Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-24 / 197. szám

ipari iYiűszergyár Vetélkedő havonta Megint egy jó ötlet! Az ik- ladi Ipari Műszergyár szak- szervezeti művelődési bizottsá­ga egész éves komplex műve­lődési programot készített. Ez eddig megszokott, elvárható dolog. A program lényege, hogy a szabad idő hasznos, gaz­daságos eltöltésével igyeksze­nek a közművelődés ügyét szol­gálni, S most következik vala­miféle. ám mindenképpen di­cséretes újítás: minden hónap­ban kulturális vetélkedőt tar­tanak a szakszervezeti könyv­tárban, s ezen televízióműso­rok, rádióprogramok köny­vek. újságcikkek kerülnek te­rítékre, illetve ezek köré cso­portosítják a vetélkedő témá­ját. Akkor . ezek valamelyike áll a figyelem középpontjában. Minden hasonlat olyan, mint a vékonyka bot, tá­masznak támasz, de ráne- hezkedni nem szabad, mert roppan egyet és vége. Hes- segetem tehát a fölkínálko- zó képes beszédet, almáról és fájáról, apáról és fiúról, fiókáit óvó, majd visszavá­ró anyáról, a család adta példa vonzerejéről. Szóvi­rágok színes csokra helyett elég az egy szál tény: há­rom fiukból munkást nevelt a munkás anya és apa. Ösztönösen alkotott Túlzottan csinos lakásbelső ez ahhoz, hogy ifjú író éjfeke­tében fürdetett művének szín­tere legyen, ám ahhoz meg hétköznapján viseltes, hogy a fontos külföldi vendéget kísé­rő tévések itt örökítsék meg az így él egy magyar munkáscsa­lád című enteriőrt. Olyan te­hát ennek az Arany János ut­cai háznak a belseje itt Duna- harasztin, mint sok-sok tízezer otthonnak az országban; mun­kabérből, évek alatt berende­zett. A tizenegyszer-tizenegy méteres kockaházban Hidas Gábor és felesége három fiút nevelt fel, örömök és gondok örökös keveredése közepette, hol könnyebben, hol nehezeb­ben. Ma így fest a családi tab­ló: az apa ötvenhét éves, mű­szerész a Pestvidéki Gépgyár­ban; az anya gépmunkás a Cse­pel Autógyárban, ötvennégy éves; Béla harmincegy, hegesz­tő a MAHART helybéli hajó­javító üzemében; Károly beál­lító lakatos az autógyárban, huszonkilenc esztendős; ifjabb Gábor huszonnyolc, s ő a macs­kaköröm, azaz az idézőjel — mint nagy hahotával mondja két bátyja —, mivel mint édes­apjuk, ő is műszerész, ő is a gépgyárban. Csupán a kedvemért ülték körül az asztalt, mindhárom fiú már a maga felelősségének hordozója, feleségük, gyerekük van, összesen öt csöppség, ám — az apák mondják hamisan komor képpel — micsoda ügyetlen húzása a sorsnak, hogy mind az öt: leány...! Menjetek már — mérgelődik anyjuk, aki természetesen fényképeket szed elő, úgy mu­tatja be az öt unokát, akik miatt jövőre kénytelen lesz nyugdíjba menni, mert annyi a teendő, őrzendő körülöttük. Bánja? Igen is, nem is, mert tizenhat esztendős kora óta dolgozik, megszülte, nevelte a három fiút, emberével fölépí­tették eközben a házat, sírt és nevetett, mosott éjjel és ké­szített százhúsz gombócot va­sárnap, dugdosott óvatoskodva némi zsebpénzkiegészítést a fiainak, amit a kosztpénzből — mi másból?! —, csipegtetett le, fedezte kegyes füllentésekkel a serkenő szakállú kamaszok első randevúit; példát adott szeretet és szigorúság ötvözésé­nek mindennapos hogyanjából, bár soha nem forgatta e kü- tlönleges művészet könyveit, ösztönösen alkotott. Mást, másként az apa sem tett, az értelem és az érzelem diktálta utakra terelte fiait, igaz — ma elismerik, nem ok nélkül —, ez a terelés némely­kor szó szerint, fizikai valósá­gában értendő, hiszen akadt rá példa — mély csönd födi, ki­nél — a kocsmától hazáig egyengette az ifjút az apa, mert a gyerkőcnek olyan nagy kedve volt, amit csak a kor­sók földhöz csapkodásával tu­dott kifejezni... Ma vissza­nézve gyerekes csínyek az ak­Egyetemi tánckar Nyitrán szerepelnek Csehszlovákiában szerepel az Agrártudományi Egyetem népi táncegyüttese: a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium felkérésére ők képviselik hazánk hagyomány- őrző kultúráját a nyitrai me­zőgazdasági kiállításhoz kap­csolódó magyar napokon. Amint Csasztvan András, az együttes vezetője elmondta, színes műsorral készülnek: a hatvanperces összeállításban az ország több tájáról való koreográfiát kívánnak bemu­tatni. Szerepel a programban az a kartali anyag is, amit négy táncospár mutat be, s mely- lyel nagy sikert arattak Ju­goszláviában is, az ohridi A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA, IX. ÉVFOLYAM, 197. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 24., KEDD Megkezdődött a visszaszámlálás Divatos kifejezéssel élve a hagyományőrző népművészek és népi együttesek Gödöllőn P&sSiss párna a tisztes lelkiismeret Család, réginél! büszkeséggel kori nagy ügyek, megértett igazságok az akkori veszeke­dések, viták, szülők és gyer­mekek, fiú és fiú közötti ösz- szetűzések, ám az akkor és a most föl nem cserélhető múlt és jelen, azaz a visszatekintés nem másítja meg a történte­ket, csupán átszínezi azokat könnyedebb árnyalatú pasztel- lekre. Felelet kellene arra a még föl sem tett kérdésre itt, a szekrényfal, a két ablak, az aj­tó, az olajkályha határolta szo­babelsőben, milyen volt, mi­lyen lehetett ez a szobabelső tíz, tizenöt, húsz esztendeje? Nem tárgyaiban, hanem lég­körében, nem dologi értékei­ben, hanem erkölcsi javaiban megtestesülve e belső bizonyá­ra szigorú volt, következetesen egyértelmű. Tévednék? A há­rom fiú — a- három felnőtt férfi! —, kamaszos félszegság- gel pislog az apjára, míg egy­más szájából véve ki a szót arról beszélnek, milyen nagy nevetések és bőgősek kerítet­ték, körítették kissrác koru­kat, mert ugyan idős Gábor — Béla szavaival élve —, ben­ne volt minden jó csibészség- ben; ám pontosan tudta, mi­kor álljon meg a menet, mikor minek van itt az ideje. Nem szokványos rangsor Lehet, hogy a csibészségek is kötelékek? A négy kísértet, aki fölbukkan a mama előtt, aki a sötét utcán a délutános műszakból igyekszik haza ... Hidasné szíve szerint kioszta­ná még most is az akkor visz- szafogott pofonokat, de csak nevet, megadóan, mint aki azt mondja, bolond embernek bo­londok a fiai, mert hát nem bolond az, aki ilyesmire ké­pes?! S mennyi más bolond­ságra! Tökből sütött fasírtra a cimboráknak — ilyet még nem ettetek, dióval etetett pulyka ez! —, rossz hordóból összeügyeskedett óriáskerékre az udvaron, s rettenetes pofo­nokra, ha engedély nélkül ment be valamelyik kölök a műhelybe, azaz apjuk műhely­nek kinevezett sufnijába, ahol huszonhét esztendeje minden szerszámnak ugyanott van a helye, ahol apjuk — ifjú Gá­bor szerint — azt is észreve­szi, ha valaki engedély nélkül lélegzett valamelyik fúrószár­ra. Lehet, hogy a nagy szavak, a hevületes hegyibeszédek he­lyett, sokkal inkább a megfog­ható példák, a betartott és ezért joggal betartani kívánt egyszerű erkölcsi mércék ne­velnek, mint amilyen a követ­kezetesség, a rendszeretet, az eszközök — a kétkezi ember meghosszabbított karjai! — megbecsülése, a tisztes mun­ka és a trehány munka meg­különböztetése?! Hidas Gábor tanonc volt, de fiainak nem mutatta fel azokból az évek­ből azt, amit fájdalmasan el­és megszenvedett, ám annál inkább eléjük állította min­den mesterség tisztességét, minden munka fontosságát, minden mozzanat összeillesz­tésének lehetőségét. Nem egy szakmáról beszélt, hanem egy életről; nem egy pályáról, ha­nem a pályáról, amelyet az ember megtehet; nem akart ő munkást faragni a gyerekei­ből, csupán annyit tett, mint tett, tesz a kertjében, a dud­vát szedi ki a nemes növények közül, ez utóbbiak hadd növe­kedjenek kedvükre, ám sejt­jeik, molekuláik parancsai szerint. Most már meg kell kérdez­nem, miért lettek munkások mindhárman. Béla: Tetszett, hogy amit apám csinál, ott nincs mese, az nem vagy ilyen, vagy olyan, hanem az, ami. Károly: Mindig is az érdekelt, amit én csináltam meg. Ifjabb Gábor: Apám bevitt a gyárba nyári szünidőben küldöncnek, de két nap múlva már sorozat­ban botrányaim voltak, mert lelógtam hozzá a műhelybe, nézhessem, mit csinálnak. Válaszok? Bizonyos, hogy egy szociográfiai mélyinterjú készítője aligha elégedne meg ilyen feleletekkel, ám föltéte­lezem. a Hidas fiúk is aligha ülnének le engedelmesen ilyen interjúra, mert beszélgetni ők szívesen beszélgetnek, de a fölös kérdezősködést nehezen állják. Az enyémet is. A kel­letlen válaszokból szinte süt a férfiszemérem, amikor több­ször is visszakanyarodik tuda­kozódásom édesanyjuk, édes­apjuk életének példájára, arra, hogy ösztönösen avagy tuda­tosan követték-e ezt a mintát, akartak-e más foglalkozást, pályát, ha ismét választhatná­nak, mihez kezdenének? A kérdésekkel, az ilyen gondola­tokkal, nem tudnak mihez kezdeni, bár lehet, éppen azért furcsa nekik, mert másoknak, sokaknak nem az, hiszen ta­núi, szenvedői — nyertesei? — brigádok szétugrásának, meg­szokott munkatársak, al- és kisfőnökök távozásának; ők maradnak, mindhárman az első, munkahelyükön vannak ma is. Elégedettek? Életkoruk a biztosíték rá, hogy nem lehet­nek azok. önálló, saját háza Bélának van — családi és bri­gád kalákában épült! —, Ká- rolyéknak házrészé, ifjabb Gá- boréknak szoba, konyha a fe­leség szüleinél. Van azután adósság, OTP-részlet, van tv mindenütt, de nincsen ifjabb Gáboréknak külön hűtőszek­rénye — elpusztultok nélküle, így Hidasné —, a három fiú egyikének sincsen motorja, ko­csija — Hidas Gábor: No, öt­venéves voltam, amikor a Tra­bantot megvettük —; van és nincs újmódi felelgetőse ez, tükre igényeknek és valós szükségleteknek, óhajoknak és céloknak. Tükre lenne azon­ban a mind többet birtokolni akaró embernek is? Nem hiszem. A három Hi­das fiú ugyanis nem szokvá­nyosán rangsorol, nekik a leg­fontosabb: a családban min­denki egészséges legyen; ne legyen olyan helyzet, hogy bármelyiküket is költözni kényszerítsék a körülmények, maradjanak mindannyian Ha- rasztin; apa és anya sokáig éljen... Ez a rangsor sok mindent elmond gondolkodásmódról, összetartozásról, anélkül, hogy bárki is nagy szavakat hasz­nálna, bizonykodna vagy eskü- dözne a család adta indíttatás meghatározó erejéről, erejére, mások fontosságára, az emberi kapcsolatok minden egyebet megelőző értékeire. Nem stí­lusos ilyen körben az esküdö- zés, a bizonykodás; itt a té­nyeknek, a tapasztalatoknak hisznek. Ezért, hogy bár ap­juk, anyjuk tagja a pártnak, a három fiú közül Károly kö­vette csak őket ebben is, a másik kettő még nem, mert maguk akarják megszenvedni, megörvendeni az ott a helyem fölismerését vagy elmaradását, s a két szülő egyszer sem kér­dezte, miért, miért nem. ön­állóság? Avagy függésnek és függetlenségnek olyan bonyo­lult rendszere, amelyet földe­ríteni csak nagy tehetségű pszichológus lénne képes, s valójában ez a függés-függet­lenségi rendszer ad magyará­zatot minden másra, nevelke­désükre, neveltetésükre, sor­suk eddigi menetére? Nem lepi meg őket a köz­lés, mennyire kivételek nap­jainkban, hiszen o mobilitás diyatfogalma szerint nekik nem lett volna szabad a mun­káspályát választaniuk, pon­tosabban csak a háromból egynek, mert akkor rendben lenne a statisztikai átlag, ám szerencsére, a Hidas család nem sok ügyet vetett a sta­tisztikai átlagokra; régimódi büszkeséggel világítottak meg egy lehetséges magatartást. Egy lehetséges, mi több, szük­séges magatartást, ugyanis — amint a családregényekben, a valóságos életben is beleszól az egyéni sorsokba a történe­lem — a munkásosztályhoz tartozó aktív keresők számá­nak csökkenését, ami folya­matként már megkezdődött, sokan hajlamosak úgy értel­mezni, értékelni, .mint hurrát követelő nagyszerű vívmányt, mint olyan folyamatot, amely­nek nem szabad medret for­málni, hanem fusson, kanya­rogjon kedve, sodra szerint. Egy örökségem van tőle Ha a három Hidas fiú nem lett volna munkás... ha az úrhatnámság és nem a társa­dalom tényleges szükségletei diktálnák a foglalkoztatási szerkezetet, akkor... Akkor nagy bajban volnánk. Akkor nagy bajban len­nénk. Mert; csökken a munkás- osztályhoz tartozó aktív kere­sők létszáma. Ámde: 1980-ban 2 887 000 főt tett ki táboruk. Az elemzések szerint 1990-ben 2 840 000, 200Ü-ben pedig 2 780 000 lesz a számuk. Azaz a bűvösnek tartott ezredfordu­lón is az aktív keresőknek még mindig az ötvennégy százaléka a munkásosztályhoz tartozik, tehát minden százból ötven­négy kenyérkeresőnek így jut feladat, így fogalmazódik uta­sítás, ilyen módon fizetnek bért. Mit mondott Hidas Gábor búcsúzáskor a kerítéskapunál? Azt: Biztos, sok mindenről le­maradtunk, de mi nem tud­tunk másként élni, csak így. Mit mondott Hidas Gábor- né búcsúzáskor, már a kocsi­ablakon behajolva? Azt: Né­kem a nagyanyámtól egy örökségem van, mert olyan szegény asszony volt, egy szentkép. Annak a hátuljára valaki azt írta föl néki, mert ö sem írni, sem olvasni nem tu­dott, hogy puha párna a tiszta lelkiismeret. Mi csak ezt akar­tuk. Csak? Uramisten! Csak? Hiszen ez minden! Mészáros Ottó A fenti cikket, amely techni­kai okokból augusztus 20-i szá­munkban befejező része nélkül jelent meg, most teljes terje­delemben közöltük. rendezendő hetedik országos találkozójának szervező bizott­sága megkezdte a visszaszám­lálást, hiszen a szeptember 4-i és 5-i rendezvényig már nem sók, idő van hátra. — Ha a napi munkaidőt megkétszerez­zük — mondják a szerve­zők —, akkor is minden per­cünk foglalt lesz a találkozó befejezéséig. Országos méretű Csak szemléltetésül sorolom fel, hogy a két napra tizenhat együttes — Kapuvár, Hosszú- hetény, Magyaregregy, Váral­ja, Domaháza, Mikófalva, Ecséd, Szada, Bag, Galgamá- csa, Mende, Tápiószecső, Vas­kút, Nagybaracska, Tápé, Iz- mény — mintegy ezer tánco­sát várja Gödöllő, akikkel egyidejűleg érkeznek a nép­művészet mestere címmel ki­tüntetettek — Szany, Karád, Berzence, Kartal, Nógrádsü- pek, Méhkerék, Nagyecsed, Szeged, Varsánygyüre, Nyír­egyháza, Makfalva, Lőrincré- ve, Gajcsána, Egyházaskosár, Andrásfalva községekből, il­letve városokból. Azt hiszem, az érintett tele­pülések neveinek felsorolása is példázza, hogy a jelzett két napon valóban országos talál­kozó színhelye lesz Gödöllő városa és minden bizonnyal jó házigazdának bizonyul az elő­készítést és lebonyolítást vál­laló városi-járási művelődési központ. A találkozó forgatókönyvé­be is érdemes belelapozni, mert az események sokaságá­nak olvasása önmagában is iz­galmas és gazdag élményeket ígér. De az írott anyagnál mennyivel többet kap az, aki a rendezvény két napján fel­keresi Gödöllőt. Kedvcsináló­nak és vendégcsalogatónak egyaránt szánjuk ezt az írást, s egyben előzetes elismerés­ként a sikerért fáradozó nép­művelők közösségének is. A találkozót szombaton dél­előtt Bállá János, az MSZMP járási bizottságának első tit­kára nyitja meg, s közvetlen az üdvözlés után kezdődnek a színházteremben a hagyo­mányőrző együttesek 'bemuta­tói. A csoportok műsora — amelyet az ország legjobo szakemberei is megnéznek — délután 6 órakor fejeződik be. Egyórás szünet után kerül sor a népművészet mesterei­nek gálaműsorára, amikor a nagy öregek dalolnak, táncol­nak, muzsikálnak és mesélnek a színpadon. Este kilenc óra­kor a művelődési központ előtti téren mintegy ezer résztvevővel kezdődik a kö­zös tánc, az ismerkedés, és barátkozás. üdubdélelőtt Mindaz, amit a programból eddig megismertünk, a rende­zők szerint a könnyebb mun­kát, az egyszerűbb feladatot jelenti. Ha ezer táncos, éne­kes mozog, jár-kei a művelő­dési központban és ugyaneny- nyi érdeklődő is. betér oda, a kiegészítő programok sokasá­gáról is gondoskodni kell. A rendezők nem lesznek szűkmarkúak, ezért aztán in­kább a bőség jelenthet zavart, mert vendégnek és közremű­ködőnek egyaránt nehéz lesz eldöntenie, mit fogyasszon a gazdag kínálatból. Szombaton a Népművészeti Egyesület Pest megyei szerve­zete nyilvános klubdélelőttöt szervez. Néhány csemege a klubprogramből. Üj néprajzi kisfilmek vetítése. Kiadatlan néprajzi magnetofonfelvéte­lek hallgatása. Antikvár nép­rajzi könyvvásár az Állami Könyvterjesztő Vállalat orszá­gos anyagából. Kiállítások A vasárnap esti nagy gála­műsort egész napos folklór­sorozat előzi meg, A teljesség igénye nélkül néhány címszó. Három fotókiállításra hívjuk fel a figyelmet. Korniss Péter Barátok, komák címmel állít­ja ki fotóit. Kós Károly ta­nulmánya alapján készült A fejfák üzenete című tárlat Táncoló gyerekek, táncoló öregek címmel néprajzi fény­képek kerülnek a tablókra. F. M. Győzelem és döntetlen A GSC kézilabdázói a leg­utóbbi fordulóban idehaza játszottak. A hármas ünnep utolsó napján a meglepően jól szereplő Abony gárdáját látták vendégül. A felnőttek alaposan visszavágtak a ta­valyi ötgólos vereségért, fia­taljaink is biztatóan játszot­tak, döntetlent értek el. GSC—Abony 36-6 (16-1) GSC: Kolesza — Béres (2), Urbán (4), Szabó (13), Hor­váth (7), Kecskés (2), Hegyi (2). Csere: Koza (kapus), Vá- gi (3), Haraszlin (1), Mezei (1), Cserven. Hosszú idő után végre tel­jes létszámú csapatot sikerült felvonultatnunk. A legerő­sebbnek tartott együttesből mindössze Malizs hiányzott. GSC ifi—Abony ifi 15-15 (9-7) GSC ifi: Zsembery — Kle- ment 1), Tóth Zs. (4), Megy- gyes, Kovács (6), Tóth T. (3), Nagy (1). Csere: Csikós (ka­pus), Pocsai, Vámosi. Az eddig ötödik helyen álló vendégek ellen jól kezdett csapatunk, a 10. percben már négy góllal vezettek. Az abo- nyiak azonban kihasználták v-dekezésünk hiányosságait, s a félidő végéig két gólra meg­közelítették fiataljainkat. A második játékrész elején két elhibázott vendégbüntető és két akciógólunk ismét ve­zetéshez juttatta együttesün­ket, de az egyre erősödő el­lentámadásokat mind nehe­zebben sikerült megállítani. Az utolsó öt percben a mieink is elhibáztak két hét­méterest, majd egy kiállítás után örülhettünk, hogy meg­szereztük az egyik pontot. Mindent összevetve fiatal­jaink dicséretet érdemelnek, mert a csúszós labda és a jobb ellenfél sem tudott ki­fogni rajtuk, értékes pontot szereztek. Jó: Zsembery, Kovács, Tóth Zs. M. G. Mozihbb A seriff és az idegenek. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm, 4, 6 és 8 órakor. Gödöllői és kerepestarcsai bolt­jainkba azonnali belépéssel felve­szünk szakképzett és szakképzetlen eladókat és pénztárosokat. Jelent­kezni lehet a gödöllői 20. sz. bol­tunkban (Gödöllő, Dózsa Gy. u. 2.) és központunkban, Vác, Beloian­nisz u. 1., Vác és Környéke Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat. Gödöllő Városi Tanács V. B. pénzügyi, terv- és munkaügyi osz­tálya szakirányú felsőfokú vég­zettséggel rendelkező pénzügyi fő­előadót keres. Jelentkezni önélet­rajzzal az osztályvezetőnél lehet. Á MÉM Műszaki Intézet, Gödöllő, Tessedik S. u, 4. gépészmérnököt keres mezőgazdasági gépészeti, el­sősorban automatizálással kapcso­latos fejlesztési és kutatási felada­tok megoldására. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban az inté­zet személyzeti és munkaügyi osz­tályán. .SSN 0132—1957 (Gödöllői Hírlap) nemzetközi fesztiválon szere­pelt Galga-vidéki együttesben. Lesz az összeállításban egy erdélyi ttínc is. A tánckar tagjai augusztus 17-én kezdték meg a próbá­kat a kétnapos, augusztus 22- től 24-ig tartó vendégszerep­lésre. Egy hétig egész napo­kon át gyakoroltak, erre az intenzitásra azért volt szük­ség, hogy a hosszabb nyári pihenő után igazán jó formá­ban mutatkozhassanak be Nyitrán, ahová negyvenen utaznak. Az együttes vezetőjétől megtudtuk azt is, hogy szíve­sen látják az új tagokat s vár­ják a városi fiatalok jelentke­zését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom