Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-29 / 202. szám

6 1982. AUGUSZTUS 29., VASÄRNAP ff» POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Ellenőrizhetnék A közelmúltban arról írtam a Postabontásban, hogy Albert- irsán több ház előtt gondozat­lan az utca. Az árkok eltö- mődtek, a járda elhanyagolt, a járda melletti sövény pedig nyesetlen, a belógó ágak-bo- gak veszélyeztetik az arra köz­lekedők testi épségét, arról nem is beszélve, hogy áz esti órákban, amikor már besöté­tedett, félelmetes a környék. Nagyon sokan egyetértettek velem, akadtak házak, ahol ezt követően rendbetették az utcát, de olyat is hallottam, Kikapcsoljuk, bekapcsoljuk Lehetne emberségesen lányt, mert a Fővárosi Számí­tástechnikai és Díjbeszedő Vál­lalat jelezte, hogy a fogyasztó nem hajlandó törleszteni a tar­tozását, ezért ki kell zárni őt a szolgáltatásból. Egy hét múl­va természetesen ismét égett a villany, s a munkáért, a ki- és a bekapcsolásért együttesen 40 forint munkadíjat kellett fi­zetnie olvasónknak. Hogy ez mennyire fedezi a költségeket? Princz András kirendeltségve­zető szerint ennél jóval többe kerül áz akció, igaz, augusztus 1-től már 100 forintra emelke­dett ez az összeg. Veres Árpádné, a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbesze­dő Vállalat rákospalotai kiren- deltségvezető-helyettese utána­nézett az esetnek. Olvasónk valóban postára adott 900 fo­rintot, de ennek a kétszerese volt a számla, ezért úgy tekin­tették, mintha egyáltalán nem fizettek volna. Miért nem szó­lították fel írásban a fogyasz­tót a tartozás rendezésére? Mert a befizetés akkor esedé­kes, amikor a számlát bemu­tatják, s nincs mód a várako­zásra. Elképzelhető persze, hogy emberségesebben is lehetne ke­zelni ezeket az ügyeket. Lehet, hogy nagyon bonyolult, ha fel­szólítják előbb a fogyasztót, s csak akkor kapcsolják ki a villanyt, ha ezek után sem fi­zet? Bár egyszerűbbnek tűnik, mint két alkalommal kivonul­tatni a szerelői kocsit, elvégez­tetni egy munkát, amely csak újabbat tesz szükségessé. Ta­lán más módon is célt lehetne érni? Nem ártana próbát ten­ni, hátha olykor a szép szóból is ért az ügyfél. hogy ha valami kifogásom van a bozótok ellen, vágjam le én. Azt hiszem, nem szükséges bi­zonygatnom, hogy a mások há­za előtt nem az én dolgom söp- rögetni vagy bokrokat nyese­getni. Csak azt tettem szóvá, amit nagyon sokan észrevéte- leztek, hiszen az utcákon nem­csak a házakban lakók járnak, hanem sokan, akik másfelé laknak, s nemcsak engem za­var az ápolatlanság. Érdemes ezzel szemben meg­említeni a Rákóczi és az Árpád utca kereszteződésében lakó­kat. Példásan rendben tartják a cserjéket, s minden társadal­mi munkában aktívan részt vesznek. Az elmúlt hetekben a tanács adta anyagból, társadal­mi munkában elkészült az Ár­pád utcában a betonjárda. Ezek az eredmények a lakókat és az utca tanácstagját, dr. La­dányi Erzsébetet dicsérik. Ügy tudom, a házunk előtti közterületet kötelesek vagyunk rendben tartani. Ha valaki nem tesz eleget ennek a kötelessé­gének,' ezért felelősségre kel­lene vonni — nem ártana, ha a tanács illetékesei olykor el­lenőriznék az utcákat. Sipőcz Ferencné Albertirsa re, nemcsak gyalogosok, ha­nem több vállalat gépjárművei is. Láttam már olyan motorbal­esetet a Sallai utcában, ame­lyet az erről a bekötőútról fel­hordott sár okozott... Orosz Károly Vecsés ★ Olvasónk levelének másolatát to­vábbítottuk Vecsés nagyközség Ta­nácsához, ahonnan a napokban vá­lasz érkezett Gillichné dr. Jeszen- csák Edit vb-titkár aláírásával. Ar­ról értesít bennünket, hogy a pa­naszlevélben említett vasúti átjárót nem áll módjukban kiépíteni, meri az illegális, az ott átkelők szabály- ellenesen használják. Azon a terü­leten a MÁV nem engedélyezi a gyalogos út átvezetését, mert nagy a balesetveszély. A gyalogosoknak a kijelölt vasúti átjárónál keli át­haladniuk. hezen közelíthettük meg a be­járatot. Ez a gondunk megol­dódott. helyreállították a Me­ző utcát, s az egész környék megszépült, az ott lakók virá­gokat ültettek a házak elé. Űj kaput is kapott a temető, az is nagyon mutatós, csak az a baj, a kisajtót tartják nyitva, a nagyot nem. így azok a rokkantak, akik toló­kocsival közlekednek, nem jut­hatnak be, mert nem fér át rajta. Jó lenne, ha a kiskapu mellett kinyitnák a nagy egyik szárnyát, így a rokkantak is minden baj nélkül bemehetné­nek a temetőbe. Semetka Gyuláné Cegléd Olvasónk panaszával kapcsolat­ban érdeklődtünk, megtudtuk, hogy nem mindig van zárva a nagy kapu, de ha mégis úgy ta­lálná, forduljon bizalommal a Fel­szegi úti református egyházközös­séghez. Szívesen segítenek, nem­csak a kaput nyitják ki, de arról is gondoskodnak, hogy baj nélkül átjusson a tolókocsi a feljárón. ígérik: helyreállítják Az utat elmosta a víz Kiskapu Régebben sok szó esett a Pest megyei Hírlapban a ceg­lédi református temetőről, mert a rossz állapotú úton ne­Tök község domboldalra épült. Szép ez a vidék, bár a magasabban lakóknak elfárad a lábuk, mire hazaérnek, s néhol szakadozik a partoldal. Mindenkinek megvan a saját, helyzetéből adódó gondja: a lent élőket eső idején elönti az Nincs megoldás? Régi gondjuk a vecsési Hal- my-telep lakóinak, milyen úton közelítsék meg* a vasútállo­mást. Sok a bejáró dolgozó, az utazó diák, akik — ha a Dózsa György úti sorompónál levő át­járót választják — nagy kerü­lőt kénytelenek tenni. Az emberek persze nem szí­vesen gyalogolnak fölöslegesen kilométereket, ezért átvágnak a síneken, teherkocsikon mász­nak keresztül, s átjárnak a Tüzép-telepen. Nemrég a Tü- zép — érthető okból — meg­szüntette az átjárást, hiszen ahol ennyi értékes anyagot tá­rolnak, nem kószálhatnak ide­genek. Egy megoldás maradt: az állomási víztorony melletti bekötőút, de ez annyira rossz állapotban van, hogy esős idő­ben térdig gázolnak a sárban az emberek. Érdemes lenne rendbehozni ezt az utat, hiszen sokan közlekednek er­Dübörgő Panasz érkezett Dunakesziről. A levélíró segítséget kér, hogy a banktelepi 124. számú ital­bolt (közismertebb nevén Piéh- csárda) udvarán épített teke­pálya ne üzemelhessen. Az in­dok: a golyókat felvezető do­bot deszkából készítették, így a játék nagy zajjal jár, a kör­nyékbeliek naphosszat kényte­lenek hallgatni a tekejáték okozta robajt. Levélben kérték a városi tanácsot, hogy tiltsák meg az italboltban a játékot, de a válasszal nem elégedet­tek: ismételt bejelentés esetén a rendbontóval szemben sza­bálysértési eljárást kezdemé­nyeznek. Miért kell ehhez ismételt be­jelentés? — kérdezi a levélíró Mi is ezt kérdezzük, hiszen ha valamilyen tevékenység za­varja a környék nyugalmát, azt akkor is teszi, ha netán senki sem jelenti be ismétel­ten. Ha ellenben senkit és sem­mit nem zavar, akkor száz is­mételt bejelentés után sem kell szabálysértésért felelősségre vonni az üzemeltetőt. . . A furcsa helyzet arra késztetett bennünket, hogy saját sze­münkkel, jobban mondva sa­ját fülünkkel győződjünk meg róla, mekkora zajjal jár a go­lyók gurítása. Az italbolt kel­lemesebbnek bizonyult a várt­nál. A vendégek az udvaron, a fák alatt elhelyezett asztalok­nál foglaltak helyet, többen pe­dig a tekepályánál ültek vagy álltak, javában folyt a játék. A golyó csak akkor hallat hangot, amikor nekiütődik a pálya végében levő dcszkafal- nak, de akkor sem túl hangos, tekintve, hogy igyekeztek min­den oldalról leszigetelni a fa­lat. A tekepálya közvetlen szomszédságában nincs lakó­épület, a távolabbinkban élő­ket pedig nem zavarhatja a já­ték. A környékbeliek közül töb­beket nem is a tekepálya, ha­nem az italbolt zavarhatja in­kább. Pedig ez a vendéglő kez­detektől fogva áll. a Banktelep lakói építették, közösen, mint ahogy a tekepályát is az ital­bolt közönsége létesítette, az üzletvezető csak az anyagot adta. Bacsó Béla üzletvezető sze­rint nincs abban semmi rossz, ha a vendégek nemcsak isz­nak, de szórakoznak is közben, s ebben egyetért vele dr. Gru­ber Balázs Attila, a Pest me­gyei Vendéglátó Vállalat váci igazgatóságának jogtanácsosa. Mi is osztjuk a véleményüket, hiszen a környékbeliek oihe- nését zavarhatja a közelben le­vő vasút, a házaik előtti for­galmas utca. ugyanis napköz­ben annyi lármával teli a le­vegő, hogy a tekenálya dübör­gését még az sem hallja, aki nagyon erősen figyel. Este nyolckor pedig úgyis véget ér a játék .. • Olvasónk fotózta Derűsebb környezetben . ! • H Cegléden a Puskin utcában van egy játszótér. A városi tanács ígérete szerint hamarosan rendbe hozzák, újabb játszóeszközöket is helyeznek el itt. Többen úgy vélik azonban, hogy rendbetétel után sem lesz ideális hely a gyerekek számára, ugyanis közvetlenül a szom­szédságában van a Pest megyei Temetkezési Vállalat ceglédi fiókja. Talán ennél derűsebb környezetben is ki lehetne alakítani egy játszóteret... Kaczur Pál Cegléd „Nagyon várjuk a papát...” Békés öregkort ígértek számára Levélírónk nem régóta la­kik Pest megyében. Ez év ta­vaszán költözött ide Szegha­lomról. Személyi igazolványá­nak bejegyzése szerint Ceglé­den lakik, a valóságban azon­ban nem a városban él, ha­nem Nyársapát külterületén, a Vett útról nyíló összekötő dű­lő egyik tanyáján. Hogyan ke­rült erre az eldugott kis hely­re? Nem a saját jószántából, ha így lett volna, nem kellene foglalkoznunk az esettel, hi­szen nincs abban semmi külö­nös, ha valaki úgy dönt, hogy a továbbiakban tanyán kíván élni. Ha azonban nem ő dönt így, hanem mások költöztetik oda, anélkül, hogy ezt előre megbeszélték volna vele, ez már eltér a szokványos esetek­től. A jelige Kovács Sándor és felesége 1980-ban a Szabad Föld című hetilapban figyeltek fel egy jeligés közlésre: Fiatal házas­pár szívesen levelezne nyugdí­jasokkal, akikkel később — kölcsönös szimpátia esetén — eltartási szerződést is kötne. Az idős házaspár írt a jeligé­re, s hamarosan választ is kap­tak, amelyből kiderült, hogy a fiatalok Cegléden laknak, van egy kisfiúk, s nagyon örülnek, hogy megismerkedhettek Ko- vácsékkal. Részlet a legelső le­vélből, amelyet az asszony írt: .. úgy érzem, hogy ennél jobb életet érdemelnének öreg napjaikra.” Az idős házaspár sokat be­szélgetett erről a lehetőségről. A feleség úgy vélte, szépen él­hetnének együtt, nem marad­nának magukra: a fiatalok gondjukat viselnék, ők pedig igyekeznének segíteni nekik, amiben lehet. Vigyáznának a gyerekre, s tevékenykednének egy keveset a ház körül. 1981 nyarán azonban meg­halt az asszony. Kovács Sán­dor magára maradt, nagyon megviselte az egy híján har­minc esztendei házasság után rászakadt egyedüllét. Nem ta­lálta a helyét, menekülni akart a magány elől... Ekkor álltak elő a ceglédi fiatalok az ötlettel: adja el a szeghalmi házat, s költözzön hozzájuk. Sűrűn váltották egy­mást a levelek, a Ceglédről érkezett sorok ígéretesek: na­gyon várják a papát, különö­sen az unoka, s kérik, ne iz­gassa fel magát, vigyáz­zon az egészségére, majd min­den szép és jó lesz, ha együtt laknak... Költözködés Kovács Sándor nem sokáig tétovázott. Eladta a házat 80 ezer forint készpénzért, s a ve­vővel megállapodtak, hogy húsvétig ki kell fizetnie. Áp­rilis 9-én költöztették le Ceg­lédre, jobban mondva Nyárs­apátra. Az autó ugyanis csak megállt Cegléden, a fiatalasz- szony is beszállt, s továbbmen­tek az összekötő dűlőbe, a ta­nyára. Itt lepakolták az idős ember .cókmókjait — kiderült, ez lesz az új lakóhelye. A fia­talok bent maradnak a város­ban, de majd rendszeresen ki­jönnek hozzá, hiszen nincs messze, csak néhány kilométer. Mi egyebet tehetett Kovács Sándor, mint hogy beletörő­dik a sorsába? Maradt a ta­nyán, egy olyan vidéken, ahol soha nem élt korábban, olyan emberek között, akik közül egyet sem ismert. Mit keresek én itt? — kérdezte néha ma­gától, s keserűen állapította meg, hogy csöbörből vödörbe került. Itt ugyanolyan magá­nyos, mint Szeghalmon, azzal a különbséggel, hogy ott leg­alább ismerősei voltak, itt azonban a legközelebbi ház is több száz méterre áll, még a kiáltás sem hallatszik el odá­ig... * El innen! A tanya vedlett falán tapasz­tott foltok — nem akar itt ma­radni az öregember, de azért javítgat az épületen, amit tud. Többet is tenne — mondja, de nincs hozzá anyag, nincs még szög sem a háznál. A lefedett kút mellett kötélre kötött ceg­lédi kanna, ezen húzza a vi­zet. Kiáll egy cső is a homok­ból, állítólag az egy befejezet­len, fúrott kút. Villany nincs a házban, az előző tulajdonos készült pedig bevezettetni, a vezetékek a falban, a fogyasz­tásmérő helye is kész, de úgy tűnik, minden így marad, hiá­ba hozta magával Kovács Sán­dor az összes háztartási gépét. Hátrébb kis gazdasági ud­var. Nagy anyadisznó piheg a porban, ez valamiért szabadon van, négy másik azonban a disznóól előtti kis kutricában fekszik, a cuppogósra dagasz­tott, trágyás latyakban — a fejük búbja is sáros. — Ezek nem enyémek — mondja sietve Kovács Sándor. — A gazdáé mind, a fiatal- asszony jár ki minden reggel és este etetni. Kovács Sándor most bíró­sághoz fordult, kérte, hogy bontsák fel az eltartási szerző­dést, mert a fiatalok nem vi­selik gondját. A húsvét óta el­telt időben 15 alkalommal hoz­tak neki ebédet, egyszer fűtő­olajat, ráadásul barátságtala­nok hozzá. — Nem is az a baj, hogy nem beszélnek szépen velem, hanem azok a szemek, azok a hideg, szeretetlen szemek... A sértett öregember el akar menni innen. Nem tudja, ho­vá, nem tudja, mihez kezd majd, de a jelenlegi helyzeten változtatni kell. Visszaköveteli a pénzét, 63 ezer forintot, il­letve — ha ezt nem tudják visszaadni — a tanya tulaj­donjogát kéri. Csalódott a fia­talokban, már azt sem hinné el nekik, ha ismét olyan ked­vesek lennének, mint a leve­lekben. A magával hozott holmik egy részét még ki sem csoma­golta, papírdobozokban tartja, mintha csak átutazóban lenne. Őrzi a felesége képét, ruháit, befőttjeit. Két kutya ül az ud­varon. Egyik a feleségemé — mondja. Együtt megyünk a Vett útig. A sarkon levő postaládából ki­szedi az újságjait. Otthon majd elolvassa, s a hirdetések kö­zött talán újra talál egy jeligé­sét. Vajon válaszol rá? P. M. áradat, a domb oldalában vi­szont másféle bajjal küszköd­nek. Az utat elvitte a víz. Ad- dig-addig rohant lefelé az eső­víz az utcán, hogy apránként elmosta a szintet. A Somogyi Béla utca lakói szerint húsz évvel ezelőtt, ami­kor itt építkeztek, a kocsi az építőanyagokkal minden gond nélkül be tudott menni az ud­varokba. Ma ez már»lehetetlen, a házak előtti keskeny járda még magasan van, de az út olyan mélyre került, hogy le­nézve szinte szédül az ember. Régóta kérték az itt lakók, hogy hozzák rendbe, adjanak egy kis kavicsot, amivel fel­szórhatják a földet, hogy jár­hatóbb legyen, s úgy talán a víz sem mossa el olyan köny- nyen. Nemrég meg is érkezett tíz fuvar kő. Az utcabeliek na­gyon örültek, szétterítették, s remélték, hogy attól kezdve egy gonddal kevesebbel kell küszködniük. De tévedtek. Alig szokták meg a köves utat, jöt­tek a PVCSV emberei, s az úttest kellős közepén ástak egy nagy árkot, amelyben ká­belt fektettek le. Ez a jelző- kábel sokat segít majd a víz- szolgáltatók munkájában, hi­szen biztosítja, hogy nem kell minden apróságért kimenni a távoli gépekhez, a kábelen jönnek az információk, s men­nek az utasítások ... Ez nagyon szép. Az viszont már kevésbé, hogy az árkot néhány hetes várakozás után végre betemették, s most úgy tűnik, ezzel végeztek is ezen a helyen. Az úttest — bár az ároknak csak a nyoma látszik — most éppoly sáros, mint a kőszórás előtt volt, a visszala­pátolt föld laza. ha jön egy eső, ismét elvisz jó néhány centimétert. A tanács szerint nem kell aggódniuk az utca lakóinak, a kivitelező helyreállítja az utat, olyan lesz, mint volt. A PVCSV is megnyugtatott ben­nünket: tudják, mi a köteles­ségük, mindent rendbetesznek, de a munka még nem ért vé­get. A műszaki átadásra az út is elkészül. Nem hitetlenkedünk, hiszen semmi okunk rá, de bízunk benne, hogy minél előbb hírt kapunk a toki Somogyi Béla utcából, mielőtt végképp el­vinné a víz az utat. Szerkesztői üzenetek L. B.-né, Vecsés: Levele másola­tát továbbítottuk a gyáli Szabad­ság Tsz-hez. Eddig annyit sikerült megtudnunk, hogy ön bizonyára tévesen értelmezte azt, miszerint egyetlen nap szabadságra sem jo­gosult. A szabadság önnek is jár, de — mert a hizlalt állatokat nem hagyhatja gondozás nélkül, a tsz pedig nem tud helyettest biztosí­tani — önnek kell gondoskodnia arról, hogy szabadsága idején va­laki ellássa az állatokat. Hamaro­san részletes választ kap a terme­lőszövetkezettől. D. j., Vác: Az illetékes jelenleg szabadságon van, s csak ő tud fel­világosítást adni a zajos hűtőgép ügyében. Türelmét kérjük, amint megkapjuk a kért információt, la­punkban közöljük. K. p., Cegléd: Kérjük, közöljön adatokat a keresett autógumiról, mert így nem tudunk utánanézni, hol kapható. Minden mintázatot más-más számmal jelölnek, a víz­mintás elnevezést a kereskedők nem ismerik. Több olvasónknak: Sajnos, fel­hívásunkra egyelőre csak azok je­lentkeztek, akik bedolgozási lehe tőséget keresnek. Reménykedünk benne, hogy olyan levelet is ka­punk. amely bedolgozási lehetősé­get kínál,.. Gulyás Bálintné gödöllői ol­vasónk hamarabb tért vissza a nyaralásból családjával együtt, mint tervezte. Nem azért szakították meg üdülésü­ket, mert nem érezték jól ma­gukat, hanem mert hírt kap­tak, hogy a nagynéni, aki tá­vollétükben a házra vigyázott, leesett a lépcsőről és összetör­te magát. S hogy még cifrább legyen a helyzet: nem azért esett le a nagynéni, mert nem nézett a lába alá, hanem mert hiába is nézett, nem látott semmit a nagy sötétben. ‘ Nem volt áramszünet abban az időpontban,- s a nagynéni nem annyira takarékos, hogy ne gyújtott volna világosságot. Az történt, hogy a Budapesti Elektromos Művek gödöllői kirendeltsége kikapcsolta há­zukban a villanyt, azzal az in­doklással, hogy nem fizették ki a villanyszámlát. Egy zöld cédulát hagytak a helyszínen, amelyen az áll: a fizetést meg­tagadta ... Ezzel szemben ol­vasónk igazolni tudja, hogy a fizetést nem tagadhatta meg, mert a díjbeszedővel hónapok óta nem is találkozott, régóta piros postai utalványon fizetik be a villanyszámlát. Az ELMÜ gödöllői kirendelt­sége azért kapcsolta ki a vil-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom