Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-10 / 186. szám
4 1982. AUGUSZTUS 10., KEDD A Galga-expedíció útján Partizánpróba — robbantással Acsaújlakon: munkásőrölc, úttörők együtt Urr László magyarázza a pajtásoknak: a gyutacs is veszélyes lehet A Móra Kiadó tervei Ifjúsági kiadványok Nyaralni ma már az úttörőknek is a távolban szokás. A Balaton partján, a Mátrában vagy a Bükkben, de mindenképpen túl a megyehatáron. Mégis akad kivétel! A túrái általános iskolások legjobbjai immár hetedik vakációjukat töltik lakóhelyük szomszédságában, olyan közel a szülői házhoz, az otthon maradt barátokhoz, hogy a látogatási napon sokan kerékpárral érkeztek hozzájuk ... Csillagtúrák Lassan egy évtizedes lesz a Gaiga-expedíció, melynek célja, hogy a szűkébb környezetet is felfedezzék a pajtások. Kezdetben kerékpárral indultak északra, a Galga forrásvidékére. Tavaly és idén már minden éjszakát Ácsa külterületén, az acsaújlaki kastélyban töltenek, onnan kerekednek fel hajnalonként csillagtúrákra — a hagyományokhoz hűen két keréken, nagy ritkán autóbuszon. — Valóban közel ide Túra, a közúton csupán 35 kilométer — mondja Takács Pál igazgatóhelyettes, az expedíció örökös parancsnoka. — Ácsától a patak mentén úgy is haza lehetne jutni, hogy egyetlen dombot sem kellene megmászni. Ám a völgy oldalán annál több a magaslat, és se szeri, se száma a rejtett völgyeknek. Soknemzetiségű e táj. Nemcsak magyarok élnek itt: a Galga-vidék települései között szlovák és német községek is vannak. Ácsa környékén már a mikszáthi, palócos báj üdvözli a figyelmes vándort. Gesztenyesorok, legelésző, gyermekijesztő libák ... — Hogyan varázsoltak az acsaújlaki kastély elhanyagolt épületéből barátságos üdülőt? — kérdezem Kollányi Gyula újságírótól, aki lassan egy évtizede gyakori látogatója a környéknek. — A kastély megmentéséért 1974-ben emelt szót Jakus Pál acsai tanácstag — válaszolja. — Eredménnyel, mert azóta lépcsőzetesen állítjuk helyre a kastélyt, lehetőleg eredeti valóságában, de korszerűen. A központi fűtés jövőre lesz kész. Fontos az is, hogy korhűek legyenek az ajtókilincsek, a kopogtatók, a páncélzat. Kerékpárral Míg a kastélyban beszélgetünk, a pajtások Csővárra Karikázva indul Csővárra a csapat. (A szerző felvételei) Honfoglalás-kori leieteket bemutató filmmel gazdagodik a televízió Múltba nyíló ablakok című régészeti sorozata. A tavaly vetített, a kora neolit kort feldolgozó nagysikerű régészeti körkép folytatásaként készítik el augusztusban a tekerékpároznak, hogy teljesítsék az úttörő-munkásőr partizánpróbát. Utánuk eredünk. Nem is a községben, hanem már a vár alatt haladunk, amikor találkozunk. A próba induló állomása a hegygerinc végén található, mintegy fél kilométerre Nógrád megye szélétől. Itt Varró Marietta ifjúgárdista ismerteti a várfoglalók feladatát. Felvidul, amikor megpillantja a két barátját, Csooán Attilát és Zsidai Ágnest, akik Aszódról látogattak hozzá — kerékpárral. — Nem hosszú az út, két óra alatt ideértünk. Mariettának osztálytársai vagyunk az aszódi Petőfi Gimnáziumban — így beszél Attila. — Mi a próba lényege? — A korábbi próbáknál nehezebb, külsőségeiben és tartalmában is komolyabb — feleli Marietta. — Meg kell ismerni a rádió adó-vevö készülék használatát és rendkívül alapos történelmi, politikai felkészültségről, tudásról kell számot adnia a pajtásoknak az állomásokon. A feladatok megoldását munkásőrök segítik. Ha ez az új próba beválik, akkor talán országosan is elterjesztik az .úttörőmozgalomban. Várfoglalás — Az expedíción ötven vörös nyakkendős és 23 vezető vesz részt. Az utóbbiak közül tízen ifik, négyen pedagógusok, a többiek szülők, munkásőrök, ketten ápolónők — veszi vissza a szót Takács Pál. — A felnőttek a szabadságuk terhére, saját költségükre jöttek. Tanulságos: a velünk együtt Acsaújlakon táborozó fővárosi gyerekek 1200 forintot fizettek az étkezésért, a mi költségünk — hála a saját konyhának — csupán 180 forint. A tábor egyik mindenese: Semperger Ági, a közlekedési járőrcsoport ifivezetője, a reggeli szemlék szigorú ellenőre és egészségőr: — Még egyetlen kullanccsal sem akadt dolgunk, szúnyog viszont annál több támadott ránk. De engem méh is megszúrt — mutatja karján a piros foltot. Urr. László, az ikladi Ipari Műszergyár munkásőr szakaszparancsnoka már hat éve kíséri a Galga-expedíció útjain a pajtásokat. Öt tartják a csapat pszichológusának, hallgatnak rá mindnyájan, s méltán: talán a legkönnyebben ő ért szót a gyerekekkel. — Aszódon is virágzó kapcsolata volt a műszergyári munkásőröknek az iskolásokkal még 1975-ben. Sajnos, azóta megszűnt a konfliktus, hozzáteszem, nem a mi hibánkból. így aztán gondolkozlevízió munkatársai az újabb műsort, amelynek filmkockáit Pusztaszeren, a szabolcsi Földváron, Szeged környékén és Füzesabony határában rögzíti a stáb Szakály István rendező irányításával. tunk, hogyan tudnánk az általunk patronált aszódi pajtásokat olyan közösséghez csatlakoztatni, amelyben fontos szerepet kap a világnézeti és a honvédelmi nevelés. így találtunk a turaiakra. Ök az egész faluban elismerten jó pedagógusokkal, eredményesen dolgoznak. Aszódra is szeretnénk átplántálni a sikerüket. A csővári romot ma már nem nehéz megmászni, sőt kocsiút is vezet oda. A szombati várfoglalás akadályai így inkább a gyermekek ismereteit tette próbára egy-egy állomáson, nem annyira fizikai képességeiket, bár arra is Szükség volt. Urr László következő csoportja, az Esze Tamás raj ugyanis gránátdobást, légpuskalövást és egy kicsiny — imitált — robbantást mutatott be. A puskával csupán Benke Sanyi ért el találatot, de a hangjelző töltettel utánzóit robbantás még a katonaviselteket is megijesztette. A Hasalj! vezényszó és a kicsiny füstfelhő szerencsére csak játékos próba volt. — A pedagógusok elveihez mi gyakorlati segítséget nyújthatunk — mondta búcsúzóul Urr László. — A lényeg viszont az: a gyerekek láthatják és tapasztalhatják a munkásőrök közötti barátságot, baj- társias együttműködést. Balázs Gusztáv Telepódium. A még megírásra váró televíziós enciklopédia című kötetsorozatban bizonyára külön fejezet szól majd arról, hogyan is fest a színház a képernyőn. És e remélhetőleg egyszer tényleg sajtó alá kerülő könyvfolyam magyar változatában minden bizonnyal számos bekezdés rogja emlegetni, miszerint a teátrumi adások legkevésbé kamera elé illő darabjai a nagy dérrel-durral beharangozott Telepódium című sorozat jelentkezései voltak. Szinte már kínos emlegetni, miért. Nos, azon egyszerű okból, hogy