pozsonyon át tart Becsbe, misrészről pedig a Szovjetunió LEHET H osszú ideje feszültségként van jelen a megye településeinek Tekintélyes csoportján a csa- ládiház-építés szándéka és az erre alkalmas telkek csekély kínálata, illetve hiánya, főként ami az elfogadható áron megvásárolható telket illeti. Ilyen telkeket ugyanis nem a magánforgalomban lelhetnek legtöbbször az építkezni szándékozók, sokkal inkább a tanácsi akciók eredményeként vagy az OTP közreműködésével. A feszültség a korábbi időszakhoz képest a legutóbbi fél, egy esztendőben valamelyest enyhült — a megyei tanács elnökének határozott hangú körlevele kellett hozzá —, a helyi tanácsok nagyobb figyelmet fordítanak a teendőre, sok helyen most már módszeresen keresik a lehetőségeket az építési telekkínálat növelésére. Korábban némi bizonytalankodás Vácott is tapasztalható volt, ami azonban egy ideje átadta helyét a módszeres munkának. Ennek friss példája a Fel- szabadulás útja és a Csaba utca közötti tömbbelsőben kialakítandó építési terület, ahol — a szükséges kisajátítások, valamint a közműépítések után —, a ma korszerűnek tartott ún. csoportos jellegű otthonokból negyvenegy, az egyediekből pedig — ezek több szintű külső homlokzattal készülnek — húsz hozható tető alá. Bármennyire meglepő ugyanis, a dinamikusan fejlődő iparvárosban nagy az igény a családi Házakra^ azaz a családi házak építésére alkalmas telkek kereslete élénk, ám a magánforgalomban olykor, bizonyos területrészeken, irreális árak alakultak ki. Az egészséges, az értékkel arányban álló árak létrejötte nem agitáció kérdése, ám rögtön érvényesülni kezd ez az irányzat, ha a városi tanács maga is beleszól — kínálattal —, a telekforgalomba. Nehogy elfeledjük: az említett területrészen majdan magasodó családi házak terepének megteremtése több mint ötmillió forintba kerül, ennyit követelnek a kisajátítási kártalanítások, illetve a közműépítések. Igaz, a városi tanács kért és kapott megyei támogatást ehhez, ám a döntő részt — több, mint négymilliót —, maga állja. Ami nem nagy üzlet pénzszűke időben, még akkor sem. ha tudjuk, a telkeket nem ingyen kapják meg a tartós használatba vevők, fizetnek érte. Mielőtt a jótékonykodás furcsa jelmezét húznánk a váci tanácsi testületre, gyorsan leírjuk: a tanácsoknak sokféle módon, tehát így is kötelességük segíteni az építkezni akarókat, hiszen az otthont teremteni kívánó ember, bár tetemes állami segítséggel, hitellel, szociálpolitikai kedvezménnyel stb., de az állami terhet csökkenti, amikor megoldja lakásgondját. Lehet tehát utat lelni ésszerű és célszerű közös haladásához, ezt bizonyítja a váci telekgazdálkodás, azaz lehet a feszítő gondon enyhíteni. A feszítés ténye, az enyhítés szükségessége nemcsak a városokra jellemző, hanem például olyan Kicsiny településre is — a lakosság nyolcszáz lélek alatt —, mint Csővár. Az évenként felépülő négy-öt családi háznak is hely kell; telek. Lépnie illett a nagyközségi közös tanácsnak — Ácsa a székhely község, Csővár egyike a társközségeknek —, mert itt sem lehet más az elv: aki építeni akar, azt telekhiány ne tartsa hosszabb ideig visz- sza szándéka megvalósításától, hiszen minden új otthon, amely tető alá kerül, nemcsak a magán-, hanem a nemzeti vagyonnak is része. becsülendő darabja, s mert némileg visszaesett a családiház-építés a megyében, egyre becsülendőbb ez a darab. Ennek jegyében került sor — kisajátítás árán is —, házhelyeknek alkalmas területrész kijelölésére. S okféle feszültség, ellentmondás terepe a lakásépítés, különösen o magánerőből történő otthonteremtés hordott magában — hordott, mert a Készülő változtatások új helyzetet teremtenek —. indokolatlan megkülönböztetéseket, hátrányokat, márpedig a megyében a magánerős építkezés java: családi ház! A telekhiány már olyan teher volt, amelyet az építkezők egyre nehezebben viseltek el, azaz a tanácsoknak lépniük kellett, mert erre kötelezte őket az el- vontnak ható társadalmi érdek mellett a nagyon is érzékelhető közvélemény. Azt pedig, hogy lehetett lépni, az említett és a hasonló, a közelmúltban örvendetesen gyarapodó példák igazolják. Most már csak arra kell megkeresniük a helyi tanácsoknak a feleletet, ha lehetett lépni, miért szükségeltetett ehhez a sajtó — benne sokszorosan, legutóbb május 6-án, lapunk — közvetítette noszogatás, a határozott hangú felsőbb ukáz?! Az önállóság, gyakorlása: a lehetőségek keresése a cselekvésre. Mészáros Ottó '.árpáton túli területén, s Ma- ;yarországon áthaladva. A Záhonyban hazánk földjére lépő békeharcosokat — számos nemzet békemozgalmának aktivistái —, sóval és kenyérrel fogadták. Az őket szállító Ikarus autóbuszok a határállomástól hajtottak a közeli pihenőparkba, ahol a helyi lakosok és a környékbeliek várták a békemenetet. Köszöntő beszédet Albert An- talné, a nyíregyházi 7-es számú általános iskola igazgatója, az Országos Béketanács tagja mondott. Ezután Tolnai László, az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke, a magyar békemozgalom nevében arról biztosította a jelenlévőket, hogy céljaik egybeesnek a hazai mozgalom törekvéseivel, annál is inkább, mert Európa újkori históriája során szinte alig akadt olyan konfliktus, amely népünk számára ne okozott volna tragédiát. — Valljuk — mondta a továbbiakban —, hogy nincsenek olyan politikai célok és érdekek, melyek igazolnák új meg új tömegpusztító fegyverek gyártását, rendszerbe állítását. A magyar nép — amelynek nemzeti ügyévé és programjává vált a béke megőrzése — támogat minden olyan javaslatot, mozgalmat, amely azért küzd, hogy a nemzetközi kapcsolatokból egyszersminden- korra száműzzék az erőszakot és a fenyegetést. Izrael ismét megsértette a tűzszünetet Brezsnyev üzente Reaganhez Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a libanoni helyzet súlyos kiéleződése miatt személyes üzenetben fordult Ronald Reaganhez, az Egyesült Államok elnökéhez. Brezsnyev üzenetében felhívja az amerikai elnök figyelmét arra, hogy Izrael hitszegő módon ismét megsértette a bejrúti tűzszüneti megállapodást és nagyszabású támadást indított a város nyugati szektora ellen. Bejrútban kegyetlenül gyilkolják a békés lakosságot, és tovább rombolják a várost. A szovjet államfő felszólítja az amerikai elnököt, hogy a legsürgősebben éljen a rendelkezésére álló lehetőségekkel, és akadályozza meg a lakosság további irtását a libanoni fővárosban. A helyzet annyira súlyos és válságos, hogy a legsürgősebb intézkedésekre van szükség. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozza, hogy Libanonnak és különösen Bejrút lakosságának a tragédiája letör élhetetlen foltként szárad azok lelkiismeretén, akik megállíthatnák az ag- resszort, de nem teszik. (A libanoni helyzetről lapunk 2. oldalán számolunk be.) Gödi Fészek-emléknapok Ápolják a hagyományokat A gödi Fészek-emléknapok egyhetes programjának befejezéseként vasárnap délelőtt ko- szorúzási ünnepségre, kulturális és sportrendezvényekre került sor a magyarországi munkásmozgalom nevezetes történelmi színhelyén. Az idei ünnepségnek különös jelentőséget adott, hogy ezúttal emlékeztek meg a Munkás Testedző Egyesület 75 évvel ezelőtti megalapításáról. A 2-es főútvonal mentén, a Fót - Őrbottyán - Veresegyház lét vége az eldugott tavaknál Tisztaság, nyagalsm, gyenge vendéglátás ^ Hová menjünk a hét vé- X gén? Ezzel a kérdéssel néz- ^ nek ki sokan szombaton ^ reggel az ablakon az idő- ^ járást kémlelve. Némi töp- rengés után aztán felkere- X kedik a család, autóba ül- nek, buszra, vonatra, HÉV- J re szállnak. A hétvégi v.ta- ^ zások fő iránya még min- X dig a Balaton, s hosszú X autósor tart ilyenkor a Du- ^ nakanyar felé. Hová menjek a hét végén? Ezt kérdeztem én is, kiterítve az asztalra Pest megye térképét. Nyár van, meleg van, víz mellé v'igyik ilyenkor az ember. Apró kék foltok a térképen, kicsi tavak. Némelyekben fürödni, másokban horgászni lehet. S talán akad talpalatnyi hely a partokon, talán lehet úszni is néhány tempót az összeütközés veszélye nélkül, talán nem kell órákat sorba állni valami harapnivalóért. A nagyobb nyugalom reményében jelölöm ki az útirányt: Fót, őrbottyán, Veresegyház. Na, meg kíváncsi is vagyok, ezekre a hirdetésekben, újAg- cikkekben csak ritkán szereplő helyekre. Mit kapnak, mit találnak itt azok, akik a nagy forgalmú, felkapott üdülő- és kirándulóhelyeket elkerülik? Jobb-e az ellátás vagy éppen rosszabb, mint másutt? Tisztább-e a víz, a fű és a büfé? Csak a nap süt ugyanolyan melegen, mint a Balatonon, a Velencei-tó vagy a Duna partján? Uiak A kora délelőtti órában kényelmesen kijutok a városból. Az M3-as autópálya felé sem tart sok jármű. A Fóti útra érve, a főváros határát jelző Ablát elhagyva pedig egészen gyenge a forgalom. Nincsenek kocsisorok, jó tempóban lehet haladni. Nem látni félretolt, lerobbant autókat, mindössze egy Skodának folyt el a hűtővize. Fótra érve ' kérdezősködni kell. Semmilyen tábla nem jelzi, merre a tó. De hasonló a helyzet Veresegyházon is. Itt élénk nyüzsgés fogad, egy fürdőruhás emberekkel zsúfolt Trabantot követek. Elvezetnek a strandhoz. Űrboty- tyánban a büféket jelző nyilak sejtetik — a falutól a tóig — merre lehet a víz. A tóhoz — három is van — vezető utak nincsenek kiépítve, csak óvatosan érdemes hajtani. Száll a por, könnyen a tetőhöz koccan az ember feje. Parkolásra mindenütt van elég szabad terület, a korán érkezők, az élelmesek fákkal árnyékolt helyet is találhatnak. Akinek ilyen nem jut, a régi, jól bevált módszerhez folyamodva, pokróccal takarja le a kocsit. Vizek A veresegyházi tó körbe van kerítve, fizetni kell. A víz meglepően tiszta, a fenék homokos és nem mélyül hirtelen. Sokan vannak, de nincsen zsúfoltság. Jut árnyékos hely bőven a kártyázóknak, beszélgetőknek, de a bámulni vágyók sem panaszkodhatnak. Külön területet jelöltek ki a labdázóknak. És nincsenek üvöltő zenét bömbölő hangszórók. Disco este lesz, erről egy plakát tudósít. — Ha ilyen szép idő van, mint ma — mondja a strand vezetője —, négyezer jegyet is eladunk. A hétvége után aztán jön a nagytakarítás. Tíz szünidős diákot foglalkoztatunk, akik napközben is ügyelnek a rendre, tisztaságra, esténként pedig kitakarítják az egész strandot. Reggelre ragyog minden, pedig nagyon tudnak ám szemetelni az em- (Folytatás o 3. oldalon) munkásmozgalom mártírjainak emlékművénél sorakoztak fel azok a veteránok, akik a 30-as 40-es években részt vettek a titkos találkozókon, a Fészekben tartott illegális szemináriumokon. A Himnusz elhangzása után Sellei Zoltán elmondta Gábor Andor Proletároknak rossz napokra című költeményét, majd a váci járás, Dunakeszi város, valamint Göd nagyközség párt- és állami szervei elhelyezték az emlékezés koszorúit a Nagy István János szobrászművész alkotta emlékmű talapzatán. . Az ünneplő közönség ezután a Fészek egykori területére vonult, ahol a zászlókkal, címerekkel díszített Mártírok terén felállított színpadon folytatódott a záróműsor. Horváth Ferenc érdemes művész József Attila-verseket mondott mély átéléssel, majd Krima János, az MSZMP váci járási Bizottságának első titkára mondott ünnepi beszédet. Köszöntötte azokat, akik megőrzik, ápolják a gödi Fészek haladó hagyományait, egyre gazdagítják, szépítik azt a területet, amely a két háború között várta a művelődni, sportolni vágyó munkásfiatalokat. Ezután kitüntetéseket adtak át, utána ünnepi kulturális műsor következett, és sokáig együtt maradtak a dereshajú vendégek, felidézve a régi találkozók sok kedves emlékét. Az utolsó kereket róják a kombájnok A minőség kifogástalan , v-> 't ÄS:;®: ram.; S vIPr. -1 § í. . ___ i: ra aL.... !e ^J^a§É Hosszabb időre is érdemes letáborozni az őrbottyáni tó partján Még néhány nap, s Pest me- gye állartii gazdaságaiban befejeződik az aratás. A tíz nagyüzemben csaknem tízezer hektáron vetettek búzát. Ez a szám is jelzi, hogy hatalmas, embert s gépet próbáló munka várt az állami gazdaságok dolgozóira. Az azonban már a felkészülés hónapjaiban látszott, csak egyetlen dolog nehezítheti meg a betakarítást: a kedvezőtlen időjárás. A gépműhelyekben ugyanis valamennyi kombájnt és szállító járművet alaposan előkészítettek. Pest megyében ezekben a napokban már az utolsó köröket róják a kombájnoka gabonatáblákon. Befejeződött az aratás a törökbálinti, a monori és a ceglédi állami gazdaságokban. A hozamok meglehetősen eltérőek. A szóródás ellenére, a szakemberek elégedettek a terméssel, annál is inkább. mert az aratás megkezdése előtt, s a gabona vágásának egész ideje alatt megkülönböztetatt figyelmet fordítottak a veszteségmentes betakarításra. Rendszeresen ellenőrizték a kombájnok beállítását, s ha a megengedettnél egy kicsit is nagyobb magelhullást tapasztaltak, azonnal akcióba léptek a gépszerelők; Az elmúlt hetek csapadékos időjárása valamelyest késleltette ugyan a betakarítást, de a kényszerű pihenők alatt sikerült felkészíteni a gépeket az újabb nagy erőpróbákra. Nagyobb alkatrészhiányról nem érkezett jelzés sehonnét sem, a kisebb gondokon pedig úgy segítettek az állami gazdaságokban — s ez már hagyomány. —, hogy a nagyüzemek egymás 1 között adták-vették azt, amire éppen szükségük volt. A búza minőségével nemcsak a mezőgazdasági szakemberek, hanem a malomipariak is elégedettek. A Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban például, ha nem is értek el kimagasló hozamokat, a szemek teltségé- vel, beltartalmi értékével mindenképpen elégedettek lehetnek. F. Z. Hazánkba Érkezett a DOSZMF killdüttsége A Magyar Honvédelmi Szövetség munkájának tanulmányozására küldöttség élén tegnap hazánkba érkezett Georgij Jegorov flottaadmirális, a Szovjetunió hőse, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának póttagja, az MHSZ szovjet testvérszervezete, a DOSZAAF központi bizottságának elnöke. Látogatásuk során megismerkednek a fővárosi, valamint a Bács-Kis- kun, Pest. Fejér, Komárom megyei MHSZ-szervek tevékenységével. ■ Közélet« Yang Shengru, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja hétfőn fogadást adott a nagykövetségen, a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 55, évfordulója alkalmából. A fogadáson részt vett a magyar néphadsereg tábornoki és tiszti karának számos tagja, a társ fegyveres testületek, valamint az állami, társadalmi élet több képviselője. I
