Pest Megyei Hírlap, 1982. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

Vendéglátás Nagyanyáink, anyáink idejében számos alkalom volt a rokonok, barátok, szomszédok közös időtölté­sére. Az együttlétek az évek folyamán megritkul­tak, s kiment a vasárnap délutáni ejtőzés, terefere is a divatból. A szomszé­dok többnyire az úton ta­lálkoznak, vagy éppen va­lamilyen otthoni elfoglalt­ság közben a kerítésen, át váltanak egy-két mondatot egymással. Egyszerűen nincs időnk, hangoztatjuk, s egyre inkább ránk csu­kódnak a kapuk. A heti hajszára hivatkozunk, s valamikor pihennünk is kell, mikor máskor, ha nem szombaton és vasár­nap. Sokak ezt az időt is munkával töltik, szedik a hétfői piacra vagy leadás­ra a zöldségféléket. Egyre jobban magunkra húzzuk,-« kaput, s ha meg­szólal a csengő, előbb ki­kukucskálunk a hézagosra leeresztett redőny résein, ki kér bebocsátást a kis­kapuban. s ha szükségét látjuk, elkezdünk kapkod­va rendezkedni, hogy az érkezőre ne csupán a por­ta külleme tegyen kellemes hatást, hanem a benti vi­lágot is olyannak lássa, amilyennek felfogásunk szerint látnia kell. A vendégeknek sem örü­lünk mindig. Húsvét kö­zeledtével sokszor hallani egymás között beszélgető megjegyzését, hogy inkább elmegyek otthonról, mert előtte takarítani kell, utá­na szintén, nyájasan be­szélgetni a félrészegekkel, és végtére is az ember ki se látszik két hétig a mun­kából. A falu búcsúja előtt is lehet hasonló panaszos sóhajtásokat hallani. Per­sze nemcsak a heti hajsza játszik szerepet e szemlé­let erősödésében. hanem az elkényelmesedés is, hi­szen vendég nem érkezik minden héten, s vendégvá­ró ünnep is ritkán van az évben. Ha a vendég már meg­érkezett, igyekszünk min­dennel traktálni, ami szem-szájnak ingere, távo­zása előtt kedves szóval marasztalni, mégis, mikor becsukjuk mögötte a ka­put, megkönnyebbülten só­hajtunk fel, hogy végre ez­zel a pillanattal is kegyes volt hozzánk a sors. Akármilyen kedves ven­dég, egy-két napig untig elég — tartja a régi népi szólás. Mi a kevesebb időt is soknak találjuk a ven­dégeskedésből. ha figyel­münk megfeneklik a vele járó teendőinknél. A teher praktikákra serkent. Nem kell különösebb fejtörés hozzá, hogy az egymás meglátogatásával ébren tartott (?) kapcsolat meg­lazuljon. Mennyi barátság hullott szét, amelynek bomlása azzal kezdődött, hogy a felkeresést nem vi­szonozták! A nyugalom­vágy égisze alatt, a pihe­nés álarcába bújtatott ké­nyelem jegyében igyek­szünk mind görcsösebben ragaszkodni egyfajta sivár bezárkózáshoz. Az éremnek ez csupán az egyik oldala, amit szere­tünk egyoldalúan feltün­tetni, mint én is eddig tet­tem. A vendéglátás na­gyobb terhének viselői, a nők sem utasítják el mere­ven a vendégeskedést, csak azt a fajtát, amely az eszem-íszom szintjén le­beg. Ki ne érezte volna már, hogy egy-egy betop­panó ismerőssel, vendég­gel észrevétlen röppentek az órák, akinek távozása után kívánjuk, hogy minél előbb találkozhassunk, megbeszélhessük vele mindazt, amire legutóbb nem jutott idő. Ilyenkor leragadunk a kapuban, sőt, a kocsi lehúzott ablakán át is folyik az eszmecsere. A terhes, értelmetlen vendég­kapcsolatok felszámolását nem lehet elítélni, az ér­tékes baráti kapcsolatok­ban viszont jó ügyelni ar­ra, hogy a külsőségek ne kerekedjenek a tartalom fölébe, mert akkor még az ilyen barátságok is hama­rosan nyűggé válhatnak. B. M. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM 1982. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP Gödöllői Áfész á vártnál sikeresebb a rövid hét Még sokáig, sokat vitatkoz­nak az emberek azon, hogy lehetne jobban élni azzal a lehetőséggel, amelyet az ötna­pos munkahét általánossá té­tele jelent. Kétségtelen tény ugyanis, hogy amihez e te­kintetben jogunk lett, az egy sor kötelezettséget is ró ránk. Azokra meg éppenséggel nem is keveset, akik a munkát irá­nyítják — a mezőgazdaságtól a közlekedésig, az egészség­ügytől a kereskedelemig, a szakigazgatástól az oktatásig. Sorolhatnánk tovább is, de hát ki-ki érzi, tudja hol, mi­lyen tekintetben látja elő­nyét, vagy talán éppen egyelő­re hátrányát az ötnaposnak; az utóbbi az átállás nehézségei­ből fakad. így volt ez a Gö­döllő és Vidéke Áfész-nél is, ahol az új munkarendben is törekszenek az áruellátás szin­ten tartására. Növekvő forgalom Már csaknem félév tapasz­talatai alapján is megállapít­hatták, hogy elképzelésük megvalósult, de ezért az üzle­tek dolgozóinak is rendkívül sokat kellett tenniük. A gya­korlatban az jelentette a leg­nagyobb gondot, hogy a nagykereskedelmi vállalatok nem tudták a szállítási ütem­tervet betartani. A szállítási napok száma ugyanis heti négyre csökkent, mivel a kis­boltok hétfőn zárva tartanak vagy éppen rövidített nyitva- tartással üzemelnek. A tej szállítása hétközben alapjában véve zökkenőmen­tes volt az elmúlt időszakban, a tejtermékek kínálatában azonban a hétvégeken kevés utánpótlási lehetőség volt, miután az ötnapos munkahe­tet ott is tartaniuk kell. Érde­kes, hogy miért megy vissza sok vásárló szombaton a bol­tokba. Azért, mert a pénteki megnövekedett forgalom le­bonyolítását akadályozza, hogy az előszállítás nem min­denből hiánytalan. A munkaidő-beosztásnál az áfész dolgozóinak és a vásár­lóknak az érdekeit is figye­lembe kellett venni, vagyis olyan munkarend kialakítá­sára kellett törekedniük, amelyben egyikük érdeke sem szenved csorbát — magyaráz­ta a minap Cserháti Lászióné, az áfész főkönyvelője, aki a szövetkezeten belüli vizsgála­tot irányította. Sikerült elér­niük, hogy a nyitvatartás ide­je a vendéglátóipari egysé­geiknél nem változott, a kis­kereskedelemben pedig az év bizonyos szakában néhány százalékkal még nagyobb is lett. Hétfői vendégváró Változott azonban a nyitva­tartási idő megoszlása egy- egy héten belül. Ennek lénye­ge, hogy hétfőn és szombaton jelentősebben csökkent, a töb­bi hétközi napon négy-tíz százalékkal nőtt a nyitvatar­tás ideje. A vendéglátóipari egységeinknél csökkent a pén­tek-szombati, ám nőtt a hét­fői vendégváró idő. Ez utóbbi elsősorban annak köszönhető, hogy az intézményekben és az ipari üzemekben működő bü­féik nyitvatartását az ott ki­szolgált dolgozók munkarend­jéhez kellett igazítaniuk. Vajon miképpen tudják ki­adni a szabadnapokat? A ke­reskedelmi és a vendéglátó­hálózatban dolgozók több mint nyolcvan százalékának a sza­badnapját a pihenőnapokhoz kapcsolódva adják meg. A szállítási, az igazgatási és az I ipari üzemágaknál a szombat a szabadnap. A műszerészek­nél és a szállítóknál azonban ügyeletet tartanak, hiszen adott esetben az egy-két ká­véfőző géppel működő üzle­teik, presszóik az egyszerűbb géphiba miatt nem állhatnak felkészületlenül. A központ­jukban szintén van ügyelet, mert intézkedésre jogosult fe­lelős személynek adott eset­ben segítenie kell a vendég­látást, vagy a legfontosabb élelmiszerek forgalmazását a szombati pihenőnapokon is. Önerőből jól Talán az eddigiekből is ki­tűnhet, hogy a heti két pihe­nőnap valóban egyelőre nem minden zökkenő nélkül vezet­hető be. Azt is kevesen tud­ják például, hogy — miután létszámnövelésre a gödöllői áfész-nél sem volt lehetőség — sok üzletben a többletmun­ka a boltvezetőkre hárul, ami azt is jelenti, hogy részükre a szabadnapot nehezebb bizto­sítani. Van még egy általános kö­vetelmény a heti második pi­henőnap bevezetésével kap­csolatban; az, hogy a dolgo­zók munkabére nem csökken­hetett. Így azután az órabé­res dolgozók bérét növelniük kellett, hogy a kevesebb óra­számban is megkapják azt, amit azelőtt. Mindezt ennél az áfésznél is önerőből, jobb gazdálkodással kellett' elér­niük. Aminek egyebek mel­lett forrása a hatékonyabb munka, a nagyobb fegyelem, és a takarékosság. Sok mindent megoldottak tehát, ám néhány külső té­nyező nehezíti máig is mun­kájukat. Például a bölcsődék, óvodák, napközi otthonok nyitvatartási ideje nem alkal­mazkodik a boltokéhoz. Az utóbbiak egy jelentős része este hétkor, nyolckor zár, a gyermekintézményekből pe­dig fél hatig el kell vinni a nebulókat. Zavsr&sfómil Végül is úgy foglalható ösz- sze a gödöllői áfész-nél szer­zett tapasztalatsor, hogy a gondok ellenére az átállás a vártnál zavartalanabb volt. Ha így van, előbb-utóbb sike­rül a még meglévő gondokat is megoldaniuk — a heti má­sodik pihenőnapot az ember érdekében. F. I. Nincs kisbérjújuk eladó? Októberben nyit a falumúzeum A vidéki gyűjtemények lét­rejöttét szakberkekben a mú­zeumügy fellendülésének, je­lentős vívmányának tekintet­ték, s tekintik. Ezek kezdetben iskolában, a művelődési ház egy helyiségében vagy magán­lakásban kaptak helyet. A je­lenséget azért is üdvözölték, mert úgy vélték, az ilyen jel­legű ambíció megvalósítása kevés anyagi támogatást igé­nyéi, ugyanakkor a felbuzdult gyűjtők sok értékes tárgyat halmoznak fel. Járásunkban is fellángolt e mozgalom, de az iskolába, kultúrházba összehor­dott emlékek néhány esetben elkallódtak, ami legtöbbször a gyűjtő távozásának tudható be, mert az utána következő, a he­lyébe álló más beállítottságú volt, kevésbé törődött ezzel az üggyel. Kincsek sorsa Járásunk több községében úgy kezdődött az alapítás, hogy egy lelkes lokálpatrióta gyűj­tögetni kezdett mindent, amit csak meg tudott szerezni. Fi­gyelme középpontjába a nép­rajzi jellegű tárgyak kerültek. Persze a gyűjtés, a nemes lel­kesedés kevésnek bizonyult, és kevés ma is falumúzeum léte­sítéséhez, a hivatalos szervek támogatása nélkülözhetetlen, s azt nem könnyű kiérdemelni. A felhalmozott értéket ugyan­is kritikus szemmel vizsgálják, mivel a tárgyak értéke rend­kívül relatív: amíg a múzeum­alapítási láz lobog, a legegysze­rűbb, legjelentéktelenebb esz­köz is valóságos kincsnek szá­mít, ha viszont az ügy támo­gatása elmarad, számos eset­ben a féltett, becsben tartott dolgok kidobandó lomokká ér­téktelenednek. A gyűjtőnek tehát kitartásra is szüksége van. A kitartó gyűjtés legszebb példája a zsámboki falumú­zeum, amelynek alapját La­pu Istváriné ügybuzgalma ve­tette meg. Két évtizede küz­dött érte. Eleinte a felgyülem­lett anyagot a Kossuth Lajos utcában, egy örökölt házrész­ben tartotta. A gyűjtés kezde­tétől számítva több mint más­fél évtized múltán először a Galgavidéke Áfész nyújtott se­gítséget számára a Kisdiófa ut­ca 6. szám alatt, egy öreg épü­letet, amelyben összesen öt he­lyiség telt meg zsúfolásig a ré­gi paraszti élet kellékeivel. Méltó és végleges helyre azon­ban csak az idén kerül a gyűj­temény, a Felszabadulás út 1. szám alá. Végleges helyen Ez a ház a község legmó­dosabb gazdájáé volt valaha. A hurcolkodást már a tavasz- szal megkezdték, s a beren­dezkedés jelenleg is tart. A ház valóban igazi parasztporta, nem másolat. Bizonyítja ezt Lapu Istvánná két kedves él­ménye. Mind a két alkalom­mal a megnyíló múzeum épü­letében, udvarán tevékenyke­dett, amikor személygépkocsi állt meg a kapu előtt, s akik kiszálltak belőle, gyanútlanul tették fel neki a kérdést: — Nincs kisborjújuk eladó? A valódi külső megtévesztette őket, mivel tábla még nem jel­zi, hogy ez nem magánlakás. Egy másik alkalommal eladó kukoricáért tértek be, de. hát azzal sem szolgálhatott. Tudományos alapon A gyűjtemény az utóbbi idő­ben is sok tárggyal szaporo­dott. Bizonyára fokozza Lapu Istvánná kedvét az immáron elnyert hivatalos támogatás is. A párnákba a törek helyére toll került, a ruhafélék száma az utóbbi években az ötszörö­sére emelkedett. A viseleti da­rabok többek között szégyen­kendővel és kolonckendővel is gyarapodtak. Az előbbit bojt­kendőnek is nevezték, s ken­derből kötötték meghatározott minta szerint. A harmincas években a gyári anyagok tér­hódítása következtében kiment a divatból, s aki felkötött ilyen kendőt, azon azt a szegénység jelének tekintették. Általáno­san viselték a kolonckendőt is, Naponta kilencezer tömb A dányi Magvető Termelő­szövetkezet papírüzeme az el­múlt év márciusában kezdte meg működését. Akkor még tíz volt a kis melléküzem dolgo­zóinak száma, jelenleg viszont negyven; zömmel kókaiak, ki­sebb részben dányiak. Főbb megrendelőik a nyomdák kö­zül kerülnek ki, de számos más, részben a kereskedelem­ben is kapható terméket is készítenek. Göncz József kereskedelmi nyomtatványokat vág méretre (jobb oldali kép). Gódor Sándorné, Oláh Ist­vánná és Udvari Istvánná töm­böket készítenek, naponta át­lagosan kilencezer darabot. Ezek a székesfehérvári és a< váci nyomdába kerülnek (alsó kép). Bene Mihály felvételei Tagoknak, alkalmazottaknak Lakásépítés! támogatás Kétségtelen, hogy még máig is az egyik legnagyobb gond — például a termelőszövetkezetek­ben is —, hogy vannak olyan tagok, dolgozók, akiknek a la­káshelyzetén javítani kell. A fiatalok, de az idősebbek, a kö­zépkorúak gondján is többféle módon igyekszenek segíteni a vácszentlászlói Zöldmező Tsz- ben. A Zöldmező Tsz vezetősége az év elején hozott határozatot a dolgozók lakásépítésének tá­mogatásáról, s a létesítendő la­kásépítési alap felhasználásá­ról. Ily módon a legutóbbi zár­számadást követően félmillió forintot tettek félre az alapra. Ebből szándékoznak húsz—öt­venezer forint személyenkénti, illetve családonkénti támoga­tást adni a leginkább rászo­ruló tagjaiknak, alkamazot- taiknak. Rangsorolnak, s csak a