míg egy zárt terem publikumának netán tetszhet egy-két, amonnan a színpadról feléje villanó grimasz, addig az előfizetők e mimikái cselekményektől inkább borzadnak, mintsem kedvüket lelnék a látványban. Egyszerűen azért, mert nincs alkalmuk ráhangolódni arra négy fal közötti bohóckodásra. A technikai apparátus közbeiktatódása miatt kényszerűen kirekesztődnek szinte mindabból, amiben a tapsra sem rest jegytulajdonosok részesednek. Nos, ennyi az egész. Az immár sokak által elmondott és leírt alaptételhez legföljebb még annyit lehet hozzátenni, hogy míg egynémely teátrumi sugárzás bábái veszik a fáradságot, és — nyilván többszöri, alapos elemzés, latolgatás után — sorra megkeresik azokat a kivágásokat vagy miket, amelyekben szinte filmmé mozgó- sul az előadás, a telepódiumis- ták szinte szántszándékkal a távolból fotografálnak, és ezEStemették Maros Rudolfot Hétfőn a Farkasréti temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára Maros Rudolf zeneszerzőt, a Magyar Nép- köztársaság kiváló és érdemes művészét, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanárát, a Magyar Zeneművészek Szövetségének alapító tagját. A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nevében Ujfalussy József, a főiskola rektora búcsúzott Maros Rudolftól, aki évtizedeken át jelentős részt vállalt a magyar zenei oktatásban és zeneszerzőként is jelentős életművet hagyott hátra. Miként beszédében utalt rá, korai alkotásait a magyar népzene ihlette, kórusművei, népdalfeldolgozásai mindmáig a kórusmozgalom repertoárján találhatók. A család, a barátok, a pályatársak, a tanítványok nevében Szőllősy András zeneszerző vett végső búcsút Maros Rudolftól. y A szegedi nyári tárlat a fcMóra Ferenc Múzeum Képtá- Srában szeptember 20-ig te- S kiüthető meg. A Szentendrén S alkotó Keserű Ilona kiállítása ^augusztus 31-ig látható Győ- ^rött, a Xantus Sándor Múzeum Képtárában. Vecsési Sándor S festőművész kamarakiállítása s ugyancsak szeptember végéig S látogatható a simontornyai S Vármúzeumban. * Átalakuló tárlat Az idén huszonhgrmadszor rendezik meg a szegedi nyári tárlatot. Ez következetességet jelent. Ez a nagyszabású seregszemle nemcsak a szabadtéri játékok fontos kísérletét jelentette, hanem kulturális életünk egyik fontos műhelyévé is vált. Az idei tárlat finálé, hiszen a sorozat átalakul. A szegedi nyári tárlat ezentúl a festészet törekvéseinek bemutatására lesz hivatva. így most csuzel a csupa totállal csak még jobban tudatják: ami tovaúszik, az bizony a leghagyor mányosabb színi előadás. És — tanú rá immár vagy egy féltucatnyi kínálat — annak is milyen. Hát úgy nagy- jában-egészében olyasféle, amit most, legutóbb a Csak semmi politika ... címmel' szerencsénk (?) volt látni. Tehát túl harsány, tehát panelpoénokból összetákolt, tehát izzadságszagú, tehát inkább bosszantó, mint szórakoztató. Ka Csala Zsuzsa meg Paudits Béla nem fakad dalra benne — nem is lenne érdektelen együtt tartani ezt az ég-föld különbö- zetű, tehát igencsak összeillő párocskát —, s ha a jó humorú Buss Gyula Otellójának kezében nem úgy szólal meg a meccsközvetítő táskatelevízió, hogy az esti mese brum- mogó szignálját muzsikálja, hát nem sok olyasmi történik, amire egyáltalán emlékezni lelehet. RÚZS. Szintén szombati élmény — de milyen más töltetű élmény — volt A magyar búza című sorozat első traktusa. Szabadjon megkockáztatni a kijelentést, hogy ilyen tág öle- lésű, ilyen sok színhelyű, a témát mind tudományos, mind érzelmi oldalról hozzáértéssel és alázattal megközelítő számbavétel talán még nem is készült idehaza. A francia filmesek legjobb tanítványaiként Szakály Ferenc rendező, Vikol Katalin forgatókönyvíró és társaik úgy vágtak neki e méltán világhíres gabonaneműnk sorsa alakulásának fölvázolásába, mint amazok a párizsiak, Nyáron sincs szünidő a Móra Kiadónál, az ifjúsági és gyermekkönyvek gazdája a vakáció idejére is számos, az olvasáshoz kedvet ébresztő művel jelentkezett a napokban. A legkisebbeknek szól a Zsoldos Vera rajzaival megjelent leporelló Sétálunk, sétálunk címmel. Az óvodások könyvespolca sorozat újabb kötete a Róna Emy rajzaival kísért mesegyűjtemény, A három törpe, amelyben Jékely Zoltán bolgár népmese-átdolgozásait adják közre. Rövid egymásutánban került a könyvesboltok kirakataiba Mandel Tamás két lapozója, a szebb- nél-szebb járműveket bemutató régi mozdonyok és a régi hajók. Tizennyolc népmesét tartalmaz Európa nyugati feléről a Türlivirli és a piros pántlikás béke címmel megjelent gyűjtemény. A Kass János grafikáival illusztrál kötet, a Hol volt, hol nem volt... sorozatban hagyta el a nyomdát. Ká- nyádi Sándor Tavaszi tarisznya című verseskötetében a címadó vers mellett sok más, kedves, játékos hangulatú költepán az eddigi tárlatok díjazott művészei kaptak meghívót Újszerű alkotások Főszerephez a festészet jutott, a grafika és a szobrászat kisebb mérőszámmal szerepel. A festészet ebből adódóan árnyaltabb, egyben sokszínűbb, mint a többi műfajok. A Ráckevei-Duna-ág három festője: Bazsonyi Arany, Patay László és Vecsési Sándor többször részesült a szegedi nyári tárlat díjában. Elismerésüket újszerű alkotásaikkal igazolják. Az öregek kertje ugyanúgy az emberség gondolati mélységeit tartalmazza, mint a dömösdi kék kapu, az amsterdami enteriőr. Barátságuk is hozzátartozik közös fejlődésükhöz. Szigorú értékrendjük megalapozott. amikor a világ nagy vasútjait vagy a nem régen látott hajózástörténeti sorozatuk keretében a vízi közlekedés fejlődését bemutatták. Elmélyültek az agrárközgazdaságban, a néprajzban, a technikatörténetben, fölkutatták a szántásvetés legjellegzetesebb színhelyeit, s ráadásul volt bátorságuk a korabeli írott emlékeket kosztümös színészekkel afféle betétjátékok formájában elmondatni. Az angol utazó le- bernyeges figurája például ugyanolyan élményszerű hitelességgel idézte a- múltat, mint — mondjuk — az a helyéhez láncolt gályarab. Jó mesterektől nem szégyen a jót, s azt jól megtanulni. Pest megye. Gödöllő is, Öcsa is szóba került .abban az ösz- szeállításban, amelyet a vasárnap esti Hét adott közre mezőgazdaságunk energiafogyasztásáról. Az előbbi város agrár- szakemberei egyebek között a napfényt hasznosító kollektorokat állítottak elő, de hát ez — hallhattuk — ieencsak lassan megtérülő beruházás. Míg ellenben az utóbbi helység termelőszövetkezete egy országosan is egyedülálló fahulladék-f elhasználó gépsort fejlesztett ki, amelv alig két esztendő alatt kifizeti önmagát. Ha mindenfelé alkalmaznák, egy év alatt három- százezer