Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

1982. AUGUSZTUS 6., PÉNTEK :;<« ~áf, ­Kftmtm Végső búcsú Csenterics Sándortól Lakás + gazdálkodás Lánccal nehéz csárdást járni Legyenek kiegyenlítettebbek az esélyek Tegnap a Farkasréti teme­tőben mély részvét mellett kí­sérték utolsó útjára Csenterics Sándort, a munkásmozgalom régi harcosát, az MSZMP Pest »egye: Bizottságának tagját, a Vas-, Fém- és Villamosener­giaipari Dolgozók Szakszer­vezetének alelnökét, egykori miniszterhelyettest. Az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának nevében Tóth István, a Dunamenti Hőerő­mű Vállalat vezérigazgatója vett végső búcsút Csenterics Sándortól, akinek az ötvenes évek idején jelentős szerepe volt az egységes országos energiarendszer megteremté­sében, a falvak villamosításá­Ax asztal terített, de ••• — A négy megyében 129 termelőszövetkezettel és 17 ál­lami gazdasággal vagyunk szerződéses kapcsolatban. Pest megyében 31 téesz és 5 állami gazdaság ad el nekünk tejet. Emellett még az idén a négy megyében a terveink szerint 48,5 millió liter háztáji tejet vásárolunk föl — mondta el Rajner Gábor, a tejipari vál­lalat felvásárlási osztályának főinstruktora. Tavaly 234 millió liter tejet gyűjtöttek össze és dolgoztak fel, az idei tervük 238 millió liter, de az eddigi adatok alap­ján valószínűleg elérik a 240 milliót. Imponálóan nagy számok. Ennél azonban többet árul el tejfogyasztásunkról, ha az egy személyre jutó mennyiséget tiézzük. Közbevetőleg még el kell mondani, hogy ha valami­vel kevesebb is a tehén, de a nagyobb tej hozamú fajták tartása (és minden bizonnyal a gondosabb munka) eredmé­nyeként a termelés és így a kínálat növekedett. Ezzel vi­szont nincs szinkronban a fo­gyasztás — ahogy erről Fülöp Árpád, a váci üzem igazgató­ja beszélt. — Magyarországon az átla­gos tejfogyasztás, ami alatt a tejtermékek is értendők, éven­te személyenként 176 liter je­lenleg. Szeretnénk elérni a 180 litert. A fogyasztás növekedésének semmi, senki más, csak mi, vagyis a fogyasztók vagyunk az akadályai. Túlkínálat van, tehát vehetnénk, fogyaszthat­nánk többet, de nem tesszük. Pedig a tej jó és minden liter­hez a népgazdaság is hozzá­járul. Más a nyári, mint a téli — Mi az úgynevezett nyári és téli árral dolgozunk — mondta Rajner Gábor. — A nyári május 1-től november 30-ig érvényes. Ekkor a 3,6 százalékos zsírtartalmú első osztályú tejért 5,60-at, a má­sodosztályúért 5,45-öt fizetünk. Télen az első osztályúért 6 fo­rint 20 fillért, a másodosztá­lyúért 6,05-öt. — Miért magasabb a téli ár? — Mert a termelés feltételei nehezebbek. — S mennyibe kerül a bol­tokban kapható tej? A kérdésre Tormási Miklós, a Közép-Magyarországi Tej­ipari Vállalat anyag- és áru­forgalmi osztályvezetője vála­szolt. — A pasztőrözött 2,8 száza­lék zsírtartalmú polipackos tej termelői ára 7 forint 23 fil­lér. De ez még nő a kiskeres­kedelem költségeivel, s a fogyasztói ár pedig csak 6 fo­rint. A Közép-Magyarországi Tej­ipari Vállalatnak a négy me­gyében tizenkét üzeme van. Pest megyében Vácott, Alsóné­ban, valamint a szocialista or­szágok energia együttműködé­si rendszerének kialakításá­ban. Fontos része volt a Du­namenti Hőerőmű létrehozá­sában, melynek azután vezér- igazgatója is volt. Munkáját több magas kitüntetéssel is­merték el, megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet is. Százhalombatta díszpolgára volt. A Vas-, Fém- és Villamos­energiaipari Dolgozók Szak- szervezetének nevében, Csen­terics Sándortól Borovszky Ambrus elnök vett végső bú­csút, majd a hozzátartozók és a barátok helyezték el a meg­emlékezés virágait. mediben és Nagykőrösön. A váci kivételével ezek az üze­mek már nem korszerűek. S ha az ötnapos munkahét beve­zetését és az állandó létszám- hiányt is figyelembe vesszük, ugyancsak dicséretesek gazda­sági eredményeik. Nemcsak a gép hibás Két régi — és jogos — fo­gyasztói panaszt hallhatunk a legtöbbet. Egyik, hogy különö­s Miként lapunk első oldalán S hírül adjuk, tegnap Veszprém S fogadta a Békemenet '82 részt- $ vevőit. Itt folytatjuk az APN ^ különtudósítóinak a cikksoro- i zatát a békemenet résztvevői- " vei folytatott beszélgetésükről. Hans-Henrich Nilson, a Moszkva—Bécs közötti Béke­menet ’82 dán résztvevője ezt mondja: „Az, amit megisme­rünk és látunk itt, azt mutat­ja, hogy a Szovjetunió az atomháború ellen küzd. Az oroszok békét akarnak.” Ez a Moszkva—Bécs közötti Béke­menet ’82 résztvevőinek egy­séges véleménye. Ugyanennek adtak hangot a nemrég befe­jeződött Stockholm—Moszkva —Minszk békemeret résztve­vői is. A békemenetek segítet­ték a résztvevőket abban, hogy megismerjék a Szovjetunió la­kosságának hangulatát, meg­értsék, hogy a békeharc nem konjunkturális irányvonal, ha­nem a szovjet állam külDoli- tikájának fő vonala. Nincs semmi, ami fontosabb, mint a béke — ez a szovjet emberek elvi meggyőződése, akik aktí­van részt vesznek a háború­ellenes mozgalomban. Az ENSZ közgyűlésének II., leszereléssel foglalkozó, külön­leges ülésszakát megelőzően több mint 60 millió szovjet Haematológia Hazai kutatók eredményei A magyar kutatók is számos kiemelkedő jelentőségű ered­ményről számoltak be a Buda­pest Sportcsarnokban vasárnap óta zajló nemzetközi haematoló- giai és vértranszfúziós kong­resszuson. Miként elhangzott: hazai tu­dósok írták le elsőként azt az anyagot, amely a vér egyik fontos összetevőjének, a vérle- mezkének a termelését serken­ti. Ugyancsak nagy érdeklődés kísérte a vas-anyagcserével foglalkozó magyar előadásokat. A magyar vértranszfúziós szolgálat szervezetéről, munká­járól nagy elismeréssel szóltak a kongresszus külföldi résztve­vői. sen nyáron viszonylag gyakran összefut forraláskor a tej; a másik pedig, hogy folynak a tejeszacskók. A tej összefutá­sának okairól lapunk július 30-i számában már írtunk. A lyukas tejeszacskókról azon­ban még nem volt szó... — Annak, hogy egyik-másik tejeszacskó folyik, sokféle oka lehet — válaszolt Tormási Miklós. — Függ az ember szakértelmétől, gondosságától, a fólia minőségétől, a géptől, a szállítástól, a raktározástól. Jelenlegi gépparkunk hibaszá­zaléka 1—1,5. Ezzel számolni kell. A boltoktól a folyós tejet, még akkor is, ha nem mi hi­báztunk, minden esetben tel­jes áron visszavesszük. ember vett részt mintegy 20 ezer háborúellenes tüntetés­ben. A Szovjetunió minden harmadik lakosa önként ada­kozik a szovjet békealap ja­vára. A szovjet emberek részt vesznek a Szovjet Békebizott­ság munkájában, és ily módon közvetlenül hatást gyakorol­nak a Szovjetunió külpolitikai irányvonalának kialakítására és megvalósítására. — Napjainkban senkinek sincs joga, hogy passzív le­gyen a béke védelmével kap­csolatos kérdésekben — mon­dotta a kijevi nagygyűlésen Anatolij Romodanov akadé­mikus, az ismert szovjet orvos. — Korunkban a passzivitás egyenlő az egész földi életet fenyegető fegyverkezési ver­seny elősegítésével. A szovjet tudós véleményé­vel egyetértenek a menet résztvevői is. — Vannak, akik úgy vélik, hogy őket nem fenyegeti a bomba, ezért megengedhetik maguknak, hogy távol marad­janak a békeharctól — mond­ja Szárla Sarma, az indiai nemzeti nőszövetség alelnöke. — Ez hiba. Az atomháború nem korlátozódhat egy térség­/ népszámlálással egy idő­ben végrehajtott lakásössze­írás szerint 1980. január else­jén 309 443 otthon volt a me­gyében, s ez 48 533-mal több, mint tíz évvel korábban. A növekedés mértéke — a jelen­tős arányú szanálások, lakás­megszűnések ellenére is — a legnagyobb a felszabadulás óta, 18,6 százalék, egy-egy év­tizedet figyelembe véve. Kedvezőbben alakult Egyik — de nem egyetlen — bizonyítéka ez a lakásgazdál­kodás jelentőségének; tervsze­rűsége, megalapozottsága fon­tosságának. Igazolja elöobieket az is, hogy 1970 óta a lakásál­lomány gyarapodása jóval gyorsabb volt — mint említet­tük, 18,6 százalék — a lakos­ság növekedésénél, ami 10,8 százalékot tett ki. így azután a korábbiaknál kedvezőbben alakult a száz lakásra jutó né­pesség száma, s javult azóta is, hiszen 1980-ban további 8700, 1981-ben pedig 7000 új otthon került tető alá. Bő egy évtized alatt három ízben is — először 1970-ben, most legutóbb pedig június 23-i ülésén — átfogó formában foglalkozott a lakásépítés és -gazdálkodás helyzetével és feladataival a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága. Az első állásfogla­lás óta eltelt idő igazolta a fel­adatok kijelölésének helyessé­gét, ám azt is, hogy bizonyos kérdésekben a feszültségek nem enyhültek. Ezért, azaz az eredmények adta alapra tá­maszkodva, valamint figye­lemmel az eltelt idő tapaszta­lataira, jogos társadalmi igény mutatkozik a lakásgazdálkodás továbbfejlesztésére. Indokolja ezt egyebek kö­zött, hogy a népességnél négy­szer gyorsabban nőtt a megyé­ben az ún. családegységek szá­ma, s ezen belül az egyedül­állók, a kétfős — idős —, illet­ve a részcsaládok — például elváltak, gyermekkel, gyerme­kekkel — aránya az összes háztartáson belül a számított­nál sokkal nagyobb lett. Szintén sürgetője a lakás- gazdálkodás fejlesztésének az a tény is, hogy gyorsan bővül a felújításra, valamint a rendszeres karbantartásra vá­ró otthonok köre. Kézenfekvő ugyanis: a ma már a közsé­gekben sem ritka emeletes la­re, például Európára. Ml ezért csatlakozunk a békemenethez. A Szovjetunióban tartózkodva valamennyien megértettük, hogy ennek az országnak népe, mely az elmúlt világháború­ban 20 millió fiának és lányá­nak életét áldozta fel, szenve­délyesen és aktívan harcol a békéért. Ugyanígy értékeli a szovjet békemozgalmat Gordon Shaf­fer, a brit békeegyesülés alel­nöke. — Igen fontos, hogy a me­net nyugati országokból érke­zett tagjai hazájukba vissza­térve elmeséljék barátaiknak, mit láttak a Szovjetunióban, beszéljenek a békeszerető szovjet népről. Az emberek ugyanis Nyugaton az újságok­ból nem jutnak hozzá a béke­menettel kapcsolatos objektív információkhoz. Abban, aho­gyan a nyugati sajtó bizonyos szervei e fontos rendezvényt bemutatják, egyetlen tenden­ciát látok: minél erősebb és szélesebb körű a háborúelle­nes, atomfegyverrellenes moz­galom Európában és az egész világon, annál hevesebbek a kirohanások ellene, melyek célja, hogy a békeharcosokat elbizonytalanítsák, soraikat megbontsák. Az újságok „a kóházakat — láthatjuk azokat Abonytól Monoron át Dabasig — nem lehet tapasztással, me­szeléssel rendben tartani; ilyen célra alakított szervezetek, ilyen feladatokra tervezett, készített eszközök kellenek hozzá. S mert a lakások a nemzeti vagyon tekintélyes ré­szét adják — akkor is, ha pél­dául a megyében az otthonok­nak több mint a négyötöde magántulajdonban van —, a velük való gazdálkodás társa­dalmi méretű teendőknek és egyéni tennivalóknak egy­aránt hordozója. Lakásgazdálkodásról szó'- tunk, egy olyan fogalomról, ami szorosan a szocialista tár­sadalomhoz kötődik, hiszen más társadalmi berendezkedé­sű országokban az otthonok döntő része a magánvállalko­zás adok-veszekjének egyik tárgya, mégpedig a legdrágáb­bak közül való. A gazdálkodás különböző részek összefüggő folyama; a lakásállományt bő.íteni kell, azaz építeni, azután megóvni, tehát kar­bantartani, tatarozni stb.., to­vábbá újra és újra elosztani, az újonnan építetteket és rész­ben a régieket is bevonva eb­be az elosztásba. Ennek az összetett tevékenységnek a célja — mint minden gazdál­kodásnak — szükségletek ki­elégítése. A szükséglet: a la­kásviszonyok — és vele: az életkörülmények — folyamatos javítása. Amiben állami és 'e?~éni teendők sokasága sűrű­södik, példával élve: a lakás­cserék átfogó ösztönzése álla­mi, tényleges lebonyolítása vi­szont egyéni feladat. Átlag a kétszobás Egy évtized alatt az új ott­honok építése a megye váro­saiban volt a legjelentősebb — 29,3 százalékkal növekedett a lakásállomány —, ugyanak­kor itt mutatkoztak a legége­tőbb gondok — jelezve a la­kásgazdálkodás egy-egy rész­területének plusz és mínusz előjeleit — a már meglevő ál­lomány karbantartásával, ta­tarozásával. Aminek pénzügyi, szervezeti stb. okai is voltak, vannak, de oka az a szemlélet is, amely. csakis az újat ítélte eredménynek, gyarapodásnak. Így alakulhatott ki az az álla­pot, amelyet az új lakások ár­nyékában egyre inkább le­romló állapotú régiek jelle­Kreml agresszivitásával”, „Moszkva katonai ambíciói­val” rémisztgetik olvasóikat. Kötelességünk e hazugságok leleplezése. — Meg kell emlékeznem arról a figyelemről, amellyel a szovjet emberek a menetet fogadták — mondta a Moszk­va—Bécs útvonalú Békemenet ’82-ről író egyik osztrák új­ságíró. — Kijevben találkoz­tam családommal, mely az ukrán fővárostól 300 kilomé­terre levő egyik kisvárosból érkezett ide, hogy csatlakoz­zon a menethez. A békemenet­ről a Szovjetunióban mindenki tud. Legalábbis nem találkoz­tam olyan emberrel, aki ne lett volna részletesen tájéko­zódva erről az eseményről. A Moszkva—Bécs békeme­net résztvevői esténként csak­úgy, mint a nemrég befejező­dött Stockholm—Moszkva— Minsz békemenet résztvevői, összegyűltek a televíziós ké­szülékek előtt, hogy megnéz­zék az Időnk elnevezésű szov­jet televíziós híradót, meíy igen nagy figyelmet fordított a békemenetre, az elhangzó felszólalásokra. Az esemény­ről megemlékeznek a szovjet központi, köztársasági, területi és városi újságok és a szovjet rádió különleges adásai is. Mindezt látva, a békemenet résztvevői levonták azt a jogos következtetést, hogy velük van a Szovjetunió egész népe. Vlagyimir Markov, Andrej Pravnv, az APN különtudósítői meznek, ráadásul a tanácsok­nál kevés erkölcsi alapja volt föllépni a magántulajdonosok­nál a tatarozás érdekében, mi­vel a tanácsi kezelésben levő tégi épületek semmivel sem néztek ki jobban, mint a csa­lád birtokolta otthonok. A miért van ígyre persze a ta­nácsok egyszerűen. felelhettek: azért, mert nincs pénz. Való igaz: a lakóházak tatarozására fordított forintoknak csupán egyharmadá t fedezi egy-egy esztendőben a lakbér, s akkor még említést sem tettünk a többi költségről... A megyé­ben ugyanis egy átlagos havi lakbér 1980-ban 272 forintot tett ki, s ez aligha olyan ösz- szeg, amelyet hasonlíthatnánk akár a szövetkezeti, akár a tál sasházakban levő lakások terheivel, még kevésbé a csa­ládi házak megkövetelte ki­adásokkal. Most jutottunk el oda a me­gyében, hogy o lakásállomá­nyon belül az átlagot a kétszo­bás otthonok alkotják — a száz lakásra jutó szobaszám 202 —, s ez annak tudható be, hogy a legutóbbi évtizedben a lakásállománynál sokkal gyor­sabban nőtt a szobák száma, hiszen szerencsére, mind na­gyobb azoknak a települések­nek a csoportja, ahol évek óta nem építettek egy szobával lakást a családi házat emelők. A száz lakásra jutó személyek száma mindezek következté­ben egy évtized alatt huszon­hét fővel csökkenhetett, amint nem lényegtelen változás az sem, hogy az egyszobás laká­sokból negyvenezer megszűnt, oár hozzátesszük, ezek a meg­szűnések, főként a tanácsi kezelésű otthonok esetében, nem mindig egyértelmű pozi­tívumok, hiszen a fölszámolt lakások némelyikében átme­netileg szívesen meghúzódott volna az albérletben szorongók seregéből egy-egy ifjú házas­pár. Tavaly és idén, az első fél­évben, a korábbi évek nagy­arányú gyarapodásához mér­ten, lelassult a magánépítke­zés, s állami lakásból sem ke­rül annyi tető alá, mint a megelőző esztendőkben. A me­gyei tapasztalatok nem külön­böznek ezek szerint az orszá­gos jellemzőktől, azaz: érezhe­tő a lánccal nehéz csárdást járni állapota, az ellentmon­dások, feszültségek kiéleződé­se, a megkötöttséggé vált ko­rábbi jó megoldások megszün­tetésének sürgőssége, amint félreérthetetlenül érzékelhető az az igény is, amely szerint legven igazságosabb a tehervi- se’és a különböző tulajdonú lakásokban élőknél. Jogos igényekként Sok minden kell ahhoz, hogy a lakásgazdálkodás való­ban ésszerű — a változó csa­ládnagyságot követő, a lakos­ság részvételét az építésben, a fenntartásban igazságosaboan igénybe vevő — lehessen, le­gyen. A sok mindenbe a mindenkor kapható építőanya­gok éppúgy beletartoznak, mint a kisebb, rugalmas kar­ba: tartói szervezetek, s ter­mészetes, már a tervezés ide­jár számolni kell azzal, hogy a családok szét- és öszeköltöz- nek, azaz a változtatható la­kásbelsőkkel, a lakáscserék anyagi érdekeltségével és sok mással szükséges hatni erre. Jogos igény az is, hogy legye­nek kiegyenlítettebbek a la­káshoz jutás esélyei, mérsék­lődjenek, illetve szűnjenek meg a különböző lakáshoz ju­tási formákhoz — valamint a fenntartáshoz! — kapcsolódó anvaei terhek indokolatlan el­térései. amint a szociálpoliti­kai kedvezménveknél szintén erre hajlik a közvélekedés. Az átfosó változtatások é.s válto­zások küszöbén vagyunk: lép­ni keH. hogy a feszültségek i enyhüljenek, a terhek ki- eavmlítettebben nyomják vál­lunkat. Mészáros Ottó Tejfelvásárlás, -feldolgozás, -értékesítés Ihatnánk jóval többet is... ^ Pest megye üzleteit járva kapható például Buda-, Da- ^ bas- és Galgatej, amelyeket egy vagy több termel őszö- vetkezet tulajdonában lévő üzemek állítanak elő. A ceg- J lédi Tsz Tej vállalkozásban pedig állami vállalat; a S Közép-Magyarországi Tejipari Vállalat is résztulajdonos. A tej- és tejtermékellátás fő gazdája különben a Kö- ^ zép-Magyarországi Tejipari Vállalat Pest megyében, s ^ még Nógrád, Heves és Bács-Kiskun megyében. Ez nagy- ^ jából azt jelenti, hogy naponta másfél millió ember el- ^ látásáról kell gondoskodniuk. Szente Pál A Dabastej üzemében túrét csomagolnak. Az ötkilós egységcsomagok felhasználásra a kőzétkeztető és vendéglátó vállalatokhoz, s szövet­kezetekhez kerülnek Erdősl Agnes felvétele k passzivitás a fegyverkezést segítené „kioroszok békét akarnak!"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom