Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-20 / 195. szám

1982. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK

'xfßxldp

7

Több lépcsőzetes cserét igényelnek

Dunakeszin cselekednek is

Telekkel, kedvezményekkel segítik a fiatalokat

A VÁCI FÜTÉR presszójának kedves pincérnője leplezetlen örömmel újságolja isme- . rőseinek; végre biztos. Már csak néhány hét és beköltözhetnek a dunakeszi új lakásba. Kicsi ugyan, másfél szobás mindössze, de nekik éppen elég ■— lakni is, fizetni is.

Az ismerős család néhány éve a megye egyik ipari városában épített kétszintes családi házat, KlSZ-lakásszövet- kezetben. Azt adja vissza az OTP-nek, hogy cserében a családfő munkahelyéhez közel, Dunakeszin, az új lakótelepen kaphasson kényelmesebb, nagyobb otthont.

Ki tudná számbavenni, hányán és milyen körülmények között várnak még arra, hogy kisebb vagy nagyobb lakáshoz juthassanak a Dunaparti lakótelep első ütemében épülő házakban.

A városi tanács igazgatási osztályán dr. Szathmáry Szabolcs osztályvezető és munkatársai a minap fejeztek be egy felmérést. Nem kevesebbre vállalkoztak, minthogy kiderítsék, mit tettek a várossá válás óta eltelt öt esztendőben a fiatalok önálló otthonhoz juttatásáért. (Tavaly év végén OTP-öröklakásra 158, tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakásra 104, tanácsi bérlakásra 51 fiatal család várt a városban.)

A városi tanács tavaly szabályozta a lakáselosztás és -gazdálkodás mikéntjét. Ez a tanácsi rendelet kimondta: a névjegyzékre kerülő lakások harminc százalékát lehetőleg fiatal — 35 év a felső korhatár — igénylőknek kell adni.

A lakáskiutalási névjegyzékre — amelyet a lakáseiosztó társadalmi bizottság tagjainak alapos, körültekintő környezet- tanulmányai alapján állítanak össze — esztendők óta a tanácsi rendeletben előírtnál magasabb, hanplng, százalékot meghaladó arányban kerülnek fel fiatalok.

A tanácsi felmérés természetesen nem lehet teljes, hiszen nem vehette számba, hogy a vállalatok, intézmények segítségével hány fiatal jutott, juthat saját otthonhoz. A Dunaparti lakótelep első ütemében épült, épülő lakások mintegy harminc-negyven százaléka került, kerül a tanácsi névjegyzékre. (A többi lakás vevőit az OTP, a vállalatok és intzémé- nyek jelölik ki, illetve közérdekű lakásigényeket szolgál- i nak.) *

Dunakeszin is tudják, ahhoz, hogy a város ifjú házasainak, fiatal családjainak lakásgondjait fokozatosan megoldhassák, az otthonteremtés egyéb formáit is támogatni kell. Ennek megfelelően fokozott figyelmet fordítanak az ifjúsági lakásépítő szövetkezetekre, s ösztönzik a magánerős építkési kedvet is.

Mivel segíthetnek a leghatékonyabban? Például az építési telkek tartós használatba adásával — kedvezményes feltételek között. 1977 és 1980 között negyvennyolc építési telket adtak át értékesítésre az OTP-nek, egy részét rendkívül előnyösen, 10Q forintos, a többit 350 forintos négyszögölenkénti áron. Az OTP pedig — az építési kölcsönökön kívül — kezdvezményes törlesztési feltételekkel is az otthonteremtők segítségére sietett. Továbbá, ha az építkező három esztendőn belül megkapja a lakhatási engedélyt, elengedik a 17 százalékos illetéket is. Tavaly 24 egyedi családiház és három korszerű 'társasház építésére alkalmas telket adott át a városi tanács a takarékpénztárnak értékesítésre.

Dunakeszi távlati fejlesztési terve a vasútvonal, a Tábor út és a Hunyadi út által határolt városrészt jelöli meg az egyedi és a telepszerű többszintes építkezések színhelyéül. A területet az OTP közműve- sítteti, majd annak elkészülte után a tcfriács parcellázza. Ez a megoldás — a közművesítés magas költségei miatt — emeli ugyan á használatbavételi díjakat, ám ennek összegét a takarékpénztár beszámítja az elötakarékosság összegébe.

Mindinkább nő az igény a lépcsőzetes lakáscserék iránt. A kisebből nagyobbá, tanácsiból OTP-be, majd a lakótelepiből kertesbe költözés iránti vágy sok családot sarkall takarékoskodásra. Erre épít a dunakeszi tanács is, amikor több száz egyedi és telepszerű családiház építésére biztosít területet az elkövetkező években.

ANNÄL IS INKÁBB szükség lesz erre, mivel az előjelek szerint a következő években sem bővülnek a tanács lehetőségei.

Az elmúlt öt esztendőben Dunakeszin 275 fiatal család jutott saját otthonhoz a városi tanácson keresztül.

Bányász Hédi

Tavasszal Era jé! keresztelünk

A legnagyobb kora? lesz a Dunán

Az irányítótoronyból ilyennek látszik a vaskolosszus

Sóiyán áll a még neve sincs komphajó (jobb oldali kép)

Navigare necesse est! Ha-, józni szükséges! — mondta több mint kétezer esztendővel ezelőtt Aemilianus Scipio ró- |

A szárazdokkban fagerendák tartják a 150 tonna súlyt

Csaknem kényszeríteni kellett a fiaimat, hogy ne szakadjon meg a családi tradíció. Józsi az idősebbik először kőfaragóinasnak állt, másfél év múlva gondolta meg magát. Tamás meg szobafestő akart lenni, mert azt mondták a barátai, hogy ott többet lehet keresni. Végül ő is visszatért a családi mesterséghez. Kihaló szakma a könyvkötészet. A fiatalok olyan szakmát keresnek, ahol jobban megtalálják a számításukat. Kétségtelen, hogy keményen meg kell dolgozni a megélhetésért. Hiába számolhatnánk hivatalosan hetvenforintos órabérrel, nem tehetjük, mert akkor egy könyv bekötése háromszáz forintba is belekerülne.

KÜEiywkcifő diiiaszflca

Mesterség vagy míívésiet?

Az igazi Érden van

Gerő Józseffel Budapesten, a Bartók Béla úti műhelyben beszélgetünk. Húsz éve ismerem ezt a házat. A kaput cégtáblák sokasága borítja, de soha nem figyeltem fel rá, hogy könyvkötő műhely is van az udvarban.

Az asztalon kész és félig kész munkák: szakdolgozatok, doktori disszertációk. Itt csak a kisebb, lakossági megrendeléseknek tesznek eleget. Az igazi, a komolyan fölszerelt műhely Érden van. ott dolgoznak a gyerekek.

— Azt a lemezvágót az apám 1913- ban vette, használtan — kapja el pillantásomat, amely a régi masinán pihent meg. — Tizedmilliméter pontossággal lehet dolgozni vele. Akárcsak azzal a perforáló géppel.

Csöng a telefon, A diplomamunkáját akarja beköttetni valaki. A mester fél szóból is ért, talán az abszolvált fiataloknál is jobban ismeri az egyetem követelményeit. A közeli Műszaki Egyetemen az évfolyamok egymásnak adják nevét, címét. Mérnökgenerációkat szolgált az évek hosszú során.

Ez azonban csak kis részét adja a Gerő család munkájának. Színes fényképeket nézegetünk. Az Országos Széchényi Könyvtár és az Országos Levéltár régi könyvei, időmarta, tönkrement kötetei és ugyanazok felújítva. Igényes, szép munkák. Nehéz megvonni a határt: mesterség ez vagy művészet? 4

Az aranyozás a legkényesebb munka, szinte önálló ága a szakmának. Művészi adottság, érzék kell hozzá. — A kisebbik fiam az aranyozás mestere nálunk. Volt hozzá tehetsége, biztos a keze, ezt tanulta ki. Mi kötöttük át például Kossuth Lajos munkáinak eredeti kiadását, a levéltárnak a Klösz-albumokat restauráltuk, vagy huszonöt kötetet.

Gerő József a fővárosban született, dolgozott, mégis érdi őslakosnak tartja magát. Végigélte a település fejlődését és segítette is, ahogy tudta. Tizenöt éve tanácstag.

adják az engedélyt. Saját bőrén érzi az óvodai helyzet feszítését is; tagja a felvételi bizottságnak. Ha igazságot akarunk tenni, bizony alaposan meg kell rágni a döntést, újra és újra számba veszik a jelentkezők érveit, hogy valóban a legjobban rászoruló gyerekek kerülhessenek be az óvodákba.

Reménye az unokája

Saját bőrén érzi

— Amikor 1944. március 19-én a német fasiszták megszállták az országot, egy napra hazaszöktem a katonaságtól és kiköltöztettem a családot Érdre. Egy kis nyaralónk volt ott, még a harmincas években vettem, amikor parcellázni kezdtek arrafelé. Azóta ott élünk. így hát saját tapasztalatom: az utolsó évtizedben valóban ugrásszerűen fejlődött a település.

Aztán a gondokat, bajokat sorolja. Elsőként a még mindig akadozó ellátást említi. Mint mondja, a környékükön valamikor hat szatócsüzlet volt, ahol petróleumtól a zokniig mindent lehetett kapni. Most a két bolt egyike is megszűnt. A tanácson azt mondják, szerezzenek vállalkozót, még aznap kiGerő mester akár letagadhatná 64 évét. Egyszer már elment nyugdíjba. Huszonegy hónapig bírta, aztán ismét kiváltotta az ipart. Jövőre lenne a huszonöt éves jubileuma, a családi műhelynek pedig hetvenéves fennállása. De ő ezt már nem akarja megvárni.

— Most már végleg nyugdíjba megyek. Majd segítek a gyerekeknek. Kértem, mentsenek föl tanácstagi megbízásom alól. Nem a velejáró munka, nagy felelősség miatt, hanem mert egy fiatal. tanácstag könnyebben szót ért a magakorabeliekkel. Márpedig Érd fiatal város. Természetesen, ha igényt tartanak rá, továbbra is segítek abban, amiben tudok. Nyugodt szívvel adom át,a helyet a fiataloknak, úgy érzem, megtettem ami tőlem tellett.

A szálak nem szakadnak el. Megmarad a kapcsolat a szakmával és a közéleti munkával egyaránt. S talán tovább él a könyvkötő dinasztia is az unokával.

— Igen. ebben nagyon bízom. A fiam kislánya, aki most megy első osztályba, szinte a műhelyben nő fel, minden nagyon érdekli. Talán ez nemcsak gyermekkori kíváncsiság marad, hanem idővel komoly elhivatottsággá érlelődik.

M. Nagy Péter

mai hadvezér. A tengeri kereskedelem és a hadiszállítás fontosságra utal ez az időszerűségéből máig sem vesztett mondás. Hajózni azonban nemcsak az óceánokon, hanem a Dunán is muszáj, különösen akkor, ha másképpen nem tudunk átkelni az egyik partról a másikra.

A Szentendrei-sziget és Vác között pedig nincs híd, így több száz éve már, hogy kompok szállítják át a járműveket, az embereket. S ráadásul évről évre többet. Ezért kellett „bevetni” már vagy tíz esztendeje az akkor oly nagynak tűnő Toldi Miklós önjáró komphajót Ám sokszor már ez is kicsinek bizonyul, ezért a Pest megyei Kishajózási Vállalat egy új 150 tonnás komphajót rendelt a balatonfüredi hajógyárban.

Lenn a vízparton, pár lépésre a Balaton hullámaitól a sólyán, hélingen áll már a bárkaóriás. Hélingen, azaz hatalmas gerendákon. Itt fektették le a monstrum gerincét, a hegesztők, a hajókovácsok itt pasz- szították hozzá a tonnányi vaslemezeket, építették fel az irányítótorony.

Farkas László főkonstruktőr, a tervezőgárda vezetője szerint ennél nagyobb, korszerűbb komphajó sehol nincs még a Dunán. Négy, egyenként 110 kilowattos motor hajtja, 11 és fél méter széles, 55 méter

hosszú. Egyszerre 36 személy- kocsit vagy 24 teherautót képes hátára venni.

Aki a karcsú testű, áramvonalas, fehérre pingált hajókhoz szokott, talán most nem találná szépnek ezt a rozsdamarta acélkolosszust. Persze minden hajó akkor szép igazán, amikor felöltöztetik. A szakember szeme azonban így is gyönyörködik benne, hiszen a tervező, az építésvezető, a vasasbrigád már most olyannak látja, amilyen majd lesz.

Május 3-án kezdődött a munka, azóta egyre nő a hajótest. Most éppen azt próbálják: jól zárnak-e a varratok, nem ta- lál-e utat magának valahol a víz. Ha mindent rendben lévőnek találnak, beszerelik az irányító szerkezetet, meg a négy hatalmas Rába-motort. Akkor kezdi el igazi életét a komphajó; vízre bocsátják. Addig ezernyi szerelvény, műszer, vezeték kerül a helyére, több mázsa festék takarja el a mai acélszínt és a rozsdát. A névadó ünnepség, s a próbaút valamikor januárban lesz. S ahogy az már szokás, pezsgős keresztelő.

Tavasszal, amikor elegendő vizet kap a Sió, leúszik a Dunához a váci komp, majd onnan fel végleges állomáshelyére. Jövő nyáron, már a Dunakanyarban találkozunk ezzel a ma még neve sincs hajóval.

Szöveg: Csulák András Fotó: Halmágyi András

Az Irányítótorony és felzó fedélzet