jogos lakásigény kielégítésé­hez adnak támogatást, s csak azoknak, akik legalább két éve tagjai vagy alkalmazottai a szövetkezetnek. aminek alapanyagául teveszőr szolgált. A horgolt kendő ér­téke felért egy disznóval. Űj szerzeménynek minősül­nek a dinnyetermesztéshez kapcsolódó tárgyak. Ezek kö­zé tartozik a dinnyejegyző, amivel a tulajdonos a neve kezdőbetűit ütötte rá a görög­dinnyére, valamint a három­lábú nyeles serpenyő, amiben a dinnyések az ürgehúst, krumplit.sütötték. Megtalálha­tók a szőlőtermesztés és -fel­dolgozás eszközei is. Két ér­dekesebb darab a faprés és a fából összeügyeskedett szőlő­daráló. Jórészt újonnan kerül­tek a gyűjteménybe a külön­féle mesteremberek szerszámai is. A könyvek, iratfélék gya­rapodásáról tanúskodik az 1720-ból származó imakönyv, s az e századhoz kapcsolódó írott dokumentumok. A cse­lédkönyvek, a világháború ide­jéből származó tábori lapok mellett jelentős a fénykép- anyag, amelynek zöme a szá­zad első harmadában, vagy még korábban készült. A múzeum október elsején nyitja meg kapuit a látogatók előtt. Az esemény Lapu István­ná élete egyik legnagyobb, leg­nemesebb célkitűzésének be­teljesülése lesz. Igaz, eddig is sokan megnézték, megcsodál­ták a fáradságos munka ered­ményét, de a múzeum meg­nyitása után tudományos szem pontok alapján elrendezve lát­hatják viszont a kiállított da­rabokat, s minden bizonnyá1 olyanokat is felfedezhetnek amik a korábbi zsúfoltságban észrevétlenül lapultak meg. B. M. Nem kell hozzá fantázia, hogy megítélhessük: a vác­szentlászlói gazdaságban jó cél­ra tették félre és adják ezt a támogatást, amelynek összegét általában tíz év alatt kell visz- szafizetnie a tagnak. Kézilabda Csonton mérkőzések Nem is olyan régen még az NB I-ben halmozott sikereket férfi kézilabdában a Szilas- menti SK csapata. Ma már ugyan az NB I. B-ben játsza­nak, s túl a tavaszi forduló­kon, de innen az őszi idény kezdetén a csapat tizenhét pontjával az előkelő 4. helyen áll. Az őszi idény hamarosan megkezdődik, s a Szilasmen- tiek Csömör néven szereplő csapata itthon, tehát csömöri pályán kezd. Sokan érdeklőd­nek mérkőzéseik iránt, külö­nösen a hazai pályán játszot- takra mennének el, hiszen HÉV-vel nem gond megköze­líteni a helyszínt. Ezárt talán érdemes megemlíteni, mikor lesznek pályaválasztók. Első őszi mérkőzésükön a Szeged csapatát fogadják, augusztus 22-én, 17 órakor. De már elő­jegyezhetek a következő fordu­lók hazai mérkőzései is; szep­tember 5., vasárnap; 16 óra­kor: Csömör—Gázláng; szep­tember 8., szerda, 16 órakor: Csömör—Solymár; szeptember 19., vasárnap, 16 órakor; Csö­mör—Csepel; szeptember 26.,' vasárnap, 16 órakor; Csömör—, Hódiköt mérkőzést játsszák. Hétfőn újabb forduló Alkotmány Kypa Lejátszották az Alkotmány Kupa városi kispályás labda­rúgó bajnokság újabb fordu­lóját: Eredmények: Gépgyár—KIOSZ 4-4 (hét­méteresekkel 2-4), Barátság- Kun B. KISZ 9-3, Ganz Szb— MÉMMI 10-1, Állami Biztosí­tó—Szadai Adidas 4-1, Vízmű —Áfész I. 2-3, Barátság— KIOSZ 6-3. A legjobb négy közé jutott tehát: a Ganz Szb, az Állami Biztosító, a Barátság és az Áfész I., Az újabb fordulót 16-án. hétfőn rendezik a kö­vetkező párosításban: Ganz Szb—Állami Biztosító, 17 órakor; Áfész I.—Barátság, 18 órakor. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom