Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
1983. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK 'xMäi (W 3 ALKOTMÁNYUNK, ÚJ KENYERÜNK ÜNNEPÉN Alkotmányunk törvénybe iktatásának 33. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendeztek csütörtökön délután Debrecenben, a városi sportcsarnokban. A nagygyűlésen mintegy tízezren vettek részt: debreceni üzemek munkásai, vállalatok, intézmények dolgozói, a hajdúsági városok és községek képviselői, a terme— A világ békéje soha, egyetlen történelmi korban sem volt olyan fenyegetett, mint ebben az évszázadban. A békepolitika, az országok békés egymás mellett élésének politikája 1917 októberében, az első szocialista forradalommal egyidőben született. A földről és a békéről szóló lenini dekrétum olyan történelmi fontosságú dokumentum, amely szimbóluma, nyitánya az emberiség társadalmi, politikai felszabadulása történelmi korszakának. — A Szovjetunió és a többi szocialista ország saját békeprogramját, konstruktív javaslatait állítja szembe a fokozódó nemzetközi feszültséggel, az USA gazdasági szankcióval, s következetesen kiáll a béke, az enyhülés, a kelet - nyugati kapcsolatok fejlesztése mellett. Mi, itt Európában békére törekszünk, s ezt a tölőszövetkezetek tagjai. A Himnusz elhangzása után dr. Kolozsvári Lajos, a Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei Bizottságának elnöke köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Apró Antal, az MSZMP KB tagja, az országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. rekvésünket aligha kell magyaráznunk Magyarországon, amely oly sokat szenvedett mindkét világháborúban. Apró Antal ezután arról szólt, * hogy a megújhodott, iparilag is a jövő ígéretét sugárzó Debrecen fejlődése felszabadult hazánk történeiméi, is példázza: az ideiglenes országgyűlés, az ideiglenes kormány itt deklarálta, hogy megszületett a szabad, független, demokratikus Magyarország, s ezzel új fejezet kezdődött a magyar nép történetében. Zalaegerszegen, az új város- központ Dísz terén rendeztek csütörtökön alkotmány napi nagygyűlést. Takáts Ádám, a Hazafias Népfront Zala megyei Bizottságának elnöke köszöntötte a nagygyűlés, résztvevőit, majd Duschek Lajosné, az MSZMP KB tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet. Közösen alakítjuk dolgainkat Hazánkban az alkotmány és a törvényesség az állami életnek, a közéletnek az a kerete — mondotta —, amelyben a közösség. és az egyén megtalálhatja a szabadságát 'és boldogulását, ez biztosítja a demokratikus jogok gyakorlását nemre, vallásra, nemzetiségre való tekintet nélkül minden állampolgár számára. Védi az építő kritika szabadságát, megadja a beleszólás lehetőségét a köz dolgaiba — egyéneknek és kollektíváknak. A törvény és a rend a felelős szabadság és felelősségteljes kötelezettségek ösz- szcge, egyensúlyukra vigyázni kötelességünk és egyben életbevágó érdekünk is. Miként belső feladataink megoldását, úgy külpolitikánk folytatását is népünk nemzeti egysége alapozza meg. Egyetértéssel és egységgel támogatjuk a népünk boldogulását, a béke megőrzését szolgáló politikát. E támogatást, népünk békeakaratát pedig elsősorban az jelenti és fejezi ki, hogy gazdasági és társadalmi feladatainkat minél eredményesebben végezzük el. A magyar né? békére törekszik Megemlékezések, avatások a megyében CEGLÉDEN már a hét elején elkezdődtek az alkotmánynapi események. A városi ünnepségre csütörtökön délután került sor a KÖZGÉP gyáregységének kultúrtermében. Az elnökségben foglalt helyet Rácz Tamás, a megyei párt- bizottság tagja, a PENO- MAH ceglédi gyárának alapszervezeti párttitkára. Az ünnepséget Vincze János, a KÖZGÉP ceglédi gyáregységének igazgatója, a népfront városi bizottságának alelnöke nyitotta meg. Kovácsné Szabó Veronika, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára méltatta augusztus 20. jelentőségét, majd kiváló és érdemes társadalmi munkásokat tüntettek ki. DUNAKESZIN a Duna-parti lakótelep általános iskola előtti terén' gyűlt össze a város lakossága, hogy a helyi hagyományoknak megfelelően köszöntse augusztus 20-át. Az eseményen ott volt dr. Arató András, a megyei pártbizottság titkára. Az évforduló jelentőségét Metykó Gyuláné, a városi tanács elnöke méltatta, ezt követően az Alagi Állami Tangazdaság képviseletében Mohácsi Barna, az alagi kerület igazgatóhelyettese nyújtotta át az új búzából sütött kenyeret Monoki Dezsőnek, a MÁV Járműjavító munkásának. GÖDÖLLŐN, a művelődési központ impozáns belső udvara volt a színhelye tegnap délután az alkotmánynapi ünnepségnek, melyen részt vett dr. Bíró Ferenc, az Agrártudományi Egyetem rektora, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Ács János, a gödöllői városi pártbizottság titkára, dr. Süpek Zoltán. a járási hivatal elnöke. Ünnepi beszédet Ritecz György, a városi tanács elnöke mondott. A NAGYKÖRÖSIEK csütörtökön délután a termékeiről külföldön is jól ismert Gépgyártó és Szolgáltató Szövetkezet kultúrtermében gyülekeztek, hogy köszöntsék alkotmányunk ünnepét, melyen ott volt Nagy István, a megyei pártbizottság tagja és Pásztor István, a városi pártbizottság első titkára is. Csípő Balázs, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Barta István, a házigazda szövetkezet elnöke mondott ünnepi beszédet. SZÁZHALOMBATTÁN a ruhaipari szövetkezet nemrég elkészült új üzeme adott otthont a tegnap délelőtt a város alkotmánynapi ünnepségének. Az eseményen részt vett Balázs Gé- xáné, a városi pártbizottság első titkára is. Ünnepi beszédet Kovács Antalné, a megyéi párt- bizottság tagja, a Hazafias Népfront megyei titkára mondott. Ezt követően került sor a város legújabb ipari létesítményének, a ruhaipari szövetkezet új üzemépületének avatására. Az üzemcsarnok kulcsát Fekete Pál, a szövetkezet elnöke adta át Szekeres József tanácselnöknek, aki a város, s az ott dolgozók nevében vette át. SZENTENDRE város és járás alkotmányunk születésnapjára összevont ünnepségen emlékezett meg Budakalászon, az Óbuda Tsz központjában. Az eseményen részt vett Göndics Zoltán, a megyei pártbizottság tagja, a Pest megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának vezetője, valamint a járás és a város politikai, társadalmi, gazdasági életének vezetői. Az évforduló jelentőségét Sípos Árpád, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkárhelyettese méltatta. A BUDAI JÁRÁS településén, Nagykovácsiban három esztendeje nyolctantermes iskolát, két éve többfunkciós színháztermet avattak. Így hozták létre az általános művelődési központot. Az intézmény a tavaly megkezdett emeletráépítéssel tovább bővült: szabadpolcos, 180 négyzetméter alapterületű könyvtár, 3 tanterem, s a tetőtér egy része alatt a könyvtárral azonos méretű olvasóterem készült el. A könyvtárat, a tantermeket Krasznai Lajos, a budai járási pártbizottság első titkára adta át rendeltetésének. 1 Nagykovácsi ugyancsak tegnap egy másik avatásnak is színhelye volt. Ady-ligetben megnyílt lovasiskolát a solymári Rozmaring, a szedresi Hunyadi tsz, valamint a budapesti Műszaki Egyetem hívta életre. Az eseményen részt vett dr. Olajos Mihály, a megyei pártbizottság osztályvezetője, s a járás képviselői is. A budai járás régi települése Pilisvörösvár, ahol szénbánya már nincs, de a régi bányászlakások néhány hétig még állnak. Jórészt nyugdíjasok, nehezebb anyagi helyzetben levő családok lakták ezeket a régi cselédépületekét — önerejükből. nem lettek volna képesek új otthont teremteni. Ezért született az az elhatározás, hogy célcsoportos lakásépítési alapból újakat készítenek. Harmincöt, túlnyomórészt egy- és másfél szobás összkomfortos lakás építését az ünnep tiszteletére fejezték be Pilisvörösvrirott. A CEGÜÉDI JÁRÁSBAN Törtei legszemrevalóbb épületét, az új óvodát tegnap adták át rendeltetésének. A 75 gyereket befogadó óvodát Fodor Imre, a községi tanács elnöke adta át Nagy Istvánná vezető óvónőnek. A GÖDÖLLŐI JÁRÁSBAN Lányban az alkotmánynapi ünnepség jegyében avatlak fel a Főút 12. szám alatt az új gyógyszertárat. A VÁCI JÁRÁSBAN Foton az egészségügyi központ most elkészült első épületét tegnap dr. Pesta László, az ország- gyűlés Szociális és Egészség- ügyi Bizottságának elnöke, valamint Tóth Sándor tanácselnök adta át Főt lakóinak. Szödligeten — ugyancsak a váci járásban — kettős avatás volt. A helyi postahivatal zsúfoltsága m'ár a múlté — a Szabadság téren Schröck István, tanácselnök megnyitója után vehették birtokba a helybeliek az új postahivatalt, mely mintegy 4 millió forintos költséggel épült fel. Ekkor adták át a forgalomnak a szód—rákospataki hidat, s ezzel lerövidül a Gödre vezető útszakasz. Visegrádon tegnap a tagság képviselőinek jelenlétében adták át rendeltetésének a helyi takarékszövetkezeti üzletházat. A környezetbe harmonikusan illeszkedő épületet a szövetkezet saját erőből emelte, kulturált körülményeket teremtve ezzel a lakosság mind szélesebb rétegeinek pénzét kezelő intézmény dolgozóinak. A szakszervezetek és a dolgozók írta: Gáspár Sándor, az MP Politikai Bizottságinak tagja, a SZOT főtitkára G azdasági gondokról gyakran szólunk mostanában, de ezeknek a gondoknak enyhítése, megszüntetése, gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása mellett más teendőket is előírnak számunkra. A kultúrában, az ideológiában, az emberek egymáshoz, a munkahelyhez és a társadalomhoz való viszonyának formálásában, valamint a szellemi és az anyagi értékek, eredmények védelmében, a felelősségtudat elmélyítésében és az élet más területén is akadnak tennivalóink. A szocialista társadalmat a maga teljességében építjük, és ma mindezt nehezebb körülmények, szigorúbb feltételek között. A szakszervezetek segítik a gazdaságpolitikai célok megvalósítását, gondjaink mérséklését és ezzel egyidejűleg többszörös célt szolgálnak: egészséges életszínvonal-politikai elgondolásunk megvalósítását, biztonságérzetünk, anyagi és szellemi erőnk megőrzését, a munkáshatalom erősítését és egyidejűleg a dolgozók érdekeinek képviseletét és védelmét. Nem kívülről állva bírálattal, hanem a hatalmon belüli pozíciójukból, közvetlenül is beleszólnak a közösségi ügyek intézésébe. A szakszervezetek sehol sem függetlenek a politikai rendszertől. Ez alól a szocializmus viszonyai között dolgozók sem kivételek, de. önállóak cselekvésükben, állásfoglalásukban. Ezzel a magatartással szolgálják a szocialista társadalom általános haladását. Ezért a szak- szervezeteknek minden szinten képviselniük kell kialakult véleményüket, álláspontjukat. Arra törekszünk, hogy minden alapvető társadalmi feladatnál’ ott legyen az önálló szakszervezeti álláspont, amely realitásánál fogva megfelel a szervezett dolgozók valóságos érdekeinek, egyszersmind a társadalom 'szocialista fejlődését szolgálja. Ezzel a magatartással növeli saját befolyásoló erejét és erősíti politikaformáló szerepét. Az önállóság tehát nem kívülállás. Mert egy szakszervezeti mozgalom nem attól önálló, hogy hányszor mond nemet, hanem attól, hogy véleményét mindig szocialista elvekre, saját széles körű tapasztalataira építve fogalmazza meg. Az önállóság abban is jelentkezik a munkahelyeken, hogy a szakszervezetek is keresik a jobb gazdálkodás lehetőségeit, gazdaságpolitikai céljaink konkrét és eredményes megvalósításában közreműködnek. Egyéni kezdeményezésekkel segítik a munka -javítását, az elosztás igazságosságát és őrködnek azon, hogy a használható gondolatok sehol se menjenek veszendőbe. Számunkra fontos, hogy a kezdeményezés önállósága is egyenrangú szerephez jusson az érdekképviselettel és érdekvédelemmel, az önálló véleménynyilvánítással. Egyidejűleg szükséges gyarapítani gyakorlati munkánkban azt a képességünket, hogy időben és pontosan érzékeljük tagságunkat foglalkoztató kérdéseket, a valóságos gondokat, és velük együtt keressük meg a konkrét megoldások legjobb lehetőségeit. A szakszervezetek nem létezhetnek és nem dolgozhatnak eredményesen a tömegek helyzete, hangulata, érdeke iránti érzékenység nélkül. Ha igaz követelmény a tömegekre való állandó figyelés, akkor ez elsősorban a szak- szervezetre, mint a legnagyobb tömegszervezetre igaz. M unkánkat nagyobb nyíltsággal kell végeznünk. Olyan mozgalmi életre van szükség, amely segíti a szervezett dolgozók tényleges beleszólását viszonyaink alakításába, ahol lehetőségük van akaratuk érvényesítésére. Szabad utat kell biztosítani minden dolgozói kezdeményezésnek. Amikor bizakodóak vagyunk gazdasági fejlődésünk megítélésében, akkor arra alapozunk, hogy jobb munkával mérsékelhetjük a ránk nehezedő nyomást. De az eredmények nem önmaguktól születnek meg. Minden ember erőfeszítésére, felelősségérzetére szükség van, hogy tartós eredményeket érjünk el. A gazdálkodásban még nem értünk el kielégítő és biztonságos fordulatot. Kezdeti sikereinket nem szabad túlértékelni. A szocialista munkaverseny-mozgalomra ma is úgy tekintünk, mint a gazdasági feladataink nélkülözhetetlen segítőjére. A munkaversenyben felszínre törő emberi értékek, a teljesítményekben kifejeződő felelősség és elkötelezettség hatalmas erőforrásunk a jelenben és a jövőben. Napjainkban azonban sürgető teendő a szocialista munkaverseny-mozgalom korszerűsítése. A ' munkaverseny olyan fejlesztésére van szükség, amely még inkább felszínre hozza eredeti lényegét: az emberi alkotóerő kibontakoztatását, egyszersmind új, magasabbrendű viszonyt a munkáshoz és a munkahelyhez, egymáshoz és a társadalomhoz. A munkaverseny közösséget, embert formáló hatásától ma már nemcsak a termelési aktivitás növelését várjuk, hanem a demokratizmus kiszélesedését is a munkahelyen, a közösség gondjainak a vállalását, valamint a műveltség gyarapítását. A munka, a demokratizmus és a műveltség kölcsönhatását várjuk a munkahelyen, a gazdasági életben, ezen keresztül az egész társadalomban, az emberi kapcsolatok minden szférájában. A szükségesnél lassabban válik gyakorattá. hogy építsenek azok véleményére a döntéseknél, akikre a végrehajtás során számítafiak. Ha lehetőség nyílik rá — értelmét látiák —. a dolgozók szívesen nyilvánítanak véleményt minden fontos kérdésben. E vélemények értékes elemei lehetnek a döntés-előkészítő és a végrehajtást szervező munkának. A szakszervezetek elutasítanak minden olyan törekvést, amely az egyetértés látszatával, a demokratikus fórumok formális működtetésével próbálja helyettesíteni a dolgozók érdemi részvételét saját sorsuk, élet- és munkakörülményeik alakításában. Nehezen értjük azokat a gazdasági vezetőket, akik azt hiszik, hogy munkájukat hátráltatja a demokratizmus. A demokratikus fórumok nem keresztezik a magas színvonalú munkát, s a legjobb vezető sem képes egyedül megoldani a feladatokat. A dolgozók cselekvő közreműködése nélkül nem is lehet irányítani. A gazdasági nehézségek közepette, sőt éppen ezért, sürgetővé vált a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése. A munkahelyi demokrácia hatást gyakorol a társadalmi életre, a politikára is. A szak- szervezetek segíteni kívánják a közéletiséget, a „nagy politikára” orientált részvétel érvényesülését a közügyek intézésében. Olyan értelemben, ahogy ezt Lenin megfogalmazta: „ ... a szocializmus nem csupán a nép érdekeit szolgáló hatalom, hanem elsősorban a nép által gyakorolt hatalom’’. Ezért akarjuk jobban kiaknázni a közvetlen demokrácia lehetőségeit az érdekvédelem során. A vállalati, munkahelyi önállóság növekedésével a dolgozók ügyei legtöbb esetben azon a szinten rendezhetők, ahol megjelennek, ezért az ügyeket ott lehet és kell intézni. A szakszervezeti vezető szervek akkor tudják jól ellátni feladataikat, ha minden fontos kérdésben kikérik a tagság, a bizalmiak, a bizalmi testületek véleményét. Nagyobb mozgásteret és nyilvánosságot kell kaprtia az érdekegyeztetéseknek, az egyes rétegek szükségletei feltárásának, hogy kibontakozhasson a politikai munka az egyénért, a csoportért, a nagyobb közösségért. A jó társadalmi közérzetnek ezernyi összetevője van, s ezeknek jelentős része nem anyagi jellegű. Elveink nem érvényesülnek elég következetesen. Például a közvélemény érzékenyen reagál a lélektelen ügyintézésre, a szervezetlenségre, a pazarlásra. Sajnos sok a jogos panasz, ami mellett nem mehetnek el a szakszervezetek szó nélkül. Nem nyugodhatunk bele a törvények megsértésébe, nem hunyhatunk szemet az ügyek formális intézése felett, nem fogadhatjuk el a „kiskapuk” intézményét, és nem törődhetünk bele a borravalók, csúszópénzek rendszerré válásába. Mindez mélységesen idegen szocialista elveinktől. A demokratizmussal azt a közfelfogást terjeszthetjük el és erősíthetjük meg, amelytől idegen a közömbösség, a hivatali gőg, a haszonlesés. Amíg a gazdaságban nem tudunk jelentős eredményeket elérni, addig az életszínvonal fejlesztésének sincs meg a realitása. Társadalmunkért, a dolgozó emberért érzett felelősségünk diktálja, hogy minden erőnkkel segítsük a gazdasági célok megvalósulását, szocialista elveink érvényesülését. D e reálisan kell megítélni a lehetőségeket. Ne állítsunk olyan magas mércét magunk elé, amelyet nem tudunk elérni. Néha hajiunk arra, hogy vágyainkat ösz- szetévesztjük lehetőségeinkkel. Munkánk céljának most azt tekintjük, hogy megőrizzük elért eredményeinket. Ebben az évben tovább nehezednek gazdasági feltételeink és ezek a vártnál is kedvezőtlenebbül alakulnak. Sajnos gazdaságunk teljesítménye sem éri el a tervezettet. Úgyanak- kor növekedett a bérkiáramlás. A lakossági fogyasztás a tervezettnél gyorsabban emelkedett. A teljesítményeket meghaladó fo- ' gyasztás a kereslet-kínálat egyensúlyát rontja és nehezíti az ország fizetőképességének fenntartását. Áremelésre kényszerültünk, de az árak megállapításánál az a szándék érvényesült, hogy azok a legkisebb mértékben érintsék a nyugdíjasokat, a juttatásból élőket. Áremelkedésekkel a jövőben is számolni kell, s ez eltérő mértékben, de mindenkit érint. Azt szeretnénk, ha segíteni tudnánk mindenkinek, aki nehéz helyzetbe került. Ha viszont nem tudunk adni mindenkinek, akkor csakis azt tehetjük, hogy munkahelyenként gondosan vizsgáljuk, hogy kik azok, akik megkülönböztetett vagy sürgős segítségre szorulnak, és akiknek képesek vagyunk támogatást nyújtani. Ám nem helyes csupán anyagi segítségről beszélni, hiszen van ahol a támogatás egészségügyi, kulturális, életviteli, közéleti, magánéleti oldalról válik szükségessé. Az egyéni gondok felkutatását, feloldását nemcsak gazdasági, hanem politikai munkaként végzik a szakszervezetek. A dolgozók egyéni sorsukon keresztül alkotnak véleményt a társadalomról. A munkások, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő egyetlen kérdés mellett sem szabad válasz • nélkül elmenni. A szakszervezeti mozgalomnak ebben is fel kell nőnie a mai helyzethez, mert tény, hogy az érdekvédelmi szerepe még mindig nem elég konkrétan jelentkezik. A z egyének érdekvédelmében megkülönböztetett feladat vár a szakszervezeti bizalmiakra. Ök azok, akik ismerik csoportjuk tagjainak egyéni életkörülményeit, munkáját, törekvéseit, gondjait, ök tudják feltárni és differenciáltan képviselni tagjaik érdekeit. Ma, amikor a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő lényeges kérdésekben nem lehet dönteni a szakszervezetek nélkül, növekszik a bizalmikapcsolatok fontossága: csoportjukkal, a felsőbb szakszervezeti szervvel, illetve a munkahelyi vezetéssel. A szak- szervezeteknek az adott helyzethez, a ma lehetőségeihez és követelményeihez kell alkalmazkodniuk. A szakszervezeti mozgalom azonban 4 millió szervezett dolgozó mozgalma, ily módon az eredményekhez mindannyiunk gondolata, akarata és munkája szükséges.
