Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

pent Varga Imre arcképcsarnoka A szoborportré több ezer éves műfaj. Olyan magaslatai is­mertek, mint a görög és római arckép, mely sikeresen töreke­dett a jellem megragadására. Michelangelo és Rodin, a re­neszánsz és a XX. századfor­duló a személyiség jegyein túl emberiség-önarcképet sűrített egy-egy kiemelkedő személy alakjába. A magyar szobrászat is európai rangot ért el a port­ré műfajában Fadrusz János, Beck Ö. Fülöp, Stróbl Alajos, Medgyessy Ferenc közreműkö­désével. Mindez előzménye volt yarga Imre pályakezdésének. Plasztikai arcképcsarnokát először is a kiváló felkészülés, a' briliáns mintázóerő jellem­zi. Már 1950-ben mestermun­kát alkotott, Csohány Kálmán gipsz arcmását készítette el. Varga Imre ekkor a Képzőmű­vészeti Főiskola elsőéves hall­gatója, Mikus Sándor és Pátzay Pál tanítványa. Mára a husza­dik század szimultán forma­nyelvének minden pólusát bir­tokolja. Henry Moore eredmé­nyeit ugyanúgy, mint Maillol eszményeit. Ha szükséges, erő­sen elvonatkoztatott formákkal keresi meg Radnóti Erőltetett menetének legkifejezőbb szob­rászati alakzatát. De nagyot al­kot a realista ábrázolásban is. Így közelítette meg Hatvány Lajos formáját. »»»»»» Gazdag árnyalatokkal, könnyednek tűnő dialektikával dolgozik Varga Imre. Ami könnyednek látszik, az mély igazság, szobrászati kondíciójá­nak és gondolati elmélyülésé­nek közös eredménye. Varga Imre portréművészetének ugyanis az a lényege, hogy per­fekt módon ismeri szoborra ki­választott személyiségeit, de nemcsak az emberi tartozékot, hanem a köréje sereglő eszmei áramlatokat. Ismeri és vala­milyen szobrászati töredékben láttatja is. Veres Péter kalapját úgy he­lyezi el a fején, hogy általa nagyobbítsa homlokát. Itt ez az eszköz a tudati elemek meg­ragadása. A ráckevei Ady Endre Gimnáziumban talált otthonra a névadó fából fara­gott portréja. A költő úgy bil­lenti a fejét, hogy általa eny­hén megnagyobbítja a szemét, ßzönyi István arcmásán a hom­lok ránca, az összeszorított száj a domináns. Czóbel Bélá­nál is megleli a jellemző moz­dulatot. * Varga Imre erénye az a szel­lemi mozgékonyság, mellyel meghódítja önmagának József Attila költészetét, Móricz Zsig- mond prózai magaslatait, Liszt Ferenc muzsikáját, Lenin esz­méit és cselekvő energiáit. Meghódítja és a szoboralakítás közben rendre egyedi plaszti­kai fogalmazást is keres, talál a végleges formákhoz. István király és mohácsi Lenin-szob- ra is lép, s ez a lépés nemcsak térben, hanem időben is előre történik, mert Varga Imre ilyen egyszerű ipozzanattal je­löli bennük a Haladás ország­ra és világra ható apostolait. Választékossága abban is meg­figyelhető, hogy Gödöllőn a fi­Kosnás Roland: Erdélyi emlékeit (részlet) lozófus Lenint láthatjuk, amint töpreng a jövő haladéktalan és maradandó megszerkeszté­séről. > »»»»»» Határa nemzetközi. Bartók szobrát Párizsban, Prométheusz emlékművét Belgiumban avat­ták fel, de igaz patriotizmus­sal egy-egy változatuk Buda­pesten és Szekszárdon is lát­ható. Páratlan energiával ren­delkezik, mely testesíti, mű­vekké lendíti különleges tehet­ségét, kimagasló mintázóké­pességét. A felsorolásból sok minden kiderül: ismert váci bronzszobra mellett Százha­lombatta ékessége a Munkás figurája. Őrzi műveit Salgó­tarján, Békéscsaba, Tihany, Debrecen, Budapest, Baja, Pécs, Hatvan, Makó, Dunaújváros, Jemen, Jugoszlávia, Velence. Nemzetközi hírére és elismer­tetésére jellemző, hogy 1982- ben Herder-díjjal tüntették ki Bécsben. »»»»»» A váci nyári tárlat mindig tartogat valamilyen érdekessé­get. Jelenleg a többi között azt, hogy a névsor megállapodott, kialakult mezőny, a tárlat mi­nősége is egyenletes. Nincs megkérdőjelezhető alkotás, de sajnos hiányzik a kirobbanó katarzis is. Tény, hogy Blaskó János, Gaál Imre, Monos Jó­zsef, Orvos András, Sáros And­rás Miklós, Takács József és Uhring Zsigmc'nd is megszo­kott erőnlétével szerepel. Kor­rekt ez a tárlat, talán túlsá­gosan is az. Itt lenne az ideje vállalni az esetleges kudarcokat az elő­rehaladás reményében. Ez a tisztesség érződik Markó Er­zsébet képein: variál tabb a színrend, bonyolultabb a tónu­sok egyenlete. Szűts Miklós és Hídvégi Valéria saját rendsze­rükkel nyomulnak előre csön­des offenzívával. Cs. Nagy András megragadó képet al­kotott a Szürkület című mű­vével. Érdekes szimultanizmus mozgatja Nagy B. István^s Mizser Pál képzeletét. Mm- den precíz, kiszámított, ízlé­ses, de nem elég átütő az ered­mény. Losonci Miklós Varga Imre: Czóbel Béla Angol gyermekkórus Tóalmáson A hallgatóság soraiból Augusztus 115-én, vasárnap délután autóbusz érkezett a SZOT tóalmási gyermeküdülőjébe. A SZÓVOSZ meghívására hazánkban tartózkodó Angol Fogyasztási Szövetkezetek Gyer­mekkórusának tagjait hozta a táborba. Az itt nyaraló 400 gyer­mek nagy szeretettel fogadta a 29 ifjú énekest. Zsúfolásig meg­telt a szabadtéri színpad nézőtere, amikor a kórus színpadra lépett. A mintegy negyvenperces műsort áhítatos figyelem• kí­sérte. Az előadott magyar népdalokat a lelkes hallgatóság ked­véért újra el kellett énekelniük. A koncertet rövid ismerkedés követte, amit nem akadályozott 'nyelvi nehézség. Aláírások a nyakkendőn, jelvénycsere, majd vacsora zárta a mindannyiuk számára emlékezetes programot. A kórus augusztus 20-a után utazik vissza Angliába. Furulyatrió Veress Jenő felvételei Tv-FIGYELŐ A Hét. Szó ami szó, az utób­bi időben kevesebb örömünk telt a vasárnap esti Hét nézé­sében, mint azt szerettük vol­na. No nem azért, mert a ko­mor ábrázatú nagyvilágról szintén komor képet festett, hanem egyrészt azért, mert a nyilvánvalóan vásárolt látni­valókat a híradósok módjára Foton visszavárják Kultúránk követe külföldön C sak fényképről, kollégái és tanítványai elbeszélé­seiből ismerem. Mégis szinte jóbarátnak érzem, s mindenképpen olyan tanárnak, akiből sajnos nincs sok. Olyan pedagógusegyéniségnek, akik­ről mostanában több lap ha­sábjain is elmondták a vita hevében, hogy kevesen van­nak. Galántai Ambrus magyar- olasz szakos tanár, 1976 óta dolgozik a Fóti Gyermekváros­ban. Angolul is kiválóan be­szél. Jelenleg a Magyarok Vi­lágszövetsége megbízásából az Amerikai Egyesült Államokban tanít. Egyébként mindig Pest megyében dolgozott, Fótot megelőzően Dunakeszin volt tanár. A Gyermekvárosban a magyar nyelvet és irodalmat általános, közép- és szakmun­kásképző iskolában oktatta a gyerekeknek. Elismerten sokirányú érdek­lődésű, jó szakmai felkészült­ségű. Tevékenységét a korsze­rű módszerek alkalmazása jel­lemzi. Tanulói öntevékenyek, aktívak, mert mindig értékes irányítást kaptak tőle. A ter­vezésbe — osztályfőnökként — bevonta növendékeit is, fej­lesztve önállóságukat, tervező­készségüket. Fejlettségi szint­jüknek megfelelően beszélt ve­lük az emberré válásukat se­gítő és gátló tulajdonságaikról. A gyerekek mindig bizalommal fordultak hozzá, mert védel­met, megértést találtak nála. A magyar nyelv- és iroda­lom oktatásán túl — amit több Kazinczy-érmes tanuló neve­lése is fémjelez — patronálta és szakmailag irányította a Gyermekváros pol-beat együt­tesét, amely már szép közön­ségsikereket és zsürielismeré- seket mondhat magáénak. Mint KISZ-segítő tanárt húsz­éves mozgalmi múltjának el­ismeréseként tavaly KISZ Ér­deméremmel tüntették ki. Mint elmondották, szuggesz- tíV egyénisége, műveltsége, művészeti téren is megnyilvá­nuló tehetsége úgy hatott nö­vendékeire, hogy azok vala­mennyien szerették, tisztelték és követték, bármilyen feladat­ról is legyen szó. Iskolai okta­tó-nevelő munkájában,. az is­kolán kívüli irodalmi, zenei nevelésben, az ifjúsági mozga­lom akcióiban egyaránt olyan sikeres volt a Gyermekváros­ban, amilyen példát csak el­várhat ez a szülőpótlást is kí­vánó szép, de nehéz hivatás. Tevékenysége, alkotó szelleme a felnőtt közösségre is rendkí­vüli hatást gyakorolt. A ma is visszalátogató fóti diákok, régi tanítványai szinte naponként emle­getik. (Az USA-ban sajnos ko­moly közlekedési baleset érte, s megrokkant.) Amerikában hazánk érdekeit szolgálja, né­pünk, nyelvünk és kultúránk megismertetésével, megszeret­tetésével. De várják Foton, ahol -talán még szebb és fon­tosabb feladatot kell teljesíte­nie, ahol szükség van tudására, hivatásszeretetére és embersé­gére. Körmendi Zsuzsa közömbösen mikrofonba mon­dott magyarázó szöveggel kí­sérték — tehát el-elmarado- zott az egyéni vélemény, az a bizonyos, nagyobb nyomaté- kot adó saját hang —, más­részt meg azért, mert az illen­dőnél kevesebbet említődtek hazai dolgaink. Igen, egyszer-másszor az az érzésünk támadhatott, hogy akárcsak más szerkesztőségek tagjai, a Hét belpolitikával foglalkozó munkatársai is ki­vették a rendes évit. Örömmel nyugtázhatjuk vi­szont, hogy legeslegutóbb, te­hát augusztus 15-én este hir­telen orcát váltott a különben váltig közkedvelt műsor, és bizony érdekesebbeknek, iz­galmasabbaknak tetszettek azok a képsorok, amelyeket idehaza forgattak és nem a nemzetközi csere útján kerül­tek a vetítőbe. Az a helyzetkép például, amelyet a kisvállalkozásokról festettek, csillagos ötöst ér­demel. Mégpedig azért, mert igen alapos volt; választott té­máját úgy tárta elénk, hogy mind magát az új, alig fél­esztendős intézményrendszert, mind pedig a hozzája kapcso­lódó, létéből fakadó emberi gondokat is bemutatta. Akár úgy is fogalmazhat­nánk, hogy kis drámácskák parázslottak föl a kérdések nyomán. Mert nem dráma-e, ha az Autóexpressz elnevezé­sű, csomagszállítással foglal­kozó csoportosulás tagjai egy- re-másra azt tapasztalják, hogy még rendelni sem tud­nak az idő- és a pénzpocséko- láshoz szokott ügyfelek. Míg a saját zsebre dolgozó — a saját négykerekűjét használó — vállalkozó percnyi pontos­sággal érkezik, addig a hívó fél amúgy Pató Pál módjára cselekszik, his£ minek az a nagy kapkodás: teljen csak az idő, hejh, ráérünk arra még... Ott van aztán annak a frá­nya bélyegzőnek a dolga. Mert stempli is kell ám a kisvállal­kozóknak! Hogy egy ilyen hi­telesítő vagy azonosító mi­csoda elkészítését csak hat hónapra vállalják? Mit számít ez, mert a szabói az szabói. Ezek után mondani sem kell, hogy a kisvállalkozások sajnos-sajnos híveknek mu­tatkoznak önnön nevükhöz, azaz megmaradnak parányiak­nak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a próbálko­zók többsége mellékfoglalko­zásként gyakorolja a fuvaros­ságot, miegyebet, mert nem meri feladni a főállás bizton­ságát. És tulajdonképpen iga­za is van: ha — mint tapasz­talja — egyetlen pecsét meg- csinálására egy félesztendőt kell várni, akkor kénysze­rűen hamvába hull minden igyekezet. Ilyesmiket tárt a néző elé ez a tényleg remek riport, amelyhez oknyomozást, a fon­tieken túl még azért is dicsé­ret illeti, mert a könnyű meg­gazdagodás, a kevés fárad­sággal történő pénzszerzés dolgában eloszlatott minden rózsaszínű ködöt. Láthattuk, hallhattuk, nem oly vastag folyamokban zúdulnak a kis­vállalkozók házaihoz a forin­tok, amint azt sokan hiszik, hanem — éppen a kockázat- vállalásban való általános já­ratlanság miatt — egyelőre csak csörgedeznek. A tamiiSág? Mint annyi minden mást, ezt a még cse­csemő' korú gazdasági szüle­ményt is jól meg kell ismer­ni, s úgy kell bánni vele, hogy a* köz kedvére cseperedjen fel. Hadd legyen létének mos­tani napjainál valamivel szebb és virágzóbb a gyermek­kora. Szintén még a Hétnél ma­radva, hadd köszönjük meg a szeghalmi gázkitörésről készí­tett tudósítást, amely szinte a rádiós híradások sebességé­vel jutott el a nézőkhöz. Ami bravúr, az igenis bravúr ... Akácz László Kiállítótér me kb ől Varga Imre szobrászművész portrétárlata a Vigadó Galériában szeptember 9-ig tekinthető meg. A hagyo­mányos váci nyári tárlat a Görög Templomban látható augusztus 22-ig.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom