Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
1982. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK 3 A vállalat oknál kinevezik a támogatás felelőseit Joguk van a tartalmas életre Több fehéráru Százhalombattáról Az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt idei feladatairól és gazdasági helyzetéről hallgatott meg jelentést tegnapi ülésén a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Az OKGT-hez tartozó vállalatok idei tevékenységének meghatározója az energiaracionalizálási program megvalósításának gyorsítása, valamint az ország külkereskedelmi mérlegének javítása. A kedvezőbb energiaszerkezet kialakítása érdekében a tröszt vállalatai az idén terven felül 300 millió köbméterrel növelik a földgáz kitermelését. Elsőrendű céllá vált a rendelkezésre álló kőolajból minél magasabb szinten feldolgozott, értékesebb termékek előállítása. Ezért a figyelem központjában most a Dunai Kőolajipari Vállalatnál épülő katalitikus krakkolóüzem áll, Budapesten lesz Gazdaságtörténeti kongresszus Augusztus 16. és 20. között Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen rendezik meg a VIII. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresz- szust. A tanácskozáson több mint 900 külföldi és 100 magyar történész vesz részt. A szakemberek 52 szekcióülésen vitatják meg a gazdaságtörténeti kutatás aktuális kérdéseit, új irányait, .véleményt cserélnek a gazdaságtörténet egyes korszakainak legfontosabb jellemzőiről. A tegnapi sajtótájékoztatón Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság elnöke áttekintést adott a társaság tevékenységéről is. Többek között elmondta: a gazdaságtörténészek 1965 óta rendezik meg önállóan — a Nemzetközi Történelmi Társaságtól függetlenül — kongresszusaikat. A tanácskozásokon kezdettől fogva résztvettek hazánk és más szocialista országok történészei, és 1978, a legutolsó kongresszus óta magyar elnöke van a társaságnak. A Gödi Egészségügyi Gyermekotthon vezetői meghívtak az intézménybe azzal a céllal, hogy bemutassák az új épületet és az ott folyó egészség- ügyi — nevelő munkát. Az MSZMP Váci Járási Bizottságának munkatársai is jelen voltak, s nem titkolták, hogy a különböző vállalatok képviselőit „előre megfontolt szándékkal" kérték a részvételre. 1979 óta ugyanis néhány gazdasági egység patronálja az intézményt,, elsősorban élelmiszereket, gyümölcsöt, játékokat szállítanak a gyerekeknek. Mint dr. Galotti Éva igazgató főorvos elmondta, a Szobi Gyümölcsfeldolgozó Közös Vállalat havonta 26 kilogramm szörpöt, a Dunakeszi Hűtő- gyár hetente egy alkalommal mélyhűtött termékeket, az Ali- gai Állami Tangazdaság önköltségi áron őszibarackot és téli almát, a fóti Béke Mező- gazdasági Termelőszövetkezet 30 naponként ezer tojást 50 filléres áron, a gödi Dunamen- ti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet baromfit, kompótot, zöldségféléket, a Tejipari Vállalat váci üzeme térítésmentesen minden hónapban 50 liter tejet, 5 liter tejfölt, 5 kilogramm túrót, 95 pohár ízesített terméket adott a gyermekeknek. Sokan segítenek A felsorolásnak még nincs vége, mert a Dunakeszi Konzervgyár befőttekkel, savanyúsággal és zöldborsóval jelentkezett. Az élelmiszereken kívül a Ramona Finomkött- árugyár gödi üzeme 10 kilogramm ruhaanyaggal, játékokkal, pénzzel, a PIÉRT Vállalat képeslapokkal, édességgel, játékokkal, a váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat szocialista brigádjai pénzzel, a Sződi Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet szőnnyegek vásárlásával, a TAURUS Gumigyár Béke szocialista brigádja édességgel, játékokkal segített. Százezer forintot kaptak a Magánkiskereskedők Pest megyei Adóközösségétől, amelyből zongorát vásároltak, s térelválasztó ajtót építettek. Felsorolni is nehéz azon vállalatok, intézmények nevét, amelyek a humanizmus parancsára hallgatva szebbé, derűsebbé próbálták tenni az otthon lakóinak nehéz életét. Az intézményben jelenleg 132 központi idegrendszeri sérült gyermeket ápolnak. Senki ne csodálkozzon azon, hogy 150 dolgozó gondoskodik az ellátásukról. Roppant nagy munka hárul rájuk, mert a betegeik hatvan százaléka fekvő, magatehetetlen. Azt hiszem azonban, hogy a karok, lábak és derekak izmainál sokkal nagyobb lelkierőre van szükség ahhoz, hogy valaki itt dolgozzon. Csekő Ferencné azt mondja, hogy huszonkét év alatt egyszer sem gondolt arra, hogy elmenjen. Az itteni szolgálat vízválasztó: aki marad, az szeretet- el végzi ezt a munkát. Tudás és remény De térjünk vissza az említett bemutatóra. Először az otthon lakói adtak műsort a vendégek tiszteletére, majd a januárban megnyílt intézményt tekintették meg a jelenlevők. A zenés rögtönzés azt bizonyította, hogy még itt is, ilyen körülmények között is van lehetőség a tudás és a remény, a szépség és az öröm meghonosítására. Roppant munkával, százszoros energiával közelíteni lehet a folyosó falára felfüggesztett jelmondat tartalmához: „A fogyatékos gyermek nemcsak biológiai, hanem társadalmi lény is, joga van a tartalmas, emberi életre." A séta az épületben arról győzte meg a jelenlevőket, hogy a segítségadás soha nem lankadó folyamat kell legyen. Mert emberek vagyunk, hajiunk a feledésre, s néha nem árt a figyelmeztetés a mulasztásokra. A vállalati képviselők megállapodtak abban, hogy felelősöket neveznek ki, akik figyelemmel kísérik a szállításokat. Dr. Galotti Éva nagyon örült annak, hogy az Országos Villamos Távvezeték Üzem vezetője is jelen volt. Ök a karbantartások területén segíthetnek sokat. A legtöbb gondot ugyanis az élelmiszer- ellátás, az épület- és gépállagmegóvás, valamint a ruházkodás okozza. Mint láttuk, az első kettő megoldását-? segítő kezek jelentkeztek, az utóbbi még megoldatlan. Ezeknek a gyermekeknek sokszorosan több ruha kell, mint ahogy mi megszoktuk. Az állam minden erőfeszítése kevés a napi 4—5-szörí váltás fedezésére. Meg lehetne, s meg kell oldani, hogy például a városi és községi Vöröskereszt segítségével a lakosság segítsége is eljusson az otthonba. Tudom én, hogy a testvér, a rokon is pironkodva ajánlja fel a gyermek alig használt, kinőtt darabjait kisebb nebulóknak. Pedig a családi otthonok zömében használatlanul hevernek kinőtt gyermekholmik százai. Miért nem lehet megtalálni a módját ezek ösz- sz eszedésének ? A gödi gyermekotthonban a kettőtől tizennyolc évesig megtalálható emberkék kitűnően hasznosíthatnák a másutt már felesleges darabokat. S abban is biztos vagyok, hogy minden helységben lesz egykét aktíva, aki vállalja a szervezéssel járó pluszmunkát. Kötelességteljesítés A gödi intézmény több mint hatvanmillióért épült. Nagyon szép, modern, s az a tisztaság, amely szobáról szobára fogad, továbbmutat a puszta kötelességtudásnál. Most újítják fel a kastélyt, amely ez év januárjáig adott fedelet az értelmi és mozgás- fogyatékos gyermekeknek. Jókora térség tartozik hozzá, fákkal és bokrokkal. A két épület több száz betegnek biztosítja a nyugodt egészségügyi ellátás-nevelés lehetőségét. Az állam, a meghívott vállalatok, az ott dolgozók bőven megtették a kötelességüket. Most a lakosság is segíthet. Vicsotka Mihály „Ne legyen atomfegyver sehol a világon \" Egymásnak adjuk a stafétabotot v Lapunk tegnapi számában ^ kezdtük, és most folytatjuk azt ij a cikksorozatot, amelyet az í APN különtudósítói a Békeme- S net ’82 résztvevőivel folytatott 8 beszélgetésükről Írtak. Mindössze egyetlen nap télt el azóta, hogy a belorusz fővárosban, ahol véget ért a Stockholm—Moszkva—< Minszk útvonalú, Békemenet ’82, elbúcsúztunk Tarje Haditól, a békemozgalom finn aktivistájától. Most újból találkozunk, immáron Kijevben. A nemzeti viseletbe öltözött kislányok virágokat ajándékoznak a Moszkva—Bécs útvonalú Békemenet ’82 résztvevőinek, akik az ukrán fővároson haladnak keresztül. 250-en vannak, 30 ország békemozgalmának résztvevőit képviselik. A menet egyike annak a számos háborúellenes akciónak, mely idén nyáron Európában végbemegy. Valamennyi rendezvénynek önálló jellege van. Elnevezésük azonban közös, csakúgy, mint céljuk: Békemenet ’82 az atomkatasztrófa ellen. Három jelszó — Bennünket a skandináv országok békemozgalmának azon aktivistái bíztak meg, hogy jöjjünk el ide, akik részt vettek a Stockholm—Moszkva —Minszk menetben — mondja Haili. — Ezért mi úgy tekintjük, hogy békemenetünk folytatódik. „Ne legyen atomfegyver Európában, Nyugaton és Keleten!”, „Ne legyen atomfegyver sehol a világon!”, „A békéért és leszerelésért!’’ — ez az a három alapvető jelszó, melyet a mozgalom résztvevői Stockholmtól Finnországon keresztül Viborg és Leningrád, Kalinyin és Moszkva, Szmo- lenszk és Minszk utcáin végigvittek és amelyet a Kijev, Batislava, Budapest, Bécs, útvonalon haladó menet tagjainak kezében láthatunk. Ez a menet augusztus 6-án, a hirosimai atomtámadás 37. évfordulóján fejeződik be az osztrák fővárosban. Ide érkeznek az Angliából, Görögországból és Nyugat-Berlinből induló békemenetek tagjai is. Bécsben egységes, sokezres, az atomháború fenyegetése ellen tiltakozó tüntetést szerveznek. Kijev utcáin és terein élénk a forgalom. A békemenet résztvevőit kijeviek ezrei fogadják szívélyesen. Az emberek kifejezik szolidaritásukat a menettel, csatlakoznak ahhoz. — Egymásnak adjuk a stafétabotot — mondja Fridaborg Lettberg svéd társadalmi személyiség, aki szintén részt vett a Stockholm—Moszkva— Minszk menetben. — Megindít bennünket, milyen mélyen magukénak érzik a szovjet emberek a békemozgalmat. Már most tervezzük, hogy jövőre a békemozgalom harcosainak részvételével Európából Amerikába szervezünk békemenetet. A rakéták ellen A nyugat-európai békeharcosok — Angliából, Belgiumból, Dániából, Franciaországból, Portugáliából, Görögországból, Ausztriából és Svédországból — hangsúlyozzák, hogy a Nyugat-Európából Amerikába szervezett békemenet azért lesz különösen fontos, mert 1983-ban kívánják elhelyezni az új amerikai nukleáris rakétafegyvert Európában. Azt akarjuk — mondja Fridaborg Lettberg —, hogy Amerika tudja meg: a nyugat-európaiak elutasítják e terveket. A Moszkva—Bécs békemenet résztvevői között amerikai békeharcosok is vannak. Megkérdeztük David Brownt, az amerikai „kulturális dolgozók a leszerelésért” elnevezésű szervezet aktivistáját, mi a véleménye arról, hogy európai békeharcosok Amerikába indítanak békemenetet. — Nagyszerű elképzelésnek tartom — mondja. — Egy ilyen békemenet fontos állomása lehetne a nemzetközi háborúellenés mozgalom fejlődésének. Országunk békeharcosainak nevében kijelenthetem, hogy a magunk részéről minden lehetőt megteszünk, hogy a menet megvalósuljon. A Kijeven keresztül haladó résztvevők egy csoportjához közeledünk, akiknek mellén jelvény van felirattal: r,Béke- hajóút a Volgán". Az USA több mint 100 békeharcosa a Szovjetunió számos városa után véletlenül épp akkor járt Kijevben, amikor a békemenet ideérkezett. Sokan csatlakoztak a menethez, kifejezve együttérzésüket a nemzetközi háborúellenes mozgalommal. — Utazásunk során sokat találkoztunk és beszélgettünk egyszerű szovjet emberekkel és meggyőződtünk róla, hogy ők csakúgy, mint az egyszerű amerikai emberek, békét akarnak — mondja Ténnin Culidge, a New Humpshire állam Temuors kisvárosának lakója. Kezében plakátot tart, mely az USA-t és a Szovjetuniót arra hívja fel, hogy fagyasszák be nukleáris eszközeiket. A plakáton nagybetűs felirat: „A jövő a kezünkben van". Fontos a cselekvés — Ha jövőre békemenet lesz országunkban, melyben részt vesznek a Szovjetunió és más európai országok háborúellenes mozgalmának képviselői — mondja T. Culidge —, ez hozzájárul ahhoz, hogy az USA lakossága megértse, milyen fontos a közös cselekvés. De vajon nem hiába indulnak-e hosszú útra, vesztegetik idejüket az emberek? Vajon nem értékelik-e túl lehetőségeiket, hogy hathatnak a kormányok döntéseire? Vajón mi mozgatja őket? A kérdésre európai, amerikai, ázsiai, afrikai békeharcosok egyaránt választ adhatnak. A nukleáris tűzvész, bárhol robbanják is ki, senkit sem kímél. Az idő nem vár. Most nem szavakra, hanem a béke védelme érdekében folyó konkrét tevékenységre van szükség, amit nem lehet csupán a kormányoktól várni. Ez a meggyőződésünk egyre erősebb. A Békemenet ’82 keretében szervezett háborúellenés akciók mutatják a békemozgalom befolyását és erejét, erősítik a békeharcok egységét. Vlagyimir Markov Andrej Pravov az APN különtudósítói Fonákjáról a színére N em szabadna a részt összekeverni az egész- szel. Ha valaki jelenséget kifogásol, nem szabadna az egyetlenből általánosítania. Pedig az emberek hajlamosak olykor a szélsőséges következtetésekre. A tanácson valaki lassan intézi az ügyét? Kész az ítélet: a tanács dolgozói közömböseit. Ha a boltban udvariatlan a kiszolgáló: ilyenek a kereskedők, bélyegzik meg az egész szakmát. Nem tetszik a televízió valamelyik műsora? — nem értenek a műsorszerkesztéshez, nyilatkozza széltében-hosszá- ban a néző. Ha valamelyik ifjú sélejtet gyárt a munkapadnál, akadnak, akik az egész fiatalságtól vonják meg bizalmukat — mondván, lám, nem így volt valaha. Különösebb bizonyításra sem szorul, milyen káros az ilyen magatartás, s mennyire, igazságtalan. De a fordítottja is elfogadhatatlan. Az, hogy a szakma mundérjának védelmében képesek a meglévő hibákat is takargatni, a feketét fehérre mosni. így keverik össze a lényegest a lényegtelennel: nem a bajok forrását keresik meg, hanem azt kifogásolják, szidják, aki észrevette a hibát. A minap postánkban érkezett levél mondatta el velem az előbbieket. Levélírónk Túráról a vasutas szakmát veszi védelmébe, haraggal írván; az újságíró megsértette a helytálló vasutasokat, mert bírálni merte az egyik pályaudvar információs szolgálatát. Az újságíró konkrét nap konkrét eseményét tűzte tollhegyre, megjegyezve, hogy majdnem jóvátehetetlen bonyodalom származott a hányaveti, közömbös félre- informálásból. Az újságírónak természetesen eszébe sem jutott a MÁV egész tevékenységét megkérdőjelezni, de még a szóban forgó pályaudvar kollektívájáról sem mondott véleményt. Nem úgy a levélírónk, aki dühödten tanácsolja: helyezkedjen el akár csak egyetlen napra is a vasútnál az újságíró, s csak azután kritizáljon. Ugyancsak óriásira növekedne a munkaerő-vándorlás, ha megfogadnánk levélírónk javaslatát. Akik a környezetünket féltik az ipari szennyezettségtől, vándorolhatnának a Chi- noinba, a Taurusba, a Dunai Cement- és Mészműbe, vagy letelepedhetnének a Ráckevei-Duna-ágba, a délegyházi tavakhoz, hogy felemelhessék szavukat: így ne tovább! — ne engedjék szép folyónkba a szennyezett lét... Vándorolhatnának a dolgozók színjátszást tanulni, csupán azért, hogy megkritizálhassanak egy színdarabot vagy filmet. Kedves levélírónknak sem javasolhatjuk, hogy előbb végezze el az újságírói iskolát, azután nyilatkozzon az újságíró cikkéről. Életünk egyik szép vonása, hogy őszintén beszélhetünk dolgainkról, természetesen felelősen mérlegelve az igazságot. Az sem baj, ha nem ért mindenki mirídenben egyet. Ha ilyen igényünk lenne, akár skatulyába zárhatnánk az embereket, éppen azokat, akik színessé, elevenné teszik a közéletet. I evélírónkkal még egy dologban vitába szál- L lünk. A megbíráltat úgy is védelmébe veszi: hátha valami nagy gondja volt éppen aznap. Az őrt álló kapus pedig, levélírónk szerint, lehet, hogy huszonnégy órája posztolt, elnézhető „rossz állapota”, Tehát, hä valaki rosszkedvű, gondja van, félretájékoztathatja az információt kérőt, hadd legyen az is rosszkedvű, meg az is, aki külföldről megérkezve moccan! sem tud az idegen országban, mert nem várja senki... Ez a szemlélet — bár nem áll vele egyedül levélírónk —, messzire vezethet. Adódhatnak alkalmak, amikor munkahelyen is figyelembe veszik az egyéni körülményeket. Ha beteg lesz valakinek kiskorú gyermeke — táppénzre, vagy szabadságra engedik az anyát, akkor is, ha átmeneti nehézséget okoz a hiányzása. Ha hirtelen kell orvoshoz menni, vagy tüzelőt hoznak, netán valamelyik szolgáltató cég munkaidőben javítja az elromlott háztartási gépet —, a szabadság terhére, távolmaradhat olykor valaki. Hozzátartozik mindez a jó munkahelyi légkörhöz, a vezetőnek figyelnie kell dolgozóira, s a lehetőség határain belül segítenie gondjaik megoldásában. Csakhogy ebben is fontos választóvonalat húzni. Ha valaki nem kér szabadságot, ha szolgálati helyén munkaidejét tölti, akkor ügyfele nem érezheti rossz kedvét, senkire nem tartozik az ügyintéző magánélete —, felelősen kell • dolgoznia. Mégpedig úgy, hogy a szakma becsületén ne ejtsen foltot. Ha valaki éjfélkor hívja az információs szolgálatot, akkor ia igényt tarthat a gyors, udvarias, jártas eligazításra. Mint ahogy a vasutas sem tudakolhatja a potyautas közérzetét, gondját- baját, büntetés kiszabása helyett. Jegy nélkül száilt vonatra? — térítse meg a büntetést akkor is, ha éppen rosszul áll anyagilag. Nem kérdezheti a vasutas a garázda utastól, miért rongálta meg a kocsi ülését, vagy csavarta ki helyükről a villanyégőket? Érdeklődnénk netán az építőipar jó néhány fegyelmezetlen dolgozójánál, akért kezdí-e sörözéssel, pálinká- zással a munkát, mert ősz- szeveszett a családjával, vagy elfáradt a hétvégi maszekolás közben? Ma- gyarázattal enyhítsük bosz- szúságunkat: bánatában szívott be az istenadta, azért ázik át a mennyezet, hull a vakolat? Netán nem kapott prémiumot az útépíi tő, s emiatt maradt hepehupás az úttest? A Patyolat, a Gelka, a rendelőintézet, a fodrász ... hiszen mindany- nyiunk munkája, élete öSz- szefonódik, egymásra utáltán élünk, másképp el sem képzelhető. S az is igaz, éri elég baj, bosszúság az embert otthon, útban a munkahely felé, munkájában sem sikerül minden —, de ez ok lenne arra, hogy elhanyagoljuk, amit felelősségünkre bíztak? G yakran keverik ösz- sze mások is — akárcsak levélírónk —- a humánumot a munkakötelezettség teljesítésével, a munkateljesítmény megkövetelésével. Különös hangsúlyt kap ez mostanában, amikor ötnaposra zsugorodott a munkahetünk. Lehet-e kívánni, hogy a két szabadnap további fél, egy nappal növekedjen? Lehet-e, szabad-e tűrni, hogy magyarázattal pótolják a fegyelmezetlenséget? Hogy a szakma becsületére hivatkozva, takargassák némely egyén mulasztását? Nem kellene-e megfordítani? A szakma tekintélyét azoktól félteni, akik fizetésükért sem dolgoznak eleget? Akik megsértődnek, ha ügyfelek háborgatják? Ha végiggondoljuk, ezek többet ártanak munkahelyüknek, mint azok, akik szóváteszik a hanyag munkát. Nincs kis és nagy jelentőségű beosztás. Mindenki munkája szükséges, fontos. Rangkülönbség nélkül minden jól dolgozó megérdemli a megbecsülést. S ugyancsak rangkülönbség nélkül kötelező mindenkinek úgy helytállni, hogy rászolgáljon a megbecsülésre. Sági Ágnes