tonnányi fűtőolajjal kevesebbre lenne szükség. Még a laikus számára is óriási mennyiség, hát még annak, aki tudja, hogy ily tengernyi energiahordozót honnan s menynyiért lehet előteremteni... Akácz László mény neveli a líra szeretetére a gyerekeket. Hétéveseknek ajánlja a kiadó Viktor Dackevics Színes halacskák című munkáját; ám helyenként káprázatos színeket felvonultató fényképeiben bizonyára felnőttek is szívesen gyönyörködnek. A könyvtárba — az irodalmi, a tudományos, a szórakoztató és a szakkönyvek világába — kalauzolja a kisiskolásokat Könyves-Tóth Lilla és Gaál Éva, Keresd a könyvtárban címmel másodszor megjelent munkájában. A jó játék sorozatban ezúttal Marék Veronika bábtervező művész mutatja be, mennyi mindenre használható, hányféle játék, ajándék, baba és bábú készítésére alkalmas a színes papír és a filc. * Mosonyi Aliz és Háy Agnet izgalmas meséket, rajzokat kerekített fővárosunk legkülönbözőbb városrészeihez A mesék Budapestről című, most megjelent könyvében. Hegedűs Géza előszavával 12. kiadását érte meg az Apafi Mihály erdélyi fejedelem korában játszódó Móra Ferenc regény, a Rab ember fiai. hírnöke Batári László is határozott festői karakterrel rendelkezik. Nagymarosi tájai jelzik ezt, * most budakeszi tavasza is, a dombokhoz tapadó kertek színes izgalmával. A jó átlagból is kitűnik a szentendrei motívumokkal jeleskedő Miháltz Pál, aki mesteri komolysággal összegzi a Malompatak hídját. Hasonló állandóság jellemzi Pirk János művészetét is, aki változatlanul a búzaföldek igézetében él. Budakeszin alkot, a legutóbb Érden is szerepelt Somos Miklós, de az ő munkásságáról, eredményeiről sokkal inkább országos, mint megyei keretben tudunk. Ezúttal Kling Györgyöt köszönti pompás finomságú képpel. Következetes szemlélet Következetes életművet regisztrálhatunk Keserű Ilona művészetében az 1964-es indulástól mindmáig. A színekkel fogalmazott érzelmek formákká alakított csoportjai mélységeket is feltárnak. E következetesség jegyében jutott el a szemlélet, az érték egymást követő állomásaira úgy, hogy a nosztalgiák és aggályok között örömmel jelentette be 1979-ben derűs motívumokkal szerkesztett képén: Megyünk Szentendrére. Keserű Ilona azóta is ott él, alkot nyaranta, a régi művésztelepen. Győri kiállítása is bizonyítja : egyre izgalmasabb lehetőségeket feltáró eredménynyel. Hétköznapok valósága Vecsési Sándor emberségének, tehetségének és küldetéstudatának köszönheti festői erőnlétének folyamatosságát. Azt, hogy élményei, feladatai nem egyszerű magánvallomások, hanem társadalmi indí- tékúak. A festő ezt a mélységet tárja fel a Xilofonos leány rebbent tekintetében, téli facsoportokban, dömösdi kubikgöd- rökben, bárányetetőben, leven- dulásban. Bárhová tekint, bármit pillant meg és fedez fel a tolnai dombokon, dömösdi tornácokban, mindig az áradó szépségben várja, hogy a következtetései művekben véglegesüljenek. Az igazi festőknél a táj, az ember felvetette kérdésekre a vásznakon születnek meg a végleges válaszok. Természetesen világfeltáró szenvedéllyel és alázattal, miként ez Vecsési Sándor simontornyai kiállításának is a legfőbb tanulsága. Losonci Miklóa A televízió műsorán Múltba nyíló ablakok ^^■Tv-FI GYE LŐ — Kiállítótermekből A művész korának
